Very very last minute ajándék

       Csak gyorsan egy újabb 5tletes cikk, mert szokás szerint karácsonyi nagy rohanásban vagyok. Tegnap éjjel még 32 virágszirmot varrtam fel, de erről majd később.

A cikket pár napja írtam, így azóta pár dolgot nyugodtan múlt időbe helyezhettek :-). Többek között azóta át is adtam az ajándékot, és persze csacska módon fotót nem készítettem, de valami hasonlót tudok mutatni, csak abban éppen szappanok vannak. A gyors és kedves ajándék pedig a fürdőpraliné. 

Az ígéret szép szó, ezt már a gyerekeim is tudják. Mi több, ha anya valamit megígér...Ezúttal mázlitok van, nem büntit ígértem, csak egy gyorsan, egyszerűen elkészíthető mégis igen luxus apróságot. Én a tanító- és óvónéniknek fogom ajándékozni egy kis háziszappan kíséretében.Mivel tényleg nem csak a kert van behavazva, hanem én is, így a körítéstől ezúttal megkíméllek benneteket

Lássuk a fürdőpralinét! Mire is jó?

Lopj egy kis időt fürdőzésre! Gyújts néhány gyertyát, engedd teli a kádat forró vízzel, dobj bele egy illatos pralinét, és merülj el az illatos ápoló, kényeztető fürdőben! És a halk zene is kell.

Garantáltan kipróbált recept. A Kencekeverdében tanultam.  

Hozzávalók:

100 g alaphoz. Ez kb 8-10 db-hoz elég. Naná, hogy nekem megint puccolni kellett, így csak 6 db lett. De mit tegyek, ha szerelmes vagyok ebbe a formába?

:-)  

10 g tetszőleges hidegen sajtolt olaj (mandula, makadámia dió, jojoba, sárgabarackmag, stb. stb. Ha nem akad más, akár az extra szűz oliva is szóbajöhet. Van, aki csak salátában szereti, de akadnak, akik a bőrápolásban is esküsznek rá )

64 g kakaóvaj (Leggyorsabban patikából tudod beszerezni, bár ha utána olvasol, erről is megoszlanak a vélemények. Nekem épp patikai van itthon.)

16 g sheavaj 

10 g lysolecitin (El is hagyható. Étkezési lecitinként talán bioboltban is találsz. Emulgeáló funkciója van. Segíti az ápoló olajok elegyítését a fürdővízzel, nem mellesleg könnyebb a kádat is kisikálni

25-30 csepp illóolaj (Vigyázz, csak 100%-os illóolajat vegyél. Akár a kétbetűs illatszerboltban is találsz, vagy bioboltokban.)

Én most levendula és jázmin kombinációt választottam. Mindkettő antidepresszáns, fájdalomcsillapító, nyugtató hatású.  

Vegyél egy mérőpoharat, vagy sima poharat, pici kerámia edényt! Mérd ki az olajat, tedd bele a lecitint! Állítsd vízfürdőbe, és melegítsd össze! Egy másik edénykében mérd ki a kakaóvajat és öntsd hozzá, amíg elolvad.! Nem főzzük, nem hevítjük túl, csak addig hagyd a tűzön, amíg felolvad. Vedd ki a vízfürdőből, hagyd hűlni picikét! Mondjuk, amíg a pohár alja már nem égeti át a tenyered.

 Olvaszd fel benne a sheát! Ha nagyjából kézmelegre hűlt, keverd bele az illókat is. Majd öntsd formába! Legjobban a szilikonos jégkocka vagy bonbonkészítő formákat használhatod. Pl. a kék-sárga tegezős bótban' is találsz helyeseket. Olyat válassz, aminek nincsenek kilógó részei, nehogy letörjön a kivételkor. Hagyd megszilárdulni! Könnyebb kivenni a formából, ha fél órára fagyasztóba teszed. Vagy ebben a "csodás" időben hajítsd ki a teraszra, ahogy én.

A kakaóvaj, a sheavaj és az illók hőérzékenyek. A téves netes infok miatt hívom fel erre a figyelmet. Ezeket az anyagokat még véletlenül sem főzicskézzük, hevítgetjük. Az illók pedig no perc alatt elillannak - furfangosan a nevükben is benne van- ha túl forró alapba tesszük őket.     

Végül nincs más dolgod, mint szépen becsomagolni, átadni és begyűjteni a bókokat és hálálkodásokat. Vigyázz, ha rákapatod a családot, nagy tételben gyárthatod!

És szokás szerint ne feledd, Yes, you can(ce)! 

Last Minute ajándék (tudják, srácoknak)

A következő cikket szintén az 5letesre írtam. Így lehet benne néhány olyan info, amit ti már tudtok. A képeket megint önkényesen forgatja, továbbra sem értem, milyen alapon.

      

       Nem egészen ebben a témában ígértem ajándékot, de talán még kencében is tudok mutatni a napokban egy very last minute meglepit. De tudjátok, ember tervez, Murphy meg monnyon le!!! Az elmúlt 2 heti mérlegem nem éppen pozitív, egy cserbenhagyásos karambollal áldozatként, egy ripityára tört autó, és mínusz 200.000 kemény HUF a javításra. Ez némileg belassította az ügymenetet.

      Gondolom nem vagyok egyedül a "minden évben a körmömre ég a Karácsony " bandában. Ez egy nagyon veszélyes háztartási utcai harcos banda. Olyan megátalkodott nőszemélyekből áll, akik bármilyen eszközt bevetnek, még az erőszaktól sem riadnak vissza - leginkább önmagukkal szemben- , úgy mint hetekig tartó, végkimerülésig szervezés, rohangálás, álmunkban is bevásárló lista írás, valamint előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett tartós alvásmegvonás. Nekem idén különösen későn esett le, hogy hoppá-hoppá hamarosan Jézuskázunk. Lánykám ajándékával kapcsolatosan azonban van némi mentségem. Az én gyerekeim 5 azaz 5 perceként változtatják vágyuk tárgyát. Így ki akartam várni a megfelelő pillanatot, amikor már  nem lesz a kutyakosárból mondjuk táncoló, mosogató, felmosó, vezérigazgatónő Barbie.

      Egy abszolúte multifunkciós ajándékot készíthettek a leírás alapján. Olcsó, néhány óra alatt elkészül, és szerintem kedves ajándék. Multinfunkciós, mert egészen apró változtatásokkal akár "működő" - azaz élő - négylábú is kaphatja. 

Szükséged lesz:

1 tányérra  (az enyém egy 29 cm átmérőjű sütis tálaló volt)

skiccpausz vagy zsírpapír

tetszőleges textilekre

vatelinre (ez a kabátokban használatos, méterben kapható melegítő közbélés)

applikációs fólia (elhagyható, ha nincs a sifonérban)

és a szokásos szerszámokra, úgymint olló, vonalzó, ceruza vagy jelölőfilc, gombostű, varrótű és lehetőleg egy varrógép

Annyi volt a "művésznő" igénye, hogy rózsaszín legyen - mi más - és mindkét kutyi beleférjen. Nem mintha nem lenne talonban még vagy 3 másik ugató jószág. Természetesen plüsskutyáról beszélek. 

Tervezz! Először rajzold körbe a tányért. Majd tetszőleges távolságra rajzold fel még egyszer és alul, felül kösd össze a 2 kört. Nálam a kosár szélessége eme komoly mérnöki munka után 55 cm lett, a mélysége  ugye a tányér átmérőjéből adódóan 29 cm. Majd mérd le az ovális kerületét egy mérőszalaggal, ha tudod. Ha nem, akkor matekozd ki. Ha mérőszalaggal méred, jó, ha pár centit ráhagysz, az íveket elég csalókán lehet mérni. 

Szabásnál egyszerűbb, ha kettéhajtod a sablont és úgy szabod ki, szintén hajtott anyagon. De vizuális típus vagyok, így szerettem volna már papíron látni, hogy jó-e a méret? És ezt ugye már Godzilla is tudja, hogy  a méret a lényeg :-). Tehát szabd ki az alapot 1x a külső, mintás anyagból, 1x a belsőből - ez nálam termo - , és 2x a vatelinből. 

 Ha még szeretnél rajta merevíteni (mondjuk valódi kiskutyának), akkor öltönybe való, vastag vetex-szel megerősítheted akár mindkét réteget. Én több okból nem tettem. Úgy érzem igen sokat lesz mosógépben. Így könnyebb lesz bánni vele, és a vetex nem mindig szeret ilyen kiképzés alatt a helyén maradni. Hólyagosan viszont ronda. 

Papíron megtervezheted a kosár peremét is, de ehhez felesleges külön sablont készíteni, majd az anyagra felrajzoljuk. A perem méretei: 130x10 cm. Elvben kettéhajtva ráfér a dupla széles anyagra. Így hosszában kettéhajtott anyagra mérj majd fel 65x10 cm-t. A hajtott élhez rajzold be a "ki-belépő" helyét. Ez 7,5 x 4 cm. Értelemszerűen készen 15 cm széles lesz. Szabd ki a peremet, szintén 2x vatelinből és 1-1 a külső belső 

anyagból! Ne felejtkezz el a megfelelő varrásráhagyásokról!!!!! 

Így néznek ki a darabjaid. 

Illessz egymásra 1 textil és 1 vatelin réteget. Ha akarod, a széleit összevarrhatod tisztázó öltéssel. Én nem igazán szeretem, mert merev lesz a varrásráhagyás, és a  nagyobb daraboknál az anyagok különböző tulajdonságai miatt csúnyán elcsúszhat, és megtekeredhet az egész kóceráj. Úgyis minden vágott szélünk befelé néz majd.

Ha szeretnél a belsejébe némi mintát, tehetsz bele egy  applikált csontocskát. Legegyszerűbb, ha 4 részre hajtasz egy papírt, és rárajzolsz 1/4 csontot. Az applikációt leginkább ferde szálirányban érdemes szabni, mert sokkal szebben formázható, és a minták is szebben mutatnak.

 Ennek leginkább kézi applikációnál van jelentősége, de a last minute jegyében mi géppel fogjuk felvarrni. Ha nagyobb darabokból áll a mintád, egyszerűbb, ha 2 oldalú ragasztófátyollal dolgozol. Ebben az esetben semmi bonyolult nincs benne, hiszen a mintánk teljesen szimmetrikus. Rajzold fel és vágd ki a fóliából, és a textilből is a csontot, majd  vasald fel a textil hátuljára. 

 Figyelem, a papírt még hagyd a fólián!!!!. Ha picit kihűlt, húzd le a hátuljáról a papírt, helyezd el a kosár aljának belső anyagára tetszőlegesen, és nedves ruhán át vasald fel. A gőzölős vasaló nem helyettesíti a nedves ruhát. Sőt, állítsd le a gőzölést. Nálam ez az egy megoldás vált be, hogy tartósan fent maradjon minden vasalós közbélés. Varrd fel a csontot, ekkor fog hozzá az 1 réteg vatelint is. Használhatsz apró cikk-cakk öltést vagy tetszőleges díszítő öltést. Én kis méretű pelenkaöltést szoktam használni. 

 Varrd össze a perem rövid oldalát. 

 Rajzold fel a csontot  tetszőlegesen a kosár aljára, és tűzd meg. Ha van időd és kedved, akár kukacolással is rögzítheted. Ezt szintén a merevség elkerülése miatt nem tettem. Már a kukacoskodást. EZ a kis csontos tűzés is elég,  hogy megakadályozza, hogy folyton elcsússzanak a rétegek. 

Érdemes 4 stratégiai pontot kijelölni mind a perem részen, mind pedig a kosár alján, az illesztés miatt. Ehhez nemes egyszerűséggel 4 részre hajtjuk a darabokat és megjelöljük. A helyére gombostűzzük őket színt színére fordítva, és összevarrjuk. Elképzelhető, hogy itt némi csalásra lesz szükségünk, de vegyük figyelembe az anyagok nyúlékonyságát, és hogy a felső anyagot jobban tolja a gép még akkor is, ha rendelkezik IDT-vel (ami szerintem közel sem hozza azt, amit vártam tőle). Ráncigáljuk, feszegessük nyugodtan a részeket, amíg össze nem passzolnak. 

Az iménti mutatványokat ismételjük meg a kosár belső részével is. Az íveken vagdossuk be óvatosan a varrásráhagyást, hogy szebben kifeküdjön majd. 

Színt színére fordítva gombostűzzük össze a kosár felső peremét. A hátsó részen, lehetőleg ne a középvarrásnál, hagyjuk nyitva egy darabon a kifordításhoz. 

Varrjuk össze a peremet. A kilépő ívét szintén vagdossuk be, a sarkán vágjuk le a ráhagyást. Fordítsuk ki a  tákolmányunkat, jól gyömöszöljünk mindent a helyére, amíg még nyitva van a kifordító nyílás és bele tudunk nyúlkálni. Kézzel, láthatatlan öltéssel zárjuk be a kosarat. Íme a művünk. 

Változat:

Ha igazi kutyusnak készül, érdemes még merevíteni rajta közbéléssel. Esetleg tömőflízzel jó ducira tömni. Ebben az esetben viszont, gombostűzzük egymásra az összes réteget az alap és a perem találkozásánál, és a varrás hornyában varrjuk végig, hogy stabilabb legyen. Kabátflíz helyett használhatunk vékony szivacslapot is, bár ezt nehezebb beszerezni és dolgozni is bonyolultabb vele. Mindenképp készítsünk hozzá egy párnát, ami picivel kisebb, mint maga a kosár. Egyszerűbb tisztán tartani, és puhább is a kutyusnak. 

Lehet ezt még fokozni mindenféle szalaggal, csipkével, de ne feledjük, ez egy praktikus holmi. És nálam csak olyasmi jön be a házba praktikum címszó alatt, ami be tud jutni a mosógépbe.

Kifordítás után a perem szélét meg lehet tűzni keskenyen. De én nem vagyok tűzéspárti, itt meg kifejezetten úgy gondoltam, hogy megtörné azt a finom puhaságot, amit a flízzel sikerült elérnem. 

Igyekeztem elég részletesen, már-már szájbarágósan leírni, hogy kezdők is boldoguljanak vele. Ha valamit mégis kifelejtettem, kérdezzetek bátran.

Saját felhasználásra lementheted, elkészítheted, de kérlek tisztelj meg néhány alap dologgal:

1. Nem kereskedsz vele! Nem szeretném  kézműves portálokon, egyéb helyeken viszontlátni!

2. Ha bármit megosztasz belőle, tedd azt a forrás megjelölésével!

Köszönöm

Nem mutiból készült :-P

             De azé' megmutatom.

 Nagyon régi adósságok ezek. Van nekem ez a drága barátném, az Emő. :-) Akivel végre összeültünk kávézni, és jól megdobáltuk egymást szép ajándékokkal is :-). Egy gyönyörűséges nyanyás párnát kaptam, ami pontosan illik a hálószobai ágyunkra. A nyanyást ne tessék félreérteni, ez egy fogalom. Egyfajta Emő-Nyuli Betti stílus. Minden nyanyás, ami valamilyen szinten beleesik a nosztalgiázós, viktoriánus és hasonló témakörbe. Úgyhogy ez igenis egy nyanyás párna. És mi igenis szeressük' a nyanyásosat. A sarkára tűzve, amit azóta jól leszedtem, egy szépséges kagylós fonaltartón lógott egy igazi Emős festésű fonal. Legalábbis asszem Emős festésű. Szép tompa zöldes-barnás színekből.

De adtam is, egy kötős táskát. Emő szeretett volna egy rózsás kötős táskát. Persze megint nyanyásra járt az agyam, így ezeket a tompa színeket választottam. Mivel még karácsony előtt készült, az első gépi applikációs munkáim között volt. Ha nem az első. Kicsit meggyűlt a bajunk egymással, és sokat agyaltam rajta. Szerintem 3 fenyőfa összes tűlevelét letépkedhettem volna tetszik- nem tetszik majd neki formában, a szeret nem szeret analógiájára. Aztán úgy döntöttem, tetszik majd :-). Kapott zsebet az apróságoknak, meg csipkét, mert az minden nyanyás dologra kell :-)

Guten morbid :-)

         Azuram, az a drága ember eléggé megvidámította az éjszakámat. Ejnye no, nem ám úgy :-). Elutazott Londonba. Tegnap este, hajnali fél 4-re hívtam neki egy taxit. Mert ezek az idióta paranoidok kitalálták, hogy már 2 órával előtte kint kell lenni a reptéren, és szerintük London a tengerentúlon van. Felkeltem, taxi jön, apa elmegy. Visszafekszem. De valami nem stimmel. Tuti valamit itthon hagyott. De vajon mit. Felkelek, kóválygok. Na mit hagyott itthon? Persze, hogy a notebook-ját. Nem mintha nem arról kellene előadnia a kínai-amerikai-görög-meg a franc tudja kiknek. Mobilja kikapcsolva. Ugye milyen jó, hogy én hívtam a taxit? Hívom a diszpécsert, hogy lécci, keresse meg  nekem azt az úriembert, aki az én béna pasimat viszi a reptérre, toljanak egy hátraarcot, különben hirig lesz. Szerencsére még nem jártak messze. De azért érdekel, mikor vette volna észre, hogy nincs nála?

           Mondtam már, hogy imádom  a farsangot? Persze, hogy mondtam. De ezt most tényleg. Az én egyébként hepciás, mindig kekec gyerekem ezúttal, ahogy tavaly is megkímélte az anyját. És ördög akart lenni. Imádom :-). Persze a legegyszerűbb az lett volna, ha közlöm vele, hogy ahhoz be se kell öltöznie, de nem akartam belegyalogoni a kis sötét lelkébe :-). Így beszereztem egy garbót, cicanadrágot, 10 perc alatt varrtam egy farkincát, és reggel 6-kor kipingáltam. Nekem tetszik :-). Vettem neki szarvakat is, de úgy kicsit lányos volt, és ez a festett jobban tetszett.

Tudom, tudom, lassan a nyúl jön, de én még mindig adós vagyok pár karácsonyi fotóval. És most, hogy előkerült a gép, ezeket a szépségeket is fotóztam.  2 kedves barátnémtól kaptam őket, azon a bizonyos karácsonyi pszichokávézáson.

 

Ezt a kis gyönyörűséget Dékata készítette. Igazán bájos, jó nyanyás, ahogy szeretem és pont illik a konyhámba.

 

Ugye? Mondtam én, pont itt a helye.

Ezt a kötőtűtartót pedig Safi Mónitól kaptam. (nem tom mér fordítja meg a képet). Éppen jókor, mert a fent nevezett férfiember éppen elkezdett nyafogni, hogy elpakolhatnám a kötőtűimet :-). Ugyan még nem laktam be, mert azóta hozzá se nyúltam kötéshez, de ami késik......

Köszönöm lányok!!

Ja, és még azokat a dogokat sem mutattam, amiket ők kaptak tőlem. Úgy tűnik egy rugóra járt az agyunk, mert én is kötőtűtartót késíztettem :-). Ez a megalomán kivitel, 40 db tű fér bele :-). Kata, ezt az őszies színűt kapta, mert ő egy igazi őszi színű csaj :-). 

Úgy tűnik, teljesen esélytelen vagyok, úgy forgatja, ahogy neki tetszik. Ugyan a fotókon  még nem látszik, de a lebernyegre utólag tettem 2 kis szalagot, ahová a kötésjelölőket lehet aggatni.

Mónikám pedig egy pillangómániás, tavaszi csaj, ezért ezt a halvány lilát választottam. Ezeken a képeken már látszik a kötésjelölő tartó is. Ja, meg jelölőt is készítettem. Neki még nem volt nyulis :-). Azt hiszem többet nem veszek kész ferdepántot. A sajáttal sokkal könnyebb volt  dolgozni (Katáé), és szebben is sikerült egy picit. 

És Ági mi mást kaphatott volna, mint hóembert:-) Pontosabban egy hóemberes alátétet, és egy kesztyűs szalvétagyűrűt.

 Na, minden adósságomat törlesztettem :-)

Kész vagyok....

 mint a matek lecke. Tegnap éjjel 2-ig, -vagyis ma, vagy nem tom, lényeg a 2, - gályáztam, hogy készen legyenek az utolsó ajándékok, amiket ma kellett odaadnom.

        Szüleim kaptak egy fényképalbumot, mert mindig azon sopánkodnak, hogy mióta ez a digitális technológiai forradalom lezajlott, nincs képük az unokáikról. Hozzáteszem teljesen jogos az észrevétel. Még az oviban is CD-n szoktam kérni a képeket, és nem papíron. Szerintem utoljára még filmről hívattam elő képeket, és az sem ma volt. Ezért gyorsan rábeszéltem magam, hogy a kedvenceimből papírozzak néhányat. De gondoltam, akkor egy méltó csomagolást is kapjanak hozzá, ahová még sokáig gyűjtögethetik a kis istenátkák képeit. A Lanarte egyik közkedvelt képére esett a választásom. Gyorsan pingáltam hozzá nekem szimpatikus vásznat, feljelöltem, hímeztem. Kicsit be is úsztam vele, de nem feltétlenül kellett volna ennyire :-). Az volt a terv, hogy csak a gyerekeket teszem rá, de miután pontosan felrajzoltam az album méretét, valahogy odakívánkozott pár virág. Így esett, hogy 25-én este 10-kor lettem készen a hímzéssel, és akkor album még sehol sem volt. Persze a bedugós, könnyen szétszerelhető album nekem nem volt jó, nekem varrott, fűzött kellett. Így megint az lett a vége, hogy szétmiszlikeltem az egészet, és új ruhát kapott. Persze ezzel sem vagyok elégedett, pedig ez már a 4. könyvkötésem. Egyszer csak ráérzek.

 A másik, az egyik kedvencem, "hosszúpuska".  Avagy egy manöken típusú angyalka. A tesóm barátnője kapta. A kabátja már történelem. Valami jó kis gyapjúszövetre volt szükségem, így eszembe jutott anyukám 25-30 évvel ezelőtti fiaskója, amit egy nadrág elszabásával követett el, így nálam kötött ki az anyag, hogy csináljak belőle valamit. Érdemes ám megnézni azt a divatos prémet a cipőn, és a kabátkán.:-) . De kellett neki tábla is. Na azt miből. Milyen jó, hogy a gyerek minden vackot hazahord. Ez esetben fakérget konkrétan. A fúrógéppel hadakozva, letörtem a szélét, de ez nem tudott visszatartani, tábla lett. Mégis csak egy téli angyal, úgyhogy fűrészeltem neki egy fenyőfát is.Imádom, nekem is kell.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem hiányérzetem van. Mintha elfogytak volna a feladataim. Most mit fogok alkotni? Azért biztos kitalálok valamit.:-). Mint anno a fiam. Úgy 3 éves volt, amikor az alábbi kérdést tette fel:

- Anyuciiiiiii, ideges vagy?

- Nem, kicsim, nem vagyok ideges.

- Akkor mindjárt kitalálok valamit. :-)

Angyal voltam

       Ééééééés igen, időben odaért az angyalkám Erikához. Ki is kaptam, hogy apróságról volt szó, de nem bírtam ki. Amikor megmutatta az új díszeit Ildától, egyértelmű volt, a karácsonyfa szoknya, vagy inkább terítő. Apró, vagy sem ez lesz. Időközben a csomagolása is átalakult, mert kisebbre kellett szabnom, hogy bele tudjam pajszerolni az egyetlen itthon fellelhető, elfogadható állapotú dobozba. 

      Minden szerénység nélkül úgy érzem, igazán jól sikerült. Bár a norvégok megtréfáltak kicsit a szabásmintával, és én is csak akkor kezdtem matekozni, amikor 8 cikkből még véletlenül sem jött ki a 360 fok, de persze ez már csak összevarrás után derült ki. De nem úgy van az, mégsem mondhatom Erikának, hogy tegyél a közepére egy bazi nagy fát, és akkor majd kilapul :-). Fúr farag, szab varr, de sikerült. A norvéggal nem igazán boldogultam, és annyira rutinos PW-ben sem vagyok, így a saját fejem után mentem, ezért nem tűztem agyon a dolgot. Ha valaki megosztaná velem a sorrendet, szívesen megtanulnám. Pl. elvileg rácsosra volt tűzve az applikáció alatt, 8 cikkből áll, és nem egy nagy terítő. Azon morfondíroztam, hogy mi van előbb. Ha ráteszem az applikációt, utána nem tom tűzni, mert ronda lesz. De ugye mindhárom réteget át kell tűzni? Igen ám, de nem szegőpántos, így elvben stirceléssel kell összevarrni, azt meg megint nem ha már meg van tűzve. Na, fából vaskarika. Így lett a tűzés végül sugárirányú.

Remélem drága barátnémnek is tetszik. Idén volt szerencsém, időm, és hangulatom, hogy kárpótoljam a barátaimat a tavalyi nagyon apróságokért. Még ha erre nincs is szükség, hiszen tudom, hogy az ajándék lényegtelen, így is, úgy is szeretnek. Ami nagyon sokat jelent nekem.

Boldog Karácsonyt Nektek, akik megtiszteltetek a figyelmetekkel és velem voltatok! És külön Boldog Karácsonyt Drága Angyalka, bárhol is legyél!

Ide sajnos gőzöm sincs, hogyan tudnám beszúrni az én karácsonyi hangulatba hozó dalomat Szekeres Adrienntől, ezért beteszek egy linket, ahol meghallgathatjátok.

http://bernadette31.multiply.com/music/item/215/215?replies_read=10

 

 

Meg még egyet bibíííííí........

..........ma ideért Erikám ajándéka. Mire hazaértem a futkosásból, egy doboz várt az asztalon. Benne 2 csomag. Az egyikben finomságok, kézzel készült bonbonok, sütik. Ostorral kellett a családot távol tartani egy fotó erejéig. :-). Isteni finomak. Azuramnak a májashurkás ízlett :-). Vagyis csak hasonlít egy szelet  májashurkára, egyébként az íze, mint egy finom biocsemege. Magocskák, meg tippem sincs mik voltak benne, de finomak :-)
A másik csomiban pedig válogatott kincsek voltak. Gyönyörű selyem és organza szalagok, egy álomszép csipke, ami szerintem a fürdőszoba polcon fog lakni, egész különleges bannerakasztó, és egy motring hajszálvékony, gyönyörű rózsaszínes és finom (talán abból a déli országból, ami nem jut eszembe :-) gyapjúfonal.

Nagyon szépen köszönöm Erika angyalka :-)

Nyulas Misi pakott kapott

        Aki jelen esetben én vagyok, és Ági kézbesítette az ajándékomat. Azt mondta, ez egy karácsonyi, és nem karácsony utáni ajándék, úgyhogy nem várja meg az esőnapot, most kell enyém legyen a hatalmas szaloncukrom. Mert így csomagolta. És véletlenül én is így csomagoltam az övét :-).
     Megállapodtunk, hogy beadja azuramnak az irodaházba, ezt az emberemmel meg is beszéltem. Még délelőtt is felhívtam, hogy az Ági most ott toporog a kapuban, és bead nekem egy csomagot jó? Jó.
Erre este jön haza, aszongya: Valami futár hozott egy csomagot a nevemre, (már az övére), Somy vette át, de szerintem ez a tiéd. Mintha nem mondtam volna el vagy 2x. Szerintem a japánok, akikkel skyperandizott men in black-esen levillogták, és kiszívták az emlékeit. :-)

De a lényeg, drága Ági, hogy megkaptam a csomagot, és nagyon nagyon köszönöm, nagyon tetszik. Már fel is lógattam :-).
A fotó ugyan nem adja vissza, de én csak bannerpárnának hívom. Ugyanis egy banner kitömve. Nagyon ötletes. És az alapja se csak ám úgy karácsonyi anyag. Hanem egyenesen karácsonyi anyag mix össze"pecsvörközve", és valami hihetetlenül jól néz ki. És egy jó fej applikált hóember- mi más :-)- vigyorog rajta. AZért külön figyelmet érdemel ám a zsák is. Szó, mi szó, úgy tökéletes, ahogy van.

Hószünet....

..........miatt elmaradt a banyazsúr. Az úgy vót, hogy összeülünk a "kislányokkal" egy kis karácsonyi hepajozásra. Beszélgetünk, átadjuk az ajándékokat, és nagyban örömködünk egymásnak. Már a szervezésnél is akadt némi fennforgás, de levajaztuk. Már azuramba  reggel beletöltöttem 2 homeopátiás nyugtatót, hogy túlélje a gyerekfelügyelést. Éppen egy szál ciciben rohangásztam, és próbáltam kikódolni a szekrényemből valami göncöt-bár megtárgyaltuk - én meg én-, hogy bakancshoz fogok öltözni, mint egyetlen használható lábbeli ebben a zimában, amikor látom Katám keresett, és postagalambot is küldött, miszerint hóakadály miatt elmarad a bandzájozás. Na fene. Most mehetek korizni-mer azuram kitalálta, hogy ez az egyetlen módszer, amivel épésszel kibírja a délutánt, ha jégre teszi a srácokat. Egyébként szeretek korizni, de most sokkal inkább egy forró melange-ra vágytam, minthogy kidugjam az orromat a hidegbe.

De ugye, amit anya megígér-akár jó, akár rossz,- azt be is tartja. Úgyhogy felvettem a tundrabugyimat, és a sugárbiztos térdzoknimat és irány a pálya. Odaér, cipő le, kori fel, néni mondja, nézzük meg a jeget, hogy megfelel-e. Uram megnéz, kérdi a nénit, bácsit, mennyit engednek a jegy árának a feléből, mert ez szar. Bácsi ingyé beenged. Na, kb. ennyit is ért a dolog. Az éjszakai -17 fok, meg a szélvihar nem kimondottan tett jót a jégnek. Lyukak, buckák, törések. Már az első 5 percben éreztem, ez csak arra alkalmas, hogy jó összetörjem magam rajta. Így nem is volt terhes, hogy a lányom kezét fogva csak totyogtam. Aztán persze a fiam belekergetett egy versenybe, ahogy azt szeretem ész nélkül, lobogó fülekkel. Zakóztam is akkorát, mint a télikabát. Szerintem Letenyénél még érezték a rengést, de legalábbis a West End alapjaiban rogyott meg. Azért a srácok élvezték, és ez  a lényeg. Csak 3 lábujjamat vesztettem el fagyásos sérüléssel, de megérte :-). Na jó, ez nem igaz, de majdnem.

    Ja, igen. És ezeket nem kaptátok meg "ronda banyák". Akarom mondani drága barátnőim :-). De ami késik......Erikám a te Jézuskád postásegyenruhát húzott, remélem tartja a határidőt, amit a néni ígért.

Béééénáááák:-)

     Már a lányom meg én. Ő azért, mert folyamatosan azt mondogatta, hogy pénteken lesz a karácsonyi babazsúr az oviban, én meg azért, mert nem néztem meg elég alaposan a faliújságot, pedig minden nap megnézem. De valahogy nem volt kint a külön papírka, ahogy szokott, nekem beolvadt az info a mit csináltunk ebben a hónapban tanmenetbe. Így esett, hogy tegnap 5 órakor közli az óvónéni, hogy Bettikém, holnapra egy kis sütit meg szörpit kérünk szépen. Jó. Mé' mi lesz holnap? ............őőőőőő, akkor futás. Ugyanis az ajándékok még sehol. Volt 1000 és egy ötletem, hogy mit adjak nekik. Először nesszeszer. Á, ahhoz nincs kedvem. (persze először az én drága barátnőim dolgait követtem el, nehogy kicsússzak az időből). AZtán  volt még  alma, körte, manócipő, applikált törölköző, a szokásos bőség zavara. De a 2 béna nőszemély megoldotta a problémát. Mi az, amit este 6-kor másnap reggelre még el lehet követni, lehetőleg legalább 5 darabot? Szerencsére már ért bennem a gondolat, hiszen a péntek sincs messze, így délelőtt beszereztem néhány hozzávalót. Így lett narancsos almalekvár, meg egy kis szaloncuki légies csipkével. Akartam saját címkét csinálni, de így is fél 2-kor feküdtem le, így Katáét használtam, amit hivatalosan is megosztott a lekvárfőző brigáddal.

      Persze a lurkók is segíteni akartak, ami leginkább abban merült ki, hogy azon veszekedtek, ki álljon anya mellett, és milyen feladatot lássanak el, és közben lovagi tornát vívtak körülöttem, és próbálták egymást lelökdösni a székről. Illetve Bence próbálta lelökni Lillát, aki a székről ádázul hadonászott és válogatott szitkokat szórt a bátyó fejére. A végén persze hisztibe fulladt a dolog, mert nehéz megmagyarázni egy 5 évesnek, hogy nem tud egyedül lekvárt főzni, még akkor sem, ha székre áll. Főleg, ha már abban elfárad, hogy kifacsar 3 citromot :-). Persze jött ám Bencétől a versenyzés "ugye anya, ma én vagyok a rendesebb , és ugye anya én vagyok a segítőkészebb, és ugye anya én vagyok a ........." és itt jöttek mindenféle szuperlatívuszok. Most vagy az hatott, hogy a Jézuska mindent lát, vagy a Nyugati aluljárójában tett dzsungeltúra tette meg a hatását az én kertvárosi gyerekemnél. Egyébként, még mindig nem igazán tudja hová tenni ezt a Jézuskás dolgot. A kis nyavalyás kikutatta az ajándékot, amiért iszonyú dühös voltam, de mégis a Jézuskát várja, akitől majd szerinte megkapja őket. Gondoltam rá, hogy nem is teszem a fa alá az áhított dobozokat hihi. De milyen dolog karácsony Szent Estéjén megríkatni egy gyereket?Vagy kettőt. Néha rácsodálkozom, mennyire ellentmondásos ez a kisfiú. Tegnap hazaállít egy kérdéssel, hogy " Anya a házasság előtt is születhet gyerek?" Szerencsére nem ittam éppen, így nem köpködtem össze a monitort, de az volt az első gondolatom, hogy ugye nem leszek nagymama?:-). De persze nem bagatellizáltam el, hiszen ez komoly dolog. Bár a kérdés okát még mindig nem tudom. Szóval ilyeneket kérdez, ugyanakkor édesen zokogni kezdett szombaton, amikor egy Bibliai történetet néztünk,- nagy konkrétsággal Jákobét-, és egy szikláról leesett egy csacsi. És majdnem én is bőgni kezdtem, ahogy a 9 éves fiam kiabál, hogy jaj, anya, ne, mindjárt leesik a csacsi, és ömlenek a könnyei. Aztán gyorsan bebújt a hímzőállványom mögé, hogy ne lássuk, elvégre ő már nagyfiú.
     Na futok is, mert még közel se vagyok kész. Igértem a királylánynak egy szép ruhát, meg még egy csomó dolog vár. Naná, hogy a Luca napi ablakmosós projektem orvosi utasításra befulladt, miszerint tessék sokat pihenni. Merek én ellenkezni? Ugye a Jézuska azért még jön hozzám, mert nem lát be az ablakon ? :-)))

Éljen, éljen, éljen

        Egy kis házirabszolgás marháskodásról akartam ma írni, de sokkal jobb témám akadt. Drága Erika barátnőm ma megkapta az ajándékát, amivel itt riogattalak benneteket. Így már meg is mutathatom. Annyi gyönyörűséget kaptam már tőle, hogy ezúttal én is készíteni akartam valamit. Születésnapjára, -ami sok hónappal ezelőtt volt- készült a receptes könyvecske, amibe a finomságokat gyűjtögetheti. Tudom, az internet korában, amikor már nem szakácskönyvet teszünk a konyhapultra, hanem notebook-ot, ha sütni akarunk, ez már idejétmúlt ötlet lehet, de én odavagyok az idejétmúlt dolgokért, és azt gondolom, jó olyan dolgokat használni, amiről eszünkbe jut valaki. Elképzelem, ahogy Erika kavargatja a kis sütijét, amikor már nyanyák leszünk, és annyi fogunk lesz, hogy a hamut is mamunak ejtjük, és egyszer csak arra gondol, "mi lehet az én kerge barátnőmmel? Jaj, hogy az a nőszemély mindig csinál valami marhaságot:-). "  Ez a minta már régóta nagy szívszerelmem volt. Így nem volt kérdés, hogy valaki meg fogja kapni :-). És jó eséllyel nem én. Így kicsit szétfiléztem, és ezek lettek belőle. A hímzéssel nem vagyok elégedett, mert ennél sokkal szebben tudok hímezni, de nem tudtam eltántorítani magamat, hiszen erre az anyagra álmodtam meg. De ezt meg úgy képzeljétek el, mint egy darab patikai gézt. Életem első könyvkötése is, hát van még mit gyakorolni. De a belsejébe különösen odaillőt találtam, pedig már az agyára mentem a bótos néninek, mert egy papír sem tetszett, mire kétségbeesésében előkapta nekem ezt a kézzel készült indiai merített papírt. Ha' mé' nem ezzel kezdte? :-)  Mutogatom azuramnak- szerencsére nagy rajongója a műveimnek ( és akkor még úgy volt, hogy egy talin odaadom az áldozatnak . Már nem azuramat, hanem az ajándékot)-, "Hú, ez nagyon szép. Ha nem jön talira, pirossal, hímezd át a nevét egy vonallal, és írd mellé, hogy a Nyuszijjjé". De nem hímeztem át, mert ez az Erikájjjé akart lenni. Aztán már gyorsan elröppent az a fél év, amíg elkészült hozzá az edényfogó is. Illetve a hímzés megvolt, csak az a varrás nem akart összejönni. Nem jött az ihlet.  De már annyit dumáltam róla, hogy mutatom is. 

            A neszeszer pedig a névnapjára készült, ami szintén sok hónapja volt (pirulós). Adott volt, hogy madárka lesz. Lehetőleg vörösbegy.  Bár egy egészen más madárkás elképzelésem volt, mert évekkel ezelőtt egy Susannában találtam valamit, amiről rögtön ő jutott eszembe, de amikor előkerestem, már nem is tetszett annyira. És akkor akadtam rá erre a kis MTSA madárkára. Egy nagyobb mintából vágtam ki, volt még mellette mindenféle francia hablaty, de ki tudja mi van rá írva. Mi van, ha a sült csiga receptje? 

Az anyagot tégelyes textilfestékkel festettem, hogy picit fakéregre, vagy ilyesmire emlékeztessen. A hátlapja kockás zefír, de mi illik még egy kismadárhoz? Persze, hogy virág. Így került rá a robbantott virágból is. Ugye mondtam, hogy pont jó lesz még valamire? És hogy még jobban oldjam a kockák feszességét, bélésnek is az elmaradhatatlan fáradt színű rózsás anyagom került. Ebből lassan egy raklapnyi van itthon, mert mindig, amikor a kedvenc méterüzletemben járok, veszek 1 m-t. Csak a biztonság kedvéért, nehogy ne legyen, amikor kell :-)). Ja igen. A húzóka. Ez adott volt, hogy apró tulipán lesz. EZ meg ugye az én mániám. De valami még hiányzott róla. Ekkor ugrott be a barna swarovski, de csak a lehelletnyi csillogás miatt. Na, most jól kiveséztem mindent. A cipzárra még mindig nem találtam meg a megfelelő bevarrási módot, de egyszer úgyis összejön. Nekem az a Tildás, árkon-bokron bélésen mindenen át összevarrós nem tetszik. Vagy csak én vagyok béna.

  

Naná, hogy a fiam kitalálta, hogy ez a madárka olyan éééédiiiii, neki is kell. De mi a fenét lehet csinálni egy fiúnak ilyen pipiből? Ellenőrzőborítót? Hátha elhiszi a tanerő, hogy tulajdonképpen nem is a patások, csökönyös öszvérek osztályába vagy micsodájába tartozik, hanem az ártatlan kismadarakéba?