Vállalás nemtommennyi’ Passiflora

Ő egy többszörösen visszaeső darab.  Még a gyöngyös létem kezdetén - értsd, fűztem két valamit- kinéztem ezt a láncot. Ki is nyomtattam, a másik 30 mintával együtt, amiket tervbe vettem. Mindig félretettem. 

Elsősorban azért, mert egy vastag fém láncra applikálták, és gőzöm se volt, hol szerezzek olyat. Az első eset, amikor a halogatás kifizetődött. Ugyanis ez a medál egy MADDesigns darab, azaz MarciaDeCoster tervezte. Ő meg nem az a kezdő nőcske. 

Még mindig nagyon izgalmasnak találom a munkáit. Kőprofi, ahogy a színekkel és formákkal bánik. De olyan bűn rosszak a minták, hogy csak a végeredménybe vetett hitem menti meg őket. Szokás szerint, ez is hibás volt, ellentmondásos a rajzos és a szöveges info, ezért van is benne egy színhiba, de már szét nem szedem.

A technikája is sajátos. A dupla szálas fireline-os fűzést egyszerűen képtelen vagyok elfogadni. Nem lenne baj, ha nem olyan technikát használna, amihez sokszor kell átbújni a gyöngyön. Képtelenség a dupla szálat átpajszerolni. Továbbá, ha valamiért bontani kell és összeakadnak a szálak, márpedig erre egy jobban menő ország éves bevételét nyugodtan rátehetjük, akkor elvágás után nem lehet visszafűzni a tűbe. Elképzelésem sincs, milyen gyöngyökkel fűz, hogy ezt így meg tudja oldani. De ezért ő a profi és nem én J.

Próbáltam hasonló színeket válogatni, szerintem határozottan jó lett. Az arany borítású kristállyal bajban voltam. Ebben a méretben nem tartják Magyarországon ezt a színt, legalábbis én nem találtam. Így ez az egy szín nem swari, hanem az itthon lévő cseh kristály. Feltehetőleg már akkor megvettem, amikor először kigondoltam, hogy kell nekem ez a medál. Egyébiránt, ha valamit clematisnak, vagy passiflorának hívnak, az általában a nyakamban végzi.

Ha nem lett volna elég a sokkból, olyan méretű sziromgyöngyöt használ, ami megint csak nincs az országban. Továbbá, kellett volna egy 3,5 cm átmérőjű kagyló korong. Azt hiszem, ennek tükrében kezd érthető lenni, miért nem álltam neki kezdőként. A korongot most sem sikerült beszerezni, pedig nagy szükség lett volna rá, ugyanis ez a medál össze-vissza nyaklik. A korong adta volna a stabilitását, arra kellett volna felragasztani. 

Több barkácsboltot is végigjártam, miután a gyöngyösökben nem találtam, hátha lelek valami alátétszerűséget. Fémből találtam, de az olyan nehéz volt, hogy állandóan lecsúszna a láncról. Végül gyöngyökkel ékeltem ki a hátulját, csiszoltakat fűztem a szirmok közé, és a szirmokat is áthidaltam, mert mindenfelé kócolódtak. Egyelőre 80%-ban vagyok elégedett a stabilitásával, majd használat közben kiderül, hogy kell-e még barkácsolni vele.

 Miután megtanultam horgolni, nem volt kérdés, hogy a fém lánc helyett horgoltat kap. Amolyan gombhoz a kabátot manőver volt, a láncot pár hónapja meghorgoltam, de a medál nem akart elkészülni. Aztán vettem egy nagy levegőt, megfűztem a medált. Ráberheltem a láncra, majd újra félretettem egy hónapra. Direkt 5 szemesre horgoltam, hogy jó legyen rá a gyöngyéletes kis csövecske kupaknak. Megvettem hozzá a teklákat is. Ma jött a késztetés is, hogy végre befejezzem. Nézem a csövecskét…az arany nem jó hozzá színben. A réznek meg vastag a fala, bumfordin néz ki. Meg a színe sem az igazi. Mivel tudom, hogy minden horgolás rákfenéje a kupak, így ha látok valami újat, abból veszek néhányat. Így esett, hogy előkerült a sifonérból egy 7 mm-es (lehetetlen méret) bronz kupak, ami pont passzolt. Itt még szerencsétlenkedtem egy kört, de ezt fedje jótékony homály. Na erre jó a sok félbehagyott darab, amin 10 perces munka van. Olyan, mintha minden nap előállnék valami komoly ékszerrel J. 

Riveted necklace…

…a hivatalos neve, ámbár fogalmam sincs miért. Lehet, hogy nem ismerem a szó minden jelentését.

A félbehagyott holmik előnye, hogy minden nap elő tudok állni valamivel, ami önmagában nem egynapos munka. 

Találjátok ki, ez a mű hol akadt el? Úgy van, a záródásnál. Minimum két éve kezdtem el, de egyszerűen nem állt össze a kapocs rész, így félretettem. 

Azóta már nagyon sokat tanultam, így bátrabban folytattam és bontottam.

Marcia DeCoster (MAD Design) könyvéből fűztem. Amennyire imádom ezt a nőt, legalább annyira utálom is.  Hihetetlen fantáziája és színérzéke van, eszméletlen különleges ékszerek potyognak le az asztaláról. A legösszetettebb darabok, amit valaha láttam. Viszont a legrosszabb leírások is. 

Amúgy is mániája az a technika, amit nem szeretek, a RAW és a CRAW. Nem szeretem, mert brutális mennyiségű fűzőszálat eszik, ráadásul ki is lóg a szál, így vagy damillal (fúj), vagy Fireline-nal lesz szép. Az ő munkáit amúgy is szinte csak Fireline-nal lehet fűzni, mert teli van swarival, ami simán elvágja a cérnát, és/vagy sok helyen kilátszik a fűzőszál. 

Emellett dupla szállal fűz. Ami a Fireline esetében horror drága, szerintem nagyon nehéz bontani is, de ami most gyöngytöréshez is vezetett, annyiszor megy át egy gyöngyön, hogy egyszerűen képtelenség, hogy elférjen a 15/0 belsejében ennyi dupla szál. Elképzelésem sincs milyen gyöngyöt használ, aminél ez lehetséges.

A medál mindkét oldalon hordható. Épp "csak" 5 különböző alkotóelemet kellett összefűzni. A lánc egy új, ötletes megoldás, de nagyon egyszerű és mutatós. 

Szerényen, 52 db dupla AB bevonatú Swarovski bicone van benne. "Könnyű" volt fotózni. Meg amúgy sem csillog a bronz közepű kristály kása, mint Salamonnak az a bizonyos. Megküzdöttünk egymással, de én nyertem. 

Gyűrűt is találtam hozzá, de azt erősen át fogom alakítani. Úgy érzem 133 db Swarovski egy kicsit túlzás egy gyűrűbe. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy kényelmes viselni, mert a gyűrű pántja is abból van. Karkötővel teljes a szett, abban csak 163 van :-). Annyira "erős" ez a lánc, hogy szerintem nem bír el egy nehéz karkötőt. De más színből nagyon izgatja a fantáziámat. 

Quetzal

Móni barátosnémnak fűztem ezt a gyűrűt, mert olyan sokat segített nekem és szerettem volna viszonozni. 

Régóta nézegetem ezt a darabot, de egészen el is felejtkeztem róla. Aztán lapozgattam a gyöngyös könyveimet és belefutottam. Igazán mónis darab. Marcia Decoster tervezte, aki nálam abszolúte a TOP designer. 

Aprólékos részletek, tökletes színek, slendrián leírás J. Bár ez egész pontos volt. Imádtam fűzni. Marcia munkáihoz nem olyan egyszerű anyagot szerezni, ezért át is kellett variálnom, mert én még nem találkoztam 2 mm-es csiszolt gyönggyel. Egyféle 2 mm-es ásványom akadt itthon, de még az is nagy volt. 

Igyekeztem figyelembe venni azt is, hogy a kopásnak kitett részeken golyóálló legyen a gyöngy. Majd kiderül, hogy tényleg az-e. Annak ellenére, hogy japán gyöngyöt használtam, vannak olyan felületűek, amik sajnos kopnak, bármennyire is galvanizált és/vagy drága. Így inkább anyagában színezettet teszek a gyanús helyekre. 

Nem változott a véleményem, Marcia a csúcs, még ha 3x annyi gyöngyöt is pakol a műveibe, mint más. Nála teljesen általános a százszámra használt swarovski kristály. Azért abban nem vagyok biztos, hogy azt a láncát meg fogom fűzni, ami közel 500 db swari teklával készül. Pedig nagyon tetszik.

Minta: Marcia Decoster, Quetzal 

Ildiiiiii! Nééézd!

Most csak egy gyors szösszenetre van időm, mert nagyjából 4 dolgot kellene egyszerre csinálnom, persze egyiket sem teszem J.

 Cherry Ildi szerette volna látni a leveles láncot bevetésen. Íme. 3 hosszúságban szoktam viselni.A tekergetés módszere teljesen esetleges és tetszőleges. Szerintem leginkább a fekete ruhát szereti. Mea culpa a szelfiért', de értékeljétek, hogy legalább nem a fürdőszobában készültJ. Látom, van, ami sosem változik. A blogger még mindig önhatalmúlag rendezgeti a fotókat.

Mák, de nem eladó

Erről a láncról a régi zöldséges vicc jutott eszembe. Ha nem ismeritek, elmondom :-). 

        Első blikkre olyan kis egyszerűnek tűnt. Á, no perc alatt megcsinálom. Végül hetekig tartott. Olyannyira, hogy már csak 5 perces munka volt rajta, amikor félretettem pár hétre.  kb. 28-31 munkaóra van benne. Levonhatok belőle 3-4 óra bénázást, amikor annyiszor bontottam le, hogy lejött a Fireline-ról a fém borítás, de tulajdonképpen az is benne van. Voltak olyan balga terveim, hogy más színekben is megcsinálom. Milyen elegáns lenne fehérben, akár menyasszonyos is, egy egyszerű ruhához. Vagy lilában, vagy még ezer másik színben. Ami valószínűleg soha a büdös életben nem fog elkészülni. Mondom most. Aztán ha kihevertem a sokkot, lehet, hogy mégis.

   Az eredeti design Marcia DeCoster munkája. Nagyon kedvelem az ékszereit. Hihetetlen színeket használ együtt. Nem mellesleg, mint ember is rendkívül szimpatikus. Az okát nem tudom. Olyan bohém, kedves jelenség. Valami jóság sugárzik belőle.

Mint minden MAD Design-os munkában, ebben is rengeteg anyag van. Ami üzleti szempontból érthető, hiszen ő leginkább kész kit-eket árul és tanfolyamokat tart. Hülyén venné ki magát, ha 3 szem gyöngy lenne a dobozban.

    A színnel bajban voltam. Beleszerettem a könyvben lévő élénk zöldbe. De sehol nem találtam ilyen színű gyöngyöt. Végül kompromisszumot kötöttem. Majd megláttam a blogján a nyakában. Teljesen más színű. Nem baj, én élénket szerettem volna. Senkit ne tévesszen meg az én fényképem, ez nem kék, hanem tengerzöld.

    Feltűnő, méretes darab lett. Nem kevés sziszifuszi részlettel tűzdelve. Egy kis right angle itt, egy kis St. Petersburg ott. Apró, finom darabnak tűnt. Aztán rákerült ez, meg az, majd még ide is pár darab izéke. 175 db Swarovski bicon+2 db barokk kristály. 3-4 g 24 karátos arannyal futtatott Miyuki, csak hogy a főbbeket említsem. És vagy 25-30 g japán kása.

A minta bőven teret enged a kreativitásnak és a fantáziának. Finoman szólva. Tényszerűen, meg ilyen. Na jó, kis túlzással.  

   A legnagyobb gondot az jelentette, hogy elférjek a gyöngyök belsejében a szálak toldásánál, ugyanis dupla szálat használ a lánchoz. Valamiért imádja. Én utálom. Értem én, hogy az örökkévalóságnak dolgozunk, de ez a lánc még akkor is egyben lesz, amikor a fogsorom már nem.

Picit bánom, hogy nem hallgattam magamra és nem csináltam rövidebbre, de így újabb tekergetési lehetőség adódott a viselésnél. Lehet hosszú, lehet rövid, lehet annyira rövid, hogy egyszer körbetekerhetem a nyakamon. De egy biztos, csak nagyon minimalista ruhához passzol. De ahhoz nagyon.