Béééénáááák:-)

     Már a lányom meg én. Ő azért, mert folyamatosan azt mondogatta, hogy pénteken lesz a karácsonyi babazsúr az oviban, én meg azért, mert nem néztem meg elég alaposan a faliújságot, pedig minden nap megnézem. De valahogy nem volt kint a külön papírka, ahogy szokott, nekem beolvadt az info a mit csináltunk ebben a hónapban tanmenetbe. Így esett, hogy tegnap 5 órakor közli az óvónéni, hogy Bettikém, holnapra egy kis sütit meg szörpit kérünk szépen. Jó. Mé' mi lesz holnap? ............őőőőőő, akkor futás. Ugyanis az ajándékok még sehol. Volt 1000 és egy ötletem, hogy mit adjak nekik. Először nesszeszer. Á, ahhoz nincs kedvem. (persze először az én drága barátnőim dolgait követtem el, nehogy kicsússzak az időből). AZtán  volt még  alma, körte, manócipő, applikált törölköző, a szokásos bőség zavara. De a 2 béna nőszemély megoldotta a problémát. Mi az, amit este 6-kor másnap reggelre még el lehet követni, lehetőleg legalább 5 darabot? Szerencsére már ért bennem a gondolat, hiszen a péntek sincs messze, így délelőtt beszereztem néhány hozzávalót. Így lett narancsos almalekvár, meg egy kis szaloncuki légies csipkével. Akartam saját címkét csinálni, de így is fél 2-kor feküdtem le, így Katáét használtam, amit hivatalosan is megosztott a lekvárfőző brigáddal.

      Persze a lurkók is segíteni akartak, ami leginkább abban merült ki, hogy azon veszekedtek, ki álljon anya mellett, és milyen feladatot lássanak el, és közben lovagi tornát vívtak körülöttem, és próbálták egymást lelökdösni a székről. Illetve Bence próbálta lelökni Lillát, aki a székről ádázul hadonászott és válogatott szitkokat szórt a bátyó fejére. A végén persze hisztibe fulladt a dolog, mert nehéz megmagyarázni egy 5 évesnek, hogy nem tud egyedül lekvárt főzni, még akkor sem, ha székre áll. Főleg, ha már abban elfárad, hogy kifacsar 3 citromot :-). Persze jött ám Bencétől a versenyzés "ugye anya, ma én vagyok a rendesebb , és ugye anya én vagyok a segítőkészebb, és ugye anya én vagyok a ........." és itt jöttek mindenféle szuperlatívuszok. Most vagy az hatott, hogy a Jézuska mindent lát, vagy a Nyugati aluljárójában tett dzsungeltúra tette meg a hatását az én kertvárosi gyerekemnél. Egyébként, még mindig nem igazán tudja hová tenni ezt a Jézuskás dolgot. A kis nyavalyás kikutatta az ajándékot, amiért iszonyú dühös voltam, de mégis a Jézuskát várja, akitől majd szerinte megkapja őket. Gondoltam rá, hogy nem is teszem a fa alá az áhított dobozokat hihi. De milyen dolog karácsony Szent Estéjén megríkatni egy gyereket?Vagy kettőt. Néha rácsodálkozom, mennyire ellentmondásos ez a kisfiú. Tegnap hazaállít egy kérdéssel, hogy " Anya a házasság előtt is születhet gyerek?" Szerencsére nem ittam éppen, így nem köpködtem össze a monitort, de az volt az első gondolatom, hogy ugye nem leszek nagymama?:-). De persze nem bagatellizáltam el, hiszen ez komoly dolog. Bár a kérdés okát még mindig nem tudom. Szóval ilyeneket kérdez, ugyanakkor édesen zokogni kezdett szombaton, amikor egy Bibliai történetet néztünk,- nagy konkrétsággal Jákobét-, és egy szikláról leesett egy csacsi. És majdnem én is bőgni kezdtem, ahogy a 9 éves fiam kiabál, hogy jaj, anya, ne, mindjárt leesik a csacsi, és ömlenek a könnyei. Aztán gyorsan bebújt a hímzőállványom mögé, hogy ne lássuk, elvégre ő már nagyfiú.
     Na futok is, mert még közel se vagyok kész. Igértem a királylánynak egy szép ruhát, meg még egy csomó dolog vár. Naná, hogy a Luca napi ablakmosós projektem orvosi utasításra befulladt, miszerint tessék sokat pihenni. Merek én ellenkezni? Ugye a Jézuska azért még jön hozzám, mert nem lát be az ablakon ? :-)))