Biobigyók

        Igyekeztem mindig is környezettudatosan élni, de fogalmazzunk úgy inkább csak halványzölden. Nem láncoltam magam kordonokhoz, és nem locsoltam tintával bundás nőciket. Inkább csak figyeltem a szelektív hulladékgyűjtésre, komposztálás, energia, vízfelhasználás, nem tértem át ugyan BKV-ra (bár a buszaikat kitiltanám a fogalomból), de igyekszem nem benzintemető autóval járni, és ezt a megalomán uramtól is elvárom, tekintve, hogy többnyire egyedül autózik. 

         Talán a fogyókúra kapcsán,  kezdtek kitisztulni az ételeink és alapanyagaink is itthon. A kölykökkel van a legnehezebb dolgom. Nehezen értik meg, mitől szemét a chips és a gumicukor, annak ellenére, hogy élelmiszernek álcázzák. (bár gumicukor ügyben még magammal is harcolok, imádom sajnos). Aztán egyre jobban belemerültem a dolgokba. Régebben már említettem, hogy sok terméket próbálok kiváltani pl. Alverdével. Néhány esetben ez jó is volt, gyakran feladtam, leginkább a termékek szaga miatt. Igen, szaga. Képtelen voltam magamra kenni egy friss, mégis avas szagú szemránckrémet. Végül kiderült, hogy mégsem olyan jó a gyerek fekvése, mert bizony itt-ott ezekben is van némi kételyre okot adó anyag. De egyre inkább kezdett foglalkoztatni a dolog. Aztán rájöttem, mennyire egyszerű is tulajdonképpen. Saját készítésű krémek, testápoló olajok, szúnyogriasztó stb. Ez egészen jó játéknak tűnik egy kreatív embernek. Nem mondom, hogy azonnal kihajítom a sok mű cuccomat, de folyamatosan tesztelem a tiszta anyagokat, hogy mivel tudom legjobban kiváltani az olajkutakat.  És itt nem a már kész iszonyat drága biokozmetikumokra gondolok, hanem a háziakra. Megdöbbentem, amikor több cikket olvastam arról, hogy a növényi olajkénat aposztorfált összetevő, sok esetben a gyorskajáldák használt, megtisztított olaját jelenti. Eleve milyen erős cuccok kellenek a tisztításhoz? És most azt kívánom, bár előbb rájöttem volna. Mennyi alapanyagot gyűjthettem volna a kertemből. És milyen jó, hogy lusta voltam lepermetezni a rózsámat? Most kis híján véráldozattal, de 2 fej rózsát megmentettem, amiből már készül a rózsaolajam, a rózsakrémhez. Ha ezt tudom, biztos hegyekben állnának a kis üvegcséim, hogy legyen télire tartalék. Sebaj, majd jövőre.

Ha érdekel benneteket, szívesen firkálok majd a kipróbált dolgokról és tapasztalatokról pro vagy kontra saját szemmel. 

 Addig is bemásolom az Index/Dívány oldalán olvasható gondolatébresztő cikket. És ajánlok egy hasznos oldalt. Sokkal több is van biztosan, én itt olvasgatok. Természetesen van kereskedelmi vonatkozása, ettől függetlenül nagyon sok önzetlen, üzlettől teljesen független tanácsot, receptet találhatunk az oldalon.

http://cosmio.hu/ . Innen főként kitűnő minőségű alapanyagokat lehet beszerezni, de jó kis receptek, fórum is van mögötte. A tulajdonos hölgy végtelenül kedves és segítőkész, ami nálam nagyon fontos szempont. Emellett igazi "jófej", laza csajszi. 

Akkor íme a cikk:         

Veszélyes kozmetikumok: milyen anyagokat kerüljünk?
A fényvédőszerek UV-sugárzás hatására akár rákkeltő vegyületekké is válhatnak. Az intim mosakodószerekben és samponokban található a négy legkárosabb anyag. Merülj el velünk az emulgeátorok és illatanyagok szótárában! Összeállítottuk a kerülendő összetevők listáját az Ammonium alumtól a TEA-Hydrolyzed Proteinig.
Szerencsésnek mondhatom magam, a környezetemben sok olyan ember van, aki meglehetősen jártas a természettudományokban. Jómagam a külföldi gyerekkori éveknek köszönhetően öt évig tanultam latinul, bár akkoriban inkább Julius Caesar és Titus Livius (előbbi csodásan érthetően írt) írásait tanulmányoztuk és nem a testápolók összetevőit. Ám tudatos vásárlóként egyre nagyobb figyelemmel olvasom a kozmetikai szerek címkéit, s nemrég egy biológus ismerősömmel folytatott beszélgetés nyomán úgy döntöttem, utánajárok bizonyos összetevőnek (a címkéken angolul ingredients).

Hamar rábukkantam dr. Rózsa Sándor egyetemi tanár és kémikus igen hasznos kiadványára, a „Testápoló kislexikon“ című könyvre. Az írás az Ökotárs Alapítvány jóvoltából letölthető, s mivel egy korábbi cikkben már írtunk a Díványon a szépségipar hamis ígéreteiről, itt inkább a kozmetikumokban található szerek azon csoportjairól lesz szó, amelyek kerülendők. A legtöbb készítményen az összetevők angol/latin elnevezése olvasható, ezért mi is így említjük meg őket.

Figyelem! A lista nem kimerítő, aki tudatosan akar vásárolni, annak ajánljuk a könyv alapos tanulmányozását, ahol házilag elkészíthető recepteket is lehet olvasni (Dr. Rózsa Sándor Testápoló kislexikon c. könyve letöltehtő az Ökotárs Alapítvány oldaláról ).

Íme tehát a kerülendő anyagok:
1. Alumínium származékok:  Főként dezodorokban találhatók. Az izzadást teljesen nem tudják meggátolni, ám gyulladást és allergiát válthatnak ki. Például: Ammonium alum, Aluminium Fluoride, Aluminium Silicate. (Betti: az izzadást nagy hiba is lenne meggátolni, ez egy természetes kiválasztó folyamat. Ellenben a kellemetlen baktériumokat közömbösíteni, az más tészta)
2. Kőolaj származékok:  Krémekben, testápolókban, alapozókban vannak. Eltömítik a pórusokat, akadályozzák a bőr méregtelenítését, erősítik a gyulladásra való hajlamot. Például: Mineral Oil, Paraffin Wax, Liquidum Paraffinum, Petrolatum, Microcristallina Wax.
3. Kémiai fényvédőszerek:  Találhatók napozószerekben, testápolókban, tusfürdőkben. Bár önmagukban nem károsak, de UV-sugárzás hatására rákkeltő vegyületekké válhatnak. Például: Benzophenone, Oxybenzone, Octyl-Methoxycinnamate. (Betti: erre is vannak alternatívák, fel nem szívódó fényvédők személyében)
4. Habképzők:  Hab- és tusfürdők, babafürdetők, intim mosakodók, samponok, hajbalzsamok összetevői. Meglepő módon a mosóporok és a samponok mosóaktív anyaga ugyanaz a zsíroldó tenzid, vagyis egy szulfát vagy foszfát származék. Ezek megtalálhatók ipari zsíroldókban, mosogatószerekben és vécétisztitókban is. A bőrre és az egészségre nézve a négy legveszélyesebb anyag: Sodium Lauryl Sulfate (vagy Sodium Dodecyl Sulfate), Sodium Laureth Sulfate, Ammonium Lauryl Sulfate, Ammonium Laureth Sulfate.
5. Emulgeátorok:  A krém víz és olaj keveréke. Mivel e kettő taszítja egymást, kell hozzá némi „ragasztó“, ez az emulgeátor. Az emulgeátor tehát a víz és az olaj tartós keverékét stabilizálja és emulziót képez. Java részük szintetikus (gliceril-, szorbitán-, PEG-származékok), de vannak természetes anyagok is (lecitinek). Nem szabad elfeledni azonban, hogy az emulgeáló szerek nyitottabbá teszik a bőrt a környezet káros anyagai számára. A legveszélyesebb kozmetikai emulgeátor a Triethanol amine (TEA) s ennek származékai. Például: TEA-C12-C15 Alkyl Sulfate, TEA-Cocoate, TEA-Hydrolyzed Protein. TEA-Lactate. (Betti: a glicerinnek van növényi változata is, amivel semmi gond nincs, ám ez csak nagyon kevés készítményben van, és általában így is jelzik)
6. Szintetikus illatanyagok:  Illóolajok, parfümök, amelyek elfedik a termék alapszagát, kellemesen illatosítják a bőrt. Gyakran ezek alapján választjuk ki kedvenc termékünket, viszont ezek az anyagok sokszor allergiás reakciókat is válthatnak ki. A problémásabbak: Amyl Cinnamal, Cinnamil Alcohol, Citral, Eugenol, Hydroxycitronellal, Isoeugenol.
7. Tartósítószerek:  Megakadályozzák a krém romlását. A szintetikus baktériumölők és avasodásgátlók gyakran megterhelik, izgatják a bőrt és allergiát okozhatnak. Viszont ez az egyik legproblémásabb vegyületcsoport. Ami NEM káros, az az Ascorbic Acid (aszkorbinsav, azaz C-vitamin), az Apple acid (almasav) és minden 100%-os illóolaj. (Betti: kár, hogy ezt nem részletezik jobban. név, cím, telefonszám)
8. Szintetikus színezékek:  Bár nem mindegyik, de többnyire károsak. Abból ismerhetők fel, hogy nevük C.I.-vel kezdődik, majd a betűket hosszú számsor követi.   (Betti kiegészítése: azért nem minden CI bűnös, érdemes jobban utánanézni)

Mire figyeljünk a kozmetikai szerek vásárlásakor?
Mindenképpen az összetevőkre, ami jó, ha úgy kezdődik, hogy Aqua/Water, mert az vízbázisú készítményre utal. Érdemes tudni, hogy a címkén szereplő komponensek mennyiségük szerinti csökkenő sorrendben szerepelnek. Általánosságban elmondható, hogy minél több tartósítószert tartalmaz egy kozmetikai termék, annál kevésbé romlik. A tiszta növényi alapanyagból álló kozmetikumok romlanak, tehát tartósításra szorulnak. Valamint azt az aprónak tűnő szimbólumot (nyitott tégely) sem szabad figyelmen kívül hagyni, ami a termék szavatosságára hívja fel a figyelmet. Hatósági szabályok szerint egy kozmetikai termék általában 12 hónapig őrzi meg szavatosságát.

szerző: Tóth Zsuzsa

Forrás: 

http://divany.hu/eletmod/2010/08/04/veszelyes_kozmetikumok/?rnd=906

A végére még egy kis megjegyzés:

Általánosan elmondható, hogy az emberek alapból bíznak a patikai és a bioboltok termékeiben. Ne tegyétek! Egyszer nézzétek meg, mi van a hydrophil-ban, amit az újszülöttek fürdetésére írnak fel. És sajnos a környezetbarát, ilyen olyan növényi alapú dolgokban is megtalálhatók a fent említett anyagok. Mivel tudom, hogy sokan szeretitek a szép szappanokat. Ezeket is tessék fenntartással kezelni, és elolvasni a hátulját. Jobb esetben legalább a hatóanyagok benne vannak a káros cuccok mellett.

És még valami. Nem minden káros, aminek nyelvtörő neve van.:-)

Akkor kutyi folyt.köv.

      Nyugi, nem fogok mindig a nagy szőrös mamlaszról áradozni :-). Bár  a kézműves blogokban sem szólunk rá senkire, hogy ne mááááár, megint kötés, horgolás varrás stb.:-)

Ott tartottunk, hogy megírtuk a szerződést, 2 hétre ideiglenes örökbefogadóra, és még a chip is a Noé nevére szól. Felajánlották, hogy 5 óra körül ki is hozzák őt. Gondolom mégis csak le akarták csekkolni, hová kerül a nyavalyás :-). Addig bevittük apát is állatozni. Mondanom sem kell, mennyire élvezte. 15 perc múlva jött az egyik önkéntes, hogy mekkora mázlink van, most jött valaki, hogy a neten kinézte Pulcsit és elvinné :-). Bibííííííí, már enyém kutyi :-). Fura. Március óta nem kellett senkinek. De jó, hogy nem vártunk hétfőig. Nem mintha akartam volna várni vele egy percet is, csak így Lillukát szomorította el nagyon, hogy csak pár órát lehet a kutyussal a tábor előtt. Tegnapelőtt hívtam telefonon, semmi más nem érdekelte, csak, hogy hogy van a kutyi :-). 

Srácok percenként nézték az órát. Na egyszer csak meghozták a drágát. Persze be is jöttek körülnéztek. Nem úgy van az, hogy csak úgy akárki elviheti :-). Majd a bácsi megkérdezte, nem akarjuk-e őt is örökbe fogadni :-)). Első nap be se jött a házba, kint is éjszakázott a teraszon a baris takarón, tűrte, hogy nyúzzuk. Másnap a fürdetés nem volt egy egyszerű menet:-). Alig bírtam kituszkolni a kertbe. De imádta, ahogy a habbal masszírozom, fésülgetem, hősként tűrte a megpróbáltatásokat. Persze engem is megfürdetett, mert párszor megrázta magát, amíg én álltam fölötte, mintha paci lenne. Így volt a legkönnyebb elkapni, ha szökni akart :-)

     Egyébként őrült jó fej. El se mozdul mellőlem. Ma rendet raktam a személyzeti mosdóban (ez nem nagyzolás, csak még nincs burkolva, de azért a lényeg benne van, így csak ritkán használjuk, meg teli volt mindenféle holmival). Holnap jönnek ereszcsatornát csinálni, gondoltam rendbe teszem annyira, hogy tudják használni a srácok, mégsem kell mindig átmászkálni a házon, meg cipőt levenni stb. Leburkoltam:-). Maradék mindenféle csempét lepakoltam az aljára. Szóval ez a másfél négyzetméteres hangár is pont elég volt, hogy mellém még belefeküdjön egy nagy szőrtapi :-). Mindig odébb kellett taszigálnom. Tök jól lehet gyúrni, gyömöszölni. Imád fésülködni:-). Azért nagyon vidul a lelkem, amikor a 2 nagy mackó, apa és kutya összebújnak. Apának is  szivecsücskenagyszőrkutyája :-) . Ha több órára egyedül marad, mondjuk éjszaka, vagy amíg csavarogtunk, szinte hanyatt lök, és a nagy szőrmancsaival bökdös, hogy micsoda dolog, órákig nem szeretgetni a kutyust :-). És nem hagy ám békén. Tegnap verekedtünk. Játékból hecceltem, hátha ugatni fog. De nem. Néma levente.

         Hétfőn már dokinál voltunk, mert elkezdte rázni a buksiját. Ezt már ismerem, toklász gyanú, meg egy sebet is találtam a fülén. Belépünk a rendelőbe. "Szia, te nem a Pulcsi vagy? Becsüld meg magad komám, ha ilyen jó helyre kerültél". Az asszisztens kiscsaj is Noés, így rögtön felismerte. Kiderült, hogy át van harapva a füle, mert mindig bunyózott a többi pasival. Lehet Bunyós Pityunak kellett volna neveznünk? :-).  Még most is úgy eszik, hogy lehasal a tálkája elé, és szinte a 2 oroszlános mancsával körbefogja és belefekszik. Egyszer megmutatom, mert marha aranyos. Zsófinak simán megengedi, hogy közben beleegyen a tányérjába, de akár el is vehetem előle. Pedig a papírja szerint az elemózsit nagyon védi. És minden 2 falat között csóvál egyet :-). Amúgy is nagyon csóválós. Ha csak ránézünk, vagy meghallja a hangunkat, azonnal csóvál. De nem ám akárhogy, körbe forgatja a farkát, mintha ventilátor lenne :-). Ahogy Csilla Tasso-ja, ő is egy nagy plüssmaci. NAgyon szófogadó, 3 nap után hallgatott az új nevére. 2. nap már bejött a házba, sőt a kanapéra is felült. Persze ezt nem szabad neki. De ha a kis fekete házisárkánynak szabad, gondolta neki is :-). (Igazából neki sem szabadna, de elrontottuk, és már nem tudom leszoktatni. Ha napközben nem is, de éjjel tuti felsunnyog. ) De megbeszéltük ezt a kanapés dolgot, jól megdicsértem, amikor lejött, azóta nem is próbálkozott. Még éjszaka sem, amikor nem látom. Borzalmasan lusta, napi 40 órát alszik :-). De tegnap lebukott, láttam ám, hogy szaladt a kertben :-). Egész biztos nem fogok úgy járni, mint Chevy Chase a Fura farmban, amikor 3 hetente 1x látta épp elszaladni az ajtó előtt a kutyáját.  Esténként járunk sétálni, hogy legalább annyit is mozogjon. Séta közben is nagyon rendesen viselkedik. És már megtanulta hol lakik, mert automatikusan ül a kapu elé, amikor hazaérünk. Komolyan, csak imádni lehet :-).

Noé és az ő állatkái 2. avagy kutyával őrzött spániel :-)

        Tegnap nem is annyira burkoltan céloztam rá, hogy nem jöttem haza üres kézzel a Noés látogatásból. De ne csapjunk a közepébe. Már befelé menet elakadtunk a kapuban, ugyanis Lilla rávetette magát egy JAck Russel terrierre, Robertára. Ergo, még a kapun se jutottunk be, de már kezdődött a de cukiiiiiii, vigyük hazaaaaa. Mondjuk ott volt egy idős néni, aki éppen egy terriert szeretett volna, de ő is lecsúszott a dologról, mert Robertát hétfőn várja az új gazdija, egy híres operaénekes személyében. Különben is csak szeretgetni jöttünk, meg se fordult a fejemben, hogy legyen még egy állatunk. De be kell valljam, nem is vagyok nagy terrier rajongó. Nekem túl hebrencsek és pukkancsok. De lehet, ez csak előítélet a részemről, mindenesetre a westie-n kívül még nem igazán fogott meg terrier. Na jó, talán az airdale terrier, de ő meg a nagy szőrkutya kategória, ami az én szívem csücske. Anno a kuvasz mellett még a bobtail volt befutó, vagy valamilyen szetter. Na de vissza a Noéba. Kapuban fél óra simizgetés, szeretgetés, puszilgatás után sikerült elválnunk Robertától, de végig hallgathattam: 

- De anya, ugye kifelé, még simizgethetem a kis fehér kutyust?

       Először hozzánk csapódott egy meghatározhatatlan típusú, ám rém kedves nagy szőröreglány. Folyamatosan fetrengett  előttem, és közben finoman utalt rá- konkrétan a nagy oroszlános mancsaival böködte a lábamat-, hogy méééééég, tessék még simogatni! Na, itt már kezdett eszembe jutni számtalan szebbnél szebb gondolat.

     1. Apa fejemet venné, ha minden előzetes bejelentés nélkül beállítanék egy új kutyával.

     2. 2 öreg szuka egy helyen nem egy jó párosítás.

     3. és ez a fő érv. Zsófikám is nagyon öreg. Képtelen lennék rövid időn belül elveszíteni 2 kedvencet, és     ennek a gyerekeket sem akarom kitenni. Már attól is könnybe lábad a szemem, hogy leírtam.

Miután mindenkit összeszeretgettünk, elindultunk újra  Robertához, és egyben haza. Ez úgy a tényleges indulás előtt 2 órával történt :-). És ott volt az én első látásra szerelmem. Játszótéri vegyes modell. Nagy, zsemle színű szőrkutya, boci szemekkel. Azonnal rávetettem magam, majd csak úgy mellékesen puhatolózni kezdtem. Kiderült, ő egy kb. 2007-es évjáratú férfiember azaz kutyafiú, akit törött medencével találtak az út szélén. Kb. 2 napja feküdt ott, nagyon rossz állapotban. A becsületes neve Piszkos Pulcsi. Nomen est omen. A szőre olyan rasztás volt, mint Bob Marley-nak egy nagyon rossz napján. Az adatlapja szerint annyira, hogy ha megrázta magát simán koponyasérülést szenvedhetett volna, ha fejen csapja magát vele. Csórit full kopaszra kellett nyírni. 

És megkezdődött az ármánykommandó. Adva van egy apa, aki ugyan imádja és tiszteli az állatokat, de ebben az egy témakörben szörnyen realista. És adott 2 gyerek, akik teljes mellszélességgel támogatják az ötletet.  Gyerek van a kezemben és nem félek használni! Sőt, talán ők tették a fülembe a bogarat. És akkor indult a gyerekmarketing. 

- Anyaaaaaa, vigyük haza, vigyük haza, vigyük hazaaaaaa.............

- Jaj, Kicsikéim, mit fog szólni apa. Biztos mérges lesz. Nem állíthatunk be a megkérdezése nélkül egy új kutyussal. 

       Ez maximálisan inkorrekt is lett volna, de megpróbálhatjuk meggyőzni.  Telefonnal lefotóztam kutyát gyerekkel, gyereket kutyával, mindenféle kombinációban, és ment az MMS. Persze apa sem most pattant le ama bizonyos falvédőről. 

- Nyuszi, te akarsz tőlem valamit.

- Én-e? Semmit, csak megmutattam, milyen jól érezzük magunkat.

- Nem, nem kell még egy kutya. Különben is hova tesszük. És mi lesz Zsófival. Ráadásul fiú. Zsófi pedig nincs ivartalanítva.

Persze mindenre volt válaszunk, de még túl nagy az ellenállás, hagyni kell ezt a dolgot leülepedni. Fájó szívvel elbúcsúztunk Pulcsitól. Persze egész délután róla beszéltünk a srácokkal. És hallgatólagosan megegyeztünk, hogy ha apának is van kedve, szombaton is elmegyünk, megsimogatjuk, Lilla elköszönhet a kis fehértől. Szegény apa, nem tudta mire jön haza. Megindult a kutyalobby. 

- Nyuszi, azonnal gyere ide. És ti is vakarcsok.

Mire Bence rezignáltan közli velem:

- Most már legalább te is tudod, milyen érzés amikor ezt csinálja :-).

- Kölykök el, Nyuszi, te maradsz. Jól agyon kéne verjelek, mint Kicsit.- Nem kell megijedni, ez nem családon belüli erőszak, csak szállóige. Lilla babakorában, ha rosszaságot csinált, elkaptuk, jól meggyömöszöltük, megcsikiztük, és közben fenyegettük, hogy most jól agyoncsapjuk a kicsit. 

Én rebegő pillákkal, ártatlan fejjel álltam a szőnyeg szélén, és gyűrögettem a szoknyám alját, mint az ovisok.

- És persze, ha most nemet mondok, én leszek a rossz, gonosz apa. 

Persze azt azért letisztáztam a gyerekekkel, hogy ezt jól meg kell gondolni, mert egy állat nem játék, nem lehet utcára tenni, ha meguntuk, és ha apa nem egyezik bele, ezért senki sem haragszik rá, és tiszteletben tartjuk a döntését, mert ő mégiscsak az apa, és övé az utolsó szó. (Ezt persze én szeretem úgy intézni, hogy az utolsó szó az Igen, Nyuszikám legyen:-). Ilyenkor ő mindig megállapítja, hogy nem papucs, csak rugalmas. Gumipapucs :-). Ez ugyan jó poén, de azt gondolom, egy pasinak igenis meg kell hagyni azt az érzést, hogy ő a főnök, és nem érdemes papucsosítani. Nekünk, csajoknak is jobb . Legalábbis nekem kell a tudat, hogy egy erős pasi van mellettem, aki méltó ellenfél a csatározásokban. Nem, nem kidumálni próbálom, nem olvassa a blogomat :-). ) De megint mellébeszélek. Seherezádé szart se tud a mesélésről :-).

     Szóval, szombat reggel hagytuk őt jó sokáig aludni, nehogy morci legyen. A héten volt egy maratoni utazással egybekötött 40 óráig nem aludt üzleti manővere, tuti egy porcikája sem kívánja, hogy elhagyja az ágy 3 m-es körzetét. Dél körül előbújt az álmos mackó  a barlangjából. Persze a srácok azonnal jöttek sustorogni. Pszt, nyugi, kávé. Apa kezdett összeállni romjaiból, az alvás, terasz, napsütés, kávé, cigi kombo megtette a hatását. Majd nekivágott tankozni. Azaz fűnyírózni. Kölykök el, sírva vissza. "Apa azt mondta nem megyünk sehovaaaaaaaa, brühühühü." Nyugi srácok. Egyszer csak, a teljes apai tekintély vonul be a kertből.  Upsz, állunk vigyázzban, lehet, most kihúzzuk a gyufát.

- Nyuszika, te uszítottad rám a kölyköket? - hangja cseppet sem volt barátságos.

- ÖÖÖ, nem. 

Ha sarkosan nézem, tényleg nem én voltam. Apa szép komótosan meggyújtotta az újabb cigijét:

- Na hallgatom. Mit is akartok?

Kölykök egymás szavába vágva mondták, hogy kutyus, meg aranyos, meg annyira, és csak nézd meg. Persze tudtam, hogy ha odamegyünk, apa elveszett. És ezt ő is tudta.

- Jól van, nyavalyás lobbysták, fél órát hűlök kicsit, aztán indulunk. 

- Az mikor lesz?

- Nyugi, anyátok lopva megnézte az órát, tuti egy perccel sem hagy tovább békén.

Yessss, yesssss, yessss. Autóba be, el, megáll, kiszáll, odarohan, kutyus átölel. Apa odamegy, buksisimi.

- Szia, miattad hallgatok 2 napja? Hú, te tényleg nagyon jó fej vagy, nagy szőri. 

- Apa, vigyük el sétálni.

Séta indul. Visszaér.

- Na mi van már, nem intézed a papírokat? 

Dehogynem. Nem is reméltem, hogy még aznap odaadják. Persze először csak 2 hét próbaüzem, hogy mindenki elégedett-e a másikkal, kijönnek-e Zsófival? És újabb kellemes meglepetés. A kutyus ivartalanítva van, és chipet is kapunk hozzá. Ez policy a Noénál. És mielőtt valaki azt gondolná, ez valami embertelen születésszabályozás, egyáltalán nem így van. Ez az állatok érdeke. Szukáknál pedig egyenesen életmentő. Sajnos ezt mi még nem tudtuk sok éve, és az volt a trend, hogy egyszer kell, hogy kiskutyái legyenek. De ez tévhit. Megúszhattuk volna az emlődaganatot. És így elkerülhető a méhgyulladás is. Ha még egyszer kislány kutyám lenne, ki nem hagynám. Emellett a pasik is sokkal kezelhetőbbek, és nem őrülnek meg valahányszor lotyóznak a környékbeli csajok. A lotyózás nálunk a tüzelés szinonímája, csak, hogy tudjátok :-).

Ekkora körítés után már biztos kíváncsiak vagytok a nagy Ő-re. 

Ő Brandon. Mert kapott egy igazi pasis nevet. Mert már egyáltalán nem piszkos pulcsi. Igaz, itt még kicsit zilált a frizurája, azóta megfürdettem, megfésülgettem és finom selymes és illatos. Igazi jólfésült kutyafiatalember. Miért pont Brandon? Nem azért, mert ennyire sznobok vagyunk, hogy a magyar név nem jó. Csak amikor megláttam, azonnal a hülye amerikai filmek jutottak eszembe róla, ahol adott a kutya, a gyerek és a hatásvadászat. Pl. Benji vagy Boomer http://www.youtube.com/watch?v=EeK8p0CBwv8&NR=1 . És valahogy a b betűvel kezdődő nevek tűntek jónak. Az olyan bbbbbamba, bbbbboci, bbbbárányos. A Berci-vel meg csak alapot adtam volna a fiamnak, aki időnként Benci, hogy süketet játsszon, mondván, azt hitte a kutyának szólok :-). És különben is Emese barátnőm kisfiát is Bercinek hívják, nem akartam tiszteletlen lenni :-). Eszembe jutott még a Kornél is, de szintén van Kornél ismerősöm. Éppen elég volt, amikor a fiam az első napon az iskolában a tanító nénivel közölte, hogy a kutyánkat is Zsófinak hívják, ahogy a tanító nénit :-). Egyébként, ha lány lenne, biztosan Fruzsinak hívnám :-). Szóval Brandon ismerősünk tuti, hogy nincs. Ha meg lesz, vessen magára, a kutya előbb volt :-).

Igen, jól látjátok, Lilla sír. Másnap indult táborba. "Nem akarok menni, mert mi lesz nélkülem a kutyussal. Anya, ígérd meg, hogy vigyázol rá, amíg nem leszek itthon."

"Anya, nézd, úgy fekszünk, ahogy a kutyus". Lilla egy centire el nem engedte maga mellől. Képes lett volna kint aludni a teraszon a kutyussal.

Egyébként apa is tud úgy aludni, ahogy a kutyus. Már első nap sikerült olyan képet készítenem, ahol apa alszik ugyanezen a szőnyegen, és kutyust ölelget :-). Zsófival is több ilyen képe van.

És miért kutyával őrzött spániel? Zsófika, esténként őrző védő feladatokat szokott ellátni :-). Körbejárja a "birtokot", majd főspániel fejjel kihasal  a teraszra és szemmel tartja a környéket. Ilyenkor írják ki, hogy kutyával őrzött terület. De azért Zsófika ismeretében a kutyával őrzés erős túlzás lenne, így mindig azon vigyorogtunk, kellene egy nagy kutya Zsófi mögé, aki megvédi, és akkor nyugodtan arcoskodhatna :-). Na ez a kutyával őrzött spániel :-).

        még nincs vége.........

Most jut eszembe, ebbe a blogba talán még nem is tettem Zsófika képet. Eredetileg Sophie volt, csak magyarosítottuk idővel :-).

Főspániel :-). Persze szőrkutya. Igaz, azóta volt Anikó néninél, és nagy a csinosság. Olyan lett a feje, mint egy fókáé.

Azuram szokta mondani, hogy Zsófi egy olyan spániel, aki nem keresi a drogot, hanem szedi :-)

Noé és az ő állatkái 1.

folytatásos teleregény :-). Vigyázat, megint beszédes kedvemben leszek.

     Történt egyszer, hogy az én drága, kicsi fiam elment lovas táborba. Ami a tábor idején neki nem is annyira a lovaglásról szól, inkább a kirándulások, játékok, quadozás és az állatok közelsége számít. Már említettem néhányszor, hogy nem egyszerű kölök, így igyekszem sok olyan programot szervezni, ahol állatok közelében lehet. Hozzáteszem Lilla ugyanakkora állatrajongó.

    Említette, hogy a táborral elsétáltak a Noé Állatotthonba. Némileg képben voltam, mert az állatorvosnál sokszor összefutottam velük, és gyakran beszélgettünk. 

Így péntek délelőttre beszerveztem egy Noés látogatást. Higgyétek el, semmit sem láttatok, amíg nem voltatok egy ilyen helyen.  Nem tudom, hogy nekem vagy a gyerekeknek volt-e nagyobb élmény.  Reggel 10-től délután kettőig voltunk, és még akkor is kötéllel kellett elvonszolnom a srácokat. Mondjuk magamra is kellett volna kötnöm egyet, és szólni valakinek, hogy vontasson ki az autóig és ne törődjön vele, ha ellenállok :-).

Sikerült a "főnökkel", Matuschek Zolival beszédbe elegyedni. Képzeljetek el egy sportos harmincas srácot, akinek szinte könnybe lábad a szeme, amikor az állatairól mesél, és mindegyik 1-1 szerelem. És nem győztünk utána menni, és kihozta megsimogatni a kis rókát, egy pici ormányos medvét, fürdettünk lámát, és simogattunk, és simogattunk, és szeretgettünk válogatás nélkül. Bébi szarvast, felnőtt szarvast, malacot, struccot, kutyát, csacsit, borzot és mindent, amit utol tudtunk érni. Itt senki sem végzi a tányéron. Csüngő hasú morcos malacok dagonyáznak, köztük kakas, tyúk, liba, kacsa és mindenféle állat szabadon. Persze Lilla mindenkit át akart ölelni, fel akart venni. Még George, a láma sem úszta meg az ölelgetést :-).

Ezt nem lehet szavakba önteni. Ebből az állapotból sosem fogok felnőni. És nem is nagyon akarok. Gőzöm sincs, hogyan lettem én ilyen állatmániás. Már gyerekkoromban is hazacipeltem minden kóbor kutyát. Szelídítettem papagájt. Ő is lelences volt, az almafán fogtuk a kertben. Olivér volt a becsületes neve, és botrányosan lopta az aranyat :-). A lelkemet kikönyörögtem egy kutyáért. Végül középiskolás koromban kaptam egy hosszú szőrű tacsit. Igaz, én kuvaszt szerettem volna, de anyukám nagyon fél a kutyáktól, sőt minden állattól. Ki se merte volna tenni a lábát a házból. Így kiegyeztünk a tacsiban. Aztán amikor Pestre költöztem, ő ott maradt. Egy kertben felnőtt kutyát nem volt szivem lakásba zárni. Egy hónapja laktam itt, amikor valami nagyon elkezdett hiányozni. Az állatok közelsége. Egy kertes házban felnőtt lányt is nehéz lakásba zárni. Csütörtökön azuram beleegyezett egy kutyába, szombatra kutyám volt. Persze a lakásba nem akartam nagy kutyát vinni, így lett Zsófikám, a spániel kislány. Most 13 éves, és egy tündér. És a 2 idétlen hullámos papagáj, a halacskák a pici tavunkban (velük is szoktam ám beszélgetni :-)), és ha igaz van egy sünink is. Vele csak néha futunk össze, vagy halljuk ahogy éjjel rendetlenkedik a bokrok között. A kis majom beleesett a vizesgödörbe az útfelújítás alatt. Naná, hogy a miénk akart lenni. És persze gyíkok hegyekben. Anya, nézd, krokodil:-). Idézet az akkor 2 éves Bencémtől. 

        Így talán érthető a rajongásom a Noé iránt. Hihetetlen, hogy ezek az emberek mire képesek. Önkéntesek, akik szerelemből tartják fenn az otthont. Az alapítók már minden ingó és ingatlant eladtak az otthon érdekében.  A támogató klubból összegyűlt minden forintról beszámolnak  egy igen szórakoztató webes naplóban. (olvasása saját felelősségre sok zsebkendővel körülbástyázva :-)). Hol sírni fogsz, hol nevetni. Itt nincs elfelejtett állat. És mennek, és mindent elkövetnek, ha bántalmazott, vagy bajba jutott állatról kapnak hírt. És nem kis büszkeséggel tölt el, hogy a  rendőrség mennyire partner ebben.  Sajnos a bürokrácia nagy úr. Így fordulhatott elő, hogy újabb 2 lovat vett az az "állat" (az ember szót nem érdemli meg, és igazából az állatokra nézve is nagyon negatív, ha állatnak hívom. Talán a féreg a jó szó.), aki a 16 éves kis gazdája szeme láttára a nyílt utcán leszúrt egy lovat, mert szóvá tette, hogy nem bánik rendesen a nála bértartott pacijával. Másik 3 lovat kimentett tőle a Noé. (Cikk itt). De döbbenetes a legutóbbi szaporító telep lebuktatása is. Itt. 

         Élmények, élmények, élmények. Ezt adja egy látogatás a Noé-ban. A szombatok nyílt napok, amikor több önkéntes van, akik körbevezetnek, mesélnek, és mesélnek hihetetlen lelkesedéssel és szeretettel. A gyerekeknek különleges élmény ilyenkor a kutyasétáltatás. Kapsz egy pórázt és egy kutyust, akit a környéki réten, erdőben sétáltathatsz. Szeretetet adhatsz és kaphatsz. És az én mindig nyüzsgő, pörgő fiam kérdése: Anya, hogy lehet itt önkénteskedni? Szeretnék segíteni. 

Szombatonként biztos, hogy megyünk még. A gyerekek így önkénteskedhetnek. Természetesen szülői felügyelettel 16 év alatt. Hiszen ez nem egy játszótér, itt komoly munka folyik.

Noés srácok, lányok, minden tiszteletem a tiétek!!!

Nem szoktam ilyet kérni a blogomban, de ez egy olyan cél, amiért hajlandó vagyok kérni. Klikkeljetek egy tál ételért a Noé Állatotthon Alapítványnak! Részletek itt.  2 perc az egész. 

És a végére egy apró "figyelmeztetés". Látogatás előtt gyakoroljátok be az alábbi mondatokat: nem, Kicsim, nem viszünk haza lámát. És bocit sem. Nem, a strucc nem érezné jól magát nálunk :-))). Tetszőlegesen behelyettesíthető mosómedvével, borzzal, szarvassal, rókával és egyéb nem kimondottan városi kertbe való állattal. Persze azért nem kell ám üres kézzel hazamenni ;-). Én már csak tudom...........

folyt. köv.

Boldog szülinapot Nekem!

      Az idézet a 6 éves lányomtól származik :-). Hihetetlenül várta a 6. szülinapját. Mert tudjátok, "tegnap még csak kislány voltam, mert még csak 5 éves voltam, de ma már nagy lány vagyok, mert 6 éves vagyok. Boldog szülinapot Nekem, éljek én!! :-)." Jó volt látni azt az önfeledt örömöt, amivel várta az ünnepet, számolta a napokat. És meg kell hívni a mamiékat is, és tulajdonképpen csak hétfőn leszek 6 éves, de a mamiék vasárnap érnek rá bulizni :-). És csak mondta, mondta, mondta......

Mi mást kaphatott volna, mint Barbie tortát. Nem mondom, megdolgoztatott. Megint az a k. fondant. Komolyan, valaki, aki profi. Árulja már el, mi a franc bajom van nekem ezzel? A fotókon bőven látszanak a hibák. Marha büszke voltam magamra, végre elég lágynak éreztem, szép lett a szine is, hagytam is állni 6 órát, majd kinyújtottam, még akkor is tök szép volt. Na igen ám, de most nem lehetett nyújtófára tekerni, mert középen billegett BArbie őnagysága, így kézzel kellett felemelnem, és ráborítani. Ahgy megemeltem, elkezdett nyúlni, és itt-ott szakadni. Amit persze nem bírtam eltüntetni, mert nem gyógyult nyom nélkül. Lehet, hogy túl vékonyra nyújtottam? Tippem sincs, de nem volt javítási lehetőségem, miután ráborítottam egy full krémmel bevont tortára. Hibák ide vagy oda, a család dobott egy hátast, amikor meglátta, Lilla meg 2 napig nyitogatta a hűtőajtót, és szombat este " csak elköszönök a Barbie tortámtól" mondattal ment aludni.:-) De anya, ugye a babámat nem esszük meg? :-))

A krém egy gesztenyés, főzött vajas krém volt. Nem émelyítő, nagyon finom. Recept itt. Annyit módosítottam rajta, hogy 45 dkg gesztenye pürét tettem bele. Ami ugye a fél kilóból az adó levonása és a családi belekóstolgatás után maradt netto mennyiség :-). A piskóták mennyiségét kicsit túllőttem, sebaj maradt egy kicsi mártogatni a kávé mellé :-). 2 db 5 tojásos 23 cm-es tortát sütöttem, és egy 8 tojásos piskóta tekercshez valót. Aztán kaszaboltam, szabtam, varrtam, kenegettem, kívülről is jól bevontam a krémmel, majd egy x alakot vágtam a közepébe, és a folpackba csomagolt BArbiet brutálisan belekalapáltam. Hűtő, aztán csicsázás. A hátsó szalag díszt a kényszer szülte, miután ugye a szoknyát fél méterről hajítottam rá, kimaradt egy pici rész a derekánál, amit hiába tapasztgattam, meglátszott az illesztési vonal. Plasztikai sebésznek nem megyek :-). A fehér még a cici tortából maradt, némileg betonállagú fondant volt. Gyúrkáltam én bele hősiesen a margarint, de akkor is nagyon tört, ezért lett a rózsa is szépséghibás kicsit. A rózsaszínt sparos bio céklalével szineztem, de hogy ne legyen pofánvágós rózsaszín, a 6 kanál folyadékból 3 víz, 3 céklalé. És én nem rajongok annyira a tiszta cukor ízéért, így megdobtam egy kis színtelen mandula aromával. Határozottan jót tett neki. Bár szívem szerint marcipánnal dolgoznék, de a tiszta marcipán árából akár már kész tortát is vehettem volna, a cukrászati meg ízben szinte nem jobb, mint ez a házi. A fondant alapokat még mindig Kiskuktánál találjátok. A fehér firkálmányok cukormázzal készültek. Eskü beszerzek egy normális díszítős zsákot. A pórnépnek csak vackot adnak. De ma már ugye ismerünk profi lelőhelyeket is. És akkor a képek.

Nem akartam összeszurkálni a művésznőt, ezért így oldottam meg a gyertya kérdést.

Ugye, ugye itt már látszanak a hibák.

A kényszerszalag, és az ökörh......cukormázas díszítés.

Naná, hogy teljesen szemből nem csináltam képet.

Anya, és teljesül a kívánságom?

Nem látom át, miért fordította meg a képet. NA mindegy. Ezt a dobozt anyukám készítette Bencének. Nagy dekupázs mágus :-).

És a bele.

Persze Lilla is kapott.

Volt itt nagy happy end, heje huja vidámság, mi kell még? Jó buli volt, szó se róla. Hogy a felnőtt családi pasi népesség is örüljön, anya főzött bográcsban egy jó kis vadpörkőtöt'. Ja igen. És apukám kavarta. Ez ugye fontos, és nemes feladat. Mert az ízesítés, egy dolog. De ahogy ő kavar, úgy nem kavar senki :-). Szerintem sosem főzött, de mindig fakanállal kezében szerepel a családi fotókon. Sajnálatosan most nem készült ilyen kép :-). És azt sem találom, amin anyukám szülinapi tortája volt. Egy hófehér fondantos fehér rózsákkal és levelekkel. Pedig nagyon elegáncsos volt. És az apukám is kapott egy tortát még áprilisban, de az semmi faxni, csak nagyon finom volt. Rose -s epertorta. Nyoma sem maradt pár perc alatt :-)

Gyurma

      Csak egy rövid bejegyzés erejéig adok ötletet. Nyakunkon a nyáriszünet, az én fejem folyamatosan azon fő, mivel kössem le unatkozó gyerekeimet. Pici lányom szinte megállás nélkül sír, mert hiányzik neki a bátyó, aki táborban van. Az a tapasztalatom, hogy a kézműveskedéssel tudom a leghosszabb ideig lekötni őket. 

       Nekem miért nem jutott előbb eszembe, nem tom, de anyukám ajánlotta a gyurmázást. Illetve sejtem miért nem jutott eszembe. Az enyémek szeretik első alkalommal összemixelni az összes színt, hurcolni a házban, majd anya porszívózgatja a megszáradt darabokat, vagy vakarássza a szőnyegből. Ezért kicsit bojkottáltam a gyurmát, és nem régen dobtam ki egy kupaccal kiszáradás okán a tégelyeseket. 

Ezért most hoztam pár gyurma alapreceptet nektek. Csináljuk házilag gyurmát fillérekből. Ezek a só-lisz picit modernebb változatai. Picit kezelhetőbbek, tartósabbak, mint anno a mi gyerekkorunkban.

Ezt feltétlenül kipróbálom, főzött gyurma:

http://www.harmonet.hu/csalad_otthon/51669-a-kreativ-fozott-gyurma-kiprobalt-recept!.html

Itt pedig sok egyéb változatot találtok.

http://hhh.h7.hu/leirasok/TH.html

Nyári kalandok

          

Igen, tudom, hogy még el sem kezdődött a nyár, de nekünk máris vannak kalandjaink. Bence ma táborba ment. Ennek előkészítése amúgy sem kis stressz nekem. 80 ellenőrzés, tuti megvan-e minden. Apa elindul a megadott találkahelyre (amit már tavaly is alig találtunk meg), gyülekező fél8 és 8 között. Az évzárón tantó nénivel leegyeztetve a helyszín és időpont, igen, biztosan ott leszünk, és nem  visszük le külön a gyereket, megy a többiekkel busszal. 7.55-kor hív apa, hogy itt nincs senki. Hívom tanító nénit, közli, ők már elindultak, és a szomszéd faluban vannak. Megemlítem, hogy de most van pontosan 8 óra, és megbeszéltük, hogy hozzuk a gyereket. 

Megkértem őket, ott álljanak meg, ahol vannak, 5-10 perc és utolérik őket. Apa hív, hogy akadt egy kis probléma. Egy idióta elfelejtett tükörbe nézni, és miközben ő előzte balról, emberünk gondolt egyet, hogy mégis inkább el kéne kanyarodni balra, amihez rögvest hozzá is látott, majd úgy a hadművelet felénél kitette az indexet. Különösebben nem izgatta, hogy apánk épp mellette tartózkodik. Kormány félreránt, padkára szaladás. Az eredmény  a bal első és hátsó kerék sziszegve ereszt, ki tudja meddig jut el. Szerencsére pár méterre a megadott helytől lett full lapos a kerék. Majd amikor apa szóvá tette, hogy mégis miért indultak el 3/4 8-kor, a válasz: nem tudtak elérni telefonon, mert nem töltöttük ki a jelentkezési lapot. Gondolom a szóbeli megerősítés, és a tény, hogy befizettem a tábor teljes összegét, nem volt elég jelzésértékű, hogy igen, megyünk. Egyébként akár tavalyról is meg lehetett volna a számom. Mindegy. Ettől tekintsünk el. De mi az, hogy a szülők úgy döntenek, 3/4 8-kor, hogy 8 óra van indulás? És mi az, hogy a tanító néni nem mondja, hogy de 1 gyerek még hiányzik. Hozzáteszem, nem 80 fős táborról van szó, hanem max 15.

           Ezért kellett kirángatnom a kislányt az ágyból, hogy elteperjünk apát menteni, majd éppen elkaptunk egy gumist, aki szegény akkor ért haza az éjszakai vadászatról, hogy segítsen már, mert dupla defekttel innen nem megyünk el. Az egyik felni javítható volt, a másik gumistól  felnistől kuka. Olcsó ez a tábor. Köszönjük szépen a sok besózott seggű szülőnek azt a + 50.000 ft-nyi költséget. Ha még marad pénzem, meglepem őket 1-1 kakukkos órával.

Ja, és kössz Murphy, hogy megint a humorodnál voltál, persze ismét más kárára.

Hm. És még házassági évfordulónk is van. A buli mára megvolt.

        

Szeretetvarázs

Ezt a felhívást ma kaptam Zsuzsától. Olvassátok el figyelmesen, és a lent megadott mailcímeken jelentkezhet, aki úgy érzi akar és tud segíteni. 

FELHÍVÁSSAL SZERETNÉK HOZZÁTOK FORDULNI!


A 2 évvel ezelőtti szeretetvarázs akció sikerei kapcsán Ejjkukk Detti
kezdeményezésére újra szeretnénk indítani
a jótékonysági oldalt, sajnálatos esemény, a 2010 nyári, nyár eleji
árvízek károsultjai javára.

A szeretetvarázs akció a gyermekek felkarolására, megsegítésére
szerveződött, e hagyományt folytatva az árvízkárokat szenvedett
gyermekes családokat, gyermekeket szeretnénk támogatni a résztvevők
által készített ajándékokkal. Hiszünk a kézzel készített termékek által közvetített szeretet

erejében, az összefogás és a segítség nagyszerű voltában.
Mire gondolunk: sok család mindenét elveszített az utóbbi hetekben.
Ágyneműt, játékokat, könyveket, az otthon díszítését, szépítését
szolgáló tárgyaikat. Sok otthont újra kell építeni, újra be kell
rendezni, lakhatóvá, barátságossá kell tenni. Egy baba, egy takaró,
vagy párna is sokat jelent az egyébként is szegényes körülmények
között élő,a segítségre  rászoruló  családoknak. Sok-sok dologra szükség lesz, ha mi egy kis
szegmenst támogatunk, a gyermekeket, az már nagy segítség. Az
ajándékok, felajánlások gyűjtésében, a rászorulókhoz való eljuttatásban
a Magyar Máltai Szereteszolgálat lesz a partnerünk. A gyűjtések helyszínét,
időpontokat folyamatosan közöljük a www.szeretetvarazs.blogspot.com
oldalon.
Az akció befejezése, az ajándékok leadása szeptember közepére várható,
az átadás pedig szeptember végére.
Én szeméky szerint még tudok alapanyagokat biztosítani, bár
korlátozott mennyiségben. Dunántúli segítőink számára Dettihez juttatom el a felajánlott
készletet, ő fogja elosztani. A Dunán innen pedig forduljatok hozzám,
ha segítenétek, de nincs alapanyagotok.
Kérlek benneteket segítsetek terjeszteni az akciót, tegyétek ki a
felhívást a blogjaitokra, beszéljetek róla.

Megköszönöm, ha egy e-mailt ír, aki csatlakozik! A "régi"
szeretetvarázsosok regisztrációja él a blogon, tudtok ott is jelezni,
bemutatkozni!

Előre is nagyon köszönjük a segítséget, a felajánlásokat!

(Ha valaki szeretne a gyűjtésben segítségünk lenni, kérem jelezze, és
helyi Máltai Szereteszolgálat melletti koordinációs munkákat, a
tájékoztatást, a gyűjtési helyszíneketaz esetleges alapanyag
felajánlásokat segítsen elosztani. Főleg a vidéki nagyvárosokból várunk 

jelentkezőket, szintén a fenti módon, a Dunántúlon Detti, a Dunán innen Zsuzsa

várja a szervezésban is segíteni tudókat!)


Szép napot!      Ejkukk Detti és Tűvarázs Zsuzsa

ejjkukkmail@gmail.com  (Detti)

zsuzsa.gazso@gmail.com    (Zsuzsa)

Egy esküvő, egy majdnem temetés

         Nyugi, nem valami szomorú história lesz :-).

A MAJDNEM TEMETÉS

     De kezdem az elején szokásosan. Tegnap este  békésen hímezgetek, közben néztük Darlingék legújabb remek kalandjait. Éppen szurkolok Lisának, hogy csavarjon le egy iszonyatos fülest annak a botsáska nyávogós Caren-nek, amikor furcsa kopogást hallunk. Majd csend. Pofon lezajlott, ahogy kell. Hiába tudja ez a nő, mi a dóga egy dühös feleségnek :-). Megint valami kopogás, kaparászás. Felugrok, keresem a zaj forrását. Persze megint én kockáztatom az életem. Ki tudja milyen szörnyeteg leselkedik rám? A zajok a spájzból jönnek. Na, megint az oroszok. Először azt gondoltam, egy cserebogár vagy hasonló megy fejjel az ajtónak, nagyot koppan, azután elhallgat. Óvatosan kinyitom az ajtót, egyszer csak huss, elteper Mr. Rágcsa a lábam alatt. Persze azonnal dobtam egy dupla hátraszaltót, irtózatos visítás kíséretében. Pedig nem is félek az egértől, csak meglepődtem. Azuram visítozik a kanapén a röhögéstől. Na megállj, mindjárt nem lesz ilyen jókedved. Majd az alábbi mondattal fordultam felé. 

- Életem, nekem sajnos hímeznem kell, úgyhogy tiéd a megtisztelő feladat, hogy elteperj a Tecsoba és vegyél egy egérfogót. 

Meg kell hagyni, nem volt valami lelkes, de elment. Feltehetőleg kiérdemelte a nap leghülyébb vásárlója címet, amikor beállított fent nevezett intézménybe, miszerint egértámadás érte a házat, egérfogót szeretne. Itt? Mé', hol? De most komolyan, csak egeret tartanak? Különben is mennyivel gázabb egérfogót keresni egy minden szart árulunk áruházban, mint pl. dekopír fűrészt vagy plazmaTV-t. Jó, jó értem én, hogy az egérfogón nem lehet akkorát kaszálni. 2-0 oda, mert pl. tortabúrát se tartanak. Fegyelmi.

Éjjel fél 1-kor csörög a telefonom, merthogy éjfélkor kergettem ki ezt a szegény embert a házból :-). 

- Nyuszikám, ha lehet több helyen nem csinálnék hülyét magamból. Nincs egérfogó.

-De most mi lesz? A vadállat épp ki akar törni. Ez egy véregér!

Ez a kis szerencsétlen (már Micky Mouse) épp nekiállt pozdorjává rágni a küszöböt, hogy  -úgy mondjam -egérutat nyerjen. 

      Reggel 8-kor ott toporogtam a barkácsbolt ajtajában. Persze ha tudom, hogy 6kor nyit.......Megvettem a kivégző eszközt.Otthon beizzítottam a unit-ot. Közben rohangásztam, mint az őrült, hogy összepakoljam a családot a mai esküvőre, célba lőttem az ajándékokat is stb. És reméltem, hogy a kis idétlen nem gyalogol bele a csapdába. Nesze, Pampalini. 

Éppen pingáltam a búrámat a tükör előtt, mikor megjelenik a lányom, krokodil könnyeket hullatva. 

- Anya, én nem akarom, hogy a kisegér meghaljon. 

- Én se akarom, édesem. 

Először arra gondoltam, majd korán kelünk, és azt mondjuk, hogy elkaptuk, és elengedtük a kis jószágot. De az én lelkem is kezdett elszomorodni, ahogy szinte hallottam az egérfogó csattanását. 

-Tudod, mit picim? Nem bántjuk az egérkét. Veszünk olyan csapdát, ami csak elkapja, aztán elvisszük és a prérin elengedjük. Jó lesz?

-De megígéred?

- Persze.

Úgyhogy az esküvő után, ahogy voltunk pucc parádéban elmentünk egérbarát egércsapdát szerezni :-). Kicsit se néztek idiótának minket :-).

Tegnap pl. katicát gyógyítgattam. De amikor az első aranyhalam elpusztult, egy szál pucérban ültem a nappali közepén, kezemben a halacskám, és bőgtem, mint a zápor, hogy aranyos kis halacska, ne halj meg :-).  Én ilyen vagyok.

AZ ESKÜVŐ

El se hiszem, hogy megéltük. Alig tizenpáréve vannak együtt a drágáim. De nagyon megható volt. Tényleg. Még nem hallottam ilyen bájos fogadalom szövegeket, pedig standard házasságkötős néni diktálta szöveg volt. A menyasszony helyes volt, de ez csak természetes :-). Illetve mindketten nagyon helyesek voltak. Különösen, amikor a menyasszony bőgve kiszólt a tömegnek, hogy most mit bőgtök? :-)). Amíg bent szedegették magukat, mi, "lányok" kint vártuk egy kiló rizzsel. De annyit tököltek odabent, hogy félő volt, a végén főtt rizzsel dobáljuk meg őket :-).

Annyira belemerültem a párnába, meg a rohanásba, hogy egészen elfelejtettem az ajándékot. Illetve a csomagolását. Mivel sok éve élnek együtt, úgy gondoltuk nem vesszük meg a 600-ik akármilyen készletet vagy elektromos biszbaszt, ezért abban egyeztünk meg, hogy halott elnökök képeit fogjuk ajándékozni. De mégis milyen snassz dolog már csak úgy borítékba tenni. De ha már úgy is zsákoltam, egy kis zsák éppen megfelel. Mondhatni pénzeszsák. És mivel már nagyon szorított az idő, mintegy 15 ' alatt kiviteleződött ez a kis apróság. 

Tolvajoltam

Na nem nagyon, csak kicsit. Nem nagyon szoktam ilyet, de annyira megtetszett az ötlet. Év vége lévén, sok-sok pedagógusnak kell ajándékot adnom. Illetve nem kell, de én szeretek. Az időm viszont csekélyke. Komolyan, alig vártam, hogy vége legyen az évnek. Minden napra valami esemény. Karatevizsga, rocky bemutató, színházi bemutató stb. Emellett a fiamat hurcoltam 1000 vizsgálatra. Szóval egész nap jöttem mentem. 

      Először arra gondoltam, pici kéztörlőkre applikálok valamit. Aztán megpillantottam a majdani áldozatomat Boboce-nél. Először csak tetszett, hogy mennyire jó ötlet. Aztán egyenesen rám erőszakolta magát. Már a zsák, nem Bobo. Ugyanis, amikor éppen az 500.000-ik újságot nyaltam át a megfelelő betűk után  a gyűrűpárnára, szembejöttek velem ezek a rózsák. Na jóvan, basszus, ha ilyen erőszakosak vagytok, gyertek :-).

Mivel rusztikus párti parti vagyok, takácsvászonra kerültek. Imádom azt az anyagot. És pont volt itthon egy nagy csomag levendulás potpourrim. Egyet  elajándékoztam a fotózás előtt, és még 3-4 fog készülni. Persze azóta már ez a 3 sincs itthon.:-)

Mutogatós néni

    Na, végre megszületett. Ahogy már említettem, egy gyűrűpárnával viaskodtam. De ahogy megszoktátok, van ám körítés is.

      Az úgy vót', hogy barátos és fodrász nénim végre rászánta magát, hogy (ahogy egy másik ismerősöm mondaná) hószörny legyen, azaz férjhez megy. Engem ért a megtisztelő feladat, hogy elkészítsem a gyűrűpárnát. Azt kell mondjam, ízlés dolgában nem mozgunk együtt :-). Én kigondoltam egy elegáncsos, hófehér hardangert. Ő meg egy ollót és asztalos szerszámot kért. Hm. Ez minden, csak nem elegáncsos téma. Az ollóval még csak boldogultam volna, ki is néztem egy szebb ollót, olyan kis finomat, el is terveztem köré egy hardangert, mert az ugye kell :-). De hál' Istennek nem találtam semmi asztalos témát :-). Pont nálam volt az illetékes elvtársnő, be is fogtam keresgélni, válogatni. Persze rögtön belekötött az ollóba, hogy az nem fodrászolló. Kinézett egy nagyon snassz, csúnyát. Próbálkoztam én szép, fehér franciás virágkoszorúval, egyéb elegáns témákkal, de nem nyert. Pedig a legutóbbi talin nagyon belezúgtam Emese egyik könyvében egy igen finom darabba.

Addig kotorásztunk, míg végül megállapodtunk egy kisfiú, kislány párban. Ebből kellett kihoznom a legtöbbet. be kell valljam, a végére egészen megkedveltem a kis nyavalyásokat :-). A fotón ugyan nem látszik, de a ruha legvilágosabb részeihez a fehér szál mellé fogtam egy csillámos madeirát. Jó ötlet volt, nem lett tolakodó, mégis ünnepélyes. És persze egy pár gyöngy a fejdíszbe és a csokorba. Ebben történetesen egyet értettünk :-)

. A legtöbbet mégis a betűkkel kínlódtam. Vagy 80 féle variációt kipróbáltam. Mire nem jó a pattern Maker :-). Nem voltam biztos benne, hogy látszódni fog ez a rózsaszín, de az eggyel sötétebb, ami a mintában volt, már túl tolakodó lett volna. Kipróbáltam. Aztán végül a már sokszor használt, kedvencem lett a nyerő :-)  Tegnap oda is adtam. Ilyen lett.

Pakolásztam a képeimet, és megtaláltam kis "Juliskám" anyáknapi képeit is. Jó ez a ruha, együtt nőtt a gyerekkel. Amikor varrtam, még a bokájáig ért :-). De itt a vége, már nem fér bele a dundija.

Kőagy őrnagy

        Nem, még mindig nem alkotást mutogatok, de majd mingyá' :-). Készül egy gyűrűpárna. Igaz, mint a Luca széke mert nem kimondottan az én ízlésem, de sokáig nem húzhatom, mert 11-én esküvő :-)

    Úgyhogy még mindig ugribugri. Az elmebajost kicsit felfüggesztettem, mert sikerült egy picit visszavennem az evésből, így nem maradt annyi kakaó, hogy ne fulladjak meg vagy szédüljek el az erőltetett menettől. Pedig a régi 99-es nyugalmi pulzusomat az 5 hónapos rendszeres mozgás 69-re levitte. Már megérte.

Szóval egy másik csak kevésbé elmebajos fekára esett a választásom. Ő Billy Blanks, röviden Kőagy őrnagy :-). Sok évvel ezelőtt kezdte kiadni a Tae Bo-t, amit a tv-s átvágós áruház árult horror áron. A kedvenc edzésem az Ultimate Bootcamp, ergo egy haladó kiképzőtábor. Kedves, nem? Pont úgy hangzik, mint egy könnyebb edzés :-). Na nem is az. Csak más. Egy edzésen belül egyesíti a cardiot és az erősítést. Végre egy erősítés, ami pörgős. És hasznát veszem a gumiköteleimnek is. Eddig nagyon hurkának gondoltam őket, de kiderült, csak nem találtam meg hozzá a megfelelő gyakorlatokat. cca 55 percben ordít a fejemre és számol, hogy 1 és 2 és 3 stb. stb. Kicsit színpadias, de hát ez Hollywoood :-). És meg kell hagyni, nagy hangsúlyt fektet az egyik leggázosabb területre, az alsó hasizmokra. Mi több, helyesen is végezteti őket. Kell ennél több? Az ütlek verlek gyakorlatsorokat amúgy is nagyon szeretem, már a mi Norbink is megkedveltette velem, még ha közben hülyeségeket is beszélt össze-vissza. De most végre megtanultam normálisan rúgni. Majdnem, mint egy "szakember" a nagymama helyett. Azuram meg is lepődött, amikor meg akartam neki mutatni milyen ügyes vagyok, és csak a cipőtalpamat látta eszméletlen sebességgel az orra felé közelíteni:-). Nem volt biztos benne, hogy helyesen mértem fel e távolságot :-).
    A nagyon nyeszlett szőke néni az alant látható videon, Billy b. neje, aki szülés után 3 hónappal kiadott egy szülés utáni Tae bo videot. Fene tudja, nem biztos, hogy lobogó dudákkal ez a legjobb gyakorlatsor, de ahogy elnézem őt ez a veszély nem nagyon fenyegette :-). De félre a rosszindulattal :-). Csak irigy vagyok. Persze a legjobb értelemben. Azt hiszem, ha egyszer lefogyok, és szép izmos leszek ( az örök optimista:-)), átkereszteltetem magam Nárcisz-ra és egész nap a tükör előtt fogok állni :-).  Na jó, nem, csak örülök a változásnak. Egyébként megvan a 10. mínusz kilóm!!!!! YES YES YES!!! Már csak 12 van hátra :-).

És akkor jöjjön ő, Billy a másik nagy király ! :-) Ez ugyan az eleje, a bemelegítés, de ha igaz, a végére beadja a többi linket is, így mind a 6 részt megnézhetitek.

Elmebaj

   Ez a kedves szó jellemzi a mostani mozgásanyagomat :-). Mert még mindig gyilkolászom magam. És egyre jobban élvezem. A kreatívkodás még mindig háttérben. Ugyan elkezdtem hímezni, de ez a lelkesedés úgy 2-3 napig tartott :-).

    Szóval mozgás. Erre az anyagra azért erősen gyűjtögettem a bátorságomat és az erőmet. Ahogy a neve is mutatja Insanity, avagy Elmebaj. Persze ismét Shaun T. Nagy szerelem ám a miénk :-). Már ami engem illet. Róla nem vagyok meggyőződve, többen az irányultságát is megkérdőjelezték a témában :-). De már megszoktuk, hogy minden jó pasi meleg :-). VAgy előbb utóbb az lesz. :-). Azért azt kell mondjam, még nem mozgunk teljesen együtt, de próbálkozom.

    Az edzés elég változatos. A sorrendet egy excelnindzsás táblázatban találjuk, 60 napra beosztva. Igen okosan megadhatod a kezdő napodat, ő meg beosztja, kiszámolja, sőt követi a naptárt, és kijelöli az aktuálisan végzendő gyakorlatot. Egy kis ízelítő.

  

Egy fit test-tel kezd, amit 2 hetente ismétel. Bár ezt lehet, hogy nemes egyszerűséggel ki fogom hagyni, mert baromira nem érdekel, hogy most mennyivel több fekvőtámasz után csúszok a nyálamon :-).

Majd váltogat egy Plyometric cardiot, ami telis tele ugrással, lábgyilkolászós gyakorlatokkal. Köredzés jelleggel, brutál beosztással, ami annyit tesz, 10 perc bemelegítés cardio folyamatosan, (  ez már önmagában alkalmas 2 infarktusra), majd egy nem gyenge stretching, végül az intervallum rész, ami 3 perces észvesztés 30 másodperces pihenőkkel szaggatva sok sok körben, a végén némi nyújtás, úgy 5 percben. Az összes anyag kb 45 perc. Hogy ne unatkozzunk, másnapra kapunk egy Cardio Power and  resistence nevű rémséget. Bár az összes közül ezt kedvelem a legjobban. Beosztás az előbbihez hasonló, csak kevesebb ugrálással. Ettől még halálos :-). Majd egy Pure cardio. Na ez  a fúúúúúj. A szokásos észvesztő bemelegítés nyújtás után, a teljes hosszú blokk, megállás nélküli cardio. De az embertelenebb fajtából. Majd a 2. héten a 45 perces pC-t megtűzi egy 16 perces cardio abs-szel. Félelmetes, hogy ez a pasi mikből képes hasizom gyakorlatokat kihozni.  Azuram szerint ez nem fehér embernek való. De lássuk be, Shaun T nem is fehér :-). Mér' imádják ezek a 4 ütemű fekvőtámaszt? Ezt alapból bojkottáltam ma. Az angolszász elnevezése sokkal helytállóbb: suicide drill, azaz öngyilkos gyakorlat. 

        Ha azt gondolod, hogy a 33 perces cardio recovery egy sétagalopp, hát tévedsz , mint ahogy én is tévedtem. Kőkemény jóga gyakorlatok, és statikus erősítés. Mindent egybevetve, kipróbálása saját felelősségre, és némi edzettséggel ajánlott.

Azuram vót' focizni. Hova jutott a világ? Közölte, hogy hiányzik neki, ha nem mozog és pocsékul érzi magát. Itt a vég. Persze úgy esett haza este, hogy lépni nem bírt. Egy óráig masszázsoltam a vádliját. " Rohadtul fáj, de akkor is férfiként fogom viselni". Vonyítva és visítva? Aha :-).  

Hihetetlen és csodálatos történet

Hihetetlen történet egy agykutató orvosról, aki saját magán tapasztalta meg, ahogy az érzékei folyamatosan kikapcsolnak egy agyvérzés következtében. Nekem nagyon tetszett.

Ép testben épp, hogy élek :-)

      

Szerintem engem odafentről ki akarnak nyírni. Azt hiszem, amikor szerdán felkeltem, az angyalok bejátszották maguknak a Benny Hill show főcímét, és elhatározták, hogy szerdán rajtam röhögnek, és fogadnak, hogy túlélem-e a napot.

       Tök jókedvűen idult minden. Gyerekek el, kávé, reggeli, egy kis rabszolgázás. 11-kor kitaláltam, hogy belekezdek kedvenc fekám Shaun T, Insanity azaz elmebaj elnevezésű programjába. Azt kell mondjam, hű a nevéhez. Első ugrással kinyírtam a jobb térdemet. Azért végigcsináltam a Fit test-et, és nem is teljesítettem rosszul. Még így Shán T-án is élveztem. Ez ugyan intő jel volt, de nem vettem komolyan.

     Intéztem tovább a dolgaimat. Többek között elhatároztam, hogy Lilla bringája kap egy generált. Vettem rá új nyerget és markolatot. És akkor bringával fogunk oviba járni. Azt legalább a térdem is szereti. Hazajövünk, elkezdem a teraszon a szervizt. Nehezen, de leküzdöttem a markolatot. Kiszedem a nyerget, kiderült, hogy az idióták, úgy oldották meg a gyári nyerget, hogy egybeöntötték a rúddal. Fasza. Amíg ott törtem a fejem, nézegettem, hajolgattam. Majd egy igen határozott mozdulattal székestől dobtam egy olyan hátast, hogy tornászlányaink is megirigyelnék. Kiderült, hogy a törött kertiszékre sikerült ülnöm, és ahogy ott szerencsétlenkedtem, a szélére ültem, ez meg megadta magát, kitört a lába. Ez a mometum azért adhatott volna némi alapot a gyanakvásra, de nem, az örök optimizmus.

       A nyereg probléma azért továbbra is fennállt. Mivel szedjem azt le. Há' mivel, fejszével. Nem, nem vágtam le a karomat tőből, ezt a mutatványt ép bőrrel megúsztam. Lemiszlikeltem a roggyant nyerget, de újabb meglepi várt. A rúd végét laposra kalapálták. Itt azért már sűrűn emlegettem a gyártó összes felmenőinek perverz hajlamait, hogy kit kivel és milyen csúnyákat kelltt volna.......Egy keményebb pornóba is beillettek volna a jelenetek, mondjuk  Faszablanca címmel. Na, gondoltam levezetem a dühömet egy kis pumpálással. Pedálos pumpa, nekiesek, idegből pumpálok. Egy durranás. Elrepült a pumpáról az egyik rögzítő anya. Anyád. Oké, kölykök, kocsiba be, nyereg visszavisz a bácsihoz, visszafelé bemegy csavarbolt, veszünk másik anyát. Tekintve, hogy az előző a kerti dzsungelemben landolt, Tarzanom meg nincs, aki a fogával elkaphatta volna röptében.

      Viszonylag problémamentesen lezajlott a vásárlás, - ha nem számítom, hogy a lányom bejelentette igényét egy rózsaszín, kiskosaras bringára alig 25.000-ért- bácsi adott egy másik rudat. Anyát is megvettem, kőkemény 20 ft-ot fizettem a 20 db 4-es anyáért. Go haza, nyereg felszerel. Pöpec. De, hogy az a ........kicsi az anya. Jól van srácok, bírom még, de már nem sokáig. Senki ne mozduljon, 300 m-re van a barkácsbolt. Bringára felpattanok, uccu. Fúj a szél, mint állat. Egyszer csak a rohadék irányt vált, oldalba kap, és akkorát lök rajtam, hogy majdnem bevág a susnyásba. Ekkor azért már kezdtem gyanakodni. De nem adtam fel. Ebből ma akkor is bringa lesz. újabb 100 m után, a gatyám szára beakad a lánc és a fogaskerék közé. Na, ekkor azért már felnéztem az égre, és olyan röhögés kapott el. Sebaj, megvettem az 5-ös anyát. Közben már olyan pihentagyú gondolataim támadtak, hogy de mi van, ha én csak 1 d-ot akarok. Az 1 ft. Azt lefelé kell kerekíteni, akkor nem fizetek semmit?

    De akkor most le kell tesztelni a bringát. Szomszéd utcába elmentünk. Lányom, meglát egy macskát. Édes kis jószág volt. Bújt Lillához, dorombolt neki. Mire jön az elmeroggyant gazdája, és közli vele, hogy tessék a tiéd, neked adom, vidd haza. Szegény "coffikám" fél órát bömbölt. "Anya, de az az én cicám, a bácsi nekem adta. A cicámat akarom. Anya, az az én cicám, nem hagyhatom itt, gondoskodnom kell róla. " Nagy nehezen megegyeztünk, hogy minden nap arra bringázunk, és megsimogatjuk.

        Este mesélem azuramnak a napomat, mire visítva elkezd röhögni. "Király. Ehhez képest nekem nem is volt szar napom. Nyuszika, most menj be a hálóba. Vedd körbe magad párnákkal, nyomd körbe az egészet pur habbal és ne mozdulj, amíg hazaérek. "

- Nem jó, lehúztam az ágyneműt, még a végén ha megpróbálom felhúzni beszorulok a matrac és a rács közé, vagy mittomén.

- Majd ha a szüleid keresnek, megmondom nekik, hogy már megkezdtem a túsztárgyalást az ágyneműtartóval.

-Marha jól szórakozol, mi? Jó látni, hogy mindig van nálunk szánalmasabb is :-)

Komolyan egész este azon röhögtünk, mekkora lúzer voltam. Nem mertem elmosogatni, nehogy valamelyik végtagom áldozatul essen . Néha megemlítettem, hogy fáj a térdem, a könyököm, és a hátsóm. Pedig még nincs is hétvége. De azt én úgyse élem meg, ha így folytatom:-)

Ja igen. Mi köze a hétvégének és a fáj a "seggemnek" egymáshoz.

Egyik edzős, kertészkedős hétvége után azuram reggel bement az irodába, majd azt találta mondani.

- Apám, nagyon kemény hétvégém volt. De fáj a seggem, kurva Tony. (Tony Horton az a csávó, akinek az edzésprogramját csinálja)

Nem mondom, lett is nagy derültség rögtön így hétfő reggel.

De azért másnap reggel feltette az i-re a pöttyöt. Megemlítettem neki, hogy Birngával megynk oviba.

- Nyuszikám, még most szólj, van 5 percem, hogy Lilla biciklijéről átszereljem a kis pótkerekeket a tiédre :-)