Nyár van, nyár..lepke nincs

Szeretem, ha mindig van felfűzve valami horgolnivalóm. Mert hurcolhatom magammal és a kieső pár percekben is horgolhatok. Optimális esetben persze, ha jó a felfűzés. Előfordult horgolós korszakom kezdetén, hogy elvittem anyáékhoz. Mennyire jó lesz nekem a délutáni traccsparti közben horgolni. Az első 10 szemből hiányzott egy, természetesen nem voltak velem a gyöngyök, hogy pótoljam, úgyhogy ennyit a horgolásról.

Csendben megsúgom, hogy még soha, de soha nem sikerült hibátlanul felfűznöm. Nálam mindennek a rákfenéje az unalom. Legyen az sport, könyv, bármi. Márpedig a felfűzés unalmas és monoton. Gyakran kapom magam azon, hogy rutinszerűen fűzöm, közben pedig egész máshol jár az eszem. Ilyenkor szoktak összekeveredni a színek és a számok, amit utána javítani kell.

Ez a minta különösen emlékezetes. Mondhatni, egy technikai rejtély. 

Valahol láttam egy kész darabot, vagyis nem én, hanem valamelyik gyöngyösleány találta, én pedig magamra vettem, hogy valaki megrajzolná hozzá a mintát? Megrajzoltam. Ismétlődő mintaegységekről van szó, így felesleges lett volna egymás után 7-8x felrajzolni, lerajzoltam egyet. Feldobtam a csajoknak, majd rá is felejtettem, mert égre-földre nem találtam megfelelő türkizt, mi több a Google sem talált. 

Ezzel is inkább megalkudtam. Az eredeti képen élénkebb volt, de az szerintem cseh 11-es gyöngy volt, annak meg egészen más színei vannak, mint a japánoknak, amivel én horgolok.

Aztán jött a szokásos, mit horgoljak problémakör. Fel is fűztem, egy egység kész, de nem passzol hozzá a következő. Naná, hogy addigra már az egészet felfűztem, mind az 5200 db gyöngyöt. Egyszerűen nem értettem. Egy szem kéket elsikkasztott. Néztem a rajzot, az hibátlan. Gondoltam egyet, dobtam hozzá még egy ismétlést, akkor jó lett. Úgy tűnik a matek nem egy egzakt tudomány, pedig azt gondolnám, hogy x db színes négyzet, meg x darab színes négyzet, az y db színes négyzet, de ez y-1 lett. Így esett, hogy minden ismétlésnél bele kellett tennem egy plusz szemet. Természetesen észrevehetetlen volt annak az egy szemnek a hiánya, de én tudtam, hogy onnan hiányzik és akkor oda a tökéletesség J.

Az első egységnél amúgy is megtréfáltam magam, valahogy felszaporítottam a 19 szemet 20-ra és nem találtam meg, hogy hol. Úgyhogy addig bontottam, amíg egyszer csak 19 lett megint. Ilyen apró gyöngyöknél nagyon könnyű elnézni, hogy hova kell bökni.

Megfogadtam, hogy nem hagyom sokáig parlagon, ugye az a fránya szerelvényezés, már megint. Így ma nekiugrottam. Kicsit rá kellett pihenjek a szettre, amit tegnapelőtt mutattam a facebook-on.

Megint a kis csövecskét választottam. Ezt szeretem a legjobban. Többféle gyöngyöt kipróbáltam a végére, végül a türkinit győzött, mert a rózsakvarccal nagyon barbie-s lett. Jut eszembe, türkinit. Ami nem egyenlő a türkizzel. Hívják hamis türkiznek is, mert sokan szeretik ezzel átvágni a népeket. A türkinit nem más, mint színezett howlit.  Ami szintén egy ásvány és egyáltalán nem haszontalan, vagy értéktelen, de közel sem annyira különleges, mint a valódi türkiz. Úgyhogy ha egy „türkizen” túl szabályosak a színek és a repedések, akkor biztos, hogy howlit.

Egy gyönyörű T kapcsot tettem rá mágnes helyett. Az így tekeredő mintáknál szerencsésebb az olyan záródás, ami nem engedi a tengelye körül elfordulni a láncot, így lehet szabályozni, hogy lehetőleg a minta kerüljön előre. Igazi nyári darab lett.