Hú, bazi sok mesélnivalóm lenne, azt sem tudom hol kezdjem. Tudom, az elején. De arra már nem emlékszem :-). És feltehetőleg nem leszek túl sziporkázó sem, mert mocskosul fáj a derekam megint. Túl sokszor ellinkeltem a tornát, ellenben levezettem szombat éjjel néhányszáz km-t, valami idióta kényszertartásban, mert 3 országon át zuhogott az eső úgy, hogy az ablaktörlő sem bírta. És aggódom is egy kedves (talán hívhatom így) barátnőmért. Így nem vagyok topon.
Szal' van nekünk ez az új nagy szőrös mamlaszunk. Akinek szüksége volt egy kis alvós helyre. Abban megállapodtam magammal, hogy ő nem kap kosarat, mint ZSozsó, mert a fél házat elfoglalná. Varrok neki egy jó kis takarót. Amíg elkészült, kölcsönadták neki a srácok a baris takarójukat, amivel piknikezni szoktak a kertben. Persze közben véletlenül belefutottam a neten egy kutyaágyba. Itt ki tudtam számolni, hogy mekkora méretű kell neki. Hm, szép darab. Ez a változat polisztirol golyócskákkal volt töltve, és egy vagyonba került. AZtán elmentem Brandonnal a Fressnapsba, hogy beszerezzük az utazáshoz szükséges kütyüket. Ha még emlékeztek, ez volt az, amikor éppen kerítésugró és ajtószétforgácsoló bajnokságot tartott, így jobbnak láttam magammal vinni. Simán akkora rajongótábort gyűjtött 5 perc alatt, mint Frank Sinatra. MInden eladó hordta neki a falatokat, ő meg felsőbbrendűen amolyan "jól van, imádjatok" fejjel fogadta a bókokat. Persze az eladók mellett a vevők is függővé váltak, de a csúcs az volt, amikor bemászott a pénztáros csaj mellé dógozni :-). Beszereztünk egy nagyon snájdig esőkabátot, biztonsági hámot az autóba, és egy szájkosarat. Nem akarok majmot csinálni a kutyából, habi babi kabátkákkal, csak épp belegondoltam, hogy amilyen idióta idő van, ha a nyaralásos városnézős alatt elkap a zuhi, hogy a fenébe ültetek be az autóba egy sz...rá ázott kutyát. Úgyhogy egy egyszerűt választottam, ami azért picit bélelt is, és inkább egy háttakaróhoz hasonlít, semmint egy fodros ujjú kabátkához. Merthogy ilyen is volt ám, ekkora méretben. A biztonsági hám sem úri passzió, bár eddig jól megvoltunk nélküle. De a tesóm közölte, hogy valami ismerősüket megvágták a sünök, mert a 2 kg-s kis fehér nemtommilyen kutyus csak úgy elől üldögélt. A szájkosár meg a határátlépéshez kell. Persze nem kérték. EZ is egy külön szám volt. Merhogy ennek a jószágnak édes nagy boci-maci feje van. A vérebes emberevős kutyás kosarakat rögtön elvetettem, de találtam egy barátságosabb gyöngyvászonszerű darabot. Mondjuk csórikám még ebben is úgy nézett ki, mint Hannibal Lecter :-). Meg különben is. 40 fok volt. Szerencsétlen kutyák csak a lihegés által tudnak hűlni. Erre zárjuk be a száját egy szájkosárral. Kitűnő ötlet. Olyan, mintha nekünk nagykabátban kellene kint grasszálni, vagy mondjuk tetőtől talpig folpackba tekerve. Úgyhogy cselesen 2 számmal nagyobbat vettem, hogy sutyiban kiférjen legalább az a szép kékfoltos nyelvije:-). És máris eljutottam az ágyig :-). Mer ebben a bótban azt is árulnak. Egész jó áron is voltak, szépek, bazi sok tömőanyaggal. De már megvettem az anyagot hozzá-amit persze gond nélkül másra is el tudtam volna használni, de a Nyuli makacs madár, csak akkor repül, ha seggberúgják, azése vettem meg készen.
Persze addigra fejben már nem takaró volt, hanem ágyikószerű. VAgyis inkább egy 10 cm magas párna. Jól kiötlöttem, hogy a kutyához terepszínűt veszek, valami klassz kockásat, ami a sáros tapikat is elrejti. Először csak applikált kutyatalpakat akartam rátenni, ami kutyussá változott :-). De akkor hiányzott még valami. Hogyan ismeri fel, ha nincs ráírva a neve? :-). Azt is ráírtam.
Mi is a képeken az a kis foltocska? Egy kis víz. Ugyanis amikor leterítettem a szőnyegre, hogy megmérjem, mekkora belsőt kell varrnom hozzá, a kis szutykos szakállú herceg, aki éppen előtte lefetyelt-azonnal rávetődött, mer oda van írva, hogy ez a Brandoné :-). Végül nem polisztirol golyókkal töltöttem meg, hanem az összes itthon fellelhető ikeás Irma vagy Yrma vagy ilyesmi párnácskákat beleztem ki. Belement vagy 4. Nem akartam nagyon keményre tölteni, mert biztos voltam benne, hogy az autóm úgy fog kinézni a nyaraláskor, mint a kínai kukackonzerv, ergo minél kisebb helyre tudom betuszkolni, annál jobb. Ez a hivatalos verzió, egyébként meg elfogyott a kispárna is :-).
Elképzelhető, hogy a színes szőrű kisebbség is kap egy új huzatot a párnájára :-). Egy lányos kutyásat. Mondjuk pirosat fehér pöttyökkel, és egy kicsi fekete kutyalánnyal.
És alkottam még egy kutyás hasznos holmit. Szeretem összeszedni az utcán általunk otthagyott néhány kg ezt azt :-). Illetve rosszul fogalmaztam. Nem szeretem, de úgy gondolom, így illik. Bosszantó, ha épp nincs nálunk semmi erre alkalmas dolog. Így gyártottam egy kis tartót, amibe a pici tekercsben kapható kutyakakifelszedő zacsikat lehet tenni, és felakasztani a pórázra. Így biztos mindig van nálunk, hiszen ha kutya van, póráz is. Nem volt egyszerű ilyen aprókában dolgozni vele, és még így is nagy lett egy picit. Kézzel sokkal könnyebb hozzáférni, mint géppel. HAlvány dunsztom sem volt az elején, hogyan lesz ebből bármi is, de addig vagdaltam, hajtogattam, öltögettem, amíg ez lett. A tetején lehet betenni a tekercset, de az oldalán lévő kis nyíláson lehet adagolni. KApott egy karabinert, a póráz fogójára meg ráberheltem egy nagyobb kulcskarikát. Jó hasznát vettük, egész pontosan én, mert ugye az ilyen ajándékokat csakis anya kaphatja :-).
Ja, ezt lefelejtettem. CSuda dolgok vannak ám abban a bótban, őfelsége kapott még egy utazós tányérkát is. Ez egy tök laposra összecsukható orkános, nejlonnal bélelt valami, a gyerekeim szerint sapka :-). Kinyitva pedig egy kis tálka. Bárhol, bármikor tudtam neki vizet adni. HA meg vizes volt és nem akartam a táskába tenni, csak ráakasztottam a karabinerre. Egyébként a kutyás parton, ahol voltunk (Pluto Beach:-), egyik nap kaptunk egy kis Royal Caninos ajándékcsomagot, amiben volt egy tekercs fent említett zacsi, és 2 utazós tányérka. Mi meg olyan ügyesek voltunk, hogy 2 részletben vonszoltuk ki magunkat a kapun, valamiért én lemaradtam, így rögtön 2 ajándékcsomagot kaptunk :-).