2017. augusztus 7., hétfő

Romi

Hónapok óta nem hímeztem. Kicsit ki is „állt” a kezemből a technika, de olyan, mint a bringázás.
Nagyon hirtelen jött a dolog,  ugyanis Békata meghívott Dórival egy szombati örömhímzésre. Dórival már beszéltem néhányszor, most végre személyesen is találkoztunk. Mondanom sem kell, hogy másfél órát csak örömködtünk, meg szakmáztunk, és ezt nézd, és azt láttad, úezismilyenszép. Szétkotortuk Kata összes dobozát J. Sokkal többet nem tudok mondani, mert az ilyen csajos napokon ott kell lenni, addig rötyögni, amíg izomláz nem lesz a hasunkban. 

dragon veins agate pendant

Azért nehezen, de nekiálltunk a gyöngyöknek is. Én a szokásos próbáljunk ki ezerféle dolgot és szúrjunk el kétszer annyi időt, mint kellene metódust alkalmaztam, este fél 10-kor már kész is lettem J

Romi medál

Viszonylag hamar lecsaptam erre az achátra. Tettem még bele egy kis ezt, egy kis azt, és kész a romantika. Ezúttal nem ecsetelem a hibákat, pedig vannak. 

Achát medál

Na jó, egyet. Már annyira szégyelltem magam, hogy még mindig nem vagyok kész, hogy az eredetileg aljának szánt tetejére tettem az akasztót. Nekem fel se tűnt, csak Katának. Úgyhogy mondjuk azt, hogy pont így akartam J

Bead embroidery

A csepp most sem zöld, csak hülyén csillog. Dórival pont azt beszéltük, hogy hiába az a terv, hogy ez most kicsi lesz, útközben mindig megnőnek. Nem lett olyan hatalmas, mint a zöld medálom, de azért kicsinek se mondanám. Azért még szeretem J.