2010. február 11., csütörtök

És alkottam is, bár nem szivesen :-)

      "Imádom" a farsangot. Valahogy elvesztettem a lelkesedésemet irányába. Szerencsére  a fiam mindig valami egyszerűt talál ki. Idén ördög óhajt lenni. Pártolom az ötletet :-). (elnézést a sok elütésért, de azuram, akit ezért megnyúzok, 64 bites rendszert húzott a gépemre, mert ugye nekünk minden új szar kell, csak nincs hozzá semmi. Többek között a firefox is 32 bites, és ez a nyomorult blog is fuldoklik, és alig tudom szerkeszteni. Önhatalmúlag betesz kivesz betűket, sorközöket.)
        Kisebbik gyermekem pedig kitalálta, hogy Röppixie lesz. Tudom, az meg ki a bánat? Valami kislányos tündéres repkdeő izéke, aki segít a pillangóstündéres szintén repkedő izéke Barbieknak. Szerencsére a MAriposáról sikerült lebeszélnem. Annak rohadt nagy szárny van. Nem lett volna kis feladat. És megkíméltem az óvónéniket is attól, hogy a lányom folyamatosan inzultálja őket, hogy csatolják vissza a hosszú, szőke póthaját. (még enyém volt, amikor hosszú voltam és szőke. Már a hajam). 


Ilyen lett a kicsi Röppixie. A hajuk is ilyen kis szökőkutas, bár kevésbé zilált, de a kép még tegnap este készült, amikor is fent említett frizura már túl volt egy ovis alváson. A ruhát úgy csináltam meg, hogy később is használható legyen Így lett egy kis pamut tunika, egy tök egyszerű, gumis derekú szoknya, amit majd tuti átszabok, mert eléggé  ténsasszonyos, de most erre volt szükség. Meg kapott egy tüllszoknyát, amiben meg elbohóckodhat itthon, ha megint rájön a királylánykodhatnék. A szárnyakra a helyi papírboltban tettem szert, mintegy 900 forintért.

És még 2 aranyos beszólás a végére. Lányom és a matek:
Éppen egy mese dvd-t írtam neki, és már nagyon be volt sózva. 
- Anya, mikor lesz már kész?
- Mire elszámolsz húszig.
- Oké, tíz, húsz, kérem a lemezem.
Hm. nem egészen így gondoltam, de tény, hogy nem mondtam , hogy egyesével. :-)

Apa valamit bent felejtett az irodában, és magával vitte a srácokat, hogy megmutassa nekik a dolgozóját. Jött a szokásos ottvagyunkmárkérdés Lillától.
- 5 perc, és ott vagyunk- mondta apa.
Lilla úgy gondolta, ez a számolós egyszer már bejött. 
- 1,2,3,4,5. Még mindig nem vagyunk ott :-(
- Nem 5 másodperc, 5 perc. Számolj el 5x 60-ig.
Mire Bence rezignáltan megszólal.
- Ááá, addig nem tud, csak 47-ig :-).

Miért pont 47-ig? :-)))

4 megjegyzés:

  1. Édes lett a pündér-lány! :) De miért csak 47-ig... itt jön ki a kiváncsiság az oldalamon és honnan tudja? és ... és .. és... :)))

    VálaszTörlés
  2. Én se tudom, mér' csak 47-ig :-). De olyan édesen mondta. Olyan lemondó nagyfiúsan. Aki a nagy és okos bátyó :-)

    VálaszTörlés
  3. Távirati rövidséggel az összes friss bejegyzéshez, jó?
    Kiscsaj tündéri, kiskópé kópés, hópasi remek, konyharészlet csodás (a lakás többi része is, már ami látszik az albumokban), a havas program csodás, sajna egyre kevesebb van ilyen, ja, és a hippes-hoppos pasi sem piskóta:o) Az egyiket végignéztem, de már a látványtól összeakadtak a lábaim és jól elfáradtam. Tudom, tudom, puhány vagyok, a fenekem már lassan odaköt a fotelhez, annyit ülök benne esténként.
    Ahogy nézem, nem is olyan rövid, lényeg: jó volt megint ilyesmit olvasni Tőled a sok-sok tudomány után:o)

    VálaszTörlés
  4. Köszi Gyöngyi :-). Azért az a konyhaösszerakás is megér egy misét :-). Sok Sangria elfogyott, míg ilyen lett :-)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).