2010. november 26., péntek

Könyves játék


Ajaj, nagyon link voltam. Most jutott eszembe, hogy jól elfelejtettem válaszolni Ani játékára. Ahogy nézem, magáról a könyves játékról lecsúsztam, de azért megírom, amit  gondolok. 

Olvasás: lételem, mint a levegő. Mindig, mindent olvasok. Még a használati utasításokat is:-). Könyvből is jöhet szinte bármi. Most újabb dolgot fedeztem fel. Hogyan tegyem izgalmasabbá a házimunkát? Tudtok ti vasalás vagy takarítás közben olvasni? Én igen. Hangoskönyv. Jó, jó tudom, nem ugyanaz, de mégis jobb, és hasznosabb,  és mennyivel szórakoztatóbb, mint csak bambulni kifelé a fejemből és azon morfondírozni, mekkora kupac ruha vár még rám. Így meg hajt a történet, és annyira kíváncsi vagyok a  folytatásra, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp kész vagyok.
Kortárs magyar irodalom: Schäffer Erzsébet-et Anitól loptam, különben nem jutott volna eszembe, pedig őt olvasgattam anno. Szégyen és gyalázat, ez nem az erős oldalam, de ígérem, rágyúrok a témára. Na jó, a gyerekeim révén még megemlítem Varró Dánielt :-). Ó, és az óhéber dumájáról méltán híres Vavyen Fable.
E-könyv:  Imádom. Zsebemben a könyvtáram. Egyáltalán nem érzem személytelennek, vagy rosszabbnak, mint a papír könyvet. Szeretem, hogy olyan méretben olvasok, ahogy kényelmes. Hogy nem szakad le a karom mondjuk az Anna Karenina alatt sem. Hogy nem kell bőrönddel mennem, ha vinni akarom az olvasnivalómat. Bárhol, bármikor kéznél van, amit keresek. HA egy idézet megtetszik, megjelölöm és kész. Ha keresem, nem kell átlapozzak 400 oldalt, mert tudom hol van, de legalább rá tudok keresni. És nem kell hozzá 3 szobányi könyvespolc. Nem mondom, amikor a gyerekemnek oldalszámban adták meg a Tüskevárból az olvasnivalót, voltam némileg bajban, mert másképp van tördelve. Persze van belőle legalább 2 papír példányunk is, de a fele könyvünk dobozban, a másik fele meg mennyezetig polcon, egymás mögött 2 sorban.
Könyves blogok: Információ. Annyi, annyi új könyv jelenik meg, vagy kerülnek elő régiek, amikről még csak nem is hallottam. Így sosincs gond a mit olvassak kérdéssel, mert biztos, hogy találok valakinél valamit. 
Könyvtár: vessetek meg, de nem szeretem. Lehet, hogy csak a szűz gyűjtőszenvedélyem, de a legtöbb könyv, a tulajdonomban van, amit olvastam, vagy legalábbis a családom tulajdonában. Azért régen nagyon sokat jártam könyvtárba is. De ma már főleg a nyitvatartási idejük miatt nem. A kerületben pl. nincs nyitva hétvégén könyvtár. De emlékszem még, amikor a kolesz könyvtárában betelt a kartonom, annyi könyvet vettem ki. És persze el is olvastam :-)


Ha már könyv és kérdés, kiegészíteném a dolgot. Ti emlékeztek mikorra datálódik a könyvimádatotok kezdete? Bármennyire is próbálom megfejteni, nem rémlik. Csak foszlányok.
Pl. volt egy olyan könyv, hogy Minden napra egy mese. Na az nekem nem volt meg, de csináltam magamnak. ELőszedtem a mesekönyveimet, és a tartalom jegyzékeket beosztottam hónapok és napok szerint. Anyukám örülhetett, amikor meglátta, hogy összefirkáltam :-). Még most is benne vannak a jegyzeteim. És kigondoltam, hogy minden nap mesélek a tesómnak :-). Aztán azt hiszem ez a project elhalt, de a beosztásig, meg néhány meséig eljutottam. 
       Az tuti, hogy a kötelezőket nem szerettem. Illetve azokat a kötelezőket, amik nagyon pasis, csatás, vagy nyomasztó írások voltak. Vért izzadtam az Egri csillagokkal, vagy a Kőszívűvel, az Aranyemberrel. De így járt a Pál utcai fiúk is. Azonban Szabó Magdát faltam. A Születésnap, vagy az Abigél nagy kedvenc volt. De akkor sem emlékszem a pillanatra, amikor magamtól, a saját örömömre a kezembe vettem egy regényt. Talán csak láttam, hogy anyukám ágya mellett mindig van egy könyv. És minden este olvas. Aztán elkezdtem böngészni a polcokat. Először meglepett, hogy mennyi betű, sehol egy kép :-). Végül beleakadtam a Vadölőbe. Talán ekkor kezdődött.  Máig emlékszem, ahogy egy nyári szünetben, ültem a 45 fokos tetőtéri szobámban, és akkor már a Nagy Medve fiait olvastam. És közben olvadt mogyorókrémet kanalazgattam. Tudjátok, volt az a mókuskáimos. És az összes zsebpénzemet arra költöttem. Persze nem mertem megmondani, és az üres dobozokat feldobáltam a szekrény tetejére. És egyszer anya megtalálta, és elkobozta a készleteimet:-). 6 forint 50 fillér volt egy dobozzal :-). És gyorsan fogyott, mert Tokei Ihto lenyűgözött. Kicsit talán bele is szerettem, és nagyon szomorú voltam, amikor úgy tűnt, meghalt. És máig emlékszem, amikor az unokatesóméknál voltunk, és a nagynénémnek meséltem, és egyszer csak közölte, hogy neki bizony megvan a második része, a Tokei Ihto visszatér. Azt a boldogságot:-). És képzeljétek, kölcsönadta. 
De még emlékszem a pöttyös Titkos kertre, vagy a Mi szemüvegesekre. Az enyém hibás volt. Hiányzott belőle vagy 40 oldal, illetve 40 2x volt benne. Sosem tudtam meg mi a vége:-). De azért nem hagytam ki a Pinknik könyveket sem. Emlékeztek Adrien Mole-ra? Még ennél is jobban szerettem a Hazudozót. 
És talán 6. vagy 7-es voltam, amikor totál idiótának néztek az osztálytársaim, amikor még a  fogalmazást is az akkor Lowoodi árva-ként futó Jane Eyre-ről írtam. És gúnyolódtak, hogy jaj,már megint az a lelencgyerek. Ezt talán egyik karácsonyra kaptam. De már nem emlékszem, hogy a keresztanyámtól, vagy a szüleimtől. De sok ilyen kedves könyvem van. Egyszer apukám talált valahol egy George Sand könyvet, A kis Fadette-et. Bár ez nem tetszett annyira :-). De elolvastam. És még mindig általánosba jártam, amikor elkezdtem Tarzan könyveket olvasni :-). Persze fejben Tarzan csakis Johnny Weissmüller lehetett. Azóta is selejtes minden Tarzan film :-). 
          Középiskolás koromra már eldőlt, hogy végleg megfertőződtem az olvasás szeretetével. És akkor már az össze kötelezőt elolvastam. Igaz, az osztályfőnököm, aki a magyartanárunk is volt, vért izzadt velem, mert rettenetesen kekec voltam. És néha még szándékosan értetlenkedtem is. Arra tisztán emlékszem, hogy Kaffka Átváltozása annyira a bögyömben volt, hogy 1 teljes órán át kötözködtem vele. Mert nem akartam megérteni, hogy ha olyan nagy bogár, hogy eléri a kilincset, hogy fér be a kanapé alá :-). A végén azt hiszem egy azért-tal vagy csak-kal zártuk le a vitát:-). De gyakran belementem olyan diskurzusokba is, hogy honnan tudják egy verselemzésnél biztosan, hogy mire gondolt a szerző? És ki dönti el egy akármilyen művészeti alkotásról, hogy giccs vagy sem? És ha nekem tetszik?  Végül abban maradtam magammal, hogy a macska gombolyaggal, minden körülmények között giccs, akárki festette is :-). És ez a meghatározás szinte a mai napig megmaradt az én szememben. Ami nekem tetszik, az művészet:-). Bocs Gogol és Kaffka, így jártatok :-). 

Nagyon szívesen veszem, ha ti is elmondjátok a mikor és hogyant. EMővel ma már úgyis nosztalgiáztunk egyet, amolyan emlékszel típusú csevegésben. Mondta is, hogy lassan elindul a járókeretéért, én meg kontráztam rá, hogy  hozom a rózsás urnámat, amit SZentKati szerint már biztos megvettem :-). Úgyhogy nosztalgiázzunk könyvekről. Akár itt megjegyzésben, vagy a blogotokon, csak dobjatok egy linket, hogy hol találom:-)

14 megjegyzés:

  1. Konkrétan:nem tudom,mert rettenetesen kicsi voltam,és Anyu olvasott nekem és mondott verseket,meséket,mondókákat,a gyerekkorom varázslatosan telt...aztán nagyon beteg lettem 4és fél évesen,egymás után kétszer is kórházba kerültem:-(,és oda már a kedvencemet vittem:Weöres Sándor:Ha a világ rigó lenne c.verseskönyvét.Ma már tudom,a ritmikus verseiért szerettem annyira.És ezek után indult meg a folyamat,rengeteg könyvet kaptam,mert minden alkalomra azt kértem,ezért van az is,hogy manapság nincs könyv nélkül karácsony és egyéb ünnep.És igen,megvolt a minden napra egy mese is,és Anyu minden nap olvasott nekem belőle egy mesét.
    Iskolás koromban jártam könyvtárba is annak ellenére,hogy rengeteg könyvvel voltam ellátva,sőt hetente egyszer elindultam vadászni az antikváriumokba DELFIN könyvekért,és büszkén jelentem,mindegyik megvolt amit addig kiadtak a 60-as évek óta.Színek szerint sorakoztak a könyvespolcomon.Nyaralások alatt 5-6-ot olvastam el belőlük.
    Szerettem a kötelező olvasmányokat is,de csakis azokat olvastam közülük el ami érdekelt,ami nem azt egyszerűen levetítettem magamnak a remek kalapácslakkos diavetítőn,nekem kék volt:-)
    Ezek után jöttek a pöttyös könyvek,az indiános regények,a csíkos könyvek,tehát nekem fontos volt az,hogy amiket szeretek azok meglegyenek otthon.Apunak rengeteg Verne könyve volt,ami mind az enyém lett,a régi kiadásokban a metszetes illusztrációk és a régi könyvillat miatt faltam azokat is.
    Azután középiskolában jött a Durrell imádat,nem nyugodtam míg mindet meg nem vettem,igaz egy még hiányzik:Durrell a Szovjetúnióban/ha valaki találkozik vele szóljon feltétlen/
    És aztán úgy 20 éves koromtól Jane Austen,Bronte,és a többi angol klasszikus romantika---Thomas Hardytól-Scott-ig minden.Hála a lazi kiadónak,az újonnan kiadott romantikus sorozatából is mindet megvettem,lassan könyvespolcokat kell csináltatnom,és akkor nem beszéltünk még a tudományos könyvekről sem,és.......
    Szeretek olvasni,Anyu is szeretett,a Nagymamám,és mindeni és Zsani is........------------OLVASSATOK MINDEN NAP;-)

    VálaszTörlés
  2. Ide kezdtem írni, végül poszt lett belőle: http://szihaj.blogspot.com/2010/11/konyvekrol.html
    :)

    VálaszTörlés
  3. Verne nekem kimaradt, és a delfin könyvek is.
    Ezzel a Durell könyvvel még nem találkoztam. E-könyvben is jó vagy csak papíron?
    Hú, az a Weöres Sándor könyv nekem is megvan:-). Meg a Bóbita.

    VálaszTörlés
  4. Írj már rám egy emilt légyszives, mert nem találom, hogy küldeném neked az e-bookot :-)

    VálaszTörlés
  5. Az én könyvimádatom akkor kezdődött, amikor megtanultam olvasni. Gyerekkoromban inkább diavetítős mesélések voltak, egy-két olyan könyvre emlékszem, amiben csak képek voltak, szöveg nem.
    Viszont amikor megtanultam olvasni, akkor már gyűltek a könyvek. Sajnos a legtöbbje kinn maradt anyáméknál, tehát már keresztet vethetek rájuk.
    Gyerekkoromban a könyvtárosok réme voltam. Ha én mentem, tudták, hogy este csak akkor mehetnek haza, ha engem erővel kidobnak a könyvtárból. (Ott olvastam a nem kölcsönözhető könyveket). A nyári, 1 hónapos könyvtár-szünetre más gyerek max. 7 könyvet vihetett haza, nekem 30-at engedtek.
    A klasszikusok és kötelezők nekem sem mentek, kivéve az Egri csillagok, bár azt már akkor kiolvastam, amikor még nem is tudtam, hogy két évvel később kötelező lesz.
    Szeretem az orvoskrimiket, és vessetek meg, de agyzsibbasztónak imádom a szerelmes regényeket (ld. júlia és társai), mai napig jöhetnek a mesekönyvek, egy időben faltam a L.L.Lawrence könyveket, bár nekem inkább korszakaim vannak, hogy éppen mit olvasok.
    Könyvtárról akkor szoktam le, amikor rájöttem, hogy kb. 20 évig szinte egy új könyv sem került be a könyvtárakba, csak az van benn, ami már gyerekkoromban is benn volt.

    VálaszTörlés
  6. Angela jól elkerülgetjük itt egymást :-). Nem találom az oldaladon a mailcímedet, az enyém itt van az oldal tetején, de ide is beírom t.bernadette@gmail.com

    VálaszTörlés
  7. Csak röviden: írod a macskát a gombolyaggal, hát én világéletemben azt hallottam, a hímzett falvédő, az ám az igazi giccs, fújj. Aztán fordult a világ, az utóbbi 1-2 évben nem egy kiállítás is volt ezekből, olvastam, most szeretik, csinálják, sokan, fiatalok is. Akkor most fújj, vagy retro?

    VálaszTörlés
  8. íme: http://theeart.multiply.com/journal/item/102/102?replies_read=2

    VálaszTörlés
  9. http://katamese.blogspot.com/2010/11/olvasas-szinte-mindegy-csak-betu-legyen.html

    VálaszTörlés
  10. Szia! :)
    Köszönöm, hogy segítettél a férjemnek a kindle3-mal kapcsolatban, mostmár én is elbüszkélkedhetek eggyel :)
    És persze köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésekre, egyet értek Veled az e-book-kérdésben és a könyvtár kérdésben is sajnos, és látom máris, hogy nem vagyok egyedül a gyűjtögető szenvedélyemmel :)
    A könyvimádatom kezdete egybeesik azzal, hogy megtanultam folyamatosan olvasni. Onnantól mesék-versek-mondák, 4.-5. osztálytól pedig regények is. Első élményem Anna Sewell-től a Fekete Szépség, amit 3. osztályos karácsonyra kaptam. 3X olvastam el rögtön, teljesen elvarázsolt, először éltem át a könyvek és a saját fantáziám alkotta csodát. Azóta se szabadulok. :) Köszönöm a kérdést!!!

    VálaszTörlés
  11. De jó, már furdalta az oldalam, hogy mikor kapod már meg. ELég régóta kommandózik rajta :-). Nagyjából, mióta mutattad neki a bejegyzésemet. Nem is tudom, hogy bírta ki idáig, hogy nem adta oda :-). Ja és Boldog szülinapot :-).
    Majd mesélj, hogy tetszik. Én még mindig imádom. Bár baromi lusta vagyok hozzá, hogy tököljek a formázásokkal. Most épp egy szkennelt pdf-fel vakoskodok:-). De a fenének sincs kedve szövegfelismerővel átfuttatni, javítani. HA lenne kész sablonom, gyorsabb lenne, de ez úgy is nagyon szöszölős.

    VálaszTörlés
  12. Hát az attól függ milyen könyvimádatra gondolsz mert a kisgyerekek is szeretik a színes vagy érdekes képeket. :D Tehát ilyen értelemben már születésemtől kezdve. Általános iskolában utáltam a könyveket. Az a sok kötelező... Aztán ami nem volt kötelező elolvastam. Ez volt általános iskola hatodik osztályban emlékeim szerint. Amikor a Szörnyek szigete című könyvet olvastam el. Akinek jobban tetszik ez a Jurassic Park alapja. Itt meg is lehet nézni, mert még napjainkban is kapható, pedig már elég régi:

    http://konyv-konyvek.hu/szornyek_szigete_michael_crichton

    VálaszTörlés
  13. EZt szerintem a fiam is imádni fogja majd, ha picit nagyobb lesz. Emlékszem, amikor a 3 éves hugival minden nap meg kellett nézni a Jurrasic Parkot. Hogy nem tojtak be tőle? :-)

    Igen, talán már pici baba korban eldől, hogy valaki fogja-e szeretni a könyveket vagy sem. A kötelezőre a fiam sulijában egészen jó dolgot találtak ki. Most 4-es. Nem tudom, ki hogy van vele, én utáltam a Tüskevárat. Mert rohadt vastag volt az én szememmel, és egyedül, és különben is. Ők együtt olvassák. Minden órán hangosan felolvasnak belőle. És hétvégére max. 20 oldalt adnak. Aztán folytatják. És minden elolvasott részt megbeszélnek, kigyűjtik az idegen szavakat, szinonimákat.

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).