2011. április 19., kedd

Telefontartó

Idő híján egy linket kaptok. Egy telefontartót barkácsoltam egy kislánynak. Leírás az 5letesen.


2011. április 11., hétfő

Hajcihő

Újabb cikkem az 5letesen. Egy kis hajcihő. Avagy mi van a samponban és mit használj helyette, ha nem akarsz vakarózni?

2011. április 5., kedd

Kutyatányér srácoknak


Az 5letesre hoztam össze a következő megoldást


Mea culpa, mea maxima culpa! Lassan megszokjátok, hogy így kezdem. Idő, idő, idő. Tudom, hogy relatív, de nekem mindig relatíve kevés a 24 óra. És annyi, de annyi hobbim van. És töredékére sem jut időm. De nem is magyarázkodok tovább, jöjjön egy kis leírás. Ha már csináltunk kutyakosarat, készítsünk tányérkát és belevaló finomságokat is. 
A szabás pofon egyszerű. 

Méreteit tekintve te döntesz, én 2 félét csináltam.  Ahogy a képen is látszik, 19x 12 cm, és egy 16x10 cm.

 A 19-es egy picikét nagy játéknak.
Kiszabjuk bélésből - én molinót használtam - vatelinből és tetszőleges mintás anyagból. 

 Összefogjuk a színes anyagot a vatelinnel, és szélesedő ráhagyással összevarrjuk az oldalakat. 


 Ha akarunk, az oldalak összevarrása előtt készíthetünk rá mintát. Mivel apró a minta, nem tettem alá ragasztófátylat, így plasztikusabb marad.

 A bélés oldalait is hasonlóan összevarrjuk, majd színt színére fordítva összetűzzük a darabokat, és pici nyílást hagyva a kifordításhoz, összevarrjuk a tányér tetejét. 

Kifordítjuk, és kézzel összeöltjük. 
A másik tányérka ugyanígy készül, csak más mintát tettem rá. Elvégre valahogyan meg kell különböztetni a vizes és az ennivalós tányért :-). 

Most jöjjön a kutyaellátmány. Tetszőleges méretű csontokat készítünk. A molinot nyitott széllel dolgoztam el, így rusztikusabb. Összevarrjuk a részeket, pici nyílást hagyva, célszerűen a hosszú oldalon. 

 Kitömjük, kézzel bevarrjuk.


 A kitöméshez egy evőpálcikát szoktam segítségül hívni. Ugyanezzel a módszerrel készítünk egy kis hurkát, kolbászt is. Csak a fantáziánk szab határt, mit egyenek a kis barátok. Hőre keményedő gyurmából, só- liszt gyurmából, kutyabogyót is készíthetünk. 



A tányért egyébként a működő ebeink utazós tányérkája alapján készítettem. Ez egy nagyon hasznos eszköz a nyári nagy melegben, amikor feltehetőleg cipelünk magunkkal vizet. Ha valóban vizet akarunk tenni bele, a következő a módszer. A külső anyag legyen valami strapabíró anyag, nem feltétlenül kell orkán vagy vízhatlan, a gyári mindenesetre abból van. A külső réteget a játék tányérhoz hasonlóan kell kiszabni. Ellenben a bélésen nem lehet varrás, ha nem akarjuk, hogy kicsorogjon a víz. Ezért egy akkora kört kell kiszabnunk, aminek a szélét összehúzva, kellő mélységgel beleillik a tányérkába. Szükségünk lesz egy körre valamilyen nejlonból, lehetőleg ne a lebomló bevásárló zacskóból készítsük, mert tudjuk, hogy ezek már a hazaérés előtt elkezdenek lebomlani, jól megpakolva cuccokkal:-). Illetve kell egy bélés is, ez az eredeti tányéron bélésselyemből készült. Nincs ezzel gond, gyorsan szárad. 
Fonákot fonákra illesztve rátűzzük a külső réteg szélére a nejlon és a bélés részt. A legegyszerűbb, ha apró berakásokkal tüntetjük el a többletbőséget. Majd ferdepánttal, vagy ripsz szalaggal összedolgozzuk. 

 Ha akasztót is teszel rá, és egy kis karabinert, ráakaszthatod a pórázra, így biztosan nem veszíted el, pillanatok alatt megszárad, és nem kell vizesen belepajszerolni a táskádba.  A miénk már kicsit viseltes, de azért megmutatom. 

Én minden póráz fogó részére teszek egy nagyobb méretű kulcskarikát, amire hasznos dolgokat lehet akasztani, és tuti, hogy velünk van mondjuk a kényes helyzetekre való zacsi, itató stb., amikor szükség van rá. 

2011. március 23., szerda

Mediterrán szívtipró

     Olyan régen írtam, hogy már többen kérdeztétek, nincs-e valami baj:-). Nem, nincs semmi baj, csak ez a sok hobbi és egyéb.....Vagy csinálom, vagy írok :-). Most is legalább 3 különböző témában tudnék tucatnyi bejegyzést írni, és az 5letest is elhanyagoltam, pedig Hajcihő címmel okoskodnék a samponokról, kondícionálókról, mi több a hajfestékekről is. Természetesen továbbra is keverem a krémeket, varrogatok, újra próbálkozom több-kevesebb sikerrel a Flyladységgel, sok időt visz a ház, a kert, a sport, a gyerekek, az olvasás, és........egyik legnagyobb szerelmem, a kutya. Lehet, szegény anyukámat itt és most fogom sokkolni. :-)
     Azzal kezdeném, hogy:
" Senki ne gondolja, hogy az ember a kutyától lesz kutyabolond. Szó sincs erről. Ez veleszületett tulajdonság. egyszer csak úgy előtör az emberből, minden különösebb előzmény nélkül. És minden ápolás, gyógykezelés ellenére azzal végződik, Hogy egy szép napon hazaállítunk a hónunk alatt egy kutyával. Egy gyakorló kutyabolond valamelyik állatmenhelyről szerzi be a kutyát, hogy segítsen a kitett, elhanyagolt jószágon. Ez nagyon üdvözlendő tett. Ne féljünk attól, hogy az így beszerzett eb nem lesz olyan, mint az, amelyet kicsit korától magunk nevelünk fel. Sőt, a befogadott kutya kifejezetten hálás lesz, hogy végre jó helyre került, és rendszerint azzal sem kell bajlódni, hogy a szobatisztaság szerfelett kívánatos viselkedésmintázataira megtanítsuk......." 
Csányi Vilmos: Bukfenc mindent tud  (egy édes könyv Leendő és gyakorló kutyabolondoknak).

       Igen, eltaláltátok, egy újabb kutya akart az enyém lenni. Erre tényleg születni kell. Nem csak kutyabolondnak, állatbolondnak. Első élményem, amikor egy szakajtónyi napos pipit ráncigáltam be magamhoz a járókába a nagymaminál. Voltak áldozatok, de csak a jó szándék vezérelt. Később, a tyúkudvarban ültem egy tragacson - na ki tudja, ez mi?:-), vidékiek előnyben- és meséltem a pipiknek, akik ültek körülöttem és nem értették, mit csinál itt a bolond lány, de érdekesnek tűnt, így "hallgatták". Aztán kutya, kutya, kutya. Mindig tudtam, ha a faluban valahol kiskutyák születtek, és ott voltam simogatni őket. Ilyenkor rendszerint haza is akartam vinnie párat, néha sikerült is. De a suliból is tucatnyi kóbor ebbel mentem haza. 1-2 a nagyinál talált jó életet magának. Aztán középiskolás koromban odáig fajult a dolog, hogy kutyaelvonási tüneteim lettek, és vehemensen könyörögtem egy kutyáért. Elsőre egy nem éppen kezdő kutyásnak való fajtát választottam, kuvaszt. A kuvaszból aztán hosszú-szőrű tacskó lett :-). Tudni kell, hogy anyukám retteg az állatoktól. Nem csak a kutyától. Egyszerűen fél tőlük. Nem tudni miért, senki sem nevelte belé ezt a fóbiát. De szerencsére nem nevelte belénk.Nem tudom, hogy sikerült volna-e bárkinek is belém nevelnie ilyesmit, nem hiszem. Azt sem tudom, miért pont én vagyok ilyen "defektes"? Tesóm, szüleim is tisztelik az állatokat, apukám rendszerint befogad a munkahelyére kóbor jószágokat, de ez az agyament állatmánia benne sincs meg. Hosszú szőrű tacsikám, édes tündér szép hosszú kort élt meg anyukám jóvoltából. Miután én elköltöztem, nem akartam a kertben felnőtt kutyust bezárni egy lakásba, így ő maradt. Minden tiszteletem anyukámé, aki minden félelmét és fóbiáját legyőzve (Boncsit nagyon szerették mindannyian, a házban is lakott :-)), ápolta a súlyos beteg, néha gyomorforgató kórságban szenvedő kutyusomat. 
     Az addig rendben van, hogy lakás és elköltöztem. De én is úgy éreztem magam, mint ahogy a kerti kutyus lakásba zárva. Nem elég, hogy nincs kertem, de kutyám sincs. Egy hónapja laktam itt, amikor rádöbbentünk, kutya kell. Szerencsére azuram is mániás :-). Akkor jött Zsozsó. Egész sokáig sikerült "normálisnak" maradnom. Amíg nem mentem menhely közelébe. Na itt vesztettem, és Brandon nyert. Őt már ismeritek. Persze folyamatosan követem a Noé eseményeit, támogató klub, stb. Már akkor kezdett mocorogni bennem valami, amikor megláttam Bendegúzt, a vörösiszapból mentett spániel fiút. Az a bizonyos zabszem. Próbáltam én a mantrát, nem kell még egy kutya, van már kettő, 2 gyerek, 2 madár, halak stb. De a vonzás törvénye ugye nem ismeri a nem szócskát :-). Aztán jött egy cikk. Whisky, a leadott cane corso gyerek, aki panelban lakott idáig, de nem gondolták, hogy ekkorára nő. Biztos körültekintően választottak. Szegénykém alig 6 hónaposan a fajtamentésnél találta magát. Már ő is rebegtette kicsi szívemet. Aztán újabb cikk. Egy sufniszaporító beadott  a veszprémi sintértelepre 4 corso babát. Az egyik nem is maradt életben. És ott ült középen ő. 2 fekete, és egy fehér bamba kölyök. Istenem, de gyönyörű. Már biztosan van gazdája, hiszen fajtatiszta és gyönyörű. Miután elolvastam 2 km szakirodalmat a cane corso fajtáról, eldöntöttem, kell nekem egy coros gyerek! Oó, de mi lesz apával? Már Brandon miatt is álltam a szőnyeg szélén. Ezúttal nem vetettem be a gyerekeket, úgy éreztem, nem lenne korrekt. Egészen addig nem tudtak semmit, amíg nem érkezett meg a kis maffiózó. Ugye ebből már sejthető, hogy működött a lobbi, és természetesen még nem volt gazdája a kis fehérnek. Ugyanis, a fehér szín, hibának minősül a standard-ben. (Németországban meg kuriózumnak). Szóval, ő nem kell senkinek. Farkaskörme is van, bénán áll a lába is, annyira rossz állapotban volt, amikor megmentették. Nem baj, nekem akkor is ő kell. Ekkor még Whisky is versenyben volt, és a mai napig figyelem mi történik vele. 
       
Róma, az én mediterrán szívtipróm:-).
 Hiszen olasz fajta. Nem érdekel, hogy még egy habókos, lakli kölyök, hogy nem szobatiszta, hogy akkora, mint egy boci, hogy mindent lopkod és rágcsál. Ő lett a mi tündér, 26 kg-s corso babánk.
Rakétás bocikám. A szemét operálták többek között.

 Aki most éppen Brandon párnáján szundikál, mert ott sokkal jobb.
 Brandon meg az ő helyén szundikál, mert ott sokkal jobb:-). Zsófi meg a fotelben szundikál, mert ott sokkal jobb :-). 
Brandon a barátom

Zsófi, gyere velem játszaniiiii!!

     Hogy sikerült apát meggyőzni? Nem is volt olyan nehéz. Arany szíve van:-). Szeret engem ez az ember :-). Látta, hogy ez mennyire fontos nekem. És látta, mennyire szomorú lettem, amikor az utolsó nemet kimondta. Akkor fel is adtam. Majd azt mondta: "Rendben, hozd el, jó helye lesz itt." Még most is kicsordul a könnyem:-). Mert egy idióta kutyabolond vagyok. És persze ő is imádja. És az utcán megállítanak, hogy mennyire gyönyörű ez a kutya. Ami végül apát meggyőzte, az a corso lényege. Hiszen vele biztonságban tudhatja a családját, ha ő éppen nincs velünk. 
      

2011. február 9., szerda

Jut eszembe, könyv.....

     
  Még nem is írtam könyves beszámolót. Most is csak azért, mert mániákusan könyvfaló időszakomat élem, és feldühödtem egy könyvön. Nincs az az üres pillanat, amikor ne lenne nálam könyv. Beleértve azt a 3 perces várakozást is, amíg a gyerekre várok a suli előtt. Vagy ahogy azuram szokta mondani, műveltségünk 90  %-át a mellékhelyiségben szerezzük :-). Már majdnem kellett oda is könyvespolc, de ugye erre jó az e-book.
Mit is akarok ebből kihozni? Fura módon nem az iszonyú jó könyvélményeimről akarok beszámolni. Pedig azokról is akartam. Na jó, futólag megemlítem őket. 
    Óriási kedvencem lett Dennis Lehane. A paliról annyit kell tudni, hogy az első oldalon úgy éreztem, ezt a könyvet -és a többit is- imádni fogom. Nagyon nyomasztó történetek, állati jó humorral, ámde firnyákosan furmányos végkifejlettel. És ami a megdöbbentő, más könyvekben hajlamos vagyok az unalmas leírásokat egyszerűen átfutni, de nála minden szót figyelmesen olvasok. Nagyon jó képi megjelenítéseket használ. Annyira átélhető, hogy hihetetlen. Látod, érzed a szagokat, a fényeket, a port, a színeket. Hallod a hangokat. El is követtem azt a hibát, hogy 2 könyve esetében a filmet néztem meg először (Viharsziget, Titokzatos folyó), így már nem annyira vonzó a könyv, de biztosan el fogom olvasni őket. A filmekről is elmondható, hogy nem a hagyományos értelemben vett akció-krimi-thriller kategória. Tudod, nem olyan te nézed az akciót én olvasom a feliratot. Tegnap megnéztük a Hideg nyomont is, (Gone baby gone-sajnos a könyvet nem adták ki magyarul, de lehet itt az ideje, hogy feltelepítsem azt az angol magyar szótárt az olvasómra és belevágjak ebbe a komoly feladatba). Szóval megnéztük a filmet, és a végén álltunk döbbenten. És minden film után álltunk döbbenten. Mert sem a filmek, sem a könyvek nem azok, amiket csak úgy leteszel, ha vége vagy kimész a konyhába egy kis vacsoráért. Ezekről beszélni kell. Nyomot hagynak. 
       Aztán lazítottam egy kis Dexter 4. kötettel. Úgy tűnik, most a sorozatgyilkosos, véres leszámolós korszakomat élem. Azt már megállapítottam, hogy a csöpögős nagy lamour-os olvasmányok nem nekem valók. Annyira hiteltelenek. És különben is pszichológusok is megállapították, hogy igen károsak a lelkünknek. Hatásukra irreális elvárások elé állítjuk  a párunkat. Most, hogy jobban belegondolok, az elmúlt napokban sok könyvleírást olvastam, ilyet is olyat is. Mindig így kezdődik ez a kategória, a gazdag és gyönyörű, szegény, magányos-nem kívánt rész törlendő. A gyönyörű tuti benne van. Na jó, azért végigolvastam a Fekete Tőr Testvériség b@szós kardozós vámpírosos 8 kötetét is, de meg kell mondjam, igen gyorsan haladtam velük. Ugyanis a szexleírásokat átlapoztam. A kardozás meg kevesebb volt :-). Kicsit fordítva működik ez, mint a pornó. Ott a történetet szokás átlapozni :-). De minek is keverni a dolgokat. Ha pornót akarok, azt keresek. Ha meg történetet, akkor meg azt. Pont. De jó, megint írok 500 oldalt, és még mindig nem jutottam el a dühömet kiváltó könyvhöz. Még jó, hogy csak érintőlegesen akartam.....mit is? Szóval Dexter és az ő játékai. Majd jött Stieg Larsson Millenium trilógiája (Tetovált lány, A lány aki a túzzel játszik, A kártyavár összedől). Ez is piszok jó volt. Bár kicsit vontatottan indult, de egy Lehane- Lindsey kombó után nem könnyű virítani.   A filmet ne nézzétek meg, köszönő viszonyban sincs könyvvel. Botrányosan érthetetlen, gyenge kivonata a könyvnek. Még egy kis adalék, félig elkészült a 4. kötet is, de a szerző közben infarktust kapott és elhunyt. A nő, akivel 32 évet élt, és együtt írtak több művet, szeretné befejezni, de a jóember nem hagyott végrendeletet, ennek hiányában pedig a teljes vagyon, jogtulajdon stb. apu és a tesó birtokába került, kinullázva ezzel szegény élettárs nénit. Nem csak mi tudunk ilyet, a svédek is.
          Majd gondoltam egyet, keresek valami széplelkű olvasmányt. Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező. Igen, tudom. Nem ígérkezik valami pörgősnek. Mielőtt bárki is leostobázna. Tisztában vagyok a történelemmel, a távol keleti szokásokkal, kultúrákkal, tradíciókkal. De szeretnem nem kell. Valahogy sejtettem, hogy ezzel is úgy járok, mint anno a Fátyol mögött hercegnős sorozattal. Őrjöngtem közben. És megállapítottam, hogy ezekbe az országokba be se engednének. Vagy már a reptéren megköveznének, vagy lekaratéjoznának, vagy mittomén. Csak biztos, ami biztos alapon, mielőtt lázítani vagy lázadni kezdenék. 
Szóval, adott egy kínai család. A szokásos hierarchia, tetején nagymami, aki annyit tud, hogy összkrampácsolt egy vagy több fiúgyermeket, - meg valószínűleg néhány lányt, de őket ki számolja,- ettől ő az istenkirálycsászár. Meg vannak a többiek. Történetesen egy Lili nevű 6 éves kislány. Már az elején is furcsán néztem a helyi szokásokra, de egye fene, nem ismeretlenek előttem. EGyre inkább megerősödött bennem, amit eddig is sejtettem. Egy iszonyat nagy kamu népség az egész. Kifelé vigyorog, közben meg jól nyakonvágna egy szívlapáttal, és addig ütne, amíg mozogsz. A nagy családszeretet, gondoskodás, nem annyira a szeretetből, mint a félelemből fakad. Majd elérkeztem a lábelkötős részhez. Tudjátok, a 13-as lábon tipegő, avagy sántikáló-kinek hogy sikerült a manőver- nőcikhez. Komolyan ment fel a cukrom, amikor Lili kishúgát, egy 5 éves kislányt - és persze a többieket is, csak ők némán tűrték- megcsonkítottak. Igen, tudom, hagyomány, jót akartak neki, jó férjet stb és ezzel mintegy a családnak is némi jólétet biztosítani. Az a gyanúm, elsősorban a családnak, hiszen a beházasodó lány a fiú családjában a 20. senki. Ki volt az az állat, aki ezt kitalálta, nem tudom. De adott egy síró, rúgkapáló, őrjöngő kicsi lány, akinek betörik a lábujjait a sarka alá, elkötözik, és napi szinten hónapokon át rója a köröket egy szobában, miközben törnek el a csontjai, és vérzik, és szenved. És amikor félig lerohad a lába-bocs de ezt történt- nem orvost hívunk, hanem parfümöt szórunk rá, hogy ne érezzük a szagát. Detto szívlapát. Kifelé legyen minden csodálatos. Az, hogy beledöglünk nem számít. És felnőtt emberek végignézik, ahogyan meghal a kicsi lányuk vérmérgezésben. Tradíció? Bocsánat, de milyen tradíció az, amiben minden 10. kislány meghal? Senkinek nem tűnt fel, hogy itt valami bibi van? És még nem volt vége. A kislánnyal egyidőben, istenkirálycsászár nagymami is el talált hunyni. A kislánynak összekalapáltak egy rozoga dobozt, majd elkaparták valahol, mint egy elhullott állatot. Hiszen még csak 5 éves volt, nem tett semmit, amiért tisztelet járna, ergo nem szült fiút. Ennyit a nagy szeretetről. A nagymami temetésére a gatyájukat ráköltötték, ráadták az összes ruháját, nehogy fázzon. A kislány alig kapott valami vackot, hiszen csak egy gyerek, ráadásul lány. 
Már itt fel akartam adni, és visszasírtam a sorozatgyilkosaimat. Azok legalább kiszámíthatóak. Tuti nem fogják szeretetnek álcázva, tradícióra hivatkozva  kinyírni a saját gyermekeiket. De hajtott a kíváncsiság, hiszen annyi jót olvastam a könyvről. De egy ponton feladtam. Kész ennyi volt, megtanultam a leckét. Földhözdagadt vagyok. Nem voltam képes elolvasni a Tízezer könnycseppet sem, és a Gésa emlékiratait sem. Távolkelet-Betti, 3-0 1-es. Győzött a távolkelet. Többet bele sem kezdek. Igen tudom, ez egy mély barátságról szól, és nem a sanyargatásról. De odáig már képtelen voltam eljutni, mert egész egyszerűen hiteltelen és álságos számomra az a világ. 
Anya vagyok. Számomra elfogadhatatlan, hogy bárki is - mindegy milyen okból- de így bánjon a saját gyerekeivel. 
Úgyhogy vissza a jó kis pörgős gyilkolászós könyvekhez. Coben Harlan: Az erdő. Minden van benne, ami kell. Szerencsére kínaiak, japánok, arabok nincsenek. 

2011. február 3., csütörtök

Egy kis adalék.......az adalékról

Úgy tűnik, az MTV Nappali című műsorának készítőit nem győzte meg az előző riportokban egyik OÉTI-s vagy egyéb ellenőrző szerv hebegő-habogó emberkéje, mert folytatták a riportot. Ezúttal a már általam is említett, és jól lehúzott SLS került pellengérre. Természetesen lehetőséget adtak az OÉTI-nek is a cáfolatra. Szép próbálkozás volt doktornő, de nem győzött meg. Azért azon jót vigyorogtam, amikor a néni közli, hogy a fogkrém lenyelése, és a tusfürdő szembe kerülése nem rendeltetésszerű használatnak minősül. Ilyenkor az jut eszembe, mennyi Blendi fogkrémet ettem meg gyerekkoromban. Persze nem rendeltetésszerűen :-). Ismét Antal Valival csapott össze a hivatal. Félre értés ne essék, nem Vali szócsöveként teszem be a riportot. Sokat tanultam tőlük is, de sok dologgal  nem sikerült azonosulnom a nézeteik közül. Ettől függetlenül ez a riport tetszik. Döntse el mindenki maga, ki a hitelesebb számára. A riportot az MTV videótárából lőttem, és a 15. percnél indul. Remélem sikerül beillesztenem.

2011. január 21., péntek

Meri vagy nem meri?

        
Egy újabb cikkem került fel az 5letes-re. Ide. Amelyben egy teljesen szokványos, és igen népszerű tusfürdő összetételét elemeztem. Szerintem megér 15 percet, hogy rádöbbenj, mennyi az annyi, és valójában mi az, ami a dobozban van? Nem a hidratált és bársonyos bőr titka, az tuti. No perc alatt kiderül, miért viszketsz, mint a bánat, amint kilépsz a zuhany alól, és miért kell azonnal magadra borítanod egy újabb zseniális terméket, a testápolót, ha nem akarod úgy érezni, hogy szűk a bőröd, mert húz.

2011. január 14., péntek

Kovácsék is hazaértek a szilveszteri buliból....

          ..... május van. szakállas poén, de most így jártunk a karácsonnyal. Nekem mindig nagy nyűg, a mit szeretnél karácsonyra kérdés. Semmit. Ma már nem igazán divat fél évig áhítozni valamire. Ha kell, és megtehetem megveszem, ha nem, akkor meg karácsonykor sem tudom megvenni. De idén kitaláltam, hogy step padot szeretnék. Mindig is ez volt a kedvenc mozgásformám, de úgy gondoltam, amíg nem látom, mennyire tartós a sport lendületem, vagy újra magába szippant a kanapé édes puhasága, nem akartam beruházni rá. Nem mondom, tartottam egy kis nyári szünetet is. Tessék, megint a Kovácsék, ugyanis eddig tartott. Kisebb-nagyobb megszakításokkal próbálkoztam én, de az utóbbi 3 hónapban a heti 5-6 helyett, jó, ha az átlag 2 heti 1 összejött.    Mire lendületet kaptam, jöttek a gyerekkórságok, vagy a rókavírusom. De megint elkalandoztam. Szóval, nekem step pad köll. Nyuszika vedd meg magadnak. Ez kicsit hosszabbra nyúlt, mint gondoltam, és az én drága emberem, nem volt hajlandó addig kinyitni a saját ajándékát, amíg nem jön meg az enyém is, úgyhogy tegnap karácsonyoztunk :-).
     Említettem már egy amerikai nénit, Cathe Friedrichet, aki az én szememben a step aerobic nagyasszonya, mi több a testedzés, nagy veteránja. Ő már akkor név volt a szakmában, amikor én még csak konzervdobozokat huzigáltam az oviban. Biztosan rámragadt a megalománia, mert kitaláltam, hogy nekem kizárólag az ő cucca lesz jó, a nagy Ámerikábul. Egyébként praktikus okai is voltak, többek között, hogy az ára még a nagy vízen túlról is versenyképes, és összekombinálható 2 egyéb eszközzel, amit ide még Árpád apánk elfelejtett behozni. Mi más, Amazon. A 3-ból 2 nem rendelhető. Levelezgettem vagy 4 céggel, hogy de mi lenne, ha nekem mégis és léccilécci. Mire az Amazon válaszolt, hogy kereskedelmi és jogi okokra hivatkozva ezeket nem szállíthatja bizonyos országokba. Az okát nem teljesen értem, de ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem. Végül meguntam a dolgot, akko' veszek itthon, amilyen van, ti meg menjetek a búsba.  És tegnap megvettem ezt:
Nem tudom, a képek miért ilyenek mindenhol, de a fehér szerencsére nem fehér, hanem szürke. A bótot is megadom, mert nagyon jó áron, nagyon nagyon sok sportszert árulnak. Megkockáztatom, oviknak, iskoláknak is érdemes felvenni velük a kapcsolatot. A hölgy végtelenül kedves és segítőkész. Miután leadtam a rendelést, 10 perc múlva mehettem is érte. Elsősorban webshop, de személyesen átvehető Gödöllőn. http://www.tacticsport.hu/  Ők azok. 
    Tegnap fel is avattam, és imááááááádom. Nem mindig tudtam pontosan követni az eseményeket, de ezt betudom annak, hogy utoljára 6-8 éve volt szerencsém hozzá. Nem mertem volna fogadni, hogy lábra tudok ma állni, de egy kis vádli izomláztól eltekintve simán megy. Pedig szándékosan egy régebbi dvd-t választottam, gondoltam ott a néni még nem volt ilyen jó erőben. Tévedtem. És azt hiszem elsiklottam a nem kezdőknek való mondata fölött is. Ömlött a víz rólam, de nagyon szórakoztató volt. És amíg mostanában úgy 15 perc után elkezdtem néni az órát, hogy mikor lesz már vége, most 41-nél volt lehetőségem egyáltalán gondolkodni.
         Azért még kicsit méltatnám az Amazont. Nem tudom milyen apropópopóból, de az ún. High step nevű kütyüt nem bojkottálták, így azt megrendeltem tőlük. Először gondolkodtam, hogy nem is volt akkora hülyeség az a Norbi paródia a sörös rekesszel :-). Mi lenne, ha 2 sörös rekeszt tennénk egybe :-). Na jó, utána hozzágondoltam a gipszben hanyatt fekvést is. Úgyhogy maradt az Amazon. Mintegy 5 dollár szállítási költséget számoltak fel Amerikából. Az kb 1100 ft. Futárral. Tegnap délután rendeltem, ma  reggel 8-kor jött az értesítő, hogy küldeményem érkezett. Nem a szomszéd kerületből, Amerikából.  Csak, hogy lássátok, ez nem egy kis csomag. Vagy 40x40x40 cm. Így kell ezt csinálni. Alig várom, hogy kipróbáljam.

2011. január 9., vasárnap

Ha egy "üzlet" beindul

        
 Tudok élni, na. Bár az emberek legtöbbjének azt hiszem egészen más fogalmai vannak a kellemes, jó avagy szórakoztató életről. De én már csak ilyen vagyok. 
Hétfő: megadta magát  a konyhai csapom. Erre csak akkor derült fény, amikor szegény kutyákat gyanúsítottam,  belelépve valami langyos folyadékba. Ám feltárult a titok, a konyhaszekrényből folyik a lé. Kirámoltam, minden sarokszelep száraz, lefolyó száraz, akkor honnan a francból folyik a víz? Továbbra is csöpp, csöpp. Basszus, szarrá ázva a konyhapult, be fog szakadni. Sarokszelep elzár. A csap belseje elfáradt, mellette igen lassan folydogált a víz, ami szépen a mosogató mellett áztatta a pultot. Kezelhető probléma, szerencsére kiderült, hogy Lilla ovistársának apukája ért az ilyesmihez, mi több rendelkezik ilyen, egyébként nem kapható belsővel, így 2 csapomat is megjavította, töredék áron, mint amennyibe egy új került volna.
Kedd: éjjel Lilla végigrókázta a folyosót. Okés, az első hetet jól kezdjük.
Szerda: Lillunak nagyon fáj a feje. Basszus, 6 évesen migrénes a lányom?
Csütörtök: Zsófika (13,5 éves spániel lányom) nagyon fura. Olyan rozoga. Megnéz, megtapiz. Szuper, megint találtam egy emlődaganatot.
Péntek: Lillának semmi baja, elindulunk bevásárolni, holnap jönnek anyukámék. Azért még nem egészen gömbölyű, fáradt, nyafog. Amit nagyon kell megveszünk, tipli haza. Pihenj lányom, addig takarítok, aztán irány a kutyadoki. Brandon "fiam" is beül az autóba, nehogy kimaradjon valami jóból. Jól van, szőrös, te is jössz. Szép, szép ez az emlődaganat, de gennyes méhgyulladása is van a jószágnak. Azonnal műtenénk, ha nem lenne rossz a szíve, és nem lenne 1000 éves. De a konzervatív kezelés az esetek többségében nem működik, akkor viszont keddig már életveszélyes lehet az állapota. Oké, doki, mikor műtünk? Este 9-kor. Addig visszajön a labor, ha az rendben, műtünk. Megvan az első jóhír, labor annyira tökéletes, hogy még fiatal kutyánál sem láttak ilyet. Este 9-re vissza. Nekiáll a doki az altatásnak, addig maradok, meg egy kis borotválás stb. Hoppá, baj van doki. Asszem én most elindulnék, mert vagy elájulok, vagy képenhánylak. Hozzá tartozik, hogy előtte 10 perccel közölte velem, hogy 2 kollégája telefonált, hogy szombaton nem ügyelnek, mert rókáznak. Majd megveregette büszkén a mellét, hogy ő hozta a virnyákot, ami ledöntötte a lábáról a rendelőt. Friss levegőn kicsit jobban lettem, valahogy hazavezettem, majd mondtam azuramnak, hogy ő fog menni Zsozsiért. 11-kor hazaértek, lefektettük a kandalló elé orvosi utasításra, hogy felmelegedjen. Nagyon pityergett, így odafeküdtem mellé a kőre és simogattam vagy 2 órát. Majd megrázta magát, és egész éjjel kóválygott a házban. 500x ment neki a parabola antennájával a madárkalitkának, akik minden alkalommal összeszarták magukat, és őrült repkedésbe kezdtek. Én a kanapén próbáltam aludni, tekintettel konstans sok ingeremre. A sok ingerbe leginkább a hány-inger tartozott, és a kanapé elég közel van az ilyen esetekre alkalmas helyiséghez. Persze aludni nem tudtam, mert Zsófika pattogott a bútorok között, mint a flippergolyó, és csak a puffanásokat hallottam innen-onnan. Közben tettem több bulimiás kísérletet is, csak hogy szabaduljak a sziklától a gyomromban. Mondtam én, hogy csak félig vagyok bulímiás, ergo zabálni tudok. És továbbra is úgy gondolom, hogy a garatom és az ujjam hegye között teremtett közvetlen kontaktus élettel össze nem egyeztethető, és nem is éppen szakszerű. Semmi eredmény. Ilyen lúzer is csak én lehetek. Miután az ájulás kerülgetett, és rázott a hideg, elindultam, hogy most vagy soha. Valami meleg, nedvesen majdnem dobtam egy hátast. Ez azért még tudott volna vidámítani az amúgy is igen eseménydús napomon, ha róka által sürgetve hanyattvágom magam a nappali közepén egy kis kutyapisin. Odaértem. Nem kis szenvedés árán, siker. De még mindig mocsokul fáj. Zsófika továbbra is kommandózik. Tétován álldogál a fotel előtt, ahová szerinte fel kellene jutnia. Lehajolok, hogy feltegyem, na ezt nem kellett volna, a gravitáció azonnal segített a problémámon, miszerint a nyelőcsövem iránya megváltozott a lehajlás következtében. Futás. Na itt már csak a bassza meg jutott eszembe, ugyanis ebben a pillanatban a hasam is elkezdett görcsölni. Oké. Klóra leül, kuka kiborít a fürdőszoba közepére, majd megkezdtem nem épen rendeltetésszerű használatát. Ezt nem részletezném, de lassan kezd rossz szokásommá válni ez a manőver. Majd megjelenik a fiam az ajtóban. Mondd, hogy nem hányni jössz! Nem röhög, ez nem vicc. Ilyen is volt már. Szitu ugyanez, csak a válasz  akkor a DE volt. Nesze itt a vödör, kicsit használt :-)-mondtam én akkor.
Van valami jó is a dologban, mert ugye mindenben meg kell találni a szépséget. Fogadjunk nem tudjátok, ebben mi a büdös bánat lehet szép? Hát az, hogy akkor nem kell szemészetre és neurológiára vinnem Lillát, mert egy szép ovis vírussal lepett meg minket és nem migrénje volt. Annyi miden szépet kaphat az ember a gyerekeitől, nem? 
Szombat: na erre nem nagyon emlékszem, mert aludtam egész nap, mert iszonyúan fájt a fejem és szédültem. Azért még reggel 8-kor felhívtam anyukámékat, hogy karantén alá vontam a házat, ha jót akarnak maradjanak otthon. Csendben jegyzem meg, hogy amikor a karácsonyi hajtás miatt alig aludtam, és közöltem, hogy majd jövőre alszom, azt nem egészen így gondoltam. Legközelebb pontosabban fogalmazok. És a fogyókúra folytatására irányuló terveimet sem így képzeltem el. 1 nap alatt -1,5kg. Bence napközben alszik, alig eszik. Na, ez nagyon gáz. Előrelátóan, amikor félholtan felvettem a telefont, amikor a barátja keresett, hogy átjöhet-e vagy Bence átmegy-e, mindkettőre nemet mondtam, hátha már ő is megfertőződött a családi ebolával. Különben a karantén kifelé is él.
Vasárnap: Minden very fasza, semmi bajom. Alig 24 órát aludtam egyfolytában. Éjszaka kóvályogtam egyet, mert Zsófi az ágyam mellett hortyogva aludt el, de arra ébredtem, hogy nem hallom, úgyhogy frászt kaptam, így négykézláb a sötétben keresésére indultam, nehogy rálépjek. A nappaliban találtam rá, kedvenc kanapéján kellemesen kinyúlt testhelyzetben horkolt, mint egy vaddisznó. Okés, Zsófi is rendben lesz, ha ekkora hasi sebbel fel tudott hoppanni a kanapéra. Reggel már kezdte csóválva a konyhakommandót, és a fél karom majdnem leharapta, amikor megkapta a gyógyszereit egy kis párizsiban. Golyóálló ez a kiskutya, hihetetlen. 
Bence eszik, játszik, leckét ír, minden rendben. Megúszta.
Vasárnap este 10: kölykök ágyban. Éljen a vasárnap este. Bence kiront, és minden előzmény nélkül óriási áriát énekel a nagy fehér mikrofonba. Tényleg csak én vagyok ilyen lúzer, hogy fél éjszaka szenvedek?
Apa, rossz hír, már csak te vagy hátra, furcsa módon. Egyébként ő szokott az első lenni. Minél hamarabb túl kellene esnie rajta, mert szombaton megy világgá. 27 órás utat szar lesz végigtaccsolni.
Lehet, hogy mégis működött, hogy citrom illót párologtattam egész nap a feje mellett és nem kapta el? 
Ha ilyen az első hét, vajon milyen lesz a többi?

Előkerült a nyavalyás kis szökevény!!!!!

       Haza került Vick!!!. Csórikám az erdőben kóborolt 8 napig. Nagyon lefogyott, de alapvetően, kis fagyási sérülésektől eltekintve a talpán és a családi ékszeren, nincs komoly baja. Volt nagy sírás-rívás összeborulás (ez a minimum:-))) . Jutalmul kapott egy csinos kislányt is.
Remélhetőleg ez a kis kaland eltántorítja a további szökdöséstől. 
Köszönöm mindenkinek, aki kitette az oldalára, jelezhetitek, hogy megkerült, vagy törölhetitek is. Még egyszer köszi mindenkinek!!!


Zsófikám, köszöni már jól van, de írok majd egy hosszabb bejegyzést, mert szokás szerint ez a hét is igen kalandosra sikerült. Hiába no, tudok élni :-)))

2011. január 3., hétfő

Elveszett Vick, nagyon keressük!!!!!!

Segítsetek légyszi'! Sokatok által ismert és szeretett KHE Esztinek szeretnék segíteni. Ez a szépséges "büdös dög" Vick névre hallgató szépfiú meglógott szilveszterkor Albertirsán, és nagyon várják haza. A chip száma: 972000000881672 . Ha valaki látta, vagy van ötlete, merre keressük, kinek szóljunk, kérem jelezzen akár itt, vagy nekem privátban. Nem tudom a plakát mennyire olvasható, ezért a szöveget ki is másolom.


2010. december 31-én Albertirsán elszökött egy Vick névre hallgató,
1,5 éves, barna, kan, ivaros magyar vizsla kutya. Farka vágott, de
nem egészen rövid. Nyakában egysoros folytónyakörv volt, nehezen
leszedhető, mert viszonylag szoros. A kutya chippel van ellátva!

Kérem, aki látta vagy befogadta értesítsen az alábbi telefonszámon:

06-20-398-49-35

Segítségét előre is köszönjük
Herczeg család