Nem, még nem nyúztam meg a purdékat. Inkább elgondolkodtam mostanság kicsikét. Amolyan Balogh Tibisen. Igaz, a brigád nincs itt, hogy segítsen :-). Szerencsére.
Újra elkezdtem olvasni az okos könyvemet. Mer' ugye 2x fárad, aki rest. Hiába mondták nekem a szerzők, hogy olvass el egy fejezetet, gyakorold egy hétig, aztán újra 1 fejezet. Az nekem nem vót' jó. Mit képzelnek ezek? Én azonnal megoldást akarok mindenre. Nem, majd még 5 hétig tépik az idegeimet. Gyorsan elolvastam az egészet. Oszt jól össze is kutyultam. És több, mint 5 hete azóta is hiszti van. Pedig, valami csoda folytán, ha éppen eszembe jut az adott szitura vonatkozó módszer, a legtöbb esetben működik is. Na, ezért kezdtem el újra. Ezúttal ésszel.
Döbbenten vettem észre, hogy szinte az összes, általunk helyesnek gondolt mondat, cselekmény, a gyerek szemszögéből teljesen másképp fest. Viszont megnyugtatott a tudat, hogy nem csak én voltam az az agyament, aki ezt így gondolta, hanem a világ sok más táján is ugyanazokat a hibákat követik el a szülők, pusztán segítő szándékkal.
Pedig a képlet egyszerű. Legalábbis elvben. A gyakorlat, egészen más. Nem állítom, hogy így nem változom tüzet okádó sárkánnyá, de határozottan pozitívnak értékelem, ha 50 sárkányhelyzetből, mondjuk csak 10 lesz. Amennyire én tudom, a szerzők egy házaspár. Bár a nevükből nem sikerült kiderítenem, hogy melyikük az apa :-). Elolvastam a Testvérféltékenység című könyvüket is, amit határozottan gyorsabban sikerült abszolválnom, és én magam voltam legjobban meglepődve, amikor Istennek kicsi átkai együtt játszottak. Persze ez jó indok is volt az ellenem szövetkezésre :-).
És kitaláltam még valamit. Úgy rémlik, ezt nem a könyvben olvastam, de lehet, hogy igen. Az én kis kelekótya, szétzuhant fiacskámnak, -meg a kiscsajnak is- csináltam egy napi teendő listát. A legapróbb, ám problémás dolgokat is ráírtam. Beleértve a ruha szennyesbe deportálását , a kutya és madárellátmányozó vállalatot és a játékot is. Abban reménykedem, hogy ha látja, mit kell tennie, talán nem felejti el. Persze tudom, hogy minden csoda 3 napig tart, és pár nap múlva már nem lesz ilyen vonzó a játék, de egyelőre működik. Az esti lefekvős határidőt még nem egészen tudjuk tartani, de már majdnem. Azért be kell valljam, túl sok a teendő, és kevés az idő. Sokszor este 5-6 körül érünk haza a pacizás, meg cserkészkedés stb miatt. 8-kor lefekvés. Így van rá némi sansz, hogy talán 9-kor alszanak.
Már pontosan tudom- bár ezt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim, akárcsak én, sikerorientáltak. Így a büntetés, vajmi keveset ér. Ellenben a jutalmazás annál inkább. Ezért, ha valakinek este minden x-e megvan, vagyis megcsinálta az aznapi teendőit, kap egy szivecskét. 10 szivecske, után választhatnak egy édességet. Miért azt? Mert így elejét vehetem a minden délutáni boltban hisztinek. Kőbe van vésve, vagyis szekrényajtóba, hogy mikor jár az édesség. Ha minden jól megy 10 naponként. Annyi meg kell.
Bencének még megtoldottam egy aprósággal. Mostanság nagyon érdekli a pénz. Emellé viszont iszonyú követelőző, és destruktív. Vagy csak béna. A suli számára egy hely, ahol lehet melegedni, és különben is dög unalom. Mert kit érdekel a szorzótábla, amikor tejsavbacikat nézünk itthon mikroszkóp alatt. Ezért bevezettük a zsebpénzt, ami nálunk fizetésként funkcionál. Nem harácsolásra akarom nevelni, pusztán arra, hogy mit ér a munka ha jól, vagy rosszul csináljuk. Ezért van egy alap heti zsebpénz. Pénteken van fizetésnap. Minden fekete pont, hiányjel, beírás stb levonással jár, amíg minden extra csillag, dicséret plusz bevétel. Nem az a baj, ha rossz jegyet hoz. Megesik. Az a baj, hogy ezeket linkségből hozza. Nincs kész a lecke, mert nem hozta haza a könyvet, elvesztek a ceruzák, nem találta a füzetet ( a padban volt) és még sorolhatnám. Szintén a malacpersely veszteségével jár, a szándékos károkozás. Pl. ellocsolunk egy liter sampont egy hajmosáshoz, mert jól habzik. Ja. A héten a harmadik. SZájápoló lopkodás, eltörés. Ilyesmik. Anya cuccainak eltökítése esetén, pedig eltűnik egy kedves játék a szobából.
És a rendszer működik. Nem én vagyok a parancsolgatós boszorkány. Csak annyit kell mondanom, jöhet a szivecske? És a válasz, nem anya, még nem vittem a ruhámat a szennyesbe. Hát nem gyönyörű?
