2010. október 25., hétfő

Hello Frank

Ha valaki tudja, hogy ez a nyomorult blogspot milyen alapon dönti el, hogy elforgatja a képet avagy sem, súgja már meg, mert nagyjából az egész cikk lényegét tette tönkre, de már elég késő van, és egy órája szívok vele, hogy ne forgassa el az álló képeket, de nem megy. Elnézéseteket kérem. Most nem tudok többet tenni. A cikket megtaláljátok az 5letesen.

Szidjuk Amerikát és a mondvacsinált ünnepeit, dekorációit, én mégis kedvelem őket. Már azt, ahogyan az évszakoknak, ünnepeknek megfelelően felöltöztetik a bejáratot, a kertet, a házat.  Nem mondom, hogy nálunk nem szokás madárijesztőt állítani, de leginkább valami kurta-furcsa jószágot a szőlősbe, ha lusta a csősz. Mi több, fellógatunk néhány „pofás” centrumos szatyrot még az ősidőkből, oszt nesze neked madár, repüljél elfele.
        Valószínűleg nekem se jutott volna eszembe madárijesztőt állítani, ha az oviban nem kapok egy felkérést, miszerint az éves, hagyományos Mihály napi „bandzájon” madárijesztő készítő verseny lesz. Azt nem egészen értettem, hogy miért készítünk madárijesztőt annak alkalmából, hogy az ovi megkapta a Madárbarát Óvoda címet, de a parancs, az parancs. Ettől függetlenül nagyon kedves ötlet. Gyorsan feltúrtam itthon mindent, majd elszaladtam a helyi érdekeltségű, igen nagy népszerűségnek örvendő turkálóba, madárijesztő szerkóért. A textilmániásoknak az ilyen hely, egy kincsesbánya. Jót vihogtam magamban, amikor találtam egy Ralph Lauren inget. Nesze, puccoséknál, a madárijesztő csávó is ilyet hord. Aztán visszatettem, mert nem tetszett a színe J. Nézett rám a néni, amikor mondtam, hogy pici plüss csirkét szeretnék.  Mert az én fejemben már megfogant a gondolat, hogy a mi madárijesztőnk igenis madárbarát madárijesztő lesz, ennek megfelelően pipik fognak fészkelni a kalapján.  És láss csodát, még pipi is akadt. Mondtam, hogy egy aranybánya J. Nem mondom, ha több időm lett volna, biztosan varrok néhány kockás countystyle-os csirkét, amiket aztán úgyis sajnáltam volna kicsapni a kertbe. Lényeg a lényeg, kiokosodtam madárijesztőből, és indult a verseny. Azt az aprócska tényt elfelejtették közölni, hogy mintegy 10 ’ áll a rendelkezésünkre, így nektek már egy „recycling” pasit mutatok, amit  az oviból visszakapott anyagokból eszkábáltam újra, és ha már egyszer itt van, üljön csak kint a kertben.
       Szükséged lesz egy kupac ruhára. Turkálóból, vagy apa „kinőtt” gatyája, zsinór, kalap, sok-sok újság vagy nejlonzacskó, nejlonharisnya nadrág (amúgy is büntetni kéne, aki ezt a ruhadarabot kitalálta, de madárijesztőnek tökéletesJ). Jó, ha akad egy rossz cipő, még jobb, ha gumicsizma.  De ez egy pösti pasi, így cipője van. Nekem meg nem volt felnőtt „gumicsizsmám”.
Először is a harisnya szárát csomózd meg, hogy rövidebb legyen, hiszen ebből lesz a karja. Ha végig kitömnénk, erősen előemberszerű lenne emberünk.  Majd gyűrögess össze sok-sok kutyakaki felszedő magazint, vagy ahogy ti ismeritek, reklámújságot, esetleg nejlonzacskót (nekem ilyenem csak korlátozott számban van, mert barátom a környezet). Ha az időjárás viszontagságaira is gondolsz, akár egy zacsiba is töltheted az újságokat, és úgy tömöd bele a harisnya szárába.  Aztán vegyél elő a kupacról egy viszonylag minta nélküli, mondjuk fehér pólót. Terítsd ki, és a közepére halmozz összegyűrt újságot. Az ideális a töméshez ugye a szalma lenne, de még a város utolsó utcájában – ami tulajdonképpen vidéknek is tekinthető - sem bővelkedünk szalmabálákban. Majd nemes egyszerűséggel hajtogasd be a póló széleit, kicsit gyűrögesd, mondhatni, pofásra alakítjuk. Aztán jól betuszkolod a harisnya popsi részébe, és összecsomózod a  tetejét. Filccel, félig kukázott rúzzsal megrajzolod az ábrázatát. Ha van türelmed és időd, varrogathatod is. Íme:

Majd következik a ruházkodás. Egy pólóba bújtasd bele emberünk 2 karját. Most szólok, ha esetleg pálcikán lógósra szeretnéd a riogatós emberedet, itt az ideje, hogy a merevítőket is beletedd. Ergo kötözz össze, mint egy keresztet, vagy szögelj, attól függően mi áll a rendelkezésedre, 2 lécet, seprűnyelet, akármit, és ezt a szerkezetet is öltöztesd bele a gúnyába. Szóval póló rendben.  Aztán vegyél egy nagyobb zacsit, és tömd teli valamivel. Újság, rossz ruhák, stb. Kötözd be, és tömd be a póló alá pocaknak. Majd kötözd be a póló alját.


Igen, egy 1995-ös Kandós KIN Kupás pólót adtam rá. Nem tom miért forgatja el  képeket.
És most vedd elő apu kinőtt nadrágját, kötözd be alul a szárát, és tetszőlegesen töltsd meg.  Aztán rázd gatyába az ürgét. Hogy rajta is maradjon, kötözz 2 zsinórt az övbújtatóhoz, és a hátán keresztezve, mint egy nadrágtartót, jó szorosan kösd rá a nadrágot.



Nincs más hátra, mint előre, kapjon egy tetszőleges inget is. A kalapjára ráköltözhetnek a pipik. Biztosító tűvel pakoltam rá őket, de lehet ragasztó pisztollyal is. Csak nem akartam bántani a kalapot, mert ez egy kincs. Egyébként egy valódi Stetson kalap ám, de a festők összemázolták L.
Fészeknek használhatsz rafiát is, én inkább egy kis lenyírt, félig megszáradt füvet adtam a pipiknek. Most kapd meg az egész tákolmányt, és cipeld ki a kertbe. Én egy nem éppen dekoratív kerti csapot szerettem volna álcázni vele, így egy nagy virágcserépre ültettem Frank-et. Mert közben ez lett a neve. Szólok, a feje le fog borulni, főleg kalapostól. Ezért keress egy jópofa seprűnyelet vagy tetszőleges támasztékot, amit hátul betűzhetsz a ruhája alá – elég csak az ing alá, nem kell vele többet birkózni - , de érjen fel a feje tetejéig, hogy a kalapot is rá tudd tenni.  Hanyagul elhelyezzük modellünket, majd fotózgatjuk. Saaaaajt. (Mondhatja azt is cheeeese, de ez mégis csak egy magyar madárijesztő, így azt mondja saaaaajt). Ja igen, a cipőt csak lezseren tegyük a nadrág szára alá.
       De ha akarod, fel is kötözheted a kerítésre. Ebben az esetben rögzítened kell a cipőt, mondjuk biztosító tűvel a nadrághoz.  Bemutatom Frank-et:










Családunk kisebbik, ütődött őrző-védő ebe rögtön bele is kötött szegény Frankybe.
„Te ki vagy, és, hogy mersz az engedélyem nélkül itt üldögélni? :@”

A segítségem :-)
Jó mulatság, higgyétek el! Főleg, ha a srácokat is bevonjátok.

12 megjegyzés:

  1. Tök jópofa "manus":-D Ilyenkor úgyis gyorsan sötétedik, és az arra settenkedő betörő sem mer bemenni, mert csak azt látja, hogy ott üldögél valaki:-D
    Szegény madaraknak meg tegyél ki kaját kissé messzebb Franktól.

    VálaszTörlés
  2. Egyébként tényleg olyan, mintha valaki üldögélne ott. Én tettem oda, de a frász jött rám néha kertészkedés közben :-).
    Madáretető a másik végén van, pont ezért került ide a jóember:-)

    VálaszTörlés
  3. Na látod, ha te frászt kapsz tőle, akkor a betörő bácsi infarktust?? Jó kis riasztó...univerzális :-D

    VálaszTörlés
  4. Szuper lett. :))

    A kutyádért meg továbbra is odavagyok. :D

    VálaszTörlés
  5. Vagyis akkor attól lesz madárijesztő, hogy a sok kerítésen át őt bámuló ember megzavarja a békés madársereget! :)))

    VálaszTörlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.

    VálaszTörlés
  8. Hello Frank!:-)Jó lett ez a madárijesztegetős manus,bár sötétben tuti ott ájulnék el mellette elhaladtomban.

    VálaszTörlés
  9. Bocs Cili, írd meg újra, csak az utcanevet pontozd ki :-).
    Szóval te is itten gyarapítod nekem a forgalmat, akik a nullásról itt tipliznek át:-)

    VálaszTörlés
  10. Jaj bocs Betti, látod, nem is gondoltam hogy indiszkréciót követek el... bocs bocs bocs! de nem is írom újra, mert úgyis csak kettőnkre tartozik:-) csak úgy megörültem, hogy hirtelen megőrültem...

    VálaszTörlés
  11. Ugyan, semmi baj :-).
    Akkor, hogy később a többiek is tudják, Cili valamelyik nap látta egy ház előtt üldögélni Frank-et, és megállapította, hogy jópofa, és kiderült, hogy az bizony a mi házunk, és mi Frank-ünk:-). Egyszer, ha nem rohansz, be is csöngethetsz ám :-)

    VálaszTörlés
  12. Kinek nem válaszoltam.
    Lidércke: a kutyámért én is odavagyok, de még mindig nem tudom bent hagyni a büdös dögöt, ha elmegyek:-(. Vehetek egy kutyaházat, hogy télen ne fagyjon be a segge. Bár amilyen kis idióta, egész nap a kapuban hasal, és vár. De akkor is, ha a többiek itthon vannak. AMikr tanfolyamra mentem, reggel 7-től nem tudta a család becsalni a kapuból, vagy délig, amíg haza nem értem.:-)

    Anikó: ez jó ötlet:-). A legjobb madárijesztő ez a nagy szőrkupac, mert mindig kergeti őket " BRAndon eszik madár" :-). De azért jól elvannak, mert fogy a madáretetőből a mag rendesen. Egészen közel is jönnek a házhoz. VAlami különleges kis madarat láttam a héten, de mire előszedtem a fotómasinát, elrepült.

    Emő: szó mi szó, meglepő lehet az utcán ténfergőknek. Át kéne keresztelni. Frank, a madárbarát emberijesztő :-)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).