Mari még...fűszerek

A marizás szerintem sosincs kész. Akárhányszor kihúzol egy fiókot, találsz valamit, amire nincs is szükség. A konyharuhákat már áthajtogattam, de most újabb hajtogatás, tekerve, hátha jobban elférnek. Olyannyira jobban elférnek, hogy így a fele fiók üres, és eldőlnek. Akkor jött az ötlet, hogy a spejzben össze-vissza hánykolódó gyertyák pont meg tudják támasztani a borulós konyharongyokat.  De ha már kiszedtem a fiókot, kitörlöm körülötte a szekrényt, gondoltam. Upsz, mi a bánat ez? Kb. 20 csomag fűszert találtam a fiók mögé esve, ami két fiókkal fölötte lakott. Igazából csak a tartalékok. Gyanús volt, hogy túl gyorsan fogynak. De most fény derült a sunyiságra, a fiók nem olyan hosszú, mint a szekrény, simán elfért mögötte ez a mennyiség.

Csodák kerültek elő. 4 cs bontott babérlevél+2 bontatlan. Valószínűsítem, hogy egyszer krumplifőzeléket akartam főzni és elfogyott a babérlevél. Ez olyan szinten sokkolt, hogy minden alkalommal vettem egyet, amikor csak bolt közelében jártam. Oregano ugyanez. Erre konkrétan emlékszem, amikor álltam a pizza fölött az üres oreganós üveggel. Azóta mindig van itthon. Vagy 50 csomag J. Sosem fogyhat ki a római kömény, a tárkony, vagy a bazsalikom sem.

Értek én a szóból, fűszeres fiók is kipakol. Elmosogattam a fűszertartókat. A fedeleken látszik, hogy a régebbiek nem bírták a korábbi zsíroldós boot camp-emet, kicsit megkoptak. Sebaj, csontszínűen is jó. Ez tipikusan az az eset, amikor teljesen felesleges valamit lecserélni. Ugyan Marikánk a tűzijátékos, kitörő örömöt tartja elfogadhatónak, de azt hiszem, a főzés nálam sosem fog ebbe a kategóriába tartozni, így valószínűleg nem fogok visítozni örömömben egy új konyharuha, vagy fűszertartó látványától sem. Midig lehet bármiből szebbet, jobbat találni, aminek lehet örülni. Úgy 2 percig tartana nagy viháncolás. Ne essünk az ostoba pazarlás bűnébe, ugyanakkor kerüljük el a minden vackot őrzünk, mert „jójazmég” hozzáállást is, ha már 8x megragasztottuk. Hogy ne legyenek holt terek a fiókban, mert az üres fűszertartó mindenképpen az, feltöltöttem a félig üres edénykéket. Nem szeretem keverni a különböző márkákat...ezért. Majd azt mondom direkt ilyen. Dizájn.

Kidobáltam azokat a fűszereket, amiket szökőévente egyszer használok. Mint borsikafű és lestyán. Ritkán főzök fűszerkeverékkel, ételízesítővel, főleg az adalékok miatt, így ezzel nem volt gond. A curry kivétel, meg a garam masala, esetleg a chili, bár azt össze tudom rakni egyedül is. De a chili az életmentő gyorskajám, így egyszerűbb beleborítani a keveréket. Mindig kell itthon lenni indiai, olasz és görög ételekhez való fűszereknek.

Sokan megszólták az öreg Depardieu-t, amikor azt mondta, a magyar konyha unalmas, mint a hóolvadás. Ha a fűszerek szemszögéből nézzük, valóban az. Só, bors, pirospaprika, csók. Minden étel úgy kezdődik, piríts hagymát, húzd félre, pirospaprika stb. Na jó, a szilvásgombóc nem. Igen, tudom, hogy minden nemzetnek hasonló ízvilágú a legtöbb étele. Éppen ezért szeretek többféle ételt kipróbálni. Természetesen a színes, ízes, fűszeres mediterrán, vagy arab, mexikói konyha áll hozzám közel. De indiaival bármikor meg lehet venni :-).

Ha már kipakoltam a fűszereket, újraterveztem a lisztes, rizses, egyéb vackos fiókot is. Semmi extra, csak gatyába ráztam a tartókat, a kisebb dolgok maradtak zacsiban a helytakarékosság jegyében. Minden fiókot megküldtem egy kis citronella illóolajjal a molyok ellen. Mindig hozok haza belőlük, hiába fagyasztom le a liszteket. Mert a dögöknek a sima liszt nem kell. Csak a speckó lisztjeimet zabálják, vagy a chia magot, ami amúgy is aranyárban van, így a kényesebb, drágább dolgokat alapból a hűtőben tartom. Cinkes, hogy ezek is az egészséges életmód hívei lettek. Remélem IR-esek is. 

Megint jól esik…

Ilyen ez J. Esőben unatkozom? Nem mintha nem lenne mit csinálnom. Jóvan’ írok egyet Márikáról. (Tegnap kezdtem el, amikor még boldog tudatlanságban éltem a napi kalandjaimat illetően).

De kicsoda Márika? Hogy senki sem ismeri? Ja, ez egy másik mese.

Márika egy Marie Kondo nevű 130 centis japán nő, aki rendrakás kényszeres, és a kényszerét felhasználva egy zsák aranyat keres azzal, hogy mások szemeteit kihajigálja. Írt egy Rend a lelke mindennek című könyvet, ami némileg megosztja az európai népeket, de mindenképpen hasznosnak ítélem. Rávilágít, hogy eddig fordítva ültünk a pacin.

Ugyanis folyamatosan újabb tárolási módszerek után kutatunk, miközben nem vesszük észre, hogy ezzel csak a kacatok számát növeljük. Figyelmen kívül hagyjuk azt a tényt is, ez a saját meglátásom, hogy amekkora helyünk van, annyit tudunk megtölteni. Ha nagyobb házba költözünk, előbb-utóbb az is szűkös lesz.

Másik alapvetés, ami számomra nagy homlokra csapás volt: 

Az a fontos, hogy könnyű legyen a holmikat elrakni. Tök logikus. Ha valamire szükség van, a föld alól is előássuk, ellenben minél nehezebb visszatenni a helyére, annál nagyobb az esélye, hogy nem is fogjuk visszatenni.

És a „marizás” lelke: 

nem az a lényeg, hogy mitől szeretnénk megszabadulni, hanem az, hogy mit szeretnénk megtartani. Mekkora ötlet. Itt nagyjából számomra véget is ért a lényeg, mert a többi távol-keleti ötlet teljesen osztályidegen számomra. Még pár apróság lehet, hogy van, de azok menet közben előkerülnek. 

Ja, hajtogatás, de ez majd máskor.

Ad egy koncepciót, ami szerint érdemes haladni. Ruhák-cipők, könyvek, azt hiszem itt jönnek az iratok,  komonók ( ez szinte minden bisz-baszt felölel, van 1000 alkategóriája, ami szerint érdemes haladni), legvégén az érzelmi töltésű tárgyak. Azért a végén, mert addigra már van egyfajta szanálási rutinod, talán nem fogsz elveszni a nosztalgia poklában és képes leszel belátni, hogy a sáros, lyukas macinaci, amiben 5 évesen életed első gólját rúgtad a nagyinak, már nem kifejezetten szolgál téged.

Tehát, minden témakörből csak azt tartsd meg, - minden darabot a kezedbe véve -, ami valóban örömöt okoz. Neked. Nem a tesódnak, aki a kedvenc lepkés pólóját neked adta, hanem neked, "Arankának".

 Értelemszerűen nincs túl erős érzelmi kötődésem a fazekakhoz meg a porrongyokhoz, de igenis mennie kellett a repedt tányérnak, a törött fülű serpenyőnek, kopott ágyneműnek. Hiszen minden, amit nem szeretsz használni, minden, ami elérhetetlen helyen van, felesleges helyfoglaló. Sok dolognak a létezéséről sem tudsz, ezért úgyis venni fogsz másikat, ha szükséged lesz rá. Nálunk nagy klasszikus a garázsban lévő valamire majd csak jó lesz haszonanyag. 80%-a ki fog kerülni. Ezer darab örökölt csavarhúzó, ami már semmire sem alkalmas, mert kopott a feje pl.

Ami még Mari szerint fontos, hogy az egy kategóriába tartozó dolgokat, hordd egy helyre, akkor úgyis sokkot kapsz, hogy mennyi van belőle, így könnyebb a válogatás, és könnyebb egy helyen tárolni őket. Mert ez is fontos. Az egy kategóriába tartozó dolgok, legyenek egy helyen. Ez a világszám nálam félig működik. Itt lép be az önismeret. Ha túl nagy kupit csinálok egyszerre, az életkedvem is elmegy. Sanszos, hogy a kellős közepén ráülök a kupac tetejére "örömkötni", pszichoterápia gyanánt. Így inkább kisebb lépésekben haladok. Hiába is hordanék mindent egy helyre, sok dolgot nem tudok még a végleges helyére tenni, mert ott még nem válogattam át és nincs hely, vagy polc. Kicsit kevés a tároló helyem. Nem, nem ütöm vele a fenti szabályt, addig nem alakítok ki újakat, amíg nem válogattam át mindent. Tulajdonképpen nem is újak lesznek, hiszen a szekrény már most is ott van, csak  egy költözéskori lomtalanításból származik, olyan helyen áll, ahová 2x ekkora beépített szekrényt terveztünk, csak sosem volt „kedvünk” hozzá, hogy megcsináltassuk.

Van egy olyan ezo mondás, hogy amint kint, úgy bent és fordítva. Megfigyeltem, hogy ha bent nincs rend, akkor körülöttem is eluralkodik a káosz. Ugyanakkor ha kint rend van, akkor bent is alakulnak a dolgok. De kiderült, hogy a kinti rendem mindig csak látszólagos volt, mert egy csomó olyan dologgal vettem körül magam, ami nem csak hogy nem okoz örömöt, de egyenesen utálom is. Most bent nincs rend. Nagyon nincs. Dolgozom rajta. Asztrológiai tanulmányaim alapján, nem is csoda. 5 éve nagyon kemény bolygóállásaim vannak. Anno a szakemberek is azt kérdezték, ezt hogy élted túl? Valahogy. Most egy újabb van, de legalább lassú mozgású imposztor bolygó csinálja, így jó sokáig tart, hogy legyen időm felfogni. Egyesek szerint amint fent, úgy lent a helyes értelmezés. Nincs min csodálkozni, Uránusz tranzitjaim vannak sorban, ő a káosz maga. Az asztrológusok szerint a bolygó csak jelez, ezzel még nem tudok azonosulni, mert szerintem igenis a genyák akarnak kicseszni velem, természetesen a fejlődésem érdekében. J. Tehát, a benti kupin próbálok úrrá lenni a kinti rendrakással. Nem akartam én ilyenekről írni, sok részén már túl is vagyok, de valahogy most mégis elkapott a kényszer, hogy írni szeretnék róla. Úgyhogy folyt köv.