2009. november 12., csütörtök

Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje


     Nem, még nem nyúztam meg a purdékat. Inkább elgondolkodtam mostanság kicsikét. Amolyan Balogh Tibisen. Igaz, a brigád nincs itt, hogy segítsen :-). Szerencsére.
     Újra elkezdtem olvasni az okos könyvemet. Mer' ugye 2x fárad, aki rest. Hiába mondták nekem a szerzők, hogy olvass el egy fejezetet, gyakorold egy hétig, aztán újra 1 fejezet. Az nekem nem vót' jó. Mit képzelnek ezek? Én azonnal megoldást akarok mindenre. Nem, majd még 5 hétig tépik az idegeimet. Gyorsan elolvastam az egészet. Oszt jól össze is kutyultam. És több, mint 5 hete azóta is hiszti van. Pedig, valami csoda folytán, ha éppen eszembe jut az adott szitura vonatkozó módszer, a legtöbb esetben működik is. Na, ezért kezdtem el újra. Ezúttal ésszel.
     Döbbenten vettem észre, hogy szinte az összes, általunk helyesnek gondolt mondat, cselekmény, a gyerek szemszögéből teljesen másképp fest. Viszont megnyugtatott a tudat, hogy nem csak én voltam az az agyament, aki ezt így gondolta, hanem a világ sok más táján is ugyanazokat a hibákat követik el a szülők, pusztán segítő szándékkal.
      Pedig a képlet egyszerű. Legalábbis elvben. A gyakorlat, egészen más. Nem állítom, hogy így nem változom tüzet okádó sárkánnyá, de határozottan pozitívnak értékelem, ha 50 sárkányhelyzetből, mondjuk csak 10 lesz. Amennyire én tudom, a szerzők egy házaspár. Bár a nevükből nem sikerült kiderítenem, hogy melyikük az apa :-). Elolvastam a Testvérféltékenység című könyvüket is, amit határozottan gyorsabban sikerült abszolválnom, és én magam voltam legjobban meglepődve, amikor  Istennek kicsi átkai együtt játszottak. Persze ez jó indok is volt az ellenem szövetkezésre  :-).
       És kitaláltam még valamit. Úgy rémlik, ezt nem a könyvben olvastam, de lehet, hogy igen. Az én kis kelekótya, szétzuhant fiacskámnak, -meg a kiscsajnak is- csináltam egy napi teendő listát. A legapróbb, ám problémás dolgokat is ráírtam. Beleértve a ruha szennyesbe deportálását , a kutya és madárellátmányozó vállalatot és a játékot is. Abban reménykedem, hogy ha látja, mit kell tennie, talán nem felejti el. Persze tudom, hogy minden csoda 3 napig tart, és pár nap múlva már nem lesz ilyen vonzó a játék, de egyelőre működik. Az esti lefekvős határidőt még nem egészen tudjuk tartani, de már majdnem. Azért be kell valljam, túl sok a teendő, és kevés az idő. Sokszor este 5-6 körül érünk haza a pacizás, meg cserkészkedés stb miatt. 8-kor lefekvés. Így van rá némi sansz, hogy talán 9-kor alszanak.
     Már pontosan tudom- bár ezt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim, akárcsak én, sikerorientáltak. Így a büntetés, vajmi keveset ér. Ellenben a jutalmazás annál inkább. Ezért, ha valakinek este minden x-e megvan, vagyis megcsinálta az aznapi teendőit, kap egy szivecskét. 10 szivecske, után választhatnak egy édességet. Miért azt? Mert így elejét vehetem a minden délutáni boltban hisztinek. Kőbe van vésve, vagyis szekrényajtóba, hogy mikor jár az édesség. Ha minden jól megy 10 naponként. Annyi meg kell.
       Bencének még megtoldottam egy aprósággal. Mostanság nagyon érdekli a pénz. Emellé viszont iszonyú követelőző, és destruktív. Vagy csak béna.  A suli számára egy hely, ahol lehet melegedni, és különben is dög unalom. Mert kit érdekel a szorzótábla, amikor tejsavbacikat nézünk itthon mikroszkóp alatt. Ezért bevezettük a zsebpénzt, ami nálunk fizetésként funkcionál.  Nem harácsolásra akarom nevelni, pusztán arra, hogy  mit ér a munka ha jól, vagy rosszul csináljuk. Ezért van egy alap heti zsebpénz. Pénteken van fizetésnap. Minden fekete pont, hiányjel, beírás stb levonással jár, amíg minden extra csillag, dicséret plusz bevétel. Nem az a baj, ha rossz jegyet hoz. Megesik. Az a baj, hogy ezeket linkségből hozza. Nincs kész a lecke, mert nem hozta haza a könyvet, elvesztek a ceruzák, nem találta a füzetet ( a padban volt) és még sorolhatnám. Szintén a malacpersely veszteségével jár, a szándékos károkozás. Pl. ellocsolunk egy liter sampont egy hajmosáshoz, mert jól habzik. Ja. A héten a harmadik. SZájápoló lopkodás, eltörés. Ilyesmik. Anya cuccainak eltökítése esetén, pedig eltűnik egy kedves játék a szobából.
        És a rendszer működik. Nem én vagyok a parancsolgatós boszorkány. Csak annyit kell mondanom, jöhet a szivecske? És a válasz, nem anya, még nem vittem a ruhámat a szennyesbe. Hát nem gyönyörű?

9 megjegyzés:

  1. Wow, ez nekem is nagyon nagyon tetszik :)

    VálaszTörlés
  2. Jó kis könyv lehet! Eszembe jutott egy "full-gazdag" ismerősünk már felnőtt gyermeke, aki büszkén mesélte, hogy megpróbálja édesapja nevelési módszerét követni: minden gyermeke vegye meg magának azt, amire szükséges van (értsd ruha, tanszer, könyv, édesség...). Mert ugye a gyerkeket öltöztetni, iskoláztatni, különóráztatni kell stb. Erre a pénz ugye egyébként is elköltenénk! De: a gyerek az otthon végzett munkájáért, illetve a családtagoknak való segítésért "komolyabb" fizetékat (na jó, ezek persze már kamasz-kori "feladatok"). A felnőtt gyermek elmondása szerint nem csak a munkaértékét tanította meg így a bölcs apa, de a takarékosságot, az "ésszel költsd a pénzed" elvét is! Vannak még jó példák! :))) Hát még rosszak! :))))))

    VálaszTörlés
  3. Anikó: Igen, ez a probléma talán jobban érinti azokat a gyerekeket, akik ha nem is full gazdagok, de mindent megkapnak. Illetve ritkán látják, hallják, ahogy a szüleik pókereznek a csekkekkel.
    Én is láttam, mennyire nem fogják fel, hogy egy adott játék egy kisebb vagyonba kerül, és morcos leszek, ha szándékosan, vagy nemtörődömségből tönkreteszi. Ahogy régen az időt Scooby Dooban mértük, most zsebpénzben a játékokat.Igaz, ez az összeg egyelőre jelképes, és nem is várom el, hogy bármit fizessenek belőle, de pl. ha drága játékra vágyik, jó ha érzi, mennyi ideje gyűjtögette azt a kis pénzt. A fiúk most meg vannak őrülve a Bakugan nevű játékért. 1 kis vacak műanyag golyó, 1500-2000 ft, amit gyűjteni kell hozzá. Így most ezekre gyűjt. A jó jegyekért, pedig azért adok jutalmat- hiszen mondhatnám, hogy az a dolgod, hogy tanulj-, hogy lássa, a hibákat jóvá lehet tenni. De egyszerűbb és kifizetődőbb valamit rögtön jól megcsinálni, mint rosszul.

    VálaszTörlés
  4. Sajnos a játékgyárak ötletessége kimeríthetetlen, az éppen divatos játékokból meg egyik gyerkőc sem akar kimaradni... ki van ez találva, ezek a játékok már majdnem a drogozást juttatják az eszembe - megkostolod, rákattansz, aztán mire megvan az összes "alkatrész" észreveszed, hogy egy kisebb vagyonba került a komplett játék. Hát én hogy útáltam a matricás albumokat... mire az összes tasak összegyűlt és beragasztották, az összegből több keményfedeles albumot lehetett volna megvenni... talán a harmadik akciónál már az enyémek is rájöttek erre. :((( De addig! Hajajajjaj!

    VálaszTörlés
  5. Szia! hasonló gondokkal küzdünk mi is - és nagyon jó ez az ötlet, alkalmazni is fogom... A lányom is 9 és eddig nagyon jó volt a kapcsolatunk de mostanában (kb 1 éve) teljesen kifordult magából. Kamaszodást én is korainak tartom és valahogy rendet is kell tartani itthon, hát ez nagyon nehéz. Van 1 madara, szegény már sokszor éhenhalt volna, ha mi nem etetjük. És persze nagyon rendetlen is, belefáradok a folyton mondásba, a büntetés nálunk sem motivál. Remélem ez a módszer bevállik és keresem a könyvet is(na most jól kitárgyaltam szegényt...)

    VálaszTörlés
  6. Aniko: ezekről már megpróbáltam lenevelni őket, több kevesebb sikerrel. Időnként becsúszik egy hercegnős újság :-)De a tesómmal még lutra albumoztunk :-)
    Fenci: tökéletesen értelek. Sajna keményen be kell ezt is tartatni, mert már kezdődik is a linkelés. De legalább azt elértem, hogy olyan 5 perc alatt elrakható kupik vannak, és nincs borítva a padló játékokkal, meg papírficnikkel. Bár ma reggel megígértem, hogy ha valami egszúrja a talpamat, az a kukában végzi válogatás nélkül.

    VálaszTörlés
  7. Hát a könyv az könyv! Ha interaktívabbra vágysz, akkor csatlakozz a hasonló gyermeknevelési kihívásokkal szembesülő szülők csoportjához és végezd el a szerzők tréning tematikáján alapuló szülői műhely tréninget (www.szuloimuhely.hu)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).