Vicceskedünk? Vicceskedünk?

Nem is tudom, hogy a mutatott ékszerről fogok-e többet írni, vagy arról az eszelősen hülye napról, ami a mai hétfő monnyonle. A Nagyfőnök odafönt megint vicces kedvében van. A műholdja meg láthatólag engem lát.

Már az elmúlt napok is tele voltak félreértéssel. Értsd, olyanért hülyéztek le, amit nem is én mondtam, mi több, írtam!, ergo névvel ellátott bejegyzés volt. Nem az én nevemmel természetesen és az úriember egyszerűen nem értette meg, vagy az agya ignorálta az információt.

Mi az agy bolygója? Mert valami zavar van az erőben. Folyamatosan azt hallom, hogy bagatell marhaságok sora történik mindenkivel. Azembernek szerintem éjjel kisütötték azagyát, mert értelmezhetetlen dolgokkal dobált meg reggel. Mégis csak van valami az ET elméletekben. De az nem egy kis cuki izé? Az ujja nem világított pirosan, de a feje igen.

Szombaton : A gyöngyös lányokkal találkoztunk. Meg akartam tanulni egy karkötőt. Akkurátusan összekészítettem a motyómat. Á, nem fér be egy dobozba, teszem kettőbe. Aztán elmentem megreggeliztetni a vadakat, meg felöltözni. Indulás előtt, jót mosolyogtam magamban, az asztal sarkán megpillantott dobozka láttán, hogy milyen „poén” lenne, ha ittfelejteném. Nagyon büszkén a hónom alá csaptam a dobozt és elindultam. Oké, kezdjük a fűzést. Kinyitom a dobozt. Gyanútlanul persze. Majd bevillan…igen, a másik doboz, amibe végül átpakoltam az összes gyöngyöt, amivel dolgozni akartam. Na az az, amit nem hoztam el.  Csilla megszánt, felajánlott egy kupac gyöngyöt. 10-es rivoli kellett bele, Judit adott is, mert előre szóltam, hogy nem tudok szerezni. Oké, kislányok, 26 szemmel foglaljátok be a rivolit. Befoglalnám, de nem fér bele. Hm. Ez a rivoli nem 10-es, hanem 12-es. Csilla húzott ki megint a bajból, volt még egy 10 mm-ese. Befoglaljuk, fűzögetjük a karkötőt, valami nem okés, csálé. Bakker, az eredetiben nem is 10-es van, hanem 12-es. Na jó, már tudom, hogy kell, majd otthon megfűzöm J.

Vasárnap: dogszállítás. De Rozit mégse kell vinni, nem maradt több dog. Brühühü. Pedig Rozika a szívszerelmem és már rég velem lakna, ha kijönne más kutyusokkal. Sebaj, azért Woodyval megvigasztaltam magam. És végül kicsi Pannikát is össze-vissza szeretgettem.

Woody, egy tündér, aki gazdit keres!

Vasárnap este: Fura hangok. Bence jól vagy? Nem. Boáááá. Csak annyit mondok, este 

énekeltük neki, hogy: a lábamon alig alig alig, mégis elhányok a falig. Igen, a falig. Meg rá. Meg mindenhová. nem, nem ivott be a kölyök, csak mohó volt. Idézem: „ Anya, a pizzád visszafelé nem olyan jó.” Kösz kisfiam, tudtam, hogy rád számíthatok. Bár a többiek inkább lefelé szokták ízlelni.

Ez a kis szösszenet, mire összetakarítottunk, úgy meg is adta az esti alaphangot.

Hétfő:

   A mosógépem lázad. Negyedszer teszem vissza az ágyneműt centrifugálásra.

      Mire nagy nehezen lefotóztam bent az ékszereket, kisütött a nap. Oké, kimentem. Az elpakolásnál leejtettem a karkötőt. A francos kellős közepén kettétört a félhold gyöngy. De nem ám úgy rendesen, hogy tegyek bele másikat. Frászt! Csak a fele. Ha a másik felét megpróbálom kibarkácsolni, félő, hogy elvágja a fűzőszálat és szétesik az egész. Ilyen előzmények után komolyan fontolóra vettem, hogy inkább kap ez a szegény egy szűz bejegyzést. Ne kössük már össze ezt a szépséget a rókával és egyéb negatívumokkal.      Reggel állok a konyhában, némileg tanácstalanul, mert azzal sem voltam képben, miért indultam oda, de abban biztos voltam, hogy bármi volt is az oka, most nem találom. Ah, kutyáknak reggeli. Majd az alábbi beszélgetés következett.

„ Kedveseim! Ugye tudjátok, hogy minden rendes kutyának van heti egy diétás napja? Na nektek nem szokott lenni, mert el vagytok kényeztetve, de piszkosul. Rossz hírem van, ma lesz az első diétás nap, elfelejtettem kivenni a husitokat a fagyasztóból. „

Szerintem ma nem vagyok népszerű.