Lunabead

Nem állítanám, hogy az elmúlt napokban az istenek kegyeltje lennék. Műszaki baklövések egymás után. Technikai segítségkérésünkre a szolgáltató a net lekapcsolásával válaszolt, majd amikor megkérdeztük, ugyan miért, a technikus az alábbit bírta mondani: én nem voltam és csak én vagyok bent, de ez tényleg ki van kapcsolva.

A nap rejtélye, Pumukli lehetett, vagy egyéb koboldszerzetek. Sok óra múlva sikerült visszanyerni.

Ma leállt a 2 éves, folyamatosan karbantartott kazánunk, nincs valami meleg. Szerelő majd holnap jön. Sebaj, van annak valami romantikus bája, ha családilag a padlón alszunk a kályha előtt.

Tegnap 3 ékszert akartam befejezni és fotózni, de minden olyan „flottul” ment, hogy a Nap se bírta nézni, így a fotózás elmaradt. Ma ugye verőfényes napsütésre ébredtünk, ja nem, szürkeségre és szutyokra. 

Én ma akkor is ékszert fotózok, lesz ami lesz. Nem baj, ha esik, az eresz alatt jó lesz. Nem részletezem, fedje jótékony homály a történéseket, legyen elég annyi, 5x annyi időm ment rá, mint normálisan szükséges lett volna. De sikerült előállítanom néhány viszonylag használható fotót a Lunabead (tervezője MU) művésznevű nyakláncról.

Ő a barátnőm kettes számú egyszerű és hosszú lánca. Ezúttal barnát kért. Semmi más ütős szín, mondjuk egy narancsa, pink, vagy türkiz, hogy univerzálisan bevethető maradjon, és a barna bőr kiegészítőkhöz passzoljon.

Addig biztos volt, hogy bogyó lesz. Vettem is két mintát, de úgy indított, hogy 60 db Swarovski. Ennyit az egyszerűségről. Aztán eszembe jutott ez a bogyó, amit ezer éve meg akartam fűzni magamnak, pink-narancsban. Előkészítem a cuccokat. 39 db Swarovski+ az apró. Ott egye meg a fene, én akkor is ezt akarom. Hogy ne legyen annyira komor, világos színekkel kombináltam.

A mintával nem vagyok maradéktalanul elégedett. 20 mm-es golyót ír. A 18-ast is alig bírtam belepajszerolni, pedig eredeti, papíros swarikat használtam, ami méretpontos. Aztán a teteje. Még egy kört simán elbírt volna. Sebaj, majd lefedem valami díszes kupakkal. Aha. Nem gondolkodtam előre, vagyis nem eléggé. 

A melegbarna bőrhöz vörösréz láncot és gyöngyöket választottam, ellenben minden, méretében megfelelő kupak ezüst, sárgás bronz, vagy arany színű. Nem csak nálam, ha a teljes alkatrészellátó piacot is figyelembe veszem, akkor is ez a helyzet. 

Bár amúgy se akartam várni tavaszig, mire feltehetőleg ideérne a cucc, a karácsony és a posta kooprodukciójában. Kiborítottam minden szóbajöhető kacatot. Találtam egy virágot. Sárgás, de nem rossz. Összeraktam, de össze-vissza lötyögött. Így alakítottam rajta még, rögzítettem gyöngyökkel. Aztán már csak néhány órát tököltem a lánccal, ami normál esetben max fél óra lenne tervezéssel együtt is. Így már érthető, hogy miért nem tudtam tegnap fotózni.

A lánchoz és a csicsákhoz sárkányachátot, citrint és jádét használtam.

Arra jutottam, hogy nekem is kell. Mint minden 😊. 

Azember kérdése: fűztél arab kis csillárt? De cuki.

Mondom tegnap barátnőmnek, hogy az egyszerűség jegyében csak 40 swarit raktam bele. Válasz: lenyűgöz az egyszerűséged 😊.

Imádom. Én barátnőm. 

Romi

Hónapok óta nem hímeztem. Kicsit ki is „állt” a kezemből a technika, de olyan, mint a bringázás.

Nagyon hirtelen jött a dolog,  ugyanis Békata meghívott Dórival egy szombati örömhímzésre. Dórival már beszéltem néhányszor, most végre személyesen is találkoztunk. Mondanom sem kell, hogy másfél órát csak örömködtünk, meg szakmáztunk, és ezt nézd, és azt láttad, úezismilyenszép. Szétkotortuk Kata összes dobozát J. Sokkal többet nem tudok mondani, mert az ilyen csajos napokon ott kell lenni, addig rötyögni, amíg izomláz nem lesz a hasunkban. 

Azért nehezen, de nekiálltunk a gyöngyöknek is. Én a szokásos próbáljunk ki ezerféle dolgot és szúrjunk el kétszer annyi időt, mint kellene metódust alkalmaztam, este fél 10-kor már kész is lettem J. 

Viszonylag hamar lecsaptam erre az achátra. Tettem még bele egy kis ezt, egy kis azt, és kész a romantika. Ezúttal nem ecsetelem a hibákat, pedig vannak. 

Na jó, egyet. Már annyira szégyelltem magam, hogy még mindig nem vagyok kész, hogy az eredetileg aljának szánt tetejére tettem az akasztót. Nekem fel se tűnt, csak Katának. Úgyhogy mondjuk azt, hogy pont így akartam J. 

A csepp most sem zöld, csak hülyén csillog. Dórival pont azt beszéltük, hogy hiába az a terv, hogy ez most kicsi lesz, útközben mindig megnőnek. Nem lett olyan hatalmas, mint a zöld medálom, de azért kicsinek se mondanám. Azért még szeretem J.

Még mindig virágbogyó (képriport)

Minden lánchoz kell egy fülbevaló. 

  És picit túlságosan is belelendültem a bogyógyártásba, így lett +3 bogyóm. 

Kettőből fülbevaló akart lenni, egy meg táskalógica. Kulcstartónak sajnálnám, mert félek, hogy megkopna. Még szereznem kell hozzá egy pofás karabinert, de lehet, hogy kap egy nagyobb delfinkapcsot. 

A félelmem beigazolódott. Ez a füli ezzel a lánccal nagyon sok.

 Nem baj, mert egy feltűzött hajjal, önmagában is nagyon mutatós. 

Így a bogyós lánchoz csináltam egy egyszerű lógóst, azokból az ásványokból, amiket a láncba tettem. 

Tehát Sárkányahát (pontosabban sárkányvéna ahát) és Aquamarine. 

Ásványos

    Enyhe nyomásra, de előkerültek ismét a gyöngyök. Nagyjából semmit sem alkottam hónapok óta. Annyi rohannivalóm volt, hogy este már csak néztem ki a fejemből. De van egy gyöngyös csoport, ahol havi egy akármit teljesíteni kell a listáról, különben repülsz. Maradni szerettem volna, így a gyűrűt választottam. 

Határozottan jól esett újra fűzni. Úgy tűnik, nem tudok elszakadni a zöld-bronz kombinációtól, már meg sem lepett, hogy így állt össze. Igaz, behatárolta a nagy gyöngy mérete, amiből 3 féle volt itthon, vagy fehér tekla, de ásványt szerettem volna használni. Kettőből gyűrű lett. A zöld krizokolla és sárkányahát, a tavaszias pedig ruby és watermelon turmalin. 

Mivel a csehek még mindig nem tanultak meg egyforma méretű gyöngyöt csinálni, nekem ismét sokszor kellett bontanom, mire tetszett az eredmény. Általában japán gyönggyel fűzök, de nagyon kicsi a választék itthon a 6/0 méretű japánból, így kénytelen voltam a csehekkel megbarátkozni.