Ariadne

Van az úgy, hogy egy projekt nem egészen úgy alakul, ahogyan elterveztük. 

Ez a nyaklánc éppen olyan. 

A kacifántost nem a mintára értettem korábban, hanem a körülményekre.

Kaptam 3 képet a saját horgolt munkáimból. 3 teljesen különböző stílusú, színvilágú és átmérőjű munka. Ebből kellene valahogy egyet alkotni. Abban biztos voltam, hogy ez így lehetetlen. Addig okoskodtunk, amíg eljutottunk odáig, hogy legyen 16 szemes, geometrikus minta, színátmenetes, a Labyrinth kékjeiből és egy másik lánc bordója mindenképp legyen benne. 

Esküszöm, le fogom venni azt a bordós láncot, mármint a képét 😊. Az egy dolog, hogy az volt az első ilyen típusú művem, több sebből vérzik. De mindenki azt a bordó gyöngyöt akarja. Ha egy gyöngyös meghallja, hogy bordó, remegni kezd a szája széle és könnybe lábad a szeme. Különösen, ha kizárólag kása gyöngyből áll a mű. Ugyanis a bordó és piros paletta vállalhatatlanul szegényes gyártói oldalról. Nyugodtan állíthatom, hogy ami piros, bordó az országban elérhető, az nekem van. Van a sötétpiros, vagy bordó és szinte teljesen azonos árnyalatú paprikapirosak, csak más felülettel. Matt, fényes, kristályos, lüszteres, ezüst közepű stb. Slussz. Ezek ugyan különböznek, ha egymás mellé öntök belőlük nagy tömegű kupacokat, de egymás mellé horgolva az az 1-2 szem, szinte teljesen egyforma.

Találtam egy kedves mintát, a megrendelőnek is tetszett, de az pinkes árnyalatú volt, ami szóba se jöhetett. Na de a színátmenetet hogy lehet összehozni? Elindultam az egész sötét bordótól a piroson át, a barack irányába. Csináltam egy tesztdarabot. Szép volt, de nem voltam elégedett. Csináltam még egy tesztet, ahol megpróbáltam az egyik pirosast ezüstre cserélni, mert az is szempont volt, hogy legyen benne csillogós. Ez egyáltalán nem tetszett. Végül egy harmadik változatot is csináltam, de erre már azt mondtam, ez lesz a végleges, meglátjuk mit mutat a kész ékszer, 3 nap kísérletezés után.

Többször egyeztettünk, de éreztem, hogy szimplán elbeszélünk egymás mellett.

Ezen a ponton már biztos voltam benne, hogy ez az utolsó próbálkozásom, ha ez sem lesz jó, el kell engedni ezt a feladatot. Több okból is. Az egyik ok, hogy nem szeretek és nem is nagyon fogok a jövőben sem 18 szem alatt horgolni, mert korlátozottak a lehetőségek és az a +2 szem nagyon sokat finomít egy mintán. Megmutattam a fotókat a megrendelőnek, de túl pirosnak találta.

Sajnos van az úgy, hogy amit szeretnénk, nem kivitelezhető. Értsd, színátmenet piros nélkül, egy sötétpiros, vagy bordós gyöngyből kiindulva. És olyan is van, hogy él egy kép a fejünkben, mégsem tudjuk átadni mit szeretnénk. Utóbb ki is derült, hogy több a  bizonytalan tényező, mint a biztos 😊. Így azért nem könnyű.

Vagy olyan is van, hogy szimplán az alkotó és a megrendelő stílusa nem passzol össze. Mindenkinek van egy saját habitusa, szín és lelkivilága, amivel alkot. Ebből nagyon nehéz kilépni, de nem is kell, hiszen ez az ő ismertetőjegye. De nincs ezzel semmi gond. Tulajdonképpen nagyon jól esett egy picit más színvilágot és mintát horgolni a sok Labyrith után.

Így esett, hogy ez a jó kis laza, farmeres, de mégis sokoldalúan bevethető darab szabad préda lett. Ruby ásvánnyal zártam a végét, hossza 46 cm, de a kapocsnál még bővíthető, ha szükséges, bár ez szerintem egy univerzális méret.

 Ki kéri?

Labyrinth 2.0

Azt kell mondjam, ez a minta eléggé bejött nektek 😊. Ezúttal egy 46 cm hosszú nyaklánc készült, bár ahogy szokott, nem simán.

Egy asztrológus oldalán olvastam a következőt, ami azt hiszem teljes mértékben jellemzi az elmúlt másfél hetet, de őszintén remélem, hogy már leküzdöttem. A mondat a következő: padló gázzal, kézifékkel előre. Szerinte egész októberre ez várható, de ezt pápápápá, meg se hallottam.

Na, valahogy így sikerülnek a dolgok mostanság. Kezdődött ugye a kapocsmizériával. Egy szál arany kapcsom volt, de a megrendelő teljesen jogosan, inkább az ezüstöt szerette volna, így kivártuk. Addig is kitöltöttem az időt, mert kipróbáltam egy új technikát, meg egy új tűt. Erre igazán nagy szükség volt. Nem.

Amikor elő akartam készíteni a logót, bélelést, hogy csak ragasztani kelljen a kapcsot, nem tetszett. Nem volt olyan jó tartása, mint a többinek. A középszerű nem elég, ugyebár, úgyhogy lebontottam az egész nyakláncot. Igen, az egészet. Újrahorgoltam a megszokott módszerrel. Addigra a kapocs is megérkezett.

Kell egy fülbevaló. Szabad kezet kaptam. Ugyan most nem voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy személyesen is ismerjem a leendő tulajdonost, de a beszélgetésből éreztem, hogy lehetek merészebb. Lehet nagyobb, feltűnőbb.

Hosszú ideje akartam fűzni egy ilyen fülbevalót. Ezt a technikát nagyobb gyönggyel, vagy delicával szokták fűzni, de mit nekem konvenciók, így 15-ös méretből készült. Főleg, mert szerettem volna azokat a színeket felhasználni, ami a nyakláncban van. Rengetegszer szétszedtem, így kicsi, így nagy, így nem jó a színátmenet stb. Ismerjük. Le kéne védetnem a mindig újra szétszedős módszert.

Az első darab elég lassan készült el. Finom átmenetet szerettem volna. Fejben tökéletes képem volt róla, de még az a 0,1 mm különbség a gyöngyök között is elvitte az ívet . Szóval a padlógázzal nem volt baj, tényleg örömmel készítettem minden darabot. De apró bosszúságok, figyelmetlenségek, elszámolások tarkították a munkát. 

Tettem bele egy kis extra ezüstöt, hogy harmonikusabb legyen az orvosi acél akasztóval.

Szerintem nagyon látványos darab lett. Nekem is kell egy 😊.

Jut eszembe. Ha nem franciakapoccsal záródik a fülbevaló, hanem ilyen nyílt akasztóval, akkor mindig biggyesztek rá nektek szilikon dugót. A kis dugót ne csaljátok le, amikor hordjátok őket, mert sajnos nélküle könnyen elveszik. Főleg, ha jön a sapka, sál, kabát szezon, könnyen beleakad. Ha egészen a füled mögé teszed, egyáltalán nem látszik. 

A nyakláncot pedig, kérlek, úgy nyissátok, hogy a kapcsot húzzátok és nem a láncot, mert eldeformálódhat az ékszer. A nem fürdünk benne, nem fújunk rá parfümöt gondolom már mindenkinek ismerős.

Autumn sunshine

Néhány napja már készen van ez a lánc, legalábbis ami a horgolást illeti. Gondoltam, ma szerelvényezem és meg is mutatom. Aha, csak nincs hozzá megfelelő kupakom. Ugyanis a kedvenc kis réz csövem kicsi hozzá, a nagyobb mágneskapcsom meg ezüst színű, ami nem igazán illik ehhez a lánchoz. A maradék 600 féle kupak meg szimplán nem jó és kész.

De már annyira meg akartam mutatni, hogy feldobom így is.

Hitori Tora mintáját alakítottam át. Az eredeti, 24 szemes, amit szerintem nem indokol ez a minta, nincs benne semmi monumentális, aminek el kellene férnie, mint például egy nagy virág, vagy ilyesmi. Ezért átterveztem kevesebb szemre. De ezek után lehettem volna bátrabb is, még kevesebb is éppen elég lett volna és akkor még a kupakom is illene hozzá. De kaptam egy felajánlást, Noémi ad nekem egyet, neki nagy lett, úgyhogy örök hála a kis tanítványomnak J.

Ez a kupak kérdés sosem egyszerű, nemzetközi vonalon is látom a fórumokon, hogy mindenki problémázik rajta, mert vagy az ára, vagy a mérete, vagy a minősége nem jó, vagy ezek tetszőleges kombinációja. Az lesz a vége, hogy bepöccenek és fűzök kupakot is J.

Szeretem a patchwork mintákat. A fűzése sem annyira idegölő, viszonylag könnyű megtanulni a szabályos ismétlődéseket. Ebben a láncban minden minta más. Picit bánom, hogy nem dolgoztam át még jobban. De kárpótolnak a szép színek. Nekem ilyen az ősz. Meleg és színes. Hiányzik is most a finom napsütéses vénasszonyok nyara. Jó, tudom, kuckózós, forró teás esték…de az meleg nap után is ugyanolyan jó.

Amikor ilyen mintát horgolok, olyan vagyok, mint a rossz gyerek. Jó, mindig olyan vagyok. Nem bírom a monotonitást. Alig várom, hogy jöjjön a következő mintaegység, ami más szín, más forma, mégis ugyanaz az ékszer. És persze az új kihívásokkal is így vagyok. Még be sem fejezek egy munkát, már keresem a következőt. 

Labyrinth

Jól megdolgoztatott a kis galád. Kicsit már őszies, de azért még muszáj volt bele egy kis vizes színt tenni. Amikor véget ér a nyár, én mindig megbetegszem. Olyan szinten lázadok a hideg ellen. Nem bírom. Utálom. Főleg ezt az őszt, ami hideg és szürke. Nem titok, hogy a vérmérsékletem is inkább mediterrán és az a szívem vágya, hogy olyan helyen éljek, ahol sosincs hidegebb, mint 20 fok.

Kellett valami jó kis szín, valami ütős kihívás, ami eltereli a gondolataimat.

Élénkebb, tengeresebb kékeket szerettem volna, de egyszerűen nincs az országban. Pedig már az összes online és offline gyöngyösbolt türkiz készletét felvásároltam, de vagy nem elég élénk, vagy inkább zöld, mint kék, körül kell nézzek a külföldi webáruházakban. 

Arról azt hiszem már rebegtem a facebook-on, hogy pokoli nehéz minta. Úgy értem felfűzni. Nehéz, és időigényes. Itt nincs olyan, hogy miközben felfűzök 15 kéket, elkalandozhatnak a gondolataim, ugyanis nincs benne kettőnél több egyforma gyöngy egymás mellett, de leginkább csak egy. És nem mindegy, hogy 15 kék, vagy egy kék, egy barna, egy bézs, egy kék, egy sötétkék stb. Mindezt 10 színből, amiben 5-5 ugyanazon színcsoporthoz tartozik. 

Természetesen ilyenkor mindenkire rájön a közléskényszer, és lehet, hogy egész álló nap le se tojtak, de amikor ilyesmit fűzök, mindenkinek sürgős megbeszélnivalója van velem, vagy a kamaszoknak sürgős ordibálnivalója egymással.

4 ismétlésből áll a minta, de mind a négyet külön fűztem fel, mert kilúgozta az agyam. Viszont nagyon nagy előnye, hogy így csak 2-3 méter gyöngyöt kellett tologatni a cérnán, nem 8-10-et. Ellenben mindig akkor fogyott el a horgolás, amikor nem volt időm felfűzni az új egységet, de legalább olyan helyre mentem, ahol nyugodtan horgolhattam volna.  

43 centi hosszú lett és mivel 20 szemes, így elég mutatós darab. Tényleg gyönyörűen mutat nyakban. 

Nem mértem mennyi idő alatt készült el, de gyanús, hogy ez a leghosszabb ideig készülő láncom, mintegy 6888 db 15/0 méretű gyöngyből készült.

Tatjana Petrenko mintája. Mivel ő nem nevezte el, én a Labyrinth névre kereszteltem. Nem tudom, hogy a fotók mennyire adják vissza az átmeneteket, a trükkös mintát, elképzelhető, hogy csinálok róla egy videót, ahol minden látszik.

Carrie Louise

Erről a láncról már meséltem itt, így túl sok dolgot nem tudok mondani róla. Szegényt azért tettem félre, mert azt gondoltam, kell még horgolnom hozzá, és nem volt kedvem felfűzni a többi részét. 

Oké, azért is, mert volt néhány megrendelésem, amik elsőbbséget élveztek. De mára antihalogatást rendeltem el, így amikor reggel leültem, hogy na, akkor én ezt most felfűzöm, kiderült, hogy pont jó, ahogy van. 

Így megkapta a szokásos kopásmentes csövecskét, dinnyekvarccal (watermelon tourmalin) díszítettem. A turmalin hatásairól már korábban írtam ebben a bejegyzésben. 

 Szeretem kipróbálni az új szerelvényeket, mert nem bízom bennük. Úgy értem saját ékszerre teszem, és viselem, lássam hogyan viselkedi használat közben. 

Sajnos az egyik legszebb arany színű kapocs megbukott a teszten, néhány napnyi viselés után kopik az aranyozása. Oké, alatta vörösréz, tehát nem lesz csúnya, de nem véletlenül teszek rá aranyszínűt. Őszintén meglepődtem volna, ha beválik. Kár érte, mert gyönyörű. Ezért választottam inkább ezt az antikolt arany T kapcsot, mert ez ha patinásodik, nem von le az értékéből.

Még mindig az egyik kedvenc horgolt ékszerem, szeretem a színeit, a vízfestményszerű virágait. Még egy fülbevalót fog kapni, de nem túl bonyolultat. 

Jane és Tesla

Tesla

Bár szeretem, ha ZS tervem is van, néha a nem tervezett dolgok a legjobbak. A múlt héten két dolgot biztosan nem terveztem.

Egy új tanfolyamot és egy új kutyát. (Bár ma tudtam meg, hogy semmitmondó dolgokkal traktálni az olvasókat nem profi, azért csak leírom, mert mindig kikapok, ha nem teszem. Leginkább a facebook-on, mert ugye ott van a nagy élet J ).

A kutyusról most nem is akarok sokat ömlengeni, a privát facebook oldalamon más sincs, csak kutyák és kutyák. Elég annyit tudni. hogy Tessykét, azaz Teslát, egy gyepmesteri telep előtti ketrecben találták egy reggel. Nevét a luxusautóról kapta, mint az a 6 másik doggyerek, aki egy reggel ott ébredt.  

Az állatmentésben bevett gyakorlat, hogy az egy helyről vagy egy alomból érkező babák vagy azonos kezdőbetűvel vagy valamilyen módon azonos tematikával rendelkező nevet kapnak. Rómáék pl. autóverseny helyszínekről kapták a nevüket. Sheldi halála után nem nagyon mertem új kutyusban gondolkodni. De az égiek is úgy akarták és a háttérben többen is nagyon szervezkedtek szurkoltak, hogy Tess az én kicsi lányom legyen. Egy év körüli, csodatündér kék dogkislány. És az enyém.

Jane

Felszabadult egy hely Békatánál, én pedig utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy elmegyek. Inkább már klub ez, nem is tanfolyam. 

Tess amúgy is olyan szinten matricásodott rám, hogy jót tett neki egy nap nélkülem, hogy szokja a többiek jelenlétét is, ne lehessen mindig bebújni az ölembe.

Ilyenkor Kata kipakolja a kincseit, mi pedig válogatunk. Megfogadtam, hogy ezúttal nem csinálok semmi monumentálisat. Bár csábító volt egy bazi nagy csipkeachát, de erős voltam és ezt a kis magnóliás kabosont választottam. 

A tervezés a halálom. Először valami csepp alakban, vagy inkább szem formában gondolkodtam, de valahogy sehogy se akartak úgy állni ezek a Zoliduók, ahogy szerettem volna. 

Teklát vittem magammal, mert tudtam, hogy Kata utálja, ezért nem is nagyon van neki, én meg szeretem a kis romantikus hangulatát. Sokan panaszkodnak rá, hogy kopik, nekem még nem volt rossz tapasztalatom velük, igaz, igyekszem megbízható helyről beszerezni. Úgy 5 óra alatt jutottam el odáig, hogy volt egy ¾ fél fülim J. 

Ezerszer szétszedtem, millió féle színt belepróbáltam. A párja már viszonylag gyorsan ment, hiszen a koncepció már készen volt.

 A hátlapja  finom, egészen puha műbőr. 

Ebben a formájában hosszú nyakú és/vagy magas hölgyeknek ajánlom. 

Még az is előfordulhat, hogy leveszem az aljáról a fittyfirittyet, bármennyire is jól mutat rajta. 

Annyira kis békebeli, hogy muszáj volt a "Jane" nevet kapnia. Mást ne mondjak, Jane Austen. 

Miss Lemon

Mire is jó, ha megmutatom az új alapanyagaimat? Hogy még több dologból tudjatok választani, természetesen.

Nem volt nehéz dolgom, ez a medál Móni barátnőmnek készült. Csúnya előnyben voltam, mert nagyjából tudom mi az, ami mónis, mi az, ami semmiképp. A sujtás technikának az a szépsége, hogy az egészen egyszerű daraboktól az orosz nagyhercegnősig, szinte bármi elkészíthető.

Amikor feltettem a fotót az új üveg kabosonjaimról, Móni azonnal beleszeretett az egyikbe. Azt mondta, olyan zsinóros izé jól állna neki. A zsinóros izé szerintem is jól áll neki, úgyhogy csináltam egy zsinóros izét J. 

Biztos voltam benne, hogy nem lesz puccos, de mégis legyen benne valami flikk-flakk. Ehhez képest jól teleraktam Swarovskival J.

A biztonság kedvéért a ragasztás mellett gyönggyel is körbefoglaltam a kabosont. Először is, mert üveg. Jó nagy. Másodszor, mert egy vékony réteg van a hátulján. Féltem, hogy ha csak azt ragasztom a hímzőalaphoz, a súlya miatt leválik róla és kiesik. Lehet, hogy csak paranoia, de azért, mert paranoiás vagy, még üldözhetnek, ugyebár. Semmiképp sem más ékszerén akartam tesztelni. Lehet, hogy teszek egy kísérletet egy saját medálon, amit majd jól nyúzok hetekig, meg hosszú láncra teszem, így odaütöm mindenhová és ahova tud, be is fog akadni. Ha ezt kibírja, akkor bármit.

Gyáva vagyok. Nem szeretek idegen színeket beletenni, ha nem egyszínű a kaboson. Arra törekedtem, hogy a minta színeit adjam vissza. Bontás nélkül azért nem élet az élet. Először más kombinációkat is próbáltam, de unalmas volt, mint a hóolvadás. Móni pedig minden, de unalmas semmiképp, így bevállaltam a nagyon zöldet és a dupla AB bevonatos swari kristályokat. Aztán már csak egy kis ez meg az került rá, üveg levélke, rücücü (by Békata, or Vezsuzsi).

Rejtett akasztót kapott. Kár lenne a kristályok közé betuszkolni bármit is. A hátlap nagyon puha, finom báránybőr.

Ilyen egy igazi barátnő. Egy ideje bennem volt, hogy szeretnék egy élénk kék-zöld akármit alkotni. Belelátott a fejembe, így rögtön meg is valósíthattam J. 

A keresztségben a Miss Lemon nevet kapta, mert a lime jutott róla eszembe, de Miss Lemon, nem Miss Lime volt, így annak semmi értelme nem lenne.

Közeleg a tél

Na jó, még remélhetőleg marha messze van, de bejön ez a trónok harcás’ vonal.

Amúgy egyáltalán semmi tudatos nem volt abban, hogy ősziesebb lett ez a medál. Csak így alakult.

Szombaton ismét Peng Editnél voltam tanfolyamon.  Ezúttal majdnem be is tudtam fejezni. Már előző alkalommal kiválasztottam a Cira medált, mint következő áldozatot. Érdekes ez a cucc. Képen annyira nem jelentős. Főleg, hogy még nem is sikerült színhelyesre fotóznom.

Élőben meg az azonnal kell egy ilyen kategória. Annak ellenére, hogy elég hosszú, egyáltalán nem tűnik nagynak. Talán mert olyan kis filigrán az egész. Bátran hordhatják a szolidabb ékszereket kedvelők is. Nem tettem láncra, majd te kiválasztod, kedves leendő tulajdonos, hogy milyen hosszan, min szeretnéd viselni. Bőrön, vagy vörösréz láncon, vagy bármin.

Talán ez színhelyes, kb. 

Mivel tudom, hogy rengeteg időre van szükségem ahhoz, hogy összepakoljam a megfelelő hozzávalókat, már itthon eltöltöttem vele néhány órát. Tanfolyam előtt erre nem nagyon van idő. Amúgy is fejembe vettem, hogy az itthon lévő vackaimat használom és végszükség esetén veszek csak valamit, hiszen a felhalmozott készletem kitenné néhány gyöngyös bolt komplett raktárkészletét.

Miután megkaptam az anyaglistát, kisebb sokkot kaptam, mindenből van benne 1-1 darab, mint a búcsúban, mintegy 17 féle cucc.  Ezért nagyon jók ezek a technikák, mert bármi felhasználható, olyasmi is, amiből épp csak néhány darab maradt.

Kipakoltam az asztalra a kényesebb tételeket, és legóztam vele. 4-5 színváltozatot összeraktam, csak a gyöngyökkel és akkor még hol volt a sujtászsinór színe? Lassan kezdett összeállni, hogy ez bizony ősziesebb darab lesz. 

Talán csak a közepén lévő vöröses teklát vettem, meg a tetején az arany-mogyoró kabosont. De az tényleg nem volt itthon. Pontosabban bekészítettem egy tigrisszem kabosont, de mivel a világosabb csokibarna zsinórt választottam, így nagyon ütötte az egész képet. Van benne kagyló, türkinit golyók, Swarovski tekla, cseh table cut vagy window gyöngy. A table cut egy speciális köszörűkővel vágott, kézzel készült üveggyöngy. (lásd, a fehér lógica).

A hátulján is tartottam a natúr vonalat, barna báránybőr hátlapot kapott. Azt hiszem ez az a művelet, amit sosem fogok megszeretni. Jómagam, de ahogy a többi „alkotómunkással” konzultáltam, ők sem kedvelik az utómunkálatokat. Kötésnél, horgolásnál az összevarrást, szálak eldolgozását, fűzésnél a szerelvényezést, sujtásnál a hátlapozást. Gyöngyhímzésnél szeretem. Kevésbé macera és tulajdonképpen a széli csicsázással, bőrözéssel áll össze a kép. A sujtás már nélküle is szép, csak ne fordítsd meg!

Felszállott a páva 2.0

A pávás nyakláncot korábban mutattam már itt

Egy karkötő is készült mellé. Bevallom, én nem igazán kedvelem a sokszemes karkötőt, nekem kényelmetlen, merev, éppen ezért karpereceket sem viselek. 

Természetesen, ha valaki pont olyat kér, mint a lánc, akkor elkészítem, de a jövendőbeli tulajdonosa is hasonló fóbiákkal küzd, mint én, ráadásul egy filigrán, törékeny hölgy, vékony csuklóval, ezért átterveztem a mintát kevesebb szemre, nagyobb gyönggyel. 

Így egy kellemesen hajlékony, de mégis a lánchoz passzoló ékszert kaptam.

Hahó, vár a tenger

Az úgy volt, hogy:

"Csinálsz nekem valami tengerészest?"

Miért is ne? Mert valódi hajósról van ám szó. Olyan ékszer kellett, ami bírja a sós párát. Először sujtást szerettem volna. Már vettem is egy édes, sötétkék, kézzel készült üveggombot, amiben egy csikóhal van, meg fehér és navy zsinórokat, de beláttam, hogy a sujtás minden, de semmiképp sem só és vízálló. Persze nem fürödni szeretne benne, de azért a hajón, tengerparton más a levegő is. 

Így egyetértettünk abban, hogy legyen horgolt. Először a szokásos aprószemű, bonyolult darabok között keresgéltünk, végül kigondoltuk ezt a megoldást. Akadt némi probléma a gyöngy beszerzésével, mert a gyártó szerint a navy szín nem is ilyen, szerintem meg igen, a webshopok szabadságolása sem segített sokat. Végül felfűztem úgy 7 méter gyöngyöt, és horgoltam egy közel egy méteres láncot. Ez volt a könnyebbik rész. Fejben már kész volt a záródás, meg is csináltam, de nem állt szépen. 

Egy tetszőleges fűzött ékszert bontani nem nagy kunszt. Kell egy olló, némi elszántság és kész. De egy hímzett, már bebőrözött követ...ahhoz már őrület kell. Ilyen bénán akkor sem állhat, szétszedtem. 

A piros kő is megér egy misét. Sok gyöngyös rémálma a piros és a bordó. Valahogy sosincs olyan, amilyen kellene. Főleg, ha kabosonról van szó. Swarovski nem jöhetett szóba, mert tartanom kellett a minimál, nem csillogós dizájnt. Olyan ékszer kellett, ami jó egy sorthoz is, de egy nyáresti vacsorához is. 

Nem voltam teljesen elégedett ezzel a polaris kabsonnal, amikor megérkezett, gyöngyös barátosnőim is feltúrták a ládáikat, hátha akad megfelelő (volt is néhány ígéretes darab), de azért adtam ennek egy esélyt és nem bántam meg. Szeretem, hogy van mélysége, mégis teljesen matt a felülete. Ahogy a képeken is látszik, néha világosabb, néha sötétebb. Először bukósisak pirosban gondolkodtam, de teljességgel lehetetlen volt ilyen követ találni. Így sötétebb lett a pánt is, és a karkötő zárógyöngyei is. 

Pici ezüstöt bele kellett csempésznem. Szerintem egy ékszerben legfontosabb az egyensúly. Különösen óvaosan kell bánni az opaque elnevezésű gyöngyökkel, ami nagyjából olyan felületű, mint amivel az oviban fűztünk, ennek megfelelően az ékszer is ovis hangulatot tud árasztani. Ezért választottam a teljesen matt kéket és a lüszteres bevonatú fehéret, amik önállóan is izgalmas felületűek. De az egyensúlyhoz nekem mindig kell bele valami fémes, amit a Miyuki új, kopásálló bevonatú ezüstjével oldottam meg.

Ha már tengerészes, a karkötőt tengerészcsomósra "kötöttem", ruby ásvánnyal zártam a kupakot. Sikerült oyan T kapcsot találni, amin szintén visszaköszön a sodort, kötélszerű rajzolat. 

Szerintetek?

Romi

Hónapok óta nem hímeztem. Kicsit ki is „állt” a kezemből a technika, de olyan, mint a bringázás.

Nagyon hirtelen jött a dolog,  ugyanis Békata meghívott Dórival egy szombati örömhímzésre. Dórival már beszéltem néhányszor, most végre személyesen is találkoztunk. Mondanom sem kell, hogy másfél órát csak örömködtünk, meg szakmáztunk, és ezt nézd, és azt láttad, úezismilyenszép. Szétkotortuk Kata összes dobozát J. Sokkal többet nem tudok mondani, mert az ilyen csajos napokon ott kell lenni, addig rötyögni, amíg izomláz nem lesz a hasunkban. 

Azért nehezen, de nekiálltunk a gyöngyöknek is. Én a szokásos próbáljunk ki ezerféle dolgot és szúrjunk el kétszer annyi időt, mint kellene metódust alkalmaztam, este fél 10-kor már kész is lettem J. 

Viszonylag hamar lecsaptam erre az achátra. Tettem még bele egy kis ezt, egy kis azt, és kész a romantika. Ezúttal nem ecsetelem a hibákat, pedig vannak. 

Na jó, egyet. Már annyira szégyelltem magam, hogy még mindig nem vagyok kész, hogy az eredetileg aljának szánt tetejére tettem az akasztót. Nekem fel se tűnt, csak Katának. Úgyhogy mondjuk azt, hogy pont így akartam J. 

A csepp most sem zöld, csak hülyén csillog. Dórival pont azt beszéltük, hogy hiába az a terv, hogy ez most kicsi lesz, útközben mindig megnőnek. Nem lett olyan hatalmas, mint a zöld medálom, de azért kicsinek se mondanám. Azért még szeretem J.