Még mindig virágbogyó (képriport)

Minden lánchoz kell egy fülbevaló. 

  És picit túlságosan is belelendültem a bogyógyártásba, így lett +3 bogyóm. 

Kettőből fülbevaló akart lenni, egy meg táskalógica. Kulcstartónak sajnálnám, mert félek, hogy megkopna. Még szereznem kell hozzá egy pofás karabinert, de lehet, hogy kap egy nagyobb delfinkapcsot. 

A félelmem beigazolódott. Ez a füli ezzel a lánccal nagyon sok.

 Nem baj, mert egy feltűzött hajjal, önmagában is nagyon mutatós. 

Így a bogyós lánchoz csináltam egy egyszerű lógóst, azokból az ásványokból, amiket a láncba tettem. 

Tehát Sárkányahát (pontosabban sárkányvéna ahát) és Aquamarine. 

Virágbigyók

Ez az az ominózus bogyó, amit feltétlenül a sok teendő mellett meg kellett tanulnom. Nagyon tetszett Andi lánca, így első körben hasonló tavaszi, pasztell árnyalatokban gondolkodtam. Aztán elmentem a bótba', ott meg nem pont olyanok voltak. Épp egy nagyon színes blúz volt rajtam, amihez elég nehéz ékszert választani a jelenlegi készletemből, gondoltam majd ehhez igazítom. De azért még hazajött ez-az. Aztán addig válogattam, amíg marhára nem lett pasztell. Valamiért nem tudok elszakadni a picit antik vonaltól.

Első nap megfűztük a bogyó alapját 3 mm-es csisziből. Nagyon lelkes voltam, jó szorosra fűztem, úgy állt, mint- ahogy apukám szokta mondani- Katiba’ a gyerek. Aztán maminál még fűztem ötöt. Na itt kezdett gyanús lenni. Nem lettek egyformák. Kiderült, hogy a tótok nem csak egyforma kását, de egyforma csiszit sem tudnak gyártani. Egy tized milliméterrel kisebb volt az első. Összességében viszont szemmel látható. Naná, hogy a virágdíszítést az első, jó szoros bogyón kezdtem. Hullott a hajam, rojtosodtak az idegeim, potyogtak a szentek az égből, eltelt egy csomó óra. Á, majd holnap befejezem. Másnap megint. Továbbra is küzdöttem, mint malac a jégen. Nem fért át a tű, jobbat mondok, a virágok sem fértek el egymás mellett. Mire az utolsót is beleszuszakoltam, öregedtem vagy 20 évet. 

Ilyen is volt :-). 

Na jó, most rá kell pihennem egy kis horgolással. De csak nem hagyott nyugodni. Elővettem a nagyobb alapot. Hoppácska. Ezt így is lehet? Pikk-pakk megfűztem a maradékot. Persze újra kellett fűznöm az alapokat. Összerogyós, lazára. Mert ez a titka. A virágok úgyis megtartják. 

Persze nekem a 3 körös változat kellett. Megint egy kis égi segítség, mert először nem így terveztem a közepét, csak véletlenül összekevertem a gyöngyöket. De így sokkal szebb, úgyhogy mindet így csináltam. 

További dilemma, hogyan legyen ebből lánc? Minden nap megnézegettem, de nem jött az ihlet. Persze ezidő alatt a konyhaasztal borítva volt gyöngyökkel. Sanszos volt, hogy kiutasítanak az országból is itthon. 
Legalább 20 változatot kipróbáltam. 

Végül maradt az aquamarin és a sárkányahát, apró virágokkal. Véletlenek ugye nincsenek, így az sem véletlen, hogy éppen ezek a kövek akartak belekerülni. Ugyanis az Aquamarine a torokcsakra és a pajzsmirigy köve. Segíti az önkifejezést, a kommunikációt, a kreativitást és az önfegyelmet. Most pont erre van szükségem. Fura véletlen, hogy épp most kellett emelni a pajzsmirigy gyógyszeremen.

 Még lesz hozzá fülbevaló és táskadísz is, mert lett egy potya bogyóm. 

Ásványos

    Enyhe nyomásra, de előkerültek ismét a gyöngyök. Nagyjából semmit sem alkottam hónapok óta. Annyi rohannivalóm volt, hogy este már csak néztem ki a fejemből. De van egy gyöngyös csoport, ahol havi egy akármit teljesíteni kell a listáról, különben repülsz. Maradni szerettem volna, így a gyűrűt választottam. 

Határozottan jól esett újra fűzni. Úgy tűnik, nem tudok elszakadni a zöld-bronz kombinációtól, már meg sem lepett, hogy így állt össze. Igaz, behatárolta a nagy gyöngy mérete, amiből 3 féle volt itthon, vagy fehér tekla, de ásványt szerettem volna használni. Kettőből gyűrű lett. A zöld krizokolla és sárkányahát, a tavaszias pedig ruby és watermelon turmalin. 

Mivel a csehek még mindig nem tanultak meg egyforma méretű gyöngyöt csinálni, nekem ismét sokszor kellett bontanom, mire tetszett az eredmény. Általában japán gyönggyel fűzök, de nagyon kicsi a választék itthon a 6/0 méretű japánból, így kénytelen voltam a csehekkel megbarátkozni.