2010. november 26., péntek

Könyves játék


Ajaj, nagyon link voltam. Most jutott eszembe, hogy jól elfelejtettem válaszolni Ani játékára. Ahogy nézem, magáról a könyves játékról lecsúsztam, de azért megírom, amit  gondolok. 

Olvasás: lételem, mint a levegő. Mindig, mindent olvasok. Még a használati utasításokat is:-). Könyvből is jöhet szinte bármi. Most újabb dolgot fedeztem fel. Hogyan tegyem izgalmasabbá a házimunkát? Tudtok ti vasalás vagy takarítás közben olvasni? Én igen. Hangoskönyv. Jó, jó tudom, nem ugyanaz, de mégis jobb, és hasznosabb,  és mennyivel szórakoztatóbb, mint csak bambulni kifelé a fejemből és azon morfondírozni, mekkora kupac ruha vár még rám. Így meg hajt a történet, és annyira kíváncsi vagyok a  folytatásra, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp kész vagyok.
Kortárs magyar irodalom: Schäffer Erzsébet-et Anitól loptam, különben nem jutott volna eszembe, pedig őt olvasgattam anno. Szégyen és gyalázat, ez nem az erős oldalam, de ígérem, rágyúrok a témára. Na jó, a gyerekeim révén még megemlítem Varró Dánielt :-). Ó, és az óhéber dumájáról méltán híres Vavyen Fable.
E-könyv:  Imádom. Zsebemben a könyvtáram. Egyáltalán nem érzem személytelennek, vagy rosszabbnak, mint a papír könyvet. Szeretem, hogy olyan méretben olvasok, ahogy kényelmes. Hogy nem szakad le a karom mondjuk az Anna Karenina alatt sem. Hogy nem kell bőrönddel mennem, ha vinni akarom az olvasnivalómat. Bárhol, bármikor kéznél van, amit keresek. HA egy idézet megtetszik, megjelölöm és kész. Ha keresem, nem kell átlapozzak 400 oldalt, mert tudom hol van, de legalább rá tudok keresni. És nem kell hozzá 3 szobányi könyvespolc. Nem mondom, amikor a gyerekemnek oldalszámban adták meg a Tüskevárból az olvasnivalót, voltam némileg bajban, mert másképp van tördelve. Persze van belőle legalább 2 papír példányunk is, de a fele könyvünk dobozban, a másik fele meg mennyezetig polcon, egymás mögött 2 sorban.
Könyves blogok: Információ. Annyi, annyi új könyv jelenik meg, vagy kerülnek elő régiek, amikről még csak nem is hallottam. Így sosincs gond a mit olvassak kérdéssel, mert biztos, hogy találok valakinél valamit. 
Könyvtár: vessetek meg, de nem szeretem. Lehet, hogy csak a szűz gyűjtőszenvedélyem, de a legtöbb könyv, a tulajdonomban van, amit olvastam, vagy legalábbis a családom tulajdonában. Azért régen nagyon sokat jártam könyvtárba is. De ma már főleg a nyitvatartási idejük miatt nem. A kerületben pl. nincs nyitva hétvégén könyvtár. De emlékszem még, amikor a kolesz könyvtárában betelt a kartonom, annyi könyvet vettem ki. És persze el is olvastam :-)


Ha már könyv és kérdés, kiegészíteném a dolgot. Ti emlékeztek mikorra datálódik a könyvimádatotok kezdete? Bármennyire is próbálom megfejteni, nem rémlik. Csak foszlányok.
Pl. volt egy olyan könyv, hogy Minden napra egy mese. Na az nekem nem volt meg, de csináltam magamnak. ELőszedtem a mesekönyveimet, és a tartalom jegyzékeket beosztottam hónapok és napok szerint. Anyukám örülhetett, amikor meglátta, hogy összefirkáltam :-). Még most is benne vannak a jegyzeteim. És kigondoltam, hogy minden nap mesélek a tesómnak :-). Aztán azt hiszem ez a project elhalt, de a beosztásig, meg néhány meséig eljutottam. 
       Az tuti, hogy a kötelezőket nem szerettem. Illetve azokat a kötelezőket, amik nagyon pasis, csatás, vagy nyomasztó írások voltak. Vért izzadtam az Egri csillagokkal, vagy a Kőszívűvel, az Aranyemberrel. De így járt a Pál utcai fiúk is. Azonban Szabó Magdát faltam. A Születésnap, vagy az Abigél nagy kedvenc volt. De akkor sem emlékszem a pillanatra, amikor magamtól, a saját örömömre a kezembe vettem egy regényt. Talán csak láttam, hogy anyukám ágya mellett mindig van egy könyv. És minden este olvas. Aztán elkezdtem böngészni a polcokat. Először meglepett, hogy mennyi betű, sehol egy kép :-). Végül beleakadtam a Vadölőbe. Talán ekkor kezdődött.  Máig emlékszem, ahogy egy nyári szünetben, ültem a 45 fokos tetőtéri szobámban, és akkor már a Nagy Medve fiait olvastam. És közben olvadt mogyorókrémet kanalazgattam. Tudjátok, volt az a mókuskáimos. És az összes zsebpénzemet arra költöttem. Persze nem mertem megmondani, és az üres dobozokat feldobáltam a szekrény tetejére. És egyszer anya megtalálta, és elkobozta a készleteimet:-). 6 forint 50 fillér volt egy dobozzal :-). És gyorsan fogyott, mert Tokei Ihto lenyűgözött. Kicsit talán bele is szerettem, és nagyon szomorú voltam, amikor úgy tűnt, meghalt. És máig emlékszem, amikor az unokatesóméknál voltunk, és a nagynénémnek meséltem, és egyszer csak közölte, hogy neki bizony megvan a második része, a Tokei Ihto visszatér. Azt a boldogságot:-). És képzeljétek, kölcsönadta. 
De még emlékszem a pöttyös Titkos kertre, vagy a Mi szemüvegesekre. Az enyém hibás volt. Hiányzott belőle vagy 40 oldal, illetve 40 2x volt benne. Sosem tudtam meg mi a vége:-). De azért nem hagytam ki a Pinknik könyveket sem. Emlékeztek Adrien Mole-ra? Még ennél is jobban szerettem a Hazudozót. 
És talán 6. vagy 7-es voltam, amikor totál idiótának néztek az osztálytársaim, amikor még a  fogalmazást is az akkor Lowoodi árva-ként futó Jane Eyre-ről írtam. És gúnyolódtak, hogy jaj,már megint az a lelencgyerek. Ezt talán egyik karácsonyra kaptam. De már nem emlékszem, hogy a keresztanyámtól, vagy a szüleimtől. De sok ilyen kedves könyvem van. Egyszer apukám talált valahol egy George Sand könyvet, A kis Fadette-et. Bár ez nem tetszett annyira :-). De elolvastam. És még mindig általánosba jártam, amikor elkezdtem Tarzan könyveket olvasni :-). Persze fejben Tarzan csakis Johnny Weissmüller lehetett. Azóta is selejtes minden Tarzan film :-). 
          Középiskolás koromra már eldőlt, hogy végleg megfertőződtem az olvasás szeretetével. És akkor már az össze kötelezőt elolvastam. Igaz, az osztályfőnököm, aki a magyartanárunk is volt, vért izzadt velem, mert rettenetesen kekec voltam. És néha még szándékosan értetlenkedtem is. Arra tisztán emlékszem, hogy Kaffka Átváltozása annyira a bögyömben volt, hogy 1 teljes órán át kötözködtem vele. Mert nem akartam megérteni, hogy ha olyan nagy bogár, hogy eléri a kilincset, hogy fér be a kanapé alá :-). A végén azt hiszem egy azért-tal vagy csak-kal zártuk le a vitát:-). De gyakran belementem olyan diskurzusokba is, hogy honnan tudják egy verselemzésnél biztosan, hogy mire gondolt a szerző? És ki dönti el egy akármilyen művészeti alkotásról, hogy giccs vagy sem? És ha nekem tetszik?  Végül abban maradtam magammal, hogy a macska gombolyaggal, minden körülmények között giccs, akárki festette is :-). És ez a meghatározás szinte a mai napig megmaradt az én szememben. Ami nekem tetszik, az művészet:-). Bocs Gogol és Kaffka, így jártatok :-). 

Nagyon szívesen veszem, ha ti is elmondjátok a mikor és hogyant. EMővel ma már úgyis nosztalgiáztunk egyet, amolyan emlékszel típusú csevegésben. Mondta is, hogy lassan elindul a járókeretéért, én meg kontráztam rá, hogy  hozom a rózsás urnámat, amit SZentKati szerint már biztos megvettem :-). Úgyhogy nosztalgiázzunk könyvekről. Akár itt megjegyzésben, vagy a blogotokon, csak dobjatok egy linket, hogy hol találom:-)

2010. november 25., csütörtök

Jobb későn mint soha, Boldog Névnapot Katáim!

        Máris sikreült ideáig jutnom. Mi több, az is leesett, hogy 25-e van. Ami önmagában nem lenne baj, de Katalin nap is. És nekem igen sok Kata, Katalin, Kati nevű barátom, ismerősöm van. Már nem győzöm itthon magyarázni, hogy nem, nem az a Kata, hanem egy másik. Tudod, akinek a.......Jól van Nyuszika, ne fojtasd, úgyse értem.
Szóval Drága Katáim, Katik, Katalinok! Nagyon sok boldog névnapot kívánok Nektek!
És mivel minden Kata barátnőmet humorral is megáldotta a Nagyfőnök odafönt, egyértelmű, hogy humorral fogom őket köszönteni. Figyeljetek Lányok, Anti bácsi ma Nektek udvarol!:-)

2010. november 24., szerda

Dr. Brandon agysebész Houdini T.

Az anyukám már megint nem ér rá, és nagyon szégyelli is magát, úgyhogy engem küldött, a Brandont, hogy meséljek valamit. Mér' nem ér rá? Mert megint takarít. Nem tom, de ez a hobbija. És mindig azt mondja, mi ( a Zsófi meg én) csináljuk ezt a bazi nagy szutykot. De azért imád, és inkább naponta felmos és letörölget, de akkor is legyünk mindig jól a lába alatt. Ezt teljesítjük is:-)

  Különben is, a kosz nem is miattunk van. Nem mi csináltuk, hanem a csúnya kőműves bácsik. Mi meg csak jól beletapizunk, és bevisszük a házba. Azt hittem ezért van ott az a sok homok, meg téglapor. De ez is a buta anyukám meg apukám miatt van. Ki mondta, hogy építtessék ide a kínai Nagy Falat? Azt hiszik, hogy akkor majd nem fogok kiszökni? Ezt nem tudom mire alapozza. De mit tegyek, ha úgy szeretem az anyukámat, és mindig a fenekébe kell bújnom? Az úgy van, hogy ahol nagy szőrkutyát látsz, vagyis engem, tuti 3 cm-nél nincs messzebb az anyukám sem. És ez így is van jól. De ez a buta mami, mindig itthon hagy. Persze ha bezár a házba, jól lepisilek mindent, és lerángatom a függönyt is, nem kell az, mert nem látok ki tőle. És még kapirgálok egy kis mintát az ajtókba is. De látom tanul, mert már nem zár be. Néha magával is visz. Van biztonsági övem, és üléstakaróm is. És nagyon szépen ülök, és rendesen várom az anyukámat, amíg visszajön.  Tegnap is vártunk egy nénit a buszmegállóban, és olyan kis út másik oldaláról, mint a Kerepesi út, egy néni átkiabált anyukámnak, hogy milyen gyönyörű vagyok:-). Ugye? Egyenesen codálatos.

       De ha esik az eső, mégsem akar kicsapni az udvarra. De amikor meg igen, akkor úgyis jól elszököm, hogy megkeressem. Nem megyek ám messzire. A buta bácsik telipakolták a garázst, és anya nem tudott beállni, így egy sarokkal arrébb hagyta  az autóját. Egyik reggel, mikor a szokásos anyakeresőbe indultam, oda lecsücsültem, és ott vártam. És amikor megismertem az autóját, mert ilyen okos vagyok ám, gyorsan loholtam utána haza. Aztán egyik reggel beárultak. Buta mami szokás szerint azt hitte, egy pici lyuk sincs sehol, antikutya system tökéletes. Hopi, már bújtam is ki egy akkora lyukon, hogy a mamám szerint egy patkány sem férnek ki rajta. Patkány tetszőlegesen behelyettesíthető csivavával. Na ők lehet, hogy nem férnek ki, de bezzeg a Brandon igen. És képzeljétek, valami árulkodós néni, beárult az anyukámnak. Persze nem véletlenül vagyok agysebész, mire mami hazajött, gyorsan visszabújtam, és bent a kapu előtt játszottam a nagyon rendes kutyát. Ártatlan fejeket vágtam. És van még egy fegyverem. Ez a szomorú kutyaszem támadás. Na, erre megtanítottam a kis vakarcsokat is. Ők olyan kétlábúak, mint a papám, meg a mamám, csak kisebbek, nagyon hangosak, és mindig nyúznak. De szerencsére nem csak engem, hanem anyát is, és ha akarnak valamit, bevetik a szomorú kutyaszem támadást :-).



 Ezen kívül cicának hívnak. Asszem még nem fejlődött ki rendesen az agyuk, vagy csak tojnak odafigyelni környezet órán. Én cica? Úgy nézek ki? Kis majomnak is szoktak hívni, meg nagy szőrmackónak is. Ez olyan, mint az az idegesítő pasi vagy mi a reklámban. Aki nem tudja eldönteni, hogy "nő vagyok", vagy "férfi vagyok". Hát, apám, asszem transzvesztita vagy. Először is, mert férfi ilyen köcsög reklámban nem szerepel. Mint ahogy  nem bohóckodik a Tahó Világban és  Big Bránerben sem. Egy igazi férfi így néz ki:


 És ilyen büdös izét se ken magára. Bezzeg egy jó kis husika szag. Vagy egy jó kis Eau de Kutyabogyó parfüm. Hmmm. Az igen. Mennyit dolgozom, mire ilyet szerzek. Erre jön az anyukám, és megtörli a szakállamat. Múltkor nem átallotta le is vágni. Pedig ott gyűjtögettem mindenféléket. Mondtam, tuti lökött. Mindig bedug a zuhany alá, és megmossa a talpaimat. VAn saját törölközőm is. Hihi, van amikor a Zsófi se ússza meg:-). Tudjátok, a Zsófi az a kis fekete vénasszony, aki sok sok rosszaságra megtanít. És most lotyózik. Hivatalosan tüzel, de anya szerint a lotyózás sokkal jobban fedi azt a tevékenységet, amit csinál. Konkrétan egész nap engem basztat. Az angolok úgy mondják, basztating, mert folyamatosan, szünet nélkül szekál. Így:

 És üldöz, és dugja oda a hátsóját, és ráül a fejemre, meg a hátamra, meg mindenhová. Anya szerint nem tudok kárt tenni benne, de ezt nem tudom miért mondja. És a múltkor azt mondta Zsófinak:
- Zsófi, hagyd már békén, ez már liliomtiprás.!
- Anyu, tojok a kertedre, ide azt a liliomot. Nem is liliomot akarok, hanem futyit.
Na ilyen attrocitásoknak vagyok én itt kitéve.
Itt megunta és inkább elaludt:-). Persze itt is anyukám lábán szundikálok.
Egyébként nem csak az anyukám szeret. Az apukám is imádja a "nagy boci fejemet". És képzeljétek, még a nagymami és a nagypapi is. Pedig a nagymami borzalmasan be van tojva a nagy kutyáktól. De velem odáig is elmerészkedik, hogy a kezéből ehetem a csontocskát. Én meg cserébe rendes vagyok, és nem harapom le vállból a karját. Nem csoda, hogy szeret :-)
Na megyek, megnézem tiszta-e már az a kő? Hozhatom a következő adag homokot? ;-)
Vau