Kicsit skizofrén érzéseim vannak az ősszel kapcsolatban. Most is
éppen a szokásos évi szeptember első hetében aktuális megfázásomat nyögöm. A
tudatalattim annyira tiltakozik az ellen, hogy elmúljon a nyár, és következzen
a füstszagú szürkeség, hogy mindig benáthásodok. Amint érzem, hogy bágyadnak a
napsugarak, jön a pánik, hogy nem akarom a hideget, nem akarom a telet, nem
akarom a reggeli sötétséget, mert elveszi minden energiámat.
Ugyanakkor szeretem a napsugaras, kellemesen meleg őszt, mint a
mai nap. Simán megszavaznám, hogy márciusig így legyen, aztán hopp, jöhet a
tavasz. Na jó, karácsonykor akár hó is lehet, de csak akkor.
Szeretem az ősz színeit, a falevelek illatát, a gesztenyét. Szeretek
ilyenkor kimenni egy hatalmas parkba és faleveleket rugdosni, mint a rossz
gyerek, vagy csak fetrengeni benne a kutyusokkal.
Ez van ebben a nyakláncban. Ezért választottam ennyire különböző
felületű gyöngyöket alapnak, jórészt mattot, hogy a színes levelek csillogni
tudjanak benne. Évekkel ezelőtt vettem a mintát valami fórumon, már oda se
találnék. De mindig félretettem.
Mással is van úgy, hogy ennyire befolyásolja az ízlését a
hangulata, az időjárás, a Hold, akármi? Amikor új munkába kezdek, végiggörgetem
a mintáimat. És néha az jut eszembe, hogy ezt vajon milyen indíttatásból
vettem? Most
bontottam le ezért egy fél láncot.
Most végiggörgettem újra, és úgy éreztem, elérkezett az ideje a
faleveleknek. Nem bántam meg, nagyon tetszik az egyszerűsége. A szerelvényen is
megtartottam a vöröses színt és narancsszínű sárkányvéna acháttal zártam a
kupakot.
Picit csalóka a fotó, egyáltalán nem vastag, csak "madárcsontú" a modell.
A többit tudjátok, 44,5 cm blablabla, karkötő, akármi kérhető,
vagy a lánc hosszabbítható.
