5letes-mindenféle gondolat a kreatívkodásról és az ajándékozásról

            

        Nagyon kedves felkérést kaptam néhány hete. Az 5letes  kreatív oldal készítői megkerestek, hogy lenne-é kedvem cikkeket írni az oldal számára? Miért is ne lenne? 5letem mindig van, firkálni szeretek, és abszolute pártolom az ötletet, hogy minél több kreatív dolgot gyűjtsünk össze egy helyen, és létrehozzunk valami mindenki számára hozzáférhető, értékes dolgot. Hiszem, hogy hamarosan egyre többen rájönnek, micsoda kincs a kreativitás. És talán még többen megértik a kézzel készített ajándékok értékét, jelentőségét. Hogy nem azért készítek neked ajándékot, mert sajnálom rád a pénzt. Hanem azért, mert tisztellek, és nem sajnálom rád az időmet, és a munkámat. És amíg készítem, végig rád gondolok, és megtöltöm azt a tárgyat minden pozitív energiámmal. És talán sokak számára leesik a 2 fillér, hogy egy saját készítésű ajándék többet ad, mint egy életem végéig hitelbe verő karácsonyi ajándék.

          Persze minden éremnek 2 oldala van. Egyáltalán nem azt akarom ezzel a kis eszmefuttatással mondani, hogy aki nem készít ajándékot, hanem vesz, az nem szeret, vagy nem tisztel. Ezt úgyis mindenki maga tudja, érzi. Pusztán valami olyanra szeretném felhívni a figyelmet, amibe ritkán gondolunk bele. Kreatív ajándékot adni csak olyannak lehet, aki értékeli. És itt sokszor csalódunk. Emlékszem, amikor anyukám rápattant a dekupázsra. tényleg gyönyörű dolgokat készített. Tányérokat, dobozokat, tálcákat. Hozzáteszem, rendkívül jó ízlése van, és anyám lányaként a többit már tudjátok is. Láttam én már nála 3x lecsiszolt és újrafestett tálcát, mert nem volt elégedett az eredménnyel :-).

       Szóval, az én anyukám, kitalálta, hogy készít egy varrós dobozt, ajándékba. Innen vittem neki hozzá a dobozt, mert helyben nem talált megfelelőt. Mindent átgondolt, előkészített. Gyönyörűen megcsinálta. " ugye szép, és biztos jó lesz így?" Persze, hogy jó, nem lehetett belekötni. Odaadta, a megajándékozott meg egyszerűen félretette, szinte meg sem nézte. Van még mit tanulnunk. Többek között megtanulni a kézzel készített, egyedi dolgok tiszteletét. Hogy nem azért adok kézzel készített ajándékot, mert nem törődöm veled. Épp ellenkezőleg. Valaha, talán bennem is élt egyfajta előítélet még a saját munkáimmal kapcsolatban is. Úgy gondoltam, x összegért igenis vennem kell valamit, mert azt úgy szokás. És  ha én "összetákolok" valamit,  az semmi, mert nem fizettem érte a bótba' x összeget. De ha körülnézek, látom magam körül a holmikat. És azok az igazán értékesek számomra, amikhez tudok embereket, érzéseket kötni.  Nem is biztos, hogy mindegyik mindig a szemem előtt van. Nem is biztos, hogy mindegyik saját kézzel készített ajándék. De ránézek, és azt tudom mondani, ezt tőle kaptam, és mennyire örültem neki. És ezek között vannak használati tárgyak, amik idővel kopnak, tönkremennek. De egészen biztos, hogy mindegyikből megmentek valamit. És nem akarok nagy felsorolást csinálni, mert olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy nagyon sok ajándékot kaptam nagyon sok barátomtól, anyukámtól. De olyan jó, amikor felteszem a díszt a fára, és tudom, hogy Mónitól kaptam. Vagy a bannereket, amikből különösen sok van, és válogathatok, és közben rájuk gondolhatok. Mert ezt akkor kaptam Ercsutól, vagy Katától, vagy Emőtől, vagy Ágitól, vagy Ninától, amikor. És ilyenkor eszembe jutnak a közös idétlenkedések, ahogy jól megbeszéljük, hogy "figyelj, ez azért csámpás, és ezzel az öltéssel mennyit szenvedtem".  Ezeken különösen Emővel szoktunk jókat vihogni, mert az holmijainak mindig külön története van :-).

         De az is jó, amikor az én édes, mindig rohanó Kata barátnőm egy pszichokávé mellett közli velem, hogy "drágám, nem volt időm barkácsolni, de amikor ezt megláttam te jutottál eszembe". És nekem meg mindig ő jut eszembe, amikor a nyakamba akasztom azt a nyakláncot, amit akkor a kezembe nyomott. Vagy amikor tegnap kapirgáltam a kertemet, és véletlenül kifordítottam pár kis virághagymát. Jé, nem is emlékeztem, hogy ide tettem, de ezeket Mónitól és Katától kaptam a névnapomra, és emlékszem milyen rusnya szürke idő volt, de ezek a kis virágok már tavaszt hoztak az otthonomba. A lányok tudják, mennyire utálom a telet és a szürkeséget. De van nekem még olyan krókuszom is, amit a nagypapám adott egyik nőnapra a nagymamámnak. Pedig az én drága papikám, már több, mint 13 éve elment. 

Nem tudom miért jött rám ez a szentimentális hangulat. Talán a közeledő halottak napja, vagy a nemsokárakarácsony, talán csak a hulló levelek és a bánatos napsugár teszi. De az teljesen biztos, hogy idén a már nem élő szeretteim is kézzel készült koszorút kapnak.

          Tanítsátok meg a gyerekeket is erre a fontos dologra! ALKOTNI JÓ!

Dilemma

        

      Amikor beleőrültem a tiszta létbe, még úgy gondoltam, nem eszik azt ilyen forrón. Nem fogtok ti engem ilyen könnyen megetetni. Tekintve, hogy nem vagyok én Rotschild báróné, sem Paris Hilton ( ez utóbbit köszönöm Uram :-)), csak nem fogom kördossziéba iktatni (kivágni a francba) a drága kencéimet, tisztítószereket. Rólam tudni kell, hogy ami tisztítószer a piacon fellelhető, az nálam biztos legalább 1x megfordult. Talán voltak olyan perverz vágyaim, hogy ha ezeket megveszem, hozzájuk sem kell nyúlnom, csak rá gondolok, és hipp-hopp minden tiszta lesz. Máig se értem miért,  de nem így lett. Ecet, meg szódabikarbóna? Haggyámá'. Azért csak bejött a karton 20 %-os ecet, a szódabikarbóna, a mosószóda, a mosódió stb. Egyszer csak azt vettem észre, hogy fogy az ecet és a többi, ellenben nem fogy a régi. Franc belé, még mindig nem takarított mosott magától ennyi péndzé'. Összeszedtem az egész kupacot, Apa, Anya, Bodri (nem a Kevin Kline-os mondat hagyta el a számat, így szólt: Apu, Anyu, Bodri, buzi vagyok :-)). Szóval, drága Mamikám és Anyukám, itt egy kazal cucc, válogassatok, használjátok egészséggel, mert én nem fogom. Idővel talán megtérítem őket is :-).

        De mi legyen a kencéimmel? Mert idővel rájöttem, ezeket sem fogom elhasználni. Illetve már majdnem, de amikor nyúltam felé, nem volt szivem rákenni az arcomra, fülemre,.f.....nem az nincs, oda nem :-). Végre kitombolta magát a bőröm, és kezdek nem úgy kinézni, mint egy nagyon rábaltázott tini. Nem reklamálnék, ha ráncom is annyi lett volna, mint egy tininek :-). A cicit popsit meg se említem :-). 

    Anya, kapsz krémet. Vagy a sminkcuccokat (persze csak a szinte újakat) a barátnőknek, vakolókanalat a kőművesnek.....és egyéb jó ötleteim voltak. De jött a kis angyali énem,- néha van, de többnyire nagyon elbújik- most tényleg adjam oda azoknak, akiket szeretek, amikor pontosan tudom, mi van benne? Éppen ezért nem kenem magamra. Jó, tudom, hogy ha odaadom, ha nem, úgyis ilyeneket kennek magukra, ezek meg legalább minőségi szemetek. Végül arra jutottam, hogy a krémeket talán elhasználom mondjuk a sarkamra. A luxusnő:-). Vágod, Vagheggivel  keni a repedt sarkait. Ugyan már, Paris Hilton, mi? Kitűnő minőségű galambos tusfürdőm meg klasszul hidratálja majd a kőpadlómat a felmosóvízben :-). A sminkes problémát egyszerűen lekezeltem. Ugye a hatóanyagok illetve káros anyagok megítélése attól is függ, hogy mennyi időt töltenek a bőrödön. Ergo, van-e ideje beszívódni, vagy sem. Ennek tükrében, meghívtam a lányomat, egy csajos fésülködőasztal válogatásra. És felajánlottam, hogy megkaphatja jó részét. Sok, már úgyis lejárt, vagy már Ádám és Éva sem emlékszik rá, mikor vettem. Mondhatnád, a büdös banyája a szemetet, főleg lejártan, odaadja egy kislánynak! Milyen anya az ilyen? Hát ilyen. Firnyákosan furmányos :-). AMit teljesen biztosan tudni lehet egy gyerekről:

1. minden csoda 3 napig tart. Vagyis, lehet, hogy aznap még 40x kikeni magát (amit pusztító sebességgel úgyis lemosok róla), de másnap már azt sem fogja tudni, hova tette őket.

2. Ha mégis tudja hova tette, akkor többnyire csak hurcolni fogja, vagy a babáit sminkeli, esetleg engem. A pusztító sebességű lemosás itt is érvényes.

3. Kétbalkezes. Mire elér a szobájáig, úgy 30x fogja elejteni, eltörni és ezeknek tetszőleges kombinációját. Kicsit söprögetek, de legalább aranyos anyuka voltam, aki mindent odaadott a kislányának. Persze azt már most letisztáztuk, hogy önállóskodás nincs, ami marad, az anyáé.

4. A doboza, tükrök stb. sokkal izgalmasabb, mint ami benne van. (Ennek megfelelően a szemhéjpúderek 80 %-ban, már nincs semmi, pedig azóta talán 1 hét telt el).

Néhányat azért még őrizgetek az asztal sarkán . Gondolom majd 1 év múlva fogom kidobni, vagy eljut anyukámhoz. Aki viszonylag ritkán pingálja magát, így nem hinném, hogy halálos dózist kapna :-). 

Jó jó, de azért mégsem vagyok a természet tarisznyás gyermeke, Nyull (Nell) a remetelány. És piszok hiú is vagyok, és szeretem, ha vannak szinek az arcomon, de legalábbis a szemem körül. (és most ajánlom, senki ne javasolja, hogy vágassam pofán magam azurammal, oszt lesz szín a szemem körül, és tuti semmi káros anyag sem lesz benne :-). 

      Van az a nagy kétbetűs drogéria. Na jó, ha nehéz, a DM. Azt én eléggé kedvelem. És mostanra az Alverde nevű, jórészt növényi és bioalapanyagokból álló termékek sminkes részlege is elérte a normál választék szintjét. Azért mondom, hogy jórészt jó alapanyagok, mert sajnos nem minden. Sokban benne van, aminek nem kéne. A smink egy kínos téma, mert ilyen szineket nem lehet növényi szinezékekkel előállítani. De legalább viszonylag baráti alapokat használ. Nyilván nem annyira harsány, és őrülten tartós, mint a hagyományos trotillal lerobbantható festékek, de határozottan jók. Amit próbáltam: a porpúder. Én utálok halotti maszkot festeni magamra, így sosem használok alapozót, vagy hasonlót. Így tökéletesen megfelel egy áttetsző porpúder, ami csökkenti a csillogást, de nem festi malacrózsaszínre a bőrömet, vagy kínai sárgára. A szemhéjpúderek már többféle kivitelben léteznek, nagyon szép kombinációkkal. Tényleg szép. Azt hiszem egy szemhéj alapozót azért még fogok szerezni, hogy tovább fentmaradjon a pingálmány. Pirosítót nem használok, mert mindig úgy érzem magam tőle, mint egy bohóc. A szempillaspirál is elég jó, bár inkább más típusút kellett volna választanom. Azt meg úgyis tudjuk, hogy a reklámokban a csajnak semmi köze a reklámozott termékhez, a 3D műszempillához viszont annál több. Szájfényt inkább keverek, több receptet is meg fogok osztani. Egyik szájfény sem tart szerintem 10 percnél tovább, így legalább nem kőolajat, meg ki tudja mit nyalogatok le a számról. Jobb esetben más ;-). Van még egy folyékony korrektorom, lehet, a büdös életben nem használom többet, de amíg a tini korszakom igen aktív volt, nem ártott némi csalás, hogy ne rémisszem el az embereket. Bár a photoshop erre a célra sokkal alkalmasabb lett volna :-). 

      Lényeg a lényeg, segít, ha nem akarsz kőolajat magadra kenni és az orrodat is tisztítsa :-). Ja, nem. Mindenesetre nem nagyon terheli meg a pénztárcádat, ugyanis a hagyományos, közepesen jó nevű sminkcuccokkal szemben fele, harmad áron kapható. Ez jó hír, nem?

Ép testben épp, hogy élek :-)

      

Szerintem engem odafentről ki akarnak nyírni. Azt hiszem, amikor szerdán felkeltem, az angyalok bejátszották maguknak a Benny Hill show főcímét, és elhatározták, hogy szerdán rajtam röhögnek, és fogadnak, hogy túlélem-e a napot.

       Tök jókedvűen idult minden. Gyerekek el, kávé, reggeli, egy kis rabszolgázás. 11-kor kitaláltam, hogy belekezdek kedvenc fekám Shaun T, Insanity azaz elmebaj elnevezésű programjába. Azt kell mondjam, hű a nevéhez. Első ugrással kinyírtam a jobb térdemet. Azért végigcsináltam a Fit test-et, és nem is teljesítettem rosszul. Még így Shán T-án is élveztem. Ez ugyan intő jel volt, de nem vettem komolyan.

     Intéztem tovább a dolgaimat. Többek között elhatároztam, hogy Lilla bringája kap egy generált. Vettem rá új nyerget és markolatot. És akkor bringával fogunk oviba járni. Azt legalább a térdem is szereti. Hazajövünk, elkezdem a teraszon a szervizt. Nehezen, de leküzdöttem a markolatot. Kiszedem a nyerget, kiderült, hogy az idióták, úgy oldották meg a gyári nyerget, hogy egybeöntötték a rúddal. Fasza. Amíg ott törtem a fejem, nézegettem, hajolgattam. Majd egy igen határozott mozdulattal székestől dobtam egy olyan hátast, hogy tornászlányaink is megirigyelnék. Kiderült, hogy a törött kertiszékre sikerült ülnöm, és ahogy ott szerencsétlenkedtem, a szélére ültem, ez meg megadta magát, kitört a lába. Ez a mometum azért adhatott volna némi alapot a gyanakvásra, de nem, az örök optimizmus.

       A nyereg probléma azért továbbra is fennállt. Mivel szedjem azt le. Há' mivel, fejszével. Nem, nem vágtam le a karomat tőből, ezt a mutatványt ép bőrrel megúsztam. Lemiszlikeltem a roggyant nyerget, de újabb meglepi várt. A rúd végét laposra kalapálták. Itt azért már sűrűn emlegettem a gyártó összes felmenőinek perverz hajlamait, hogy kit kivel és milyen csúnyákat kelltt volna.......Egy keményebb pornóba is beillettek volna a jelenetek, mondjuk  Faszablanca címmel. Na, gondoltam levezetem a dühömet egy kis pumpálással. Pedálos pumpa, nekiesek, idegből pumpálok. Egy durranás. Elrepült a pumpáról az egyik rögzítő anya. Anyád. Oké, kölykök, kocsiba be, nyereg visszavisz a bácsihoz, visszafelé bemegy csavarbolt, veszünk másik anyát. Tekintve, hogy az előző a kerti dzsungelemben landolt, Tarzanom meg nincs, aki a fogával elkaphatta volna röptében.

      Viszonylag problémamentesen lezajlott a vásárlás, - ha nem számítom, hogy a lányom bejelentette igényét egy rózsaszín, kiskosaras bringára alig 25.000-ért- bácsi adott egy másik rudat. Anyát is megvettem, kőkemény 20 ft-ot fizettem a 20 db 4-es anyáért. Go haza, nyereg felszerel. Pöpec. De, hogy az a ........kicsi az anya. Jól van srácok, bírom még, de már nem sokáig. Senki ne mozduljon, 300 m-re van a barkácsbolt. Bringára felpattanok, uccu. Fúj a szél, mint állat. Egyszer csak a rohadék irányt vált, oldalba kap, és akkorát lök rajtam, hogy majdnem bevág a susnyásba. Ekkor azért már kezdtem gyanakodni. De nem adtam fel. Ebből ma akkor is bringa lesz. újabb 100 m után, a gatyám szára beakad a lánc és a fogaskerék közé. Na, ekkor azért már felnéztem az égre, és olyan röhögés kapott el. Sebaj, megvettem az 5-ös anyát. Közben már olyan pihentagyú gondolataim támadtak, hogy de mi van, ha én csak 1 d-ot akarok. Az 1 ft. Azt lefelé kell kerekíteni, akkor nem fizetek semmit?

    De akkor most le kell tesztelni a bringát. Szomszéd utcába elmentünk. Lányom, meglát egy macskát. Édes kis jószág volt. Bújt Lillához, dorombolt neki. Mire jön az elmeroggyant gazdája, és közli vele, hogy tessék a tiéd, neked adom, vidd haza. Szegény "coffikám" fél órát bömbölt. "Anya, de az az én cicám, a bácsi nekem adta. A cicámat akarom. Anya, az az én cicám, nem hagyhatom itt, gondoskodnom kell róla. " Nagy nehezen megegyeztünk, hogy minden nap arra bringázunk, és megsimogatjuk.

        Este mesélem azuramnak a napomat, mire visítva elkezd röhögni. "Király. Ehhez képest nekem nem is volt szar napom. Nyuszika, most menj be a hálóba. Vedd körbe magad párnákkal, nyomd körbe az egészet pur habbal és ne mozdulj, amíg hazaérek. "

- Nem jó, lehúztam az ágyneműt, még a végén ha megpróbálom felhúzni beszorulok a matrac és a rács közé, vagy mittomén.

- Majd ha a szüleid keresnek, megmondom nekik, hogy már megkezdtem a túsztárgyalást az ágyneműtartóval.

-Marha jól szórakozol, mi? Jó látni, hogy mindig van nálunk szánalmasabb is :-)

Komolyan egész este azon röhögtünk, mekkora lúzer voltam. Nem mertem elmosogatni, nehogy valamelyik végtagom áldozatul essen . Néha megemlítettem, hogy fáj a térdem, a könyököm, és a hátsóm. Pedig még nincs is hétvége. De azt én úgyse élem meg, ha így folytatom:-)

Ja igen. Mi köze a hétvégének és a fáj a "seggemnek" egymáshoz.

Egyik edzős, kertészkedős hétvége után azuram reggel bement az irodába, majd azt találta mondani.

- Apám, nagyon kemény hétvégém volt. De fáj a seggem, kurva Tony. (Tony Horton az a csávó, akinek az edzésprogramját csinálja)

Nem mondom, lett is nagy derültség rögtön így hétfő reggel.

De azért másnap reggel feltette az i-re a pöttyöt. Megemlítettem neki, hogy Birngával megynk oviba.

- Nyuszikám, még most szólj, van 5 percem, hogy Lilla biciklijéről átszereljem a kis pótkerekeket a tiédre :-)