2009. november 27., péntek

Hencegő hercegnő :-)

              Ma csak dumálni akartam, de inkább mutizok. Tekintve, hogy nem tudom mikor jön ki az intenzívről a villanófényes masinám. Rendőrségi szóvivőnk elmondása szerint, K. Easyshare beszólt T. Bernadette budapesti lakosnak, aki ezután tettleg lépett fel. K. Easyshare 8 napon túl gyógyuló súlyos, de remélhetőleg nem életveszélyes sérülést szenvedett. T. Bernadette kemény pénzbüntetésre számíthat, melyet  a fotómasina szarvizben kell lerónia 15 napon belül. 
         De a bántalmazás előtt még készítettem pár fotót, a lyányomról. A képek ugyan magukért beszélnek, de igényelnek némi magyarázatot.  Anyja lánya. Zseniális összeállítást láthatunk. Elmaradhatatlan kellék a minimum 10 cm-es cipősarok (a cipő a Kuka Design modellje, merhogy ki akartam tenni a kuka mellé). Egy úrinő természetesen mindig harisnyát hord. Valamint a hercegnős hálóinget is lecserélte az én kedvenc csipkés pirosamra. Én nem egészen ebben a kombinációban szoktam viselni őket, de így sem rossz :-). Nem mondom, az összeállítás hagy némi kívánnivalót maga mögött, de van még ideje tanulni. Ja, igen, és az egészet megkoronázza egy rózsaszín horgolt kalap, amiről a bejegyzés egyébként szólt volna.
        Ezt a kalapkát még ősz elején horgoltam neki, amolyan átmeneti fejfedőnek. De valamit marhára elnéztem a mintán, meg úgy döntöttem, hogy mit számít, ha eggyel több sorban szaporítottam, így egy nagy, hullámos karimát kaptam. Ami nagyon ari volt, mert elől feltűztem a virággal, oszt jónapot. De kiderült, hogy a fejrésze kicsit rövid, így minden udvari futkosásnál  nem csak eszét, de kalapját is vesztette a kis drága. Mostanra sikerült rábeszélnem magam, hogy lebontsam , és meghosszabbítsam a kalaptestet. Mondjuk ki is derült újrahorgolás közben, hogy az előző manővernél még valószínűleg nem tudtam 8-ig számolni, mert fel se tűnt, hogy nem minden szaporítás 6 szemenként van, és a 6-os szám fölött is van élet. De most minden franya, ilyennek terveztem a kalpagot. Egyik este készen volt a kanapén, de még nem varrtam rá a virágot. Apa hazajön, Lilla letámadja:
- Apa nézd, az új kalapom. - majd apja kezébe adja a virágot és folytatja. - De fogd ide azt a virágot, mert azt úgy kell :-)
A scrap-em elég kezdetleges, mert ez az egy, amihez nincs türelmem. Így max .egymásra hajigálok, elforgatok :-)

2009. november 26., csütörtök

Gyomboly'! Gomboly'!

        Csak a Micimakkó analógiájára találtam ki ezt a címet, a gondolj, gondolj után, de ha azt írom gombolyíts, elveszik a poén. Úgyhogy nyelvújítottam :-)
A csőkötéses videóim nagy izgalmat nem váltottak ki, de talán ez a kerekecske gombocskás igen. Említettem már, hogy elmebeteg módon maximalista vagyok, és addig nem nyugszom, amíg valamelyik agymenésem nem lesz tökéletes. Így voltam a fonalgombolyítással is. Nekem az a hagyományos, nem jó. Ha'mér' lenne? Nekem olyan kell, ami laza, levegős, szép, olyan, mint a gyári, de középről lehet kezdeni. Hasznos tudomány ez, mióta nem nagyon használok gyári fonalat, hanem itthon fonok, festek, gombolyítok. Nekem nagy felfedezés volt a fakanál ilyen típusú felhasználása, főleg, mert a hagyományos funkcióját csak módjával kedvelem. Mármint  a főzést.
Akko' most tekerjed, ha megvetted!

2009. november 24., kedd

Éljen, éljen, éljen

        Egy kis házirabszolgás marháskodásról akartam ma írni, de sokkal jobb témám akadt. Drága Erika barátnőm ma megkapta az ajándékát, amivel itt riogattalak benneteket. Így már meg is mutathatom. Annyi gyönyörűséget kaptam már tőle, hogy ezúttal én is készíteni akartam valamit. Születésnapjára, -ami sok hónappal ezelőtt volt- készült a receptes könyvecske, amibe a finomságokat gyűjtögetheti. Tudom, az internet korában, amikor már nem szakácskönyvet teszünk a konyhapultra, hanem notebook-ot, ha sütni akarunk, ez már idejétmúlt ötlet lehet, de én odavagyok az idejétmúlt dolgokért, és azt gondolom, jó olyan dolgokat használni, amiről eszünkbe jut valaki. Elképzelem, ahogy Erika kavargatja a kis sütijét, amikor már nyanyák leszünk, és annyi fogunk lesz, hogy a hamut is mamunak ejtjük, és egyszer csak arra gondol, "mi lehet az én kerge barátnőmmel? Jaj, hogy az a nőszemély mindig csinál valami marhaságot:-). "  Ez a minta már régóta nagy szívszerelmem volt. Így nem volt kérdés, hogy valaki meg fogja kapni :-). És jó eséllyel nem én. Így kicsit szétfiléztem, és ezek lettek belőle. A hímzéssel nem vagyok elégedett, mert ennél sokkal szebben tudok hímezni, de nem tudtam eltántorítani magamat, hiszen erre az anyagra álmodtam meg. De ezt meg úgy képzeljétek el, mint egy darab patikai gézt. Életem első könyvkötése is, hát van még mit gyakorolni. De a belsejébe különösen odaillőt találtam, pedig már az agyára mentem a bótos néninek, mert egy papír sem tetszett, mire kétségbeesésében előkapta nekem ezt a kézzel készült indiai merített papírt. Ha' mé' nem ezzel kezdte? :-)  Mutogatom azuramnak- szerencsére nagy rajongója a műveimnek ( és akkor még úgy volt, hogy egy talin odaadom az áldozatnak . Már nem azuramat, hanem az ajándékot)-, "Hú, ez nagyon szép. Ha nem jön talira, pirossal, hímezd át a nevét egy vonallal, és írd mellé, hogy a Nyuszijjjé". De nem hímeztem át, mert ez az Erikájjjé akart lenni. Aztán már gyorsan elröppent az a fél év, amíg elkészült hozzá az edényfogó is. Illetve a hímzés megvolt, csak az a varrás nem akart összejönni. Nem jött az ihlet.  De már annyit dumáltam róla, hogy mutatom is


            A neszeszer pedig a névnapjára készült, ami szintén sok hónapja volt (pirulós). Adott volt, hogy madárka lesz. Lehetőleg vörösbegy.  Bár egy egészen más madárkás elképzelésem volt, mert évekkel ezelőtt egy Susannában találtam valamit, amiről rögtön ő jutott eszembe, de amikor előkerestem, már nem is tetszett annyira. És akkor akadtam rá erre a kis MTSA madárkára. Egy nagyobb mintából vágtam ki, volt még mellette mindenféle francia hablaty, de ki tudja mi van rá írva. Mi van, ha a sült csiga receptje? 
Az anyagot tégelyes textilfestékkel festettem, hogy picit fakéregre, vagy ilyesmire emlékeztessen. A hátlapja kockás zefír, de mi illik még egy kismadárhoz? Persze, hogy virág. Így került rá a robbantott virágból is. Ugye mondtam, hogy pont jó lesz még valamire? És hogy még jobban oldjam a kockák feszességét, bélésnek is az elmaradhatatlan fáradt színű rózsás anyagom került. Ebből lassan egy raklapnyi van itthon, mert mindig, amikor a kedvenc méterüzletemben járok, veszek 1 m-t. Csak a biztonság kedvéért, nehogy ne legyen, amikor kell :-)). Ja igen. A húzóka. Ez adott volt, hogy apró tulipán lesz. EZ meg ugye az én mániám. De valami még hiányzott róla. Ekkor ugrott be a barna swarovski, de csak a lehelletnyi csillogás miatt. Na, most jól kiveséztem mindent. A cipzárra még mindig nem találtam meg a megfelelő bevarrási módot, de egyszer úgyis összejön. Nekem az a Tildás, árkon-bokron bélésen mindenen át összevarrós nem tetszik. Vagy csak én vagyok béna.


  

Naná, hogy a fiam kitalálta, hogy ez a madárka olyan éééédiiiii, neki is kell. De mi a fenét lehet csinálni egy fiúnak ilyen pipiből? Ellenőrzőborítót? Hátha elhiszi a tanerő, hogy tulajdonképpen nem is a patások, csökönyös öszvérek osztályába vagy micsodájába tartozik, hanem az ártatlan kismadarakéba?

2009. november 23., hétfő

Nyomornyúl

         Sikerült 1 nap kényszerpihenőt adnom magamnak a hétvégére. Az úgy vót, hogy nekem muszáj volt kicipelnem 40 kg-nyi cuccot az autómig kézben, vásárlás ürügyén. Éreztem én, hogy baj lesz, meg potyogtak is a szatyrok, meg rohadtul vágták a kezem, de én akkor is elviszem odáig. Komolyan, mint Fekete Laci a kőgolyókkal rohantam a szatyrokkal, hogy csak a kocsiig érjek el. Na ennek folyományaként, szombat reggel már úgy fájt a hátam, hogy levegőt venni sem tudtam. Tüsszentés nuku, nagy levegő nuku. Mikor már nagyon légszomjam volt a csireklégzéstől, falnak támaszkodtam, vagy megkértem valamelyik családtagomat, hogy nyomja a hátamat, hogy visítva vegyek egy nagyobb levegőt.  Így esett, kültéri pakolászás helyett beltéri kötögetés lett a dologból. Mert mit lehet ilyenkor csinálni. Köztünk legyen szólva, flyladységem is leginkább a fájdalomcsillapítós repülésben merült ki. Megfőztem az ebédet, mozgásom leginkább a Terminátorra hajazott, aztán kötögettem. Bár azt hiszem ő viszonylag ritkán kötöget.  Közben Csillagkapu maratont néztem :-). Na nem mintha nem láttam volna már 100x, de megunhatatlan. Mondjuk az AXN sci-fi jóvoltából már-már ott tartottam, hogy belelövök kettőtt a tv-be, ha még egyszer meg kell néznem azt az idióta animációs baromságot Russel Shumakerről (nem tomhogy kell írni ezt a kis köcsögöt). Láttátok már? Valami elmebajos világvége ökörség. De ez a következőképpen zajlik. Nézed gyanútlanul a  filmet, majd egy kis Russel Shumaker, reklám, filmajánló, majd ugyanaz a Russel Shumaker, majd film. Azért amikor egy filmben van mondjuk 4 reklámblokk, alkalmanként 2 R.S-rel, az ugye összesen 8. És akkor  a 2 film közöttit még meg se említettem. De azért  a kötésnek légy híve rendületlenül Nyuszika, úgyhogy  halált megvető bátorsággal, kötöttem. Így készült el kis törpömnek ez a csinos sapi, amit már többen megkötöttetek a 2009 őszi Vogue-ból. Nagyon jó volt kötni, és gyönyörűséges minta, bár kicsit nagy lett, a kisebbik méret is. EZt megúszhattam volna, ha a passzéval csinálok egy kötéspróbát. Elvileg ugyanakkora tűvel kezdtem, de a passzé után váltottam nagyobbra, mert a fonal úgy kívánta, az antipáncélosság érdekében. Azért csini lett. Bár lehet,-hogy enyém lesz,- nem is hordok sapkát-, pindur meg kap egy még kisebbet. Némileg ledér a ruházata a leánynak, mert pancsi előtt fotóztam.


Vasárnap gálya. Adtam a fájós hátamnak egy kis ablaknyalogatással, zsákcipeléssel, stb. Nem bírtam már nézni, hogy végre kész a ház, és a kertben meg a kőművesek maradványai. Márhogy nem öltem meg és hantoltam el őket, csak mindenfelé szétdobált vegyes szutyokhalmok fetrengtek az udvaron. Végre felszámoltam a nájlonnal letakart kupacot a terasz közepén. Ez arra volt hivatott, hogy az időjárás viszontagságainak kitett kerti bútort párnákat stb óvja a mindenféle csapadéktól. Meg kellett állapítsam, hogy ennyi erővel egy camping biciklivel is letakarhattam volna. Most nem tudok mozdulni a házban, mert a padlófűtésen terpeszkednek a párnák, hogy száradjanak.
       Ja, szombat éjjel, még Madár meccse alatt- mert azt látnom kellett-félig, mert közben kötöttem-, barkácsoltam  egy sapkát a kis fickónak is. ÚÚÚÚÚtálom a bulky vastagságú fonalat. Most sem szerettem meg, de ez a sapi arra volt megadva, meg a kabátja is szürke, úgyhogy 2 ágú, jó vastag gyapjúból készült ez az egyszerű sapi. Szándékosan nem lóg jobban a képébe. Fentről kezdődik, és pofon egyszerű. HOgy nagyfiúsabb legyen, varrtam rá egy cetlit is. Mondjuk ezeken a képeken inkább a kölök látszik, mint a sapka, de sebaj. Stílusosan pizsamában, ahogy az egy téli sapkához illik.


Hú, már megint de szószátyár vagyok :-). Na, má csak egyet mutizok. Mert ezt mindig elfelejtem. Még szeptemberben készült, a már fent említett "rosszarcú" fiatalembernek egy nyúl. Másodszor csináltam ezt a modellt, de most is megdolgoztatott francosul ez a kis genya. A " megrendelő" nem kért masnit a nyakába, mert szerinte így snájdigabb. Ezúttal nem virágos, hanem kockás lett a tappancsa és a a füle, elvégre pasi a lelkem. Testmagassága, inkább mélység, 20 kőkemény cm a drága.


Na mára leolvadok.
Hasta la vista, baby.
Maj' szólok, ha megint bírok járni. Aláírás Monica (Ford Fairlane)

2009. november 20., péntek

Home video 2 :-)

     Kaptok egy kis gyakorolnivalót a hétvégére. Ígértem a csőkötés befejezését. Az elején persze megint kicsit kilógok a képből, de úgy gondolom így is érthető, hogy mit csinálok. De leírom ide is.



    Ugye azt mondtam, hogy a kezdésnél 4, a befejezésnél pedig 2 sort kötünk a leemelt szemekkel. Ami gyakorlatban annyit tesz, hogy minden sima szemet lekötsz, minden fordítottat pedig FORDÍTOTTAN leemelsz, a szálat a szem előtt vezetve.

KÖRKÖTÉSNÉL:
  • 1. és 3. sor sima leköt, fordított le 
  • 2. és 4. sor, fordított szemeket lekötöd, a simákat pedig  FORDÍTOTTAN, tehát jobbról balra szúrva a szembe leemeled, a szálat a szem mögött vezetve.
Ha megvagy a 2 sorral, elvágod a fonalat. DE LEGALÁBB 3X-OS hosszúságot hagyva, mint amekkora az elvarrandó darabod, mert cink van, ha nem elég a szál, és meg kell csomózni. Tompa tűbe fűzöd, a többi a videón jól látszik, viszont elmagyarázni nincs értelme :-))

És még mindig nem vagyok pösze :-)



2009. november 19., csütörtök

Fly lady


Szecsinél láttam ezt a felhívást, és nagyon tetszik. Különösen az olyan frusztrált szüzeknek- szigorúan horoszkópos értelemben :-)- akik mániákusan raknák a rendet, de ebben kicsi családjuk rendre megakadályozza őket. Én tényleg rendet és tisztaságot szeretnék, de mér' nekem kell ezt megcsinálni? Ebben a circulus vitiosusban szoktam én elveszni. De talán most. Repüljünk lányok!

FlyLady – tedd rendbe a lakásod, tedd rendbe az életed 

 A program

English version

 Azért egy azuramra jellemző beszólás a végére.
- Nyuszika mit olvasol?
- FlyLadyt.
- Az mi?
- Hogyan csinálj rendet stresszmentesen az otthonodban.
- Mit nem lehet ezen tudni? Bejárónővel :-)

 


jajj jajj jajj, aranyos cillagjaim.....


.....hogy hogyan tud így elromóni egy ilyen szép nap. Hogy nőjön gitár a gyomrába, oszt a rák pengesse. (akcentussal olvasandó :-)). Reggel főkelek, oszt kinézek az ablakon, miután e'húztam a comagolópapírot, osztan látom, süt az a drága napocska. Hideg se nincsen. Mondom az nagyon faintos, mer nem köll fölvenni a nagyanyám torpedóját. Oszt azzal meg az a baj, hogy úgy félévente ki köll mosni, oszt olyan nehezen szárad, hogy inkább e'se rontom. Szal, e'viszem a kis Zsaklinkát  az óvodába(ezt ma hallottam:-)Jó név. Rézműves Zsaklin:-)). Osztan bemenek én abbaja az Apehba.
     Na moszt elmondom ám nektek az igazat, a valóságosat. Gondótam, emegyek én arraja a pijacra, oszt kérek egy standot. Tudjátok ottan azon a világhálón vanaza Meskál vagy mi. Ja, az a másik bizniszem, bocs. Meska, najaz. Aszonták nekem a kislyánykák, szedjed befele a lábadat, osztan kérjé egy 7-es adószámot kézműves tevékenységre. Meg amúgy is má megakartam kérdezni azt az asszonyt, aki ottan van az ablak mögött, az biztos tudja, hogy most akko köll-e fizetni valami járandóságot, mer' eladtam a lovaskocsit. Rozzant is vót má, meg a lovak se nagyon bírták, oszt megalkudtam az egyik komával, oszt adott érte 3 forintot. Na, a fináncok meg aszonták abból nekik is köll adni. Mer én olyan böcsületes vagyok ám, meg a bátyáim is mind a 16-an. No, aszongya az asszony, miko mondom neki, kedveském mondja mán meg nekem, mi itten a stájsz, mer én ezen el nem megyek, csak ha rálépek. Aszongya, ottan van az a 0, oszt nem köll fizetni semmit. Na rögtön kisütött ám még jobban az a drága napocska, egyem a szivit, de mondja az asszony, hogy főzzek jó kondér bablevest, oszt pakoljak be a hátyiba, mer be köll menni a főispánságra, mer eztet a számot a pijacozáshoz csak ők adhassák ki a részemre.
Na főpattanok a lovaskocsira, oszt nagy nehezen leparkírozok ottan a susnyásba'. Aszongya nekem ott az a csinos, hajzatában hiányos fiatalember, hogy aztat a nyomtatványot köll kitőteni. More, én jártam ám az oskolába, mind a 6 elemit elvégeztem, mire 16 éves vótam, de ebből egy büdös kurva szót se értettem. Beixeltem, ahova sejtettem, hogy a nevemet kérdezik, remélem ők is úgy óvasták, hogy Rézműves Margit, osztan látom, hogy ott azon a pittyegőn, mintha az a 4 szám lenne, mint az én ficnimen, amit ottan a jósgép kiköpött nekem. No, oda dzsanelok ahhoz az asszonyhoz is oszt mondom neki, " na figyejjé ide kicsi szivem. én megkötök neked itten a szemed láttra, halljak meg 3 pullóvert, meg egy olyan garbósat is, de hogy én ezt nem tom kitőteni, az úgy igaz, minthogy itten állok. Elsorolom neki mind az összes tényállást erről' a pijacos dologrul, ugye, oszt nem érti. Elő vesz nekem valami Bibliát, de apám, ebbe csak számok vótak. Oszt kérdezi, mi leszen a tevékenység száma. Ha' mucikám, ha tudnám, nem lennék itt. Gondótam majd maga megmonyja, mer maga van ottan a kalickába. Aszongya nekem, híjjam má fől azt a másik asszonyságot, aki ottan majdnem mellettem árulja a kendőt a vödörbül. Na, megvan az info. De ennek a nyanyának ez se vót jó. Az csak vállalkozóknak jó. Amit maga akar, ahhoz csak 6,7,9-es elejű számok jók. Mondom szivi, nem a lotyószámokat kérdeztem, csak akarok menni arra a pijacra, oszt nem akarom, hogy csorba essék a böcsületemen, oszt jó megb......az adóhivatal. Hát akkor ő meg nem tud nekem segíteni, mer kereskedni ezekkel se lehet. Mondom, akko meg mi a tosznak akarnék a pijacra menni, megsétáltatni a portékát, meg a purdékat? Hát aztat ő nem tudja, meg hívjam föl azt a KSH-t vagy ki a rákot, osztan majd azok megmondják. Meg különben is, ha ez nem vállalkozás, akko nyilatkozzak, mibül élek. Na, az kéne még nekem, meg a radai rosseb. Maj' 3 ft-ér megengedem, hogy az APEH a bugyimba' kotorásszon. Úgyhogy így jártam el ma. Dikkmá, osztan ezek meg jó megvezettek, oszt még pijac se nincsen. Pedig én olyan franyán megterveztem. Még van ám nekem lógóm is. Osztan nem engednek ezek engem odaja. No főszállok a bakra, oszt mondom gyíjjja, közben sűrűn emlegetem az adóhivatal édesanyjának ledér előéletit, oszt közbe lehet az ólombetét a bakancs orrába megszaladt, de csak kicsikét, mer én figyelek ám a gyorshajtásra, oszt lehet, hogy ottan a sünöknek meg bemosolyogtam.
Na mostan kéne átalmenni az én barátosnőmhöz, oszt jó megnézni annak az ágyaspálesznek mi van az ajján.
na, minden szépet és jót tinektek, oszt malaresz a dzsalesz.
Margit.

Komolyan, akinek van tippje erről a 7-es adószámos tréfáról írjon má nekem lécci'

2009. november 18., szerda

Csak úgy

.........hogy ma se maradjunk bejegyzés nélkül. Mostanság találtam meg ezeket a bobinákat, amiket még fene tudja mikor készítettem. Bár talán egy picivel nagyobb jobb lenne. A leírást itt találjátok. Pont kéznél volt 1 gabonapelyhes doboz, amiből kivágtam a sablonokat, bevontam őket a textillel, és összeragasztottam kettőt. Már közben érdemes dekorálni, zsinór, gomb, mert száradás után a hobbiragasztó elég kemény lesz. Utána már nem lehet átszúrni véráldozat nélkül. Egy jó tanács, az anyagot ferde szálirányban szabjuk. Sokkal szebben ki lehet feszíteni. Ezt persze már csak a 3-nál sikerült kiötlenem, mert előtte spórolni akartam az anyaggal. Illetve pont akkorák voltak, hogy csak simán fért rá. Nem érdemes vastag kartonból csinálni, mert kivágni is nehezebb, és éppen elég kemény így is. Van még vagy 20 sablonom, de elfogyott a lendületem. Vagyis valószínűleg csak véget ért a nap, én meg ráfelejtettem a többire :-).


Ma is alkottam valamit, de ezt most nem mutatom meg. Ronda dolgot csináltam. Visszaéltem egy kedves barát szeretetével. Jó persze, ennyire nem súlyos a dolog, csak nagyon megcsúsztam az Ercsunak szánt ajándékokkal. Mert úgyis szeret engem és elnézi :-). (Így jártam anno Emővel is ;-). Tényleg nagyon nagyon sokat késtem. A fele megvolt, de mindig ellinkeltem a befejezést. Bár most azt gondolom, megérte, mert azóta sokkal jobban összeálltak a fejemben a dolgok :-). Úgyhogy Erikám, drága, várhatod a postást, és remélem kárpótolnak a meglepik a késedelemért :-)
Na jó, ennyit megmutizok, de csak undokságból, hogy fúrja az oldalatokat a kíváncsiság. A beavatottak most nagyokat hallgatnak. Ugye? Bár ti sem láttátok :-). Vagyis csak azt a részét, ami készen volt már időre.

2009. november 17., kedd

Kitchen art :-)))



Na, lyányok. Elkészült az első home videóm. Amiből nem lesz baj, ha kikerül a netre :-). Sőt, pont ez a tervem. Először megkértem azuramat, hogy segítsen. Mire közölte, hogy csinál ő velem videót, ha én is csinálok vele. Hm. Jellemző. Már nem emlékszem, hogy szemérmesen mosolyogtam, vagy közöltem vele, hogy ebben az esetben életem végéig fejfájásra hivatkozom, kezdetben. Vasárnap neki is álltunk, de pasi módon túl akarta bonyolítani a dolgot. Hiába magyaráztam én neki, hogy az én célközönségem, árgus szemmel fogja figyelni a kezemet, és pont lesz....ja-már bocs, ha hibázok a szövegben, vagy belehallatszik a madár kontra gyerek vircsaft. Madarakat letakartuk, gyerekeket bevezényeltük a szobába. Nem mintha ott maradtak volna. Majd kb 1 órányi előkészület után, amit az összes szentek potyogása kísért a káromkodás miatt, felugrottam, összepakoltam, hogy ezt itt fejezzük be, nem akarok családi perpatvart. " Jóvan, akkor b.m a videódat, okos, ügyes vagy te, majd megcsinálod egyedül."

Csapó 2, hétfő. Megcsináltam. Mondjuk ráment a napom, de készen vannak. Olyan unitot ácsoltam állványnak, hogy ihaj. Majd úgy 40 x felvettem az elsőt. Mindig kimásztam a képből, elrontottam stb. Lámpaláz a konyhámban. Na ilyen se volt még :-) . Lehet nekem is jót tett volna a Valami Amerikás recept, a dupla Bourbon, hogy ne legyen Amba deós. Mire jó lett volna, elfelejtettem letörölni a rosszakat, így betelt a kártya. Megcsináltam 3-at, majd jött a megvilágosodás, hogy sötét. Már a kép. Újra az egészet. Igen ám, de addigra elfelejtettem, mi volt amit már elmondtam, és melyikben, és egyáltalán ki kivel van, merre támadunk. De megszületett. Ja, hogy mi. A csőkötés. Szerintem sokan próbáltuk kibogarászni az olasz kezdést, illetve befejezést. A kezdésre még csak rájöttem, de a befejezésnek néhány évente nekiugrottam, összegubancoltam, oszt eldobtam. De aztán fény gyúlt a fejemben, kiokkumláltam az okosságokat 1/1, és 2/2-es patentra egyaránt. " És azóta csak ezt használom".

És akkor kezdődjön a Csók és könny következő része.......
Most, hogy a pasikat nem elüldöztük, hanem elkapcsolták a tévét,- hiszen a szent távirányítót nem adják ki a kezükből (nem is értem, aki azt a reklámot készítette, sosem látott még pasit) -, és mi úgysem nézhetjük azt, amit akarunk, nézzétek meg az 1/1-es csőkötés kezdését. Ha ezt megemésztettétek, kapjátok majd a következőt, a befejezést. Ha valami nem világos, kérdezzetek. Nekem mondjuk most az nem világos, hogy szúrom be a videót, de rá fogok jönni :-)

Ja, ész nem isz vagyok pösze. Legalábbisz asszem. Nem tom itt mér'?


2009. november 16., hétfő

Fiam tegnapi örökzöldje


Az előző bejegyzésben elfelejtettem, de tegnap visítoztam a röhögéstől. 9 évesem már megint hozta a formáját.
Nagy vadba' valami zseniális számítógépes játékot nyúztak az apjával. Hasonló a színvonal :-). Monjuk, én csak ne szóljak semmit a Zumafüggésemmel :-). Szóval játszanak.
Mondom:
- Milyen bach-os zenéje van ennek a játéknak.
Mire a fiam
- Ja, Bach-lövés.

Talicska és miegymás..

        Nem leszek hosszú, álmos vagyok és kornyadt. Max. a kávésbögrémig vagyok hajlandó elmászni és leütni néhány billentyűt, hogy alkotásokat mutogassak.
      Szombaton xszemes talin voltam. Jó volt látni, a lányokat, még ha egyre fogyóban van is a létszám. Jellemzően renitenskedtem, egy fia xszemest sem vittem, mert most kötésben vagyok. Ennek megfelelően, az ajándékom az én bölcs barátnőmnek Dékatának kötéssel kapcsolatos apróság. De mi lehet apró, ami kötés? Hát, a kötésjelölő. A gyöngyözés azon kevés kreatív tevékenység közé tartozik, amit biztos tudok, csak még nem próbáltam. Illetve nem komolyan. Anno tinikoromban volt néhány próbálkozásom, - elég sikeresek-, minek eredményeképpen apukám garázsában  erőteljesen megcsappant az egy négyzetméterre eső rézdrót mennyisége. A mostani próba egyetlen terméke,néhány kötésjelölő, amiket Emőnek, magamnak, és ezúttal Katának készítettem. Imádom az ilyen csillogó csecsebecséket. Egész más kézbe venni a munkát, ha ilyen szépség fityeg rajta, és nem egy darab madzag. A zöld, az eddigi legszebb jelölőm. " persze, mert az az én színem, " - mondta is Kata. Nem véletlenül kapott zöldet. Is. Az egyik készletet vékonyabb, a másikat vastagabb tűre készítettem, és az 5. szándékosan tér el picit  a többitől. Apró dobozkát ragacsoztam hozzá, elkészítettem az elmaradhatatlan tulipános kártyámat, és kész is. Íme ők.

         
Mutatom még a további hétvégi ténykedéseimet is. A bal oldalon a pacis táska csomagolása látható, kedves látogatóink. Az alkotó csak össze-vissza ragasztgatott, amit talált. Nem kis büszkeségére a a mikróban félig felrobbantott csipke is méltó helyet talált az alkotáson. A műalkotás átadásakor volt nagy heje-huja, happy end. Mi kell még?
       Továbbá a szétszórt "művésznő" végre befejezte az egyébként 2 este alatt leküzdhető aprócska kendőjét is, aminek a címe az eredeti szerző névadása alapján Traveling woman. Saját festésű merino gyapjúból  készült, ezúttal vékonyabb tűvel, hogy a sima kötés is érvényesülhessen. A méret növelése érdekében, + 1 csipkemintát iktatott közbe az alkotó. A maradék fonalat pedig, -tekintve, hogy a festés még nem teljesen a szándékai szerint alakult, ergo lett egy sötétebb és egy világosabb motring, - 2 ágúvá fonta, hogy egy újabb remekművön belül felhasználást nyerhessen. Köszönjük, hogy megtekintették kiállításunkat így hétfő reggel, kérjük hagyjanak üzenetet vendégkönyvünkben, ha tetszett.

 

Még szerencse, hogy ma nem voltam hosszú :-).


2009. november 13., péntek

Minden jó, ha ló a vége


     Buli lesz. Kicsi fiam szombaton szülinapi randalírra megy egy kislányhoz. Mégpedig a szerelméhez :-). A mostanihoz. Annyit tudtam, hogy a kislány lómániás, de nem az a rózsaszín Barbie típus. Így kigondoltam, hogy készítek egy pacis táskát.
- Benci, mi lenne, ha egy bamba pacit tennénk Vivi táskájára?
- Anya, én rendes lovat akarok.
Hűha. Nemhogy lovas táskát, de lovat se találtam sehol, így rajzoltam egyet. Rajztudományom hiány messzeföldön híres. De szerencsére a kis hősszerelmes is úgy értékelte, hogy a bamba pacim igenis rendes paci.
    Persze a legtöbb időt most is az anyagok kiválogatásával, a tervezéssel és az applikációval töltöttem. Konkrétan egy teljes délutánt. Jó munkához idő kell. :-) . Rajzoltam, szabtam. Applikációs fóliával ragacsoztam fel a mintát, majd géppel applikáltam. Imádom a varrógépemet, amiért ilyen kő profi. De a paci után még kicsit üres volt. Elkezdtem rajzolgatni egy virágot, erre nem pillangó lett belőle? Persze mire mindent felvarrtam, rájöttem, hogy kicsit nagy ez a táska kislány kézbe, így kisebbre vettem. Ezért került a lepkesztráda kicsit a szélére. Az alapja vastag, farmer anyag, így nem volt szükség közbélésre, csak vatelinre. Bélésnek a kedvenc rózsás anyagom került. Egy zseb és egy karabineres kulcstartó a belébe. AMikor ez utóbbi miatt áskálódtam a dobozaim között, találtam egy pont egy tisztességes lónőszemély hajába való virágot is.


A táska mágneszárral záródik, amit gombbal és egy kézzel applikált szívvel titkoltam el.. És ezt a típusú fület már régóta ki akartam próbálni. Egy gatyamadzaggal  (vagyis vastag zsinórral :-) tettem erősebbé, tömörebbé.
       A zsebre és a zárópántra, csipkét  álmodtam. Esküdni mertem volna, hogy Emőtől kaptam natúr színű pamutcsipkét. De hová tettem? Feltúrtam a 60 dobozomat, mire eszembe jutott, hogy amikor bobinákat gyártottam, feltekertem rájuk. Of course, mire előkerült, kiderült, hogy fehér virágfüzérek voltak.
      Na, majd teával megfestem. Ercsutól már tudom, hogy a természetes anyagokkal festés  nem egy egzakt tudomány, sőt inkább kifejezetten bizonytalannak gondolom. Persze megint ide nekem azonnal az oroszlánt is, bögrébe kis virág, 2 teafilter, víz, meg ecet. Oszt be a mikróba. Legalább a mikrót is kitakarítottam :-). Naná, hogy odabent oszlásnak indult az így utólag eleve bizonytalan kimenetelű kísérletem. De szép, narancsos virágaim lettek........... AMik nem illettek a táskához. Nekem hófehér virágokkal is tetszett, de egészen más hatást keltett. Így maradt a farkasfog.


        Tegnap, még séró nélkül mutatom a jószágot azuramnak.
- Szerinted ez paci vagy csacsi?
 Hát, nem hal, az biztos. De nyugi Nyuszikám, a lepke teljes bizonyossággal felismerhető. Na kössz.

Nem egészen sikerült a képeket úgy rakni, ahogyan szerettem volna, mert ez a dög kekeckedik, de sebaj. A lényeg rajta van.

2009. november 12., csütörtök

Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje


     Nem, még nem nyúztam meg a purdékat. Inkább elgondolkodtam mostanság kicsikét. Amolyan Balogh Tibisen. Igaz, a brigád nincs itt, hogy segítsen :-). Szerencsére.
     Újra elkezdtem olvasni az okos könyvemet. Mer' ugye 2x fárad, aki rest. Hiába mondták nekem a szerzők, hogy olvass el egy fejezetet, gyakorold egy hétig, aztán újra 1 fejezet. Az nekem nem vót' jó. Mit képzelnek ezek? Én azonnal megoldást akarok mindenre. Nem, majd még 5 hétig tépik az idegeimet. Gyorsan elolvastam az egészet. Oszt jól össze is kutyultam. És több, mint 5 hete azóta is hiszti van. Pedig, valami csoda folytán, ha éppen eszembe jut az adott szitura vonatkozó módszer, a legtöbb esetben működik is. Na, ezért kezdtem el újra. Ezúttal ésszel.
     Döbbenten vettem észre, hogy szinte az összes, általunk helyesnek gondolt mondat, cselekmény, a gyerek szemszögéből teljesen másképp fest. Viszont megnyugtatott a tudat, hogy nem csak én voltam az az agyament, aki ezt így gondolta, hanem a világ sok más táján is ugyanazokat a hibákat követik el a szülők, pusztán segítő szándékkal.
      Pedig a képlet egyszerű. Legalábbis elvben. A gyakorlat, egészen más. Nem állítom, hogy így nem változom tüzet okádó sárkánnyá, de határozottan pozitívnak értékelem, ha 50 sárkányhelyzetből, mondjuk csak 10 lesz. Amennyire én tudom, a szerzők egy házaspár. Bár a nevükből nem sikerült kiderítenem, hogy melyikük az apa :-). Elolvastam a Testvérféltékenység című könyvüket is, amit határozottan gyorsabban sikerült abszolválnom, és én magam voltam legjobban meglepődve, amikor  Istennek kicsi átkai együtt játszottak. Persze ez jó indok is volt az ellenem szövetkezésre  :-).
       És kitaláltam még valamit. Úgy rémlik, ezt nem a könyvben olvastam, de lehet, hogy igen. Az én kis kelekótya, szétzuhant fiacskámnak, -meg a kiscsajnak is- csináltam egy napi teendő listát. A legapróbb, ám problémás dolgokat is ráírtam. Beleértve a ruha szennyesbe deportálását , a kutya és madárellátmányozó vállalatot és a játékot is. Abban reménykedem, hogy ha látja, mit kell tennie, talán nem felejti el. Persze tudom, hogy minden csoda 3 napig tart, és pár nap múlva már nem lesz ilyen vonzó a játék, de egyelőre működik. Az esti lefekvős határidőt még nem egészen tudjuk tartani, de már majdnem. Azért be kell valljam, túl sok a teendő, és kevés az idő. Sokszor este 5-6 körül érünk haza a pacizás, meg cserkészkedés stb miatt. 8-kor lefekvés. Így van rá némi sansz, hogy talán 9-kor alszanak.
     Már pontosan tudom- bár ezt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim, akárcsak én, sikerorientáltak. Így a büntetés, vajmi keveset ér. Ellenben a jutalmazás annál inkább. Ezért, ha valakinek este minden x-e megvan, vagyis megcsinálta az aznapi teendőit, kap egy szivecskét. 10 szivecske, után választhatnak egy édességet. Miért azt? Mert így elejét vehetem a minden délutáni boltban hisztinek. Kőbe van vésve, vagyis szekrényajtóba, hogy mikor jár az édesség. Ha minden jól megy 10 naponként. Annyi meg kell.
       Bencének még megtoldottam egy aprósággal. Mostanság nagyon érdekli a pénz. Emellé viszont iszonyú követelőző, és destruktív. Vagy csak béna.  A suli számára egy hely, ahol lehet melegedni, és különben is dög unalom. Mert kit érdekel a szorzótábla, amikor tejsavbacikat nézünk itthon mikroszkóp alatt. Ezért bevezettük a zsebpénzt, ami nálunk fizetésként funkcionál.  Nem harácsolásra akarom nevelni, pusztán arra, hogy  mit ér a munka ha jól, vagy rosszul csináljuk. Ezért van egy alap heti zsebpénz. Pénteken van fizetésnap. Minden fekete pont, hiányjel, beírás stb levonással jár, amíg minden extra csillag, dicséret plusz bevétel. Nem az a baj, ha rossz jegyet hoz. Megesik. Az a baj, hogy ezeket linkségből hozza. Nincs kész a lecke, mert nem hozta haza a könyvet, elvesztek a ceruzák, nem találta a füzetet ( a padban volt) és még sorolhatnám. Szintén a malacpersely veszteségével jár, a szándékos károkozás. Pl. ellocsolunk egy liter sampont egy hajmosáshoz, mert jól habzik. Ja. A héten a harmadik. SZájápoló lopkodás, eltörés. Ilyesmik. Anya cuccainak eltökítése esetén, pedig eltűnik egy kedves játék a szobából.
        És a rendszer működik. Nem én vagyok a parancsolgatós boszorkány. Csak annyit kell mondanom, jöhet a szivecske? És a válasz, nem anya, még nem vittem a ruhámat a szennyesbe. Hát nem gyönyörű?

2009. november 10., kedd

Le a szabályokkal!!!! :-)



        Mostanában elég rosszul jövök ki a srácokkal. Valahogy nem találjuk a megfelelő hangot. Ez engem láthatólag jobban aggasztott, mint őket. Ezért kitaláltam, hogy este, ha hazaszállítmányozom a bagázst, leülünk egy kedélyes beszélgetésre. A fiam stílusa bicskanyitogató lett az elmúlt pár hétben. Kicsit korainak gondolom, hogy 9 évesen kamaszodjon.
- Srácok üljünk le a kanapéra, szeretnék beszélni veletek. Engem nagyon bánt, ami itthon zajlik mostanában, szeretném, ha közösen találnánk valami megoldást, ami mindenkinek jó.
- Na, frankó. Már megint.
- Igen, kisfiam, már megint. Mert kíváncsi vagyok a véleményedre, és érdekel mit gondolsz és mit szeretnél?
- Najó, akkor kezdem. Mindig parancsolgatsz. És az apa is 3 percnként szól, hogy rakjunk el valamit, pedig most ültünk le. És mindig ugráltatsz.
- Aha. Azt gondolod, hogy nekem jó, 10x szólni , hogy a nappalitól az előszobáig tartó szakaszon el ne felejtsd, hogy a tornazsákot vinned kell. ( ez egyébiránt minden cselekedetére érvényes, a felöltözéstől az iskoláig bezárólag, én viszont iszonyatosan belefáradtam az állandó "parancsolgatásba") Tudod, mit? Cseréljünk. Játssz el engem, én meg leszek te. Jó?
- Jó. AKkor kezdem. Bence, etesd meg a madarakat kérlek ( ő vállalta, hogy a kutyát és a madarakat eteti.)
- Jó , majd - mondom én, ahogyan ő szokta.
.......
- Bence, a madarak!!!
- Jó, mindjárt!
- Bence, adj már enni azoknak a szerencsétlen madaraknak!- mondja ő anyabőrben.
- Jaj, anya ne piszkálj már folyton!

Nagyjából így záródnak a beszélgetéseink. Közben érezte, hogy ebből rosszul jön ki, így inkább elkezdett közben ökörködni, rám se figyelt, levegőnek nézett. Amellett, hogy nagyon rosszul esett, pokolian feldühített.
- Okés. Ha csak engem érdekel, mi van veletek, és ti pont tojtok rá, hogy mennyire nem jó ez így, akkor rendben. Továbbikban nem szólok senkinek, hogyan intézze a dolgát. De akkor rám se vonatkoznak a szabályok, és kész.
- Hurrá, hurrá!
Persze Lilla, aki eddig csak figyelte az eseményeket, a maga 5 évével, és iszonyú logikájával rögtön levágta, hogy ez kemény lesz, mint a kád széle.
- Anya, légyszi érdekeljelek! Kérlek, anya, engem érdekel mi van veled, lécci, lécci, lécci!
...............
Bence :- Gyere Lilla, együnk kakaós csigát.- nem akartam rögtön azzal kezdeni, hogy miért? Vettél magadnak? Oda se figyeltem, had csinálják.
- Anya, hol van tányér?
..... nem válaszoltam.
Majd széket vett elő, és elkezdett felmászni a konyhapultra tányérért.
- Bence, miért nem kérsz anyától?
- Azt mondta nem segít- vágta vissza Bence, miközben marha büszke volt, hogy ő egyedül is meg tud oldani ilyen apróságot, nem kellek hozzá én. - Lilla, gyere együnk a kanapén, nincsenek szabályok, most lehet.
Csoportosan átvonultak a nappaliba, valami idióta rajzfilmet nézni.
10 perc nem telt el, megjelenik a kis Napóleon.
- Anya, 1 dolgot azért kérhetek? Beírod a számítógépbe a kódot? Így nem tudok játszani.
- Már miért írnám be? Oldd meg édesem. Tudod, nincsenek szabályok. Így engem sem kötnek. Ennek megfelelően, nem kell ugrálnom a kedvedért.
- De így nem tudok....
- Jaj, annyira sajnálom, sajnos nem tehetem. Pedig segítenék, ha lennének szabályok, mert az én íratlan szabálykönyvemben benne van, hogy segítek neked, amikor csak szükséged van rám.
Kis csend
- Nem lehetne, hogy újra legyenek szabályok?
- Ezt szeretnéd?
- Igen anya.
- De akkor mindenkire vonatkoznak, és mindenki betartja őket.
-Igen.
- Okés, akkor először befejezed a mesét, amit holnapra el kell olvasnod, aztán beírom a kódot.
- Francba.- majd pukkancskodva elvonult.

Francba, francba, francba. Pedig milyen jól meglettem volna pár napig a szabályok nélkül.  Senki sem ugráltathatott volna, nem kellett volna 50x megkérdeznem, mint egy hülye papagáj: kész a lecke, bepakoltál? tolltartó rendben? Fürdés, pizsi, lefekvés stb.
Szép álom volt! :-)

2009. november 9., hétfő

Hétvégi beszélgetések


       Mint az köztudott- Mr. Tájfel- a mi családunk nem éppen  az a szokványos, nyugodt kis család. De ennek megfelelően nem is unatkozunk. Persze a pasiknak az a legjobb, amikor belőlem lehet poént csinálni. De nem kell félni, előbb-utóbb, mindenki sorra kerül.
Mostanában közkedvelt téma- sajnálatosan inkább a szomorú oldala- a hegymászás. Főleg az általam csak bazi nagy hegyeknek becézett témában. Maximálisan tisztelem ezeket az embereket, akinek az a mániája, hogy reszkető családdal a hátuk mögött folyamatosan a halállal játszanak, csak nem értem. Az már a borult természetemből adódik, hogy jobban felizgat egy kupac gyönyörű, kézzel festett merino rovin látványa, és tapintása, nem beszélve, ha ez  a gyönyörűség a birtokomba is kerül-, mint az, hogy fent állhatok a világ tetején. Ezt a nézetemet ki is fejtettem az én jó uramnak, mire a következő választ kaptam.
- Nyuszikám. Hidd el, te az alaptáborig sem jutnál el, mert leakadnál az első réten, hogy futkoss a szép virágok között és gyönyörködj. De ha valami csoda folytán sikerülne 4 öszvérrel elrángatni a virágaidtól, menet közben valószínűleg felgombolyítanál néhány bárányt, majd a hegy tetején - mit neked kilátás stb., közölnéd, hogy "Nyuszi fázik, kössünk gyorsan egy jó kis pulcsit". :-)
          Jó poén, de valóságnak sem rossz :-)
Később, ebédnél, ami elég eklektikusra sikerült, tekintve, hogy vasárnap ide, vagy oda, mi paprikás krumplit ettünk :-). Ja, és a vasárnapi sütivel mi lesz? Így készült egy emberes méretű tiramisu is. Tudom fura párosítás. Mondjuk az igazán vakmerőek egyszerre eszik :-). El tudok képzelni mondjuk még egy kis pörköltes, citromos nápolyit, vagy mákos lecsót. Ja, de megint elkalandoztam a beszélgetéstől. Bence fiam, aki egy tudós macskája, csillagászattal, fizikával bombázta a családot az asztalnál. Így szó esett fénysebességről, meg miért nem űrhajózunk el a Napig, és mi az a térgörbítés stb. Éppen az időutazásnál tartottak, amikor halkan megjegyeztem.
Én:- Már tudom, miért utáltam mindig  a fizikát. Túl sokszor hangzik el benne az a szó, hogy elméletileg. Hogy az elméleti fizikáról már ne is beszéljünk.
Azuram:- Na figyelj Nyuszika. Akkor elmagyarázom úgy, hogy te is megértsd. Képzeld el, hogy ma elkezdesz kötni egy pulcsit, és tegnap készen vagy vele. Érted már?
Én: -Persze, hogy értem, ha van értelme a szövegnek :-)

Persze azuram se úszta meg a beszólást, bár nem tőlem kapta, hanem a kis lókötőtől.

 
Úgy esett, hogy a héten végre elkészült azuram pulcsija. Ő az. Szeretgeti, felpróbálja,
- Jaj de finom. Olyan, mintha belebújtam volna egy bárányba.
Mire a fiam:
- Hihi, báránybőrbe bújt farkas :-))

Ezt a pulcsit még tavasszal kezdtem el, aztán félretettem. Úgy úsztam meg a piszkálódást, hogy meggyőztem életem párját, hogy nyáron ennek nincs szezonja. Ezt a kibúvót már nem nyelte be, úgyhogy be köllött fejezni. Szép nagydarab ámber ám az én ámberem, így volt mit böködni rajta. Várakozáson aluli mennyiséget, mintegy 82 deka fonalat tuszkoltam bele. A mérettől tartottam picit, meg is fenyegettem, ha nem férsz bele, fogyókúra. A fonalam is kicsit vékonyabb volt, mint az eredeti, és a legnagyobb méretben sem volt elég az X. AZt szokta mondani, az ő méretében legyen sok X, meg egy L. Úgyhogy pár X-et még bele kellett pajszerolni. De a minta is jöjjön ki, meg jó is legyen........Egyébként 1 darabban, minden alkatrésze körben készült. A leírással nem voltam tökéletesen elégedett, de nem hagytam, hogy a tények elhomályosítsák a tisztánlátásomat, így a végén már a tapasztalat győzött a leírás felett. Nem kicsit voltam bajban a befejezésnél, mert az volt a Mr. kérése, hogy ne legyen bő a nyaka. De azért célszerűen valahogy át kell bújni rajta. Ezért a legrugalmasabb leláncolást alkalmaztam, az olasz csőkötésest, de ennek meg nem létezik megoldása 3/3-as passzénál, így fittyet hányva a szabályoknak, az 1/1-es befejezéssel varrtam el.
Szerintem nem lett rossz. Kezdhetem a következőt a kis pasinak. Mert ugye neki is kell "bariszőr" pulcsi, mint az apának.



2009. november 5., csütörtök

A pokol 7 napja

Ezzel a nem túl biztató címmel az őszi szünetre kívántam utalni :-). Igyekeztem én minden létező módon lekötni a palántákat, de valahogy nem ment. Mintha az lett volna a feltett szándékuk, hogy körversenyt rendezzenek " ki őrjíti meg anyát hamarabb" témában. Szerintem még fogadtak is, hogy hány napot bírok ki költözéssel és diliházzal fenyegetőzés nélkül. Az nyert aki a nullához közeli számra voksolt. Már azt is közöltem velük, hogy a Halloween érdeklődés hiányában elmarad. Persze nem maradt el, mert be voltam sózva egy kis tökfaragásra. Valahol a bőgés és az ordítozás között erre sikerült is időt szakítanom.



 Mivel idén is ellinkeltem a tökfaragó célszerszámok beszerzését, így késsel és egy gipszkarton fűrésszel estem a tökfejeknek. Persze néhány ujjam szokás szerint életveszélyben volt, de a végén megúsztam 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel. A tökök mellé megálmodtam egy bazi nagy és szörnyűséges pókot is kukászacsikból. Ez nagy befektetésembe nem került, mert szegény, megboldogult anyósom rámhagyott úgy 2millió darab kukászacskót. Ha felcsapnék Dexter Morgan-nek, talán még jól jöhet, a feldarabolt hullák elrejtése okán. Momentán éppen jelölteim is vannak. De már eleget dumáltam, jöjjenek a képek. Ja, tőlem ne várjatok agyondizájnolt, és photoshop-polt képeket. Valahogy nincs idegem hozzá. A dekoráció értékéből némileg levon a háttérben látható malteres vödör, és építési törmelék, mivel éppen szinezik a házunkat. De ez egy újabb hosszú történet.















A vakarcsok só-liszt gyurmából gyártottak egy hegynyi koponyát. Ki tudja mire lehet még jó. Elvben nyakláncot terveztek belőle, de még tálcán vannak.

2009. november 4., szerda

Első éjszaka :-)

.......hogy itt írok blogot. Engedtem a nem is olyan enyhe erőszaknak, hogy átcuccoljak.
Ezt a bejegyzést tekintsük egyfajta lorem ipsumnak, amikor összefüggéstelenül, pusztán a kitöltés kedvéért teszünk be egy szöveget. Bár ha jobban belegondolok, ez lehet, hogy majd több bejegyzésemre is igaz lesz :-). Már ha figyelembe vesszük-és miért ne tennénk- igen-igen szószátyár természetemet.

Majd tuti kerülnek fel linkek, meg adok valami pofázmányt is a dolognak, de........Aki nem tudja, annak elárulom, hogy földhözdagadt énem borzalmasan tiltakozik minden olyan tevékenység ellen, melyből nem következik kézzelfogható eredményt. Ergo simán lebontok 3x egy "köteményt", napokig pöcsölök mindenféle videók ostoba bámulásával, hogy a majdani tevékenység tökéletesen működjön, de Isten és a párttitkár bocsássa meg nekem, úúúúúúúúútálom a webes tatarozást. Kőkemény 2 hetes frusztrációmba került, hogy a Timitől kapott linken kiválasszak egy valamire majd csak jó lesz témát, és egy bonyolult copy paste műveletnek vessem alá a betűlevest. Már majdnem egy hóemberes hátteret választottam. Jól kiokkumláltam, hogy az 4 hónap nyugtot jelentene webfestés és mázolás témában.
Nna, akkor lefutottam a kötelező tiszteletkört, hónap talán gyüvök'. Az írással már nincs gondom.
De azok kedvéért, akik nem ismernek, a nem túl távoli jövőben kiteszem az előéletem linkjét. Mer' ugye nem vagyok én az a ma született bégető, kérődző.
Úgyhogy Apaaaaa kezdőőőődik! ........a blogspotos ámokfutásom.