Szalmarózsa

A tegnap ígért ékszert szeretném megmutatni, ezen a rusnya, szürke napon.

Még jó, hogy tegnap lefotóztam, ezt az újabb fotózhatatlan szépséget. Szegénykém húsvét óta várta, hogy láncot kapjon. Egyébként ez is Kinga minta. Képről semmitmondó. Láttam már ezerszer. Aztán élőben. Rögtön meg is fűztem. Azóta is nézegettem minden nap. A közepe még véletlenül sem sárga, hanem egy crystal Ab színű rivoli, ami tényleg úgy változtatja a színét, mint a sarki fény.

. Gordon Évi csavart herringet fűzött hozzá, megbolondítva pár szem színes gyönggyel. Nagyon tetszett ez a megoldás, de égre-földre kerestem olyan kását, ami passzolt volna hozzá, de nem találtam. Aztán kipróbáltam egy vékony chenille láncot. Szép volt, de nem mozogtak együtt. Túl csipkésnek találtam. Aztán egyszer gyöngyöt pakolásztam…

Időnként beesek tetszőleges boltokba és impulzusvásárlásba fogok. Ez nem annyira jó a pénztárcámnak, de ilyen esetekben kimondottan hasznos. Ha valami szokatlan, vagy nagyon szép szín akad a kezembe, céltalanul is hazajön. Tudom, nem Konmari (google a barátod, ha nem ismered) kompatibilis, na de …sokkal könnyebb így dolgozni. Így került elő ez a kék Toho gyöngy. Azóta jött haza, éppen címkéztem és tettem be a helyére. Emlékeztek, hobbi alapanyagnak rendben kell lennie. Igaz, egy mérettel nagyobb, mint szerettem volna, de külön jó is, így jobban kiemelkedik a láncból. Fogalmam sincs, miért nem tartja meg a sortávot.

Bármennyire kozmetikáztam a fotókat, nem sikerült visszaadnom a ragyogását. Az egyik színhelyes, a másik meg csillogósabb. Higgyétek el, tényleg nagyon szép darab.

Ezúttal a rizo és a triangle volt a speciális gyöngy, eddig egyikhez se volt szerencsém.

Most pedig remélem, végre befejezem azt a nyomorult sunset láncot, mert ha így folytatom, Kőmíves Kelemen is irigy lesz rám. Aztán úgyis hazaér a lányom, aki csúnyán fog nézni, ha meglátja, hogy nem a flitteres pulcsiját kötöm. És igaza is lesz, már rég kész lehetne.

P. S. :Ez a betűtípusválasztás feladta a leckét. Legyen olvasható, de legyen „énes”. Aki ismeri a kézírásomat, tudja, hogy nem kicsit Jane Austen-os. Valami olyan hangulatút szerettem volna. És a fő szempont, nem tartom magam nacionalistának, de a francba is, az a betű, amivel írok, „beszéljen” az én nyelvemen. Úgymint ő és ű. Nagyjából 10 másikat választottam, de nem beszélnek magyarul.