2010. december 23., csütörtök

Karácsonyi "mese" tőlem, Nektek!

        
Egy nagyon édes mesét akartam nektek írni, amit a tanító néni olvasott fel éppen Bencééknek, amikor megleptem őket az ajándékokkal. De jellemzően ottfelejtettem :-(. Így egy másikat kaptok, amit szintén tőlük kaptam tavaly. Azóta is a hűtőmön van, hogy ne feledjem. A Szeretet dicsérete a Bibliából egy picit másképp.  Karácsonyosan nekünk, hogy megértsük a lényeget.

" HA a házamat fenyőgallyakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.
Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.
Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.
Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal, horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, miről szól a Karácsony.
A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.
A szeretet, hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.
A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.
A szeretet nem irigyel másokat a házukért, amiben jól kiválasztott porcelán és odaillő asztalterítő van.
A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már el az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.
A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.
A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.
De a szeretet ajándéka megmarad.

Very very last minute ajándék

       Csak gyorsan egy újabb 5tletes cikk, mert szokás szerint karácsonyi nagy rohanásban vagyok. Tegnap éjjel még 32 virágszirmot varrtam fel, de erről majd később.
A cikket pár napja írtam, így azóta pár dolgot nyugodtan múlt időbe helyezhettek :-). Többek között azóta át is adtam az ajándékot, és persze csacska módon fotót nem készítettem, de valami hasonlót tudok mutatni, csak abban éppen szappanok vannak. A gyors és kedves ajándék pedig a fürdőpraliné. 


Az ígéret szép szó, ezt már a gyerekeim is tudják. Mi több, ha anya valamit megígér...Ezúttal mázlitok van, nem büntit ígértem, csak egy gyorsan, egyszerűen elkészíthető mégis igen luxus apróságot. Én a tanító- és óvónéniknek fogom ajándékozni egy kis háziszappan kíséretében.Mivel tényleg nem csak a kert van behavazva, hanem én is, így a körítéstől ezúttal megkíméllek benneteket

Lássuk a fürdőpralinét! Mire is jó?



Lopj egy kis időt fürdőzésre! Gyújts néhány gyertyát, engedd teli a kádat forró vízzel, dobj bele egy illatos pralinét, és merülj el az illatos ápoló, kényeztető fürdőben! És a halk zene is kell.
Garantáltan kipróbált recept. A Kencekeverdében tanultam.  


Hozzávalók:


100 g alaphoz. Ez kb 8-10 db-hoz elég. Naná, hogy nekem megint puccolni kellett, így csak 6 db lett. De mit tegyek, ha szerelmes vagyok ebbe a formába?
:-)  



10 g tetszőleges hidegen sajtolt olaj (mandula, makadámia dió, jojoba, sárgabarackmag, stb. stb. Ha nem akad más, akár az extra szűz oliva is szóbajöhet. Van, aki csak salátában szereti, de akadnak, akik a bőrápolásban is esküsznek rá )
64 g kakaóvaj (Leggyorsabban patikából tudod beszerezni, bár ha utána olvasol, erről is megoszlanak a vélemények. Nekem épp patikai van itthon.)
16 g sheavaj 
10 g lysolecitin (El is hagyható. Étkezési lecitinként talán bioboltban is találsz. Emulgeáló funkciója van. Segíti az ápoló olajok elegyítését a fürdővízzel, nem mellesleg könnyebb a kádat is kisikálni

25-30 csepp illóolaj (Vigyázz, csak 100%-os illóolajat vegyél. Akár a kétbetűs illatszerboltban is találsz, vagy bioboltokban.)
Én most levendula és jázmin kombinációt választottam. Mindkettő antidepresszáns, fájdalomcsillapító, nyugtató hatású.  


Vegyél egy mérőpoharat, vagy sima poharat, pici kerámia edényt! Mérd ki az olajat, tedd bele a lecitint! Állítsd vízfürdőbe, és melegítsd össze! Egy másik edénykében mérd ki a kakaóvajat és öntsd hozzá, amíg elolvad.! Nem főzzük, nem hevítjük túl, csak addig hagyd a tűzön, amíg felolvad. Vedd ki a vízfürdőből, hagyd hűlni picikét! Mondjuk, amíg a pohár alja már nem égeti át a tenyered.


 Olvaszd fel benne a sheát! Ha nagyjából kézmelegre hűlt, keverd bele az illókat is. Majd öntsd formába! Legjobban a szilikonos jégkocka vagy bonbonkészítő formákat használhatod. Pl. a kék-sárga tegezős bótban' is találsz helyeseket. Olyat válassz, aminek nincsenek kilógó részei, nehogy letörjön a kivételkor. Hagyd megszilárdulni! Könnyebb kivenni a formából, ha fél órára fagyasztóba teszed. Vagy ebben a "csodás" időben hajítsd ki a teraszra, ahogy én.


A kakaóvaj, a sheavaj és az illók hőérzékenyek. A téves netes infok miatt hívom fel erre a figyelmet. Ezeket az anyagokat még véletlenül sem főzicskézzük, hevítgetjük. Az illók pedig no perc alatt elillannak - furfangosan a nevükben is benne van- ha túl forró alapba tesszük őket.     
Végül nincs más dolgod, mint szépen becsomagolni, átadni és begyűjteni a bókokat és hálálkodásokat. Vigyázz, ha rákapatod a családot, nagy tételben gyárthatod!



És szokás szerint ne feledd, Yes, you can(ce)! 

2010. december 18., szombat

Last Minute ajándék (tudják, srácoknak)

A következő cikket szintén az 5letesre írtam. Így lehet benne néhány olyan info, amit ti már tudtok. A képeket megint önkényesen forgatja, továbbra sem értem, milyen alapon.

      
       Nem egészen ebben a témában ígértem ajándékot, de talán még kencében is tudok mutatni a napokban egy very last minute meglepit. De tudjátok, ember tervez, Murphy meg monnyon le!!! Az elmúlt 2 heti mérlegem nem éppen pozitív, egy cserbenhagyásos karambollal áldozatként, egy ripityára tört autó, és mínusz 200.000 kemény HUF a javításra. Ez némileg belassította az ügymenetet.
      Gondolom nem vagyok egyedül a "minden évben a körmömre ég a Karácsony " bandában. Ez egy nagyon veszélyes háztartási utcai harcos banda. Olyan megátalkodott nőszemélyekből áll, akik bármilyen eszközt bevetnek, még az erőszaktól sem riadnak vissza - leginkább önmagukkal szemben- , úgy mint hetekig tartó, végkimerülésig szervezés, rohangálás, álmunkban is bevásárló lista írás, valamint előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett tartós alvásmegvonás. Nekem idén különösen későn esett le, hogy hoppá-hoppá hamarosan Jézuskázunk. Lánykám ajándékával kapcsolatosan azonban van némi mentségem. Az én gyerekeim 5 azaz 5 perceként változtatják vágyuk tárgyát. Így ki akartam várni a megfelelő pillanatot, amikor már  nem lesz a kutyakosárból mondjuk táncoló, mosogató, felmosó, vezérigazgatónő Barbie.
      Egy abszolúte multifunkciós ajándékot készíthettek a leírás alapján. Olcsó, néhány óra alatt elkészül, és szerintem kedves ajándék. Multinfunkciós, mert egészen apró változtatásokkal akár "működő" - azaz élő - négylábú is kaphatja. 

Szükséged lesz:
1 tányérra  (az enyém egy 29 cm átmérőjű sütis tálaló volt)
skiccpausz vagy zsírpapír
tetszőleges textilekre
vatelinre (ez a kabátokban használatos, méterben kapható melegítő közbélés)
applikációs fólia (elhagyható, ha nincs a sifonérban)
és a szokásos szerszámokra, úgymint olló, vonalzó, ceruza vagy jelölőfilc, gombostű, varrótű és lehetőleg egy varrógép

Annyi volt a "művésznő" igénye, hogy rózsaszín legyen - mi más - és mindkét kutyi beleférjen. Nem mintha nem lenne talonban még vagy 3 másik ugató jószág. Természetesen plüsskutyáról beszélek. 
Tervezz! Először rajzold körbe a tányért. Majd tetszőleges távolságra rajzold fel még egyszer és alul, felül kösd össze a 2 kört. Nálam a kosár szélessége eme komoly mérnöki munka után 55 cm lett, a mélysége  ugye a tányér átmérőjéből adódóan 29 cm. Majd mérd le az ovális kerületét egy mérőszalaggal, ha tudod. Ha nem, akkor matekozd ki. Ha mérőszalaggal méred, jó, ha pár centit ráhagysz, az íveket elég csalókán lehet mérni. 


Szabásnál egyszerűbb, ha kettéhajtod a sablont és úgy szabod ki, szintén hajtott anyagon. De vizuális típus vagyok, így szerettem volna már papíron látni, hogy jó-e a méret? És ezt ugye már Godzilla is tudja, hogy  a méret a lényeg :-). Tehát szabd ki az alapot 1x a külső, mintás anyagból, 1x a belsőből - ez nálam termo - , és 2x a vatelinből. 


 Ha még szeretnél rajta merevíteni (mondjuk valódi kiskutyának), akkor öltönybe való, vastag vetex-szel megerősítheted akár mindkét réteget. Én több okból nem tettem. Úgy érzem igen sokat lesz mosógépben. Így könnyebb lesz bánni vele, és a vetex nem mindig szeret ilyen kiképzés alatt a helyén maradni. Hólyagosan viszont ronda. 
Papíron megtervezheted a kosár peremét is, de ehhez felesleges külön sablont készíteni, majd az anyagra felrajzoljuk. A perem méretei: 130x10 cm. Elvben kettéhajtva ráfér a dupla széles anyagra. Így hosszában kettéhajtott anyagra mérj majd fel 65x10 cm-t. A hajtott élhez rajzold be a "ki-belépő" helyét. Ez 7,5 x 4 cm. Értelemszerűen készen 15 cm széles lesz. Szabd ki a peremet, szintén 2x vatelinből és 1-1 a külső belső 
anyagból! Ne felejtkezz el a megfelelő varrásráhagyásokról!!!!! 


Így néznek ki a darabjaid. 


Illessz egymásra 1 textil és 1 vatelin réteget. Ha akarod, a széleit összevarrhatod tisztázó öltéssel. Én nem igazán szeretem, mert merev lesz a varrásráhagyás, és a  nagyobb daraboknál az anyagok különböző tulajdonságai miatt csúnyán elcsúszhat, és megtekeredhet az egész kóceráj. Úgyis minden vágott szélünk befelé néz majd.
Ha szeretnél a belsejébe némi mintát, tehetsz bele egy  applikált csontocskát. Legegyszerűbb, ha 4 részre hajtasz egy papírt, és rárajzolsz 1/4 csontot. Az applikációt leginkább ferde szálirányban érdemes szabni, mert sokkal szebben formázható, és a minták is szebben mutatnak.


 Ennek leginkább kézi applikációnál van jelentősége, de a last minute jegyében mi géppel fogjuk felvarrni. Ha nagyobb darabokból áll a mintád, egyszerűbb, ha 2 oldalú ragasztófátyollal dolgozol. Ebben az esetben semmi bonyolult nincs benne, hiszen a mintánk teljesen szimmetrikus. Rajzold fel és vágd ki a fóliából, és a textilből is a csontot, majd  vasald fel a textil hátuljára. 


 Figyelem, a papírt még hagyd a fólián!!!!. Ha picit kihűlt, húzd le a hátuljáról a papírt, helyezd el a kosár aljának belső anyagára tetszőlegesen, és nedves ruhán át vasald fel. A gőzölős vasaló nem helyettesíti a nedves ruhát. Sőt, állítsd le a gőzölést. Nálam ez az egy megoldás vált be, hogy tartósan fent maradjon minden vasalós közbélés. Varrd fel a csontot, ekkor fog hozzá az 1 réteg vatelint is. Használhatsz apró cikk-cakk öltést vagy tetszőleges díszítő öltést. Én kis méretű pelenkaöltést szoktam használni. 


 Varrd össze a perem rövid oldalát. 


 Rajzold fel a csontot  tetszőlegesen a kosár aljára, és tűzd meg. Ha van időd és kedved, akár kukacolással is rögzítheted. Ezt szintén a merevség elkerülése miatt nem tettem. Már a kukacoskodást. EZ a kis csontos tűzés is elég,  hogy megakadályozza, hogy folyton elcsússzanak a rétegek. 


Érdemes 4 stratégiai pontot kijelölni mind a perem részen, mind pedig a kosár alján, az illesztés miatt. Ehhez nemes egyszerűséggel 4 részre hajtjuk a darabokat és megjelöljük. A helyére gombostűzzük őket színt színére fordítva, és összevarrjuk. Elképzelhető, hogy itt némi csalásra lesz szükségünk, de vegyük figyelembe az anyagok nyúlékonyságát, és hogy a felső anyagot jobban tolja a gép még akkor is, ha rendelkezik IDT-vel (ami szerintem közel sem hozza azt, amit vártam tőle). Ráncigáljuk, feszegessük nyugodtan a részeket, amíg össze nem passzolnak. 


Az iménti mutatványokat ismételjük meg a kosár belső részével is. Az íveken vagdossuk be óvatosan a varrásráhagyást, hogy szebben kifeküdjön majd. 


Színt színére fordítva gombostűzzük össze a kosár felső peremét. A hátsó részen, lehetőleg ne a középvarrásnál, hagyjuk nyitva egy darabon a kifordításhoz. 


Varrjuk össze a peremet. A kilépő ívét szintén vagdossuk be, a sarkán vágjuk le a ráhagyást. Fordítsuk ki a  tákolmányunkat, jól gyömöszöljünk mindent a helyére, amíg még nyitva van a kifordító nyílás és bele tudunk nyúlkálni. Kézzel, láthatatlan öltéssel zárjuk be a kosarat. Íme a művünk. 



Változat:
Ha igazi kutyusnak készül, érdemes még merevíteni rajta közbéléssel. Esetleg tömőflízzel jó ducira tömni. Ebben az esetben viszont, gombostűzzük egymásra az összes réteget az alap és a perem találkozásánál, és a varrás hornyában varrjuk végig, hogy stabilabb legyen. Kabátflíz helyett használhatunk vékony szivacslapot is, bár ezt nehezebb beszerezni és dolgozni is bonyolultabb vele. Mindenképp készítsünk hozzá egy párnát, ami picivel kisebb, mint maga a kosár. Egyszerűbb tisztán tartani, és puhább is a kutyusnak. 
Lehet ezt még fokozni mindenféle szalaggal, csipkével, de ne feledjük, ez egy praktikus holmi. És nálam csak olyasmi jön be a házba praktikum címszó alatt, ami be tud jutni a mosógépbe.
Kifordítás után a perem szélét meg lehet tűzni keskenyen. De én nem vagyok tűzéspárti, itt meg kifejezetten úgy gondoltam, hogy megtörné azt a finom puhaságot, amit a flízzel sikerült elérnem. 

Igyekeztem elég részletesen, már-már szájbarágósan leírni, hogy kezdők is boldoguljanak vele. Ha valamit mégis kifelejtettem, kérdezzetek bátran.
Saját felhasználásra lementheted, elkészítheted, de kérlek tisztelj meg néhány alap dologgal:
1. Nem kereskedsz vele! Nem szeretném  kézműves portálokon, egyéb helyeken viszontlátni!
2. Ha bármit megosztasz belőle, tedd azt a forrás megjelölésével!

Köszönöm

Blaha Lujza művésznő :-)

        Annyi, de annyi mesélnivalóm lenne már megint, de most szokás szerint nyakamon a karácsony, így röviden  kis nevetnivaló Lillától. Hogy értsétek, egy kis háttér. Bencét szoktuk azzal riogatni, hogy ha nem tanul, az aluljáróban végzi. Ezt szemléletesen le is vezettük, ha nem tanulsz, nem lesz, vagy pocsék munkád lesz stb. stb. Nem kívánok a dologból szociológiai vitát nyitni, hogy nem minden hajléktalan tanulatlan és fordítva, pusztán meg akartuk ijeszteni némileg. Kezünkre játszik, hogy nemigen jár a kölök aluljáróba, így apa elvitte anno egy kis aluljáró túrára, bele  a susnyásba a Nyugati aluljáróba. Éppen volt is valami verekedős történés, és a szokásos mocsok, és hajléktalan áradat. Ezt elsőszülött gyermekem úgy élte meg, mintha a pokolba szállt volna alá, de ugye éppen ez volt a cél.
Tegnap Lilla jön panaszosan mesél az apjának:
- Apa, a Bence 1 hete azzal riogat, hogy ha így folytatom az aluljáróban végzem. De mondtam neki, hogy én nem végezhetem ott, mert én nem is mehetek oda egyedül, mert még kicsi vagyok :-)
Na ezen már jót derültünk, de volt folytatás is.
- Különben is mondtam neki, hogy neki sokkal nagyobb esélye van rá, hogy ott végezze, mert már 2x volt ott :-).

És egy kicsit dicsekednék is. Pindur Mandula= a lyányom, kb. 3/4 éve rockyzni tanul. Mostanában kezdtek el versenyezni. Az előző versenyen 2. helyezést értek el, ma meg 1. lettek. Show mini kategóriában. Sajna ez azzal is járt, hogy egy csoporttal feljebb kerültek, a nagyokhoz. Lilla (még ovis), Regi, és hátul Szandi (ők elsősök).

2010. december 3., péntek

Kinek mit hoz a Mikulás?

          Ha másnak is olyan ajándékot hoz, mint amit most nekem, akkor bocs, de ott rohadjon meg a Mikulás a hülye szarvasaival együtt.
Reggel szép komótosan autókázok bevásárolni. Egy védett útvonalon. Erre kivág elém egy idióta az egyik kis utcából. Félrehúzom a kormányt, nyakig ér a hó, autó kicsit riszál jobbra, balra, majd annyit látok, hogy jön a fa és egy árok. Még mindig jön. Bejött. Ajtó nem nyílik. Nagy nehezen kimászok. És látom, ahogy a balesetet okozó autó otthagy. Tanú nincs, az ő autóján nincs sérülés. Ennyi. 200.000,-. Nem, nem láttam a rendszámát. Fene tudja, amikor éppen pörögsz egy irányíthatatlan autóban miközben egy fa akar benézni az ablakon, nem az a legnagyobb gondod, hogy leolvasd a rendszámot. Dögöljön meg. Inkább mentem volna neki. Adott volna egy betétlapot és el van intézve. Most  ez lesz a karácsonyi ajándékom. Szép, szép a fatörzs minta, de nekem úgy jobban tetszett. És még pörgés közben is csak az járt az eszemben, hogy Istenem, összetörik a gyönyörű, imádott autóm, és mit fog szólni azuram. Hát nem volt boldog. De legalább nem kiabált. Tudomásul vette, hogy ez van. Aztán kapott egy infarktust, amikor megmondtam neki, mennyibe kerül. Őszintén szólva azt hittem a feléből megvan. Végül már ennek is örültem, mert a gumis műhelyben közölték, hogy ez lesz vagy félmillió. És ott álltam egyedül a szakadó hóban. Ez volt a legrosszabb. Simán otthagyott. Az árokból is egyedül szedtem ki az autót. Egy faszi ott söprögetett, de miután mondtam, hogy nincs semmi bajom, bement a melegbe. Első idegből rendőrt hívtam. Másodikból lemondtam. Mit tehetnének azonkívül, hogy 4 órát váratnak a 0 fokban szakadó hóban? Mit mondhatnék, hogy egy sötétbarna Citroen C5-ös kivágott vagy kicsúszott elém az utcából? És? Még ha ott lakik is. Megkeresik. Barátom, te okoztál egy balesetet, és elmentél. "Én? Biztos, hogy nem, arra se jártam." Ennyi. De valószínűleg nem is ott lakik, különben tudná, hogy annak ellenére, hogy nincs kint tábla, a földút alárendelt egy aszfalthoz képest. Akkor is, ha normál esetben jobbos lenne. Bár a jobbos kereszteződések értelmét sosem értettem. Csak arra jók, hogy folyamatosan balesetet okozzanak. De ez egy hosszú főút, 20 db alárendelt kisutcával. Egyértelműen elsőbbségem volt. Napi szinten járok arra. Csak most otthagytak, összetörve.........

2010. november 26., péntek

Könyves játék


Ajaj, nagyon link voltam. Most jutott eszembe, hogy jól elfelejtettem válaszolni Ani játékára. Ahogy nézem, magáról a könyves játékról lecsúsztam, de azért megírom, amit  gondolok. 

Olvasás: lételem, mint a levegő. Mindig, mindent olvasok. Még a használati utasításokat is:-). Könyvből is jöhet szinte bármi. Most újabb dolgot fedeztem fel. Hogyan tegyem izgalmasabbá a házimunkát? Tudtok ti vasalás vagy takarítás közben olvasni? Én igen. Hangoskönyv. Jó, jó tudom, nem ugyanaz, de mégis jobb, és hasznosabb,  és mennyivel szórakoztatóbb, mint csak bambulni kifelé a fejemből és azon morfondírozni, mekkora kupac ruha vár még rám. Így meg hajt a történet, és annyira kíváncsi vagyok a  folytatásra, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp kész vagyok.
Kortárs magyar irodalom: Schäffer Erzsébet-et Anitól loptam, különben nem jutott volna eszembe, pedig őt olvasgattam anno. Szégyen és gyalázat, ez nem az erős oldalam, de ígérem, rágyúrok a témára. Na jó, a gyerekeim révén még megemlítem Varró Dánielt :-). Ó, és az óhéber dumájáról méltán híres Vavyen Fable.
E-könyv:  Imádom. Zsebemben a könyvtáram. Egyáltalán nem érzem személytelennek, vagy rosszabbnak, mint a papír könyvet. Szeretem, hogy olyan méretben olvasok, ahogy kényelmes. Hogy nem szakad le a karom mondjuk az Anna Karenina alatt sem. Hogy nem kell bőrönddel mennem, ha vinni akarom az olvasnivalómat. Bárhol, bármikor kéznél van, amit keresek. HA egy idézet megtetszik, megjelölöm és kész. Ha keresem, nem kell átlapozzak 400 oldalt, mert tudom hol van, de legalább rá tudok keresni. És nem kell hozzá 3 szobányi könyvespolc. Nem mondom, amikor a gyerekemnek oldalszámban adták meg a Tüskevárból az olvasnivalót, voltam némileg bajban, mert másképp van tördelve. Persze van belőle legalább 2 papír példányunk is, de a fele könyvünk dobozban, a másik fele meg mennyezetig polcon, egymás mögött 2 sorban.
Könyves blogok: Információ. Annyi, annyi új könyv jelenik meg, vagy kerülnek elő régiek, amikről még csak nem is hallottam. Így sosincs gond a mit olvassak kérdéssel, mert biztos, hogy találok valakinél valamit. 
Könyvtár: vessetek meg, de nem szeretem. Lehet, hogy csak a szűz gyűjtőszenvedélyem, de a legtöbb könyv, a tulajdonomban van, amit olvastam, vagy legalábbis a családom tulajdonában. Azért régen nagyon sokat jártam könyvtárba is. De ma már főleg a nyitvatartási idejük miatt nem. A kerületben pl. nincs nyitva hétvégén könyvtár. De emlékszem még, amikor a kolesz könyvtárában betelt a kartonom, annyi könyvet vettem ki. És persze el is olvastam :-)


Ha már könyv és kérdés, kiegészíteném a dolgot. Ti emlékeztek mikorra datálódik a könyvimádatotok kezdete? Bármennyire is próbálom megfejteni, nem rémlik. Csak foszlányok.
Pl. volt egy olyan könyv, hogy Minden napra egy mese. Na az nekem nem volt meg, de csináltam magamnak. ELőszedtem a mesekönyveimet, és a tartalom jegyzékeket beosztottam hónapok és napok szerint. Anyukám örülhetett, amikor meglátta, hogy összefirkáltam :-). Még most is benne vannak a jegyzeteim. És kigondoltam, hogy minden nap mesélek a tesómnak :-). Aztán azt hiszem ez a project elhalt, de a beosztásig, meg néhány meséig eljutottam. 
       Az tuti, hogy a kötelezőket nem szerettem. Illetve azokat a kötelezőket, amik nagyon pasis, csatás, vagy nyomasztó írások voltak. Vért izzadtam az Egri csillagokkal, vagy a Kőszívűvel, az Aranyemberrel. De így járt a Pál utcai fiúk is. Azonban Szabó Magdát faltam. A Születésnap, vagy az Abigél nagy kedvenc volt. De akkor sem emlékszem a pillanatra, amikor magamtól, a saját örömömre a kezembe vettem egy regényt. Talán csak láttam, hogy anyukám ágya mellett mindig van egy könyv. És minden este olvas. Aztán elkezdtem böngészni a polcokat. Először meglepett, hogy mennyi betű, sehol egy kép :-). Végül beleakadtam a Vadölőbe. Talán ekkor kezdődött.  Máig emlékszem, ahogy egy nyári szünetben, ültem a 45 fokos tetőtéri szobámban, és akkor már a Nagy Medve fiait olvastam. És közben olvadt mogyorókrémet kanalazgattam. Tudjátok, volt az a mókuskáimos. És az összes zsebpénzemet arra költöttem. Persze nem mertem megmondani, és az üres dobozokat feldobáltam a szekrény tetejére. És egyszer anya megtalálta, és elkobozta a készleteimet:-). 6 forint 50 fillér volt egy dobozzal :-). És gyorsan fogyott, mert Tokei Ihto lenyűgözött. Kicsit talán bele is szerettem, és nagyon szomorú voltam, amikor úgy tűnt, meghalt. És máig emlékszem, amikor az unokatesóméknál voltunk, és a nagynénémnek meséltem, és egyszer csak közölte, hogy neki bizony megvan a második része, a Tokei Ihto visszatér. Azt a boldogságot:-). És képzeljétek, kölcsönadta. 
De még emlékszem a pöttyös Titkos kertre, vagy a Mi szemüvegesekre. Az enyém hibás volt. Hiányzott belőle vagy 40 oldal, illetve 40 2x volt benne. Sosem tudtam meg mi a vége:-). De azért nem hagytam ki a Pinknik könyveket sem. Emlékeztek Adrien Mole-ra? Még ennél is jobban szerettem a Hazudozót. 
És talán 6. vagy 7-es voltam, amikor totál idiótának néztek az osztálytársaim, amikor még a  fogalmazást is az akkor Lowoodi árva-ként futó Jane Eyre-ről írtam. És gúnyolódtak, hogy jaj,már megint az a lelencgyerek. Ezt talán egyik karácsonyra kaptam. De már nem emlékszem, hogy a keresztanyámtól, vagy a szüleimtől. De sok ilyen kedves könyvem van. Egyszer apukám talált valahol egy George Sand könyvet, A kis Fadette-et. Bár ez nem tetszett annyira :-). De elolvastam. És még mindig általánosba jártam, amikor elkezdtem Tarzan könyveket olvasni :-). Persze fejben Tarzan csakis Johnny Weissmüller lehetett. Azóta is selejtes minden Tarzan film :-). 
          Középiskolás koromra már eldőlt, hogy végleg megfertőződtem az olvasás szeretetével. És akkor már az össze kötelezőt elolvastam. Igaz, az osztályfőnököm, aki a magyartanárunk is volt, vért izzadt velem, mert rettenetesen kekec voltam. És néha még szándékosan értetlenkedtem is. Arra tisztán emlékszem, hogy Kaffka Átváltozása annyira a bögyömben volt, hogy 1 teljes órán át kötözködtem vele. Mert nem akartam megérteni, hogy ha olyan nagy bogár, hogy eléri a kilincset, hogy fér be a kanapé alá :-). A végén azt hiszem egy azért-tal vagy csak-kal zártuk le a vitát:-). De gyakran belementem olyan diskurzusokba is, hogy honnan tudják egy verselemzésnél biztosan, hogy mire gondolt a szerző? És ki dönti el egy akármilyen művészeti alkotásról, hogy giccs vagy sem? És ha nekem tetszik?  Végül abban maradtam magammal, hogy a macska gombolyaggal, minden körülmények között giccs, akárki festette is :-). És ez a meghatározás szinte a mai napig megmaradt az én szememben. Ami nekem tetszik, az művészet:-). Bocs Gogol és Kaffka, így jártatok :-). 

Nagyon szívesen veszem, ha ti is elmondjátok a mikor és hogyant. EMővel ma már úgyis nosztalgiáztunk egyet, amolyan emlékszel típusú csevegésben. Mondta is, hogy lassan elindul a járókeretéért, én meg kontráztam rá, hogy  hozom a rózsás urnámat, amit SZentKati szerint már biztos megvettem :-). Úgyhogy nosztalgiázzunk könyvekről. Akár itt megjegyzésben, vagy a blogotokon, csak dobjatok egy linket, hogy hol találom:-)

2010. november 25., csütörtök

Jobb későn mint soha, Boldog Névnapot Katáim!

        Máris sikreült ideáig jutnom. Mi több, az is leesett, hogy 25-e van. Ami önmagában nem lenne baj, de Katalin nap is. És nekem igen sok Kata, Katalin, Kati nevű barátom, ismerősöm van. Már nem győzöm itthon magyarázni, hogy nem, nem az a Kata, hanem egy másik. Tudod, akinek a.......Jól van Nyuszika, ne fojtasd, úgyse értem.
Szóval Drága Katáim, Katik, Katalinok! Nagyon sok boldog névnapot kívánok Nektek!
És mivel minden Kata barátnőmet humorral is megáldotta a Nagyfőnök odafönt, egyértelmű, hogy humorral fogom őket köszönteni. Figyeljetek Lányok, Anti bácsi ma Nektek udvarol!:-)

2010. november 24., szerda

Dr. Brandon agysebész Houdini T.

Az anyukám már megint nem ér rá, és nagyon szégyelli is magát, úgyhogy engem küldött, a Brandont, hogy meséljek valamit. Mér' nem ér rá? Mert megint takarít. Nem tom, de ez a hobbija. És mindig azt mondja, mi ( a Zsófi meg én) csináljuk ezt a bazi nagy szutykot. De azért imád, és inkább naponta felmos és letörölget, de akkor is legyünk mindig jól a lába alatt. Ezt teljesítjük is:-)

  Különben is, a kosz nem is miattunk van. Nem mi csináltuk, hanem a csúnya kőműves bácsik. Mi meg csak jól beletapizunk, és bevisszük a házba. Azt hittem ezért van ott az a sok homok, meg téglapor. De ez is a buta anyukám meg apukám miatt van. Ki mondta, hogy építtessék ide a kínai Nagy Falat? Azt hiszik, hogy akkor majd nem fogok kiszökni? Ezt nem tudom mire alapozza. De mit tegyek, ha úgy szeretem az anyukámat, és mindig a fenekébe kell bújnom? Az úgy van, hogy ahol nagy szőrkutyát látsz, vagyis engem, tuti 3 cm-nél nincs messzebb az anyukám sem. És ez így is van jól. De ez a buta mami, mindig itthon hagy. Persze ha bezár a házba, jól lepisilek mindent, és lerángatom a függönyt is, nem kell az, mert nem látok ki tőle. És még kapirgálok egy kis mintát az ajtókba is. De látom tanul, mert már nem zár be. Néha magával is visz. Van biztonsági övem, és üléstakaróm is. És nagyon szépen ülök, és rendesen várom az anyukámat, amíg visszajön.  Tegnap is vártunk egy nénit a buszmegállóban, és olyan kis út másik oldaláról, mint a Kerepesi út, egy néni átkiabált anyukámnak, hogy milyen gyönyörű vagyok:-). Ugye? Egyenesen codálatos.

       De ha esik az eső, mégsem akar kicsapni az udvarra. De amikor meg igen, akkor úgyis jól elszököm, hogy megkeressem. Nem megyek ám messzire. A buta bácsik telipakolták a garázst, és anya nem tudott beállni, így egy sarokkal arrébb hagyta  az autóját. Egyik reggel, mikor a szokásos anyakeresőbe indultam, oda lecsücsültem, és ott vártam. És amikor megismertem az autóját, mert ilyen okos vagyok ám, gyorsan loholtam utána haza. Aztán egyik reggel beárultak. Buta mami szokás szerint azt hitte, egy pici lyuk sincs sehol, antikutya system tökéletes. Hopi, már bújtam is ki egy akkora lyukon, hogy a mamám szerint egy patkány sem férnek ki rajta. Patkány tetszőlegesen behelyettesíthető csivavával. Na ők lehet, hogy nem férnek ki, de bezzeg a Brandon igen. És képzeljétek, valami árulkodós néni, beárult az anyukámnak. Persze nem véletlenül vagyok agysebész, mire mami hazajött, gyorsan visszabújtam, és bent a kapu előtt játszottam a nagyon rendes kutyát. Ártatlan fejeket vágtam. És van még egy fegyverem. Ez a szomorú kutyaszem támadás. Na, erre megtanítottam a kis vakarcsokat is. Ők olyan kétlábúak, mint a papám, meg a mamám, csak kisebbek, nagyon hangosak, és mindig nyúznak. De szerencsére nem csak engem, hanem anyát is, és ha akarnak valamit, bevetik a szomorú kutyaszem támadást :-).



 Ezen kívül cicának hívnak. Asszem még nem fejlődött ki rendesen az agyuk, vagy csak tojnak odafigyelni környezet órán. Én cica? Úgy nézek ki? Kis majomnak is szoktak hívni, meg nagy szőrmackónak is. Ez olyan, mint az az idegesítő pasi vagy mi a reklámban. Aki nem tudja eldönteni, hogy "nő vagyok", vagy "férfi vagyok". Hát, apám, asszem transzvesztita vagy. Először is, mert férfi ilyen köcsög reklámban nem szerepel. Mint ahogy  nem bohóckodik a Tahó Világban és  Big Bránerben sem. Egy igazi férfi így néz ki:


 És ilyen büdös izét se ken magára. Bezzeg egy jó kis husika szag. Vagy egy jó kis Eau de Kutyabogyó parfüm. Hmmm. Az igen. Mennyit dolgozom, mire ilyet szerzek. Erre jön az anyukám, és megtörli a szakállamat. Múltkor nem átallotta le is vágni. Pedig ott gyűjtögettem mindenféléket. Mondtam, tuti lökött. Mindig bedug a zuhany alá, és megmossa a talpaimat. VAn saját törölközőm is. Hihi, van amikor a Zsófi se ússza meg:-). Tudjátok, a Zsófi az a kis fekete vénasszony, aki sok sok rosszaságra megtanít. És most lotyózik. Hivatalosan tüzel, de anya szerint a lotyózás sokkal jobban fedi azt a tevékenységet, amit csinál. Konkrétan egész nap engem basztat. Az angolok úgy mondják, basztating, mert folyamatosan, szünet nélkül szekál. Így:

 És üldöz, és dugja oda a hátsóját, és ráül a fejemre, meg a hátamra, meg mindenhová. Anya szerint nem tudok kárt tenni benne, de ezt nem tudom miért mondja. És a múltkor azt mondta Zsófinak:
- Zsófi, hagyd már békén, ez már liliomtiprás.!
- Anyu, tojok a kertedre, ide azt a liliomot. Nem is liliomot akarok, hanem futyit.
Na ilyen attrocitásoknak vagyok én itt kitéve.
Itt megunta és inkább elaludt:-). Persze itt is anyukám lábán szundikálok.
Egyébként nem csak az anyukám szeret. Az apukám is imádja a "nagy boci fejemet". És képzeljétek, még a nagymami és a nagypapi is. Pedig a nagymami borzalmasan be van tojva a nagy kutyáktól. De velem odáig is elmerészkedik, hogy a kezéből ehetem a csontocskát. Én meg cserébe rendes vagyok, és nem harapom le vállból a karját. Nem csoda, hogy szeret :-)
Na megyek, megnézem tiszta-e már az a kő? Hozhatom a következő adag homokot? ;-)
Vau

2010. október 25., hétfő

Hello Frank

Ha valaki tudja, hogy ez a nyomorult blogspot milyen alapon dönti el, hogy elforgatja a képet avagy sem, súgja már meg, mert nagyjából az egész cikk lényegét tette tönkre, de már elég késő van, és egy órája szívok vele, hogy ne forgassa el az álló képeket, de nem megy. Elnézéseteket kérem. Most nem tudok többet tenni. A cikket megtaláljátok az 5letesen.

Szidjuk Amerikát és a mondvacsinált ünnepeit, dekorációit, én mégis kedvelem őket. Már azt, ahogyan az évszakoknak, ünnepeknek megfelelően felöltöztetik a bejáratot, a kertet, a házat.  Nem mondom, hogy nálunk nem szokás madárijesztőt állítani, de leginkább valami kurta-furcsa jószágot a szőlősbe, ha lusta a csősz. Mi több, fellógatunk néhány „pofás” centrumos szatyrot még az ősidőkből, oszt nesze neked madár, repüljél elfele.
        Valószínűleg nekem se jutott volna eszembe madárijesztőt állítani, ha az oviban nem kapok egy felkérést, miszerint az éves, hagyományos Mihály napi „bandzájon” madárijesztő készítő verseny lesz. Azt nem egészen értettem, hogy miért készítünk madárijesztőt annak alkalmából, hogy az ovi megkapta a Madárbarát Óvoda címet, de a parancs, az parancs. Ettől függetlenül nagyon kedves ötlet. Gyorsan feltúrtam itthon mindent, majd elszaladtam a helyi érdekeltségű, igen nagy népszerűségnek örvendő turkálóba, madárijesztő szerkóért. A textilmániásoknak az ilyen hely, egy kincsesbánya. Jót vihogtam magamban, amikor találtam egy Ralph Lauren inget. Nesze, puccoséknál, a madárijesztő csávó is ilyet hord. Aztán visszatettem, mert nem tetszett a színe J. Nézett rám a néni, amikor mondtam, hogy pici plüss csirkét szeretnék.  Mert az én fejemben már megfogant a gondolat, hogy a mi madárijesztőnk igenis madárbarát madárijesztő lesz, ennek megfelelően pipik fognak fészkelni a kalapján.  És láss csodát, még pipi is akadt. Mondtam, hogy egy aranybánya J. Nem mondom, ha több időm lett volna, biztosan varrok néhány kockás countystyle-os csirkét, amiket aztán úgyis sajnáltam volna kicsapni a kertbe. Lényeg a lényeg, kiokosodtam madárijesztőből, és indult a verseny. Azt az aprócska tényt elfelejtették közölni, hogy mintegy 10 ’ áll a rendelkezésünkre, így nektek már egy „recycling” pasit mutatok, amit  az oviból visszakapott anyagokból eszkábáltam újra, és ha már egyszer itt van, üljön csak kint a kertben.
       Szükséged lesz egy kupac ruhára. Turkálóból, vagy apa „kinőtt” gatyája, zsinór, kalap, sok-sok újság vagy nejlonzacskó, nejlonharisnya nadrág (amúgy is büntetni kéne, aki ezt a ruhadarabot kitalálta, de madárijesztőnek tökéletesJ). Jó, ha akad egy rossz cipő, még jobb, ha gumicsizma.  De ez egy pösti pasi, így cipője van. Nekem meg nem volt felnőtt „gumicsizsmám”.
Először is a harisnya szárát csomózd meg, hogy rövidebb legyen, hiszen ebből lesz a karja. Ha végig kitömnénk, erősen előemberszerű lenne emberünk.  Majd gyűrögess össze sok-sok kutyakaki felszedő magazint, vagy ahogy ti ismeritek, reklámújságot, esetleg nejlonzacskót (nekem ilyenem csak korlátozott számban van, mert barátom a környezet). Ha az időjárás viszontagságaira is gondolsz, akár egy zacsiba is töltheted az újságokat, és úgy tömöd bele a harisnya szárába.  Aztán vegyél elő a kupacról egy viszonylag minta nélküli, mondjuk fehér pólót. Terítsd ki, és a közepére halmozz összegyűrt újságot. Az ideális a töméshez ugye a szalma lenne, de még a város utolsó utcájában – ami tulajdonképpen vidéknek is tekinthető - sem bővelkedünk szalmabálákban. Majd nemes egyszerűséggel hajtogasd be a póló széleit, kicsit gyűrögesd, mondhatni, pofásra alakítjuk. Aztán jól betuszkolod a harisnya popsi részébe, és összecsomózod a  tetejét. Filccel, félig kukázott rúzzsal megrajzolod az ábrázatát. Ha van türelmed és időd, varrogathatod is. Íme:

Majd következik a ruházkodás. Egy pólóba bújtasd bele emberünk 2 karját. Most szólok, ha esetleg pálcikán lógósra szeretnéd a riogatós emberedet, itt az ideje, hogy a merevítőket is beletedd. Ergo kötözz össze, mint egy keresztet, vagy szögelj, attól függően mi áll a rendelkezésedre, 2 lécet, seprűnyelet, akármit, és ezt a szerkezetet is öltöztesd bele a gúnyába. Szóval póló rendben.  Aztán vegyél egy nagyobb zacsit, és tömd teli valamivel. Újság, rossz ruhák, stb. Kötözd be, és tömd be a póló alá pocaknak. Majd kötözd be a póló alját.


Igen, egy 1995-ös Kandós KIN Kupás pólót adtam rá. Nem tom miért forgatja el  képeket.
És most vedd elő apu kinőtt nadrágját, kötözd be alul a szárát, és tetszőlegesen töltsd meg.  Aztán rázd gatyába az ürgét. Hogy rajta is maradjon, kötözz 2 zsinórt az övbújtatóhoz, és a hátán keresztezve, mint egy nadrágtartót, jó szorosan kösd rá a nadrágot.



Nincs más hátra, mint előre, kapjon egy tetszőleges inget is. A kalapjára ráköltözhetnek a pipik. Biztosító tűvel pakoltam rá őket, de lehet ragasztó pisztollyal is. Csak nem akartam bántani a kalapot, mert ez egy kincs. Egyébként egy valódi Stetson kalap ám, de a festők összemázolták L.
Fészeknek használhatsz rafiát is, én inkább egy kis lenyírt, félig megszáradt füvet adtam a pipiknek. Most kapd meg az egész tákolmányt, és cipeld ki a kertbe. Én egy nem éppen dekoratív kerti csapot szerettem volna álcázni vele, így egy nagy virágcserépre ültettem Frank-et. Mert közben ez lett a neve. Szólok, a feje le fog borulni, főleg kalapostól. Ezért keress egy jópofa seprűnyelet vagy tetszőleges támasztékot, amit hátul betűzhetsz a ruhája alá – elég csak az ing alá, nem kell vele többet birkózni - , de érjen fel a feje tetejéig, hogy a kalapot is rá tudd tenni.  Hanyagul elhelyezzük modellünket, majd fotózgatjuk. Saaaaajt. (Mondhatja azt is cheeeese, de ez mégis csak egy magyar madárijesztő, így azt mondja saaaaajt). Ja igen, a cipőt csak lezseren tegyük a nadrág szára alá.
       De ha akarod, fel is kötözheted a kerítésre. Ebben az esetben rögzítened kell a cipőt, mondjuk biztosító tűvel a nadrághoz.  Bemutatom Frank-et:










Családunk kisebbik, ütődött őrző-védő ebe rögtön bele is kötött szegény Frankybe.
„Te ki vagy, és, hogy mersz az engedélyem nélkül itt üldögélni? :@”

A segítségem :-)
Jó mulatság, higgyétek el! Főleg, ha a srácokat is bevonjátok.