Kosarat adtam...

Ezt a kötős kosárkát anya születésnapjára szántam, de picit késve kapta meg. Úgy tűnik be kellett érnie a fejemben, mert nem volt hozzá ihletem. 

Meg hülye pi…a is voltam, azt csináltam, amit szoktam. Viszont a jövőben le kéne szoknom róla. A halogatásról. Mindent péntekre hagytam. A bari befejezését, a kosarat, kigondoltam, hogy egy ajtókoszorút is csinálok anyának és közben a lányok beszerveztek egy online, közös fűzést egy olyan mintával, ami régóta piszkálta a fantáziámat. Borult minden, ahogy kellett. 

A barinak nincs karja, a kosárnak nincs bele és nincs gyöngyöm az esti fűzéshez. Nem, az a 6 millió darab épp nem felelt meg, ami itthon van. Ja és beutalóért is be kellett ugranom a dokimhoz. Szép feladat, mindennel este 8-ig legyek kész, mert indul a fűzés. Közben itt-ott enni is kéne. Ezért utálom halálosan ezt a hülye IR diétát. Nem érek én rá ilyen hülyeségekre, hogy számolgatás, 5x pancsolni, gyors gyors lassú, fááák.

De vissza a kezdetekhez. Amikor megszületett a fejemben az ötlet, azt találtam ki, hogy a nápolyis vödör, pont ideális méret egy folyamatban lévő fonalas kézimunkának. Ugyanis ezzel is szerettem volna presszionálni anyukámat, hogy újra kézbe vegye a tűit, mert nagyon ügyes ám, csak már nem is emlékszik rá. Pedig ő tanított meg kötni kb. 10 éves koromban. 

Mindent megálmodtam. Fehér Mercanból lesz az alap, Batikból a tulipánok. Igazi kedves, tavaszi dolgot akartam. 

Sitt-sutty meghorgoltam egyráhajtásos pálcákkal. Túl nagy lett, lebontottam. Egy körrel kisebbre vettem, majd megint lebontottam, mert az erp nem tetszett. Túl laza volt, pedig szorosan horgoltam. Bármennyire is utálok félpálcát horgolni, meghorgoltam újra, ezúttal félpálcával. Kiderült, hogy nem is utálom. Elértem az ibrik felső peremét és elakadtam. Fogalmam se volt, hogyan tovább. Mindenképpen moshatóra akartam, levehető huzattal. Persze tudom, hogy vödröstől is ki lehet mosni, elvégre műanyag, de az olyan sufnituning megoldás. Mégis csak hófehér. Azt találtam ki, hogy varrok egy bélelt belső részt, zsebekkel a kacatoknak, a szélére keskeny tépőzárat teszek, kihajtódna a horgolt részre, lenne rajta csipke, meg minden. 

Leporolgattam a varrógépet, szegény azt hitte, eladom, olyan régen használtam. De a német ipar remeke persze így is pöccre járt. Mondjuk eladtam a lelkem érte, amikor megkaptam vagy 14 éve, annyi csilliárd „dollárba” került.

Szépen kiszabtam, megvarrtam. Beillesztem a belsejébe, hoppá. Nem vettem figyelembe a kiálló peremet. Egész biztosan nem fogom tudni úgy kihajtani, hogy a tépőzár és a horgolás is aláférjen. Több ilyen anyagom nincs. Mi több, időm sem, hogy újat varrjak. Ugyanis péntek este már olyan hulla voltam, hogy inkább felkeltem szombat reggel korán, hogy megvarrjam még indulás előtt. Aztán jött az angyali sugallat, meg a 3 kávé hatása. Horgolok rá még egy sort, meg egy kis szélcsipkét, szalaggal rákötöm és kész. 

A szalagot már a kocsiban út közben raktam bele, a szélét is ott fejeztem be. De azt kell mondjam, ez volt az az eset, amikor a hátrányból lesz előny. Sokkal szebb lett, lényegesen egyszerűbb megoldással, mint az első tervem volt. 

Tényleg elégedett vagyok vele. Őőő, van még egy pár vödröm, de a család egész biztosan feláldozza magát és befal a cél érdekében egy szerény kilócska kakaós nápolyit, hogy akár nekem is legyen ilyen kosárkám. Nem mintha nem lenne elég kosárka, táska, akármi, de mi van, ha pont ez kell? 

Meg még…

Már mutathatom, mert ma célba ért a szajré.

Egy felnőtt méret is készült a rózsaszín Lintillából. 

Nagy örömmel kötöttem ezt is, mert anya-lánya kendő lett. 

Mint lányos anya, tudom, hogy a lánykák mennyire boldogok, ha olyan cuccuk van, mint anyának. Bár itt épp fordítva készült, anya szerette el a pici lányét.

Nekünk egyforma flitteres balerinacipőnk és nagyon kemény baglyos papucsunk van Lillával.

Silent Hill időjárása nem annyira kedvez a fotózásnak, így a fotók is némileg ködösek lettek.

És végre megalkottam a papírkámat is.  Nagyon tetszik. 

És még...

Nem, még nem unom. Ismét Mercanból. 

Nagyon szeretem ezt a színt. 

Igazi színterápia ebben a hülye, ködös szürkeségben. 

Én így lázadok. Színeket kötök. Lilla osztálytársának készült a karácsonyi húzásra, közepes méretben. 

Persze már Lilla is megrendelte a sajátját, más színben.

Lintilla light

Egy nagyon cuki kicsi lánynak kötöttem egy pici Lintillát. 

A fotó nagyon csalóka, mert olyan nagynak tűnik, de nem az. 

Az volt az anyukája kérése, hogy ne kelljen hozzá tűt használni, így tekerhető hosszúságot kellett kötnöm. 

A szín adott volt, „józaszín”. Mi más? J 

A Mercan Batik nagyon bevált erre a kendőre, finom puha egy baba bőrének is. És klassz, élénk józaszín J

Lintilla

Ezt a kendőt már nem most kötöttem. Jó pár hónapja, de most volt alkalmam odaadni. 

Egy kedves ismerősömnek kötöttem, akinek a férje sokat segített nekünk. Ilyen ez, pasié a meló, csajé az ajándék J.

Mivel tavasszal kötöttem, így könnyebb fonalból készült, de a Mercan Batik előnye, hogy könnyedsége ellenére, azért jó meleg. 

Mivel a színátmenetes fonal szereti a lustakötést, én meg a színátmenetes fonalat, egyértelmű volt, hogy abból fogom kötni. 

Csak röviden

Oké, odafent nem akarják, hogy tanuljak. Mert tanulnom kellene, ezért nem leszek túl szószátyár. Tudás helyett egyelőre csak pánik van. Don’t fos, anyám, mondaná a fiam, de egyelőre csak I’m fosing. De a Microsoft Istene azt gondolta, ez a legideálisabb pillanat, hogy frissítés miatt kihúzza a seggem alól a gépet, és mindent amit eddig írtam, elküldjön a bánatba. Úgyhogy csak pár mondat és tiplizek tanulni.

Családi kismaminknak kötöttem ezt a kendőt szülinapjára. Bajban voltam, mert Reni nem kimondottan a csipkekendős típus, de én meg kifejezetten a csipkekendős típus vagyok. Napokon át tartó keresgélés után végül a Lintillára esett a választásom. 

Sportos is, de azért kedvesen nőies. Nem túl kicsi, de nem is zongoraterítő. Amikor megkapta, éppen az jutott eszébe, amit szerettem volna, hogy eszébe jusson. Miszerint, milyen jól illik pl. farmerkabáthoz. És tényleg. Erősen remélem, mi több, ajánlom, hogy jöjjön a tavasz, ezért egy hűvösebb, könnyebb fonalból kötöttem, nem gyapjúból. (Mercan Batik). 

Többféleképpen tekerhető, hordható és nem mellesleg, milyen jól fog jönni, ha a babuci úgy dönt, hogy a leglehetetlenebb helyen óhajt étkezni, mint anno a lányom, amikor végigordította a 61E teljes útvonalát.

Először másmilyen színből kezdtem el, de végül úgy döntöttem, ez renisebb, és olyan jó kis krókuszszínű, ami nekem a nagyon tavaszt jelenti. Fotót majd kérek bevetés közben is, egyelőre rohamban ennyit sikerül.