Kosarat adtam...

Ezt a kötős kosárkát anya születésnapjára szántam, de picit késve kapta meg. Úgy tűnik be kellett érnie a fejemben, mert nem volt hozzá ihletem. 

Meg hülye pi…a is voltam, azt csináltam, amit szoktam. Viszont a jövőben le kéne szoknom róla. A halogatásról. Mindent péntekre hagytam. A bari befejezését, a kosarat, kigondoltam, hogy egy ajtókoszorút is csinálok anyának és közben a lányok beszerveztek egy online, közös fűzést egy olyan mintával, ami régóta piszkálta a fantáziámat. Borult minden, ahogy kellett. 

A barinak nincs karja, a kosárnak nincs bele és nincs gyöngyöm az esti fűzéshez. Nem, az a 6 millió darab épp nem felelt meg, ami itthon van. Ja és beutalóért is be kellett ugranom a dokimhoz. Szép feladat, mindennel este 8-ig legyek kész, mert indul a fűzés. Közben itt-ott enni is kéne. Ezért utálom halálosan ezt a hülye IR diétát. Nem érek én rá ilyen hülyeségekre, hogy számolgatás, 5x pancsolni, gyors gyors lassú, fááák.

De vissza a kezdetekhez. Amikor megszületett a fejemben az ötlet, azt találtam ki, hogy a nápolyis vödör, pont ideális méret egy folyamatban lévő fonalas kézimunkának. Ugyanis ezzel is szerettem volna presszionálni anyukámat, hogy újra kézbe vegye a tűit, mert nagyon ügyes ám, csak már nem is emlékszik rá. Pedig ő tanított meg kötni kb. 10 éves koromban. 

Mindent megálmodtam. Fehér Mercanból lesz az alap, Batikból a tulipánok. Igazi kedves, tavaszi dolgot akartam. 

Sitt-sutty meghorgoltam egyráhajtásos pálcákkal. Túl nagy lett, lebontottam. Egy körrel kisebbre vettem, majd megint lebontottam, mert az erp nem tetszett. Túl laza volt, pedig szorosan horgoltam. Bármennyire is utálok félpálcát horgolni, meghorgoltam újra, ezúttal félpálcával. Kiderült, hogy nem is utálom. Elértem az ibrik felső peremét és elakadtam. Fogalmam se volt, hogyan tovább. Mindenképpen moshatóra akartam, levehető huzattal. Persze tudom, hogy vödröstől is ki lehet mosni, elvégre műanyag, de az olyan sufnituning megoldás. Mégis csak hófehér. Azt találtam ki, hogy varrok egy bélelt belső részt, zsebekkel a kacatoknak, a szélére keskeny tépőzárat teszek, kihajtódna a horgolt részre, lenne rajta csipke, meg minden. 

Leporolgattam a varrógépet, szegény azt hitte, eladom, olyan régen használtam. De a német ipar remeke persze így is pöccre járt. Mondjuk eladtam a lelkem érte, amikor megkaptam vagy 14 éve, annyi csilliárd „dollárba” került.

Szépen kiszabtam, megvarrtam. Beillesztem a belsejébe, hoppá. Nem vettem figyelembe a kiálló peremet. Egész biztosan nem fogom tudni úgy kihajtani, hogy a tépőzár és a horgolás is aláférjen. Több ilyen anyagom nincs. Mi több, időm sem, hogy újat varrjak. Ugyanis péntek este már olyan hulla voltam, hogy inkább felkeltem szombat reggel korán, hogy megvarrjam még indulás előtt. Aztán jött az angyali sugallat, meg a 3 kávé hatása. Horgolok rá még egy sort, meg egy kis szélcsipkét, szalaggal rákötöm és kész. 

A szalagot már a kocsiban út közben raktam bele, a szélét is ott fejeztem be. De azt kell mondjam, ez volt az az eset, amikor a hátrányból lesz előny. Sokkal szebb lett, lényegesen egyszerűbb megoldással, mint az első tervem volt. 

Tényleg elégedett vagyok vele. Őőő, van még egy pár vödröm, de a család egész biztosan feláldozza magát és befal a cél érdekében egy szerény kilócska kakaós nápolyit, hogy akár nekem is legyen ilyen kosárkám. Nem mintha nem lenne elég kosárka, táska, akármi, de mi van, ha pont ez kell? 

A takaróm visszatért

A sok titkos és határidős eltérülés mellett szegénykém mostohagyerek volt. De most végre elővettem és utolértem magam a több, mint egy hónapos lemaradásból. 

Komolyan sajnálom, hogy már kész is vagyok. Annyira imádom. Olyan jók a lelkemnek ezek a színek. 

Hirtelen elkezdett vidámodni. Mert az a koncepció, hogy a tavaszi, nyári, világosabb időszak kapjon csak virágos, szépséges, vidám színeket. 

Így március 21-től, a hivatalos tavasz kezdetétől a napocska és a felhő más szít kapott, mint a sötét, szürke évszakokban. 

Természetesen halvány sárga a napocska. A felhők pedig barackos színt kaptak. Nézegetem, szeretgetem, teregetem, hogy sokszor lássam. 

Tavaszi szél...

Lassan jön a tavasz, így az én takaróm is elkezdett zöldülni. Még ha ez a fotón nem is látszik.

 Továbbra is imádom. Annyira, hogy hagyok 4-5 napot összegyűlni, hogy egyszerre többet csinálhassak belőle.

Agyaltam hogy a különlegesebb napokat mivel jelöljem. Az volt az első gondolatom, hogy 3D virágokat teszek rá, de nem volt kedvem kísérletezni, hogy melyik virág, ami éppen ekkora hatszöggé alakítható, ilyen beosztásban stb.

Mivel hegyekben áll itthon a gyöngy, így majdnem kézenfekvő megoldás volt, hogy gyöngyöt kapnak a különleges napok. 

 De nem akartam, hogy nagyon kirívó legyen, épp csak egy csipetnyi csillogás, ezért türkiz került rá. 

Jelenleg 29 deka, ami azt jelenti, hogy kb. 2,5 kg lesz a végleges súlya. A következő fotót nem tudom hol csinálom, mert az asztalon nem fog elférni. 

Itt Bartha Sylvia…

Az életben nem érdekelt az időjárás. De tényleg. Úgy voltam vele, mint az indiánok az időjárást megjósoló kővel. Ha vizes lesz, esik. Bezzeg most. Szurkolok, hogy legyen melegebb, vagy hidegebb, csak színt válthassak. Mint kiderült, nem lehet mindenre figyelni. Fránya perfekcionizmus! Akármennyire is osztottam, szoroztam, egy nálunk nagyon gyakori hőmérsékletre, csak sikerült nem túl szerencsés fonalat választani. Lámpafénynél ez a maximum, amit fotózni tudtam. 

Nem színhelyes, de érzetre hasonló. Élőben lényegesen élénkebb. A színek kedvéért beáldoztam az egységességet.  Így többféle fonalat használok, de hasonló típusút. 

Zömében ugyan Himalaya Mercan és Perlina, ami tök jó. De van benne egy picit vékonyabb Alize Bahar és Fibra Natura Cotton True Sport is, így ügyeskednem kell itt-ott.

Miután megnéztem ezer és egy videót, lassan, de biztosan utolértem magam, január 1-9. kész. Inkább kötni szoktam, ezért fel kellett frissítenem néhány horgolós információt. Főleg, mert a horgolás elég freestyle elfoglaltság, viszonylag kevés szabállyal, ellenben elég sok tévesztési lehetőséggel. Itt még a matek sem pontos, mint a kötésben. Ajánlok is 2 profit, akiktől szerintem érdemes tanulni.

http://www.craftyminx.com/2011/11/crochet-school-.html/

Itt vannak a videói: https://vimeo.com/craftyminx/videos/page:1/sort:date

Ő a másik : https://www.youtube.com/user/Girlybunches/videos

Lilla takarója is halad. Viszont napi 2 virágot csinálok neki, egy délelőtti és egy délutáni hangulatot, különben az életben nem lesz takarója. A kis boszorka azért megpróbált csalni. 

- Lillus, mondj egy számot!
- Őőőő 4. Az milyen szín is?

A valóságban persze ez is élénkebb. 

Takarózzunk!

Két ünnep között találtam egy nagyon édes felhívást. Horgolj takarót az időjárásnak megfelelően. Ez annyit tesz, hogy vagy a hivatalos időjárási skálát használva, összeállítod a fonalakat és minden nap egy sort horgolsz azzal a színnel, ami a napi hőmérséklethez tartozik, vagy csinálsz magadnak sajátot. Persze csináltam sajátot, mert nemigen van nálunk 45 fok, ellenben a -13 esélyes. 3 fokonként osztottam be. Annyiban tartottam magam az eredetihez, hogy lilás a hideg, aztán kékes, zöldes, sárgás, pirosas színeket követtem, de mindenféle elmebeteg árnyalatban.  

Először a worldwide csoportot találtam meg. Izgalmas és kedves dolog a világ minden tájáról összekapcsolódni egy ilyen játékban. Egészen elképesztő ötletek is születtek. Van, aki visszakeresi a gyerekei születési évét és azt horgolja meg. Vagy a házasságkötésének az idejét. Van, aki kettőt horgol a két gyereknek, egyiket a napi minimum, másikat a napi maximum színskálával. Szóval a lehetőségek és az ötletek tárháza kifogyhatatlan. Napokig ezen agyaltam, álmomban is színskálákat raktam össze. Lassan jobban ismerem a napi időjárást, mint H. Bóna Márta, és szurkolok, hogy legyen jó szélsőséges a napi változás, hogy jó színes legyen a takaróm. Igen ám, de a fonalbót’, csak 5-én nyit. Mi lesz velem addig? Mint a rossz gyerek, ottvagyunkmár'? És eljött a kedd. Bevásároltam Dórikának – az őrületben rá bizton lehet számítani - , Lillának és a saját takarómhoz is. Vittem egy bazi nagy sporttáskát, amit fullra megtöltöttem. A mintát kitaláltam, afrikai virág lesz. Na de ehhez 4 szín kell blokkonként. Aprócska részlet, hogy legalább 10 féle változata létezik. Színeztem, rajzoltam, számoltam, hogy jön ki a 366 nap úgy, hogy ne legyen egy focipályányi takaróm. Összeraktam a színskálát is. Él a fejemben egy kép. És itt a baj. Mert az én szabad lelkem imádja a véletlenszerű dolgokat. Izgalmas várni, hogy ma milyen színekkel dolgozhatok. De a másik énem, a kis idióta szűz, akinek még ZS terve is van, nem nyugszik. Ő irányított véletlent akar. A mérleg meg inkább meghackelné az időjárást, csak harmonikusan jöjjenek ki a színek. Úgyhogy még sok a nyitott kérdés. De olyan nincs, hogy majd itt az időjárás nekem önállóskodik és ronda színeket rak egymás mellé. Az első két virág még egész jó lett. 

Bár még mindig nem tudom, mi lenne az ideális összedolgozási módszer. Na de a harmadik napon, kisütött az a fránya nap. Amit alapesetben imádok. A napsütéshez egy gyönyörű halványsárgát rendeltem, mert az olyan vidám. Majd összekerült a sötét szilvával és a sötét tengerzölddel. Boá. Úgyhogy ma újraalkottam a színskálát, és még egy gombolydás Dóris randi keretében lehet, hogy lesz némi beszerzéssel egybekötött agyalás. Van aki cukrászdában randizik, mi fonalboltban. Extra perverz.

Először azt találtam ki, hogy Lillának horgolok ágytakarót. 

Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen van ágytakarója és úgyis mindig veszekedni kell vele, hogy használja, meg se érdemli a beste lelke. És valami nagyon színeset szeretnék, az meg nem illik annyira a szobájába. Na de nem úgy van az, hogy csak úgy kitúrom egy ilyen projektből. Kitalálta, hogy neki olyan takaró kell, ami nagyon puha és csak az övé és illik a szobájába, de nem kell nagyon nagy. Oké, akkor legyen hangulattakaró. Kerestem olyan színeket, amik passzolnak a szobájába, jó kis lilás, rózsaszínes, egy tompa zöld. Kedve szerint megszámozta őket. Én meg csak egy számot kérdezek tőle délután. Ha egytől 9-ig kellene pontoznod, hogy milyen napod volt, mit mondanál? És horgolok egy olyan színű virágot. Történetesen itt minden klappol. Vagyis majdnem, de az már apróság az összeillesztés körül. Nagyon helyes kis virágoskertje lesz. 

Batman returns

      Végre elkészült ez a hülye csirke. (Dreambird). Be kell valljam, nem szerettem. Nem különösebben nehéz, de az az igazság, hogy kiterítve, képen nagyon jól mutat, ellenben sanszos, hogy a szekrényben fog állni. Még lebontani sem érdemes, mert annyiszor kellett vágnom a fonalat, hogy normálisan jöjjenek ki a színek, hogy 1000 csomó van rajta. Amúgy is túl nagy, túl súlyos. Olyan, mintha egy takaróban járkálnék az utcán. Igazi színes Batman köpeny.

          A fonalválasztás sem túl szerencsés. Valami egészen könnyűből kellett volna. Már az elején se igazán tetszett, de persze azért befejeztem tisztességgel, ahogy szoktam, hogy majd akkor bontsam le, amikor teljesen kész van. Mikor tanulom már meg, hogy hallgassak az első megérzésemre?

a.)  Ha az elején nem tetszik, később sem fog.

          b.)  Ne kössek ilyen fazonú kendőket. Mert csak azt szeretem hordani, ami viszonylag kicsi. És inkább a romantikusabb, csipkés darabokat.

Összességében ez a projekt kap egy bazi nagy X-et. Azt hiszem ezt a csalódást most orvosolnom kell egy nyaklánccal. Pontosabban csak a befejezéssel, mert van egy ¾-ig kész gyönyörűségem.