2015. november 30., hétfő

Lintilla light

Egy nagyon cuki kicsi lánynak kötöttem egy pici Lintillát. 


A fotó nagyon csalóka, mert olyan nagynak tűnik, de nem az. 


Az volt az anyukája kérése, hogy ne kelljen hozzá tűt használni, így tekerhető hosszúságot kellett kötnöm. 


A szín adott volt, „józaszín”. Mi más? J 


A Mercan Batik nagyon bevált erre a kendőre, finom puha egy baba bőrének is. És klassz, élénk józaszín J

2015. november 26., csütörtök

Picasso...jáspis

Ez a szegény napokig várta, hogy végre befejezzem. Mindig besötétedett. Így muszáj volt hétvégéig várni egy világosabb napra, erre szakadt az eső két napig és továbbra is sötét volt. Azért vasárnap már rászántam magam. 


Ez is a „kötelező feladatok egyike. Pontosabban a kis crescent köztesek voltak a feladat, aztán mindenki kezd vele amit akar. 


Bevallom, a bőr nem az én ötletem, és az ilyen típusú lánc sem, de mégis változattam rajta egy picit a többiekéhez képest. Tart az elhatározásom a raktárkészlet csökkentése témában, így kerestem egy szívemhez szóló ásványt. Azért a színek kötöttségét mindig a speciális gyöngyök adják, jelen esetben a crescent, ehhez kell válogatni mindent. 


Végül a a picasso jáspis lett a befutó. Imádom az őszi színeket, így nagy kedvencem ez az ásvány. Persze 600x szétszedtem, újrafűztem. Pontosabban az összeállítást csináltam meg többször, mert mi van, ha mégis van jobb megoldás. Mert mi van, ha jobb, ha középen nem zöld van, hanem sárga, vagy ilyesmi. És mi van, ha a másik köztes jobb, mint az egyik. Mi van, ha szimpla kásával meg még jobb? 


Persze az első ötlet volt a legjobb J. A mintát a csoportban találta valaki, pontosabban csak fotót, aztán Szolga Szilvia még csicsázott rajta, és megtanította nekünk. Szerintem nagyon ötletes.


Még egy lógós fülbevaló.

Tegnap felvettem a gyöngyös tanfolyamra, ahol jól leszedték a nyakamból és körbefotózták. 


A picasso jáspisról…Véletlenek nincsenek, ahogy az sem véletlen, hogy a szűz jegyűek szeretik ezt a követ, vagyis én. Absztrakt minták vannak a felületén, amik Picasso festményeihez hasonlóak. Állítólag. Amúgy nem is hasonlít. A legenda szerint távol tartja a rossz szellemeket. 


14 különböző színű és típusú ásványból áll össze a jáspis. A kitartás és az erő köve. Segíti a lényeglátást és, hogy önmagunk legyünk minden helyzetben. Mivel egy mészkő fajta, segíti a Ca anyagcserét és erősíti a kötőszöveteket.

2015. november 23., hétfő

Apró dolgok…Istenem :-)

Határozottan jót tett nekem a „nyomás”, hogy tanfolyamon fűzni kell és bevállaltam „kötelező” feladatokat is itt-ott. A nyári alkotói válság múlni látszik. Nem véletlenül választottam azt az idézetet, amit. Lásd jobbra, vagy balra, vagy nemtom’, a profilkép környékén. Azért azt kiemelném, hogy az alkotás helyetti tudatos munka csak abban az esetben hozza meg az alkotás vágyát, ha alapvetően szereted, amit csinálsz. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a házimunkával is meg tudnám ezt csinálni J
Próbálok minden szabad percemben kötni, fűzni, alkotni. Kell a lelkemnek. Különösen most, amikor hónapok óta azt érzem, hogy folyton rohanok, folyton történik valami és semmire sem elég az idő.  Köszi, dupla Uránusz tranzit. Már csak azt kellene megoldani, hogy elég legyen heti egy éjszakát alvással tölteni. Időrabló tevékenység. Múlt héten több kötős barátném is megosztotta a cikket, miszerint a kötés meditatív hatású, úgy hiszem, ez minden alkotó tevékenységre igaz. Nem, a zoknistoppolás, gatyafelhajtás nem az, sőt nekem a főzés sem. J

Apró dolgok készültek, mert szeretem, ha egyik ékszerem illik a másikhoz. 


Miután sikerült pótolnom a kedvenc japán kásagyöngyömet, a Sanaz lánchoz elkészült a Maola fülbevaló és ha már lendületben voltam, kapott egy karkötőt is. 


Annyi, szebbnél szebb kapcsom van, mégis mindig maradok ennél a pici, ámde brutál erős mágneses kapocsnál, ami a liftajtóhoz is odaránt. Mindig a gyakorlatiasságom győz, azaz minél kevesebbet keljen egy kézzel szerencsétlenkedni vele, miután még mindig nem tettem szert egy komornára, aki segíthetne.  


A füli jobb lett volna golyós szerelőpálcával, de nem volt olyan színű, amilyen kellett volna. 


Bár ez csak az én heppem, mert ha nem telibe’ alulról fotózom, akkor egyáltalán nem látszik. 


Mindig szerettem a lógós fülbevalókat, így adta magát, hogy módosítsak az eredeti Maolán. 

Hetek óta árválkodott a gyöngyöstálcámon ez a kis szögletes darabka, ami gyűrű akart lenni a karkötőjéhez, de nem volt időm befejezni. Most erőt vettem magamon, csak, hogy végre elpakolhassam a kacatjait. 


Még mindig nem pakoltam el, mert lánc vagy medál is kell J. Utálom, amikor ez történik, mert akkor sosem lesz kész. Jelenleg is legalább 4 ékszerem van a sifonérban, befejezésre várva. De újat kezdeni valahogy mindig nagyobb kihívás, mint megejteni az utolsó simításokat. 

2015. november 20., péntek

Lintilla


Ezt a kendőt már nem most kötöttem. Jó pár hónapja, de most volt alkalmam odaadni. 


Egy kedves ismerősömnek kötöttem, akinek a férje sokat segített nekünk. Ilyen ez, pasié a meló, csajé az ajándék J.




Mivel tavasszal kötöttem, így könnyebb fonalból készült, de a Mercan Batik előnye, hogy könnyedsége ellenére, azért jó meleg. 


Mivel a színátmenetes fonal szereti a lustakötést, én meg a színátmenetes fonalat, egyértelmű volt, hogy abból fogom kötni. 


2015. november 16., hétfő

Medalionos karkötő

Mostanában annyira kevés időm van, hogy nem sok jut belőle alkotásra. Viszont, ha tanfolyamra jelentkezem, nincs választás, alkotni kell. 
A Gyöngyélet tanfolyamán, fűztük ezt a karkötőt, ami Gordon Évi mintája. Ha náluk veszed meg a hozzávalókat, a mintát ingyen kapod hozzá.

Minta: Gondon Évi Gyöngyélet, Medalionos karkötő
A karkötőkkel mindig bajban vagyok, mert inkább nyakláncos vagyok, amihez mindig kell egy fülbevaló. De karkötőt csak úgy, nem szoktam hordani. Ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok olyan színvilágot választani, ami passzol valamelyik láncomhoz. Mivel épp a Ziana volt rajtam, ehhez próbáltam passzítani. Picit élénkebb színe van, de határozottan összeillenek.


Nem szeretek lámpafénynél gyöngyöt válogatni, mert érhet meglepetés másnap. De szerda este volt a tanfolyam, így nem nagyon volt egyéb lehetőség. 
 Naná, hogy a cseh teklának nem olyan színe volt, amilyet megálmodtam, így Swarovski kristály teklával fűztem. 


Készült egy gyűrű is, de a pánt még hiányzik róla. A leírás egyértelmű és világos, bár mind ilyen lenne. Fűzni is könnyű volt, bár az utolsó körökben küzdöttem, mint malac a jégen, mert szorosan kell fűzni ahhoz, hogy szépen álljon, így viszont nehéz a gyöngyök közé szúrni. 


Finom, kis királylányos darab lett.

2015. november 15., vasárnap

Veszélyes labrador(it)



Ezt a láncot már jó ideje nézegetem, de a gyöngyözés is olyan, mint az olvasás. Minél többet csinálod, annál hosszabb lesz az „ezt is szeretném” listád. Úgyhogy azt fűzöm, ami éppen valamiért eszembe jut. Végül az adta az utolsó löketet, hogy a „kötelezős” csoportban választható feladat volt ez a lánc is.

Minta: Elfen, Sanaz és Maola mintája


Gondoltam, most fűzök valami nagyon élénket. Van egy pink blúzom, de olyan igazi vad pink, ehhez szerettem volna. De tettem egy fogadalmat, amit úgyis megszegek, megpróbálok a már készleten lévő anyagokból dolgozni. Különös tekintettel arra a bazi doboz ásványra. 


Előszedtem és felnyílt Pandora szelencéje. Hiába van pink ásványom is, a labradorit akart ékszerré válni. Bármit vettem elő, tudtam, hogy ő kell. Szokjatok hozzá, a „nem lehet rendesen fotózni” nyafogásomhoz, de ezt tényleg nem lehet. Úgy tűnik, szürke, pedig nem. Néha zöld, néha szivárványos, de legtöbbször kékes hologramszerű csillogása van. 


Azért önámításként megkerestem hozzá a pink gyöngyöket is. Nem volt rossz így együtt, de nem fogott meg. Aztán addig cserélgettem a hozzávalókat, amíg ilyen lett. Színes, nem? Szokatlanul könnyű volt fűzni. 


Picit rövidebbre vettem, mint az eredeti. Kb. 8x szedtem szét, mert a fém biszbaszokat próbálgattam mindenféle verzióban, végül egyik sem tetszett, így kihagytam a nagy gyöngyök közül. Nem, akkor sem fogok venni még 30 féle fém köztest. 


Vacilláltam a nyakánál a kisebb gyöngyökön, de labradorittal unalmas volt. Végül picture jáspis lett, mert így visszaköszön a superduo-k faszerű hatása. 
Lesz majd fülbevaló, sőt, lehet, hogy karkötő is, de elfogyott az egyik kedvenc bronz gyöngyöm, ráadásul nem könnyű találni belőle. Ahol van, ott irreálisan drága. Mázlim volt, bátran nekiugrottam úgy is, hogy láttam, elég kevés kotyog a kis tégelyem alján, de 2 szem még maradt is. Mit tehettem volna, ha a másik 400 szín nem volt megfelelő? Ez kellett és kész.

2015. november 12., csütörtök

Szirmok



Renáta napra szerettem volna valami szépet fűzni a sógornőmnek. Volt egy elképzelésem, de addig lapozgattam, amíg valami egészen más akart lenni. Szeretem a virág alakú medálokat. Amikor erre a medálra rátaláltam, nem volt kérdés, hogy ő lesz a befutó. 

Minta: Kovács Éva, Ziana
Az sem, hogy milyen színben, mert hiába van egy kazal gyöngyöm, hiába van közte egy kazal dárda, ebben a méretben csak ez az egy volt. Elvileg lila, de bizonyos fényben kékes. Próbálgattam több rivolival, de a lilásakkal olyan unalmasnak tűnt. Akkor szedtem elő ezt a vitrail színű Swarovskit.  


Ő az, ami abszolúte fotózhatatlan. Egyszerűen lehetetlen visszaadni a fényét és a színek játékát. A Neisz Piros féle verziót választottam, mert jó ötlet volt így megtámasztani a szirmokat, hogy nem látszik át. Egyetlen hátránya van a dagger gyöngynek, leejteni nem szabad, mert a szirmok üvegből vannak és törnek.



Töredelmesen bevallom, a fotók Reniéről nem sikerültek, de mivel fűztem egyet magamnak is, így meg tudom mutatni. Picit más a lánca, meg rövidebb, mert én rövidebben szeretem, mint ő. 


Kell egy füli is. AZ mindig kell. 


Ezen sokat agyaltam, végül a  legegyszerűbb megoldást választottam, amit csak ki tudtam találni. 8 mm-es rivoli, meg minimálos csicsa. Nagyon finom kis darab lett, nem nyomja el a medált. 

2015. november 5., csütörtök

Mire jó a kötésjelölő?

Logikus, kötéskor a kötőtűre húzva megjelölni a kör kezdetét, vagy a fogyasztások, szaporítások helyét. Tök kommersz. De mire jó még? Egy jó kis barátnős időtöltésre. Hónapokkal ezelőtt megbeszéltük Timivel, hogy átjön és csinálok neki kötésjelölőket, mert ő is abba az ominózus cérnakarikás bagázsba tartozik. Sosem jött össze. Család, gyerek, pelenka stb. Na de most. Megfogadtam, a héten minden körülmények között mi az operában leszünk Caparettit hallgatunk kötésjelölőzünk. 


Jól megtárgyaltuk a világ dolgait, megállapítottuk, hogy még mindig nincs nálunk a bölcsek köve, úgyhogy inkább csináljuk, amihez értünk a színes kövekkel. Mivel nem tudott választani, így mindkét színből kapott párat, finom kis kristályokból persze. 2 db nincs a képen, valahogy lemaradt. Azon nagyobb karika van, hogy a mostani kötésére, 6-os tűre is passzoljon.


Mondtam már, mennyire imádom csinálni ezeket a kis biszbaszokat? Annyira kis finomak. Úgy megtetszett, nekem is kell. Nem mintha nem lenne, úgy 20-25 db kötésjelölőm, de sose tudni, hátha kell.

Aztán addig nézegettem az egyik régi garnitúrát, pontosabban csak 3 darabját, mert kettőt elvarázsoltam valahová hogy rájöttem, tudok ennél már szebbet is. 


Szétszedtem, és játszottam velük pár percet. Szeretem ezeket a roppantott kristályokat. Egy hátránya van, nem célszerű leejteni, mert törik. Egy karkötőben jól eltörtem, ráadásul nincs is belőle több abban a színben. 


A fotók elég gyengécskék, mert Timi rohant és nem akartam húzni az időt, így a fűzőalátéten klikkeltem párat. A 4. a kakukktojás, mert minden garnitúrába kell egy :-).

2015. november 2., hétfő

Ahová lépek, gyöngy terem

Azt vallom, hogy alkotni csak jó eszközökkel, jó alapanyaggal lehet, sőt nem is érdemes mással. De mennyivel szívderítőbb, ha nem csak jó, hanem szép is. Pár éve már csináltam kötésjelölőket. Nagyon szeretem ezeket az apró szépségeket. Egészen más érzés ilyen kis csecsebecsékkel dolgozni, mint mondjuk egy befőttesgumit, vagy cérnahurkot akasztani a tűre. De úrinőnek ugye születni kell, Swarovskival kötünk J


Az úgy volt, hogy rockycipő kellett Lillának. Bementünk a Taylorba. Mit ad Isten, teli van minden Swarovskival. Mit tehetek én arról, hogy bármerre megyek, mindenhol gyöngyökbe botlom? Valami furcsa véletlen folytán, éppen öt pillangót vettem. Tényleg nem volt szándékos. De így egyértelmű volt, hogy kötésjelölők akarnak lenni.


Általában 5 darabot teszek egy szettbe, és legtöbbször az egyik eltér a többitől. Azon megfontolásból, hogy ha több dolgot kell jelölni, akkor pl. körkötésnél meg lehessen különböztetni, hogy melyik a kör kezdőpontja, és mi az, ami egyéb jelölő. Ez a modell 5-ös tűméretig jó. Biztonsági hurkot kapott, mert egy finom, vékony szerelőpálcára fűztem, így tuti nem hajlik ki. És szebben is mutat. 2 méretben szokott készülni, vagy akár háromban is, a kötőtű vastagságának megfelelően. 

2015. november 1., vasárnap

Furfa arfú firke afaf kafa



Kicsi uncsimnak (unokahúgom), Dorkának akartam horgolni egy tenterongyit. 


Megküzdöttem ezzel a tollassal, szó, mi szó. A fonalválasztás sem volt egyszerű. Pamut kell, vagy olyasmi, ami nem szöszöl, akkor sem, ha nyalogatják. A színe pedig legyen hápisárga. Nem napsárga, nem vaniliasárga, nem citromsárga, hanem pelyhes kiskacsasárga.


Megvettem a mintát is, kezdjük! Aha, sokkal vastagabb tűre írták. Sosem horgoltam még amigurumit. Kifaggattam Krisztit, mik a műhelytitkok. Nem mondok sokat, ha azt mondom, legalább 30x bontottam le a fejét. 



Különböző leírásokkal próbáltam, egy szállal, két szállal, 4 féle tűvel. Persze olyan tűm pont nem volt, ami kellett volna. Azt figyeltem meg, hogy mindig az a méretű ruha, cipő, horgolótű nincs a bótban’, ami nekem kell. Minden másból ezrével. Azért Viki kisegített, nála vettem egy 3,5-es Tulip tűt.

Kész a feje. Kínlódtam vele horgolás közben is. 


Majd eltört a csuklóm, és a tű is, mert azt mondták, szorosan kell.  Basszus, ez olyan kemény tömés nélkül is, hogy földhöz vágom és elpattan a járólap. Félretettem, jöhet a rongyi rész. Azzal nem volt gond. De milyen jó, hogy végül olyan fonalat választottam, ami vékony. Alize Diva Baby-ből horgoltam. 2 szállal a figura részeket, és egy szállal a rongyit. 2 szállal nagyon nehéz és bumfordi lett volna ez a finom kis minta. Megint félretettem. 


Keresztelőre ugyan nem készült el, de egy héttel később már mindenképp oda akartam adni a kis manónak, úgyhogy tegnap nekiültem. És láss csodát, simán ment a szárnya. Na jó, újrahorgolom a fejét is, századszor. 


Újra bebizonyosodott, hogy ha elakadok, csak kicsit hagyni kell a problémát, meg fog oldódni. Várakozáson felül cuki lett. Igaz, picit látszik a tömőanyag közelről, de nem vészes. Majd lesz fotó a kis gazdájával is, csak már nagyon nyűgös volt, szegény, nem akartam még ezzel is nyúzni.