Kelta

Ő volt az első kelta medálom. Móni barátnőm kiszaszerolta, hogy jelentkeztem egy ilyen tanfolyamra. Azonnal belezúgott. Türkiz-arany kombinációban álmodta meg. 

Hónapok óta készen van, de a beste nem jött érte, pedig milyen jó lett volna nyáron a fehér cuccokhoz is. Na de most szombaton nem úszta meg, leült a 3 banya (igen, én vagyok az egyik) kávézni, és rámelegítettem a láncát. A 3. banyácskának is ígértem valami szépet, de még keresem számára az igazit.

Először valami natúr bőrre, vagy viaszolt szálra akartam tenni, de az utolsó pillanatban a kezembe akadt ez a merev láncalap, amit biztos pont ezért vettem ezer éve. Így megtartotta a finom légiességét az egész. 

Nagyon szeretem az ilyen láncokat, nekem is van vagy kettő. Megállapítást nyert, hogy igazán mónis darab lett .

Csakazértis…

Az úgy volt….

hogy Móni barátnőm kiszaszerolta, hogy jelentkeztem a kelta csomó tanfolyamra. Jól bele is szeretett, majd jelezte, hogy a fele királyságát adná, ha az övé lehetne. Én a fele kitartását szeretném, de azt nem adja. Amúgy meg nem is Móni ékszeréről szól a bejegyzés, mert azt csak akkor mutatom, ha elvitte. 

Szóval mondom neki, te Móni, én ezt addig ki nem adom a kezemből, amíg nem fűzök még egyet, különben az életben nem csinálom meg még egyszer. Azóta már annyira belejöttem, hogy több is készült. Egy pasis is, csak az most a pasin lóg, de hétvégén remélem le tudom nyúlni egy fotó erejéig. Annyira klassz kis ékszer. Lazább ruhákkal is éppen olyan jól mutat, mint csinosabbakkal. Nem kérdés, nekem is kell. 

Először egész kis szolid összeállításban gondolkodtam, halvány lila és natúr gyöngyházban, majd a kezembe akadt ez az irizáló lila, mellé pedig a narancs. Elsőre nagyon érthetetlennek és nehéznek tűnt a minta, de szerencsére végtelenül logikus, ha átlátom a rendszert. Márpedig abban jó vagyok. A láncra több megoldást is láttam. Az egyikbe bele is szerettem, majd rájöttem, hogy a legegyszerűbb megoldásra vágyom. Ami azért nem is volt olyan egyszerű. Sima bőrszálra akasztom és kész. 

Igen ám, de a legtöbb gyöngyösbótba’ elérhető végzáró nagy volt. Hab a tortán, hogy a narancs színű bőr vékonyabb, mint a többi szín. De ha ez kell, hát ez kell. Továbbra sem szeretem a delfin kapcsos záródást, mert a jó minőségű kapcsok is hamar tönkremennek, de nem nagyon volt olyan alternatíva, ami szépen mutatott volna ilyen vékony bőrön.

Karkötő

Ezzel a mintával már több karkötőt is horgoltam. Mindig is tetszett, különben nem csinálnám, ugye, de most felpróbáltam. Ahogy Réka szokta mondani, passzolt a körömlakkomhoz. Na jó, én is szeretnék. Nagyon jól eltaláltam a kék sorozat színeit, de a kelta medálhoz szerettem volna. 

Sajnos más típusú gyöngyből készül, így kisebb volt a színválaszték. Legalább 6 féle kombinációt kipróbáltam, végül ez maradt. Nem hagy nyugodni, hogy egy kimaradt, lehet, hogy azt is kipróbálom. Bár szerintem így is kedves lett. A szokásos apró hematit és ezúttal karneol került a záródáshoz.

Karneol:

Az életerő, életöröm köve. Önbizalmat, kitartást ad, feltárja földi feladatainkat. Aktívvá, kreatívvá tesz. Élesíti a koncentrációt, az emlékezetet. 

A gyökércsakra köve. Jó hatással van a diétázókra. 

Hoppácska. Mindig azt mondom, a kő megtalálja a gazdáját. Most épp valami ilyesmire van szükségem.