Erről a láncról a
régi zöldséges vicc jutott eszembe. Ha nem ismeritek, elmondom :-).
Első blikkre olyan kis egyszerűnek tűnt. Á,
no perc alatt megcsinálom. Végül hetekig tartott. Olyannyira, hogy már csak 5
perces munka volt rajta, amikor félretettem pár hétre. kb. 28-31 munkaóra van benne. Levonhatok
belőle 3-4 óra bénázást, amikor annyiszor bontottam le, hogy lejött a
Fireline-ról a fém borítás, de tulajdonképpen az is benne van. Voltak olyan
balga terveim, hogy más színekben is megcsinálom. Milyen elegáns lenne
fehérben, akár menyasszonyos is, egy egyszerű ruhához. Vagy lilában, vagy még
ezer másik színben. Ami valószínűleg soha a büdös életben nem fog elkészülni.
Mondom most. Aztán ha kihevertem a sokkot, lehet, hogy mégis.
Az eredeti design
Marcia DeCoster munkája. Nagyon kedvelem az ékszereit. Hihetetlen színeket
használ együtt. Nem mellesleg, mint ember is rendkívül szimpatikus. Az okát nem
tudom. Olyan bohém, kedves jelenség. Valami jóság sugárzik belőle.
Mint minden MAD
Design-os munkában, ebben is rengeteg anyag van. Ami üzleti szempontból
érthető, hiszen ő leginkább kész kit-eket árul és tanfolyamokat tart. Hülyén
venné ki magát, ha 3 szem gyöngy lenne a dobozban.
A színnel bajban
voltam. Beleszerettem a könyvben lévő élénk zöldbe. De sehol nem találtam ilyen
színű gyöngyöt. Végül kompromisszumot kötöttem. Majd megláttam a blogján a
nyakában. Teljesen más színű. Nem baj, én élénket szerettem volna. Senkit ne
tévesszen meg az én fényképem, ez nem kék, hanem tengerzöld.
Feltűnő, méretes
darab lett. Nem kevés sziszifuszi részlettel tűzdelve. Egy kis right angle itt,
egy kis St. Petersburg ott. Apró, finom darabnak tűnt. Aztán rákerült ez, meg
az, majd még ide is pár darab izéke. 175 db Swarovski bicon+2 db barokk
kristály. 3-4 g 24 karátos arannyal futtatott Miyuki, csak hogy a főbbeket
említsem. És vagy 25-30 g japán kása.
A minta bőven
teret enged a kreativitásnak és a fantáziának. Finoman szólva. Tényszerűen, meg
ilyen. Na jó, kis túlzással.
A legnagyobb
gondot az jelentette, hogy elférjek a gyöngyök belsejében a szálak toldásánál,
ugyanis dupla szálat használ a lánchoz. Valamiért imádja. Én utálom. Értem én,
hogy az örökkévalóságnak dolgozunk, de ez a lánc még akkor is egyben lesz,
amikor a fogsorom már nem.
Picit bánom, hogy
nem hallgattam magamra és nem csináltam rövidebbre, de így újabb tekergetési
lehetőség adódott a viselésnél. Lehet hosszú, lehet rövid, lehet annyira rövid,
hogy egyszer körbetekerhetem a nyakamon. De egy biztos, csak nagyon minimalista
ruhához passzol. De ahhoz nagyon.
Ő is azonnal szerelem volt. Tulajdonképpen egész könnyű volt fűzni,
miután az első elemet 5x lebontottam. Természetesen itt is csak akkor derül ki, hogy elrontottam, amikor már készen van egy blokk.
Számomra a munka legnehezebb, része a gyöngyök
összeválogatása. Ma már azt is tudom, miért vagyok ilyen háklis a színekre, a
harmóniára. (Nem fejtem ki, asztrológia J) . Képes vagyok valamit egy szem
gyöngy miatt szétszedni, ha úgy ítélem meg, hogy nem illik oda.
Ehhez a szetthez eredetileg nem tartozik nyaklánc, de úgy
hiányosnak éreztem. Gyakran hordok kivágott ruhát mindig, így ki kellett
találnom egyet. Szerintem jól sikerült. Egészen könnyű, légies darab.
Miyuki, swarovski az aprólék, a közepe pedig ismét turmalin
kvarc. Nem azért mert nincs más, hanem mert ez egy nagyon sokoldalú ásvány. Egy
szálon belül is változik a színe az átlátszó kristálytól, a barnás-zöldesen át,
egészen a rózsaszínig. Legalábbis ennek a színváltozatának. A nagyobb pink gyöngyök szintén ásványok, ruby a művészneve. Valahogy kellett bele.
Amit a turmalinról feltétlenül tudni kell...
…
Kristályos ásványi anyag. Igen
bonyolult összetételű szilikátféleség. Előfordulási formáiban változatos,
legkevesebb 14 összetevő alkotja.
A kristály-gyógyászatban a
beilleszkedés köve. Lelki egyensúlyt teremt, megnyugtat, aktivizálja a
bioenergiáinkat, inspirál.
Nagyon sokféle színben előfordul. Feketétől a liláig, vagy az a változat, amit most
is használtam, a dinnye turmalin.
Kristálygyógyászatban a színeik szerint is
használják őket. Leginkább a félelmek oldására, immunrendszer erősítésére. De
találtam olyan információt is, mely szerint a fájdalomcsillapításban is
jeleskedik.
Fokozza a szerotonin termelődését, ilyen módon hat
a hangulatunkra.
Valahol azt olvastam, hogy az egyetlen kristály,
amely képes elektromosságot kisugározni. Ezeket az elektromos hullámokat a test
elnyeli, és ilyen módon aktivizálja a sejteket és a sejtanyagcserét. Gyanítom
azért nem annyit, hogy elfelejthessük a villanyszámlát, vagy összezavarja a
pacemakert. Tudományos bizonyítékokat nem kerestem hozzá. Ha így van remek, ha
nem, akkor meg örüljünk neki, hogy van egy szép ékszerünk J.
Imádom az ásványokat. Annyira jó nézegetni,
tapogatni őket. Ez nem véletlen. Habitus kérdése, hogy ki fogadja el a tényt,
hogy az ásványoknak saját rezgései, gyógyhatásai vannak.
Éppen ezért van olyan
ásvány, ami adott pillanatban hidegen hagy, másikban pedig viselned kell és
kész.
Ez az ékszer ilyen. Így fotón, olyan kis semmilyen. De élőben
egyszerűen sugárzik. Ő az, akit mindig le akarnak szedni a nyakamból. Ahátot,
morganitot és tourmalint kombináltam japán kásagyönggyel.
A fülbevaló okozott némi fejtörést. Olyan apró gyöngyöket
tettem bele, hogy időnként a lehetetlen határát súrolta, hogy még egyszer
átfűzzem rajta a tűt. De ha annak volt pont olyan színe, ami kellett.
Jöjjön egy kis gyöngy újra. Ezúttal kevés szövegeléssel.
Szerettem volna valami elegáns, mindenhez passzoló darabot, aminek
nem kötött a színe. Akkor akadtam erre a karkötőre.
Csilla Csirmaz munkája a
minta. A színeken változtattam, mert a sokféle méretű gyöngy miatt
alkalmazkodnom kellett. Elég kevés az a szín, amiből 8-as, 9-es méret is létezik, az
aprókon kívül. A Swarovskit picit szolidabbra vettem, mert nekem jobban tetszett
a matt ezüst és a gyöngyház mellé a kevésbé csillogósos’.
A közepére lényegesen nagyobb gyöngy került. Igaz, így nem látszik annyira a középső bronz sor,
de így mutatósabbnak találtam.
A kapocs rögzítése is okozott némi fejtörést,
mert az eredetihez még csak hasonlót sem találtam itthon de még az ebay-en sem.
És különben is azonnal akartam :-). Egy nagyon kedves hölgy úgy fogalmazott,
amikor meglátta: királynői.
Borús idő, borús
téma. Minden tele van a zseniális kísérleti tankönyvekben előforduló
baromságokkal. Azt hiszem borítékolhatjuk, hogy a kísérlet máris megbukott. De
nem is ezekre szeretnék kitérni. Annyi minden okosat írtak már előttem,
felesleges lenne.
De tegnap szülőin voltam. Szomorú,
hogy az egész rendszer, mint általában, abból indul ki, hogy mindenki lusta,
lop, csal hazudik. A gyerek lógós, a szülővel együtt. Politikusoknak gondolnak
minket? Gyakorlatilag az összes szabályozás arra fut ki, hogy megnyomorítsa
mind a gyerek, mind a pedagógus életét. A szülőket már meg sem említem. Nem egy
tantárgyból hallottam azt tegnap, hogy igyekezni fogok minél több anyagot
leadni, de nem fogjuk tudni befejezni. A legbosszantóbb ez a matematika és a
magyar esetében. Amikor az alapokat kell letenni, begyakorolni. Mert a gyerek
ott fog állni felsőben és nem tud továbblépni, mert nem volt idő begyakorolni
az alapműveleteket. Vagy a helyesírást. De van jobb is. Egyszerre szemléltessük
környezetből a petúniát és a tulipánt. Ja. Most. Aha, most nyílik a tulipán,
ugye? Tankönyvszerző fiam, ülj le, egyes. Te nem tudod mikor nyílik a tulipán?
Akkor ne írkájjá’ könyvet!
Folyamatosan azon
nyüszögnek, hogy kevés időt tölt együtt a család, a gyerekek nem játszanak stb.
Mikor? 4-ig iskolában van, sokszor még nincs kész a leckéje, mert annyi az
anyag, hogy otthon folytatni kell, heti 2x edzés van, fél 7 után ér haza (amúgy meg lógós, nem akar mozogni sem). Az
elmúlt években azt hallgattuk, hogy a gyerek ne legyen 8 óránál többet az
iskolában, mert sok neki. Sőt, még a 8 is sok. Most meg már a törvény szerint
is kilóg a 8 órából, ha azt veszem, hogy 7.45-re bent kell lenni és 4 előtt nem
jöhet el. Nincs ezzel baj, a gyerekek rugalmasak, túlélik. Csak az elv, ami
sántít.
Testnevelés: Semmi bajom a testneveléssel. Legyen
erőnlétük, mozogjanak. Mindenki tudja, hogy a mozgás szerotonint termel,
fokozza a vérbőséget, ezáltal serkenti az agyi funkciókat is. Stimmel. De.
Akkor miért is nincs elég tornaterem? Miért nincs biztosítva a megfelelő
átöltözési lehetőség külön a fiúknak és a lányoknak? Félreértés ne essék, ez
nem az iskolák hibája. Megint kaptak egy olyan törvényt, amit be kell tartani
és senkit sem érdekel, hogy hogyan. És nekünk még nincs okunk panaszra, mert
van egy nagy udvar, műfüves focipálya és van egy darab tornaterem. Szerencsére
a pedagógusok is viszonylag rugalmasak, már amiben lehetnek. És itt jön a
feketeleves.
Testnevelés
felmentés csak orvosi papírral kérhető!
Mert
egyébként minden gyerek lusta dög és lógni akar a tesi óráról és az anyja meg
partner ebben és folyton felmentést fog írni, ugye?
És
mi van akkor, ha a gyerek elesett a bringával hétvégén, és a fél lábáról
hiányzik a flazúr? Rohanjak a baleseti ügyeletre felmentést kérni? Vagy
vonyítva kússzon a földön a nyílt sebekkel tornaórán? Az enyémeket néha a ragtapasz tartja össze :-). Vagy, amikor a kicsi lányok nagy lányok lesznek. Szerencsétlen még meg sem szokta a teste változásait. Mindene fáj.
Legszívesebben a lábát összeszorítva ülne egy sarokban. Ehelyett tesi órán
talicskázik. Biztosan kell? Különben ha jön a szakfütyi, meglátja, hogy a
gyerek üldögél a padon és nincs papírja, előveszi a pedagógust.
Tisztelt törvényhozót is kiküldeném picikét sportolni, amikor fáj a feje, vagy
a dereka, vagy a hétvégi focin elrúgták a bokáját. És nem, nem a pedagógus nem
engedni. Nem engedheti. Ez a törvény.
De
csodálatos az ebéd utáni tornaóra is. Mert nincs máskor idő, hely stb. Mert
egyre több dolgot kell bezsúfolni egységnyi helyre. Javaslom vegyük fel a tanmenetbe a tér-idő
hajlítást is.
Felmérések.
Ha a heti 5 testneveléssel az a cél, hogy a gyerekek megkedveljék a mozgást,
nagyon rossz irányba megyünk. Könyörgöm, miért kell mindent kivesézni,
számolni, értékelni? A mozgás valamilyen szinten egyéni. Persze fejleszthető,
de ehhez is kell érzék. Miért kell, hogy valaki azt érezze, hogy szerencsétlen nyomorult,
mert nem tud felmenni a kötélre negyedikben? Harmadikban cooper teszt? 4 perc
fekvőtámasz? Általános harmadikban. 9 éves max. Várom mikor jön a teljes
katonai menetfelszerelésben hegymenet vagy a vizesárokban kúszás. De tudnám
javasolni még a traktorgumi átfordítás is. Á, kéne ezeknek a kis nyomoroncoknak
egy kis Shaun T.
A pedagógusnak olyan táblázatot kell leadni a
gyerek képességeiről, mint egy nagyobb cég évi cashflow táblázata. És
kapaszkodj, jön a testzsír mérés!!! Védőnénivel karöltve. Az ebédet már így sem
eszik meg, mert törvényileg csökkenteni kellett a só mennyiségét. Hiába
egészséges, ha ízetlen, nem fogják megenni. Én se enném. Nem lehet elég korán
elkezdeni a testsúly miatti szorongás kialakítását. Lesz ezzel egy kis
probléma. Szükség lesz még egy helyiségre. A táplálkozási zavar ambulanciának.
12.Hiányzások igazolása
Kényes
kérdés, tudom. Valószínűleg sokan nem is értenek majd velem egyet. Lehet, vihar
a biliben problémának tűnik. Nem baj, kell a többféle vélemény.
Jogos
kérés, teljesen elfogadható és szükséges, hogy telefonálj be a suliba, ha a
gyerek nem megy. Így megbízhatóan tudni fogják, hogy ha nem szóltál, ellenben a
gyerek nincs bent, akkor érdemes utánajárni, merre kóvályog.
És
megint a de. Az első napon, amikor hiányzás után suliba megy, vinnie kell az
igazolást. Elméletben logikus és akár érthető is….lenne.
Szerencsére
ma már nem a kettőt köhint a gyerek küldjük meg Maripennel korszak van, így az
ésszerűbb szülőknek teljesen felesleges azonnal orvoshoz rohanni. Több okból
is. Mert semmi olyat nem fog mondani az orvos, amit mi magunk ne tudnánk. Mint
pl, C-vitamin, folyadékpótlás, lázcsillapítás. Ha pár napig nem javul, úgyis
elviszed. De ha pl. a gyerek migrénes, mert frontos, stresszelős. Vagy
hasfájós, mint a lányom. (Fiammal sosem volt ilyen gond). Ilyenkor nagyon
ritkán 1 azaz egy napot itthon tölt. Másnap már megy suliba. Teendő, hagyjam
itthon a szédülős gyereket egyedül, amíg elkóválygok egy igazolásért. Vagy vigyem
be a rendelőbe, ahol még összekaphat egy kis lázas fertőzést, köhögést, hányós
virnyákot. Zseniális. De a rendelőben is biztosan örülnek a szülők, ha hányós
virnyákos gyerekkel ott üldögélek egy órát. Kell a köhögés mellé. Amúgy is
logikus, hogy teljesen szükségtelenül szaporítsuk a rendelőben üldögélő betegek
számát, mert amúgy is üres a rendelő, és a doki is unatkozik.
Az eddigi gyakorlatom alapján, gyerek
iskolába el, én orvosi rendelőbe be, igazolást megkap és kész. 1 nap csúszással
ugyan, de bent van a suliban az igazolás. Igen, értem én, hogy vannak lógós
gyerekek. Azt is értem, hogy vannak lógós szülők. Vannak otthon részeg
kábulatban fetrengő szülők is, akik szarnak rá, hogy a gyerek iskolában van-e?
Vannak. Mindig is lesznek. De nem ez a nagy átlag. És ők továbbra sem fognak
mást csinálni. Ellenben az olyan hülyék, akik próbálnak
felelősségteljesen, normálisan gyereket nevelni az ilyen felesleges
szigorítások miatt szívnak.
Az a baj, hogy hiába jó a szándék, ha idióta és átgondolatlan a kivitelezés. Tudjuk jól, hogy a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Először is
szögezzünk le valamit. Nem szeretem a romantikus könyveket. Mert megpróbálják
velünk elhitetni, hogy ami benne van, valóságos. Hogy tulajdonképpen bárki
megkaphatja, mint az ebolát. Akár még mi is. Ez a legnagyobb csúsztatás. Így erősítve bennünk a
lúzerérzést. Bezzeg egy jó kis pszicho thriller. Az tuti simán megtörténhet. Ahogyan az ebola is.
De Ahern más. Ő
úgy romantikus, hogy pontosan tudod, hogy nem történhet meg. Se veled, se
mással. Mindig van benne egy hajszálnyi misztikum. Épp annyi, hogy olvasás
közben sóhajtozzunk, de tudjuk, hogy nem mi vagyunk a legszerencsétlenebb idióták a
Földön, amiért egyszer sem esünk hasra egy szívdöglesztően jóképű, okos és
mocskosul gazdag hapsi küszöbén, aki of course azon nyomban halálosan belénk
szeret, akkor is, ha egyébként ostobán pislogunk és ezt a tekintetet rejtett agyi képességeink sem
tudják felülírni. Főleg, ha nincsenek is. Ez Ahern lényege. Meghagyja a méltóságunkat. És nem gondolja,
hogy az ütlek-verlek-agyonrúglak szex romantikus.
A Bárcsak
láthatnál volt az első, amit olvastam tőle évekkel ezelőtt. Múlt héten
beleakadtam egy Ahern kihívásba. Mért is
ne? Ugyan nem jelentkeztem rá, mert sajnálatosan üti az olvassunk az ABC minden
betűjével kihívásomat, de magamat még kihívhatom, hogy olvassam el az összes
magyarul megjelent könyvét. De lehet, hogy az angollal is megpróbálkozom. Van
egy aprócska problémám vele, a PS I love you. Láttam a filmet. Nem szeretek úgy
olvasni, hogy már ismerem a történetet. Fordítva jöhet.
Már megint úgy
beszélek, mint egy nagymama, aki 5 perc alatt elfelejti, miért is kezdte el a
sztorit.
Ja, bennem élsz. A
B betűs könyvem az ABC-ből. Igyekszem nem spoilerezni. Adott Justin, aki egy
szimpatikus, ámde időnként félelmetesen idióta figura és megérdemelné, hogy
agyonverjék egy tescos szatyorral. Tetszik az elején a humora. Aztán leül a
történet, amikor megérkezik Joyce. Vele nem vagyok kibékülve. Borzasztóan
sótlan karakter az én ízlésemnek. És túl sokat nyafog, túl depressziós,
túl….unalmas. Aztán ott van apuka. Joyce papája. Ő egy tüneményes bácsi. 75
éves. A kezdődő szenilitás jeleit mutatja, ugyanakkor néha megtáltosodik és
megbölcsül. Nagyon hiteles számomra az a kettősség, amit ő hordoz. A
szívszorítóan egyszerű, lassan inkább kisgyerekre hasonlító figura, és az apa. Néha
úgy megölelgettem volna. Jópofa, ahogy változik, hogy ki kinek a támasza. Van még 2 szereplőnk. Al, Justin öccse, aki a
teljes könyv folyamán éppen infarktust készül kapni, és Al b. neje Doris, akit
nem az eszéért szeretünk. Nekem Peggy Bundy ugrott be róla. Ebbe nem kellett volna belekezdenem. Most mondhatom
el, hogy tulajdonképpen még van 2 barátnő, Justin lánya Bea, exfelesége és
annak leendő férje majd leendő exférje.
A történet: Justin hódítási céllal vért
ad, ami hogy hogy nem Joyce-ban landol. És itt kezdődnek a bonyodalmak, mert
Joyce egy nap alatt megtanulja, hogy a vegetáriánus neve béna vadász, valamint
latinul, olaszul és építészül. Elindul az egymás szemébe pillogás,
szempillarebegtetős kergetőzés, ami során a pasi számtalan alkalommal csinál
hülyét magából, tucatszor aláz meg egy nőt (egy másikat) – ezért kiutalok neki
egy péklapátot, Picúr kéne a lapát - miközben Joclyn viking buszhajón üvölt, össze-vissza
rohangál, sittes konténer alján fetreng, és végigbömböl egy operát. Persze
végül jön a boldogan éltek, míg meg nem ölték egymást, ahogy az életben is
lenni szokott…De nem ez a könyv lényege. Kellemes kis történet, szerethető figurákkal.
De még előtte…Első ténykedésem kellett
legyen, hogy lecserélem
a borzalmas giccspillangós hátteret. De olyan régen
jártam itt, hogy momentán az is örömmel tölt el, ha be tudok lépni a saját
nevemen. Oké, mivel írok, ezt az akadályt feltehetőleg leküzdöttem. De még
mindig itt van ez a nyomorult szárnyas. Rémlik valami HTML, vagy mifene.
Valamiért a webdesign-t nem tudom
magaménak érezni. Már a fontosságának eszményét sem. Nem tudom azonosítani egy
tapétázással pl. Hiába na, sok a föld jegyem. Vigasztal, hogy az internet teljes tartalma elfér
2.412.789.267.567.987 db dvd-n. Itt talán elveszik az én béna hátterem is.
Igaz, ha a pornót leszámítjuk, akkor 4 lemeznek elégnek kell lennie. Ez lesz a szűk keresztmetszet, már látom. Affene.
Következő gyenge pontom a fotózás. De azért
igyekezni fogok, ígérem. Remélem sikerül 2 kattintással elfogadható fényképeket
készítenem. Ebben már az utómunkálatoknak is benne kell lenni. Eddig
terjed a türelmem a témában. De az is lehet, hogy a megfelelő eszközökkel
életveszélyesen korrumpálom a megfelelő személyt, aki érez ehhez
elhivatottságot. Frankó. Pille
lecserélve. Ez sem sokkal jobb, de jelenleg ez a tőlem elvárható maximum.
Egyszer, mondom egyszer, ígérem, saját képemre formálom. Emő segíttttccsé'! Addig pedig
megelégszem annyival, ha határeset.
Szóval
golgotavirág.
Amikor megláttam
ezt a mintát, tudtam, hogy kell. Mindegyikre ezt fogom mondani. Nagyon
szeretem ezt a virágot élőben is. A színeit, az egyszerűségét. A gyöngyök
összeválogatása kb. két hetembe és sok kilométerembe került. Olyan megnevezések
vannak benne, mint chartreuse. De ezek kombinálva egyéb varázsszavakkal, mint
perwinkle és hasonlók. Nagy nehezen a saját fejem után menve összeszedtem, ami
kellett. Kicsiny voltához képest vagy 10-15 féle cucc van benne.
Elkezdtem a
fűzést. A tervezője (Laura McCabe) feltehetőleg mazochista. De könnyen lehet,
hogy szimplán csak nincs jó megoldás. Nem jöttem rá, hogy először miért a biszbaszokat
porzót kell rátenni. Mert ahogy ezek rákerültek, 200 újabb lehetőség
teremtődött a fűzőszálnak a beakadásra. Mert Murphy legigazabb törvénye a
következő: ami beakadhat, az be is akad. Valamiért, amikor ezen nézetemet férfi
közösségben kifejtettem, valahogy nem rezgett együtt az agyunk az értelmezés
kapcsán…
Amit a fűzőszál
állatról tudni kell
A fűzőszál egy
makacs madár. Csak akkor repül, ha kivágom a francba. Ez alap. Több fajtája és
színe létezik. A legmakacsabb a damil. Ő különösen furfangos. Átlátszósága
révén jól megbújik mindenhol és különlegesen bárányosra tud összegöndörödni.
Mióta tudom, hogy elöregszik, és eltörhet, kitiltottam a házból. Az unokámnak
fűzök. Nehogymár’…
A „cérna”
színekben bővelkedő egyed. Viszonylag könnyen kezelhető, bár a hosszabb
példányok igen makrancosak.
Végül nagy
kedvencem, a fireline. Hosszú élettartamáért
és masszív testfelépítéséért cserébe csúnyán fizetünk. És főleg sokat. Feltehetőleg
frontérzékeny jószág, mert néha kezesbárány, néha pedig egy megátalkodott dög.
Ez különösen akkor jellemző rá, ha engedjük csoportba verődni, vagyis dupla
szállal használjuk.
De térjünk vissza
a beakadásra. Vizuális típusúak előnyben. Képzeld el, hogy ülök az asztalomnál.
Előttem a minta, kismillió gyöngy. Start. Passióvirág, biszbaszok fent vannak.
Minden szem gyöngynél egyesével akadnak bele a zsinórba, avagy fordítva. Ha
nagy nehezen megpróbálod lefogni őket, biztos lehetsz benne, hogy beakad a szál
a mintaív csücskébe. Odébb teszed. Majd az asztalon található minden egyes
eszközbe. Ollótól a fogóig. Eltávolít. Következő a gyöngyfűző alátét sarka.
Ezen a ponton már kezd fogyni a türelem. Ami mégis megkoronázza az egész
műveletet, az…..övbújtató a farmeren. Nem hittem el, hogy ilyen van. Van. De
még itt se adtam fel. Azé’is. Ugyanis a fűzőszál madárnál csak én vagyok
makacsabb….madár. Így sikerült. Bevallom, nekem jobban tetszik, mint az
eredeti.
Megállapítást
nyert (természetesen általam), hogy a gyöngy fotózhatatlan. Egyszerűen
lehetetlen visszaadni azt a csillogást, azt a sejtelmességet, amiket élőben
látni. Sajnálom, hogy nem látszik, hogyan csillan át a közepén a
legcsillogósabb Swarovski rivoli. Pedig annyira szép.
Először be akartam
zárni az egészet. Törölni. Végül maradt. A múlt is része kell legyen a
jelennek. Még ha mégoly ostobának tűnik is néhány év távlatából. Sok bejegyzés
okafogyottá vált. Gondolom. Mert nem akarok visszaolvasni. Vagy csak tévedés
volt. Látom, hogy még
visszajártok, ezért nem volt szívem korábban törölni. Ha másért nem is, a
kalácsomért biztosan. Azért még én is visszajövök.
Helye kell legyen
a múltnak. Mert az tett azzá, aki ma vagyok. Azt kell mondjam, életem
leghasznosabb 2 éve volt a 2011. májusától kezdődő időszak. Mintha Csipkerózsika felébredt volna. Végül megrázta
magát, majd kijelentette:
- - Mindenkinek
joga van élete egy részét idiótán, ostoba álomban tölteni.
Sajnos azt nem
lehet tudni, hogy eme elmés megállapítás a múltra, a jelenre vagy a jövőre
vonatkozik-e. A történelmi hűség kedvéért itt kell megjegyezzem, hogy
Csipkerózsika nem magát rázta meg. Megrázták, mint szódás a
csillámpónit.
Azt hiszem, a
legigazabb közhely a világon, hogy az életet csak előrefelé lehet élni, de csak
visszafelé lehet megérteni. Nem történt ez másképp velem sem. A csillámpónik pedig
szerves részei lettek az életemnek. Pontosabban csillámpóni, cukrostakonnyal.
Á, ne akarjátok tudni.
A manualitást is
teljesen nélkülöztem ebben az időszakban. Egyszerűen más volt a fókuszban.
Másféle fejlődés. Ennek köszönhetően kezdtem el asztrológiát tanulni.
Válaszokat kerestem. De senki nem mondta meg őket. Mindenhol csak ködösítettek.
Végül eldöntöttem, hogy oké, ha senki nem mondja meg, megtanulom magam olvasni
a térképemet, amit kaptam. Mert minden ott van benne.
Bennem. És senki nem értelmezheti őket helyettem. Jelenleg a 3. évfolyamot
kezdem a Humanisztikus Asztrológiai suliban. És rettentően élvezem. A tudásnak
még csak a felszínét kapirgálom, de igyekszem.
Azért édesek voltak. Két asztrológusnál voltam. Nem azért, mert az első csúnyát mondott és szerettem volna hallani egy szebbet. Az első csak kérdezgetett, majd frázisokat pufogtatott. Lehet, hogy beépített Coelho generátora volt. Amikor van benne pici igazság, de... Abban is van, amikor Gyurcsók papa azt mondja, valaki a közeljövőben a családban meg fog betegedni. Naná, jön az influenza szezon és 2 gyerekem kezdte el az iskolát. A második - ő különöse helyes volt - ránézett a képletemre, majd megkérdezte, te még mindig élsz? Kösz, azt hiszem minden jel erre utal, hogy igen. Miért? Akkor derült ki számomra, hogy a nagy imposztor bagázs jó hosszú ideig sétálgatott igen érzékeny jelentőségű területeken, mint az aszcendens. A Szaturnusz, egy kicsit előre, majd kicsit hátra, majd újra kicsit előre. Ha nem megy át rajta vagy 3x, sosem omlok össze rendesen. Majd mindezt meg tudta fejelni azzal, hogy megsétáltatta magát a születési Plútómon is is. Mondhatni, ők azért nem azok a kedves srácok, akik szórják a csillámport. Már megint a csillámok...Ígérem, nem gyakran fogok asztrológiázni. Főleg, mert még kontár vagyok, meg amúgy sem.
És visszatért a
manualitás is. Sőt. Újabb szerelemtevékenységem a gyöngyfűzés lett. Tartozom
sok bejegyzéssel, de ígérem, pótolom. Hiányzott az írás. Hiányoztatok.