Kész vagyok....

 mint a matek lecke. Tegnap éjjel 2-ig, -vagyis ma, vagy nem tom, lényeg a 2, - gályáztam, hogy készen legyenek az utolsó ajándékok, amiket ma kellett odaadnom.

        Szüleim kaptak egy fényképalbumot, mert mindig azon sopánkodnak, hogy mióta ez a digitális technológiai forradalom lezajlott, nincs képük az unokáikról. Hozzáteszem teljesen jogos az észrevétel. Még az oviban is CD-n szoktam kérni a képeket, és nem papíron. Szerintem utoljára még filmről hívattam elő képeket, és az sem ma volt. Ezért gyorsan rábeszéltem magam, hogy a kedvenceimből papírozzak néhányat. De gondoltam, akkor egy méltó csomagolást is kapjanak hozzá, ahová még sokáig gyűjtögethetik a kis istenátkák képeit. A Lanarte egyik közkedvelt képére esett a választásom. Gyorsan pingáltam hozzá nekem szimpatikus vásznat, feljelöltem, hímeztem. Kicsit be is úsztam vele, de nem feltétlenül kellett volna ennyire :-). Az volt a terv, hogy csak a gyerekeket teszem rá, de miután pontosan felrajzoltam az album méretét, valahogy odakívánkozott pár virág. Így esett, hogy 25-én este 10-kor lettem készen a hímzéssel, és akkor album még sehol sem volt. Persze a bedugós, könnyen szétszerelhető album nekem nem volt jó, nekem varrott, fűzött kellett. Így megint az lett a vége, hogy szétmiszlikeltem az egészet, és új ruhát kapott. Persze ezzel sem vagyok elégedett, pedig ez már a 4. könyvkötésem. Egyszer csak ráérzek.

 A másik, az egyik kedvencem, "hosszúpuska".  Avagy egy manöken típusú angyalka. A tesóm barátnője kapta. A kabátja már történelem. Valami jó kis gyapjúszövetre volt szükségem, így eszembe jutott anyukám 25-30 évvel ezelőtti fiaskója, amit egy nadrág elszabásával követett el, így nálam kötött ki az anyag, hogy csináljak belőle valamit. Érdemes ám megnézni azt a divatos prémet a cipőn, és a kabátkán.:-) . De kellett neki tábla is. Na azt miből. Milyen jó, hogy a gyerek minden vackot hazahord. Ez esetben fakérget konkrétan. A fúrógéppel hadakozva, letörtem a szélét, de ez nem tudott visszatartani, tábla lett. Mégis csak egy téli angyal, úgyhogy fűrészeltem neki egy fenyőfát is.Imádom, nekem is kell.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem hiányérzetem van. Mintha elfogytak volna a feladataim. Most mit fogok alkotni? Azért biztos kitalálok valamit.:-). Mint anno a fiam. Úgy 3 éves volt, amikor az alábbi kérdést tette fel:

- Anyuciiiiiii, ideges vagy?

- Nem, kicsim, nem vagyok ideges.

- Akkor mindjárt kitalálok valamit. :-)