2014. december 26., péntek

Csirkék

Már mutogathatom, odaadtam.
Először is szögezzük le, odáig vagyok a pávákért. A csodálatos színeikért, a méltóságukért. Már a dreambird kendővel is az volt a tervem, hogy mindenképpen készül egy pávaszínű. Mert igenis van olyan, hogy pávaszín.


Ezeket a pávákat a neten találtam. Az eredetije fülbevaló. Mindig is tetszett. De akkor vesztem el végleg, amikor a kedvenc gyöngyösboltomban (Gyöngyélet) megláttam a vitrinben. Medál volt egy nagyon szép láncon. Igen, ezt így szeretném. Aztán álmot láttam. Ebből a pávából hármas ikreket fogok fűzni. Egyet anyukámnak, egyet Reninek (akinek ígértem egy olyat, ami nekem is tetszik) és persze én is szeretnék egyet. Bár a fotón még csak ketten vannak. 


Timi segített összeválogatni a gyöngyöket, megvettem Gordon Éva zabszem mintáját a lánchoz. Nagyon szerettem fűzni. A pipi sem nehéz, és a zabszem is könnyebb, mint amilyennek látszik. Persze azért el lehet molyolni velük, mert elég sok gyöngyöt eszik. De a végeredmény mindenért kárpótol.



A fotók…..Azt a tanácsot kaptam, hogy ha az ékszert szeretném kiemelni, csak egyszerűen, fehéren. De az a helyzet, hogy hiányzik a meleg, gyűrött háttér és a szép tárgyak. Ez főleg ezeken a fotókon ütközik ki. Ráadásul szokás szerint este, lámpafénynél készültek. Gyanítom, hogy nyárig ezen fogok raplizni.

És a végére egy karácsonyfa. Rajta a kis hímzett díszeim.


2014. december 18., csütörtök

"Kisfiús" játékok

       Mi mindenre jó a gyöngy... 
     Karácsonyi őrület van, mindenhol neveket húzunk, ajándékozunk, rohanunk. A lányokkal minden pöpec. Na de a pasik….nem éppen a gyöngyös célközönség. Teljesen egyértelmű, hogy az iskolás húzásokat nem lehet megbundázni, hogy lány legyen az ajándékozott. A fiúk ajándékozása sajnálatosan később sem lesz könnyebb. A férfiaknak is pont olyan játékaik vannak, mint a kis fiúknak, csak sokkal drágábbak. A saját fiammal is bajban vagyok. Na de mit lehet adni egy fiúnak limitált költségekből? Szerencsére sikerült kideríteni, hogy az ifjú, focirajongó. Rávettem Juliskát egy kis kémkedésre. Másnap meglett az info. Anya, Reál Madrid. Húha. Tudnám milyen a RM logó. Google a barátom. Rákerestem. Atyajézusúristen! Hogy lehet ezt megfűzni? 

Hát’ így…

2014. december 17., szerda

Egérfuttató és parkolóház…

    Van egy áldásom J. Vagy átkom. Nem, nem látom a szellemeket. Csak rengeteg hobbim van. Persze ezek nem digitális hobbik (na jó, digitális hátterük is van), de legtöbbje matériában manifesztálódik. Ami azért jó, mert…bármekkora házat meg tudok tölteni a vackaimmal. Továbbá terhelt vagyok asztrológiailag és genetikailag is. Van nekem egy apukám, aki bármiből képes bármit készíteni, egyébként bika a Napja, nekem meg bika a Holdam. a bika az anyag maga. Semmit sem dob ki, de be sem jöhet olyasmi, amiben nincs elég anyag. Anya is manuál, de ő nagyon tudja uralni a káoszt, amiért piszokul irigylem. Szóval apa. Apukámnak először volt egy garázsa. Volt benne egy autó, meg fagyasztó. Meg mindenféle. Aztán lett még egy garázsa, mert kinőtte az elsőt a sok mindenféle. Majd valahogy a garázs mellett is nőtt valami sufni, mert a 2. garázst is kinőtte a még több mindenféle, majd a garázs padlását is telipakolta. Mert szerintünk, minden jó valamire. Ergo szükség van arra a 100 köbméternyi, valamire majd csak jó lesz haszonanyagra, mert sosem lehet tudni mikor kell fából gömbcsuklót faragni, vagy kazánlemezből virágot hajtogatni.
     Szerencse a szerencsétlenségben, hogy kocka fejjel próbálom ezeket megfelelően rendszerezni, egyelőre mérsékelt sikerrel. A hímzőfonalak sorszám szerint saját dobozukban, a kötőfonalak az ágy alatt ikeás tárolókban, a textilekkel még bajban vagyok, de ők is elkezdtek bedobozolódni, a kence alapanyagok szintén dobozokban, felcímkézve, of course a textilek kivételével minden excel táblában nyilvántartva J. És akkor jön a gyöngyös hobbi. Pfff. Na ez is egy külön műfaj. Már az elején beköltöztek ők is egy táblázatba, hogy követhető legyen. Méret, színkód, ár, beszerzési hely, gyártó. Először kisebb dobozokban laktak típus szerint. De ahogy nőtt a számuk, áttekinthetetlenné váltak. Mindent ki kellett borítanom, ha kerestem valamit. Aztán jött az isteni sugallat, fiókos rendszer kell. Távoli terveim között szerepel, hogy faragok egy szekrényt nekik, de még nem kristályosodott ki pontosan, hogy hol lenne praktikus. Addig is kitaláltam, hogy a leglaposabb a cipősdoboz fedél, ami pont jó lenne és áttekinthetővé tenné a rendszert. Már csak egyforma dobozok kellenek, és akkor tudok csinálni egy fiókos tárolót. Fene gondolta, hogy ekkora kihívás szerezni 5 db egyforma fedelet. Legalább 5 cipőboltban próbáltam kunyerálni. Általában sajnos nincsen volt a válasz, de a legmegdöbbentőbb válasz a következő volt: ha lenne sem tudnánk adni, mert azonnal szét kell tépnünk. Hűha. Olyasmi lehet ez, mint a lefoglalt élelmiszert, ruhát meg kell semmisíteni, nehogy valaki visszaélhessen vele, ezért azokkal is kibaszunk kitolunk, akik rászorulnának. És itt jön a valamire majd csak jó lesz haszonanyag. Találtam egy legalább 10 éves ingdobozt. Ragasztottam bele elválasztókat. Nyuszika, fasza az egérfuttatód! De jó, felismerted? Méret szerint kerültek bele az ásványok.


Majd egyik este, miután a boltban, ahol ígértek nekem dobozt, mégsem kaptam, már nem hagyott nyugodni a dolog. Némi hasonlóságot vélek felfedezni bizonyos irodalmi művel éjszakai dobozolás témában…Még a kezdőbetű is stimmel. T-ék, dobozolunk! Addig organizáltam itthon a cipőket, amíg felszabadítottam néhány közel egyforma dobozt, majd a padlásról szerváltam erős kartondobozt, és megszületett a mű, ami leginkább egy orosz parkolóházra hasonlít… Nagyon ronda parkolóházra. Szintek vannak benne, csak feljáró nincs. A végére egészen belejöttem, miután leégettem az összes ujjlenyomatot az ujjaim végéről ragasztópisztollyal. Már nyugodtan lehetek bűnöző. Vagy politikus. Ez utóbbi esetben szociopata bűnöző is lehetek.
Másnap reggelre a ragasztópisztolyról is lekerült a rossz karma, mert már együttműködő volt. Előtte ugyanis popeyesre gyúrtam az alkaromat, amíg kinyomtam belőle egy csepp ragacsot, ami teljesen biztos, hogy a padlón, az ujjamon, vagy a konyhapulton landolt. Úgy tűnik, a gondolat teremtő ereje működött. Amint átfutott az agyamon, hogy kidobom a francba és veszek másikat a barkácsboltból, meggyógyult.


Nem állítom, hogy tökéletes, nem állítom, hogy szép, de a célnak megfelel. Update, nem felel meg. A rekeszek távolsága teljesen szándékosan nem egyforma, ellenben teljesen szándéktalanul csámpás. A tálcák is kapnak majd borítást, amint belaktam és kiderült mennyire működőképes az elmélet a gyakorlatban. 


 Mire elkészültem, felfedeztem egy webáruházban, hogy léteznek egymásra pakolható gyöngyöstálcák, pontosan akkora méretben, mint a dobozfedeleim, de mi abban a kihívás, ha veszek 10-et? Így legalább megnyugtathatom magam, hogy mennyire hasznos volt évezredeken át őrizni ezeket a dobozokat, valamint igenis a többszáz köbméterből elhasználtam úgy… 3 köbdeciméternyit, mintegy jelentősen csökkentve ezzel is a felhalmozott készleteket. Problem solved…

Majd elmentem és vettem 5 db műanyag tálcát……….




2014. december 16., kedd

Kis Karácsony




Megint csak azzal kezdem, hogy a képek kritikán aluliak. Éjszaka, telefonnal, nem is az enyémmel, ezek szerint vaku nélkül készültek.


Nagy fiam az osztálykarácsonyra húzott leánynak adta ezt a medált. Annyit tudtam, hogy kedvence a kék, mégpedig tengeres színű.



Így született ez a kis helyes medál. Nem túl nagy, de mutatós. Lányoknak. Sidonia mintája. 




2014. december 8., hétfő

Don Juan(ka)

Már pletykálhatok, megkapta a delikvens.
Van nekem egy tündér kamasz fiam. Aki igazi úriember. Sosem felejti el leány szülinapját, de még a nő és Valentin napokkal is képben van. Persze alapfeltétel, hogy ne az én vagy a húga szülinapja legyen, de ugye én már régen voltam leány J.
Szóval nagy a szerelem. És persze jött egy szülinap is SOS. Nagy hirtelenben kellett valami kamasz lánykának valót gyártani. Azt az infot kaptam, hogy szereti a lilát, így ez lett belőle. Gőzöm sincs kinek a mintája, csak a képet mentettem le régebben, ez alapján fűztem. Annyi van rajta, Alessandra, így őt, mint forrást megjelölöm.


Azóta még egy készült, Nyulcsikám feltétlenül szeretett volna egyet. (Meglepett volna, ha nem). 4x fűztem újra. Mert Murphy most sincs szabadságon, így a fél órás munkát sikerült 2 óra alatt abszolválni. Mert egyértelmű, hogy ha egy gyöngyön 2 lyuk van, akkor az egyik biztosan „be van nőve”. És persze, hogy nem az első körben derül ki. Aztán az egyik gyöngy nem volt olyan szabályos, és nem állt szépen, vesznie kellett. Of course készrefűzés után látszott csak. A többi fiaskóra nem emlékszem, de a 4. lett jó.


Megint panaszkodhatnék a fényekre és a fotós tehetségtelenségemre, meg a gyöngyök csillogására, ami miatt élőben sokkal szebb…..a szép arany lüszter pl. nem is látszik a twin-eken. Ezt gyöngyösök fogják érteni J

2014. december 5., péntek

Gombhoz a kabátot

2 lúzerkedés között azért lefotóztam, amit kellett. De meg kell hagyni, nem mozogtunk együtt. A tél nem különösebben kedvez a gyöngyfűzésnek vagy a fotózásnak. Bár, ha jobban belegondolok, a tél egyedül a karosszéria-lakatosoknak kedvez, a többieknek pedig téli álmot kellene aludniuk. Na jó, akkor oda lenne a karosszéria-biznisz is, úgyhogy ezt az elméletet még fejlesztenem kell.
A héten minden nap fotóztam vagy 10-et, kuka. Tegnap végre sütött a nap egy kicsit, így kiköltöztem a teraszra fotózni. Ez a maximum, amit ezzel el lehet követni, de már lassan negatívan nézek az ékszerre is a sok tökölés miatt. Sokkal-sokkal szebb élőben. Bedobálok pár képet, válogassatok :-).


Két hete fűztem egy gyűrűt. Valami gyorsra és egyszerűre vágytam. Ez félig sikerült. Az eredeti, Sidonia mintája. 


Ott akadtam el, hogy nem volt 16-os rivolim, ámbár van vagy 20db 14-es. Kotorásztam az ásványok között, így találtam rá a méretben pont megfelelő csipkeahátra.  Ha ásvánnyal fűzöl, készülj fel sok bontásra és átalakításra, mert más a formája, nem olyan szabályos, mint egy swari, ellenben a kész mű minden szenvedésért kárpótol.  Ráment a délutánom, de imádom. Fura, hogy mennyire más a kisugárzása az ásványból fűzött ékszereknek. Ha olyat viselek, biztos, hogy megállítanak, hogy mennyire szép. Pedig szerintem némelyiknél biztosan van szebb. Talán a harmónia az oka, amit ezek a kövek egyenként is magukban hordoznak.


Kis szomorúságom, hogy a gyűrű bújtató részén, ahol sokat súrlódik, kopik a tila gyöngy, pedig méregdrága.
Na igen, de kell egy lánc. Valamiért lánc mindenhez kell. Sok szettet látok, ami karkötő, fülbevaló. De nekem kell a lánc. Úgyhogy keresnem kellett valamit, amihez 16-os cabochon kell.


Így találtam Ewa mintájára, ami Porsa néven fut. Bevallom, az eredeti nem fogott meg. Valahogy túl komornak gondoltam. De találtam néhány változatot Orsinál is. Ekkor eldőlt. Orsi hihetetlenül jól bánik a színekkel. Egyszer lehet fűzök egy színeset is, de most a kő színei megkötötték a kezemet. Valahogy nem passzolt hozzá semmi, ami nem volt amúgy is benne. Pedig próbáltam szinte mindent mellépakolni. A kianit gyöngyök színe éppen megfelelő volt. Az egyik kedvenc ásványom. a kedvenc kristályomat tettem bele, ami itt sajnos inkább transzparens, mint green, merthogy ez a színe, de élőben gyönyörű csillogós tengerzöldes színe van, némi AB (Aurora Borealis) beütéssel. A gyűrűn talán jobban látszik.


Nagyon jó volt fűzni és nagyon jó viselni. Ewa mintái mindig jó tömöttek, sok apró részlettel, de logikus és érthető. 
Nem kicsi. Inkább nagynak mondanám, de nagyon mutatós. Fűzés előtt még egy finom, merev láncot terveztem hozzá, de a mérete miatt inkább a picit hosszabb, sodronynál döntöttem, hosszabbító lánccal, hogy változtatni lehessen a hosszát.

De most  kell egy fülbevaló is…J


2014. december 4., csütörtök

Szép kis nap

      Vannak napok, amikor tiszta szerencse, hogy a lélegzetvétel automatikus, mert sanszos, hogy az is elromlana. Uránuszom jó ideje tranzitál a mindennapi sz…...s (sz-szel kezdődő csúnya szó, aminek opás a vége) házában, azóta hatványozottan érvényes az ami elromolhat, el is romlik törvénye. Különös tekintettel a műszaki eszközökre.  
           Mindannyian tisztában vagyunk vele, milyen csodálatosan szép időnk volt hétfőn. Fúj. Ilyenkor valahogy nem érzek túl erős késztetést, hogy kidugjam az orromat a házból. Természetesen senkit sem érdekel ezen irányú véleményem, menni kell és kész. Kicsi Nyuszim kettőkor vár a sarkon. Beülök az autóba. Bakker, miért áll ez ilyen ferdén? Kiszállok, megnézem az első kereket, minden rendben. Elindulok. Még mindig ferde. De kicsit fura a hangja, meg mintha táncos kedvében is lenne. Á, biztosan a szakadó eső hangja, meg csúszik is. Ó, ott jön szegény postás bringával. Csóri, ilyen kutya időben. Lehet meg kellene kérdeznem hozott-e valamit, de nem várok semmit, úgyhogy megyek tovább.
          2 sarokkal odébb azért kezdett gyanús lenni A HANG. Kiszállok, körbejárok. És szembe jön velem, egy lapos jobb hátsó kerék. 


Próbálom felhívni kicsi Nyuszit. Naná, hogy nem veszi fel a telefont. Amiket ekkor gondoltam….(mi a picsáért nem lehet suliból elinduláskor felhangosítani azt a k. telefont és kivenni a táska legaljáról.)  és amit később mondtam, valahogy nem passzolt össze. „Szia, Édeske, nem áztál meg? Otthon iszunk egy forró teát, jó?” Lelki szemeim előtt láttam a gyereket, ahogy odafagy az aszfaltra és jégcsapok lógnak róla, amíg a lúzer anyját várja. Még jó, hogy a kapucnis, meleg dzsekit vettem fel. Véletlen, mert kocsiban mi a fenét szenvedjek vele. Elbattyogok a suliig. Kiderült, hogy aprócskámat csak akkor engedték ki, így csak rajtam lógtak jégcsapok. „Nyuszikám, túrázunk az autóig.” Lépésben hazaviszem az autót, ennek a guminak már úgyis reszeltek, nem hagyom itt a tökig jeges út szélén, hogy valami gyógyegér nekicsússzon. Nem, nem álltam neki kereket cserélni. Ennek két oka van. Az egyik, hogy cseréljen jeges esőben, akinek 6 anyja van. A másik, de ezt letagadom, nem olyan régen volt egy defektem, és hát izé, elfelejtettem megjavíttatni. Mellesleg nem is lehet, mert kivágta a padka, amit voltam olyan béna lekoccolni. Bár amellé a padka mellé simán telepítenék egy gumisműhelyt. Mintha direkt élesre lenne reszelgetve a széle.
        Otthon újabb meglepetés várt. Róma kincsgyűjtő helyén valami szétázott izét vélek felfedezni. 


Drágaságom megint spam-et gyártott. Upsz. Ez egy csekk. De már nem fizetek semmit csekken. Azért volt egy halovány sejtésem, hogy mi lehet. Ebben a csodás fúj időben éppen arra vágytam, hogy a sárból ficniket pecázzak. Bent lemostam, ami még egészben volt, majd hívtam az ügyfélszolgálatot. A telefonszám olvasható maradt.
-          Jó napot kívánok, lenne egy kis problémám. Ha jól sejtem önök ma küldték az Omega 3 termékmintát. Ideért, de sajnos nem áll módomban kipróbálni.
…….döbbent csend a másik oldalon.
-          Szóval az történt, hogy naná, hogy a postás abban az 1 órában jött, amikor nem voltam itthon. Így letette a kerítésre. A kutya pedig levélszemétnek értékelte és kiiktatta. Igen, megevett 50 db lazacolaj kapszulát, csomagolással és csekkel együtt. Azt hiszem a csekkel lehettek problémái. Tudja, nem veszünk semmit, nem adunk el semmit és ezt a kutya is tudja. Adna egy számlaszámot, hogy kifizethessem?
Másik oldalon röhögés.
-          Ebben az esetben pótoljuk önnek, elég ha azt kifizeti.

Na ez 5*-os ügyintézés volt, köszönöm. Nem mellesleg a nap fénypontja.

2014. november 25., kedd

Édes kis semmiség

Még egy kedvenc készült péntek este. 


Túl sok mindent nem tudok írni róla. Nyaklánc mellé kell egy fülbevaló. Alap. Az én nyakláncom mellé. Mert az enyém akart lenni egy olyan, mint Kriszta háromszög lánca. Ilyen kis egyszerűt találtam ki. Nagyon szeretem.




Fotózhatatlan modell, pláne ilyen időben. 



Fűztem egy gyűrűt is, ami szintén szívem csücske darab lett, de azt végképp nem tudtam normálisan lefotózni. De mivel nyaklánc mindenhez kell, így majd megpróbálom azzal együtt. Hátha addig megszáll az ihlet. Vagy az ördög. Vagy valami

2014. november 17., hétfő

Válság vége! Legalábbis erősen ajánlom...

Siker!

Végre, végre, végre. Olyat alkottam, ami igazán tetszik. Sőt, megkockáztatom. ez a kedvenc ékszerem.




 Pontosabban nem az enyém, hanem Kriszti barátnőmé, mert az ő szülinapjára készült. 

Mert olyan krisztis, meg renis, meg erzsis, meg mónis J. És persze bettis. (hülye helyesíró nem tudja, hogy ezeket így kell írni, folyton kijavítja). Mert ez egy ilyen darab. Múltkor a lányok a suliban azt mondták, hogy ezeket az ékszereket tudni kell viselni. Bizonyos daraboknál ez így is van, de ez szerintem egy olyan ékszer, amit olyanokon is el tudok képzelni, akik a tiszta, sallangmentes, egyszerűbb dolgokat szeretik. Teljesen biztos, hogy sok fog még készülni belőle.




Ezúttal nem tudok beszámolni különösebb bonyodalomról. Viszonylag hamar összeállt fejben, aztán megfűztem. Na jó, nem. Egyszer kellett bontani. Orosz leírás, amiből a fontosabb képek hiányoztak. 
De ilyenkor mondaná Dékata barátnőm: most mit vagy oda? Szereted a kihívásokat, nem? De J
Alap, hogy nekem is kell egy ilyen. Élből úgy vásároltam a swari szívecskéket, hogy 2 legyen. Amolyan ovisan, mint a gumikarkötők a lányom isis barátnőinek. Csak legalább hadd higgyem azt, hogy ez a felnőtt verzió.


A fotók olyanok, amilyenek. Nem kimondottan kedvez az időjárás a fotózásnak. És ezen a napfény színhőmérsékletű megvilágítás sem segít, mert másképp csillognak ezek a fránya gyöngyök. Max valami szűrt fénnyel lehetne. Érik az a fotósdoboz.




2014. november 12., szerda

Hogyan csökkentsd a hobbid alapanyagköltségét?

Nem, nem csaptam fel hobbycoachnak. Csak a szokásos, tőlem elvárható „elmélkedést” fogod kapni.
Válság van. Igaz, már csak nálunk. Meg nálam. Alkotói. Lehet jobban járnánk, ha a kormánynak is alkotói válsága lenne. De én nem politizálok. Értelmetlen elfoglaltság. Szóval válság. Megint alkottam. De ez sem tetszik Kizárólag azért mutatom, mert megígértem itt-ott. Nincs kimosva, blokkolva, mindenhol kunkorodik. De nem akartam ezzel is nyüstölni a fonalat, ha úgyis eléri a vég...


     Ez a saját magunk által kreált ruhák hátránya, hogy fejben nem tudom felpróbálni, mielőtt nekiállnék. De  hát' szeretjük csinálni. 
      Szoktam mondani, hogy bizonyos dolgokban az út ugyanolyan élvezetes és értékes, mint a végeredmény. Na jó, ezt a szexre szoktam mondani, de ez most mellékkörülmény. Bár, ha sarkosan nézem, ezt a pulcsit erősen elszexualizáltam.

A színe egy álom. Élőben sokkal élénkebb. Pont az én színeim. A fonal is egy álom ( Alize Angora Gold Batik). Kötni is egy álom volt. De már kezd derengeni, hogy a Gondviselés miért küldött hozzá hibás mintát. Azt szerette volna, ha már az első sornál elfelejtem, hogy ilyet kössek.
     Sajnálatosan az a tény, hogy a lebernyeg nemhogy nem ápol és eltakar, hanem erősen tehenesít, mit sem változott az elmúlt években. 

Csak egy kis adalék anekdota jelen művemhez:

-          - Mit kötsz ennyire? Mert már szép hosszú.
              -Egy kardigánt.
-            - És kinek? Egy 290 magas néger kocsmárosnak? Bár azok elég ritkák errefelé,                 csak mondom.


       Ő megmondta. De ha belegondolok, nekik igen előnyös ez a szín. Úgyhogy ha van 290 magas néger kocsmáros jelentkező a kardigánomra, vigye. Ellenkező esetben le fogom bontani. Másnak nem adom J. Majd kötök belőle valami fene gyönyörűségeset. És el is érkeztünk a költségcsökkentési részhez. Ha maga az út a lényeg, vagyis a kötés, mint tevékenység, így igen költséghatékony, ha a megkötött darabot a végén lebontjuk. Ha ezt sokszor ismételjük, akár 5-6 pulóvernyi fonalat is spórolunk. De van egy alapszabály. Meg kell kötni készre. Különben nincs benne semmi kihívás, ha már a közepén, - amikor először felsejlik benned, hogy nem lesz jó, - lebontod.

     Nem fogom megmutatni felvéve, mert akkor rádumáltok, hogy ne bontsam le, mert tök jó és az életben nem fogom felvenni, mert nem érzem magam jól benne. Tudom, hogy a vállfának rendkívül előnyös és igen csábító, hogy maradjon, de akkor sem. És jól látod, most magamat győzködöm.

2014. november 5., szerda

Reni(kém)

Sógornőmnek készült ez a lánc. Egy újabb X-es, fotózhatatlan projekt.


A munka legnehezebb része szerintem a megfelelő színek, gyöngyök kiválasztása.
Azzal nagyon sok időt töltök. Na, most felesleges volt. Olyan szépek voltak, amíg nem fűztem meg. 8x cseréltem ki mindent. Mert fontos, hogy hol matt, hol fényes, hol csillogós. Mielőtt elkezdtem, annyira tetszett, hogy magamnak is akartam ilyen színben. És valahogy nem tetszik. A mintát ismerem, az egyik kedvencem. A sajátomat imádom. De azok a színek nem az ő színei, és különben sem akartam olyan ékszert készíteni, ami már másnak is van.
      Nehezíti a dolgot, hogy kizárólag természetes fénynél szabad ilyesmit csinálni, mert hiába van méreg drága napfény színhőmérsékletű izzóm, már a csillanás is megváltoztatja a színt és az összhatást. 


A gyöngyök és swarik mellett már megint került bele turmalin, mert nagyon szép kristályos, és gyönyörű, ahogy átengedi magán a bőr színét. A másik ásvány, amit használtam, a kunzit. Teljesen véletlen amik ugye nincsenek, hogy ezt az ásványt választottam. Utólag néztem utána a hatásainak. A szívcsakrához és a mérleg jegyhez rendelhető, ami tökéletesen passzol Renihez. „Nyugalom, szeretet, kreativitás köve. Mivel szembesít gondolataim és érzéseim káoszával, segít rendet rakni. Segít lebontani önmagam korlátait, a félelmeket”. Mi más kellene egy kismamának? Ezért imádom az ásványokat. Ők választják magukat. Kár, hogy a kása gyöngyök ilyet nem tudnak.

 Ígérem, Reni, kapsz egy olyat is, amivel én is elégedett vagyok.

2014. november 1., szombat

Hullámok

      Megint az utómunkálatoknál akadtam el. J. 

 2 hétig nem voltam képes befejezni.



Na ez egy trükkös darab volt. Nem az elkészítés. Az úgy volt, hogy……és persze megint a bonyodalom.
     Az egész városban nem kaptam olyan gyöngyöt, amilyet írtak hozzá. Aztán összeraktam vagy 4 féle variációt. Megfűztem félig, amikor kiderült, hogy az egész rossz. Na jó, ez egy kis túlzás, mert akár így is jó lett volna, de nekem mégsem, mert tudom, hogy nem ilyennek kellene lennie. Szétszedtem. És akkor már kicseréltem a gyöngyöket is. (Mi a francért nem vagyok képes leírni, hogy gyöngy? Mindig gyönyg lesz belőle.) 


     Na szóval, második kör. Új színek, megfűz az első szál. Tetszik is. Majd rájöttem, hogy megint hibáztam. De már nem szedtem szét, mert így már tetszett.

De miért is szerencsétlenkedtem ennyit? A minta egy német újságból származik. Egy szót sem beszélek németül. De abból indultam ki, hogy ha 5-6 nyelven kötök, csak tudok németül fűzni is J. Na ezt még csak leküzdöttem volna. Gondoltam majd az ábrákra támaszkodom. Aha, a végén vettem észre, hogy hibás az ábra. Úgyhogy a saját fejem után mentem leginkább. 



A nagy medál egy gyönyörű csipkeahát cabochon. És mivel más formájú, mint az eredeti, így másképp is kellett befoglalnom. Ha már kaptam bőröket, kipróbáltam a gyöngyhímzést is. Szerintem szép lett. 


Viszonylag rövid, inkább amolyan nyakpánt féleség.

2014. október 22., szerda

Batman returns

      Végre elkészült ez a hülye csirke. (Dreambird). Be kell valljam, nem szerettem. Nem különösebben nehéz, de az az igazság, hogy kiterítve, képen nagyon jól mutat, ellenben sanszos, hogy a szekrényben fog állni. Még lebontani sem érdemes, mert annyiszor kellett vágnom a fonalat, hogy normálisan jöjjenek ki a színek, hogy 1000 csomó van rajta. Amúgy is túl nagy, túl súlyos. Olyan, mintha egy takaróban járkálnék az utcán. Igazi színes Batman köpeny.


          A fonalválasztás sem túl szerencsés. Valami egészen könnyűből kellett volna. Már az elején se igazán tetszett, de persze azért befejeztem tisztességgel, ahogy szoktam, hogy majd akkor bontsam le, amikor teljesen kész van. Mikor tanulom már meg, hogy hallgassak az első megérzésemre?
a.)  Ha az elején nem tetszik, később sem fog.
          b.)  Ne kössek ilyen fazonú kendőket. Mert csak azt szeretem hordani, ami viszonylag kicsi. És inkább a romantikusabb, csipkés darabokat.

Összességében ez a projekt kap egy bazi nagy X-et. Azt hiszem ezt a csalódást most orvosolnom kell egy nyaklánccal. Pontosabban csak a befejezéssel, mert van egy ¾-ig kész gyönyörűségem.

2014. október 13., hétfő

Blue roses

Több hete várta ez a szegény, hogy befejezzem. 


        A minta Sidoniát dicséri. Aki vagy Swarovskiék eltitkolt szerelemgyereke, vagy beházasodott a családba. Ami kristályt ez a nő elhasznál, csak így lehetséges. Egyébként édes az akcentusa. Ő is olyan kis kedves jelenség. Pontosabban semmit sem tudok róla, hogy milyen jelenség, mert mindig csak a kezét látom, de a keze határozottan kedves J. Leginkább a romantikus, ámde egyszerű vonalat képviseli, ezért tartozik a kedvenceim közé.


       Mivel a gyöngyök csak elméletben egyformák, itt is volt egy kis galiba, ami miatt át kellett alakítanom a mintát, így picit a lánc is más lett, de őszintén mondom, előnyére vált. Az én kristályaim minimálisan nagyobbak. De fél mm eltérés is sok lehet, és sok is lett, mert simán kipottyant a közepéről a rivoli. Természetesen nem az első elemnél, hanem a harmadiknál. Csak, hogy érezzem a törődést. Így mindet le kellett bontanom. 


Ezúttal Preciosa bicone-t használtam, Swarovski rivolit, Miyuki és Toho kásával. Mivel a kristály nem átallja elmetélni az összes egyéb fűzőszálat,  golyóálló Fireline-ra fűztem.  

Egy fülbevalót is kapott. Először lógósban gondolkodtam, de lebeszéltem magam róla. Hangsúlyos lánchoz túl sok lenne. Így maradt az egyszerűség. A pici elemből egy apró, bedugós fülbevaló.

2014. október 7., kedd

Anyááájéééé'

     Ő volt a másik esküvős projektem. Anyukámnak szerettem volna valami elegánsat készíteni. Megnéztem a ruháját, ahhoz választottam követ. De nálam soha, semmi nem megy simán. Úgy látszik, ezek az apróságok kellenek a lelkem fejlődéséhez J.


      Sötétkék-fehér gyönyörűséges ruha, fehér kis kabát. Némi keresgélés után, az egyik kedvencem mellett döntöttem. Nem volt kérdés, hogy ha sötétkék, akkor lapis lazuli. 2 árnyalatom volt, az egyik tökéletesen passzolt a ruhához. Hónom alá csaptam a követ, gyöngyös bolt, apróság válogatás. Bakker kék a kezem. Még jó, hogy nem kezdtem el levagdosni, mint a cigány a viccben. Oké, akkor sajnos ez a beszerzési forrás kuka. Mert ez egy színezett kő. Ami önmagában nem baj, mert az alap, amit színeznek is ásvány, de nem lett volna baj, ha ezt feltünteti a leírás. Így csak olyan darabokhoz használhatom fel, ahol nem ér bőrfelülethez, vagy csak korlátozottan.
Újratervezés. Ha ez a lánc rálóg a ruhára és kékre festi, amellett, hogy anyukám agyvérzést kap, nekem is óriási blama. Azt találtam ki, hogy a lánc részre akkor Swarovski kristálytekla kerül. Aha, de abból égen-földön nem volt több 19 db-nál. Úgyhogy a virágok közepére tettem néhány lazuritot. A leírás nagyon jó, követhető. Barta Melinda mintája. Nagyon szerettem fűzni. Teljesen biztos, hogy készül belőle még, mert nekem is kell egy J. Nagyon mutatós felvéve. Záródásnak, ami rejtett és a virágok alatt van, az egyszerűség kedvéért egy nagyon erős mágneskapcsot tettem.

 Ez az egy szál hajnali fotóm van, de a legközelebbi anyalátogatáskor lehet csinálok még. Ez  a kis béna a fűzőalátéten készült és rosszul is helyeztem el. Nem így kell hordani, hanem asszimetrikusan. Anya nagyon édes volt, amikor megkapta. Annyira tetszett neki. „Ezt tényleg nekem csináltad? A kolléganőm dobni fog egy hátast, ha meglátja. A többi is úgy tetszett neki J.” Ezért az örömért megérte éjszakázni.

2014. október 5., vasárnap

Pasik és a női hobbyk

     Amikor a szülinapom volt, nem tudtam mondani semmi ajándéknakvalót, amire égető szükségem lenne. Most sem. De….Amikor nekem szegezik a kérdést, általában nézek boci szemekkel. Most voltam olyan ügyes és előre közöltem, hogy gőzöm sincs, majd később, ha eszembe jut valami, szólok. Tisztában voltam vele, ahogy mindannyian a családomban, hogy előbb-utóbb égető vágyat fogok érezni, hogy valamelyik hobbim amúgy is köbméterekben mérhető alapanyagkészletét újabb darabokkal gyarapítsam.      Szülinapra az ember semmiképpen ne kérjen hasznos holmit. Különösen, az ilyen szép, kerek dátumokra. Ellenben egy kis luxust, amit alap esetben nem tennénk, csak sóhajtoznánk a kirakat előtt, mint kiskutya a hentesboltnál. Na olyat kell kérni. Mutatom pasinak a Knitpro kötőtű készletet, hogy akkor tulajdonképpen, talán egy ilyet. De a rózsafa, csodaszépet szeretném. És igen, az az ára, nem a doboz mérete mikromiliméterben, de ha esetleg a szülinapot és a karácsonyt is hozzácsapjuk, akkor hátha, lehet, hogy esetleg, én…..azt. Hogy szavaimnak nyomatékot adjak, küldtem neki egy pontos linket. Elvégre nem elvárható, hogy ilyesminek maga nézzen utána. Különben is jobb ezt tisztázni. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyire. Nézi a linket, és hümmög. Hosszú percekig nézi. Egy ehhez nagyon hasonló képet. Majd jelentőségteljesen megszólal.

- Tuti ezt szeretnéd? - itt megszeppentem. Úristen, ennyire drága? - majd folytatta.
- De biztos? De egészen? Akkor áruld már el légyszi' mi az Isten ez? Mert annyit látok, hogy fadarabok egy dobozban. Figyelj, csak mondom, hogy a teljes stúdióasztalom nem került ennyibe. Ezt csak azért említem, hátha nem tudod, hogy ennél sokkal nagyobb fákat is adnak ennyi pénzért. Mit mondasz? Hogy még kampó sincs a végén? Ennyiért még kampó sincs? Ja, hogy az a horgolótű. Oké, akkor most ki fogsz engem képezni. Mi a különbség? Ha mondjuk látok egy sapkát, akkor az kötött, vagy horgolt? Hogy bármelyik lehet? Na jóvan' haggyá' békén. Ha ennyivel megúszom a szülinapot, meg a karácsonyt és örülsz is neki, halleluja. A tiéd.

Halkan jegyzem meg, hogy így hint egy mérleg (jelen esetben én) csillámport. Úgy éri el, hogy azt akard, amit ő, hogy még örülsz (pasi) is neki, mekkora zseni vagy és milyen jól megoldottad a problémát (ajándékozást) :-D. 

2014. október 2., csütörtök

Ildiiiiii! Nééézd!

Most csak egy gyors szösszenetre van időm, mert nagyjából 4 dolgot kellene egyszerre csinálnom, persze egyiket sem teszem J.

 Cherry Ildi szerette volna látni a leveles láncot bevetésen. Íme. 3 hosszúságban szoktam viselni.A tekergetés módszere teljesen esetleges és tetszőleges. Szerintem leginkább a fekete ruhát szereti. Mea culpa a szelfiért', de értékeljétek, hogy legalább nem a fürdőszobában készültJ. Látom, van, ami sosem változik. A blogger még mindig önhatalmúlag rendezgeti a fotókat.