A rózsákkal a viszonyom
érdekesen indult. Kicsi lány koromban, anyukám mindig azt mondta, a rózsa
giccses. És a macska. A macska rózsával pedig extra gáz. Természetesen nem az
élő macs és rózsa, hanem illusztrációk, textilek, stb. Akkoriban azért joggal
gondolta így, kb. a 80-as évek lehettek. Tombolt a szocreál rokokó, a rózsás és
macskás nyomatok ütötték a mostani sportoló Jézus képeket. Némelyiken még
filccel történt némi rásegítés is. Nagyikámnál lóg egy babakori képem, ami
hasonló technikával készült, bár legalább nem macska van rajta. Szóval a rózsák
leginkább Margit cigányasszony
szoknyájában merültek ki, aki minden húsvétkor megjelent nagyinál, hogy
begyűjtse a süteményt és a házi pálinkát.
Aztán egyszer csak, néhány év múlva betört az a csúnya nyugat.
Kinyílt a világ, a nájlon otthonkán virító rózsákat felváltotta a vintage rózsa
és a shabby chick. Persze akkor már anyukám véleménye is cizellálódott rózsa ügyben,
de a giccsmacska továbbra is tiltólistás.
Rajongok a vintage-ért, a shabby-ért és persze a rózsákért. Lassan
elkezdenek beszivárogni a kertembe is, csak olyan helyre kell ültetnem, ahol
nem szúrja hátsón azembert, mert akkor mehetek a lelencbe rózsástól. Mióta
kiásattam vele 8 borókát, kicsit tikkel a szeme a szúrós növényektől.
De ezek a rózsák cseppet sem szúrnak. Púderfelhőben úsznak a
türkizes alap előtt. Szinte illatuk is van. Érzitek?
Ahogy mindig, kérhetsz hozzá karkötőt, fülbevalót, vagy
hosszabbítást. Alapból 43,5 centi, a
végeit akvamarin ásvánnyal zártam. Ami nem csak színében, hatásában is illik
ehhez a finom, nőies ékszerhez.
Az akvamarin az érzékeny emberek köve, segíti a
meditációt, az intuíciót, a kommunikációt. Elmossa a szomorúságot és a bánatot.
Jó hatású a pajzsmirigyre és a torokcsakrára.
Que bonita!!!
VálaszTörlés