Úton a zero waste felé

Most nem ékszert fogok mutatni, de ez is én vagyok és tulajdonképpen én alkottam.

Ugyan a zero waste-től még messze vagyok, azaz a hulladékmentességtől, de nagyon igyekszem. Mivel egyre égetőbb a hulladékkezelés világ szinten, ezen belül pedig a műanyagok kezelésének problémája, igyekszem csökkenteni az egyszer használatos műanyagok használatát. Szerencsére egyre több cég tartja ezt fontosnak, a napokban éppen az Ikea jelentette be, hogy beszünteti ezen termékek forgalmazását. Szó volt arról is, hogy az EU szankcionálni fogja a tervezett avulást alkalmazó műszaki termékeket gyártó cégeket. Itt persze nem tudom megállni, hogy ne rúgjak bele a GDPR-ba, ami tökéletesen szembemegy ezzel a törekvéssel az agyonpapírozás miatt. Amikor már a repülőjegyet sem kell kinyomtatni, mi több, a mozijegyet sem, akkor ez szerintem extra gáz, na mindegy. Térjünk vissza a műanyagokra.

Régi tervem valósult meg a napokban. A cél az újrahasznosítás is volt. Volt egy közel 20 éves függönyöm, ami a teraszom ajtaján lógott, így picit viseltes lett, hol a kutyus kapirgálta meg egy picit, hol a kandalló csövéhez ért és kiégett, szóval jó régen levettem, de nem volt szívem kidobni. Szokásos valamire majd csak jó lesz haszonagyag vált belőle. Az volt a terv egyébiránt, hogy különböző méretű, tornazsákszerű zacskókat varrok belőle, amit a bevásárlásnál fogok hasznosítani. Többen letesztelték, elfogadják a nagyobb bevásárlóközpontokban is, hiszen átlátszó, nem kell kinyitni, és időt vesztegetni azzal, hogy megnézze a pénztáros, hogy mi van benne. Kézzel könnyen kiöblíthető ha bepiszkolódik, 10 perc alatt megszárad és vihető újra. Rengeteg felesleges nejlonzacskót tudunk kiváltani vele. A piacra már jó ideje dobozokkal és textilszatyrokkal jártam, de ezzel újabb lépést tettem a műanyagmentesség felé. Tudom, hogy műszálas függöny, de nem került a szemétbe. A zsinórok is itthon voltak, még ex- nagyanyósom varrósdobozából való a csíkos pl., így semmit sem vettem hozzá. A régi, Tulip&Bluebell-es kis saját gyártású címkéim egy részét is felhasználtam. 

Próbáljátok ki! Ha mindenki csak ilyen kicsi lépést tenne, már az is nagy dolog lehetne. Sokan, akik nem tudnak varrni, vagy nincs ilyen maradék anyaguk, mosózsákot vetnek be erre a célra.

 A legtöbb helyen, a piacon tudok a saját dobozkáimba kérni savanyúságot, magokat, házi vajat, zöldség-gyümölcsöt a kis tornazsákjaimba. Egyedül a húst nem sikerült még kiokkumlálnom. Ha a kedvenc hentesem van, ő szokott adni dobozba is, de a csajok nem. És sajnos meg kell értenem őket. Ugyanis a NÉBIH nem foglal egyértelműen állást az ügyben. Nem tiltja, de nem is támogatja az ilyen típusú vásárlást. Kifőzdében is lepattantam  a pincérről, mert nem tudják pontosan, mekkora a dobozom, így nem tudják mekkora adagot adjanak. Halkan jegyzem meg, hogy az eddigi 750 millis doboz helyett, már csak 450-est használnak…Továbbá a habosított doboz, amit sok ételkiszállító, vagy elvitelre csomagoló cég alkalmaz, nem újrahasznosítható.

Száz szónak is egy a vége! Nem feltétlenül kell afrikai fapálcával fogat mosni elsőre, de a nejlonzacskók kiváltásával még senkinek nem sérülne a kényelemérzete. Ugyanakkor olyan jó érzés ez az apró lépés is.

A következő tervem a folpack kiváltása. Itthon csomagolom Lillának a tízórait, de nem hajlandó dobozkában cipelni a szendvicsét és tulajdonképpen szét is csúszna. Létezik erre egy méhviaszos textil, ami házilag is előállítható. Tisztított méhviaszom épp van, és tuti akad a varrós múltamból egy kazal pamut is, amivel házasíthatnám. Majd arról is beszámolok.