Ez a karkötő egy kis megelőző csapás a
halogatásnak, úgyhogy, Mátyás királyosan, vállalás is, meg nem is.
A böcsületes neve, Reticella karkötő, és a
Gyöngy-élet tanfolyamán kezdtem el. Egész pontosan vásárolni voltam, amikor
megláttam Timiét az asztalon. Ebben a színben szerettem bele, ahogy van.
Szeretem ezt a színkombinációt.
Nekem ilyen színű A TAVASZ.
Úgyhogy fel is iratkoztam a tanfolyamra.
Isten és a párttitkár is úgy akarta, fűzzek ilyet, ugyanis adódott egy
hely két héttel korábban, mint amikorra terveztem. Persze 2-3 óra alatt nem
jutunk sokra, de legalább az alapok megvannak, befejezni már itthon kellett.
Félretettem. Oóóó. Újabb befejezetlen darab készülődik...
A hétvége mindig kicsit zavaros, ha másért
nem, valaki mindig éhes, szomjas, vagy leckét ír, vagy mint most, keveset
voltam itthon. Vasárnap már nagyon fűzhetnékem volt, de akadt bőven teendő, így
csak addig jutottam a napfényes órákban, hogy kigondoltam a színeket egy következő ékszerhez, összeállítottam a lehetséges kombinációkat, de fűzni már nem tudtam.
A pávám elakadt gyöngyhiány miatt, így előszedtem a Reticellát.
Néztem
jobbról-balról, végül ollót kapott. Nagyon tetszett, de rájöttem, hogy több
rózsaszínt szeretnék bele, így az eredeti megoldás szerint, többszirmú virágot
fűztem bele. Az a szerencséje, hogy gyönyörű. Mert utáltam fűzi. Sziszifuszi,
nyaklik össze-vissza fűzés közben, türelem és időigényes, és bár logikus,
nagyon kell figyelni, könnyen „elromlik”.
Többször kellett bontanom is, mert
későn vettem észre, hogy festési hibás a superduo. Igen, mi gyöngyösök, még mindig
azon anyázunk, hogy sok esetben képtelenek normális bevonatot, megfelelően
lyukasztott gyöngyöt készíteni, pedig némelyik egy vagyon. Gyakran éles a lyuk
széle, ami elvágja a fűzőszálat, vagy karcos a bevonat, vagy hiányzik az egyik
lyuk. Olyan sokat azért nem kellett cserélni, de ha figyelembe veszem a
gyártott mennyiséget, minden 40. darab elég nagy hibaszázalék szerintem. És ha
csak minden 40. hibás, már nagyon boldog vagyok.
Miután készen lett, rájöttem, hogy túl
hosszú. Fűzésénél csak a bontása rosszabb. Rengetegszer kell tekergőzni a
cérnával, nagyon nehéz visszabontani. Így kínkeserves volt lebontani egy
elemet, de jól tettem, mert szerelékkel együtt simán leesne a csuklómról.
Be
kell valljam, annyira szép, hogy elfeledtem minden kínlódást és komolyan
agyalok, hogy milyen színben csináljam meg újra, pedig nem szokásom. Már csak azért is, mert
egyszerű gyöngyökből áll, rengeteg lehetőség van benne.
Szeretem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Köszönöm, ha megtisztelsz a véleményeddel:-).