Jut eszembe, könyv.....

     

  Még nem is írtam könyves beszámolót. Most is csak azért, mert mániákusan könyvfaló időszakomat élem, és feldühödtem egy könyvön. Nincs az az üres pillanat, amikor ne lenne nálam könyv. Beleértve azt a 3 perces várakozást is, amíg a gyerekre várok a suli előtt. Vagy ahogy azuram szokta mondani, műveltségünk 90  %-át a mellékhelyiségben szerezzük :-). Már majdnem kellett oda is könyvespolc, de ugye erre jó az e-book.

Mit is akarok ebből kihozni? Fura módon nem az iszonyú jó könyvélményeimről akarok beszámolni. Pedig azokról is akartam. Na jó, futólag megemlítem őket. 

    Óriási kedvencem lett Dennis Lehane. A paliról annyit kell tudni, hogy az első oldalon úgy éreztem, ezt a könyvet -és a többit is- imádni fogom. Nagyon nyomasztó történetek, állati jó humorral, ámde firnyákosan furmányos végkifejlettel. És ami a megdöbbentő, más könyvekben hajlamos vagyok az unalmas leírásokat egyszerűen átfutni, de nála minden szót figyelmesen olvasok. Nagyon jó képi megjelenítéseket használ. Annyira átélhető, hogy hihetetlen. Látod, érzed a szagokat, a fényeket, a port, a színeket. Hallod a hangokat. El is követtem azt a hibát, hogy 2 könyve esetében a filmet néztem meg először (Viharsziget, Titokzatos folyó), így már nem annyira vonzó a könyv, de biztosan el fogom olvasni őket. A filmekről is elmondható, hogy nem a hagyományos értelemben vett akció-krimi-thriller kategória. Tudod, nem olyan te nézed az akciót én olvasom a feliratot. Tegnap megnéztük a Hideg nyomont is, (Gone baby gone-sajnos a könyvet nem adták ki magyarul, de lehet itt az ideje, hogy feltelepítsem azt az angol magyar szótárt az olvasómra és belevágjak ebbe a komoly feladatba). Szóval megnéztük a filmet, és a végén álltunk döbbenten. És minden film után álltunk döbbenten. Mert sem a filmek, sem a könyvek nem azok, amiket csak úgy leteszel, ha vége vagy kimész a konyhába egy kis vacsoráért. Ezekről beszélni kell. Nyomot hagynak. 

       Aztán lazítottam egy kis Dexter 4. kötettel. Úgy tűnik, most a sorozatgyilkosos, véres leszámolós korszakomat élem. Azt már megállapítottam, hogy a csöpögős nagy lamour-os olvasmányok nem nekem valók. Annyira hiteltelenek. És különben is pszichológusok is megállapították, hogy igen károsak a lelkünknek. Hatásukra irreális elvárások elé állítjuk  a párunkat. Most, hogy jobban belegondolok, az elmúlt napokban sok könyvleírást olvastam, ilyet is olyat is. Mindig így kezdődik ez a kategória, a gazdag és gyönyörű, szegény, magányos-nem kívánt rész törlendő. A gyönyörű tuti benne van. Na jó, azért végigolvastam a Fekete Tőr Testvériség b@szós kardozós vámpírosos 8 kötetét is, de meg kell mondjam, igen gyorsan haladtam velük. Ugyanis a szexleírásokat átlapoztam. A kardozás meg kevesebb volt :-). Kicsit fordítva működik ez, mint a pornó. Ott a történetet szokás átlapozni :-). De minek is keverni a dolgokat. Ha pornót akarok, azt keresek. Ha meg történetet, akkor meg azt. Pont. De jó, megint írok 500 oldalt, és még mindig nem jutottam el a dühömet kiváltó könyvhöz. Még jó, hogy csak érintőlegesen akartam.....mit is? Szóval Dexter és az ő játékai. Majd jött Stieg Larsson Millenium trilógiája (Tetovált lány, A lány aki a túzzel játszik, A kártyavár összedől). Ez is piszok jó volt. Bár kicsit vontatottan indult, de egy Lehane- Lindsey kombó után nem könnyű virítani.   A filmet ne nézzétek meg, köszönő viszonyban sincs könyvvel. Botrányosan érthetetlen, gyenge kivonata a könyvnek. Még egy kis adalék, félig elkészült a 4. kötet is, de a szerző közben infarktust kapott és elhunyt. A nő, akivel 32 évet élt, és együtt írtak több művet, szeretné befejezni, de a jóember nem hagyott végrendeletet, ennek hiányában pedig a teljes vagyon, jogtulajdon stb. apu és a tesó birtokába került, kinullázva ezzel szegény élettárs nénit. Nem csak mi tudunk ilyet, a svédek is.

          Majd gondoltam egyet, keresek valami széplelkű olvasmányt. Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező. Igen, tudom. Nem ígérkezik valami pörgősnek. Mielőtt bárki is leostobázna. Tisztában vagyok a történelemmel, a távol keleti szokásokkal, kultúrákkal, tradíciókkal. De szeretnem nem kell. Valahogy sejtettem, hogy ezzel is úgy járok, mint anno a Fátyol mögött hercegnős sorozattal. Őrjöngtem közben. És megállapítottam, hogy ezekbe az országokba be se engednének. Vagy már a reptéren megköveznének, vagy lekaratéjoznának, vagy mittomén. Csak biztos, ami biztos alapon, mielőtt lázítani vagy lázadni kezdenék. 

Szóval, adott egy kínai család. A szokásos hierarchia, tetején nagymami, aki annyit tud, hogy összkrampácsolt egy vagy több fiúgyermeket, - meg valószínűleg néhány lányt, de őket ki számolja,- ettől ő az istenkirálycsászár. Meg vannak a többiek. Történetesen egy Lili nevű 6 éves kislány. Már az elején is furcsán néztem a helyi szokásokra, de egye fene, nem ismeretlenek előttem. EGyre inkább megerősödött bennem, amit eddig is sejtettem. Egy iszonyat nagy kamu népség az egész. Kifelé vigyorog, közben meg jól nyakonvágna egy szívlapáttal, és addig ütne, amíg mozogsz. A nagy családszeretet, gondoskodás, nem annyira a szeretetből, mint a félelemből fakad. Majd elérkeztem a lábelkötős részhez. Tudjátok, a 13-as lábon tipegő, avagy sántikáló-kinek hogy sikerült a manőver- nőcikhez. Komolyan ment fel a cukrom, amikor Lili kishúgát, egy 5 éves kislányt - és persze a többieket is, csak ők némán tűrték- megcsonkítottak. Igen, tudom, hagyomány, jót akartak neki, jó férjet stb és ezzel mintegy a családnak is némi jólétet biztosítani. Az a gyanúm, elsősorban a családnak, hiszen a beházasodó lány a fiú családjában a 20. senki. Ki volt az az állat, aki ezt kitalálta, nem tudom. De adott egy síró, rúgkapáló, őrjöngő kicsi lány, akinek betörik a lábujjait a sarka alá, elkötözik, és napi szinten hónapokon át rója a köröket egy szobában, miközben törnek el a csontjai, és vérzik, és szenved. És amikor félig lerohad a lába-bocs de ezt történt- nem orvost hívunk, hanem parfümöt szórunk rá, hogy ne érezzük a szagát. Detto szívlapát. Kifelé legyen minden csodálatos. Az, hogy beledöglünk nem számít. És felnőtt emberek végignézik, ahogyan meghal a kicsi lányuk vérmérgezésben. Tradíció? Bocsánat, de milyen tradíció az, amiben minden 10. kislány meghal? Senkinek nem tűnt fel, hogy itt valami bibi van? És még nem volt vége. A kislánnyal egyidőben, istenkirálycsászár nagymami is el talált hunyni. A kislánynak összekalapáltak egy rozoga dobozt, majd elkaparták valahol, mint egy elhullott állatot. Hiszen még csak 5 éves volt, nem tett semmit, amiért tisztelet járna, ergo nem szült fiút. Ennyit a nagy szeretetről. A nagymami temetésére a gatyájukat ráköltötték, ráadták az összes ruháját, nehogy fázzon. A kislány alig kapott valami vackot, hiszen csak egy gyerek, ráadásul lány. 

Már itt fel akartam adni, és visszasírtam a sorozatgyilkosaimat. Azok legalább kiszámíthatóak. Tuti nem fogják szeretetnek álcázva, tradícióra hivatkozva  kinyírni a saját gyermekeiket. De hajtott a kíváncsiság, hiszen annyi jót olvastam a könyvről. De egy ponton feladtam. Kész ennyi volt, megtanultam a leckét. Földhözdagadt vagyok. Nem voltam képes elolvasni a Tízezer könnycseppet sem, és a Gésa emlékiratait sem. Távolkelet-Betti, 3-0 1-es. Győzött a távolkelet. Többet bele sem kezdek. Igen tudom, ez egy mély barátságról szól, és nem a sanyargatásról. De odáig már képtelen voltam eljutni, mert egész egyszerűen hiteltelen és álságos számomra az a világ. 

Anya vagyok. Számomra elfogadhatatlan, hogy bárki is - mindegy milyen okból- de így bánjon a saját gyerekeivel. 

Úgyhogy vissza a jó kis pörgős gyilkolászós könyvekhez. Coben Harlan: Az erdő. Minden van benne, ami kell. Szerencsére kínaiak, japánok, arabok nincsenek. 

Egy kis adalék.......az adalékról

Úgy tűnik, az MTV Nappali című műsorának készítőit nem győzte meg az előző riportokban egyik OÉTI-s vagy egyéb ellenőrző szerv hebegő-habogó emberkéje, mert folytatták a riportot. Ezúttal a már általam is említett, és jól lehúzott SLS került pellengérre. Természetesen lehetőséget adtak az OÉTI-nek is a cáfolatra. Szép próbálkozás volt doktornő, de nem győzött meg. Azért azon jót vigyorogtam, amikor a néni közli, hogy a fogkrém lenyelése, és a tusfürdő szembe kerülése nem rendeltetésszerű használatnak minősül. Ilyenkor az jut eszembe, mennyi Blendi fogkrémet ettem meg gyerekkoromban. Persze nem rendeltetésszerűen :-). Ismét Antal Valival csapott össze a hivatal. Félre értés ne essék, nem Vali szócsöveként teszem be a riportot. Sokat tanultam tőlük is, de sok dologgal  nem sikerült azonosulnom a nézeteik közül. Ettől függetlenül ez a riport tetszik. Döntse el mindenki maga, ki a hitelesebb számára. A riportot az MTV videótárából lőttem, és a 15. percnél indul. Remélem sikerül beillesztenem.

Meri vagy nem meri?

        
Egy újabb cikkem került fel az 5letes-re. Ide. Amelyben egy teljesen szokványos, és igen népszerű tusfürdő összetételét elemeztem. Szerintem megér 15 percet, hogy rádöbbenj, mennyi az annyi, és valójában mi az, ami a dobozban van? Nem a hidratált és bársonyos bőr titka, az tuti. No perc alatt kiderül, miért viszketsz, mint a bánat, amint kilépsz a zuhany alól, és miért kell azonnal magadra borítanod egy újabb zseniális terméket, a testápolót, ha nem akarod úgy érezni, hogy szűk a bőröd, mert húz.

Kovácsék is hazaértek a szilveszteri buliból....

          ..... május van. szakállas poén, de most így jártunk a karácsonnyal. Nekem mindig nagy nyűg, a mit szeretnél karácsonyra kérdés. Semmit. Ma már nem igazán divat fél évig áhítozni valamire. Ha kell, és megtehetem megveszem, ha nem, akkor meg karácsonykor sem tudom megvenni. De idén kitaláltam, hogy step padot szeretnék. Mindig is ez volt a kedvenc mozgásformám, de úgy gondoltam, amíg nem látom, mennyire tartós a sport lendületem, vagy újra magába szippant a kanapé édes puhasága, nem akartam beruházni rá. Nem mondom, tartottam egy kis nyári szünetet is. Tessék, megint a Kovácsék, ugyanis eddig tartott. Kisebb-nagyobb megszakításokkal próbálkoztam én, de az utóbbi 3 hónapban a heti 5-6 helyett, jó, ha az átlag 2 heti 1 összejött.    Mire lendületet kaptam, jöttek a gyerekkórságok, vagy a rókavírusom. De megint elkalandoztam. Szóval, nekem step pad köll. Nyuszika vedd meg magadnak. Ez kicsit hosszabbra nyúlt, mint gondoltam, és az én drága emberem, nem volt hajlandó addig kinyitni a saját ajándékát, amíg nem jön meg az enyém is, úgyhogy tegnap karácsonyoztunk :-).
     Említettem már egy amerikai nénit, Cathe Friedrichet, aki az én szememben a step aerobic nagyasszonya, mi több a testedzés, nagy veteránja. Ő már akkor név volt a szakmában, amikor én még csak konzervdobozokat huzigáltam az oviban. Biztosan rámragadt a megalománia, mert kitaláltam, hogy nekem kizárólag az ő cucca lesz jó, a nagy Ámerikábul. Egyébként praktikus okai is voltak, többek között, hogy az ára még a nagy vízen túlról is versenyképes, és összekombinálható 2 egyéb eszközzel, amit ide még Árpád apánk elfelejtett behozni. Mi más, Amazon. A 3-ból 2 nem rendelhető. Levelezgettem vagy 4 céggel, hogy de mi lenne, ha nekem mégis és léccilécci. Mire az Amazon válaszolt, hogy kereskedelmi és jogi okokra hivatkozva ezeket nem szállíthatja bizonyos országokba. Az okát nem teljesen értem, de ki vagyok én, hogy ezt megkérdőjelezzem. Végül meguntam a dolgot, akko' veszek itthon, amilyen van, ti meg menjetek a búsba.  És tegnap megvettem ezt:

Nem tudom, a képek miért ilyenek mindenhol, de a fehér szerencsére nem fehér, hanem szürke. A bótot is megadom, mert nagyon jó áron, nagyon nagyon sok sportszert árulnak. Megkockáztatom, oviknak, iskoláknak is érdemes felvenni velük a kapcsolatot. A hölgy végtelenül kedves és segítőkész. Miután leadtam a rendelést, 10 perc múlva mehettem is érte. Elsősorban webshop, de személyesen átvehető Gödöllőn. http://www.tacticsport.hu/  Ők azok. 

    Tegnap fel is avattam, és imááááááádom. Nem mindig tudtam pontosan követni az eseményeket, de ezt betudom annak, hogy utoljára 6-8 éve volt szerencsém hozzá. Nem mertem volna fogadni, hogy lábra tudok ma állni, de egy kis vádli izomláztól eltekintve simán megy. Pedig szándékosan egy régebbi dvd-t választottam, gondoltam ott a néni még nem volt ilyen jó erőben. Tévedtem. És azt hiszem elsiklottam a nem kezdőknek való mondata fölött is. Ömlött a víz rólam, de nagyon szórakoztató volt. És amíg mostanában úgy 15 perc után elkezdtem néni az órát, hogy mikor lesz már vége, most 41-nél volt lehetőségem egyáltalán gondolkodni.

         Azért még kicsit méltatnám az Amazont. Nem tudom milyen apropópopóból, de az ún. High step nevű kütyüt nem bojkottálták, így azt megrendeltem tőlük. Először gondolkodtam, hogy nem is volt akkora hülyeség az a Norbi paródia a sörös rekesszel :-). Mi lenne, ha 2 sörös rekeszt tennénk egybe :-). Na jó, utána hozzágondoltam a gipszben hanyatt fekvést is. Úgyhogy maradt az Amazon. Mintegy 5 dollár szállítási költséget számoltak fel Amerikából. Az kb 1100 ft. Futárral. Tegnap délután rendeltem, ma  reggel 8-kor jött az értesítő, hogy küldeményem érkezett. Nem a szomszéd kerületből, Amerikából.  Csak, hogy lássátok, ez nem egy kis csomag. Vagy 40x40x40 cm. Így kell ezt csinálni. Alig várom, hogy kipróbáljam.

Ha egy "üzlet" beindul

        

 Tudok élni, na. Bár az emberek legtöbbjének azt hiszem egészen más fogalmai vannak a kellemes, jó avagy szórakoztató életről. De én már csak ilyen vagyok. 

Hétfő: megadta magát  a konyhai csapom. Erre csak akkor derült fény, amikor szegény kutyákat gyanúsítottam,  belelépve valami langyos folyadékba. Ám feltárult a titok, a konyhaszekrényből folyik a lé. Kirámoltam, minden sarokszelep száraz, lefolyó száraz, akkor honnan a francból folyik a víz? Továbbra is csöpp, csöpp. Basszus, szarrá ázva a konyhapult, be fog szakadni. Sarokszelep elzár. A csap belseje elfáradt, mellette igen lassan folydogált a víz, ami szépen a mosogató mellett áztatta a pultot. Kezelhető probléma, szerencsére kiderült, hogy Lilla ovistársának apukája ért az ilyesmihez, mi több rendelkezik ilyen, egyébként nem kapható belsővel, így 2 csapomat is megjavította, töredék áron, mint amennyibe egy új került volna.

Kedd: éjjel Lilla végigrókázta a folyosót. Okés, az első hetet jól kezdjük.

Szerda: Lillunak nagyon fáj a feje. Basszus, 6 évesen migrénes a lányom?

Csütörtök: Zsófika (13,5 éves spániel lányom) nagyon fura. Olyan rozoga. Megnéz, megtapiz. Szuper, megint találtam egy emlődaganatot.

Péntek: Lillának semmi baja, elindulunk bevásárolni, holnap jönnek anyukámék. Azért még nem egészen gömbölyű, fáradt, nyafog. Amit nagyon kell megveszünk, tipli haza. Pihenj lányom, addig takarítok, aztán irány a kutyadoki. Brandon "fiam" is beül az autóba, nehogy kimaradjon valami jóból. Jól van, szőrös, te is jössz. Szép, szép ez az emlődaganat, de gennyes méhgyulladása is van a jószágnak. Azonnal műtenénk, ha nem lenne rossz a szíve, és nem lenne 1000 éves. De a konzervatív kezelés az esetek többségében nem működik, akkor viszont keddig már életveszélyes lehet az állapota. Oké, doki, mikor műtünk? Este 9-kor. Addig visszajön a labor, ha az rendben, műtünk. Megvan az első jóhír, labor annyira tökéletes, hogy még fiatal kutyánál sem láttak ilyet. Este 9-re vissza. Nekiáll a doki az altatásnak, addig maradok, meg egy kis borotválás stb. Hoppá, baj van doki. Asszem én most elindulnék, mert vagy elájulok, vagy képenhánylak. Hozzá tartozik, hogy előtte 10 perccel közölte velem, hogy 2 kollégája telefonált, hogy szombaton nem ügyelnek, mert rókáznak. Majd megveregette büszkén a mellét, hogy ő hozta a virnyákot, ami ledöntötte a lábáról a rendelőt. Friss levegőn kicsit jobban lettem, valahogy hazavezettem, majd mondtam azuramnak, hogy ő fog menni Zsozsiért. 11-kor hazaértek, lefektettük a kandalló elé orvosi utasításra, hogy felmelegedjen. Nagyon pityergett, így odafeküdtem mellé a kőre és simogattam vagy 2 órát. Majd megrázta magát, és egész éjjel kóválygott a házban. 500x ment neki a parabola antennájával a madárkalitkának, akik minden alkalommal összeszarták magukat, és őrült repkedésbe kezdtek. Én a kanapén próbáltam aludni, tekintettel konstans sok ingeremre. A sok ingerbe leginkább a hány-inger tartozott, és a kanapé elég közel van az ilyen esetekre alkalmas helyiséghez. Persze aludni nem tudtam, mert Zsófika pattogott a bútorok között, mint a flippergolyó, és csak a puffanásokat hallottam innen-onnan. Közben tettem több bulimiás kísérletet is, csak hogy szabaduljak a sziklától a gyomromban. Mondtam én, hogy csak félig vagyok bulímiás, ergo zabálni tudok. És továbbra is úgy gondolom, hogy a garatom és az ujjam hegye között teremtett közvetlen kontaktus élettel össze nem egyeztethető, és nem is éppen szakszerű. Semmi eredmény. Ilyen lúzer is csak én lehetek. Miután az ájulás kerülgetett, és rázott a hideg, elindultam, hogy most vagy soha. Valami meleg, nedvesen majdnem dobtam egy hátast. Ez azért még tudott volna vidámítani az amúgy is igen eseménydús napomon, ha róka által sürgetve hanyattvágom magam a nappali közepén egy kis kutyapisin. Odaértem. Nem kis szenvedés árán, siker. De még mindig mocsokul fáj. Zsófika továbbra is kommandózik. Tétován álldogál a fotel előtt, ahová szerinte fel kellene jutnia. Lehajolok, hogy feltegyem, na ezt nem kellett volna, a gravitáció azonnal segített a problémámon, miszerint a nyelőcsövem iránya megváltozott a lehajlás következtében. Futás. Na itt már csak a bassza meg jutott eszembe, ugyanis ebben a pillanatban a hasam is elkezdett görcsölni. Oké. Klóra leül, kuka kiborít a fürdőszoba közepére, majd megkezdtem nem épen rendeltetésszerű használatát. Ezt nem részletezném, de lassan kezd rossz szokásommá válni ez a manőver. Majd megjelenik a fiam az ajtóban. Mondd, hogy nem hányni jössz! Nem röhög, ez nem vicc. Ilyen is volt már. Szitu ugyanez, csak a válasz  akkor a DE volt. Nesze itt a vödör, kicsit használt :-)-mondtam én akkor.

Van valami jó is a dologban, mert ugye mindenben meg kell találni a szépséget. Fogadjunk nem tudjátok, ebben mi a büdös bánat lehet szép? Hát az, hogy akkor nem kell szemészetre és neurológiára vinnem Lillát, mert egy szép ovis vírussal lepett meg minket és nem migrénje volt. Annyi miden szépet kaphat az ember a gyerekeitől, nem? 

Szombat: na erre nem nagyon emlékszem, mert aludtam egész nap, mert iszonyúan fájt a fejem és szédültem. Azért még reggel 8-kor felhívtam anyukámékat, hogy karantén alá vontam a házat, ha jót akarnak maradjanak otthon. Csendben jegyzem meg, hogy amikor a karácsonyi hajtás miatt alig aludtam, és közöltem, hogy majd jövőre alszom, azt nem egészen így gondoltam. Legközelebb pontosabban fogalmazok. És a fogyókúra folytatására irányuló terveimet sem így képzeltem el. 1 nap alatt -1,5kg. Bence napközben alszik, alig eszik. Na, ez nagyon gáz. Előrelátóan, amikor félholtan felvettem a telefont, amikor a barátja keresett, hogy átjöhet-e vagy Bence átmegy-e, mindkettőre nemet mondtam, hátha már ő is megfertőződött a családi ebolával. Különben a karantén kifelé is él.

Vasárnap: Minden very fasza, semmi bajom. Alig 24 órát aludtam egyfolytában. Éjszaka kóvályogtam egyet, mert Zsófi az ágyam mellett hortyogva aludt el, de arra ébredtem, hogy nem hallom, úgyhogy frászt kaptam, így négykézláb a sötétben keresésére indultam, nehogy rálépjek. A nappaliban találtam rá, kedvenc kanapéján kellemesen kinyúlt testhelyzetben horkolt, mint egy vaddisznó. Okés, Zsófi is rendben lesz, ha ekkora hasi sebbel fel tudott hoppanni a kanapéra. Reggel már kezdte csóválva a konyhakommandót, és a fél karom majdnem leharapta, amikor megkapta a gyógyszereit egy kis párizsiban. Golyóálló ez a kiskutya, hihetetlen. 

Bence eszik, játszik, leckét ír, minden rendben. Megúszta.

Vasárnap este 10: kölykök ágyban. Éljen a vasárnap este. Bence kiront, és minden előzmény nélkül óriási áriát énekel a nagy fehér mikrofonba. Tényleg csak én vagyok ilyen lúzer, hogy fél éjszaka szenvedek?

Apa, rossz hír, már csak te vagy hátra, furcsa módon. Egyébként ő szokott az első lenni. Minél hamarabb túl kellene esnie rajta, mert szombaton megy világgá. 27 órás utat szar lesz végigtaccsolni.

Lehet, hogy mégis működött, hogy citrom illót párologtattam egész nap a feje mellett és nem kapta el? 

Ha ilyen az első hét, vajon milyen lesz a többi?

Előkerült a nyavalyás kis szökevény!!!!!

       Haza került Vick!!!. Csórikám az erdőben kóborolt 8 napig. Nagyon lefogyott, de alapvetően, kis fagyási sérülésektől eltekintve a talpán és a családi ékszeren, nincs komoly baja. Volt nagy sírás-rívás összeborulás (ez a minimum:-))) . Jutalmul kapott egy csinos kislányt is.
Remélhetőleg ez a kis kaland eltántorítja a további szökdöséstől. 
Köszönöm mindenkinek, aki kitette az oldalára, jelezhetitek, hogy megkerült, vagy törölhetitek is. Még egyszer köszi mindenkinek!!!


Zsófikám, köszöni már jól van, de írok majd egy hosszabb bejegyzést, mert szokás szerint ez a hét is igen kalandosra sikerült. Hiába no, tudok élni :-)))

Elveszett Vick, nagyon keressük!!!!!!

Segítsetek légyszi'! Sokatok által ismert és szeretett KHE Esztinek szeretnék segíteni. Ez a szépséges "büdös dög" Vick névre hallgató szépfiú meglógott szilveszterkor Albertirsán, és nagyon várják haza. A chip száma: 972000000881672 . Ha valaki látta, vagy van ötlete, merre keressük, kinek szóljunk, kérem jelezzen akár itt, vagy nekem privátban. Nem tudom a plakát mennyire olvasható, ezért a szöveget ki is másolom.

2010. december 31-én Albertirsán elszökött egy Vick névre hallgató,
1,5 éves, barna, kan, ivaros magyar vizsla kutya. Farka vágott, de
nem egészen rövid. Nyakában egysoros folytónyakörv volt, nehezen
leszedhető, mert viszonylag szoros. A kutya chippel van ellátva!

Kérem, aki látta vagy befogadta értesítsen az alábbi telefonszámon:

06-20-398-49-35

Segítségét előre is köszönjük
Herczeg család

Karácsonyi "mese" tőlem, Nektek!

        

Egy nagyon édes mesét akartam nektek írni, amit a tanító néni olvasott fel éppen Bencééknek, amikor megleptem őket az ajándékokkal. De jellemzően ottfelejtettem :-(. Így egy másikat kaptok, amit szintén tőlük kaptam tavaly. Azóta is a hűtőmön van, hogy ne feledjem. A Szeretet dicsérete a Bibliából egy picit másképp.  Karácsonyosan nekünk, hogy megértsük a lényeget.

" HA a házamat fenyőgallyakkal, gyertyákkal, égőkkel és csilingelő harangocskákkal díszítem fel, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint díszletrendező.

Ha a konyhában fáradozom, karácsonyi süteményeket sütök kiló számra, ízletes ételeket főzök, és az evéshez csodálatosan megterített asztalt készítek elő, de a családom felé nincs bennem szeretet, nem vagyok egyéb, mint szakácsnő.

Ha a szegénykonyhán segédkezem, az öregek otthonában karácsonyi énekeket éneklek, és minden vagyonomat segélyként elajándékozom, de a családom felé nincs bennem szeretet, mindez semmit sem használ nekem.

Ha a karácsonyfát csillogó angyalkákkal, horgolt hópelyhekkel díszítem fel, ezernyi ünnepen veszek részt, templomi kórusban énekelek, de nem Jézus Krisztus a szívem titka, akkor nem értettem meg, miről szól a Karácsony.

A szeretet félbeszakítja a sütést, hogy a gyermekét megölelje.

A szeretet, hagyja a lakásdíszítést, és megcsókolja házastársát.

A szeretet barátságos az időszűke ellenére is.

A szeretet nem irigyel másokat a házukért, amiben jól kiválasztott porcelán és odaillő asztalterítő van.

A szeretet nem kiált rá a gyerekekre, hogy menjenek már el az útból, hanem hálás érte, hogy vannak, és útban tudnak lenni.

A szeretet nem csak azoknak ad, akiktől kap is valamit, hanem örömmel ajándékozza meg épp azokat, akik ezt nem tudják viszonozni.

A szeretet mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem múlik. A videojátékok tönkremennek, a gyöngysorok elvesznek, a számítógépek elavulnak.

De a szeretet ajándéka megmarad.

Very very last minute ajándék

       Csak gyorsan egy újabb 5tletes cikk, mert szokás szerint karácsonyi nagy rohanásban vagyok. Tegnap éjjel még 32 virágszirmot varrtam fel, de erről majd később.

A cikket pár napja írtam, így azóta pár dolgot nyugodtan múlt időbe helyezhettek :-). Többek között azóta át is adtam az ajándékot, és persze csacska módon fotót nem készítettem, de valami hasonlót tudok mutatni, csak abban éppen szappanok vannak. A gyors és kedves ajándék pedig a fürdőpraliné. 

Az ígéret szép szó, ezt már a gyerekeim is tudják. Mi több, ha anya valamit megígér...Ezúttal mázlitok van, nem büntit ígértem, csak egy gyorsan, egyszerűen elkészíthető mégis igen luxus apróságot. Én a tanító- és óvónéniknek fogom ajándékozni egy kis háziszappan kíséretében.Mivel tényleg nem csak a kert van behavazva, hanem én is, így a körítéstől ezúttal megkíméllek benneteket

Lássuk a fürdőpralinét! Mire is jó?

Lopj egy kis időt fürdőzésre! Gyújts néhány gyertyát, engedd teli a kádat forró vízzel, dobj bele egy illatos pralinét, és merülj el az illatos ápoló, kényeztető fürdőben! És a halk zene is kell.

Garantáltan kipróbált recept. A Kencekeverdében tanultam.  

Hozzávalók:

100 g alaphoz. Ez kb 8-10 db-hoz elég. Naná, hogy nekem megint puccolni kellett, így csak 6 db lett. De mit tegyek, ha szerelmes vagyok ebbe a formába?

:-)  

10 g tetszőleges hidegen sajtolt olaj (mandula, makadámia dió, jojoba, sárgabarackmag, stb. stb. Ha nem akad más, akár az extra szűz oliva is szóbajöhet. Van, aki csak salátában szereti, de akadnak, akik a bőrápolásban is esküsznek rá )

64 g kakaóvaj (Leggyorsabban patikából tudod beszerezni, bár ha utána olvasol, erről is megoszlanak a vélemények. Nekem épp patikai van itthon.)

16 g sheavaj 

10 g lysolecitin (El is hagyható. Étkezési lecitinként talán bioboltban is találsz. Emulgeáló funkciója van. Segíti az ápoló olajok elegyítését a fürdővízzel, nem mellesleg könnyebb a kádat is kisikálni

25-30 csepp illóolaj (Vigyázz, csak 100%-os illóolajat vegyél. Akár a kétbetűs illatszerboltban is találsz, vagy bioboltokban.)

Én most levendula és jázmin kombinációt választottam. Mindkettő antidepresszáns, fájdalomcsillapító, nyugtató hatású.  

Vegyél egy mérőpoharat, vagy sima poharat, pici kerámia edényt! Mérd ki az olajat, tedd bele a lecitint! Állítsd vízfürdőbe, és melegítsd össze! Egy másik edénykében mérd ki a kakaóvajat és öntsd hozzá, amíg elolvad.! Nem főzzük, nem hevítjük túl, csak addig hagyd a tűzön, amíg felolvad. Vedd ki a vízfürdőből, hagyd hűlni picikét! Mondjuk, amíg a pohár alja már nem égeti át a tenyered.

 Olvaszd fel benne a sheát! Ha nagyjából kézmelegre hűlt, keverd bele az illókat is. Majd öntsd formába! Legjobban a szilikonos jégkocka vagy bonbonkészítő formákat használhatod. Pl. a kék-sárga tegezős bótban' is találsz helyeseket. Olyat válassz, aminek nincsenek kilógó részei, nehogy letörjön a kivételkor. Hagyd megszilárdulni! Könnyebb kivenni a formából, ha fél órára fagyasztóba teszed. Vagy ebben a "csodás" időben hajítsd ki a teraszra, ahogy én.

A kakaóvaj, a sheavaj és az illók hőérzékenyek. A téves netes infok miatt hívom fel erre a figyelmet. Ezeket az anyagokat még véletlenül sem főzicskézzük, hevítgetjük. Az illók pedig no perc alatt elillannak - furfangosan a nevükben is benne van- ha túl forró alapba tesszük őket.     

Végül nincs más dolgod, mint szépen becsomagolni, átadni és begyűjteni a bókokat és hálálkodásokat. Vigyázz, ha rákapatod a családot, nagy tételben gyárthatod!

És szokás szerint ne feledd, Yes, you can(ce)! 

Last Minute ajándék (tudják, srácoknak)

A következő cikket szintén az 5letesre írtam. Így lehet benne néhány olyan info, amit ti már tudtok. A képeket megint önkényesen forgatja, továbbra sem értem, milyen alapon.

      

       Nem egészen ebben a témában ígértem ajándékot, de talán még kencében is tudok mutatni a napokban egy very last minute meglepit. De tudjátok, ember tervez, Murphy meg monnyon le!!! Az elmúlt 2 heti mérlegem nem éppen pozitív, egy cserbenhagyásos karambollal áldozatként, egy ripityára tört autó, és mínusz 200.000 kemény HUF a javításra. Ez némileg belassította az ügymenetet.

      Gondolom nem vagyok egyedül a "minden évben a körmömre ég a Karácsony " bandában. Ez egy nagyon veszélyes háztartási utcai harcos banda. Olyan megátalkodott nőszemélyekből áll, akik bármilyen eszközt bevetnek, még az erőszaktól sem riadnak vissza - leginkább önmagukkal szemben- , úgy mint hetekig tartó, végkimerülésig szervezés, rohangálás, álmunkban is bevásárló lista írás, valamint előre megfontoltan, különös kegyetlenséggel, aljas indokból elkövetett tartós alvásmegvonás. Nekem idén különösen későn esett le, hogy hoppá-hoppá hamarosan Jézuskázunk. Lánykám ajándékával kapcsolatosan azonban van némi mentségem. Az én gyerekeim 5 azaz 5 perceként változtatják vágyuk tárgyát. Így ki akartam várni a megfelelő pillanatot, amikor már  nem lesz a kutyakosárból mondjuk táncoló, mosogató, felmosó, vezérigazgatónő Barbie.

      Egy abszolúte multifunkciós ajándékot készíthettek a leírás alapján. Olcsó, néhány óra alatt elkészül, és szerintem kedves ajándék. Multinfunkciós, mert egészen apró változtatásokkal akár "működő" - azaz élő - négylábú is kaphatja. 

Szükséged lesz:

1 tányérra  (az enyém egy 29 cm átmérőjű sütis tálaló volt)

skiccpausz vagy zsírpapír

tetszőleges textilekre

vatelinre (ez a kabátokban használatos, méterben kapható melegítő közbélés)

applikációs fólia (elhagyható, ha nincs a sifonérban)

és a szokásos szerszámokra, úgymint olló, vonalzó, ceruza vagy jelölőfilc, gombostű, varrótű és lehetőleg egy varrógép

Annyi volt a "művésznő" igénye, hogy rózsaszín legyen - mi más - és mindkét kutyi beleférjen. Nem mintha nem lenne talonban még vagy 3 másik ugató jószág. Természetesen plüsskutyáról beszélek. 

Tervezz! Először rajzold körbe a tányért. Majd tetszőleges távolságra rajzold fel még egyszer és alul, felül kösd össze a 2 kört. Nálam a kosár szélessége eme komoly mérnöki munka után 55 cm lett, a mélysége  ugye a tányér átmérőjéből adódóan 29 cm. Majd mérd le az ovális kerületét egy mérőszalaggal, ha tudod. Ha nem, akkor matekozd ki. Ha mérőszalaggal méred, jó, ha pár centit ráhagysz, az íveket elég csalókán lehet mérni. 

Szabásnál egyszerűbb, ha kettéhajtod a sablont és úgy szabod ki, szintén hajtott anyagon. De vizuális típus vagyok, így szerettem volna már papíron látni, hogy jó-e a méret? És ezt ugye már Godzilla is tudja, hogy  a méret a lényeg :-). Tehát szabd ki az alapot 1x a külső, mintás anyagból, 1x a belsőből - ez nálam termo - , és 2x a vatelinből. 

 Ha még szeretnél rajta merevíteni (mondjuk valódi kiskutyának), akkor öltönybe való, vastag vetex-szel megerősítheted akár mindkét réteget. Én több okból nem tettem. Úgy érzem igen sokat lesz mosógépben. Így könnyebb lesz bánni vele, és a vetex nem mindig szeret ilyen kiképzés alatt a helyén maradni. Hólyagosan viszont ronda. 

Papíron megtervezheted a kosár peremét is, de ehhez felesleges külön sablont készíteni, majd az anyagra felrajzoljuk. A perem méretei: 130x10 cm. Elvben kettéhajtva ráfér a dupla széles anyagra. Így hosszában kettéhajtott anyagra mérj majd fel 65x10 cm-t. A hajtott élhez rajzold be a "ki-belépő" helyét. Ez 7,5 x 4 cm. Értelemszerűen készen 15 cm széles lesz. Szabd ki a peremet, szintén 2x vatelinből és 1-1 a külső belső 

anyagból! Ne felejtkezz el a megfelelő varrásráhagyásokról!!!!! 

Így néznek ki a darabjaid. 

Illessz egymásra 1 textil és 1 vatelin réteget. Ha akarod, a széleit összevarrhatod tisztázó öltéssel. Én nem igazán szeretem, mert merev lesz a varrásráhagyás, és a  nagyobb daraboknál az anyagok különböző tulajdonságai miatt csúnyán elcsúszhat, és megtekeredhet az egész kóceráj. Úgyis minden vágott szélünk befelé néz majd.

Ha szeretnél a belsejébe némi mintát, tehetsz bele egy  applikált csontocskát. Legegyszerűbb, ha 4 részre hajtasz egy papírt, és rárajzolsz 1/4 csontot. Az applikációt leginkább ferde szálirányban érdemes szabni, mert sokkal szebben formázható, és a minták is szebben mutatnak.

 Ennek leginkább kézi applikációnál van jelentősége, de a last minute jegyében mi géppel fogjuk felvarrni. Ha nagyobb darabokból áll a mintád, egyszerűbb, ha 2 oldalú ragasztófátyollal dolgozol. Ebben az esetben semmi bonyolult nincs benne, hiszen a mintánk teljesen szimmetrikus. Rajzold fel és vágd ki a fóliából, és a textilből is a csontot, majd  vasald fel a textil hátuljára. 

 Figyelem, a papírt még hagyd a fólián!!!!. Ha picit kihűlt, húzd le a hátuljáról a papírt, helyezd el a kosár aljának belső anyagára tetszőlegesen, és nedves ruhán át vasald fel. A gőzölős vasaló nem helyettesíti a nedves ruhát. Sőt, állítsd le a gőzölést. Nálam ez az egy megoldás vált be, hogy tartósan fent maradjon minden vasalós közbélés. Varrd fel a csontot, ekkor fog hozzá az 1 réteg vatelint is. Használhatsz apró cikk-cakk öltést vagy tetszőleges díszítő öltést. Én kis méretű pelenkaöltést szoktam használni. 

 Varrd össze a perem rövid oldalát. 

 Rajzold fel a csontot  tetszőlegesen a kosár aljára, és tűzd meg. Ha van időd és kedved, akár kukacolással is rögzítheted. Ezt szintén a merevség elkerülése miatt nem tettem. Már a kukacoskodást. EZ a kis csontos tűzés is elég,  hogy megakadályozza, hogy folyton elcsússzanak a rétegek. 

Érdemes 4 stratégiai pontot kijelölni mind a perem részen, mind pedig a kosár alján, az illesztés miatt. Ehhez nemes egyszerűséggel 4 részre hajtjuk a darabokat és megjelöljük. A helyére gombostűzzük őket színt színére fordítva, és összevarrjuk. Elképzelhető, hogy itt némi csalásra lesz szükségünk, de vegyük figyelembe az anyagok nyúlékonyságát, és hogy a felső anyagot jobban tolja a gép még akkor is, ha rendelkezik IDT-vel (ami szerintem közel sem hozza azt, amit vártam tőle). Ráncigáljuk, feszegessük nyugodtan a részeket, amíg össze nem passzolnak. 

Az iménti mutatványokat ismételjük meg a kosár belső részével is. Az íveken vagdossuk be óvatosan a varrásráhagyást, hogy szebben kifeküdjön majd. 

Színt színére fordítva gombostűzzük össze a kosár felső peremét. A hátsó részen, lehetőleg ne a középvarrásnál, hagyjuk nyitva egy darabon a kifordításhoz. 

Varrjuk össze a peremet. A kilépő ívét szintén vagdossuk be, a sarkán vágjuk le a ráhagyást. Fordítsuk ki a  tákolmányunkat, jól gyömöszöljünk mindent a helyére, amíg még nyitva van a kifordító nyílás és bele tudunk nyúlkálni. Kézzel, láthatatlan öltéssel zárjuk be a kosarat. Íme a művünk. 

Változat:

Ha igazi kutyusnak készül, érdemes még merevíteni rajta közbéléssel. Esetleg tömőflízzel jó ducira tömni. Ebben az esetben viszont, gombostűzzük egymásra az összes réteget az alap és a perem találkozásánál, és a varrás hornyában varrjuk végig, hogy stabilabb legyen. Kabátflíz helyett használhatunk vékony szivacslapot is, bár ezt nehezebb beszerezni és dolgozni is bonyolultabb vele. Mindenképp készítsünk hozzá egy párnát, ami picivel kisebb, mint maga a kosár. Egyszerűbb tisztán tartani, és puhább is a kutyusnak. 

Lehet ezt még fokozni mindenféle szalaggal, csipkével, de ne feledjük, ez egy praktikus holmi. És nálam csak olyasmi jön be a házba praktikum címszó alatt, ami be tud jutni a mosógépbe.

Kifordítás után a perem szélét meg lehet tűzni keskenyen. De én nem vagyok tűzéspárti, itt meg kifejezetten úgy gondoltam, hogy megtörné azt a finom puhaságot, amit a flízzel sikerült elérnem. 

Igyekeztem elég részletesen, már-már szájbarágósan leírni, hogy kezdők is boldoguljanak vele. Ha valamit mégis kifelejtettem, kérdezzetek bátran.

Saját felhasználásra lementheted, elkészítheted, de kérlek tisztelj meg néhány alap dologgal:

1. Nem kereskedsz vele! Nem szeretném  kézműves portálokon, egyéb helyeken viszontlátni!

2. Ha bármit megosztasz belőle, tedd azt a forrás megjelölésével!

Köszönöm

Blaha Lujza művésznő :-)

        Annyi, de annyi mesélnivalóm lenne már megint, de most szokás szerint nyakamon a karácsony, így röviden  kis nevetnivaló Lillától. Hogy értsétek, egy kis háttér. Bencét szoktuk azzal riogatni, hogy ha nem tanul, az aluljáróban végzi. Ezt szemléletesen le is vezettük, ha nem tanulsz, nem lesz, vagy pocsék munkád lesz stb. stb. Nem kívánok a dologból szociológiai vitát nyitni, hogy nem minden hajléktalan tanulatlan és fordítva, pusztán meg akartuk ijeszteni némileg. Kezünkre játszik, hogy nemigen jár a kölök aluljáróba, így apa elvitte anno egy kis aluljáró túrára, bele  a susnyásba a Nyugati aluljáróba. Éppen volt is valami verekedős történés, és a szokásos mocsok, és hajléktalan áradat. Ezt elsőszülött gyermekem úgy élte meg, mintha a pokolba szállt volna alá, de ugye éppen ez volt a cél.
Tegnap Lilla jön panaszosan mesél az apjának:
- Apa, a Bence 1 hete azzal riogat, hogy ha így folytatom az aluljáróban végzem. De mondtam neki, hogy én nem végezhetem ott, mert én nem is mehetek oda egyedül, mert még kicsi vagyok :-)
Na ezen már jót derültünk, de volt folytatás is.
- Különben is mondtam neki, hogy neki sokkal nagyobb esélye van rá, hogy ott végezze, mert már 2x volt ott :-).

És egy kicsit dicsekednék is. Pindur Mandula= a lyányom, kb. 3/4 éve rockyzni tanul. Mostanában kezdtek el versenyezni. Az előző versenyen 2. helyezést értek el, ma meg 1. lettek. Show mini kategóriában. Sajna ez azzal is járt, hogy egy csoporttal feljebb kerültek, a nagyokhoz. Lilla (még ovis), Regi, és hátul Szandi (ők elsősök).

Kinek mit hoz a Mikulás?

          Ha másnak is olyan ajándékot hoz, mint amit most nekem, akkor bocs, de ott rohadjon meg a Mikulás a hülye szarvasaival együtt.
Reggel szép komótosan autókázok bevásárolni. Egy védett útvonalon. Erre kivág elém egy idióta az egyik kis utcából. Félrehúzom a kormányt, nyakig ér a hó, autó kicsit riszál jobbra, balra, majd annyit látok, hogy jön a fa és egy árok. Még mindig jön. Bejött. Ajtó nem nyílik. Nagy nehezen kimászok. És látom, ahogy a balesetet okozó autó otthagy. Tanú nincs, az ő autóján nincs sérülés. Ennyi. 200.000,-. Nem, nem láttam a rendszámát. Fene tudja, amikor éppen pörögsz egy irányíthatatlan autóban miközben egy fa akar benézni az ablakon, nem az a legnagyobb gondod, hogy leolvasd a rendszámot. Dögöljön meg. Inkább mentem volna neki. Adott volna egy betétlapot és el van intézve. Most  ez lesz a karácsonyi ajándékom. Szép, szép a fatörzs minta, de nekem úgy jobban tetszett. És még pörgés közben is csak az járt az eszemben, hogy Istenem, összetörik a gyönyörű, imádott autóm, és mit fog szólni azuram. Hát nem volt boldog. De legalább nem kiabált. Tudomásul vette, hogy ez van. Aztán kapott egy infarktust, amikor megmondtam neki, mennyibe kerül. Őszintén szólva azt hittem a feléből megvan. Végül már ennek is örültem, mert a gumis műhelyben közölték, hogy ez lesz vagy félmillió. És ott álltam egyedül a szakadó hóban. Ez volt a legrosszabb. Simán otthagyott. Az árokból is egyedül szedtem ki az autót. Egy faszi ott söprögetett, de miután mondtam, hogy nincs semmi bajom, bement a melegbe. Első idegből rendőrt hívtam. Másodikból lemondtam. Mit tehetnének azonkívül, hogy 4 órát váratnak a 0 fokban szakadó hóban? Mit mondhatnék, hogy egy sötétbarna Citroen C5-ös kivágott vagy kicsúszott elém az utcából? És? Még ha ott lakik is. Megkeresik. Barátom, te okoztál egy balesetet, és elmentél. "Én? Biztos, hogy nem, arra se jártam." Ennyi. De valószínűleg nem is ott lakik, különben tudná, hogy annak ellenére, hogy nincs kint tábla, a földút alárendelt egy aszfalthoz képest. Akkor is, ha normál esetben jobbos lenne. Bár a jobbos kereszteződések értelmét sosem értettem. Csak arra jók, hogy folyamatosan balesetet okozzanak. De ez egy hosszú főút, 20 db alárendelt kisutcával. Egyértelműen elsőbbségem volt. Napi szinten járok arra. Csak most otthagytak, összetörve.........

Könyves játék

Ajaj, nagyon link voltam. Most jutott eszembe, hogy jól elfelejtettem válaszolni Ani játékára. Ahogy nézem, magáról a könyves játékról lecsúsztam, de azért megírom, amit  gondolok. 

Olvasás: lételem, mint a levegő. Mindig, mindent olvasok. Még a használati utasításokat is:-). Könyvből is jöhet szinte bármi. Most újabb dolgot fedeztem fel. Hogyan tegyem izgalmasabbá a házimunkát? Tudtok ti vasalás vagy takarítás közben olvasni? Én igen. Hangoskönyv. Jó, jó tudom, nem ugyanaz, de mégis jobb, és hasznosabb,  és mennyivel szórakoztatóbb, mint csak bambulni kifelé a fejemből és azon morfondírozni, mekkora kupac ruha vár még rám. Így meg hajt a történet, és annyira kíváncsi vagyok a  folytatásra, hogy észre sem veszem, és hipp-hopp kész vagyok.

Kortárs magyar irodalom: Schäffer Erzsébet-et Anitól loptam, különben nem jutott volna eszembe, pedig őt olvasgattam anno. Szégyen és gyalázat, ez nem az erős oldalam, de ígérem, rágyúrok a témára. Na jó, a gyerekeim révén még megemlítem Varró Dánielt :-). Ó, és az óhéber dumájáról méltán híres Vavyen Fable.

E-könyv:  Imádom. Zsebemben a könyvtáram. Egyáltalán nem érzem személytelennek, vagy rosszabbnak, mint a papír könyvet. Szeretem, hogy olyan méretben olvasok, ahogy kényelmes. Hogy nem szakad le a karom mondjuk az Anna Karenina alatt sem. Hogy nem kell bőrönddel mennem, ha vinni akarom az olvasnivalómat. Bárhol, bármikor kéznél van, amit keresek. HA egy idézet megtetszik, megjelölöm és kész. Ha keresem, nem kell átlapozzak 400 oldalt, mert tudom hol van, de legalább rá tudok keresni. És nem kell hozzá 3 szobányi könyvespolc. Nem mondom, amikor a gyerekemnek oldalszámban adták meg a Tüskevárból az olvasnivalót, voltam némileg bajban, mert másképp van tördelve. Persze van belőle legalább 2 papír példányunk is, de a fele könyvünk dobozban, a másik fele meg mennyezetig polcon, egymás mögött 2 sorban.

Könyves blogok: Információ. Annyi, annyi új könyv jelenik meg, vagy kerülnek elő régiek, amikről még csak nem is hallottam. Így sosincs gond a mit olvassak kérdéssel, mert biztos, hogy találok valakinél valamit. 

Könyvtár: vessetek meg, de nem szeretem. Lehet, hogy csak a szűz gyűjtőszenvedélyem, de a legtöbb könyv, a tulajdonomban van, amit olvastam, vagy legalábbis a családom tulajdonában. Azért régen nagyon sokat jártam könyvtárba is. De ma már főleg a nyitvatartási idejük miatt nem. A kerületben pl. nincs nyitva hétvégén könyvtár. De emlékszem még, amikor a kolesz könyvtárában betelt a kartonom, annyi könyvet vettem ki. És persze el is olvastam :-)

Ha már könyv és kérdés, kiegészíteném a dolgot. Ti emlékeztek mikorra datálódik a könyvimádatotok kezdete? Bármennyire is próbálom megfejteni, nem rémlik. Csak foszlányok.

Pl. volt egy olyan könyv, hogy Minden napra egy mese. Na az nekem nem volt meg, de csináltam magamnak. ELőszedtem a mesekönyveimet, és a tartalom jegyzékeket beosztottam hónapok és napok szerint. Anyukám örülhetett, amikor meglátta, hogy összefirkáltam :-). Még most is benne vannak a jegyzeteim. És kigondoltam, hogy minden nap mesélek a tesómnak :-). Aztán azt hiszem ez a project elhalt, de a beosztásig, meg néhány meséig eljutottam. 

       Az tuti, hogy a kötelezőket nem szerettem. Illetve azokat a kötelezőket, amik nagyon pasis, csatás, vagy nyomasztó írások voltak. Vért izzadtam az Egri csillagokkal, vagy a Kőszívűvel, az Aranyemberrel. De így járt a Pál utcai fiúk is. Azonban Szabó Magdát faltam. A Születésnap, vagy az Abigél nagy kedvenc volt. De akkor sem emlékszem a pillanatra, amikor magamtól, a saját örömömre a kezembe vettem egy regényt. Talán csak láttam, hogy anyukám ágya mellett mindig van egy könyv. És minden este olvas. Aztán elkezdtem böngészni a polcokat. Először meglepett, hogy mennyi betű, sehol egy kép :-). Végül beleakadtam a Vadölőbe. Talán ekkor kezdődött.  Máig emlékszem, ahogy egy nyári szünetben, ültem a 45 fokos tetőtéri szobámban, és akkor már a Nagy Medve fiait olvastam. És közben olvadt mogyorókrémet kanalazgattam. Tudjátok, volt az a mókuskáimos. És az összes zsebpénzemet arra költöttem. Persze nem mertem megmondani, és az üres dobozokat feldobáltam a szekrény tetejére. És egyszer anya megtalálta, és elkobozta a készleteimet:-). 6 forint 50 fillér volt egy dobozzal :-). És gyorsan fogyott, mert Tokei Ihto lenyűgözött. Kicsit talán bele is szerettem, és nagyon szomorú voltam, amikor úgy tűnt, meghalt. És máig emlékszem, amikor az unokatesóméknál voltunk, és a nagynénémnek meséltem, és egyszer csak közölte, hogy neki bizony megvan a második része, a Tokei Ihto visszatér. Azt a boldogságot:-). És képzeljétek, kölcsönadta. 

De még emlékszem a pöttyös Titkos kertre, vagy a Mi szemüvegesekre. Az enyém hibás volt. Hiányzott belőle vagy 40 oldal, illetve 40 2x volt benne. Sosem tudtam meg mi a vége:-). De azért nem hagytam ki a Pinknik könyveket sem. Emlékeztek Adrien Mole-ra? Még ennél is jobban szerettem a Hazudozót. 

És talán 6. vagy 7-es voltam, amikor totál idiótának néztek az osztálytársaim, amikor még a  fogalmazást is az akkor Lowoodi árva-ként futó Jane Eyre-ről írtam. És gúnyolódtak, hogy jaj,már megint az a lelencgyerek. Ezt talán egyik karácsonyra kaptam. De már nem emlékszem, hogy a keresztanyámtól, vagy a szüleimtől. De sok ilyen kedves könyvem van. Egyszer apukám talált valahol egy George Sand könyvet, A kis Fadette-et. Bár ez nem tetszett annyira :-). De elolvastam. És még mindig általánosba jártam, amikor elkezdtem Tarzan könyveket olvasni :-). Persze fejben Tarzan csakis Johnny Weissmüller lehetett. Azóta is selejtes minden Tarzan film :-). 

          Középiskolás koromra már eldőlt, hogy végleg megfertőződtem az olvasás szeretetével. És akkor már az össze kötelezőt elolvastam. Igaz, az osztályfőnököm, aki a magyartanárunk is volt, vért izzadt velem, mert rettenetesen kekec voltam. És néha még szándékosan értetlenkedtem is. Arra tisztán emlékszem, hogy Kaffka Átváltozása annyira a bögyömben volt, hogy 1 teljes órán át kötözködtem vele. Mert nem akartam megérteni, hogy ha olyan nagy bogár, hogy eléri a kilincset, hogy fér be a kanapé alá :-). A végén azt hiszem egy azért-tal vagy csak-kal zártuk le a vitát:-). De gyakran belementem olyan diskurzusokba is, hogy honnan tudják egy verselemzésnél biztosan, hogy mire gondolt a szerző? És ki dönti el egy akármilyen művészeti alkotásról, hogy giccs vagy sem? És ha nekem tetszik?  Végül abban maradtam magammal, hogy a macska gombolyaggal, minden körülmények között giccs, akárki festette is :-). És ez a meghatározás szinte a mai napig megmaradt az én szememben. Ami nekem tetszik, az művészet:-). Bocs Gogol és Kaffka, így jártatok :-). 

Nagyon szívesen veszem, ha ti is elmondjátok a mikor és hogyant. EMővel ma már úgyis nosztalgiáztunk egyet, amolyan emlékszel típusú csevegésben. Mondta is, hogy lassan elindul a járókeretéért, én meg kontráztam rá, hogy  hozom a rózsás urnámat, amit SZentKati szerint már biztos megvettem :-). Úgyhogy nosztalgiázzunk könyvekről. Akár itt megjegyzésben, vagy a blogotokon, csak dobjatok egy linket, hogy hol találom:-)