Nyár van, nyár..lepke nincs

Szeretem, ha mindig van felfűzve valami horgolnivalóm. Mert hurcolhatom magammal és a kieső pár percekben is horgolhatok. Optimális esetben persze, ha jó a felfűzés. Előfordult horgolós korszakom kezdetén, hogy elvittem anyáékhoz. Mennyire jó lesz nekem a délutáni traccsparti közben horgolni. Az első 10 szemből hiányzott egy, természetesen nem voltak velem a gyöngyök, hogy pótoljam, úgyhogy ennyit a horgolásról.

Csendben megsúgom, hogy még soha, de soha nem sikerült hibátlanul felfűznöm. Nálam mindennek a rákfenéje az unalom. Legyen az sport, könyv, bármi. Márpedig a felfűzés unalmas és monoton. Gyakran kapom magam azon, hogy rutinszerűen fűzöm, közben pedig egész máshol jár az eszem. Ilyenkor szoktak összekeveredni a színek és a számok, amit utána javítani kell.

Ez a minta különösen emlékezetes. Mondhatni, egy technikai rejtély. 

Valahol láttam egy kész darabot, vagyis nem én, hanem valamelyik gyöngyösleány találta, én pedig magamra vettem, hogy valaki megrajzolná hozzá a mintát? Megrajzoltam. Ismétlődő mintaegységekről van szó, így felesleges lett volna egymás után 7-8x felrajzolni, lerajzoltam egyet. Feldobtam a csajoknak, majd rá is felejtettem, mert égre-földre nem találtam megfelelő türkizt, mi több a Google sem talált. 

Ezzel is inkább megalkudtam. Az eredeti képen élénkebb volt, de az szerintem cseh 11-es gyöngy volt, annak meg egészen más színei vannak, mint a japánoknak, amivel én horgolok.

Aztán jött a szokásos, mit horgoljak problémakör. Fel is fűztem, egy egység kész, de nem passzol hozzá a következő. Naná, hogy addigra már az egészet felfűztem, mind az 5200 db gyöngyöt. Egyszerűen nem értettem. Egy szem kéket elsikkasztott. Néztem a rajzot, az hibátlan. Gondoltam egyet, dobtam hozzá még egy ismétlést, akkor jó lett. Úgy tűnik a matek nem egy egzakt tudomány, pedig azt gondolnám, hogy x db színes négyzet, meg x darab színes négyzet, az y db színes négyzet, de ez y-1 lett. Így esett, hogy minden ismétlésnél bele kellett tennem egy plusz szemet. Természetesen észrevehetetlen volt annak az egy szemnek a hiánya, de én tudtam, hogy onnan hiányzik és akkor oda a tökéletesség J.

Az első egységnél amúgy is megtréfáltam magam, valahogy felszaporítottam a 19 szemet 20-ra és nem találtam meg, hogy hol. Úgyhogy addig bontottam, amíg egyszer csak 19 lett megint. Ilyen apró gyöngyöknél nagyon könnyű elnézni, hogy hova kell bökni.

Megfogadtam, hogy nem hagyom sokáig parlagon, ugye az a fránya szerelvényezés, már megint. Így ma nekiugrottam. Kicsit rá kellett pihenjek a szettre, amit tegnapelőtt mutattam a facebook-on.

Megint a kis csövecskét választottam. Ezt szeretem a legjobban. Többféle gyöngyöt kipróbáltam a végére, végül a türkinit győzött, mert a rózsakvarccal nagyon barbie-s lett. Jut eszembe, türkinit. Ami nem egyenlő a türkizzel. Hívják hamis türkiznek is, mert sokan szeretik ezzel átvágni a népeket. A türkinit nem más, mint színezett howlit.  Ami szintén egy ásvány és egyáltalán nem haszontalan, vagy értéktelen, de közel sem annyira különleges, mint a valódi türkiz. Úgyhogy ha egy „türkizen” túl szabályosak a színek és a repedések, akkor biztos, hogy howlit.

Egy gyönyörű T kapcsot tettem rá mágnes helyett. Az így tekeredő mintáknál szerencsésebb az olyan záródás, ami nem engedi a tengelye körül elfordulni a láncot, így lehet szabályozni, hogy lehetőleg a minta kerüljön előre. Igazi nyári darab lett. 

Gyöngyhorgolok

Új szenvedélyem van. Gondoltam, gyöngyözni tudok, horgolni tudok, mi lenne, ha együtt csinálnám a kettőt? Ahogy én azt elképzeltem. Mit nekem, pikk-pakk menni fog. Ha nem is pikk-pakk, de megy. Olyan nincs, hogy nem megy. Megszenvedtem vele, de nem adtam fel. Két segítségem is volt, Rózsa és Móni, akiknek itt is köszönöm. Kiderült, hogy az egyetlen hiba, amit elkövettem, a türelmetlenség volt. Szokás szerint. Meghorgoltam pár sort, fúj ronda, lebontottam. Kiderült, hogy az mindig ronda, amíg be nem állnak rendesen a szemek. Szóval csak folytatnom kellett volna tovább. 

Most a második művemet mutatom, mert az első még nincs kész. Ebben a lázban, teljesen egyértelmű volt, hogy ha ajándék kell, az horgolt lesz. Lilla rocky-s évzárójára készült az edzőjének egy karkötő. 

A szín egyértelmű volt, kék. Először másik mintát választottam, ami szintén helyes volt, de Angi nem az a kisvirágos alkat, így egy Burberry típusú, geometrikus mintára esett a választásom. Mivel 3 márkájú gyöngy van benne, így külön érdekessége lett véletlenül, hogy az arany csík kidomborodik, hiszen a Toho a legdundibb gyöngy. 

Az utómunka itt is nagy kérdés és a legkevésbé kedves elfoglaltság. Sokszor szétszedtem. Kipróbáltam T kapoccsal, de nem tetszett. A T kapocs nagyon mutatós, szép záródás, de karkötőn egyszerűen nem tudom elviselni. Így maradt a szokásos bivaly erős mágnes. Kizárólag ez az apró jöhet szóba, ezt úgy kell levésni. 

Kiegészítésnek Aquamarine és Hematite ásványt tettem bele. A méret miatt izgultam. Személy szerint utálom, ha egy karkötő túl nagy. Vegzáltam az egész családot, hogy ugye Angi csuklója kb. akkora, mint az enyém? Furán néztek. Szegényt az átadáskor letámadtam, hogy azonnal próbálja fel, különben nem fogok aludni.

Zianna, a dög

És most a kupleráj tetejére leülök blogot írni. Zseniális. De az a gyanúm, hogy nem fog eltűnni még utána sem, úgyhogy nem aggódom halálra magam.

Ő Zianna. Még a húsvéti hétvégén megfűztem, aztán lebontottam.

 Elismerem, nem túl hatékony, de….A mintát 2 őrült nő tette fel, akik kitalálták, hogy ők majd ketten, egyszerre, freestyle-ban fűznek. Értsd, egymás kezéből kapkodják ki a cuccot és fűzik tovább, ahogy esik úgy puffan alapon. A videoeditort, mint olyat, még nem fedezték fel, így ha 20 percig bekapcsolva maradt a kamera, és egy üres alátét, meg némi ujj látszik, a háttérből pedig valami északi, hökkemökke svarjdenke hallik, akkor ez van, így marad. 

Olyan furfangot is tudnak, hogy megfűzi, majd felirattal kijavítja, hogy bocsbocs, nem is ezzel és nem is úgy csináltam bibíííí. Ráadásul amit az utolsó körökben mutat,  még véletlenül se lesz olyan, amilyennek kéne. Úgyhogy Kinga  instrukcióival újrafűztem. 

A láncot Timitől koppintottam, az engedélyével perszeJ. Nagyon tetszik, hogy ilyen semleges színű. Ez sem az én érdemem, hanem Kinga és Timi kooprodukciójának eredmény. Én tulajdonképpen csak a kéz voltam, aki megfűzte.