Csak „egyszerűen”

Gondoltam fűzök valami egyszerű, könnyű, cuki’ kis karkötőt. Fűztem.  Igaz, se nem egyszerű, se nem könnyű, se nem cuki, de határozottan karkötő.

Addig lapozgattam a „menő” gyöngyös újságaimat, amíg hogy hogy nem, megint egy Margherita Fusco mintába futottam.

Már majdnem ez is Capri hatású lett, kék és natúr, de épp előtte láttam Nóri ezüst-piros kombinációját, ami megihletett. Azt hiszem eddig egy ezüst ékszert fűztem, de abban is volt némi bronz. Nem akartam teklát tenni a közepébe, így ruby ásvány lett a piros rész. Rubyról már írtam itt.

Pont volt itthon ezüst superduóm. Lehetett volna ezer más színből is de semmiből sem volt minimum 16 g, amit a minta írt. Pláne, hogy végül majdnem 20 g ráment, valószínűleg súlyosabb ezzel a bevonattal a gyöngy. Sebaj, belevágok, aztán veszek még. De Murphy sosincs szabadságon, mint azt tudjuk. Nagy elánnal elmentem a gyöngyösbótba’, miután már volt egy fél karkötőm, kikeresem a kódot, és totál más a bevonata. Timiiiiiiii, segíccséééég’, a csehek megint kib….altáztak velem! De mint tudjuk, Timi okos (legyél olyan, mint Timi), előre tudta, hogy lesz egy lúzer, mondjuk én, aki ebbe belefut, így előásott nekem a sifonérból 2 csomag régi bevonatos superduót. Á, egy elég lesz, köszi. (Nem lesz, mert fülbevalót is akarok, és nem maradt annyi, úgyhogy Timíííííí, kéne a másik is :-)).

Ez is egy külön elemekből álló karkötő, amit a végén kell összeállítani. Előnye, hogy nem kell 5 méteres fűzőszállal bajlódni, hátránya, hogy minden szálat külön el kell dolgozni, ami folyamatosan csökkenti a gyöngyök belső átmérőjét, ezzel erősen megnehezítve az amúgy sem könnyű dolgomat. 

Azt mondja, húzd jó szorosra a szálat, húztam. Klassz. És most, hogy tovább? Persze gyanús lehetett volna, hogy a nehézségi fokot 4-ben állapították meg az 5-ből, de tényleg olyan egyszerűnek tűnt. És az is, de…Eltörtem 4 tűt, és 3 superduót. Nagyon nehéz lavírozni a superek között. Sok helyen már fogót is bevetettem, becsuktam a szemem és imádkoztam, nehogy eltörjön a gyöngy az utolsó körben, - erre azért jó esély volt, - mert akkor kuka az egész, képtelenség kicserélni benne.

Imáim meghallgatásra találtak, elkészült A MŰ. Az eredmény, egy súlyos, önmagában mindent vivő ékszer, de a karkötő stimmel :-).