2010. augusztus 31., kedd

A szutykos szakállú herceg vára

         Hú, bazi sok mesélnivalóm lenne, azt sem tudom hol kezdjem. Tudom, az elején. De arra már nem emlékszem :-). És feltehetőleg nem leszek túl sziporkázó sem, mert mocskosul fáj a derekam megint. Túl sokszor ellinkeltem a tornát, ellenben levezettem szombat éjjel néhányszáz km-t, valami idióta kényszertartásban, mert 3 országon át zuhogott az eső úgy, hogy az ablaktörlő sem bírta. És aggódom is egy kedves (talán hívhatom így) barátnőmért. Így nem vagyok topon.
         Szal' van nekünk ez az új nagy szőrös mamlaszunk. Akinek szüksége volt egy kis alvós helyre. Abban megállapodtam magammal, hogy ő nem kap kosarat, mint ZSozsó, mert a fél házat elfoglalná. Varrok neki egy jó kis takarót. Amíg  elkészült, kölcsönadták neki a srácok a baris takarójukat, amivel piknikezni szoktak a kertben. Persze közben véletlenül belefutottam a neten egy kutyaágyba. Itt ki tudtam számolni, hogy mekkora méretű kell neki. Hm, szép darab. Ez a változat polisztirol golyócskákkal volt töltve, és egy vagyonba került. AZtán elmentem Brandonnal a Fressnapsba, hogy beszerezzük az utazáshoz szükséges kütyüket. Ha még emlékeztek, ez volt az, amikor éppen kerítésugró és ajtószétforgácsoló bajnokságot tartott, így jobbnak láttam magammal vinni. Simán akkora rajongótábort gyűjtött 5 perc alatt, mint Frank Sinatra. MInden eladó hordta neki a falatokat, ő meg felsőbbrendűen amolyan "jól van, imádjatok" fejjel fogadta a bókokat. Persze az eladók mellett a vevők is függővé váltak, de a csúcs az volt, amikor bemászott a pénztáros csaj mellé dógozni :-). Beszereztünk egy nagyon snájdig esőkabátot, biztonsági hámot az autóba, és egy szájkosarat. Nem akarok majmot csinálni a kutyából, habi babi kabátkákkal, csak épp belegondoltam, hogy amilyen idióta idő van, ha a nyaralásos városnézős alatt elkap a zuhi, hogy a fenébe ültetek be az autóba egy sz...rá ázott kutyát. Úgyhogy egy egyszerűt választottam, ami azért picit bélelt is, és inkább egy háttakaróhoz hasonlít, semmint egy fodros ujjú kabátkához. Merthogy ilyen is volt ám, ekkora méretben. A biztonsági hám sem úri passzió, bár eddig jól megvoltunk nélküle. De a tesóm közölte, hogy valami ismerősüket megvágták a sünök, mert a 2 kg-s kis fehér nemtommilyen kutyus csak úgy elől üldögélt. A szájkosár meg a határátlépéshez kell. Persze nem kérték. EZ is egy külön szám volt. Merhogy ennek a jószágnak édes nagy boci-maci feje van. A vérebes emberevős kutyás kosarakat rögtön elvetettem, de találtam egy barátságosabb gyöngyvászonszerű darabot. Mondjuk csórikám még ebben is úgy nézett ki, mint Hannibal Lecter :-). Meg különben is. 40 fok volt. Szerencsétlen kutyák csak a lihegés által tudnak hűlni. Erre zárjuk be a száját egy szájkosárral. Kitűnő ötlet. Olyan, mintha nekünk nagykabátban kellene kint grasszálni,  vagy mondjuk tetőtől talpig folpackba tekerve. Úgyhogy cselesen 2 számmal nagyobbat vettem, hogy sutyiban kiférjen legalább az a szép kékfoltos nyelvije:-). És máris eljutottam az ágyig :-). Mer ebben a bótban azt is árulnak. Egész jó áron is voltak, szépek, bazi sok tömőanyaggal. De már megvettem az anyagot hozzá-amit persze gond nélkül másra is el tudtam volna használni, de a Nyuli makacs madár, csak akkor repül, ha seggberúgják, azése vettem meg készen. 
          Persze addigra fejben már nem takaró volt, hanem ágyikószerű. VAgyis inkább egy 10 cm magas párna. Jól kiötlöttem, hogy a kutyához terepszínűt veszek, valami klassz kockásat, ami a sáros tapikat is elrejti. Először csak applikált kutyatalpakat akartam rátenni, ami kutyussá változott :-). De akkor hiányzott még valami. Hogyan ismeri fel, ha nincs ráírva a neve? :-). Azt is ráírtam.
        Mi is a képeken az a kis foltocska? Egy kis víz. Ugyanis amikor leterítettem a szőnyegre, hogy megmérjem, mekkora belsőt kell varrnom hozzá, a kis szutykos szakállú herceg, aki éppen előtte lefetyelt-azonnal rávetődött, mer oda van írva, hogy ez a Brandoné :-). Végül nem polisztirol golyókkal töltöttem meg, hanem az összes itthon fellelhető  ikeás Irma vagy Yrma vagy ilyesmi párnácskákat beleztem ki. Belement vagy 4. Nem akartam nagyon keményre tölteni, mert biztos voltam benne, hogy az autóm úgy fog kinézni a nyaraláskor, mint a kínai kukackonzerv, ergo minél kisebb helyre tudom betuszkolni, annál jobb. Ez a hivatalos verzió, egyébként meg elfogyott a kispárna is :-). 

Elképzelhető, hogy a színes szőrű kisebbség is kap egy új huzatot a párnájára :-). Egy lányos kutyásat. Mondjuk pirosat fehér pöttyökkel, és egy kicsi fekete kutyalánnyal.
       És alkottam még egy kutyás hasznos holmit. Szeretem összeszedni az utcán általunk otthagyott néhány kg ezt azt :-). Illetve rosszul fogalmaztam. Nem szeretem, de úgy gondolom, így illik. Bosszantó, ha épp nincs nálunk semmi erre alkalmas dolog. Így gyártottam egy kis tartót, amibe a pici tekercsben kapható kutyakakifelszedő zacsikat lehet  tenni, és felakasztani a pórázra. Így biztos mindig van nálunk, hiszen ha kutya van, póráz is. Nem volt egyszerű ilyen aprókában dolgozni vele, és még így is nagy lett egy picit. Kézzel sokkal könnyebb hozzáférni, mint géppel. HAlvány dunsztom sem volt az elején, hogyan lesz ebből bármi is, de addig vagdaltam, hajtogattam, öltögettem, amíg ez lett. A tetején lehet betenni a tekercset, de az oldalán lévő kis nyíláson lehet adagolni. KApott egy karabinert, a póráz fogójára meg ráberheltem egy nagyobb kulcskarikát. Jó hasznát vettük, egész pontosan én, mert ugye az ilyen ajándékokat csakis anya kaphatja :-).
Ja, ezt lefelejtettem. CSuda dolgok vannak ám abban a bótban, őfelsége kapott még egy utazós tányérkát is. Ez egy tök laposra összecsukható orkános, nejlonnal bélelt valami, a gyerekeim szerint sapka :-). Kinyitva pedig egy kis tálka. Bárhol, bármikor tudtam neki vizet adni. HA meg vizes volt és nem akartam a táskába tenni, csak ráakasztottam a karabinerre. Egyébként a kutyás parton, ahol voltunk (Pluto Beach:-), egyik nap kaptunk egy kis Royal Caninos ajándékcsomagot, amiben volt egy tekercs fent említett zacsi, és 2 utazós tányérka. Mi meg olyan ügyesek voltunk, hogy 2 részletben vonszoltuk ki magunkat a kapun, valamiért én lemaradtam, így rögtön 2 ajándékcsomagot kaptunk :-).

Nem mutiból készült :-P

             De azé' megmutatom.
 Nagyon régi adósságok ezek. Van nekem ez a drága barátném, az Emő. :-) Akivel végre összeültünk kávézni, és jól megdobáltuk egymást szép ajándékokkal is :-). Egy gyönyörűséges nyanyás párnát kaptam, ami pontosan illik a hálószobai ágyunkra. A nyanyást ne tessék félreérteni, ez egy fogalom. Egyfajta Emő-Nyuli Betti stílus. Minden nyanyás, ami valamilyen szinten beleesik a nosztalgiázós, viktoriánus és hasonló témakörbe. Úgyhogy ez igenis egy nyanyás párna. És mi igenis szeressük' a nyanyásosat. A sarkára tűzve, amit azóta jól leszedtem, egy szépséges kagylós fonaltartón lógott egy igazi Emős festésű fonal. Legalábbis asszem Emős festésű. Szép tompa zöldes-barnás színekből.

De adtam is, egy kötős táskát. Emő szeretett volna egy rózsás kötős táskát. Persze megint nyanyásra járt az agyam, így ezeket a tompa színeket választottam. Mivel még karácsony előtt készült, az első gépi applikációs munkáim között volt. Ha nem az első. Kicsit meggyűlt a bajunk egymással, és sokat agyaltam rajta. Szerintem 3 fenyőfa összes tűlevelét letépkedhettem volna tetszik- nem tetszik majd neki formában, a szeret nem szeret analógiájára. Aztán úgy döntöttem, tetszik majd :-). Kapott zsebet az apróságoknak, meg csipkét, mert az minden nyanyás dologra kell :-)


2010. augusztus 18., szerda

Szőr(nyeteg) Lajos

    
  Akkor most elmesélem, mit művelt ez a büdös dög, amivel kiérdemelte ezt a szép nevet. Amíg a státusza nem volt éppen végleges, édes, tündér bűbáj szőrkupac. Amint megkapta a "letelepedésit", kibújt ám a szög a zsákból, vagy a rosszaság a kutyából.
       Valami csavarognivalóm volt, és mivel mindig szobatiszta, és annyira rendes, hogy a kanapéra sem megy fel, gondoltam addig maradhat a házban. Mire hazaértem, szép kis kupacok fogadtak, meg miegymás, ami kell, a nappaliban. Jaj, szegény kutyusok, hülye anya elfelejtette, hogy Zsófika, a szegény szívbeteg vízhajtót kapott, hát nem bírta tovább. A nagy szőrtapi meg gondolta oda kell. Zsófika meg ugye amilyen rendes öreglány, minden marhaságot megtanít az ifjoncnak. Egyszer belefér. Brandon kutya továbbra is nagyon rendes, semmi baleset, hebrencskedés.
           Egyik nap, Zsófika nem kapott vízhajtót, megint csavarogni mentünk. Kutyák a házban. Nyitom a kaput, Brandon nagy boldogan csattog elém. Azanyádúristenit, te mit csinálsz itt? Vagy betörtek? Jesszus. Srácok vissza a kocsiba, ajtó rájuk zár, bátor anya beront a házba. Vagyis csak rontana, ha tudna. Ugyan a bejárati ajtó tárva nyitva (mér is?), de a mosókonyhám, ahol általában a bejutást szoktuk eszközölni, eltorlaszolva. Szimat, kaka van a házban. Mind a 4 ajtó szétpozdorjázva, gyerekszobában függöny lerángatva. Anya, még mindig imádja Nagy Szőrös Mamlaszt. Természetesen megint anya az idióta, mert indulás előtt nem ellenőrizte, hogy fent nevezett eb, volt-e kint a reggeli rituálén. Szegénykém még nem ismeri a rendszert, én sem az övét. Újra csak feltakarít. Természetesen az ajtót is ő nyitotta ki, mi meg a jelek szerint nem zártuk be. Fő a bizalom. Mondanám, hogy legközelebb kipakolok minden értéket a kapu elé, hogy könnyebb dolguk legyen, de már semmi értékünk nem maradt a 2 rablóbanda után. Ezek meg azt hinnék lomtalanítás van, oszt csak jól szétdobálnának mindent.
       Na ebből okulva, a nagyilátogatás idejére, kutyusok kitéve a kertbe, terasz fele fedett, nap, eső elől be lehet bújni. De Zsófika is ridegtartáson volt,  nehogy az őrült Lajos most befelé darálja le az ajtót. Este semmi gond, kutyusok örülnek, minden fasza.
           2 napja átszaladok a szomszédba, kutyusok fussatok az udvaron. 10 perc múlva megyek haza, Brandon(ka) Kolompárék legféltettebb mamlasz kutyája, csóválva csattog az utcán velem szemben. És a fején szinte üdvözült vigyor:
- Megvan az anyukám! Anya, ugye milyen ügyes vagyok? Kijöttem. (Jó tudom, nem anya, hanem gazdi, de az olyan hülyén hangzik. És nálunk a négylábúak is teljes értékű családtagok, így nyugodtan anyázhatnak :-)
Nézem a kaput, biztonsági kuka a helyére húzva. A biztonsági kuka kérem szépen, egy biztonságtechnikai  fogalom. Legalábbis nálunk. 10 éve nincs normális kerítésünk, mert mi flancolunk. Nekünk akármilyen nem jó ám, csak a kovácsótvas', meg a bontott tégla csaje', osztan erre a puccra meg nincsen kedvünk. Miko' meg mán majnem lett, azt eviszi a tető, de aztat meg muszaj, mer beázik a putri. Na szóval. A kerítésoszlop, ami a minőségi drótkerítést tartja és a házgyári szintén minőségi kapu között van úgy 20-30 rés. És van nekem az az agyafúrt kiscsákóm, aki úgy 2 évesen ott átpajszerolta magát. Az akkor még nagyon vastag nádszál édesanyja, meg nem bírt utána teperni, mer nem volt nála kulcs. Mer azér a roggyant kapu is kulccsal záródik. És persze ződre van a ződre van a roggyant kapu festve :-).
     Szerencsére épp jött haza az exszomszéd srác(értsd: a szomszéd lány nagyon ex pasija), és elkapta a szökevény büdös kölköt, mielőtt bemasírozott volna egy autó alá. Akkor még nem volt akkora forgalom az utcánkban, mint az M0-son. Lassan dugó lesz a ház előtt is. Na, akkor jött a remek ötlet, hogy toljuk oda a biztonsági  kukát. De jó, hogy egyetlen fogalom elmagyarázásával meg tudok tölteni 20 oldalt :-).
            Ott tartottam, hogy de akkor hol jött ki ez a kis ördög. Hát rájött, hogy ha felmászik a sziklakert tetejére, simán át tudja hopizni a kerítést. Ebből is látszik, mennyivel több esze van, mint nekem, mert  a büdös életben nem jutott volna eszembe. A mocsok kis táppénzcsaló. Szegény, a kis balesetes törött medencéjével nem lesz egy sportkutya, mi? Ja, futni nem fut, mert lusta, mint a dög, de bezzeg a kerítés.
        Na de, én se most jöttem ám a falvédőről, te kis agysebész. El kell mennem, de.........most jól meglesem, mikor végzed mindenféle dolgodat, aztán tiplizek, hátha 2 órát kibírsz. Mert ha itthon vagyok, akkor ugye semmi gond. És még véletlenül se akar óránként tudjátok mit....Gyanútlanul hazajövök, igen ám, de megint nem tudok bemenni. Fregoli elfektetve, 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett, az ajtókat had ne említsem, pozdorja, teraszajtóról függönyök lerángatva, mondjuk ha má' leszedte, megpucolhatta volna az ablakot is, én úgy szoktam. És megint kaki van a házban. DE hol?Mer ahol szokott, ott nem. Játszós szobában végre nyomra leltem, és találtam 8 l és 6 kg ezt azt.
   Előszobában 2 kabát a földön (srácok rosszidős széldzsekije), szerencsére csak az akasztójuk szakadt le.  Hogy az esernyő mit vétett, azt nem tom, de úgy nézett ki, mint egy sündisznó, úgyhogy érzékeny búcsút vettem tőle, amikor lekapcsoltam a lélegeztetőgépről.  Ekkor azért már beigértem, hogy eladom egy kínai étteremnek :-). Persze nem gondoltam komolyan, mielőtt valaki kiakadna. Imádom a kis mocsok pofáját. Elég kevesen vannak, akik ezt túlélnék nálam.
        Remélem kikristályosodott, miért féltettem Eszterék ingó és ingatlan vagyonát :-). Egy dolog miatt úszta meg. Mert imádjuk egymást :-) EZért a cirkusz is. Egy lépésre sem enged el. Ha odébb megyek, ő is. Még a mosdóra is kajtat utánam. Ezzel együtt lesi minden szavamat. Nem veszi el az ételt, amíg nem mondom neki azt, hogy elveheti. Ezt már én tanítottam neki bibííííí. Hihetetlenül okos és bájos kis jószág. Csak ezt a nagy szerelmet kellene egy kicsit hűteni, és valahogy megértetni vele, hogy visszajövök és nem hagyom többet egyedül :-). És jobban szeretem a függönyt is ott, ahová tettem , és az ajtó is jobban zár, mint  a forgács. És a kert szereti, ha trágyázzák, nem a parketta :-). Szóval van még mit tanulni.Kutyasuliban ezt meg tudja tanulni vajon?

Tényleg  kéne írnom egy kutyás könyvet, mert legalább 10 bejegyzésre való mesélnivalóm van még :-)

2010. augusztus 16., hétfő

Brandon, avagy minden kutya nyaralni megy?

         Annyi mesélnivalóm van, hogy lassan tényleg kitenne egy könyvnyit :-). Kezdem a jó hírekkel.
Olyan jó és hihetetlen dolgok is történnek. A múlt heti nyaralós őrjöngős bejegyzésem után kaptam egy kedves e-mailt KHE Esztertől. Megkockáztatom legalább 2 éve nem találkoztunk, nem is nagyon tartottuk a kapcsolatot. Ez a kedves lány mégis óriási felajánlást tett. Felajánlotta a nagy kertjét és a figyelmét, hogy vigyázzon a szőrös mackóra, meg a kicsire is. :-D. Komolyan, annyira jól esett, el se akartam hinni. Picit féltem is, hogy nem adok-e túl nagy feladatot. Nem azért mert nem tudna elbánni 2 kutyával, hanem mert még én sem ismerem, hogy reagál Brandon. Ezúttal nem a kis kutyalelkét féltettem, inkább Eszterék ingó és ingatlan vagyonát  :-). Persze szokás szerint túlmagyaráztam, túlaggódtam, teljes testi és lelki anamnézist írtam szegény Eszternek :-). Eszter ezúton is köszönöm. Biztosan nem mertem volna ekkora szivességet kérni:-).
       De higgyünk a csodákban is. Ugyan bejelentettem Őszőrmókságát egy panzióba, (még Eszter felajánlása előtt), de már akkor valahogy azt láttam, hogy a nyavalyással sétálgatok a parton. Így meghagytam a lehetőségét egy időben történő lemondásnak. És persze első dühömben írtam az ügynökségnek egy rövid, kulturált,ám nem éppen barátságos levelet, amennyiben kértem őket, hogyha sikerült eldönteniük, hogy hogyan is gondolják a háziállatos szolgáltatást, talán jelezzék úgy, hogy a pórnép is megértse. A kis hölgy visszaírt, hogy nem érti a felháborodást, kint van az info a honlapon. Majd akkor már higgadtan elmondtam, hogy nekem nem sikerült megtalálnom, mennyire bosszantó a szerződés, megtévesztő a honlap stb, és hogy ez mekkora probléma nekünk is és a kutyusnak is, akinek nehéz elmagyarázni, hogy miért passzolom le megint.
      Tegnap kaptam egy nagyon kedves levelet, melyben a hölgy elismeri, hogy sajnos a magyar oldalon nincs feltüntetve a súlyhatár, de a többi nyelven igen. (Mondjuk ha van magyar verziója az oldalnak, passzióból nem szoktam más nyelven olvasgatni). Így ha nekünk is megfelel 91 euro felárért tudnak ajánlani egy másik apartmant. A felár nem a kutyus miatt van (vagy nem csak), hanem mert ez nagyobb. Éjfélig agyaltam a dolgon, hiszen közben a kutyusok sorsa is elintéződött, és semmiképpen nem akartam, hogy a családot belerángassam valami agyament ötletbe, a kutyamániám miatt. Persze szerintem mindenki ugrált örömében a lehetőségtől, de azuram is jól rámtolta, hogy Nyuszika, döntsél te. Pro és kontra mindkettő mellett voltak érvek. Az előző szállás 1 háló+konyha-nappali. Itt aludtak volna a srácok. Ezt eleve nem szeretem, eddig mindig volt külön szobájuk. Főleg, mert ezek az apartmanok nem akkora hangárok, mint a magánkézben lévő horvátok, hanem az éppencsak a legszükségesebb fér el benne. A hálókban fal, fal, ajtó, oszt beesel az ágyba slussz. Mondhatjátok, hogy sznob vagyok, de ha már fizetek, legyen egy kis nyugi. Szóval az egy üdülőfaluban van, medencével. Igen ám, de egy medencéért minek menjek ilyen messzire? Nem beszélve, hogy ott folyamatosan kajtatnom kellene a 2 furfangos gyerekem után. 5 perc unalom, és elindulnak felfedezni. Na, attól meg mentsen meg mindenkit a Főnök odafönt. A városközpont közel van, ami jó, de nem biztos, hogy akkor is, amikor hajnali 4-ig szól a dáridó. A part kb 1 km. Ami 2 felnőttnek nem egy leküzdhetetlen akadály, de napi 4x, akár az esti vacsi után is 2 elcsigázott, fáradt gyerekkel, esetleg megpakolva egy tonna strandos vacakkal, még ha nem is vagyok a műanyag "hűtőszekrényben" rántotthúsos szendvicset és sört cipelő magyar turista etalonja, akkor is elég macera. Ergo valószínűleg autóval oldanánk meg a dolgot.
      Az új apartman földszinti, privát kerttel rendelkező 2 háló+ konyhanappali. Jut hely a srácoknak, pont ahogy szeretem. Amíg a délutáni schlafentime van, simán kikergetem őket a kertbe kutyázni. Nagy marhaságot nem tudnak csinálni, és én is könnyebben tudom őket ellenőrizni mondjuk a fakanál mellől. Nem mintha nagyon főzicskézni akarnék. Sokkal csendesebb helyen van, kicsit messzebb a turista őrülettől. Medence nincs, de kit érdekel? A kutyás part jellemzően a part másik végén van, de fene bánja, tök mindegy, hogy 1 km-t vagy 3-at nem gyalogolunk. Persze az is lehet, hogy sportosan sétálunk majd. Mamika úgyis felhizlalta az unokákat, nem árt, ha "ég a zsír":-).
       Úgyhogy meg kell állapítsam, nagy szőrös mamlasz kutyánk őrülten karrierista. Néhány hónap alatt, árokparti, hajléktalan, majd menhelyes kutyából egy huszáros vágással az olasz tengerparton termett.
Természetesen elfogadtuk az új apartmant. Közben kiderült néhány turpisság. Az olaszok annyira veszik komolyan a szerződéseiket is, mint a munkát általában. Sehogy. De legjobb esetben is igen rugalmasan. Ha szabad a szállás, nem kell este 5-ig csövezni az utcán, a takarítás csak a szokásos nem hagyok dzsuvát magam utánt jelenti és nem azt, ami az én fejembe élt, miszerint sterilre suvickolva adjuk át az új lakónak. És a többi és a többi. Tudnám, akkor mér' kell riogatni? Én meg megtarthattam volna ama jó szokásomat, hogy nem olvasok el ilyen hülyeségeket. Már legalábbis ami a szállásokat illeti. Boldog tudatlanság :-). Egyszer akartam felkészülten nyaralni:-).

2010. augusztus 11., szerda

1-2. számú kísérlet :-)+ Nagy szőrös lókötő:-)

Ez a cím kicsit Lilo és Stitch-es lett :-)

Tegnap hajmosásos kísérletbe fogtam. Még régebben rendeltem Esztertől pár db szappant. Úgy látszik, akkor még nem voltam elég zöld a használatukhoz:-). Isteni illat, de valahogy mégis macerásnak tűnt. Hová tegyem, ne ázzon szét a zuhanyzóban, nem habzik annyira stb. Kötöttem szappanbugyrot is, na az sem igazán vált be, inkább csak tárolásra. Tiszta pamut felvetőből készült, de piszok lassan szárad, és azzal sem tudtam habot előcsalni. Na de most :-). ELőszedtem pár napja őket. Tegnap pedig hajat mostam vele. Ez éppen a mézes zabpelyhes volt asszem. Először fura, mert ugye nem nagyon habzott. De a normál sampon se szokott első mosásnál. A második már egészen hasonlított a hagyományos mosásra. De kicsit keménynek éreztem a hajamat. Leöblítettem, majd nyakonöntöttem magam almaecetes vízzel. Megdöbbentően puha lett a hajam, tiszta és klassz érzés. Semmivel sem rosszabb, mint a régi szutykos samponnal. Ezennel meg is találtam a megoldást az utazós hajmosásra.
Volt egy kísérletem a múlt héten tojássamponnal is, az nem aratott zajos sikert:-). Ezzel még lesz némi kísérletem :-). De majd referálok, ha "kijöttem a laborból" :-).

Ezt a képet Eszter oldaláról loptam, az ő tulajdona, de annyira gyönyörű :-). Remélem nem haragszik meg érte. Természetesen, ha kéri, leveszem.

 A 2. kísérlet a mosogatógépben zajlott.
Szintén AntalValis oldalon találtam az infot. 1:1 arányban borax és szódabikarbóna keverékét tettem a mosószeradagolóba. Öblítő sajna még a régi van benne, és regeneráló só is. Azt kell mondjam, szépen elmosogatott. Igaz, nem voltak benne extrém zsíros edények, többnyire poharak, tányérok. 55 fokos eco programot használtam. 
Mesterséges illatosító helyett 1-2 ek szódabikát szórtam a gép aljába, és 1 karika citromot tettem az evőeszköztartóba. Működik. Ezeket nyugodtan bent lehet hagyni a mosogatás alatt is. 

És egy kis lókötős mesélés

Tegnap megállapítást nyert, hogy Brandon igazi férfi. Az ismérvek a következők:
- Nagydarab, szőrös, szakállas.
- Nem eszik semmiféle zöldséget, gyümölcsöt
- Leginkább aludni szeret, de azt bárhol és bármikor
- Végtelen mennyiségű kényeztetést elbír és igényel
- Ha olyasmit kérsz tőle, ami nem tetszik neki, vagy nem hallja, vagy (úgy tesz, mint aki) nem érti
- Husika és simi minden mennyiségben jöhet
- Ha örül, csóválja a farkát . Illetve farokcsóválással próbál bármit elérni. Többnyire sikerül is neki :-)
- Karrierista ( ezt majd bővebben kifejtem egy alkalommal)
Több nem jut eszembe, de biztosan van még :-)
Anya nagyon szeret engem :-)

2010. augusztus 10., kedd

Na jó van még egy

és befogom mára.....
Egy érdekesség, amolyan aki nem hiszi, járjon utána. Egy riport az mtv-n a kozmetikai ipar alapanyagairól. Én aztán nagyfogyasztó vagyok-voltam. Azt hittem jót teszek  magammal :-(. De már úton van a sheavajam.

Biobigyók

        Igyekeztem mindig is környezettudatosan élni, de fogalmazzunk úgy inkább csak halványzölden. Nem láncoltam magam kordonokhoz, és nem locsoltam tintával bundás nőciket. Inkább csak figyeltem a szelektív hulladékgyűjtésre, komposztálás, energia, vízfelhasználás, nem tértem át ugyan BKV-ra (bár a buszaikat kitiltanám a fogalomból), de igyekszem nem benzintemető autóval járni, és ezt a megalomán uramtól is elvárom, tekintve, hogy többnyire egyedül autózik. 
         Talán a fogyókúra kapcsán,  kezdtek kitisztulni az ételeink és alapanyagaink is itthon. A kölykökkel van a legnehezebb dolgom. Nehezen értik meg, mitől szemét a chips és a gumicukor, annak ellenére, hogy élelmiszernek álcázzák. (bár gumicukor ügyben még magammal is harcolok, imádom sajnos). Aztán egyre jobban belemerültem a dolgokba. Régebben már említettem, hogy sok terméket próbálok kiváltani pl. Alverdével. Néhány esetben ez jó is volt, gyakran feladtam, leginkább a termékek szaga miatt. Igen, szaga. Képtelen voltam magamra kenni egy friss, mégis avas szagú szemránckrémet. Végül kiderült, hogy mégsem olyan jó a gyerek fekvése, mert bizony itt-ott ezekben is van némi kételyre okot adó anyag. De egyre inkább kezdett foglalkoztatni a dolog. Aztán rájöttem, mennyire egyszerű is tulajdonképpen. Saját készítésű krémek, testápoló olajok, szúnyogriasztó stb. Ez egészen jó játéknak tűnik egy kreatív embernek. Nem mondom, hogy azonnal kihajítom a sok mű cuccomat, de folyamatosan tesztelem a tiszta anyagokat, hogy mivel tudom legjobban kiváltani az olajkutakat.  És itt nem a már kész iszonyat drága biokozmetikumokra gondolok, hanem a háziakra. Megdöbbentem, amikor több cikket olvastam arról, hogy a növényi olajkénat aposztorfált összetevő, sok esetben a gyorskajáldák használt, megtisztított olaját jelenti. Eleve milyen erős cuccok kellenek a tisztításhoz? És most azt kívánom, bár előbb rájöttem volna. Mennyi alapanyagot gyűjthettem volna a kertemből. És milyen jó, hogy lusta voltam lepermetezni a rózsámat? Most kis híján véráldozattal, de 2 fej rózsát megmentettem, amiből már készül a rózsaolajam, a rózsakrémhez. Ha ezt tudom, biztos hegyekben állnának a kis üvegcséim, hogy legyen télire tartalék. Sebaj, majd jövőre.
Ha érdekel benneteket, szívesen firkálok majd a kipróbált dolgokról és tapasztalatokról pro vagy kontra saját szemmel. 
 Addig is bemásolom az Index/Dívány oldalán olvasható gondolatébresztő cikket. És ajánlok egy hasznos oldalt. Sokkal több is van biztosan, én itt olvasgatok. Természetesen van kereskedelmi vonatkozása, ettől függetlenül nagyon sok önzetlen, üzlettől teljesen független tanácsot, receptet találhatunk az oldalon.

http://cosmio.hu/ . Innen főként kitűnő minőségű alapanyagokat lehet beszerezni, de jó kis receptek, fórum is van mögötte. A tulajdonos hölgy végtelenül kedves és segítőkész, ami nálam nagyon fontos szempont. Emellett igazi "jófej", laza csajszi. 

Akkor íme a cikk:         

Veszélyes kozmetikumok: milyen anyagokat kerüljünk?
A fényvédőszerek UV-sugárzás hatására akár rákkeltő vegyületekké is válhatnak. Az intim mosakodószerekben és samponokban található a négy legkárosabb anyag. Merülj el velünk az emulgeátorok és illatanyagok szótárában! Összeállítottuk a kerülendő összetevők listáját az Ammonium alumtól a TEA-Hydrolyzed Proteinig.
Szerencsésnek mondhatom magam, a környezetemben sok olyan ember van, aki meglehetősen jártas a természettudományokban. Jómagam a külföldi gyerekkori éveknek köszönhetően öt évig tanultam latinul, bár akkoriban inkább Julius Caesar és Titus Livius (előbbi csodásan érthetően írt) írásait tanulmányoztuk és nem a testápolók összetevőit. Ám tudatos vásárlóként egyre nagyobb figyelemmel olvasom a kozmetikai szerek címkéit, s nemrég egy biológus ismerősömmel folytatott beszélgetés nyomán úgy döntöttem, utánajárok bizonyos összetevőnek (a címkéken angolul ingredients).


drogeriejpg.jpg

Hamar rábukkantam dr. Rózsa Sándor egyetemi tanár és kémikus igen hasznos kiadványára, a „Testápoló kislexikon“ című könyvre. Az írás az Ökotárs Alapítvány jóvoltából letölthető, s mivel egy korábbi cikkben már írtunk a Díványon a szépségipar hamis ígéreteiről, itt inkább a kozmetikumokban található szerek azon csoportjairól lesz szó, amelyek kerülendők. A legtöbb készítményen az összetevők angol/latin elnevezése olvasható, ezért mi is így említjük meg őket.


kozmetikumvasarlas.jpg

Figyelem! A lista nem kimerítő, aki tudatosan akar vásárolni, annak ajánljuk a könyv alapos tanulmányozását, ahol házilag elkészíthető recepteket is lehet olvasni (Dr. Rózsa Sándor Testápoló kislexikon c. könyve letöltehtő az Ökotárs Alapítvány oldaláról ).

Íme tehát a kerülendő anyagok:
1. Alumínium származékok:  Főként dezodorokban találhatók. Az izzadást teljesen nem tudják meggátolni, ám gyulladást és allergiát válthatnak ki. Például: Ammonium alum, Aluminium Fluoride, Aluminium Silicate. (Betti: az izzadást nagy hiba is lenne meggátolni, ez egy természetes kiválasztó folyamat. Ellenben a kellemetlen baktériumokat közömbösíteni, az más tészta)
2. Kőolaj származékok:  Krémekben, testápolókban, alapozókban vannak. Eltömítik a pórusokat, akadályozzák a bőr méregtelenítését, erősítik a gyulladásra való hajlamot. Például: Mineral Oil, Paraffin Wax, Liquidum Paraffinum, Petrolatum, Microcristallina Wax.
3. Kémiai fényvédőszerek:  Találhatók napozószerekben, testápolókban, tusfürdőkben. Bár önmagukban nem károsak, de UV-sugárzás hatására rákkeltő vegyületekké válhatnak. Például: Benzophenone, Oxybenzone, Octyl-Methoxycinnamate. (Betti: erre is vannak alternatívák, fel nem szívódó fényvédők személyében)
4. Habképzők:  Hab- és tusfürdők, babafürdetők, intim mosakodók, samponok, hajbalzsamok összetevői. Meglepő módon a mosóporok és a samponok mosóaktív anyaga ugyanaz a zsíroldó tenzid, vagyis egy szulfát vagy foszfát származék. Ezek megtalálhatók ipari zsíroldókban, mosogatószerekben és vécétisztitókban is. A bőrre és az egészségre nézve a négy legveszélyesebb anyag: Sodium Lauryl Sulfate (vagy Sodium Dodecyl Sulfate), Sodium Laureth Sulfate, Ammonium Lauryl Sulfate, Ammonium Laureth Sulfate.
5. Emulgeátorok:  A krém víz és olaj keveréke. Mivel e kettő taszítja egymást, kell hozzá némi „ragasztó“, ez az emulgeátor. Az emulgeátor tehát a víz és az olaj tartós keverékét stabilizálja és emulziót képez. Java részük szintetikus (gliceril-, szorbitán-, PEG-származékok), de vannak természetes anyagok is (lecitinek). Nem szabad elfeledni azonban, hogy az emulgeáló szerek nyitottabbá teszik a bőrt a környezet káros anyagai számára. A legveszélyesebb kozmetikai emulgeátor a Triethanol amine (TEA) s ennek származékai. Például: TEA-C12-C15 Alkyl Sulfate, TEA-Cocoate, TEA-Hydrolyzed Protein. TEA-Lactate. (Betti: a glicerinnek van növényi változata is, amivel semmi gond nincs, ám ez csak nagyon kevés készítményben van, és általában így is jelzik)
6. Szintetikus illatanyagok:  Illóolajok, parfümök, amelyek elfedik a termék alapszagát, kellemesen illatosítják a bőrt. Gyakran ezek alapján választjuk ki kedvenc termékünket, viszont ezek az anyagok sokszor allergiás reakciókat is válthatnak ki. A problémásabbak: Amyl Cinnamal, Cinnamil Alcohol, Citral, Eugenol, Hydroxycitronellal, Isoeugenol.
7. Tartósítószerek:  Megakadályozzák a krém romlását. A szintetikus baktériumölők és avasodásgátlók gyakran megterhelik, izgatják a bőrt és allergiát okozhatnak. Viszont ez az egyik legproblémásabb vegyületcsoport. Ami NEM káros, az az Ascorbic Acid (aszkorbinsav, azaz C-vitamin), az Apple acid (almasav) és minden 100%-os illóolaj. (Betti: kár, hogy ezt nem részletezik jobban. név, cím, telefonszám)
8. Szintetikus színezékek:  Bár nem mindegyik, de többnyire károsak. Abból ismerhetők fel, hogy nevük C.I.-vel kezdődik, majd a betűket hosszú számsor követi.   (Betti kiegészítése: azért nem minden CI bűnös, érdemes jobban utánanézni)


make_up_store.jpg

Mire figyeljünk a kozmetikai szerek vásárlásakor?
Mindenképpen az összetevőkre, ami jó, ha úgy kezdődik, hogy Aqua/Water, mert az vízbázisú készítményre utal. Érdemes tudni, hogy a címkén szereplő komponensek mennyiségük szerinti csökkenő sorrendben szerepelnek. Általánosságban elmondható, hogy minél több tartósítószert tartalmaz egy kozmetikai termék, annál kevésbé romlik. A tiszta növényi alapanyagból álló kozmetikumok romlanak, tehát tartósításra szorulnak. Valamint azt az aprónak tűnő szimbólumot (nyitott tégely) sem szabad figyelmen kívül hagyni, ami a termék szavatosságára hívja fel a figyelmet. Hatósági szabályok szerint egy kozmetikai termék általában 12 hónapig őrzi meg szavatosságát.


maquia-salon.jpg
szerző: Tóth Zsuzsa
Forrás: 

A végére még egy kis megjegyzés:
Általánosan elmondható, hogy az emberek alapból bíznak a patikai és a bioboltok termékeiben. Ne tegyétek! Egyszer nézzétek meg, mi van a hydrophil-ban, amit az újszülöttek fürdetésére írnak fel. És sajnos a környezetbarát, ilyen olyan növényi alapú dolgokban is megtalálhatók a fent említett anyagok. Mivel tudom, hogy sokan szeretitek a szép szappanokat. Ezeket is tessék fenntartással kezelni, és elolvasni a hátulját. Jobb esetben legalább a hatóanyagok benne vannak a káros cuccok mellett.
És még valami. Nem minden káros, aminek nyelvtörő neve van.:-)

2010. augusztus 6., péntek

Akkor kutyi folyt.köv.

      Nyugi, nem fogok mindig a nagy szőrös mamlaszról áradozni :-). Bár  a kézműves blogokban sem szólunk rá senkire, hogy ne mááááár, megint kötés, horgolás varrás stb.:-)
Ott tartottunk, hogy megírtuk a szerződést, 2 hétre ideiglenes örökbefogadóra, és még a chip is a Noé nevére szól. Felajánlották, hogy 5 óra körül ki is hozzák őt. Gondolom mégis csak le akarták csekkolni, hová kerül a nyavalyás :-). Addig bevittük apát is állatozni. Mondanom sem kell, mennyire élvezte. 15 perc múlva jött az egyik önkéntes, hogy mekkora mázlink van, most jött valaki, hogy a neten kinézte Pulcsit és elvinné :-). Bibííííííí, már enyém kutyi :-). Fura. Március óta nem kellett senkinek. De jó, hogy nem vártunk hétfőig. Nem mintha akartam volna várni vele egy percet is, csak így Lillukát szomorította el nagyon, hogy csak pár órát lehet a kutyussal a tábor előtt. Tegnapelőtt hívtam telefonon, semmi más nem érdekelte, csak, hogy hogy van a kutyi :-). 
Srácok percenként nézték az órát. Na egyszer csak meghozták a drágát. Persze be is jöttek körülnéztek. Nem úgy van az, hogy csak úgy akárki elviheti :-). Majd a bácsi megkérdezte, nem akarjuk-e őt is örökbe fogadni :-)). Első nap be se jött a házba, kint is éjszakázott a teraszon a baris takarón, tűrte, hogy nyúzzuk. Másnap a fürdetés nem volt egy egyszerű menet:-). Alig bírtam kituszkolni a kertbe. De imádta, ahogy a habbal masszírozom, fésülgetem, hősként tűrte a megpróbáltatásokat. Persze engem is megfürdetett, mert párszor megrázta magát, amíg én álltam fölötte, mintha paci lenne. Így volt a legkönnyebb elkapni, ha szökni akart :-)
     Egyébként őrült jó fej. El se mozdul mellőlem. Ma rendet raktam a személyzeti mosdóban (ez nem nagyzolás, csak még nincs burkolva, de azért a lényeg benne van, így csak ritkán használjuk, meg teli volt mindenféle holmival). Holnap jönnek ereszcsatornát csinálni, gondoltam rendbe teszem annyira, hogy tudják használni a srácok, mégsem kell mindig átmászkálni a házon, meg cipőt levenni stb. Leburkoltam:-). Maradék mindenféle csempét lepakoltam az aljára. Szóval ez a másfél négyzetméteres hangár is pont elég volt, hogy mellém még belefeküdjön egy nagy szőrtapi :-). Mindig odébb kellett taszigálnom. Tök jól lehet gyúrni, gyömöszölni. Imád fésülködni:-). Azért nagyon vidul a lelkem, amikor a 2 nagy mackó, apa és kutya összebújnak. Apának is  szivecsücskenagyszőrkutyája :-) . Ha több órára egyedül marad, mondjuk éjszaka, vagy amíg csavarogtunk, szinte hanyatt lök, és a nagy szőrmancsaival bökdös, hogy micsoda dolog, órákig nem szeretgetni a kutyust :-). És nem hagy ám békén. Tegnap verekedtünk. Játékból hecceltem, hátha ugatni fog. De nem. Néma levente.
         Hétfőn már dokinál voltunk, mert elkezdte rázni a buksiját. Ezt már ismerem, toklász gyanú, meg egy sebet is találtam a fülén. Belépünk a rendelőbe. "Szia, te nem a Pulcsi vagy? Becsüld meg magad komám, ha ilyen jó helyre kerültél". Az asszisztens kiscsaj is Noés, így rögtön felismerte. Kiderült, hogy át van harapva a füle, mert mindig bunyózott a többi pasival. Lehet Bunyós Pityunak kellett volna neveznünk? :-).  Még most is úgy eszik, hogy lehasal a tálkája elé, és szinte a 2 oroszlános mancsával körbefogja és belefekszik. Egyszer megmutatom, mert marha aranyos. Zsófinak simán megengedi, hogy közben beleegyen a tányérjába, de akár el is vehetem előle. Pedig a papírja szerint az elemózsit nagyon védi. És minden 2 falat között csóvál egyet :-). Amúgy is nagyon csóválós. Ha csak ránézünk, vagy meghallja a hangunkat, azonnal csóvál. De nem ám akárhogy, körbe forgatja a farkát, mintha ventilátor lenne :-). Ahogy Csilla Tasso-ja, ő is egy nagy plüssmaci. NAgyon szófogadó, 3 nap után hallgatott az új nevére. 2. nap már bejött a házba, sőt a kanapéra is felült. Persze ezt nem szabad neki. De ha a kis fekete házisárkánynak szabad, gondolta neki is :-). (Igazából neki sem szabadna, de elrontottuk, és már nem tudom leszoktatni. Ha napközben nem is, de éjjel tuti felsunnyog. ) De megbeszéltük ezt a kanapés dolgot, jól megdicsértem, amikor lejött, azóta nem is próbálkozott. Még éjszaka sem, amikor nem látom. Borzalmasan lusta, napi 40 órát alszik :-). De tegnap lebukott, láttam ám, hogy szaladt a kertben :-). Egész biztos nem fogok úgy járni, mint Chevy Chase a Fura farmban, amikor 3 hetente 1x látta épp elszaladni az ajtó előtt a kutyáját.  Esténként járunk sétálni, hogy legalább annyit is mozogjon. Séta közben is nagyon rendesen viselkedik. És már megtanulta hol lakik, mert automatikusan ül a kapu elé, amikor hazaérünk. Komolyan, csak imádni lehet :-).

2010. augusztus 3., kedd

Noé és az ő állatkái 2. avagy kutyával őrzött spániel :-)

        Tegnap nem is annyira burkoltan céloztam rá, hogy nem jöttem haza üres kézzel a Noés látogatásból. De ne csapjunk a közepébe. Már befelé menet elakadtunk a kapuban, ugyanis Lilla rávetette magát egy JAck Russel terrierre, Robertára. Ergo, még a kapun se jutottunk be, de már kezdődött a de cukiiiiiii, vigyük hazaaaaa. Mondjuk ott volt egy idős néni, aki éppen egy terriert szeretett volna, de ő is lecsúszott a dologról, mert Robertát hétfőn várja az új gazdija, egy híres operaénekes személyében. Különben is csak szeretgetni jöttünk, meg se fordult a fejemben, hogy legyen még egy állatunk. De be kell valljam, nem is vagyok nagy terrier rajongó. Nekem túl hebrencsek és pukkancsok. De lehet, ez csak előítélet a részemről, mindenesetre a westie-n kívül még nem igazán fogott meg terrier. Na jó, talán az airdale terrier, de ő meg a nagy szőrkutya kategória, ami az én szívem csücske. Anno a kuvasz mellett még a bobtail volt befutó, vagy valamilyen szetter. Na de vissza a Noéba. Kapuban fél óra simizgetés, szeretgetés, puszilgatás után sikerült elválnunk Robertától, de végig hallgathattam: 
- De anya, ugye kifelé, még simizgethetem a kis fehér kutyust?
       Először hozzánk csapódott egy meghatározhatatlan típusú, ám rém kedves nagy szőröreglány. Folyamatosan fetrengett  előttem, és közben finoman utalt rá- konkrétan a nagy oroszlános mancsaival böködte a lábamat-, hogy méééééég, tessék még simogatni! Na, itt már kezdett eszembe jutni számtalan szebbnél szebb gondolat.
     1. Apa fejemet venné, ha minden előzetes bejelentés nélkül beállítanék egy új kutyával.
     2. 2 öreg szuka egy helyen nem egy jó párosítás.
     3. és ez a fő érv. Zsófikám is nagyon öreg. Képtelen lennék rövid időn belül elveszíteni 2 kedvencet, és     ennek a gyerekeket sem akarom kitenni. Már attól is könnybe lábad a szemem, hogy leírtam.
Miután mindenkit összeszeretgettünk, elindultunk újra  Robertához, és egyben haza. Ez úgy a tényleges indulás előtt 2 órával történt :-). És ott volt az én első látásra szerelmem. Játszótéri vegyes modell. Nagy, zsemle színű szőrkutya, boci szemekkel. Azonnal rávetettem magam, majd csak úgy mellékesen puhatolózni kezdtem. Kiderült, ő egy kb. 2007-es évjáratú férfiember azaz kutyafiú, akit törött medencével találtak az út szélén. Kb. 2 napja feküdt ott, nagyon rossz állapotban. A becsületes neve Piszkos Pulcsi. Nomen est omen. A szőre olyan rasztás volt, mint Bob Marley-nak egy nagyon rossz napján. Az adatlapja szerint annyira, hogy ha megrázta magát simán koponyasérülést szenvedhetett volna, ha fejen csapja magát vele. Csórit full kopaszra kellett nyírni. 
És megkezdődött az ármánykommandó. Adva van egy apa, aki ugyan imádja és tiszteli az állatokat, de ebben az egy témakörben szörnyen realista. És adott 2 gyerek, akik teljes mellszélességgel támogatják az ötletet.  Gyerek van a kezemben és nem félek használni! Sőt, talán ők tették a fülembe a bogarat. És akkor indult a gyerekmarketing. 
- Anyaaaaaa, vigyük haza, vigyük haza, vigyük hazaaaaaa.............
- Jaj, Kicsikéim, mit fog szólni apa. Biztos mérges lesz. Nem állíthatunk be a megkérdezése nélkül egy új kutyussal. 
       Ez maximálisan inkorrekt is lett volna, de megpróbálhatjuk meggyőzni.  Telefonnal lefotóztam kutyát gyerekkel, gyereket kutyával, mindenféle kombinációban, és ment az MMS. Persze apa sem most pattant le ama bizonyos falvédőről. 
- Nyuszi, te akarsz tőlem valamit.
- Én-e? Semmit, csak megmutattam, milyen jól érezzük magunkat.
- Nem, nem kell még egy kutya. Különben is hova tesszük. És mi lesz Zsófival. Ráadásul fiú. Zsófi pedig nincs ivartalanítva.
Persze mindenre volt válaszunk, de még túl nagy az ellenállás, hagyni kell ezt a dolgot leülepedni. Fájó szívvel elbúcsúztunk Pulcsitól. Persze egész délután róla beszéltünk a srácokkal. És hallgatólagosan megegyeztünk, hogy ha apának is van kedve, szombaton is elmegyünk, megsimogatjuk, Lilla elköszönhet a kis fehértől. Szegény apa, nem tudta mire jön haza. Megindult a kutyalobby. 
- Nyuszi, azonnal gyere ide. És ti is vakarcsok.
Mire Bence rezignáltan közli velem:
- Most már legalább te is tudod, milyen érzés amikor ezt csinálja :-).
- Kölykök el, Nyuszi, te maradsz. Jól agyon kéne verjelek, mint Kicsit.- Nem kell megijedni, ez nem családon belüli erőszak, csak szállóige. Lilla babakorában, ha rosszaságot csinált, elkaptuk, jól meggyömöszöltük, megcsikiztük, és közben fenyegettük, hogy most jól agyoncsapjuk a kicsit. 
Én rebegő pillákkal, ártatlan fejjel álltam a szőnyeg szélén, és gyűrögettem a szoknyám alját, mint az ovisok.
- És persze, ha most nemet mondok, én leszek a rossz, gonosz apa. 
Persze azt azért letisztáztam a gyerekekkel, hogy ezt jól meg kell gondolni, mert egy állat nem játék, nem lehet utcára tenni, ha meguntuk, és ha apa nem egyezik bele, ezért senki sem haragszik rá, és tiszteletben tartjuk a döntését, mert ő mégiscsak az apa, és övé az utolsó szó. (Ezt persze én szeretem úgy intézni, hogy az utolsó szó az Igen, Nyuszikám legyen:-). Ilyenkor ő mindig megállapítja, hogy nem papucs, csak rugalmas. Gumipapucs :-). Ez ugyan jó poén, de azt gondolom, egy pasinak igenis meg kell hagyni azt az érzést, hogy ő a főnök, és nem érdemes papucsosítani. Nekünk, csajoknak is jobb . Legalábbis nekem kell a tudat, hogy egy erős pasi van mellettem, aki méltó ellenfél a csatározásokban. Nem, nem kidumálni próbálom, nem olvassa a blogomat :-). ) De megint mellébeszélek. Seherezádé szart se tud a mesélésről :-).
     Szóval, szombat reggel hagytuk őt jó sokáig aludni, nehogy morci legyen. A héten volt egy maratoni utazással egybekötött 40 óráig nem aludt üzleti manővere, tuti egy porcikája sem kívánja, hogy elhagyja az ágy 3 m-es körzetét. Dél körül előbújt az álmos mackó  a barlangjából. Persze a srácok azonnal jöttek sustorogni. Pszt, nyugi, kávé. Apa kezdett összeállni romjaiból, az alvás, terasz, napsütés, kávé, cigi kombo megtette a hatását. Majd nekivágott tankozni. Azaz fűnyírózni. Kölykök el, sírva vissza. "Apa azt mondta nem megyünk sehovaaaaaaaa, brühühühü." Nyugi srácok. Egyszer csak, a teljes apai tekintély vonul be a kertből.  Upsz, állunk vigyázzban, lehet, most kihúzzuk a gyufát.
- Nyuszika, te uszítottad rám a kölyköket? - hangja cseppet sem volt barátságos.
- ÖÖÖ, nem. 
Ha sarkosan nézem, tényleg nem én voltam. Apa szép komótosan meggyújtotta az újabb cigijét:
- Na hallgatom. Mit is akartok?
Kölykök egymás szavába vágva mondták, hogy kutyus, meg aranyos, meg annyira, és csak nézd meg. Persze tudtam, hogy ha odamegyünk, apa elveszett. És ezt ő is tudta.
- Jól van, nyavalyás lobbysták, fél órát hűlök kicsit, aztán indulunk. 
- Az mikor lesz?
- Nyugi, anyátok lopva megnézte az órát, tuti egy perccel sem hagy tovább békén.
Yessss, yesssss, yessss. Autóba be, el, megáll, kiszáll, odarohan, kutyus átölel. Apa odamegy, buksisimi.
- Szia, miattad hallgatok 2 napja? Hú, te tényleg nagyon jó fej vagy, nagy szőri. 
- Apa, vigyük el sétálni.
Séta indul. Visszaér.
- Na mi van már, nem intézed a papírokat? 
Dehogynem. Nem is reméltem, hogy még aznap odaadják. Persze először csak 2 hét próbaüzem, hogy mindenki elégedett-e a másikkal, kijönnek-e Zsófival? És újabb kellemes meglepetés. A kutyus ivartalanítva van, és chipet is kapunk hozzá. Ez policy a Noénál. És mielőtt valaki azt gondolná, ez valami embertelen születésszabályozás, egyáltalán nem így van. Ez az állatok érdeke. Szukáknál pedig egyenesen életmentő. Sajnos ezt mi még nem tudtuk sok éve, és az volt a trend, hogy egyszer kell, hogy kiskutyái legyenek. De ez tévhit. Megúszhattuk volna az emlődaganatot. És így elkerülhető a méhgyulladás is. Ha még egyszer kislány kutyám lenne, ki nem hagynám. Emellett a pasik is sokkal kezelhetőbbek, és nem őrülnek meg valahányszor lotyóznak a környékbeli csajok. A lotyózás nálunk a tüzelés szinonímája, csak, hogy tudjátok :-).
Ekkora körítés után már biztos kíváncsiak vagytok a nagy Ő-re. 
Ő Brandon. Mert kapott egy igazi pasis nevet. Mert már egyáltalán nem piszkos pulcsi. Igaz, itt még kicsit zilált a frizurája, azóta megfürdettem, megfésülgettem és finom selymes és illatos. Igazi jólfésült kutyafiatalember. Miért pont Brandon? Nem azért, mert ennyire sznobok vagyunk, hogy a magyar név nem jó. Csak amikor megláttam, azonnal a hülye amerikai filmek jutottak eszembe róla, ahol adott a kutya, a gyerek és a hatásvadászat. Pl. Benji vagy Boomer http://www.youtube.com/watch?v=EeK8p0CBwv8&NR=1 . És valahogy a b betűvel kezdődő nevek tűntek jónak. Az olyan bbbbbamba, bbbbboci, bbbbárányos. A Berci-vel meg csak alapot adtam volna a fiamnak, aki időnként Benci, hogy süketet játsszon, mondván, azt hitte a kutyának szólok :-). És különben is Emese barátnőm kisfiát is Bercinek hívják, nem akartam tiszteletlen lenni :-). Eszembe jutott még a Kornél is, de szintén van Kornél ismerősöm. Éppen elég volt, amikor a fiam az első napon az iskolában a tanító nénivel közölte, hogy a kutyánkat is Zsófinak hívják, ahogy a tanító nénit :-). Egyébként, ha lány lenne, biztosan Fruzsinak hívnám :-). Szóval Brandon ismerősünk tuti, hogy nincs. Ha meg lesz, vessen magára, a kutya előbb volt :-).

Igen, jól látjátok, Lilla sír. Másnap indult táborba. "Nem akarok menni, mert mi lesz nélkülem a kutyussal. Anya, ígérd meg, hogy vigyázol rá, amíg nem leszek itthon."

"Anya, nézd, úgy fekszünk, ahogy a kutyus". Lilla egy centire el nem engedte maga mellől. Képes lett volna kint aludni a teraszon a kutyussal.
Egyébként apa is tud úgy aludni, ahogy a kutyus. Már első nap sikerült olyan képet készítenem, ahol apa alszik ugyanezen a szőnyegen, és kutyust ölelget :-). Zsófival is több ilyen képe van.

És miért kutyával őrzött spániel? Zsófika, esténként őrző védő feladatokat szokott ellátni :-). Körbejárja a "birtokot", majd főspániel fejjel kihasal  a teraszra és szemmel tartja a környéket. Ilyenkor írják ki, hogy kutyával őrzött terület. De azért Zsófika ismeretében a kutyával őrzés erős túlzás lenne, így mindig azon vigyorogtunk, kellene egy nagy kutya Zsófi mögé, aki megvédi, és akkor nyugodtan arcoskodhatna :-). Na ez a kutyával őrzött spániel :-).

        még nincs vége.........

Most jut eszembe, ebbe a blogba talán még nem is tettem Zsófika képet. Eredetileg Sophie volt, csak magyarosítottuk idővel :-).
Főspániel :-). Persze szőrkutya. Igaz, azóta volt Anikó néninél, és nagy a csinosság. Olyan lett a feje, mint egy fókáé.
Azuram szokta mondani, hogy Zsófi egy olyan spániel, aki nem keresi a drogot, hanem szedi :-)

2010. augusztus 2., hétfő

Noé és az ő állatkái 1.


folytatásos teleregény :-). Vigyázat, megint beszédes kedvemben leszek.

     Történt egyszer, hogy az én drága, kicsi fiam elment lovas táborba. Ami a tábor idején neki nem is annyira a lovaglásról szól, inkább a kirándulások, játékok, quadozás és az állatok közelsége számít. Már említettem néhányszor, hogy nem egyszerű kölök, így igyekszem sok olyan programot szervezni, ahol állatok közelében lehet. Hozzáteszem Lilla ugyanakkora állatrajongó.
    Említette, hogy a táborral elsétáltak a Noé Állatotthonba. Némileg képben voltam, mert az állatorvosnál sokszor összefutottam velük, és gyakran beszélgettünk. 
Így péntek délelőttre beszerveztem egy Noés látogatást. Higgyétek el, semmit sem láttatok, amíg nem voltatok egy ilyen helyen.  Nem tudom, hogy nekem vagy a gyerekeknek volt-e nagyobb élmény.  Reggel 10-től délután kettőig voltunk, és még akkor is kötéllel kellett elvonszolnom a srácokat. Mondjuk magamra is kellett volna kötnöm egyet, és szólni valakinek, hogy vontasson ki az autóig és ne törődjön vele, ha ellenállok :-).
Sikerült a "főnökkel", Matuschek Zolival beszédbe elegyedni. Képzeljetek el egy sportos harmincas srácot, akinek szinte könnybe lábad a szeme, amikor az állatairól mesél, és mindegyik 1-1 szerelem. És nem győztünk utána menni, és kihozta megsimogatni a kis rókát, egy pici ormányos medvét, fürdettünk lámát, és simogattunk, és simogattunk, és szeretgettünk válogatás nélkül. Bébi szarvast, felnőtt szarvast, malacot, struccot, kutyát, csacsit, borzot és mindent, amit utol tudtunk érni. Itt senki sem végzi a tányéron. Csüngő hasú morcos malacok dagonyáznak, köztük kakas, tyúk, liba, kacsa és mindenféle állat szabadon. Persze Lilla mindenkit át akart ölelni, fel akart venni. Még George, a láma sem úszta meg az ölelgetést :-).
Ezt nem lehet szavakba önteni. Ebből az állapotból sosem fogok felnőni. És nem is nagyon akarok. Gőzöm sincs, hogyan lettem én ilyen állatmániás. Már gyerekkoromban is hazacipeltem minden kóbor kutyát. Szelídítettem papagájt. Ő is lelences volt, az almafán fogtuk a kertben. Olivér volt a becsületes neve, és botrányosan lopta az aranyat :-). A lelkemet kikönyörögtem egy kutyáért. Végül középiskolás koromban kaptam egy hosszú szőrű tacsit. Igaz, én kuvaszt szerettem volna, de anyukám nagyon fél a kutyáktól, sőt minden állattól. Ki se merte volna tenni a lábát a házból. Így kiegyeztünk a tacsiban. Aztán amikor Pestre költöztem, ő ott maradt. Egy kertben felnőtt kutyát nem volt szivem lakásba zárni. Egy hónapja laktam itt, amikor valami nagyon elkezdett hiányozni. Az állatok közelsége. Egy kertes házban felnőtt lányt is nehéz lakásba zárni. Csütörtökön azuram beleegyezett egy kutyába, szombatra kutyám volt. Persze a lakásba nem akartam nagy kutyát vinni, így lett Zsófikám, a spániel kislány. Most 13 éves, és egy tündér. És a 2 idétlen hullámos papagáj, a halacskák a pici tavunkban (velük is szoktam ám beszélgetni :-)), és ha igaz van egy sünink is. Vele csak néha futunk össze, vagy halljuk ahogy éjjel rendetlenkedik a bokrok között. A kis majom beleesett a vizesgödörbe az útfelújítás alatt. Naná, hogy a miénk akart lenni. És persze gyíkok hegyekben. Anya, nézd, krokodil:-). Idézet az akkor 2 éves Bencémtől. 
        Így talán érthető a rajongásom a Noé iránt. Hihetetlen, hogy ezek az emberek mire képesek. Önkéntesek, akik szerelemből tartják fenn az otthont. Az alapítók már minden ingó és ingatlant eladtak az otthon érdekében.  A támogató klubból összegyűlt minden forintról beszámolnak  egy igen szórakoztató webes naplóban. (olvasása saját felelősségre sok zsebkendővel körülbástyázva :-)). Hol sírni fogsz, hol nevetni. Itt nincs elfelejtett állat. És mennek, és mindent elkövetnek, ha bántalmazott, vagy bajba jutott állatról kapnak hírt. És nem kis büszkeséggel tölt el, hogy a  rendőrség mennyire partner ebben.  Sajnos a bürokrácia nagy úr. Így fordulhatott elő, hogy újabb 2 lovat vett az az "állat" (az ember szót nem érdemli meg, és igazából az állatokra nézve is nagyon negatív, ha állatnak hívom. Talán a féreg a jó szó.), aki a 16 éves kis gazdája szeme láttára a nyílt utcán leszúrt egy lovat, mert szóvá tette, hogy nem bánik rendesen a nála bértartott pacijával. Másik 3 lovat kimentett tőle a Noé. (Cikk itt). De döbbenetes a legutóbbi szaporító telep lebuktatása is. Itt
         Élmények, élmények, élmények. Ezt adja egy látogatás a Noé-ban. A szombatok nyílt napok, amikor több önkéntes van, akik körbevezetnek, mesélnek, és mesélnek hihetetlen lelkesedéssel és szeretettel. A gyerekeknek különleges élmény ilyenkor a kutyasétáltatás. Kapsz egy pórázt és egy kutyust, akit a környéki réten, erdőben sétáltathatsz. Szeretetet adhatsz és kaphatsz. És az én mindig nyüzsgő, pörgő fiam kérdése: Anya, hogy lehet itt önkénteskedni? Szeretnék segíteni. 
Szombatonként biztos, hogy megyünk még. A gyerekek így önkénteskedhetnek. Természetesen szülői felügyelettel 16 év alatt. Hiszen ez nem egy játszótér, itt komoly munka folyik.

Noés srácok, lányok, minden tiszteletem a tiétek!!!

Nem szoktam ilyet kérni a blogomban, de ez egy olyan cél, amiért hajlandó vagyok kérni. Klikkeljetek egy tál ételért a Noé Állatotthon Alapítványnak! Részletek itt.  2 perc az egész. 

És a végére egy apró "figyelmeztetés". Látogatás előtt gyakoroljátok be az alábbi mondatokat: nem, Kicsim, nem viszünk haza lámát. És bocit sem. Nem, a strucc nem érezné jól magát nálunk :-))). Tetszőlegesen behelyettesíthető mosómedvével, borzzal, szarvassal, rókával és egyéb nem kimondottan városi kertbe való állattal. Persze azért nem kell ám üres kézzel hazamenni ;-). Én már csak tudom...........
folyt. köv.