2016. január 27., szerda

Isten vs Monty Python

Felmondok. Komolyan. Az életből. Eddig se volt vicces, hogy június óta minden héten minimum 2 kiszámíthatatlan állatság történik, de már tényleg kezdem unni. Ma Sheldont kellett vinnem a világ fa végére vizsgálatra, a XII. kerületbe. Nekem Buda akár Bogota is lehetne nyugodtan, annyira nem bírom. Zsigeri elutasítás van bennem, ha át kell mennem a hídon. Egy rohadt derékszögű utca nincs, ha eltévedek, nem elég jobbra fordulni, meg megint, meg megint, mert véletlenül se jutsz vissza. Szóval, sebaj, majd Maris megmondja. Kiállok a garázsból, GPS elindít. Ó, bakker, kint maradtak a szelektíves kukák. Kocsi leáll, kuka bevisz, kocsi elindít, GPS nem indul. Kábelek megigazít, továbbra se indul. Na jó, teló, google navigáció. Egy ideig még nem is volt gond, még ha kicsit baromságokat beszélt is, de amikor full az ellenkező irányba akart vinni, az kezdett gyanús lenni. Eszembe jutott a KAP féle standup, háttal ülsz, nem látsz ki, mi b+? Meg köd is van, nem találod a műholdat. Nagyjából szerintem kb. 20-30 km-es kerülőt tettem összesen. Azért amikor aszongya’ fordulj jobbra, majd megint jobbra, majd jajajajajaj inkább balra és menj dél-keleti irányba. Hülye vagy? Én nő vagyok, nekem előttem van észak hátam mögött dél és még a térképet is forgatom. Szerinted, tudom merre van az? Nagy nehezen visszakavarodtam a Rákóczi útra. Minek mentem le róla, ugye, mert a pesti oldallal még boldogulok, de gondoltam tud valami pöpec kis egérutat. Aszongya’ nekem a google, Izabella utca. Ismétlem, a Rákóczi út kurva, kellős közepén. Hú apám. Mi jön még? Fütyülsz és hazudsz is? És persze semmi megbánást nem tanúsít, mint azt tudjuk. Mindegy, keresek egy hidat, erre épp van egy, egy életem, egy halálom, én azon átmegyek. Hegyalja út. Mi a franc ez a hang? Lehúzom az ablakot, nem hallom. Megint hallom. Megint nem. Ajaj, hangokat is hallok a fejemben. Á, biztos a busz zörög mellettem. Of course google megint 300 m-rel később szólt, hogy ott el kellett volna mennem jobbra, de már nem foglalkoztam vele. 


Fürj u., Lejtő u. , holazanyámba’ vagyok? Ellenben busz nincs, de jön velem a hang. Kiszállok. Mondd, hogy nem defekt és nem a takonyban kell fetrengenem kerékcseréhez és egy német dog segge alól kiásni az emelőt. Nem mellesleg időre kellett mennünk. Letérdelek, benézek a kocsi alá. Ó, yeah, a francia ipar remeke, megint elengedte az alján a műanyag védőlemezt, amit nagyjából 20 km-en át vonszolhattam az autó alatt. Na de csak néha hallani. Aha, a menetszél fenntartja. Nincs más dolgom, mint gyorshajtani. Aha, rutin egy picsányi, fekvőrendőrös utcában, felfelé a hegyen. Már vagy 30 perce azt írta ki a google, hogy 3,1 km-re vagyok, de valahogy nem sikerült odaérnem. Szarok bele, menjünk. Zörögve, mint egy kukásautó, alig 70 perc alatt abszolváltam az utat, odaértünk időre. Azért amikor megálltam, az jutott eszembe, hogy szerintem Isten szabadságra ment és Monty Pythonékat bízta meg a felügyeletemmel. Szerintem nem vicces.

2016. január 25., hétfő

RIP

Update: Nemobontomle, nembontomle, nembontomle. Felpróbáltam, csinos. A lányom meg pukkadjon meg. Ilyen fasza pulcsi nem kell neki. Sebaj, úgyis én vagyok a szegény csóró, akinek nincs a családban pulóvere. Már van.

Adózzunk egy perc néma csenddel ennek a pulóvernek, mielőtt lebontom. A fonal Himalaya Padisah. Egy álom. Ami miatt mégis haragszom rá, bőven van benne fonási hiba. Az összecsomózásra nagyon kell vigyázni, mert szétcsúszik. Érdemes hosszú szárat hagyni és elvarrni a végén.


A minta egy Drops minta, amit nagyon ajnároztak a ravelryn. Már értem, miért nem fordítanak le bizonyos mintákat magyarra. Semmi bajom az angol mintákkal, ellenben az angolszász kötéssel van. Ugyanis ők másik irányból húzzák a fonalat, így az eleje rövidítésénél kellett ügyeskednem rendesen. Más kérdés, hogy rövidített sorokkal sokkal egyszerűbb lett volna, mint segédtűre pakolászni. Nem is értem, miért nem hallgattam magamra.
Van annak valami pikáns bája, amikor a saját, 2009-es tutorial videómról tanulom újra a csőkötés befejezését J.



Összességében ez nem egy jó minta. Az eleje-háta-ujja aránya sem jó. Rossz helyre esik a raglán. Először akkor bontottam le nullára, amikor le kellett választani az ujjait. Akkor túl nagynak láttam. Most bejelentette a gyermek, hogy nem elég bő, bontsam le. Még nem állok készen rá. Kicsit nézegetem, aztán meglátom. De egy biztos, másik mintával fogom újrakötni. 

2016. január 10., vasárnap

Itt Bartha Sylvia…

Az életben nem érdekelt az időjárás. De tényleg. Úgy voltam vele, mint az indiánok az időjárást megjósoló kővel. Ha vizes lesz, esik. Bezzeg most. Szurkolok, hogy legyen melegebb, vagy hidegebb, csak színt válthassak. Mint kiderült, nem lehet mindenre figyelni. Fránya perfekcionizmus! Akármennyire is osztottam, szoroztam, egy nálunk nagyon gyakori hőmérsékletre, csak sikerült nem túl szerencsés fonalat választani. Lámpafénynél ez a maximum, amit fotózni tudtam. 


Nem színhelyes, de érzetre hasonló. Élőben lényegesen élénkebb. A színek kedvéért beáldoztam az egységességet.  Így többféle fonalat használok, de hasonló típusút. 



Zömében ugyan Himalaya Mercan és Perlina, ami tök jó. De van benne egy picit vékonyabb Alize Bahar és Fibra Natura Cotton True Sport is, így ügyeskednem kell itt-ott.
Miután megnéztem ezer és egy videót, lassan, de biztosan utolértem magam, január 1-9. kész. Inkább kötni szoktam, ezért fel kellett frissítenem néhány horgolós információt. Főleg, mert a horgolás elég freestyle elfoglaltság, viszonylag kevés szabállyal, ellenben elég sok tévesztési lehetőséggel. Itt még a matek sem pontos, mint a kötésben. Ajánlok is 2 profit, akiktől szerintem érdemes tanulni.

Lilla takarója is halad. Viszont napi 2 virágot csinálok neki, egy délelőtti és egy délutáni hangulatot, különben az életben nem lesz takarója. A kis boszorka azért megpróbált csalni. 



- Lillus, mondj egy számot!

- Őőőő 4. Az milyen szín is?



A valóságban persze ez is élénkebb. 



2016. január 7., csütörtök

Takarózzunk!

Két ünnep között találtam egy nagyon édes felhívást. Horgolj takarót az időjárásnak megfelelően. Ez annyit tesz, hogy vagy a hivatalos időjárási skálát használva, összeállítod a fonalakat és minden nap egy sort horgolsz azzal a színnel, ami a napi hőmérséklethez tartozik, vagy csinálsz magadnak sajátot. Persze csináltam sajátot, mert nemigen van nálunk 45 fok, ellenben a -13 esélyes. 3 fokonként osztottam be. Annyiban tartottam magam az eredetihez, hogy lilás a hideg, aztán kékes, zöldes, sárgás, pirosas színeket követtem, de mindenféle elmebeteg árnyalatban.  


Először a worldwide csoportot találtam meg. Izgalmas és kedves dolog a világ minden tájáról összekapcsolódni egy ilyen játékban. Egészen elképesztő ötletek is születtek. Van, aki visszakeresi a gyerekei születési évét és azt horgolja meg. Vagy a házasságkötésének az idejét. Van, aki kettőt horgol a két gyereknek, egyiket a napi minimum, másikat a napi maximum színskálával. Szóval a lehetőségek és az ötletek tárháza kifogyhatatlan. Napokig ezen agyaltam, álmomban is színskálákat raktam össze. Lassan jobban ismerem a napi időjárást, mint H. Bóna Márta, és szurkolok, hogy legyen jó szélsőséges a napi változás, hogy jó színes legyen a takaróm. Igen ám, de a fonalbót’, csak 5-én nyit. Mi lesz velem addig? Mint a rossz gyerek, ottvagyunkmár'? És eljött a kedd. Bevásároltam Dórikának – az őrületben rá bizton lehet számítani - , Lillának és a saját takarómhoz is. Vittem egy bazi nagy sporttáskát, amit fullra megtöltöttem. A mintát kitaláltam, afrikai virág lesz. Na de ehhez 4 szín kell blokkonként. Aprócska részlet, hogy legalább 10 féle változata létezik. Színeztem, rajzoltam, számoltam, hogy jön ki a 366 nap úgy, hogy ne legyen egy focipályányi takaróm. Összeraktam a színskálát is. Él a fejemben egy kép. És itt a baj. Mert az én szabad lelkem imádja a véletlenszerű dolgokat. Izgalmas várni, hogy ma milyen színekkel dolgozhatok. De a másik énem, a kis idióta szűz, akinek még ZS terve is van, nem nyugszik. Ő irányított véletlent akar. A mérleg meg inkább meghackelné az időjárást, csak harmonikusan jöjjenek ki a színek. Úgyhogy még sok a nyitott kérdés. De olyan nincs, hogy majd itt az időjárás nekem önállóskodik és ronda színeket rak egymás mellé. Az első két virág még egész jó lett. 


Bár még mindig nem tudom, mi lenne az ideális összedolgozási módszer. Na de a harmadik napon, kisütött az a fránya nap. Amit alapesetben imádok. A napsütéshez egy gyönyörű halványsárgát rendeltem, mert az olyan vidám. Majd összekerült a sötét szilvával és a sötét tengerzölddel. Boá. Úgyhogy ma újraalkottam a színskálát, és még egy gombolydás Dóris randi keretében lehet, hogy lesz némi beszerzéssel egybekötött agyalás. Van aki cukrászdában randizik, mi fonalboltban. Extra perverz.

Először azt találtam ki, hogy Lillának horgolok ágytakarót. 


Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen van ágytakarója és úgyis mindig veszekedni kell vele, hogy használja, meg se érdemli a beste lelke. És valami nagyon színeset szeretnék, az meg nem illik annyira a szobájába. Na de nem úgy van az, hogy csak úgy kitúrom egy ilyen projektből. Kitalálta, hogy neki olyan takaró kell, ami nagyon puha és csak az övé és illik a szobájába, de nem kell nagyon nagy. Oké, akkor legyen hangulattakaró. Kerestem olyan színeket, amik passzolnak a szobájába, jó kis lilás, rózsaszínes, egy tompa zöld. Kedve szerint megszámozta őket. Én meg csak egy számot kérdezek tőle délután. Ha egytől 9-ig kellene pontoznod, hogy milyen napod volt, mit mondanál? És horgolok egy olyan színű virágot. Történetesen itt minden klappol. Vagyis majdnem, de az már apróság az összeillesztés körül. Nagyon helyes kis virágoskertje lesz.