Capri kicsiben

Csak egy apróság. Pont 14 db superduóm maradt, így a Capri karkötő kapott egy fülbevalót is.  

Nem akartam agyoncsicsázni, mert elég hangsúlyos így is. Az első kép a színhűbb. 

Csak egy szirmot biggyesztettem rá. Az akasztót lehet, hogy lecserélem egy picit vörösebbre, amint találok olyat. 

Capri

Végre megint fűztem valamit. Jól betett nekem a „retardált” Merkúr. Bármi újba kezdtem, semmi sem tetszett. De végre VÉÉÉÉÉGE, YEEEEAAAH!

Inkább nyakláncos típus vagyok, de az elmúlt hetekben gyakran viseltem karkötőt is. Egyik sem maradt dicséret nélkül. Postán, kasszában, kórházban, gyerekorvosnál. Persze mind nők voltak. Ők látnak mellmagasság alatt is :-). 

Karkötő kell. Sok karkötő. Még mindig tart az önámítás, azaz, az itthoni gyöngyökből kell alkotni. Arról a kis összegről, amit egyébként mostanában gyöngyökbe fektettem és egy kisebb afrikai ország éves GDP-jét teszi ki, most nem beszélünk.

Több karkötőt is kinéztem, de Margherita Fusco mintája fogott meg legjobban. Ő teklával csinálta, de viszonylag kevés 6 mm-es teklám van, ellenben hegyekben állnak az ásványok. 

Szokásos színválogatás, alig néhány óra alatt kiválasztottam két színt, ahogy az tőlem megszokott. Jóvanna, ez nem olyan egyszerű. Mert lehet fényes és matt és félfényes és aranyos és lüszteres stb. Szeretem kombinálni a felületeket, akár ellentétes érzetűeket is. Képjáspis golyókat választottam, ami már-már fagolyónak látszik, hozzá egy caprikék-arany superduo-t. 

A fotók persze megint nem lettek élethűek, pedig a fotósátor is előkerült, a bágyadt napocskának köszönhetően. Ott tartottam, hogy caprikék. Aki látta már a kék barlangot Caprin, tudja milyen hihetetlen kékről beszélek. Ez a gyöngy szöges ellentéte a jáspisnak, arany csillogású, áttetsző, üvegszerű.

Mostanában a swarikkal akadok el. Legalább 4 színnel összenéztem. Irigylem, aki fejben rögtön látja, hogyan fog kinézni, én közben szoktam változtatni, mert egészen más hatása lesz, ha már látom a környezetét is, mint amikor csak egy kupacba szórom a gyöngyöket. A pezsgő színű tűnt a legjobb választásnak, de amikor összeillesztettem az elemeket, dög unalmas volt. Ugyanígy járt a füstös és a pávakék is. Végül az a sand opal lett a nyerő (ami a fotókon szinte nem is látszik), amit egy kockához vettem, de nem áll jól neki. Nem akartam már tovább cserélgetni a boltban, sejtettem, hogy előbb-utóbb lesz helye.

A minta könnyen követhető, viszonylag egyszerű. Szokás szerint egy elemmel kevesebb elég lett, nem szeretem, ha a széles karkötők fityegnek a csuklómon. Kopásvédővel zártam le a végeket, ahogy általában. Így nem feszül a fűzőszál, amikor az erős mágnest nyitogatom.

Adja magát, hogy bármi egyéb készüljön ezzel a mintával, de majdnem 10 g superduót megevett, így pont egy fülbevalónyi van még. Később talán nyaklánc és gyűrű is lesz. Aki az egyszerűbbet szereti, el is lehet fordítani az elemeket.

Mindig hozzáteszem, hogy nekem nagyon tetszik, nem is értem, miért. Ami nem tetszik, azt úgyis lebontom és nem mutogatom. De tényleg nagyon tetszik.

Veszélyes labrador(it)

Ezt a láncot már jó ideje nézegetem, de a gyöngyözés is olyan, mint az olvasás. Minél többet csinálod, annál hosszabb lesz az „ezt is szeretném” listád. Úgyhogy azt fűzöm, ami éppen valamiért eszembe jut. Végül az adta az utolsó löketet, hogy a „kötelezős” csoportban választható feladat volt ez a lánc is.

Minta: Elfen, Sanaz és Maola mintája

Gondoltam, most fűzök valami nagyon élénket. Van egy pink blúzom, de olyan igazi vad pink, ehhez szerettem volna. De tettem egy fogadalmat, amit úgyis megszegek, megpróbálok a már készleten lévő anyagokból dolgozni. Különös tekintettel arra a bazi doboz ásványra. 

Előszedtem és felnyílt Pandora szelencéje. Hiába van pink ásványom is, a labradorit akart ékszerré válni. Bármit vettem elő, tudtam, hogy ő kell. Szokjatok hozzá, a „nem lehet rendesen fotózni” nyafogásomhoz, de ezt tényleg nem lehet. Úgy tűnik, szürke, pedig nem. Néha zöld, néha szivárványos, de legtöbbször kékes hologramszerű csillogása van. 

Azért önámításként megkerestem hozzá a pink gyöngyöket is. Nem volt rossz így együtt, de nem fogott meg. Aztán addig cserélgettem a hozzávalókat, amíg ilyen lett. Színes, nem? Szokatlanul könnyű volt fűzni. 

Picit rövidebbre vettem, mint az eredeti. Kb. 8x szedtem szét, mert a fém biszbaszokat próbálgattam mindenféle verzióban, végül egyik sem tetszett, így kihagytam a nagy gyöngyök közül. Nem, akkor sem fogok venni még 30 féle fém köztest. 

Vacilláltam a nyakánál a kisebb gyöngyökön, de labradorittal unalmas volt. Végül picture jáspis lett, mert így visszaköszön a superduo-k faszerű hatása. 

Lesz majd fülbevaló, sőt, lehet, hogy karkötő is, de elfogyott az egyik kedvenc bronz gyöngyöm, ráadásul nem könnyű találni belőle. Ahol van, ott irreálisan drága. Mázlim volt, bátran nekiugrottam úgy is, hogy láttam, elég kevés kotyog a kis tégelyem alján, de 2 szem még maradt is. Mit tehettem volna, ha a másik 400 szín nem volt megfelelő? Ez kellett és kész.