2009. november 10., kedd

Le a szabályokkal!!!! :-)



        Mostanában elég rosszul jövök ki a srácokkal. Valahogy nem találjuk a megfelelő hangot. Ez engem láthatólag jobban aggasztott, mint őket. Ezért kitaláltam, hogy este, ha hazaszállítmányozom a bagázst, leülünk egy kedélyes beszélgetésre. A fiam stílusa bicskanyitogató lett az elmúlt pár hétben. Kicsit korainak gondolom, hogy 9 évesen kamaszodjon.
- Srácok üljünk le a kanapéra, szeretnék beszélni veletek. Engem nagyon bánt, ami itthon zajlik mostanában, szeretném, ha közösen találnánk valami megoldást, ami mindenkinek jó.
- Na, frankó. Már megint.
- Igen, kisfiam, már megint. Mert kíváncsi vagyok a véleményedre, és érdekel mit gondolsz és mit szeretnél?
- Najó, akkor kezdem. Mindig parancsolgatsz. És az apa is 3 percnként szól, hogy rakjunk el valamit, pedig most ültünk le. És mindig ugráltatsz.
- Aha. Azt gondolod, hogy nekem jó, 10x szólni , hogy a nappalitól az előszobáig tartó szakaszon el ne felejtsd, hogy a tornazsákot vinned kell. ( ez egyébiránt minden cselekedetére érvényes, a felöltözéstől az iskoláig bezárólag, én viszont iszonyatosan belefáradtam az állandó "parancsolgatásba") Tudod, mit? Cseréljünk. Játssz el engem, én meg leszek te. Jó?
- Jó. AKkor kezdem. Bence, etesd meg a madarakat kérlek ( ő vállalta, hogy a kutyát és a madarakat eteti.)
- Jó , majd - mondom én, ahogyan ő szokta.
.......
- Bence, a madarak!!!
- Jó, mindjárt!
- Bence, adj már enni azoknak a szerencsétlen madaraknak!- mondja ő anyabőrben.
- Jaj, anya ne piszkálj már folyton!

Nagyjából így záródnak a beszélgetéseink. Közben érezte, hogy ebből rosszul jön ki, így inkább elkezdett közben ökörködni, rám se figyelt, levegőnek nézett. Amellett, hogy nagyon rosszul esett, pokolian feldühített.
- Okés. Ha csak engem érdekel, mi van veletek, és ti pont tojtok rá, hogy mennyire nem jó ez így, akkor rendben. Továbbikban nem szólok senkinek, hogyan intézze a dolgát. De akkor rám se vonatkoznak a szabályok, és kész.
- Hurrá, hurrá!
Persze Lilla, aki eddig csak figyelte az eseményeket, a maga 5 évével, és iszonyú logikájával rögtön levágta, hogy ez kemény lesz, mint a kád széle.
- Anya, légyszi érdekeljelek! Kérlek, anya, engem érdekel mi van veled, lécci, lécci, lécci!
...............
Bence :- Gyere Lilla, együnk kakaós csigát.- nem akartam rögtön azzal kezdeni, hogy miért? Vettél magadnak? Oda se figyeltem, had csinálják.
- Anya, hol van tányér?
..... nem válaszoltam.
Majd széket vett elő, és elkezdett felmászni a konyhapultra tányérért.
- Bence, miért nem kérsz anyától?
- Azt mondta nem segít- vágta vissza Bence, miközben marha büszke volt, hogy ő egyedül is meg tud oldani ilyen apróságot, nem kellek hozzá én. - Lilla, gyere együnk a kanapén, nincsenek szabályok, most lehet.
Csoportosan átvonultak a nappaliba, valami idióta rajzfilmet nézni.
10 perc nem telt el, megjelenik a kis Napóleon.
- Anya, 1 dolgot azért kérhetek? Beírod a számítógépbe a kódot? Így nem tudok játszani.
- Már miért írnám be? Oldd meg édesem. Tudod, nincsenek szabályok. Így engem sem kötnek. Ennek megfelelően, nem kell ugrálnom a kedvedért.
- De így nem tudok....
- Jaj, annyira sajnálom, sajnos nem tehetem. Pedig segítenék, ha lennének szabályok, mert az én íratlan szabálykönyvemben benne van, hogy segítek neked, amikor csak szükséged van rám.
Kis csend
- Nem lehetne, hogy újra legyenek szabályok?
- Ezt szeretnéd?
- Igen anya.
- De akkor mindenkire vonatkoznak, és mindenki betartja őket.
-Igen.
- Okés, akkor először befejezed a mesét, amit holnapra el kell olvasnod, aztán beírom a kódot.
- Francba.- majd pukkancskodva elvonult.

Francba, francba, francba. Pedig milyen jól meglettem volna pár napig a szabályok nélkül.  Senki sem ugráltathatott volna, nem kellett volna 50x megkérdeznem, mint egy hülye papagáj: kész a lecke, bepakoltál? tolltartó rendben? Fürdés, pizsi, lefekvés stb.
Szép álom volt! :-)

8 megjegyzés:

  1. Hát angyalom, ez nem jött össze!:-)

    VálaszTörlés
  2. Egy cseppet sem irigyellek jelen helyzetedben!
    Jónak tartom az ötleted, előbb-utóbb biztos beválik a kis csibésznél:o)

    VálaszTörlés
  3. pedig milyen jól kigondoltad:o)))

    VálaszTörlés
  4. Hajjaj,nem akarlak elkeseríteni :))) Harmadszor élem át, és egyre nehezebb, pedig Csabi most egyedül kamaszodik. Talán az idő szépíti a dolgokat, de a bátyjaival kevesebb hajam őszült.

    VálaszTörlés
  5. Talán még is igaz a mondás, amit régebben nem akartam elhinni. Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.
    A 7 éves fiam nálam is bepróbálkozott egy hasonló megjegyzéssel. Idézem: "Nem igazság, hogy te vagy a főnök!" Leesett az állam. De nálunk is volt egy megbeszélés. Nem is egy, jó pár, azután helyre rázódtak a dolgok. Igaz, nekem csak egy fiam van. Azért ezt több gyerkőccel megoldani, nem egy fáklyás menet. De kitartás! Hosszútávban gondolkodunk... és idővel (ki tudja, mennyivel) jobb és egyszerűbb lesz. :)

    VálaszTörlés
  6. Olyan jó, hogy nem idealizálod a dolgokat, hogy téged olvasva mindig van valami aha élménye az embernek. Sok hasonló tapasztalatot élek meg én is...
    Egy dolog jutott eszembe. Nem tudom, hogy ismered-e a Campbell-Chapman szerzőpárost? Sok gyerekneveléssel foglalkozó könyv járt a kezemben, számomra az ő könyveik a leghitelesebbek közé tartoznak. Nem azért jutott eszembe, mert rosszak lennének a módszereid, dehogy. Ők alapvetően más szemszögből közelítenek, csak ezért.

    http://www.libri.hu/konyv/gyerekekre-hangolva.html

    VálaszTörlés
  7. örülök, ha már egy értelmes gondolatot találsz a firkálmányaimban :-)

    Igen, ismerem a párost, szerintem fel is tettem a bookline-os kívánságlistámra, aztán mégis a másikat választottam :-). De ami késik. EBből nem lehet elég tudást felhalmozni :-)
    Bár a lányom se igazán hozza a papírformát.Amitől elvben meg kellene nyugodnia, az, csak olaj a tűzre.

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).