Egy kis házirabszolgás marháskodásról akartam ma írni, de sokkal jobb témám akadt. Drága Erika barátnőm ma megkapta az ajándékát, amivel itt riogattalak benneteket. Így már meg is mutathatom. Annyi gyönyörűséget kaptam már tőle, hogy ezúttal én is készíteni akartam valamit. Születésnapjára, -ami sok hónappal ezelőtt volt- készült a receptes könyvecske, amibe a finomságokat gyűjtögetheti. Tudom, az internet korában, amikor már nem szakácskönyvet teszünk a konyhapultra, hanem notebook-ot, ha sütni akarunk, ez már idejétmúlt ötlet lehet, de én odavagyok az idejétmúlt dolgokért, és azt gondolom, jó olyan dolgokat használni, amiről eszünkbe jut valaki. Elképzelem, ahogy Erika kavargatja a kis sütijét, amikor már nyanyák leszünk, és annyi fogunk lesz, hogy a hamut is mamunak ejtjük, és egyszer csak arra gondol, "mi lehet az én kerge barátnőmmel? Jaj, hogy az a nőszemély mindig csinál valami marhaságot:-). " Ez a minta már régóta nagy szívszerelmem volt. Így nem volt kérdés, hogy valaki meg fogja kapni :-). És jó eséllyel nem én. Így kicsit szétfiléztem, és ezek lettek belőle. A hímzéssel nem vagyok elégedett, mert ennél sokkal szebben tudok hímezni, de nem tudtam eltántorítani magamat, hiszen erre az anyagra álmodtam meg. De ezt meg úgy képzeljétek el, mint egy darab patikai gézt. Életem első könyvkötése is, hát van még mit gyakorolni. De a belsejébe különösen odaillőt találtam, pedig már az agyára mentem a bótos néninek, mert egy papír sem tetszett, mire kétségbeesésében előkapta nekem ezt a kézzel készült indiai merített papírt. Ha' mé' nem ezzel kezdte? :-) Mutogatom azuramnak- szerencsére nagy rajongója a műveimnek ( és akkor még úgy volt, hogy egy talin odaadom az áldozatnak . Már nem azuramat, hanem az ajándékot)-, "Hú, ez nagyon szép. Ha nem jön talira, pirossal, hímezd át a nevét egy vonallal, és írd mellé, hogy a Nyuszijjjé". De nem hímeztem át, mert ez az Erikájjjé akart lenni. Aztán már gyorsan elröppent az a fél év, amíg elkészült hozzá az edényfogó is. Illetve a hímzés megvolt, csak az a varrás nem akart összejönni. Nem jött az ihlet. De már annyit dumáltam róla, hogy mutatom is.
A neszeszer pedig a névnapjára készült, ami szintén sok hónapja volt (pirulós). Adott volt, hogy madárka lesz. Lehetőleg vörösbegy. Bár egy egészen más madárkás elképzelésem volt, mert évekkel ezelőtt egy Susannában találtam valamit, amiről rögtön ő jutott eszembe, de amikor előkerestem, már nem is tetszett annyira. És akkor akadtam rá erre a kis MTSA madárkára. Egy nagyobb mintából vágtam ki, volt még mellette mindenféle francia hablaty, de ki tudja mi van rá írva. Mi van, ha a sült csiga receptje?
Az anyagot tégelyes textilfestékkel festettem, hogy picit fakéregre, vagy ilyesmire emlékeztessen. A hátlapja kockás zefír, de mi illik még egy kismadárhoz? Persze, hogy virág. Így került rá a robbantott virágból is. Ugye mondtam, hogy pont jó lesz még valamire? És hogy még jobban oldjam a kockák feszességét, bélésnek is az elmaradhatatlan fáradt színű rózsás anyagom került. Ebből lassan egy raklapnyi van itthon, mert mindig, amikor a kedvenc méterüzletemben járok, veszek 1 m-t. Csak a biztonság kedvéért, nehogy ne legyen, amikor kell :-)). Ja igen. A húzóka. Ez adott volt, hogy apró tulipán lesz. EZ meg ugye az én mániám. De valami még hiányzott róla. Ekkor ugrott be a barna swarovski, de csak a lehelletnyi csillogás miatt. Na, most jól kiveséztem mindent. A cipzárra még mindig nem találtam meg a megfelelő bevarrási módot, de egyszer úgyis összejön. Nekem az a Tildás, árkon-bokron bélésen mindenen át összevarrós nem tetszik. Vagy csak én vagyok béna.
Naná, hogy a fiam kitalálta, hogy ez a madárka olyan éééédiiiii, neki is kell. De mi a fenét lehet csinálni egy fiúnak ilyen pipiből? Ellenőrzőborítót? Hátha elhiszi a tanerő, hogy tulajdonképpen nem is a patások, csökönyös öszvérek osztályába vagy micsodájába tartozik, hanem az ártatlan kismadarakéba?
