Antihalogatás

Azt hiszem egész jól állok a halogatás-Betti meccsen. Egyre többször kapom magam azon, hogy azonnal megcsinálok valamit, ahelyett, hogy a jól bevált "jó majd"-hoz fordulnék.

Bár jelen eset csak félig ad okot a büszkeségre. Ezt a feladatot, úgy fél éve toltam magam előtt. És minél tovább toltam, annál nagyobb lett a feladat. Rá is ment másfél napom. De van egy olyan kényszerképzetem, hogy jobban bírom a rövid, de durva terhelést, semmint a sok kicsit. Ez leginkább a féligazság kategóriáját súrolja, de ebbe most ne menjünk bele.

Lényeg a lényeg, kencéket kevertem újra. Gondolom mindenki érezte már, milyen, amikor egy feladat nyomja és mindig előkerül. Megpróbáltam mindenféle elkerülő manővert, végül győzött a józan ész.

Azt már említettem, hogy a kencekeverő pályafutásom egy jó pár évvel ezelőtti bőrbetegség kapcsán indult. Azóta is saját kozmetikumokat használok, de néha jól esett volna elcsábulni egy kis gyárira. Valami különlegesre. Igen ám, de ez nem egyszerű. Nagyon csábító egy The Bodyshop, de sajnos közel sem tekinthető tisztának, ellenben nem olcsó. Kétségtelen előnye, hogy vannak benne hatóanyagok is, meg fairtrade, leglábbis ezt mondják. 

Ott van még a L’occitane. Nekik is igen jó a marketingjük, gyógynövény így, meg úgy. Ez igaz is, valóban sok növényi hatóanyagot használnak, de ők is messze vannak a tiszta kozmetikumtól, vacak alapba teszik őket. Talán a Divine kollekció már majdnem, de azt hiszem 26.000-ért ennél lényegesen jobbat össze lehetne hozni…

És a végére egy kis Yves Rocher. 

Igen megtévesztő a levélkés logo. Semmi közük a természetességhez. Karácsony előtt betévedtem, SLS mentes sampont szerettem volna. Szegény eladók nem győzték ismételgetni minden betérő vendégnek, hogy ők nem biokozmetikumokat árulnak, csak tök sztenderd' cuccokat. Kétségtelen, vannak jó akciók, tetszetős a csomagolás, egész kellemes az egész. Csak nem több, mint egy szokványos tucatkozmetikum saját bolthálózattal, jó marketinggel. Vettem egy sampont, amihez kaptam egy zsák mintát, meg egy tonna szóróanyagot a környezetbarátság jegyében, így kipróbálás után állítom ezt. 

De valami mégis kellene. Sokat nem akartam rá költeni, mert nyomta a lelkemet, hogy hegyekben állnak otthon a luxus alapanyagaim, így vettem 1-2 Dm Alverdét. Szenvedni jó volt. Néha egész jónak tűnt, de hetek távlatából már nagyon nem. Itt azért már sejtettem a helyes megoldást, de még mindig nem álltam neki a kotyvasztásnak J. Tudom, aki hülye… Elkezdtem feltúrni a házat. Találtam egy 4! éve kevert kézkrémet az éjjeliszekrényben. Király. Találtam még egy nem mai kézkrémet a táskám aljában. Találtam szintén minimum 3 éves kb. 5 milis krémmintákat a hűtőben, amiket mindig elteszek, hogy lássam, hogyan viselkedik a krém az idő múlásával. A tetején voltak dátumok, csak az nem melyik év :-). Azt kell mondjam, hibátlanok voltak. Miután az elsőtől nem vert ki a ragya, így szépen kivakarásztam mindegyik doboz aljáról a maradékokat és arckrémként hasznosítottam őket. Sajnos ez sem tartott sokáig. Miután már kezdett a helyzet elég nevetségessé válni, de a bőröm határozottan fellélegzett a tiszta kozmetikumtól, tegnap nekiálltam. Lilla is rágta a fülem az agyagos arclemosójáért. Varázsütésre nagyon kamasz lett, mikroszkóp alatt vizsgálja a bőrét, a haját. Megjegyzem semmi baj nincs a bőrével, de megelőző csapást kíván mérni a pubertásra, egyébként nagyon helyesen. 

Kevertem egy kis ezt-azt. 

Figyelem, troll a képen :-)

Hétvégén családlátogatóba megyek, így még megdobtam egy pár tégellyel, ha már egyszer beborítom a konyhát apró üvegcsékkel.

Készült éjszakai rózsakrém, damaszkuszi rózsavízzel, marokkói rózsaolajjal. Ebből 4 cseppem volt összesen, de ez bőven elég volt. Mindössze 1 mililitert vettem belőle, ugyanis aranyárban van. Szó szerint.

Átdolgoztam a receptjeimet is. Sok új hatóanyagot szereztem, ezeket is bele akartam tenni, mielőtt lejárnának. Ha már előpakoltam, kimariztam a dobozokat, logikusabban átrendeztem őket, előre tettem a leghamarabb lejáró dolgokat. Azt hiszem ideje, hogy az aromaterápiás tudásomat is felfrissítsem. Legalább azt a 30-40 féle illót kellene kiveséznem, amiket találtam.

Kevertem még argános nappali krémet, dédikének egy gazdag, érett bőrre való krémet, kovasavas fogkrémért már nyafogott Lillus egy ideje, így az is készült. De akkor már elkapott a gépszíj. Jött sorban a testápoló, szemkörnyékápoló arannyal és mindenféle földi jóval, még egy nappali krém hialuronsavval, szkvalánnal, liposzómás szérum propolisszal,  kézkrém és végre kipróbáltam a samponkészítést is. Ezt a témát nagyon ellinkeltem. Ugyan SLS mentes sampont használtam, de ennyi volt az össz előnye, mert alapvetően full szintetikus volt az egész. Ezt megfejeltem egy szmogos téllel, és kikészült a fejbőröm. Mindkét gyereké is. Bence ugyan imádja a samponszappanomat, de az a tapasztalatom, hogy a hosszú haj nem annyira szereti. Elsőre nem mertem megduplázni az adagot. Este tesztelem.

Az új recepteket kis kártyára nyomtattam, hogy fel tudjam akasztani az orrom elé. A füzetem betelt és elég viseltes is szegény. Emő barátnőm keze munkája sok évvel ezelőttről. Érte azóta néhány "apró" baleset. 

Felborult olajos tégelyek, rácsöppent virágvizek. Persze ez az értékét csak tovább növeli…

UPDATE: Remélem Norbi nem perel be a szóhasználatért :-) 
Sampon letesztelve. Első mosáskor nagyon furán nem habzik. Viszont másodikra hibátlan. Dús, selymes hab, mint a hagyományosaknál. Tökéletesen letisztította a hajamat. Majd lesz egy update 2 is, pár nap múlva. Olyankor szokott elkezdeni korpásodni és viszketni. Persze ha első használatra nem tesz csodát, az is belefér. Egyébként levendula és rozmaring illó tettem bele, ahogy az eredeti receptben is volt, ami a Cosmio oldalán megtalálható.