Beszélj úgy, hogy érdekelje, hallgasd úgy, hogy elmesélje

 

     Nem, még nem nyúztam meg a purdékat. Inkább elgondolkodtam mostanság kicsikét. Amolyan Balogh Tibisen. Igaz, a brigád nincs itt, hogy segítsen :-). Szerencsére.

     Újra elkezdtem olvasni az okos könyvemet. Mer' ugye 2x fárad, aki rest. Hiába mondták nekem a szerzők, hogy olvass el egy fejezetet, gyakorold egy hétig, aztán újra 1 fejezet. Az nekem nem vót' jó. Mit képzelnek ezek? Én azonnal megoldást akarok mindenre. Nem, majd még 5 hétig tépik az idegeimet. Gyorsan elolvastam az egészet. Oszt jól össze is kutyultam. És több, mint 5 hete azóta is hiszti van. Pedig, valami csoda folytán, ha éppen eszembe jut az adott szitura vonatkozó módszer, a legtöbb esetben működik is. Na, ezért kezdtem el újra. Ezúttal ésszel.

     Döbbenten vettem észre, hogy szinte az összes, általunk helyesnek gondolt mondat, cselekmény, a gyerek szemszögéből teljesen másképp fest. Viszont megnyugtatott a tudat, hogy nem csak én voltam az az agyament, aki ezt így gondolta, hanem a világ sok más táján is ugyanazokat a hibákat követik el a szülők, pusztán segítő szándékkal.

      Pedig a képlet egyszerű. Legalábbis elvben. A gyakorlat, egészen más. Nem állítom, hogy így nem változom tüzet okádó sárkánnyá, de határozottan pozitívnak értékelem, ha 50 sárkányhelyzetből, mondjuk csak 10 lesz. Amennyire én tudom, a szerzők egy házaspár. Bár a nevükből nem sikerült kiderítenem, hogy melyikük az apa :-). Elolvastam a Testvérféltékenység című könyvüket is, amit határozottan gyorsabban sikerült abszolválnom, és én magam voltam legjobban meglepődve, amikor  Istennek kicsi átkai együtt játszottak. Persze ez jó indok is volt az ellenem szövetkezésre  :-).

       És kitaláltam még valamit. Úgy rémlik, ezt nem a könyvben olvastam, de lehet, hogy igen. Az én kis kelekótya, szétzuhant fiacskámnak, -meg a kiscsajnak is- csináltam egy napi teendő listát. A legapróbb, ám problémás dolgokat is ráírtam. Beleértve a ruha szennyesbe deportálását , a kutya és madárellátmányozó vállalatot és a játékot is. Abban reménykedem, hogy ha látja, mit kell tennie, talán nem felejti el. Persze tudom, hogy minden csoda 3 napig tart, és pár nap múlva már nem lesz ilyen vonzó a játék, de egyelőre működik. Az esti lefekvős határidőt még nem egészen tudjuk tartani, de már majdnem. Azért be kell valljam, túl sok a teendő, és kevés az idő. Sokszor este 5-6 körül érünk haza a pacizás, meg cserkészkedés stb miatt. 8-kor lefekvés. Így van rá némi sansz, hogy talán 9-kor alszanak.

     Már pontosan tudom- bár ezt eddig is tudtam, hogy a gyerekeim, akárcsak én, sikerorientáltak. Így a büntetés, vajmi keveset ér. Ellenben a jutalmazás annál inkább. Ezért, ha valakinek este minden x-e megvan, vagyis megcsinálta az aznapi teendőit, kap egy szivecskét. 10 szivecske, után választhatnak egy édességet. Miért azt? Mert így elejét vehetem a minden délutáni boltban hisztinek. Kőbe van vésve, vagyis szekrényajtóba, hogy mikor jár az édesség. Ha minden jól megy 10 naponként. Annyi meg kell.

       Bencének még megtoldottam egy aprósággal. Mostanság nagyon érdekli a pénz. Emellé viszont iszonyú követelőző, és destruktív. Vagy csak béna.  A suli számára egy hely, ahol lehet melegedni, és különben is dög unalom. Mert kit érdekel a szorzótábla, amikor tejsavbacikat nézünk itthon mikroszkóp alatt. Ezért bevezettük a zsebpénzt, ami nálunk fizetésként funkcionál.  Nem harácsolásra akarom nevelni, pusztán arra, hogy  mit ér a munka ha jól, vagy rosszul csináljuk. Ezért van egy alap heti zsebpénz. Pénteken van fizetésnap. Minden fekete pont, hiányjel, beírás stb levonással jár, amíg minden extra csillag, dicséret plusz bevétel. Nem az a baj, ha rossz jegyet hoz. Megesik. Az a baj, hogy ezeket linkségből hozza. Nincs kész a lecke, mert nem hozta haza a könyvet, elvesztek a ceruzák, nem találta a füzetet ( a padban volt) és még sorolhatnám. Szintén a malacpersely veszteségével jár, a szándékos károkozás. Pl. ellocsolunk egy liter sampont egy hajmosáshoz, mert jól habzik. Ja. A héten a harmadik. SZájápoló lopkodás, eltörés. Ilyesmik. Anya cuccainak eltökítése esetén, pedig eltűnik egy kedves játék a szobából.

        És a rendszer működik. Nem én vagyok a parancsolgatós boszorkány. Csak annyit kell mondanom, jöhet a szivecske? És a válasz, nem anya, még nem vittem a ruhámat a szennyesbe. Hát nem gyönyörű?

Le a szabályokkal!!!! :-)

        Mostanában elég rosszul jövök ki a srácokkal. Valahogy nem találjuk a megfelelő hangot. Ez engem láthatólag jobban aggasztott, mint őket. Ezért kitaláltam, hogy este, ha hazaszállítmányozom a bagázst, leülünk egy kedélyes beszélgetésre. A fiam stílusa bicskanyitogató lett az elmúlt pár hétben. Kicsit korainak gondolom, hogy 9 évesen kamaszodjon.

- Srácok üljünk le a kanapéra, szeretnék beszélni veletek. Engem nagyon bánt, ami itthon zajlik mostanában, szeretném, ha közösen találnánk valami megoldást, ami mindenkinek jó.

- Na, frankó. Már megint.

- Igen, kisfiam, már megint. Mert kíváncsi vagyok a véleményedre, és érdekel mit gondolsz és mit szeretnél?

- Najó, akkor kezdem. Mindig parancsolgatsz. És az apa is 3 percnként szól, hogy rakjunk el valamit, pedig most ültünk le. És mindig ugráltatsz.

- Aha. Azt gondolod, hogy nekem jó, 10x szólni , hogy a nappalitól az előszobáig tartó szakaszon el ne felejtsd, hogy a tornazsákot vinned kell. ( ez egyébiránt minden cselekedetére érvényes, a felöltözéstől az iskoláig bezárólag, én viszont iszonyatosan belefáradtam az állandó "parancsolgatásba") Tudod, mit? Cseréljünk. Játssz el engem, én meg leszek te. Jó?

- Jó. AKkor kezdem. Bence, etesd meg a madarakat kérlek ( ő vállalta, hogy a kutyát és a madarakat eteti.)

- Jó , majd - mondom én, ahogyan ő szokta.

.......

- Bence, a madarak!!!

- Jó, mindjárt!

- Bence, adj már enni azoknak a szerencsétlen madaraknak!- mondja ő anyabőrben.

- Jaj, anya ne piszkálj már folyton!

Nagyjából így záródnak a beszélgetéseink. Közben érezte, hogy ebből rosszul jön ki, így inkább elkezdett közben ökörködni, rám se figyelt, levegőnek nézett. Amellett, hogy nagyon rosszul esett, pokolian feldühített.

- Okés. Ha csak engem érdekel, mi van veletek, és ti pont tojtok rá, hogy mennyire nem jó ez így, akkor rendben. Továbbikban nem szólok senkinek, hogyan intézze a dolgát. De akkor rám se vonatkoznak a szabályok, és kész.

- Hurrá, hurrá!

Persze Lilla, aki eddig csak figyelte az eseményeket, a maga 5 évével, és iszonyú logikájával rögtön levágta, hogy ez kemény lesz, mint a kád széle.

- Anya, légyszi érdekeljelek! Kérlek, anya, engem érdekel mi van veled, lécci, lécci, lécci!

...............

Bence :- Gyere Lilla, együnk kakaós csigát.- nem akartam rögtön azzal kezdeni, hogy miért? Vettél magadnak? Oda se figyeltem, had csinálják.

- Anya, hol van tányér?

..... nem válaszoltam.

Majd széket vett elő, és elkezdett felmászni a konyhapultra tányérért.

- Bence, miért nem kérsz anyától?

- Azt mondta nem segít- vágta vissza Bence, miközben marha büszke volt, hogy ő egyedül is meg tud oldani ilyen apróságot, nem kellek hozzá én. - Lilla, gyere együnk a kanapén, nincsenek szabályok, most lehet.

Csoportosan átvonultak a nappaliba, valami idióta rajzfilmet nézni.

10 perc nem telt el, megjelenik a kis Napóleon.

- Anya, 1 dolgot azért kérhetek? Beírod a számítógépbe a kódot? Így nem tudok játszani.

- Már miért írnám be? Oldd meg édesem. Tudod, nincsenek szabályok. Így engem sem kötnek. Ennek megfelelően, nem kell ugrálnom a kedvedért.

- De így nem tudok....

- Jaj, annyira sajnálom, sajnos nem tehetem. Pedig segítenék, ha lennének szabályok, mert az én íratlan szabálykönyvemben benne van, hogy segítek neked, amikor csak szükséged van rám.

Kis csend

- Nem lehetne, hogy újra legyenek szabályok?

- Ezt szeretnéd?

- Igen anya.

- De akkor mindenkire vonatkoznak, és mindenki betartja őket.

-Igen.

- Okés, akkor először befejezed a mesét, amit holnapra el kell olvasnod, aztán beírom a kódot.

- Francba.- majd pukkancskodva elvonult.

Francba, francba, francba. Pedig milyen jól meglettem volna pár napig a szabályok nélkül.  Senki sem ugráltathatott volna, nem kellett volna 50x megkérdeznem, mint egy hülye papagáj: kész a lecke, bepakoltál? tolltartó rendben? Fürdés, pizsi, lefekvés stb.

Szép álom volt! :-)

Hétvégi beszélgetések

       Mint az köztudott- Mr. Tájfel- a mi családunk nem éppen  az a szokványos, nyugodt kis család. De ennek megfelelően nem is unatkozunk. Persze a pasiknak az a legjobb, amikor belőlem lehet poént csinálni. De nem kell félni, előbb-utóbb, mindenki sorra kerül.

Mostanában közkedvelt téma- sajnálatosan inkább a szomorú oldala- a hegymászás. Főleg az általam csak bazi nagy hegyeknek becézett témában. Maximálisan tisztelem ezeket az embereket, akinek az a mániája, hogy reszkető családdal a hátuk mögött folyamatosan a halállal játszanak, csak nem értem. Az már a borult természetemből adódik, hogy jobban felizgat egy kupac gyönyörű, kézzel festett merino rovin látványa, és tapintása, nem beszélve, ha ez  a gyönyörűség a birtokomba is kerül-, mint az, hogy fent állhatok a világ tetején. Ezt a nézetemet ki is fejtettem az én jó uramnak, mire a következő választ kaptam.

- Nyuszikám. Hidd el, te az alaptáborig sem jutnál el, mert leakadnál az első réten, hogy futkoss a szép virágok között és gyönyörködj. De ha valami csoda folytán sikerülne 4 öszvérrel elrángatni a virágaidtól, menet közben valószínűleg felgombolyítanál néhány bárányt, majd a hegy tetején - mit neked kilátás stb., közölnéd, hogy "Nyuszi fázik, kössünk gyorsan egy jó kis pulcsit". :-)

          Jó poén, de valóságnak sem rossz :-)

Később, ebédnél, ami elég eklektikusra sikerült, tekintve, hogy vasárnap ide, vagy oda, mi paprikás krumplit ettünk :-). Ja, és a vasárnapi sütivel mi lesz? Így készült egy emberes méretű tiramisu is. Tudom fura párosítás. Mondjuk az igazán vakmerőek egyszerre eszik :-). El tudok képzelni mondjuk még egy kis pörköltes, citromos nápolyit, vagy mákos lecsót. Ja, de megint elkalandoztam a beszélgetéstől. Bence fiam, aki egy tudós macskája, csillagászattal, fizikával bombázta a családot az asztalnál. Így szó esett fénysebességről, meg miért nem űrhajózunk el a Napig, és mi az a térgörbítés stb. Éppen az időutazásnál tartottak, amikor halkan megjegyeztem.

Én:- Már tudom, miért utáltam mindig  a fizikát. Túl sokszor hangzik el benne az a szó, hogy elméletileg. Hogy az elméleti fizikáról már ne is beszéljünk.

Azuram:- Na figyelj Nyuszika. Akkor elmagyarázom úgy, hogy te is megértsd. Képzeld el, hogy ma elkezdesz kötni egy pulcsit, és tegnap készen vagy vele. Érted már?

Én: -Persze, hogy értem, ha van értelme a szövegnek :-)

Persze azuram se úszta meg a beszólást, bár nem tőlem kapta, hanem a kis lókötőtől.

 

Úgy esett, hogy a héten végre elkészült azuram pulcsija. Ő az. Szeretgeti, felpróbálja,

- Jaj de finom. Olyan, mintha belebújtam volna egy bárányba.

Mire a fiam:

- Hihi, báránybőrbe bújt farkas :-))

Ezt a pulcsit még tavasszal kezdtem el, aztán félretettem. Úgy úsztam meg a piszkálódást, hogy meggyőztem életem párját, hogy nyáron ennek nincs szezonja. Ezt a kibúvót már nem nyelte be, úgyhogy be köllött fejezni. Szép nagydarab ámber ám az én ámberem, így volt mit böködni rajta. Várakozáson aluli mennyiséget, mintegy 82 deka fonalat tuszkoltam bele. A mérettől tartottam picit, meg is fenyegettem, ha nem férsz bele, fogyókúra. A fonalam is kicsit vékonyabb volt, mint az eredeti, és a legnagyobb méretben sem volt elég az X. AZt szokta mondani, az ő méretében legyen sok X, meg egy L. Úgyhogy pár X-et még bele kellett pajszerolni. De a minta is jöjjön ki, meg jó is legyen........Egyébként 1 darabban, minden alkatrésze körben készült. A leírással nem voltam tökéletesen elégedett, de nem hagytam, hogy a tények elhomályosítsák a tisztánlátásomat, így a végén már a tapasztalat győzött a leírás felett. Nem kicsit voltam bajban a befejezésnél, mert az volt a Mr. kérése, hogy ne legyen bő a nyaka. De azért célszerűen valahogy át kell bújni rajta. Ezért a legrugalmasabb leláncolást alkalmaztam, az olasz csőkötésest, de ennek meg nem létezik megoldása 3/3-as passzénál, így fittyet hányva a szabályoknak, az 1/1-es befejezéssel varrtam el.

Szerintem nem lett rossz. Kezdhetem a következőt a kis pasinak. Mert ugye neki is kell "bariszőr" pulcsi, mint az apának.

A pokol 7 napja

Ezzel a nem túl biztató címmel az őszi szünetre kívántam utalni :-). Igyekeztem én minden létező módon lekötni a palántákat, de valahogy nem ment. Mintha az lett volna a feltett szándékuk, hogy körversenyt rendezzenek " ki őrjíti meg anyát hamarabb" témában. Szerintem még fogadtak is, hogy hány napot bírok ki költözéssel és diliházzal fenyegetőzés nélkül. Az nyert aki a nullához közeli számra voksolt. Már azt is közöltem velük, hogy a Halloween érdeklődés hiányában elmarad. Persze nem maradt el, mert be voltam sózva egy kis tökfaragásra. Valahol a bőgés és az ordítozás között erre sikerült is időt szakítanom.

 Mivel idén is ellinkeltem a tökfaragó célszerszámok beszerzését, így késsel és egy gipszkarton fűrésszel estem a tökfejeknek. Persze néhány ujjam szokás szerint életveszélyben volt, de a végén megúsztam 8 napon belül gyógyuló sérülésekkel. A tökök mellé megálmodtam egy bazi nagy és szörnyűséges pókot is kukászacsikból. Ez nagy befektetésembe nem került, mert szegény, megboldogult anyósom rámhagyott úgy 2millió darab kukászacskót. Ha felcsapnék Dexter Morgan-nek, talán még jól jöhet, a feldarabolt hullák elrejtése okán. Momentán éppen jelölteim is vannak. De már eleget dumáltam, jöjjenek a képek. Ja, tőlem ne várjatok agyondizájnolt, és photoshop-polt képeket. Valahogy nincs idegem hozzá. A dekoráció értékéből némileg levon a háttérben látható malteres vödör, és építési törmelék, mivel éppen szinezik a házunkat. De ez egy újabb hosszú történet.

A vakarcsok só-liszt gyurmából gyártottak egy hegynyi koponyát. Ki tudja mire lehet még jó. Elvben nyakláncot terveztek belőle, de még tálcán vannak.

Első éjszaka :-)

.......hogy itt írok blogot. Engedtem a nem is olyan enyhe erőszaknak, hogy átcuccoljak.

Ezt a bejegyzést tekintsük egyfajta lorem ipsumnak, amikor összefüggéstelenül, pusztán a kitöltés kedvéért teszünk be egy szöveget. Bár ha jobban belegondolok, ez lehet, hogy majd több bejegyzésemre is igaz lesz :-). Már ha figyelembe vesszük-és miért ne tennénk- igen-igen szószátyár természetemet.

Majd tuti kerülnek fel linkek, meg adok valami pofázmányt is a dolognak, de........Aki nem tudja, annak elárulom, hogy földhözdagadt énem borzalmasan tiltakozik minden olyan tevékenység ellen, melyből nem következik kézzelfogható eredményt. Ergo simán lebontok 3x egy "köteményt", napokig pöcsölök mindenféle videók ostoba bámulásával, hogy a majdani tevékenység tökéletesen működjön, de Isten és a párttitkár bocsássa meg nekem, úúúúúúúúútálom a webes tatarozást. Kőkemény 2 hetes frusztrációmba került, hogy a Timitől kapott linken kiválasszak egy valamire majd csak jó lesz témát, és egy bonyolult copy paste műveletnek vessem alá a betűlevest. Már majdnem egy hóemberes hátteret választottam. Jól kiokkumláltam, hogy az 4 hónap nyugtot jelentene webfestés és mázolás témában.

Nna, akkor lefutottam a kötelező tiszteletkört, hónap talán gyüvök'. Az írással már nincs gondom.

De azok kedvéért, akik nem ismernek, a nem túl távoli jövőben kiteszem az előéletem linkjét. Mer' ugye nem vagyok én az a ma született bégető, kérődző.

Úgyhogy Apaaaaa kezdőőőődik! ........a blogspotos ámokfutásom.