Sunset

Gyorsan még egy. Ő egy igazi mostohagyerek. Nem is értem, miért, mert alapvetően könnyű. Ez az az ominózus, amihez bevásároltam és közben privát lett a minta. De azért engem sem olyan fából faragtak, hogy csak úgy feladjam.

Google a barátom, találtam egy p….ányi képet, aztán, nosza.

Kezdetnek Róma leborította a tálcát az ölemből. Igen, 10 millió darab gyöngy volt rajta. Nem adjuk fel. Megfűztem, félretettem. Pontosabban már csak egy kis díszítés volt hátra. Azt is megfűztem, majd kitaláltam, hogy mi lenne, ha valahova csempésznék bele swarovskit, mert az volt a cél, hogy az Art deco fülivel együtt lehessen viselni. Szétszed. Swari nem passzol bele. Újra összerak. Á, nem jók a színek. Szétszed. Újra összerak. Közben azért módosítottam rajta ezt azt, az eredetihez képest.

A lógókán agyaltam egy picit. Meg voltam róla győződve, hogy vannak sötétbarna achát tüskéim. Vannak is, csak nem sötétbarnák. Egy boltban sem találtam semmit, ami megfogott volna. Igaz, akkor még a sziromgyöngy nem került képbe. Végül ezt találtam itthon és jónak minősítettem. Szeretem, hogy nagyobb, mint az eredetin volt és annak ellenére, hogy a medál teste mattabb superduokból van, nekem tetszik ezzel az átlátszó dagger-rel. Egyensúlyba hozza a rivoli csillogásával. Megint félretettem.

De nem hagyott nyugodni, így tegnap kapott egy láncot. Viszonylag hamar eldőlt, hogy csak egy egészen finom, egyszerűség kerül rá. Az ilyen méretű és súlyos medálokhoz nem szeretek masszívabb láncot tenni, mert szerintem úgy túl sok. Főleg, ha hozzáveszem, hogy a fülbevaló is elég látványos. Így olyan, mintha csak lebegne a nyakamban.

Mire jó a készlethalmozás? Előkotortam egy kupac eredeti türkizt, most jöhetett a swari is. Ez lett belőle.