Sulis Sheldi

Az van, hogy voltam aziskolába'. Eddig is jártam a Tomi bácsihoz patkányozni, de most valami alap engedetlenségire járok. Ide. Heti 5 suli. Szerdán kétszer. Baszki. Első nap a kiskutyás csoportba kerültem, mert van egy 
ööö impulzív német juhász, (szerintem csak túl nagy az arca), akinek helyre kellett rakni a fejét. Amikor kiabáltak, mindig azt hittem velem veszekednek és totál para volt. Na most akkor nézzük a hivatalos sajtóközleményt: miszerint Balu, a yorki fél a nagy kutyáktól, én meg pont egy nagy kutya vagyok és terápiáztam.

Második nap amúgy már a nagyokkal voltam. Kinéztem egy jószagú vizsla csajt, a Rozit és őt abuzáltam egész idő alatt. Persze a szemem sarkából mindig néztem, nehogy azanyu lelépjen. A végén megpróbálta. Szaladt valami sátorhoz. Hivatalosan oda be kell bújni, miközben hívja a kutyát, akit a pálya másik végén fognak. 

Na engem már a felénél el kellett engedjenek, mert sokkot kaptam. 2 méteres szabály, ugyebár. Anyukáááám, jövök már! Érdemes megtekinteni ezen a képen a nyuszifüleimet :-).

Amúgy tök ügyes vagyok. 

Ezt a játékot pl. tökre megnyertük. 

Ma jött hozzánk látogatóba a Hilda. Anya megkérdezte tőle, hogy leülsz? Mondom persze, és leültem. Mer’ ezt tanultam a suliba’.

Azért itt kiütköznek a dogos gének. Sokkal okosabb vagyok, mint amilyennek itt látszom :-). 
A király fotókat a Rákoscsabai Kutyasuli csapata lőtte, az elsőt meg Balu papája. Köszönjük nekik!

Dogfüggő

Először is szögezzük le, hogy anyu nem egy fotózseni. Minden másról később.

Beteg voltam. Nagyon beteg. A fél világ engem vizsgált. Az lett a vége, hogy jól betojattam mindenkit és nem derült ki mi bajom volt. Kórházban is voltam. De ugye úrnak születni kell…

...így. 

Anyának félig elüszkösödött mindkét lába+a gerince, mert cca 5 órán át ült a földön terpeszben, miközben én kényelmesen szundikáltam az infúzióval, leginkább az ölében, bár itt pont nem. Hazavittek. Másnap anya odaadott a pasiknak, akik a kórházban felejtettek. Sose megyek velük többet sehova.Tökre paráztam, hogy itt dogkereskedelem zajlik és nem látom többet az anyut. De szerencsére anyu dogfüggő ( nem csak német, hanem minden más dog is), így csak egy éjszakát, meg egy napot kellett egyedül lennem a kórházban, aztán gyorsan hazavitt. Léna is meglátogatott, megsétáltatott, aki a futrinkás pótmamám. A népszerűség átka, mindenki értem aggódott.

Azért kellett kórházba mennem, hogy anyunak végre legyen ideje befejezni a pulcsimat, amíg mellettem üldögél. De ezt nem mondtam meg neki. 

A fonalat is én választottam, ahogyan azt a mellékelt ábra mutatja. 

Vagyis az érdem oroszlánrésze az enyém, mert a színharmónia a lényeg, ugyebár.

Sheldon(ka)

PULCSI 

(nem Piszkos Pulcsi, ami Brandon lánykori neve volt)

Sheldon(ka) fázós. Nagyon fázós. Egészen finom, vékony, puha szőre van, mint egy plüsskutyának. Próbáltam kész kabátokat, pulcsikat keresni, de a köztudatban a vizsla már XL, vagy XXL méretű. Csináltatni ugyan lehet egy szekérderéknyi aranyért dog méretet is, de nem lenne túl rentábilis, mert a kis zsiráfom még növésben és hízásban van. Gyanús volt a keresgélés elején, hogy kötni fogok. Szürke-narancs, nem kérdés. 1600 éve vettem a Rikker fonóból egy vastag, 2 ágú szürke gyapjút, amihez sosem találtam megfelelő alanyt. Ugyanis nem túl puha fonal. Ellenben a sarki telet is túl lehet élni egy ilyen pulcsiban. Szerényen, 45 deka fonal ment bele, ahogy az egy nagyfiúhoz illik.

Kell egy minta. Ugyanaz a problémakör, mindenki azt gondolja, csak a kicsi kutyák fáznak. Aztán belefutottam egy greyhound, azaz agaraknak való pulcsiba. Még ez sem az a méret, mert egy dognak egészen más a testfelépítése, de alapnak jó lesz. Mázlim volt, a kötéspróbám pont 2 szemmel volt kevesebb /10 centi, így a legnagyobb méret elvben jó. 80%-ban a gyakorlatban is. Nem mindenhol egyértelmű a minta, viszont elég profi a tervezés.

Kb. 12 éves korom óta kötök, de mindig lehet tanulni, fejlődni. Egy számomra új, rugalmas felszedést választottam. 

Az egyszerűség kedvéért hosszú damillal, Magic loop technikával kötöttem a körben kötős részeket. Így nem kellett mindig hosszabb tűre szedni, bármikor könnyen lehetett próbálni. Nagyon sok video van a témában a youtube-on, de nekem Ági leírása a legegyszerűbb.

A short rows technika ugyan már nem újdonság, de hátha valakinek igen.

Többször próbáltam rá közben, akkor tökéletesnek tűnt, de azért akad, amin változtatnék. A gomb helyett egész biztos, hogy cipzárt teszek rá, látszik is az oldalán, hogy nem elég stabil.

Tettem egy nyílást a nyakára, ahol a nyakörv fém karikája ki tud bújni, így rá lehet csatolni normálisan a pórázt. Ez is picit lejjebb csúszott, mint kellene, de azért még használható. A haspanel is feljebb kerülne, közelebb a hónaljhoz. Ez volt a legcsalókább, próbánál teljesen úgy tűnt, hogy túl közel is van. A dog egy mélymellkasú, robosztusabb kutya, mint az agár, ezért kell picit átformálni. Ennek ellenére meglepően jól sikerült a tesztdarab. 

Sheldon imádja, remélem akkor sem szereli le magáról, ha hosszabb időt tölt benne egyedül. Azért kerestem ilyen fazont, hogy minél kevesebbet kelljen őt gyömöszölni öltöztetésnél, de gyönyörűen hagyja, hogy nyúzzam. Lehet, hogy Bella is kap majd egyet, bár ő közel sem ilyen fázós, de neki is elég rövid a szőre. Ráadásul kinti-benti kutyák, így nem növesztenek téli bundát, mert nincs rá szükségük. A szép szürke lány ugyan elkezdett átöltözni egy új szürke ruhába, a hidegre való tekintettel. El is veszíti itt-ott minden alkatrészét. Cserébe viszont az év többi részében egyáltalán nem hullik a szőre.

Őlordsága, Sheldon(ka) of Lakli

Sziasztok!

Sheldon vagyok. Asszem’. Vagyis ezt mondták. Na jó, már annyit mondják, hogy tuti valami ilyesmi lehet. Mondják Sheldon, oda kell menni puncsolni. Először azt hittem UramJézusnak hívnak, mert azt is sokszor hallottam, hogy UramJézus, mekkora kutya! 

Pedig még kicsi vagyok, nőni is fogok. Azt is mondják, hogy valami Nagy Fehér küldött. És pont olyan kis pancser vagyok, mint ő volt. Bár ez nem tudom mit jelent.

Szombaton költöztem ide. Tulajdonképpen egész jó. A menüvel elégedett vagyok. Volt benne valami „furfa arfú firke”, vagyis furcsa arcú csirke. Állítólag kacsa. Meg boci. De ezt nem értem egészen, mert anya bocikámnak is szokott hívni. Még jó leszek egy kicsit, nehogy én is a tányérban végezzem.

Van anya, meg apa, meg 2 kissrác. És van egy szőrös is, aki a szuperalfa. Bazira fent hordja az orrát. Hozzám se szól. Van egy sárkány is, akinek olyan a huzata mint nekem. Bella. De a sárkány jobban illik rá. Párszor el akart verni, de anya rákiabált. Aztán egyszer el akart verni, gondoltam kipróbálom milyen, ha én verem el. Azóta békén hagy és nem is sárkány. Vannak még valami kis szőrös izék is, szerintem vacsora, de anya szerint nem.

Csomó mindent megtanultam pl. azt, hogy nem mehetek be a hálószobákba, mert apa szerint akkora vagyok, hogy a reptérre járok megfordulni. Azt is tudom, hogy ha kinyílik valami kütyü a konyhában, és a sárkány odaszalad, akkor ott el lehet csípni néhány nyalintást a piszkos tányérról. Anya szerint nem szabad. De ez hülyeség. Azt is tudom, hogy bent pisilni sokkal jobb, mint kint az esőben. Csak először meg kell várni, hogy reggel anya jól megdicsérjen, hogy ügyesen nem pisiltem be. Utána már nem olyan éber. Azért persze próbálkozik, hogy kitegyen az udvarra, de nem megyek. Úgyhogy apukám szerint anyukám megszívta. Mert van az A csapat, aki az anyu és Sheldonka, és aki mellől Sheldonka, vagyis én, nem hajlandó elmozdulni fél centit se; szóval az A csapat, kint sétál a tökig érő sárban és várja, hogy Sheldonka pisiljen, (megjegyzem pisiljen a franc, befagy a fütyim), és van a B csapat, vagyis az apu, aki meleg kakaót szürcsölgetve várja, amíg anyu szarrá ázva visszaér. Sheldonka már sokkal előbb visszaér, ugyanis több esze van, mert csak a terasz széléig megy.

Azt is tudom, (Róma üzente), hogy anyu papucsát el kell vinni, mert azt már megszokta és hiányolná. De én egy fejlesztett modell vagyok, mert nem eszem meg, csak eldugom. 2 napja nem találják J.

Továbbá, a kanapé jó dolog, a kutyakosár meg hülyeség.

Apu azt mondta gyáva vagyok, de anyu szerint csak mérsékelten bátor. Amúgy nem is, mert este mindig látom az ajtónál, meg ablaknál, hogy kintről néz be egy másik kutya. Olyan, mint én. Jól megugatom. Mit nézelődik ez itt nekem! Szerintem anyu elfogult. Egyszerűen imád. Akkor sem veszekedett, amikor hajnali kettőig puffogtam a kanapén, mert egyedül kellett aludnom. 10x kijött, megsimogatta a krumpli fejemet, amíg elaludtam. De kettőkor már nem bírtam ébren maradni simiért sem. A bepisilést úgy értékelte, hogy legalább minden nap fel van mosva. Többször is. Ha így örül neki, lehet hagyom még, hogy felmosson úgy kétszázszor. Na jó, ma tök rendes voltam. Semmi pisi. Egyébként meg apu is imád, de kicsit félek a nagydarab paliktól. És különben is mindig azt ígéri, hogy megcibál. Azért lehet egyszer kipróbálom, mert anyu azt mondta, a cibálás jó játék.

Voltam sétálni. Anya szerint a láb mellett követés már 10 pontos. Azt hiszi okos vagyok, pedig csak be voltam tojva. Ezt a mutatványt otthon is tudom.

A bátorságra visszatérve. Én bentről őrzök. Én vagyok a meglepetés. Ha esetleg az ősellenség, a postás, valami csoda folytán élve átjutna a sárkányon, meg a szuperalfán, majd én elintézem.

A szomszéd bácsi azt mondta, gyönyörű vagyok. Szerintem is. És rendes is vagyok. Semmi rosszaságot se csinálok. Még. Először be kell épülnöm.

Pacsi (ezt még nem tudom, de a sárkánynak bejött)

Sheldon(ka)

A Nagy Fehér elment…

Nem, nem és nem. Nem írhatok erről. Arról kellene írnom, hogy milyen volt a suli Bellával, ehelyett arról fogok, hogy az én Gyöngyvirágom, a legcsodálatosabb fehér corso a világon, ma elment. Ürességet hagyott, tehetetlen dühöt és könnyeket.

Édes, Csillagom!

Ezt egyszerűen nem hiszem el. A kutyák végelgyengülésben halnak meg, és nem 5 évesen. Nincs igazság, hogy menned kellett. Nincs igazság, amiért ilyen hirtelen. Fel sem készülhettem rá. Ha beviszem a rendelőbe a kutyámat, mert bágyadt, nem mondhatjátok nekem, hogy döntenem kell. Nem hozhatok ilyen döntést. Hogy mondhatnám neked, hogy elengedlek? Hiszen azzal jöttünk be, hogy bágyadt vagy. Gondoltam, csak a szokásos évi életmentő ileus műtét, pikk-pakk túlleszünk rajta. Mert te harcos vagy. Mert ha neked azt mondják, 50%, hogy túléled a műtétet, akkor azt nyugodtan vehetjük száznak. Ha azt mondják, ilyet egy életben egyszer lehet túlélni, akkor te azért is simán túlélsz még egyet. Folyamatosan azt éreztem, el akarnak venni tőlem az égiek, de sosem adtam fel. 

Mindig harcoltunk. Együtt. Érted. Értem. Mindig vigyáztál rám. Akkor is, amikor egyedül voltam. Akkor is, amikor futni mentem, te kirángattad az utánam ólálkodó palit a bokorból, és vonszoltál haza, hogy biztonságban legyek. Melletted nyugodtan aludhattam. Tudtam, hogy nem eshet bajom. És igen, tudom ám, hogy azért voltál folyton a nyomomban, hogy vigyázz rám, nehogy elvigyenek a rókák. Jó munkát végeztél Gyöngyvirágom, sosem vittek el. Mert szerelem volt a miénk első látásra. Mert tudtam, hogy haza akarlak vinni. Mert kell nekem egy corso. Egy fehér corso, ami nincs is. És nem érdekelt, hogy csúnyán áll a lábad. Nem érdekelt, hogy kajla a mozgásod. Nem érdekelt, hogy megetted 600 pár cipőmet+ a fél házat. Akkor is imádtalak minden percben. 

Miattad lettem a corsok bolondja. Miattad lettem valódi kutyabolond. Te voltál az első hatalmas kutyám, amilyenre mindig is vágytam. És most azt mondják döntenem kell, mert szenvedsz. De én erre még nem állok készen. Nem érdekel az UH, a vizsgálatok, nem és nem. Hazajössz velem. A saját szememmel kell látnom, hogy nincs más lehetőség. És minden orvosi tanács ellenére hazahoztalak. Időre volt szükségem, Bogaram. Ugye megérted? Megágyaztam a padlón, hogy összebújhassunk. Hogy egész éjjel simogassalak. És imádkoztam, hogy felébredjek egy olyan életben, ahol egészséges vagy. Aztán imádkoztam, hogy éld meg a reggelt és ne legyél olyan rosszul, ahogyan jósolták. És te szót fogadtál, mint mindig. Békésen szundikáltál a karjaimban. De a föntiek ezúttal erősebbek voltak nálunk. Mindig elfogadtam, amit rám mértek. Mindig elfogadtam, hogy az én fejlődésemet szolgálja. De ez miért kellett? Ez kinek jó? Miért jó ez nekem? Miért kellett azt hallanom, hogy nincs segítség? Miért kellett döntenem?

Reggel megittuk az utolsó közös kávénkat…és elengedtelek. De a kétség örökre velem marad. Ahogyan te is, gyönyörű, nagy, fehér, „fiam”.

Jó utat, Bársonyfülűm! Minden este várni foglak, hogy az ölembe feküdj és megsimogassam a nagy buci fejedet. Ugye eljössz? Keresd meg Zsófikát!

Puszi,

Anya

Ha corsoval élsz...

Orsi, a Noé Állatotthon Cane Corso fajtamentésének vezetője kérésére írtam ezt a corso users guide-ot J

http://canecorsomentes.hu/index.php?pid=2&cid=261

Bella és a kvantumfizika

     Lebuktam. Nem kicsit. Nagyon. Anyu szerint, a kamera meglátott, amint átpattantam a kerítésen a szomszédba. De gyorsan beszéltem a szőrös barátommal, aki a rangidős és a legbölcsebb a falkában, és ő azt mondta, hivatkozzak a gravitációs szingularitásra. 

Itt is tisztán látszik, mennyire próbálok ellenállni a gravitációnak.
 Majdnem leestem, baszki.

 Mer’ az van, hogy én csak feküdtem  a teraszon és egyszer csak hopp, azt vettem észre, hogy a szomszédban vagyok. Gyorsan el is kezdtem pattogni, hogy vissza tudjak ugrani, mielőtt elnyel a fekete lyuk. Nem is értem. Én egyszerűen csak átestem. Biztos is, hogy ott van egy fekete lyuk. Mondjuk most a Steven Hawking bácsi is megmondta, hogy élete legnagyobb tévedése a fekete lyukas elmélete és az eseményhorizont, mert az nem is létezik. Azért gondolja ezt, mert még sosem járt nálunk. A kerítés ugyanis egy eseményhorizont. Pontosabban az esemény azelőtt történt, mielőtt anyu megjelent a horizonton. 

Már attól kiborultam, hogy elmeséltem.

Remélem minden érthető. És anya jól leszidott, hogy most mehet bocsánatot kérni a szomszéd nénitől, mert azt mondta neki, hogy biztosan nem én voltam, mert nem tudnék visszajönni, pedig de. Mert senki észre sem vette, hogy átestem a kerítésen. Az bezzeg, hogy megdicsérjenek, amiért ilyen ügyesen vissza is tudtam jönni, mindenféle kutyaelnyelő lyukak ellenére, senkinek nem jut eszébe? Micsoda család ez? Észre sem veszik, hogy a színes szőrű kisebbség micsoda kvantumfizikai galibába keveredik. Nahát. Kellene írnom a kutyaombudsmannak. Itt negatívan diszkriminálják a sötét szőrűeket. Az bezzeg fel sem merült, hogy világos szőrűek is benne voltak.

Tessék. Most nézd meg ez az ártatlan fejet!

Most mondjátok meg. Ilyen fejjel tudok én hazudni? És főleg megszökni. Ismétlem, átestem a kerítésen.

Mediterrán szívtipró

     Olyan régen írtam, hogy már többen kérdeztétek, nincs-e valami baj:-). Nem, nincs semmi baj, csak ez a sok hobbi és egyéb.....Vagy csinálom, vagy írok :-). Most is legalább 3 különböző témában tudnék tucatnyi bejegyzést írni, és az 5letest is elhanyagoltam, pedig Hajcihő címmel okoskodnék a samponokról, kondícionálókról, mi több a hajfestékekről is. Természetesen továbbra is keverem a krémeket, varrogatok, újra próbálkozom több-kevesebb sikerrel a Flyladységgel, sok időt visz a ház, a kert, a sport, a gyerekek, az olvasás, és........egyik legnagyobb szerelmem, a kutya. Lehet, szegény anyukámat itt és most fogom sokkolni. :-)

     Azzal kezdeném, hogy:

" Senki ne gondolja, hogy az ember a kutyától lesz kutyabolond. Szó sincs erről. Ez veleszületett tulajdonság. egyszer csak úgy előtör az emberből, minden különösebb előzmény nélkül. És minden ápolás, gyógykezelés ellenére azzal végződik, Hogy egy szép napon hazaállítunk a hónunk alatt egy kutyával. Egy gyakorló kutyabolond valamelyik állatmenhelyről szerzi be a kutyát, hogy segítsen a kitett, elhanyagolt jószágon. Ez nagyon üdvözlendő tett. Ne féljünk attól, hogy az így beszerzett eb nem lesz olyan, mint az, amelyet kicsit korától magunk nevelünk fel. Sőt, a befogadott kutya kifejezetten hálás lesz, hogy végre jó helyre került, és rendszerint azzal sem kell bajlódni, hogy a szobatisztaság szerfelett kívánatos viselkedésmintázataira megtanítsuk......." 

Csányi Vilmos: Bukfenc mindent tud  (egy édes könyv Leendő és gyakorló kutyabolondoknak).

       Igen, eltaláltátok, egy újabb kutya akart az enyém lenni. Erre tényleg születni kell. Nem csak kutyabolondnak, állatbolondnak. Első élményem, amikor egy szakajtónyi napos pipit ráncigáltam be magamhoz a járókába a nagymaminál. Voltak áldozatok, de csak a jó szándék vezérelt. Később, a tyúkudvarban ültem egy tragacson - na ki tudja, ez mi?:-), vidékiek előnyben- és meséltem a pipiknek, akik ültek körülöttem és nem értették, mit csinál itt a bolond lány, de érdekesnek tűnt, így "hallgatták". Aztán kutya, kutya, kutya. Mindig tudtam, ha a faluban valahol kiskutyák születtek, és ott voltam simogatni őket. Ilyenkor rendszerint haza is akartam vinnie párat, néha sikerült is. De a suliból is tucatnyi kóbor ebbel mentem haza. 1-2 a nagyinál talált jó életet magának. Aztán középiskolás koromban odáig fajult a dolog, hogy kutyaelvonási tüneteim lettek, és vehemensen könyörögtem egy kutyáért. Elsőre egy nem éppen kezdő kutyásnak való fajtát választottam, kuvaszt. A kuvaszból aztán hosszú-szőrű tacskó lett :-). Tudni kell, hogy anyukám retteg az állatoktól. Nem csak a kutyától. Egyszerűen fél tőlük. Nem tudni miért, senki sem nevelte belé ezt a fóbiát. De szerencsére nem nevelte belénk.Nem tudom, hogy sikerült volna-e bárkinek is belém nevelnie ilyesmit, nem hiszem. Azt sem tudom, miért pont én vagyok ilyen "defektes"? Tesóm, szüleim is tisztelik az állatokat, apukám rendszerint befogad a munkahelyére kóbor jószágokat, de ez az agyament állatmánia benne sincs meg. Hosszú szőrű tacsikám, édes tündér szép hosszú kort élt meg anyukám jóvoltából. Miután én elköltöztem, nem akartam a kertben felnőtt kutyust bezárni egy lakásba, így ő maradt. Minden tiszteletem anyukámé, aki minden félelmét és fóbiáját legyőzve (Boncsit nagyon szerették mindannyian, a házban is lakott :-)), ápolta a súlyos beteg, néha gyomorforgató kórságban szenvedő kutyusomat. 

     Az addig rendben van, hogy lakás és elköltöztem. De én is úgy éreztem magam, mint ahogy a kerti kutyus lakásba zárva. Nem elég, hogy nincs kertem, de kutyám sincs. Egy hónapja laktam itt, amikor rádöbbentünk, kutya kell. Szerencsére azuram is mániás :-). Akkor jött Zsozsó. Egész sokáig sikerült "normálisnak" maradnom. Amíg nem mentem menhely közelébe. Na itt vesztettem, és Brandon nyert. Őt már ismeritek. Persze folyamatosan követem a Noé eseményeit, támogató klub, stb. Már akkor kezdett mocorogni bennem valami, amikor megláttam Bendegúzt, a vörösiszapból mentett spániel fiút. Az a bizonyos zabszem. Próbáltam én a mantrát, nem kell még egy kutya, van már kettő, 2 gyerek, 2 madár, halak stb. De a vonzás törvénye ugye nem ismeri a nem szócskát :-). Aztán jött egy cikk. Whisky, a leadott cane corso gyerek, aki panelban lakott idáig, de nem gondolták, hogy ekkorára nő. Biztos körültekintően választottak. Szegénykém alig 6 hónaposan a fajtamentésnél találta magát. Már ő is rebegtette kicsi szívemet. Aztán újabb cikk. Egy sufniszaporító beadott  a veszprémi sintértelepre 4 corso babát. Az egyik nem is maradt életben. És ott ült középen ő. 2 fekete, és egy fehér bamba kölyök. Istenem, de gyönyörű. Már biztosan van gazdája, hiszen fajtatiszta és gyönyörű. Miután elolvastam 2 km szakirodalmat a cane corso fajtáról, eldöntöttem, kell nekem egy coros gyerek! Oó, de mi lesz apával? Már Brandon miatt is álltam a szőnyeg szélén. Ezúttal nem vetettem be a gyerekeket, úgy éreztem, nem lenne korrekt. Egészen addig nem tudtak semmit, amíg nem érkezett meg a kis maffiózó. Ugye ebből már sejthető, hogy működött a lobbi, és természetesen még nem volt gazdája a kis fehérnek. Ugyanis, a fehér szín, hibának minősül a standard-ben. (Németországban meg kuriózumnak). Szóval, ő nem kell senkinek. Farkaskörme is van, bénán áll a lába is, annyira rossz állapotban volt, amikor megmentették. Nem baj, nekem akkor is ő kell. Ekkor még Whisky is versenyben volt, és a mai napig figyelem mi történik vele. 

       

Róma, az én mediterrán szívtipróm:-).

 Hiszen olasz fajta. Nem érdekel, hogy még egy habókos, lakli kölyök, hogy nem szobatiszta, hogy akkora, mint egy boci, hogy mindent lopkod és rágcsál. Ő lett a mi tündér, 26 kg-s corso babánk.

Rakétás bocikám. A szemét operálták többek között.

 Aki most éppen Brandon párnáján szundikál, mert ott sokkal jobb.

 Brandon meg az ő helyén szundikál, mert ott sokkal jobb:-). Zsófi meg a fotelben szundikál, mert ott sokkal jobb :-). 

Brandon a barátom

Zsófi, gyere velem játszaniiiii!!

     Hogy sikerült apát meggyőzni? Nem is volt olyan nehéz. Arany szíve van:-). Szeret engem ez az ember :-). Látta, hogy ez mennyire fontos nekem. És látta, mennyire szomorú lettem, amikor az utolsó nemet kimondta. Akkor fel is adtam. Majd azt mondta: "Rendben, hozd el, jó helye lesz itt." Még most is kicsordul a könnyem:-). Mert egy idióta kutyabolond vagyok. És persze ő is imádja. És az utcán megállítanak, hogy mennyire gyönyörű ez a kutya. Ami végül apát meggyőzte, az a corso lényege. Hiszen vele biztonságban tudhatja a családját, ha ő éppen nincs velünk. 

      

A szutykos szakállú herceg vára

         Hú, bazi sok mesélnivalóm lenne, azt sem tudom hol kezdjem. Tudom, az elején. De arra már nem emlékszem :-). És feltehetőleg nem leszek túl sziporkázó sem, mert mocskosul fáj a derekam megint. Túl sokszor ellinkeltem a tornát, ellenben levezettem szombat éjjel néhányszáz km-t, valami idióta kényszertartásban, mert 3 országon át zuhogott az eső úgy, hogy az ablaktörlő sem bírta. És aggódom is egy kedves (talán hívhatom így) barátnőmért. Így nem vagyok topon.

         Szal' van nekünk ez az új nagy szőrös mamlaszunk. Akinek szüksége volt egy kis alvós helyre. Abban megállapodtam magammal, hogy ő nem kap kosarat, mint ZSozsó, mert a fél házat elfoglalná. Varrok neki egy jó kis takarót. Amíg  elkészült, kölcsönadták neki a srácok a baris takarójukat, amivel piknikezni szoktak a kertben. Persze közben véletlenül belefutottam a neten egy kutyaágyba. Itt ki tudtam számolni, hogy mekkora méretű kell neki. Hm, szép darab. Ez a változat polisztirol golyócskákkal volt töltve, és egy vagyonba került. AZtán elmentem Brandonnal a Fressnapsba, hogy beszerezzük az utazáshoz szükséges kütyüket. Ha még emlékeztek, ez volt az, amikor éppen kerítésugró és ajtószétforgácsoló bajnokságot tartott, így jobbnak láttam magammal vinni. Simán akkora rajongótábort gyűjtött 5 perc alatt, mint Frank Sinatra. MInden eladó hordta neki a falatokat, ő meg felsőbbrendűen amolyan "jól van, imádjatok" fejjel fogadta a bókokat. Persze az eladók mellett a vevők is függővé váltak, de a csúcs az volt, amikor bemászott a pénztáros csaj mellé dógozni :-). Beszereztünk egy nagyon snájdig esőkabátot, biztonsági hámot az autóba, és egy szájkosarat. Nem akarok majmot csinálni a kutyából, habi babi kabátkákkal, csak épp belegondoltam, hogy amilyen idióta idő van, ha a nyaralásos városnézős alatt elkap a zuhi, hogy a fenébe ültetek be az autóba egy sz...rá ázott kutyát. Úgyhogy egy egyszerűt választottam, ami azért picit bélelt is, és inkább egy háttakaróhoz hasonlít, semmint egy fodros ujjú kabátkához. Merthogy ilyen is volt ám, ekkora méretben. A biztonsági hám sem úri passzió, bár eddig jól megvoltunk nélküle. De a tesóm közölte, hogy valami ismerősüket megvágták a sünök, mert a 2 kg-s kis fehér nemtommilyen kutyus csak úgy elől üldögélt. A szájkosár meg a határátlépéshez kell. Persze nem kérték. EZ is egy külön szám volt. Merhogy ennek a jószágnak édes nagy boci-maci feje van. A vérebes emberevős kutyás kosarakat rögtön elvetettem, de találtam egy barátságosabb gyöngyvászonszerű darabot. Mondjuk csórikám még ebben is úgy nézett ki, mint Hannibal Lecter :-). Meg különben is. 40 fok volt. Szerencsétlen kutyák csak a lihegés által tudnak hűlni. Erre zárjuk be a száját egy szájkosárral. Kitűnő ötlet. Olyan, mintha nekünk nagykabátban kellene kint grasszálni,  vagy mondjuk tetőtől talpig folpackba tekerve. Úgyhogy cselesen 2 számmal nagyobbat vettem, hogy sutyiban kiférjen legalább az a szép kékfoltos nyelvije:-). És máris eljutottam az ágyig :-). Mer ebben a bótban azt is árulnak. Egész jó áron is voltak, szépek, bazi sok tömőanyaggal. De már megvettem az anyagot hozzá-amit persze gond nélkül másra is el tudtam volna használni, de a Nyuli makacs madár, csak akkor repül, ha seggberúgják, azése vettem meg készen. 

          Persze addigra fejben már nem takaró volt, hanem ágyikószerű. VAgyis inkább egy 10 cm magas párna. Jól kiötlöttem, hogy a kutyához terepszínűt veszek, valami klassz kockásat, ami a sáros tapikat is elrejti. Először csak applikált kutyatalpakat akartam rátenni, ami kutyussá változott :-). De akkor hiányzott még valami. Hogyan ismeri fel, ha nincs ráírva a neve? :-). Azt is ráírtam.

        Mi is a képeken az a kis foltocska? Egy kis víz. Ugyanis amikor leterítettem a szőnyegre, hogy megmérjem, mekkora belsőt kell varrnom hozzá, a kis szutykos szakállú herceg, aki éppen előtte lefetyelt-azonnal rávetődött, mer oda van írva, hogy ez a Brandoné :-). Végül nem polisztirol golyókkal töltöttem meg, hanem az összes itthon fellelhető  ikeás Irma vagy Yrma vagy ilyesmi párnácskákat beleztem ki. Belement vagy 4. Nem akartam nagyon keményre tölteni, mert biztos voltam benne, hogy az autóm úgy fog kinézni a nyaraláskor, mint a kínai kukackonzerv, ergo minél kisebb helyre tudom betuszkolni, annál jobb. Ez a hivatalos verzió, egyébként meg elfogyott a kispárna is :-). 

Elképzelhető, hogy a színes szőrű kisebbség is kap egy új huzatot a párnájára :-). Egy lányos kutyásat. Mondjuk pirosat fehér pöttyökkel, és egy kicsi fekete kutyalánnyal.

       És alkottam még egy kutyás hasznos holmit. Szeretem összeszedni az utcán általunk otthagyott néhány kg ezt azt :-). Illetve rosszul fogalmaztam. Nem szeretem, de úgy gondolom, így illik. Bosszantó, ha épp nincs nálunk semmi erre alkalmas dolog. Így gyártottam egy kis tartót, amibe a pici tekercsben kapható kutyakakifelszedő zacsikat lehet  tenni, és felakasztani a pórázra. Így biztos mindig van nálunk, hiszen ha kutya van, póráz is. Nem volt egyszerű ilyen aprókában dolgozni vele, és még így is nagy lett egy picit. Kézzel sokkal könnyebb hozzáférni, mint géppel. HAlvány dunsztom sem volt az elején, hogyan lesz ebből bármi is, de addig vagdaltam, hajtogattam, öltögettem, amíg ez lett. A tetején lehet betenni a tekercset, de az oldalán lévő kis nyíláson lehet adagolni. KApott egy karabinert, a póráz fogójára meg ráberheltem egy nagyobb kulcskarikát. Jó hasznát vettük, egész pontosan én, mert ugye az ilyen ajándékokat csakis anya kaphatja :-).

Ja, ezt lefelejtettem. CSuda dolgok vannak ám abban a bótban, őfelsége kapott még egy utazós tányérkát is. Ez egy tök laposra összecsukható orkános, nejlonnal bélelt valami, a gyerekeim szerint sapka :-). Kinyitva pedig egy kis tálka. Bárhol, bármikor tudtam neki vizet adni. HA meg vizes volt és nem akartam a táskába tenni, csak ráakasztottam a karabinerre. Egyébként a kutyás parton, ahol voltunk (Pluto Beach:-), egyik nap kaptunk egy kis Royal Caninos ajándékcsomagot, amiben volt egy tekercs fent említett zacsi, és 2 utazós tányérka. Mi meg olyan ügyesek voltunk, hogy 2 részletben vonszoltuk ki magunkat a kapun, valamiért én lemaradtam, így rögtön 2 ajándékcsomagot kaptunk :-).

Szőr(nyeteg) Lajos

    

  Akkor most elmesélem, mit művelt ez a büdös dög, amivel kiérdemelte ezt a szép nevet. Amíg a státusza nem volt éppen végleges, édes, tündér bűbáj szőrkupac. Amint megkapta a "letelepedésit", kibújt ám a szög a zsákból, vagy a rosszaság a kutyából.

       Valami csavarognivalóm volt, és mivel mindig szobatiszta, és annyira rendes, hogy a kanapéra sem megy fel, gondoltam addig maradhat a házban. Mire hazaértem, szép kis kupacok fogadtak, meg miegymás, ami kell, a nappaliban. Jaj, szegény kutyusok, hülye anya elfelejtette, hogy Zsófika, a szegény szívbeteg vízhajtót kapott, hát nem bírta tovább. A nagy szőrtapi meg gondolta oda kell. Zsófika meg ugye amilyen rendes öreglány, minden marhaságot megtanít az ifjoncnak. Egyszer belefér. Brandon kutya továbbra is nagyon rendes, semmi baleset, hebrencskedés.

           Egyik nap, Zsófika nem kapott vízhajtót, megint csavarogni mentünk. Kutyák a házban. Nyitom a kaput, Brandon nagy boldogan csattog elém. Azanyádúristenit, te mit csinálsz itt? Vagy betörtek? Jesszus. Srácok vissza a kocsiba, ajtó rájuk zár, bátor anya beront a házba. Vagyis csak rontana, ha tudna. Ugyan a bejárati ajtó tárva nyitva (mér is?), de a mosókonyhám, ahol általában a bejutást szoktuk eszközölni, eltorlaszolva. Szimat, kaka van a házban. Mind a 4 ajtó szétpozdorjázva, gyerekszobában függöny lerángatva. Anya, még mindig imádja Nagy Szőrös Mamlaszt. Természetesen megint anya az idióta, mert indulás előtt nem ellenőrizte, hogy fent nevezett eb, volt-e kint a reggeli rituálén. Szegénykém még nem ismeri a rendszert, én sem az övét. Újra csak feltakarít. Természetesen az ajtót is ő nyitotta ki, mi meg a jelek szerint nem zártuk be. Fő a bizalom. Mondanám, hogy legközelebb kipakolok minden értéket a kapu elé, hogy könnyebb dolguk legyen, de már semmi értékünk nem maradt a 2 rablóbanda után. Ezek meg azt hinnék lomtalanítás van, oszt csak jól szétdobálnának mindent.

       Na ebből okulva, a nagyilátogatás idejére, kutyusok kitéve a kertbe, terasz fele fedett, nap, eső elől be lehet bújni. De Zsófika is ridegtartáson volt,  nehogy az őrült Lajos most befelé darálja le az ajtót. Este semmi gond, kutyusok örülnek, minden fasza.

           2 napja átszaladok a szomszédba, kutyusok fussatok az udvaron. 10 perc múlva megyek haza, Brandon(ka) Kolompárék legféltettebb mamlasz kutyája, csóválva csattog az utcán velem szemben. És a fején szinte üdvözült vigyor:

- Megvan az anyukám! Anya, ugye milyen ügyes vagyok? Kijöttem. (Jó tudom, nem anya, hanem gazdi, de az olyan hülyén hangzik. És nálunk a négylábúak is teljes értékű családtagok, így nyugodtan anyázhatnak :-)

Nézem a kaput, biztonsági kuka a helyére húzva. A biztonsági kuka kérem szépen, egy biztonságtechnikai  fogalom. Legalábbis nálunk. 10 éve nincs normális kerítésünk, mert mi flancolunk. Nekünk akármilyen nem jó ám, csak a kovácsótvas', meg a bontott tégla csaje', osztan erre a puccra meg nincsen kedvünk. Miko' meg mán majnem lett, azt eviszi a tető, de aztat meg muszaj, mer beázik a putri. Na szóval. A kerítésoszlop, ami a minőségi drótkerítést tartja és a házgyári szintén minőségi kapu között van úgy 20-30 rés. És van nekem az az agyafúrt kiscsákóm, aki úgy 2 évesen ott átpajszerolta magát. Az akkor még nagyon vastag nádszál édesanyja, meg nem bírt utána teperni, mer nem volt nála kulcs. Mer azér a roggyant kapu is kulccsal záródik. És persze ződre van a ződre van a roggyant kapu festve :-).

     Szerencsére épp jött haza az exszomszéd srác(értsd: a szomszéd lány nagyon ex pasija), és elkapta a szökevény büdös kölköt, mielőtt bemasírozott volna egy autó alá. Akkor még nem volt akkora forgalom az utcánkban, mint az M0-son. Lassan dugó lesz a ház előtt is. Na, akkor jött a remek ötlet, hogy toljuk oda a biztonsági  kukát. De jó, hogy egyetlen fogalom elmagyarázásával meg tudok tölteni 20 oldalt :-).

            Ott tartottam, hogy de akkor hol jött ki ez a kis ördög. Hát rájött, hogy ha felmászik a sziklakert tetejére, simán át tudja hopizni a kerítést. Ebből is látszik, mennyivel több esze van, mint nekem, mert  a büdös életben nem jutott volna eszembe. A mocsok kis táppénzcsaló. Szegény, a kis balesetes törött medencéjével nem lesz egy sportkutya, mi? Ja, futni nem fut, mert lusta, mint a dög, de bezzeg a kerítés.

        Na de, én se most jöttem ám a falvédőről, te kis agysebész. El kell mennem, de.........most jól meglesem, mikor végzed mindenféle dolgodat, aztán tiplizek, hátha 2 órát kibírsz. Mert ha itthon vagyok, akkor ugye semmi gond. És még véletlenül se akar óránként tudjátok mit....Gyanútlanul hazajövök, igen ám, de megint nem tudok bemenni. Fregoli elfektetve, 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, az ajtókat had ne említsem, pozdorja, teraszajtóról függönyök lerángatva, mondjuk ha má' leszedte, megpucolhatta volna az ablakot is, én úgy szoktam. És megint kaki van a házban. DE hol?Mer ahol szokott, ott nem. Játszós szobában végre nyomra leltem, és találtam 8 l és 6 kg ezt azt.

   Előszobában 2 kabát a földön (srácok rosszidős széldzsekije), szerencsére csak az akasztójuk szakadt le.  Hogy az esernyő mit vétett, azt nem tom, de úgy nézett ki, mint egy sündisznó, úgyhogy érzékeny búcsút vettem tőle, amikor lekapcsoltam a lélegeztetőgépről.  Ekkor azért már beigértem, hogy eladom egy kínai étteremnek :-). Persze nem gondoltam komolyan, mielőtt valaki kiakadna. Imádom a kis mocsok pofáját. Elég kevesen vannak, akik ezt túlélnék nálam.

        Remélem kikristályosodott, miért féltettem Eszterék ingó és ingatlan vagyonát :-). Egy dolog miatt úszta meg. Mert imádjuk egymást :-) EZért a cirkusz is. Egy lépésre sem enged el. Ha odébb megyek, ő is. Még a mosdóra is kajtat utánam. Ezzel együtt lesi minden szavamat. Nem veszi el az ételt, amíg nem mondom neki azt, hogy elveheti. Ezt már én tanítottam neki bibííííí. Hihetetlenül okos és bájos kis jószág. Csak ezt a nagy szerelmet kellene egy kicsit hűteni, és valahogy megértetni vele, hogy visszajövök és nem hagyom többet egyedül :-). És jobban szeretem a függönyt is ott, ahová tettem , és az ajtó is jobban zár, mint  a forgács. És a kert szereti, ha trágyázzák, nem a parketta :-). Szóval van még mit tanulni.Kutyasuliban ezt meg tudja tanulni vajon?

Tényleg  kéne írnom egy kutyás könyvet, mert legalább 10 bejegyzésre való mesélnivalóm van még :-)

Brandon, avagy minden kutya nyaralni megy?

         Annyi mesélnivalóm van, hogy lassan tényleg kitenne egy könyvnyit :-). Kezdem a jó hírekkel.
Olyan jó és hihetetlen dolgok is történnek. A múlt heti nyaralós őrjöngős bejegyzésem után kaptam egy kedves e-mailt KHE Esztertől. Megkockáztatom legalább 2 éve nem találkoztunk, nem is nagyon tartottuk a kapcsolatot. Ez a kedves lány mégis óriási felajánlást tett. Felajánlotta a nagy kertjét és a figyelmét, hogy vigyázzon a szőrös mackóra, meg a kicsire is. :-D. Komolyan, annyira jól esett, el se akartam hinni. Picit féltem is, hogy nem adok-e túl nagy feladatot. Nem azért mert nem tudna elbánni 2 kutyával, hanem mert még én sem ismerem, hogy reagál Brandon. Ezúttal nem a kis kutyalelkét féltettem, inkább Eszterék ingó és ingatlan vagyonát  :-). Persze szokás szerint túlmagyaráztam, túlaggódtam, teljes testi és lelki anamnézist írtam szegény Eszternek :-). Eszter ezúton is köszönöm. Biztosan nem mertem volna ekkora szivességet kérni:-).
       De higgyünk a csodákban is. Ugyan bejelentettem Őszőrmókságát egy panzióba, (még Eszter felajánlása előtt), de már akkor valahogy azt láttam, hogy a nyavalyással sétálgatok a parton. Így meghagytam a lehetőségét egy időben történő lemondásnak. És persze első dühömben írtam az ügynökségnek egy rövid, kulturált,ám nem éppen barátságos levelet, amennyiben kértem őket, hogyha sikerült eldönteniük, hogy hogyan is gondolják a háziállatos szolgáltatást, talán jelezzék úgy, hogy a pórnép is megértse. A kis hölgy visszaírt, hogy nem érti a felháborodást, kint van az info a honlapon. Majd akkor már higgadtan elmondtam, hogy nekem nem sikerült megtalálnom, mennyire bosszantó a szerződés, megtévesztő a honlap stb, és hogy ez mekkora probléma nekünk is és a kutyusnak is, akinek nehéz elmagyarázni, hogy miért passzolom le megint.
      Tegnap kaptam egy nagyon kedves levelet, melyben a hölgy elismeri, hogy sajnos a magyar oldalon nincs feltüntetve a súlyhatár, de a többi nyelven igen. (Mondjuk ha van magyar verziója az oldalnak, passzióból nem szoktam más nyelven olvasgatni). Így ha nekünk is megfelel 91 euro felárért tudnak ajánlani egy másik apartmant. A felár nem a kutyus miatt van (vagy nem csak), hanem mert ez nagyobb. Éjfélig agyaltam a dolgon, hiszen közben a kutyusok sorsa is elintéződött, és semmiképpen nem akartam, hogy a családot belerángassam valami agyament ötletbe, a kutyamániám miatt. Persze szerintem mindenki ugrált örömében a lehetőségtől, de azuram is jól rámtolta, hogy Nyuszika, döntsél te. Pro és kontra mindkettő mellett voltak érvek. Az előző szállás 1 háló+konyha-nappali. Itt aludtak volna a srácok. Ezt eleve nem szeretem, eddig mindig volt külön szobájuk. Főleg, mert ezek az apartmanok nem akkora hangárok, mint a magánkézben lévő horvátok, hanem az éppencsak a legszükségesebb fér el benne. A hálókban fal, fal, ajtó, oszt beesel az ágyba slussz. Mondhatjátok, hogy sznob vagyok, de ha már fizetek, legyen egy kis nyugi. Szóval az egy üdülőfaluban van, medencével. Igen ám, de egy medencéért minek menjek ilyen messzire? Nem beszélve, hogy ott folyamatosan kajtatnom kellene a 2 furfangos gyerekem után. 5 perc unalom, és elindulnak felfedezni. Na, attól meg mentsen meg mindenkit a Főnök odafönt. A városközpont közel van, ami jó, de nem biztos, hogy akkor is, amikor hajnali 4-ig szól a dáridó. A part kb 1 km. Ami 2 felnőttnek nem egy leküzdhetetlen akadály, de napi 4x, akár az esti vacsi után is 2 elcsigázott, fáradt gyerekkel, esetleg megpakolva egy tonna strandos vacakkal, még ha nem is vagyok a műanyag "hűtőszekrényben" rántotthúsos szendvicset és sört cipelő magyar turista etalonja, akkor is elég macera. Ergo valószínűleg autóval oldanánk meg a dolgot.
      Az új apartman földszinti, privát kerttel rendelkező 2 háló+ konyhanappali. Jut hely a srácoknak, pont ahogy szeretem. Amíg a délutáni schlafentime van, simán kikergetem őket a kertbe kutyázni. Nagy marhaságot nem tudnak csinálni, és én is könnyebben tudom őket ellenőrizni mondjuk a fakanál mellől. Nem mintha nagyon főzicskézni akarnék. Sokkal csendesebb helyen van, kicsit messzebb a turista őrülettől. Medence nincs, de kit érdekel? A kutyás part jellemzően a part másik végén van, de fene bánja, tök mindegy, hogy 1 km-t vagy 3-at nem gyalogolunk. Persze az is lehet, hogy sportosan sétálunk majd. Mamika úgyis felhizlalta az unokákat, nem árt, ha "ég a zsír":-).
       Úgyhogy meg kell állapítsam, nagy szőrös mamlasz kutyánk őrülten karrierista. Néhány hónap alatt, árokparti, hajléktalan, majd menhelyes kutyából egy huszáros vágással az olasz tengerparton termett.
Természetesen elfogadtuk az új apartmant. Közben kiderült néhány turpisság. Az olaszok annyira veszik komolyan a szerződéseiket is, mint a munkát általában. Sehogy. De legjobb esetben is igen rugalmasan. Ha szabad a szállás, nem kell este 5-ig csövezni az utcán, a takarítás csak a szokásos nem hagyok dzsuvát magam utánt jelenti és nem azt, ami az én fejembe élt, miszerint sterilre suvickolva adjuk át az új lakónak. És a többi és a többi. Tudnám, akkor mér' kell riogatni? Én meg megtarthattam volna ama jó szokásomat, hogy nem olvasok el ilyen hülyeségeket. Már legalábbis ami a szállásokat illeti. Boldog tudatlanság :-). Egyszer akartam felkészülten nyaralni:-).

Akkor kutyi folyt.köv.

      Nyugi, nem fogok mindig a nagy szőrös mamlaszról áradozni :-). Bár  a kézműves blogokban sem szólunk rá senkire, hogy ne mááááár, megint kötés, horgolás varrás stb.:-)

Ott tartottunk, hogy megírtuk a szerződést, 2 hétre ideiglenes örökbefogadóra, és még a chip is a Noé nevére szól. Felajánlották, hogy 5 óra körül ki is hozzák őt. Gondolom mégis csak le akarták csekkolni, hová kerül a nyavalyás :-). Addig bevittük apát is állatozni. Mondanom sem kell, mennyire élvezte. 15 perc múlva jött az egyik önkéntes, hogy mekkora mázlink van, most jött valaki, hogy a neten kinézte Pulcsit és elvinné :-). Bibííííííí, már enyém kutyi :-). Fura. Március óta nem kellett senkinek. De jó, hogy nem vártunk hétfőig. Nem mintha akartam volna várni vele egy percet is, csak így Lillukát szomorította el nagyon, hogy csak pár órát lehet a kutyussal a tábor előtt. Tegnapelőtt hívtam telefonon, semmi más nem érdekelte, csak, hogy hogy van a kutyi :-). 

Srácok percenként nézték az órát. Na egyszer csak meghozták a drágát. Persze be is jöttek körülnéztek. Nem úgy van az, hogy csak úgy akárki elviheti :-). Majd a bácsi megkérdezte, nem akarjuk-e őt is örökbe fogadni :-)). Első nap be se jött a házba, kint is éjszakázott a teraszon a baris takarón, tűrte, hogy nyúzzuk. Másnap a fürdetés nem volt egy egyszerű menet:-). Alig bírtam kituszkolni a kertbe. De imádta, ahogy a habbal masszírozom, fésülgetem, hősként tűrte a megpróbáltatásokat. Persze engem is megfürdetett, mert párszor megrázta magát, amíg én álltam fölötte, mintha paci lenne. Így volt a legkönnyebb elkapni, ha szökni akart :-)

     Egyébként őrült jó fej. El se mozdul mellőlem. Ma rendet raktam a személyzeti mosdóban (ez nem nagyzolás, csak még nincs burkolva, de azért a lényeg benne van, így csak ritkán használjuk, meg teli volt mindenféle holmival). Holnap jönnek ereszcsatornát csinálni, gondoltam rendbe teszem annyira, hogy tudják használni a srácok, mégsem kell mindig átmászkálni a házon, meg cipőt levenni stb. Leburkoltam:-). Maradék mindenféle csempét lepakoltam az aljára. Szóval ez a másfél négyzetméteres hangár is pont elég volt, hogy mellém még belefeküdjön egy nagy szőrtapi :-). Mindig odébb kellett taszigálnom. Tök jól lehet gyúrni, gyömöszölni. Imád fésülködni:-). Azért nagyon vidul a lelkem, amikor a 2 nagy mackó, apa és kutya összebújnak. Apának is  szivecsücskenagyszőrkutyája :-) . Ha több órára egyedül marad, mondjuk éjszaka, vagy amíg csavarogtunk, szinte hanyatt lök, és a nagy szőrmancsaival bökdös, hogy micsoda dolog, órákig nem szeretgetni a kutyust :-). És nem hagy ám békén. Tegnap verekedtünk. Játékból hecceltem, hátha ugatni fog. De nem. Néma levente.

         Hétfőn már dokinál voltunk, mert elkezdte rázni a buksiját. Ezt már ismerem, toklász gyanú, meg egy sebet is találtam a fülén. Belépünk a rendelőbe. "Szia, te nem a Pulcsi vagy? Becsüld meg magad komám, ha ilyen jó helyre kerültél". Az asszisztens kiscsaj is Noés, így rögtön felismerte. Kiderült, hogy át van harapva a füle, mert mindig bunyózott a többi pasival. Lehet Bunyós Pityunak kellett volna neveznünk? :-).  Még most is úgy eszik, hogy lehasal a tálkája elé, és szinte a 2 oroszlános mancsával körbefogja és belefekszik. Egyszer megmutatom, mert marha aranyos. Zsófinak simán megengedi, hogy közben beleegyen a tányérjába, de akár el is vehetem előle. Pedig a papírja szerint az elemózsit nagyon védi. És minden 2 falat között csóvál egyet :-). Amúgy is nagyon csóválós. Ha csak ránézünk, vagy meghallja a hangunkat, azonnal csóvál. De nem ám akárhogy, körbe forgatja a farkát, mintha ventilátor lenne :-). Ahogy Csilla Tasso-ja, ő is egy nagy plüssmaci. NAgyon szófogadó, 3 nap után hallgatott az új nevére. 2. nap már bejött a házba, sőt a kanapéra is felült. Persze ezt nem szabad neki. De ha a kis fekete házisárkánynak szabad, gondolta neki is :-). (Igazából neki sem szabadna, de elrontottuk, és már nem tudom leszoktatni. Ha napközben nem is, de éjjel tuti felsunnyog. ) De megbeszéltük ezt a kanapés dolgot, jól megdicsértem, amikor lejött, azóta nem is próbálkozott. Még éjszaka sem, amikor nem látom. Borzalmasan lusta, napi 40 órát alszik :-). De tegnap lebukott, láttam ám, hogy szaladt a kertben :-). Egész biztos nem fogok úgy járni, mint Chevy Chase a Fura farmban, amikor 3 hetente 1x látta épp elszaladni az ajtó előtt a kutyáját.  Esténként járunk sétálni, hogy legalább annyit is mozogjon. Séta közben is nagyon rendesen viselkedik. És már megtanulta hol lakik, mert automatikusan ül a kapu elé, amikor hazaérünk. Komolyan, csak imádni lehet :-).

Noé és az ő állatkái 2. avagy kutyával őrzött spániel :-)

        Tegnap nem is annyira burkoltan céloztam rá, hogy nem jöttem haza üres kézzel a Noés látogatásból. De ne csapjunk a közepébe. Már befelé menet elakadtunk a kapuban, ugyanis Lilla rávetette magát egy JAck Russel terrierre, Robertára. Ergo, még a kapun se jutottunk be, de már kezdődött a de cukiiiiiii, vigyük hazaaaaa. Mondjuk ott volt egy idős néni, aki éppen egy terriert szeretett volna, de ő is lecsúszott a dologról, mert Robertát hétfőn várja az új gazdija, egy híres operaénekes személyében. Különben is csak szeretgetni jöttünk, meg se fordult a fejemben, hogy legyen még egy állatunk. De be kell valljam, nem is vagyok nagy terrier rajongó. Nekem túl hebrencsek és pukkancsok. De lehet, ez csak előítélet a részemről, mindenesetre a westie-n kívül még nem igazán fogott meg terrier. Na jó, talán az airdale terrier, de ő meg a nagy szőrkutya kategória, ami az én szívem csücske. Anno a kuvasz mellett még a bobtail volt befutó, vagy valamilyen szetter. Na de vissza a Noéba. Kapuban fél óra simizgetés, szeretgetés, puszilgatás után sikerült elválnunk Robertától, de végig hallgathattam: 

- De anya, ugye kifelé, még simizgethetem a kis fehér kutyust?

       Először hozzánk csapódott egy meghatározhatatlan típusú, ám rém kedves nagy szőröreglány. Folyamatosan fetrengett  előttem, és közben finoman utalt rá- konkrétan a nagy oroszlános mancsaival böködte a lábamat-, hogy méééééég, tessék még simogatni! Na, itt már kezdett eszembe jutni számtalan szebbnél szebb gondolat.

     1. Apa fejemet venné, ha minden előzetes bejelentés nélkül beállítanék egy új kutyával.

     2. 2 öreg szuka egy helyen nem egy jó párosítás.

     3. és ez a fő érv. Zsófikám is nagyon öreg. Képtelen lennék rövid időn belül elveszíteni 2 kedvencet, és     ennek a gyerekeket sem akarom kitenni. Már attól is könnybe lábad a szemem, hogy leírtam.

Miután mindenkit összeszeretgettünk, elindultunk újra  Robertához, és egyben haza. Ez úgy a tényleges indulás előtt 2 órával történt :-). És ott volt az én első látásra szerelmem. Játszótéri vegyes modell. Nagy, zsemle színű szőrkutya, boci szemekkel. Azonnal rávetettem magam, majd csak úgy mellékesen puhatolózni kezdtem. Kiderült, ő egy kb. 2007-es évjáratú férfiember azaz kutyafiú, akit törött medencével találtak az út szélén. Kb. 2 napja feküdt ott, nagyon rossz állapotban. A becsületes neve Piszkos Pulcsi. Nomen est omen. A szőre olyan rasztás volt, mint Bob Marley-nak egy nagyon rossz napján. Az adatlapja szerint annyira, hogy ha megrázta magát simán koponyasérülést szenvedhetett volna, ha fejen csapja magát vele. Csórit full kopaszra kellett nyírni. 

És megkezdődött az ármánykommandó. Adva van egy apa, aki ugyan imádja és tiszteli az állatokat, de ebben az egy témakörben szörnyen realista. És adott 2 gyerek, akik teljes mellszélességgel támogatják az ötletet.  Gyerek van a kezemben és nem félek használni! Sőt, talán ők tették a fülembe a bogarat. És akkor indult a gyerekmarketing. 

- Anyaaaaaa, vigyük haza, vigyük haza, vigyük hazaaaaaa.............

- Jaj, Kicsikéim, mit fog szólni apa. Biztos mérges lesz. Nem állíthatunk be a megkérdezése nélkül egy új kutyussal. 

       Ez maximálisan inkorrekt is lett volna, de megpróbálhatjuk meggyőzni.  Telefonnal lefotóztam kutyát gyerekkel, gyereket kutyával, mindenféle kombinációban, és ment az MMS. Persze apa sem most pattant le ama bizonyos falvédőről. 

- Nyuszi, te akarsz tőlem valamit.

- Én-e? Semmit, csak megmutattam, milyen jól érezzük magunkat.

- Nem, nem kell még egy kutya. Különben is hova tesszük. És mi lesz Zsófival. Ráadásul fiú. Zsófi pedig nincs ivartalanítva.

Persze mindenre volt válaszunk, de még túl nagy az ellenállás, hagyni kell ezt a dolgot leülepedni. Fájó szívvel elbúcsúztunk Pulcsitól. Persze egész délután róla beszéltünk a srácokkal. És hallgatólagosan megegyeztünk, hogy ha apának is van kedve, szombaton is elmegyünk, megsimogatjuk, Lilla elköszönhet a kis fehértől. Szegény apa, nem tudta mire jön haza. Megindult a kutyalobby. 

- Nyuszi, azonnal gyere ide. És ti is vakarcsok.

Mire Bence rezignáltan közli velem:

- Most már legalább te is tudod, milyen érzés amikor ezt csinálja :-).

- Kölykök el, Nyuszi, te maradsz. Jól agyon kéne verjelek, mint Kicsit.- Nem kell megijedni, ez nem családon belüli erőszak, csak szállóige. Lilla babakorában, ha rosszaságot csinált, elkaptuk, jól meggyömöszöltük, megcsikiztük, és közben fenyegettük, hogy most jól agyoncsapjuk a kicsit. 

Én rebegő pillákkal, ártatlan fejjel álltam a szőnyeg szélén, és gyűrögettem a szoknyám alját, mint az ovisok.

- És persze, ha most nemet mondok, én leszek a rossz, gonosz apa. 

Persze azt azért letisztáztam a gyerekekkel, hogy ezt jól meg kell gondolni, mert egy állat nem játék, nem lehet utcára tenni, ha meguntuk, és ha apa nem egyezik bele, ezért senki sem haragszik rá, és tiszteletben tartjuk a döntését, mert ő mégiscsak az apa, és övé az utolsó szó. (Ezt persze én szeretem úgy intézni, hogy az utolsó szó az Igen, Nyuszikám legyen:-). Ilyenkor ő mindig megállapítja, hogy nem papucs, csak rugalmas. Gumipapucs :-). Ez ugyan jó poén, de azt gondolom, egy pasinak igenis meg kell hagyni azt az érzést, hogy ő a főnök, és nem érdemes papucsosítani. Nekünk, csajoknak is jobb . Legalábbis nekem kell a tudat, hogy egy erős pasi van mellettem, aki méltó ellenfél a csatározásokban. Nem, nem kidumálni próbálom, nem olvassa a blogomat :-). ) De megint mellébeszélek. Seherezádé szart se tud a mesélésről :-).

     Szóval, szombat reggel hagytuk őt jó sokáig aludni, nehogy morci legyen. A héten volt egy maratoni utazással egybekötött 40 óráig nem aludt üzleti manővere, tuti egy porcikája sem kívánja, hogy elhagyja az ágy 3 m-es körzetét. Dél körül előbújt az álmos mackó  a barlangjából. Persze a srácok azonnal jöttek sustorogni. Pszt, nyugi, kávé. Apa kezdett összeállni romjaiból, az alvás, terasz, napsütés, kávé, cigi kombo megtette a hatását. Majd nekivágott tankozni. Azaz fűnyírózni. Kölykök el, sírva vissza. "Apa azt mondta nem megyünk sehovaaaaaaaa, brühühühü." Nyugi srácok. Egyszer csak, a teljes apai tekintély vonul be a kertből.  Upsz, állunk vigyázzban, lehet, most kihúzzuk a gyufát.

- Nyuszika, te uszítottad rám a kölyköket? - hangja cseppet sem volt barátságos.

- ÖÖÖ, nem. 

Ha sarkosan nézem, tényleg nem én voltam. Apa szép komótosan meggyújtotta az újabb cigijét:

- Na hallgatom. Mit is akartok?

Kölykök egymás szavába vágva mondták, hogy kutyus, meg aranyos, meg annyira, és csak nézd meg. Persze tudtam, hogy ha odamegyünk, apa elveszett. És ezt ő is tudta.

- Jól van, nyavalyás lobbysták, fél órát hűlök kicsit, aztán indulunk. 

- Az mikor lesz?

- Nyugi, anyátok lopva megnézte az órát, tuti egy perccel sem hagy tovább békén.

Yessss, yesssss, yessss. Autóba be, el, megáll, kiszáll, odarohan, kutyus átölel. Apa odamegy, buksisimi.

- Szia, miattad hallgatok 2 napja? Hú, te tényleg nagyon jó fej vagy, nagy szőri. 

- Apa, vigyük el sétálni.

Séta indul. Visszaér.

- Na mi van már, nem intézed a papírokat? 

Dehogynem. Nem is reméltem, hogy még aznap odaadják. Persze először csak 2 hét próbaüzem, hogy mindenki elégedett-e a másikkal, kijönnek-e Zsófival? És újabb kellemes meglepetés. A kutyus ivartalanítva van, és chipet is kapunk hozzá. Ez policy a Noénál. És mielőtt valaki azt gondolná, ez valami embertelen születésszabályozás, egyáltalán nem így van. Ez az állatok érdeke. Szukáknál pedig egyenesen életmentő. Sajnos ezt mi még nem tudtuk sok éve, és az volt a trend, hogy egyszer kell, hogy kiskutyái legyenek. De ez tévhit. Megúszhattuk volna az emlődaganatot. És így elkerülhető a méhgyulladás is. Ha még egyszer kislány kutyám lenne, ki nem hagynám. Emellett a pasik is sokkal kezelhetőbbek, és nem őrülnek meg valahányszor lotyóznak a környékbeli csajok. A lotyózás nálunk a tüzelés szinonímája, csak, hogy tudjátok :-).

Ekkora körítés után már biztos kíváncsiak vagytok a nagy Ő-re. 

Ő Brandon. Mert kapott egy igazi pasis nevet. Mert már egyáltalán nem piszkos pulcsi. Igaz, itt még kicsit zilált a frizurája, azóta megfürdettem, megfésülgettem és finom selymes és illatos. Igazi jólfésült kutyafiatalember. Miért pont Brandon? Nem azért, mert ennyire sznobok vagyunk, hogy a magyar név nem jó. Csak amikor megláttam, azonnal a hülye amerikai filmek jutottak eszembe róla, ahol adott a kutya, a gyerek és a hatásvadászat. Pl. Benji vagy Boomer http://www.youtube.com/watch?v=EeK8p0CBwv8&NR=1 . És valahogy a b betűvel kezdődő nevek tűntek jónak. Az olyan bbbbbamba, bbbbboci, bbbbárányos. A Berci-vel meg csak alapot adtam volna a fiamnak, aki időnként Benci, hogy süketet játsszon, mondván, azt hitte a kutyának szólok :-). És különben is Emese barátnőm kisfiát is Bercinek hívják, nem akartam tiszteletlen lenni :-). Eszembe jutott még a Kornél is, de szintén van Kornél ismerősöm. Éppen elég volt, amikor a fiam az első napon az iskolában a tanító nénivel közölte, hogy a kutyánkat is Zsófinak hívják, ahogy a tanító nénit :-). Egyébként, ha lány lenne, biztosan Fruzsinak hívnám :-). Szóval Brandon ismerősünk tuti, hogy nincs. Ha meg lesz, vessen magára, a kutya előbb volt :-).

Igen, jól látjátok, Lilla sír. Másnap indult táborba. "Nem akarok menni, mert mi lesz nélkülem a kutyussal. Anya, ígérd meg, hogy vigyázol rá, amíg nem leszek itthon."

"Anya, nézd, úgy fekszünk, ahogy a kutyus". Lilla egy centire el nem engedte maga mellől. Képes lett volna kint aludni a teraszon a kutyussal.

Egyébként apa is tud úgy aludni, ahogy a kutyus. Már első nap sikerült olyan képet készítenem, ahol apa alszik ugyanezen a szőnyegen, és kutyust ölelget :-). Zsófival is több ilyen képe van.

És miért kutyával őrzött spániel? Zsófika, esténként őrző védő feladatokat szokott ellátni :-). Körbejárja a "birtokot", majd főspániel fejjel kihasal  a teraszra és szemmel tartja a környéket. Ilyenkor írják ki, hogy kutyával őrzött terület. De azért Zsófika ismeretében a kutyával őrzés erős túlzás lenne, így mindig azon vigyorogtunk, kellene egy nagy kutya Zsófi mögé, aki megvédi, és akkor nyugodtan arcoskodhatna :-). Na ez a kutyával őrzött spániel :-).

        még nincs vége.........

Most jut eszembe, ebbe a blogba talán még nem is tettem Zsófika képet. Eredetileg Sophie volt, csak magyarosítottuk idővel :-).

Főspániel :-). Persze szőrkutya. Igaz, azóta volt Anikó néninél, és nagy a csinosság. Olyan lett a feje, mint egy fókáé.

Azuram szokta mondani, hogy Zsófi egy olyan spániel, aki nem keresi a drogot, hanem szedi :-)