Mire jó a kötésjelölő?

Logikus, kötéskor a kötőtűre húzva megjelölni a kör kezdetét, vagy a fogyasztások, szaporítások helyét. Tök kommersz. De mire jó még? Egy jó kis barátnős időtöltésre. Hónapokkal ezelőtt megbeszéltük Timivel, hogy átjön és csinálok neki kötésjelölőket, mert ő is abba az ominózus cérnakarikás bagázsba tartozik. Sosem jött össze. Család, gyerek, pelenka stb. Na de most. Megfogadtam, a héten minden körülmények között mi az operában leszünk Caparettit hallgatunk kötésjelölőzünk. 

Jól megtárgyaltuk a világ dolgait, megállapítottuk, hogy még mindig nincs nálunk a bölcsek köve, úgyhogy inkább csináljuk, amihez értünk a színes kövekkel. Mivel nem tudott választani, így mindkét színből kapott párat, finom kis kristályokból persze. 2 db nincs a képen, valahogy lemaradt. Azon nagyobb karika van, hogy a mostani kötésére, 6-os tűre is passzoljon.

Mondtam már, mennyire imádom csinálni ezeket a kis biszbaszokat? Annyira kis finomak. Úgy megtetszett, nekem is kell. Nem mintha nem lenne, úgy 20-25 db kötésjelölőm, de sose tudni, hátha kell.

Aztán addig nézegettem az egyik régi garnitúrát, pontosabban csak 3 darabját, mert kettőt elvarázsoltam valahová hogy rájöttem, tudok ennél már szebbet is. 

Szétszedtem, és játszottam velük pár percet. Szeretem ezeket a roppantott kristályokat. Egy hátránya van, nem célszerű leejteni, mert törik. Egy karkötőben jól eltörtem, ráadásul nincs is belőle több abban a színben. 

A fotók elég gyengécskék, mert Timi rohant és nem akartam húzni az időt, így a fűzőalátéten klikkeltem párat. A 4. a kakukktojás, mert minden garnitúrába kell egy :-).

Ahová lépek, gyöngy terem

Azt vallom, hogy alkotni csak jó eszközökkel, jó alapanyaggal lehet, sőt nem is érdemes mással. De mennyivel szívderítőbb, ha nem csak jó, hanem szép is. Pár éve már csináltam kötésjelölőket. Nagyon szeretem ezeket az apró szépségeket. Egészen más érzés ilyen kis csecsebecsékkel dolgozni, mint mondjuk egy befőttesgumit, vagy cérnahurkot akasztani a tűre. De úrinőnek ugye születni kell, Swarovskival kötünk J. 

Az úgy volt, hogy rockycipő kellett Lillának. Bementünk a Taylorba. Mit ad Isten, teli van minden Swarovskival. Mit tehetek én arról, hogy bármerre megyek, mindenhol gyöngyökbe botlom? Valami furcsa véletlen folytán, éppen öt pillangót vettem. Tényleg nem volt szándékos. De így egyértelmű volt, hogy kötésjelölők akarnak lenni.

Általában 5 darabot teszek egy szettbe, és legtöbbször az egyik eltér a többitől. Azon megfontolásból, hogy ha több dolgot kell jelölni, akkor pl. körkötésnél meg lehessen különböztetni, hogy melyik a kör kezdőpontja, és mi az, ami egyéb jelölő. Ez a modell 5-ös tűméretig jó. Biztonsági hurkot kapott, mert egy finom, vékony szerelőpálcára fűztem, így tuti nem hajlik ki. És szebben is mutat. 2 méretben szokott készülni, vagy akár háromban is, a kötőtű vastagságának megfelelően. 

Furfa arfú firke afaf kafa

Kicsi uncsimnak (unokahúgom), Dorkának akartam horgolni egy tenterongyit. 

Megküzdöttem ezzel a tollassal, szó, mi szó. A fonalválasztás sem volt egyszerű. Pamut kell, vagy olyasmi, ami nem szöszöl, akkor sem, ha nyalogatják. A színe pedig legyen hápisárga. Nem napsárga, nem vaniliasárga, nem citromsárga, hanem pelyhes kiskacsasárga.

Megvettem a mintát is, kezdjük! Aha, sokkal vastagabb tűre írták. Sosem horgoltam még amigurumit. Kifaggattam Krisztit, mik a műhelytitkok. Nem mondok sokat, ha azt mondom, legalább 30x bontottam le a fejét. 

Különböző leírásokkal próbáltam, egy szállal, két szállal, 4 féle tűvel. Persze olyan tűm pont nem volt, ami kellett volna. Azt figyeltem meg, hogy mindig az a méretű ruha, cipő, horgolótű nincs a bótban’, ami nekem kell. Minden másból ezrével. Azért Viki kisegített, nála vettem egy 3,5-es Tulip tűt.

Kész a feje. Kínlódtam vele horgolás közben is. 

Majd eltört a csuklóm, és a tű is, mert azt mondták, szorosan kell.  Basszus, ez olyan kemény tömés nélkül is, hogy földhöz vágom és elpattan a járólap. Félretettem, jöhet a rongyi rész. Azzal nem volt gond. De milyen jó, hogy végül olyan fonalat választottam, ami vékony. Alize Diva Baby-ből horgoltam. 2 szállal a figura részeket, és egy szállal a rongyit. 2 szállal nagyon nehéz és bumfordi lett volna ez a finom kis minta. Megint félretettem. 

Keresztelőre ugyan nem készült el, de egy héttel később már mindenképp oda akartam adni a kis manónak, úgyhogy tegnap nekiültem. És láss csodát, simán ment a szárnya. Na jó, újrahorgolom a fejét is, századszor. 

Újra bebizonyosodott, hogy ha elakadok, csak kicsit hagyni kell a problémát, meg fog oldódni. Várakozáson felül cuki lett. Igaz, picit látszik a tömőanyag közelről, de nem vészes. Majd lesz fotó a kis gazdájával is, csak már nagyon nyűgös volt, szegény, nem akartam még ezzel is nyúzni.

Dogfüggő

Először is szögezzük le, hogy anyu nem egy fotózseni. Minden másról később.

Beteg voltam. Nagyon beteg. A fél világ engem vizsgált. Az lett a vége, hogy jól betojattam mindenkit és nem derült ki mi bajom volt. Kórházban is voltam. De ugye úrnak születni kell…

...így. 

Anyának félig elüszkösödött mindkét lába+a gerince, mert cca 5 órán át ült a földön terpeszben, miközben én kényelmesen szundikáltam az infúzióval, leginkább az ölében, bár itt pont nem. Hazavittek. Másnap anya odaadott a pasiknak, akik a kórházban felejtettek. Sose megyek velük többet sehova.Tökre paráztam, hogy itt dogkereskedelem zajlik és nem látom többet az anyut. De szerencsére anyu dogfüggő ( nem csak német, hanem minden más dog is), így csak egy éjszakát, meg egy napot kellett egyedül lennem a kórházban, aztán gyorsan hazavitt. Léna is meglátogatott, megsétáltatott, aki a futrinkás pótmamám. A népszerűség átka, mindenki értem aggódott.

Azért kellett kórházba mennem, hogy anyunak végre legyen ideje befejezni a pulcsimat, amíg mellettem üldögél. De ezt nem mondtam meg neki. 

A fonalat is én választottam, ahogyan azt a mellékelt ábra mutatja. 

Vagyis az érdem oroszlánrésze az enyém, mert a színharmónia a lényeg, ugyebár.

Sheldon(ka)

PULCSI 

(nem Piszkos Pulcsi, ami Brandon lánykori neve volt)

Sheldon(ka) fázós. Nagyon fázós. Egészen finom, vékony, puha szőre van, mint egy plüsskutyának. Próbáltam kész kabátokat, pulcsikat keresni, de a köztudatban a vizsla már XL, vagy XXL méretű. Csináltatni ugyan lehet egy szekérderéknyi aranyért dog méretet is, de nem lenne túl rentábilis, mert a kis zsiráfom még növésben és hízásban van. Gyanús volt a keresgélés elején, hogy kötni fogok. Szürke-narancs, nem kérdés. 1600 éve vettem a Rikker fonóból egy vastag, 2 ágú szürke gyapjút, amihez sosem találtam megfelelő alanyt. Ugyanis nem túl puha fonal. Ellenben a sarki telet is túl lehet élni egy ilyen pulcsiban. Szerényen, 45 deka fonal ment bele, ahogy az egy nagyfiúhoz illik.

Kell egy minta. Ugyanaz a problémakör, mindenki azt gondolja, csak a kicsi kutyák fáznak. Aztán belefutottam egy greyhound, azaz agaraknak való pulcsiba. Még ez sem az a méret, mert egy dognak egészen más a testfelépítése, de alapnak jó lesz. Mázlim volt, a kötéspróbám pont 2 szemmel volt kevesebb /10 centi, így a legnagyobb méret elvben jó. 80%-ban a gyakorlatban is. Nem mindenhol egyértelmű a minta, viszont elég profi a tervezés.

Kb. 12 éves korom óta kötök, de mindig lehet tanulni, fejlődni. Egy számomra új, rugalmas felszedést választottam. 

Az egyszerűség kedvéért hosszú damillal, Magic loop technikával kötöttem a körben kötős részeket. Így nem kellett mindig hosszabb tűre szedni, bármikor könnyen lehetett próbálni. Nagyon sok video van a témában a youtube-on, de nekem Ági leírása a legegyszerűbb.

A short rows technika ugyan már nem újdonság, de hátha valakinek igen.

Többször próbáltam rá közben, akkor tökéletesnek tűnt, de azért akad, amin változtatnék. A gomb helyett egész biztos, hogy cipzárt teszek rá, látszik is az oldalán, hogy nem elég stabil.

Tettem egy nyílást a nyakára, ahol a nyakörv fém karikája ki tud bújni, így rá lehet csatolni normálisan a pórázt. Ez is picit lejjebb csúszott, mint kellene, de azért még használható. A haspanel is feljebb kerülne, közelebb a hónaljhoz. Ez volt a legcsalókább, próbánál teljesen úgy tűnt, hogy túl közel is van. A dog egy mélymellkasú, robosztusabb kutya, mint az agár, ezért kell picit átformálni. Ennek ellenére meglepően jól sikerült a tesztdarab. 

Sheldon imádja, remélem akkor sem szereli le magáról, ha hosszabb időt tölt benne egyedül. Azért kerestem ilyen fazont, hogy minél kevesebbet kelljen őt gyömöszölni öltöztetésnél, de gyönyörűen hagyja, hogy nyúzzam. Lehet, hogy Bella is kap majd egyet, bár ő közel sem ilyen fázós, de neki is elég rövid a szőre. Ráadásul kinti-benti kutyák, így nem növesztenek téli bundát, mert nincs rá szükségük. A szép szürke lány ugyan elkezdett átöltözni egy új szürke ruhába, a hidegre való tekintettel. El is veszíti itt-ott minden alkatrészét. Cserébe viszont az év többi részében egyáltalán nem hullik a szőre.

Őlordsága, Sheldon(ka) of Lakli

Sziasztok!

Sheldon vagyok. Asszem’. Vagyis ezt mondták. Na jó, már annyit mondják, hogy tuti valami ilyesmi lehet. Mondják Sheldon, oda kell menni puncsolni. Először azt hittem UramJézusnak hívnak, mert azt is sokszor hallottam, hogy UramJézus, mekkora kutya! 

Pedig még kicsi vagyok, nőni is fogok. Azt is mondják, hogy valami Nagy Fehér küldött. És pont olyan kis pancser vagyok, mint ő volt. Bár ez nem tudom mit jelent.

Szombaton költöztem ide. Tulajdonképpen egész jó. A menüvel elégedett vagyok. Volt benne valami „furfa arfú firke”, vagyis furcsa arcú csirke. Állítólag kacsa. Meg boci. De ezt nem értem egészen, mert anya bocikámnak is szokott hívni. Még jó leszek egy kicsit, nehogy én is a tányérban végezzem.

Van anya, meg apa, meg 2 kissrác. És van egy szőrös is, aki a szuperalfa. Bazira fent hordja az orrát. Hozzám se szól. Van egy sárkány is, akinek olyan a huzata mint nekem. Bella. De a sárkány jobban illik rá. Párszor el akart verni, de anya rákiabált. Aztán egyszer el akart verni, gondoltam kipróbálom milyen, ha én verem el. Azóta békén hagy és nem is sárkány. Vannak még valami kis szőrös izék is, szerintem vacsora, de anya szerint nem.

Csomó mindent megtanultam pl. azt, hogy nem mehetek be a hálószobákba, mert apa szerint akkora vagyok, hogy a reptérre járok megfordulni. Azt is tudom, hogy ha kinyílik valami kütyü a konyhában, és a sárkány odaszalad, akkor ott el lehet csípni néhány nyalintást a piszkos tányérról. Anya szerint nem szabad. De ez hülyeség. Azt is tudom, hogy bent pisilni sokkal jobb, mint kint az esőben. Csak először meg kell várni, hogy reggel anya jól megdicsérjen, hogy ügyesen nem pisiltem be. Utána már nem olyan éber. Azért persze próbálkozik, hogy kitegyen az udvarra, de nem megyek. Úgyhogy apukám szerint anyukám megszívta. Mert van az A csapat, aki az anyu és Sheldonka, és aki mellől Sheldonka, vagyis én, nem hajlandó elmozdulni fél centit se; szóval az A csapat, kint sétál a tökig érő sárban és várja, hogy Sheldonka pisiljen, (megjegyzem pisiljen a franc, befagy a fütyim), és van a B csapat, vagyis az apu, aki meleg kakaót szürcsölgetve várja, amíg anyu szarrá ázva visszaér. Sheldonka már sokkal előbb visszaér, ugyanis több esze van, mert csak a terasz széléig megy.

Azt is tudom, (Róma üzente), hogy anyu papucsát el kell vinni, mert azt már megszokta és hiányolná. De én egy fejlesztett modell vagyok, mert nem eszem meg, csak eldugom. 2 napja nem találják J.

Továbbá, a kanapé jó dolog, a kutyakosár meg hülyeség.

Apu azt mondta gyáva vagyok, de anyu szerint csak mérsékelten bátor. Amúgy nem is, mert este mindig látom az ajtónál, meg ablaknál, hogy kintről néz be egy másik kutya. Olyan, mint én. Jól megugatom. Mit nézelődik ez itt nekem! Szerintem anyu elfogult. Egyszerűen imád. Akkor sem veszekedett, amikor hajnali kettőig puffogtam a kanapén, mert egyedül kellett aludnom. 10x kijött, megsimogatta a krumpli fejemet, amíg elaludtam. De kettőkor már nem bírtam ébren maradni simiért sem. A bepisilést úgy értékelte, hogy legalább minden nap fel van mosva. Többször is. Ha így örül neki, lehet hagyom még, hogy felmosson úgy kétszázszor. Na jó, ma tök rendes voltam. Semmi pisi. Egyébként meg apu is imád, de kicsit félek a nagydarab paliktól. És különben is mindig azt ígéri, hogy megcibál. Azért lehet egyszer kipróbálom, mert anyu azt mondta, a cibálás jó játék.

Voltam sétálni. Anya szerint a láb mellett követés már 10 pontos. Azt hiszi okos vagyok, pedig csak be voltam tojva. Ezt a mutatványt otthon is tudom.

A bátorságra visszatérve. Én bentről őrzök. Én vagyok a meglepetés. Ha esetleg az ősellenség, a postás, valami csoda folytán élve átjutna a sárkányon, meg a szuperalfán, majd én elintézem.

A szomszéd bácsi azt mondta, gyönyörű vagyok. Szerintem is. És rendes is vagyok. Semmi rosszaságot se csinálok. Még. Először be kell épülnöm.

Pacsi (ezt még nem tudom, de a sárkánynak bejött)

Sheldon(ka)

Ruby és tila

Régóta nézegettem ezt a karkötőt, de nem találtam a mintáját annak ellenére, hogy free volt valaha. 

Mit ad Isten, pont előkerült a „kötelezőn választhatók” között, mintástól. Nagyon lassan haladtam idő és erő hiányában. Sötét van és szürke’. Olyankor nem szeretek fűzni, de ez a jó kis piros, jól esett. 

Fene tudja, hol bújt meg ez a ruby, mert előző nap már kotorásztam az ásványok között és nem találtam megfelelőt. Erre másnap ott volt ez. Tökéletesnek ítéltem.

Az eredetihez hasonló színeket választottam, mert így tetszett meg. 

Ilyenkor rögtön van ezer ötletem, hogy milyen színben kellene még kipróbálni, végül lebeszélem magam róla, mert annyi más van, ami még tetszik, minek legyen több majdnem egyforma? Az egyik úgyis mostoha lesz, mert valamelyik mindig jobban tetszik. Így ő lett az egyetlen. 

Az a terv, hogy fűzök egy gyűrűt is hozzá, annyira adja magát. 

Meg akkor már lehet, hogy egy fülbevalót is. de akkor már kellene egy lánc is, csak az egyensúly miatt, akkor viszont kevés lesz a tila és nem tehetem be a lábamat gyöngyös boltba, mert tuti otthagyom a kosztpénzt. Fogadalmat tettem. Abból főzök, vagyis fűzök, ami van. Csak az a csúnya Ebay ne lenne…

Ásványos

    Enyhe nyomásra, de előkerültek ismét a gyöngyök. Nagyjából semmit sem alkottam hónapok óta. Annyi rohannivalóm volt, hogy este már csak néztem ki a fejemből. De van egy gyöngyös csoport, ahol havi egy akármit teljesíteni kell a listáról, különben repülsz. Maradni szerettem volna, így a gyűrűt választottam. 

Határozottan jól esett újra fűzni. Úgy tűnik, nem tudok elszakadni a zöld-bronz kombinációtól, már meg sem lepett, hogy így állt össze. Igaz, behatárolta a nagy gyöngy mérete, amiből 3 féle volt itthon, vagy fehér tekla, de ásványt szerettem volna használni. Kettőből gyűrű lett. A zöld krizokolla és sárkányahát, a tavaszias pedig ruby és watermelon turmalin. 

Mivel a csehek még mindig nem tanultak meg egyforma méretű gyöngyöt csinálni, nekem ismét sokszor kellett bontanom, mire tetszett az eredmény. Általában japán gyönggyel fűzök, de nagyon kicsi a választék itthon a 6/0 méretű japánból, így kénytelen voltam a csehekkel megbarátkozni. 

A Nagy Fehér elment…

Nem, nem és nem. Nem írhatok erről. Arról kellene írnom, hogy milyen volt a suli Bellával, ehelyett arról fogok, hogy az én Gyöngyvirágom, a legcsodálatosabb fehér corso a világon, ma elment. Ürességet hagyott, tehetetlen dühöt és könnyeket.

Édes, Csillagom!

Ezt egyszerűen nem hiszem el. A kutyák végelgyengülésben halnak meg, és nem 5 évesen. Nincs igazság, hogy menned kellett. Nincs igazság, amiért ilyen hirtelen. Fel sem készülhettem rá. Ha beviszem a rendelőbe a kutyámat, mert bágyadt, nem mondhatjátok nekem, hogy döntenem kell. Nem hozhatok ilyen döntést. Hogy mondhatnám neked, hogy elengedlek? Hiszen azzal jöttünk be, hogy bágyadt vagy. Gondoltam, csak a szokásos évi életmentő ileus műtét, pikk-pakk túlleszünk rajta. Mert te harcos vagy. Mert ha neked azt mondják, 50%, hogy túléled a műtétet, akkor azt nyugodtan vehetjük száznak. Ha azt mondják, ilyet egy életben egyszer lehet túlélni, akkor te azért is simán túlélsz még egyet. Folyamatosan azt éreztem, el akarnak venni tőlem az égiek, de sosem adtam fel. 

Mindig harcoltunk. Együtt. Érted. Értem. Mindig vigyáztál rám. Akkor is, amikor egyedül voltam. Akkor is, amikor futni mentem, te kirángattad az utánam ólálkodó palit a bokorból, és vonszoltál haza, hogy biztonságban legyek. Melletted nyugodtan aludhattam. Tudtam, hogy nem eshet bajom. És igen, tudom ám, hogy azért voltál folyton a nyomomban, hogy vigyázz rám, nehogy elvigyenek a rókák. Jó munkát végeztél Gyöngyvirágom, sosem vittek el. Mert szerelem volt a miénk első látásra. Mert tudtam, hogy haza akarlak vinni. Mert kell nekem egy corso. Egy fehér corso, ami nincs is. És nem érdekelt, hogy csúnyán áll a lábad. Nem érdekelt, hogy kajla a mozgásod. Nem érdekelt, hogy megetted 600 pár cipőmet+ a fél házat. Akkor is imádtalak minden percben. 

Miattad lettem a corsok bolondja. Miattad lettem valódi kutyabolond. Te voltál az első hatalmas kutyám, amilyenre mindig is vágytam. És most azt mondják döntenem kell, mert szenvedsz. De én erre még nem állok készen. Nem érdekel az UH, a vizsgálatok, nem és nem. Hazajössz velem. A saját szememmel kell látnom, hogy nincs más lehetőség. És minden orvosi tanács ellenére hazahoztalak. Időre volt szükségem, Bogaram. Ugye megérted? Megágyaztam a padlón, hogy összebújhassunk. Hogy egész éjjel simogassalak. És imádkoztam, hogy felébredjek egy olyan életben, ahol egészséges vagy. Aztán imádkoztam, hogy éld meg a reggelt és ne legyél olyan rosszul, ahogyan jósolták. És te szót fogadtál, mint mindig. Békésen szundikáltál a karjaimban. De a föntiek ezúttal erősebbek voltak nálunk. Mindig elfogadtam, amit rám mértek. Mindig elfogadtam, hogy az én fejlődésemet szolgálja. De ez miért kellett? Ez kinek jó? Miért jó ez nekem? Miért kellett azt hallanom, hogy nincs segítség? Miért kellett döntenem?

Reggel megittuk az utolsó közös kávénkat…és elengedtelek. De a kétség örökre velem marad. Ahogyan te is, gyönyörű, nagy, fehér, „fiam”.

Jó utat, Bársonyfülűm! Minden este várni foglak, hogy az ölembe feküdj és megsimogassam a nagy buci fejedet. Ugye eljössz? Keresd meg Zsófikát!

Puszi,

Anya

Innen szép nyerni

Évekkel ezelőtti terv, tavaly nyári kezdés, idei befejezés. Szép. Semmi újdonság nincs abban, hogy a minta egyméretes, valamint a kötéspróbámnak köze nem volt az eredetihez. 

A minta természetesen kőbe vésett, az egész háta teliben lerajzolva. Na ezen módosíts, ha tudsz. Aprócska mellékzönge, hogy a minta hibás, természetesen a piros részben, ami amúgy is a legodafigyelősebb. Úgyhogy megint maradt a „kiszaszerolom a logikáját és megyek a saját fejem után” módszer.

Mivel a háta már tavaly készült, így az azóta felszedett tudományomat nem tudtam érvényesíteni. Ma már egészen másképp csinálnám.

Soha ne linkeljétek el az adott mintával a kötéspróbát, természetesen mosva, blokkolva. Az Alize Diva különösen hajlamos egészen más képet mutatni natúrban, mint blokkolás után. Súlyos fonal, húzza az egészet. Ennek megfelelően kicsit nagynak érzem a végeredményt, de ezt még lebontani is akkora szívás lenne, hogy inkább megszokom így. Ismét bizonyságot nyert, hogy bármit mond a matek, kösd egy mérettel kisebbre, mint amekkorát elsőre gondolnál.

Nem volt egyszerű átmatekozni a mintát más méretre és kötéspróbára, hogy tuti találkozzon középen. Igazság szerint, jobban tetszik így, mint amiket a ravon láttam vastagabb fonalakból. Több minta került bele, szerintem finomabb így a végeredmény.

Életemben először kötöttem rövidített soros sálgallért. 

Át kellett számolnom az egészet, mert legalább 50 szemmel többem volt, mint a leírásban. Bontottam is vagy 2x. Ahogy a leláncolást is, mert egy közepesen rugalmassal láncoltam le, de nem volt elég, mert húzott az egész, így végül a kendőknél is használt extra rugalmas leláncolás lett a megoldás, ami szerintem szép lett. German short row technikát használtam a mintában írt wrap & turn helyett, szerintem szebb, kevésbé látszik a fordulási pont és egyszerűbb is.

Ha most kezdenék hozzá…..Körben kötném. Akkor is, ha sokkal nehezebb lenne, több dologra kellene figyelni+ lógna belőle 1000 szál. Tennék bele oldalszűkítőt és valószínűleg oldalsó mellszűkítőt is. A függőlegeset nehéz lenne elrejteni ennyi mintában.

Azért nem lett olyan rossz. 

Kék és citromsárga

Ígértem, hogy jönnek még titkosak.

Lilla ötödikes lesz, elköszön az alsós tanító néniktől. Mariann néni nem volt kérdés. Szinte biztos voltam benne, hogy türkiz. 

És abban is biztos voltam, hogy még egy Kutas-Keresztes Ági kendő lesz, mégpedig az Amaryllis. Engem sokkal inkább fuksziára emlékeztet ez a minta. 

Magamnak már kötöttem egyet más színben és nagyon szeretem hordani is készíteni is. A fonalat már korábban kigondoltam. Fibra Natura Cotton True Sport típusú vékony pamutot választottam, elsősorban a színe miatt. Nagyon finom, puha fonal, a blokkolást jól tartja. Azért biztos, ami biztos, meggőzöltem. Tettem bele néhány gyöngyöt, de épp csak egy hajszálnyi csillogást akartam, így türkiz lett a gyöngy is. 

A bogyót másképp csináltam, mert nem tetszett az eredeti. Nekem a horgolótűvel készített bogyó vált be legjobban.

És itt jön a bonyodalom, mert bonyodalomnak mindig kell lennie.

Fogalmam sem volt, hogy Zsófi néni milyen színt szeret. Legtöbbször természetes anyagú és egyszerű vonalvezetésű ruhákat láttam rajta, nem túl színeseket. Lilla kiderítette, hogy sárga. Na de milyen sárga? Egy kendő azért nem pici, ezért úgy döntöttem, nem csinálok szegényből kanárit, így egy finom, átmenetes, halványabb sárgát választottam, ami illik a sötét hajához. 

Szintén tiszta pamut fonal, Lana Gatto Ninfea. Picit keményebb, mint a Fibra Natura, de még mindig kellemesen puha és szép a fénye. 3 volt összesen a bótba’, fejben eldöntöttem, hogy a Blé művésznevű kendőt fogom kötni, ami kicsit sportos, kicsit csipkés. Régi vágyam volt ez a kendő.

Szombaton elkezdtem. Már az elején sem voltam kibékülve vele. A minta nélkülöz minden logikát, legalábbis kezdetben. És még hibás is. Felmentem a tervező oldalára, hátha kiadott javítást. Nem adott ki, ellenben mindenki dicsérgette. Klassz. Ez akkor is hibás. A matek az matek. Az már csak apró nehezítés volt, hogy a fő minta ábrája olyan apró volt, hogy inkább átrajzoltam kézzel. Megvágva, nagyítva egyszerűen szétesett olvashatatlanra. Szombattól kötögettem lelkesen, hétfőn hajnali 4-ig, kedden délelőtt, majd délben úgy döntöttem, nem tetszik. A minta agyonverte a fonalat, a fonal a mintát és még púpos is a közepe és sok sok sok, úgy ahogy van. Nincs benne semmi finomság. Vesznie kell. Oké, van 2 napom. És Áginak meg még egy mintája ebben az e-bookban, ami éppen megfelel mindenféle kritériumnak. Azért megnéztem még másik 20-at is, hátha más véleményen leszek. De nem. A LilyMagnolia könnyed, nem túl csipkés és jól áll neki az átmenetes fonal. 

Az első öltéseknél megszűnt az a nyugtalanság, ami a Blé-nél végig bennem volt. Ez az! Nagyon szerettem kötni, bár mégsem volt annyira haladós, mint azt elsőre gondoltam. Lehet, hogy a fonal sem lesz elég….és a Gombolydában sincs. Ha lenne, se lenne időm bemenni érte. Csütörtök dél van, este át kell adni, és még mindig hátravan 15 nagyon hosszú sor. M-es méretet kötöttem, de az S-es csipkével, így elég lett a fonal is. Úgy látszik a Gondviselés intézte így, mert bevallom jobban tetszik, mint szélesebb szegéllyel, amivel valószínűleg kötöttem volna, ha több fonalam van. 3 gombócot majdnem teljesen megevett.

1,5 óra múlva oda kell adnom és most esett le a tűről. A pamut frissen kötve kócos. Muszáj átöblíteni, blokkolni. Gyors áztatás, kapott egy centrifugát mosózsákban, kicipeltem az ágytakarókat a teraszra az asztalra, rátűztem, hogy a friss levegőn gyorsabban száradjon. 

Közben vasalgattam, de csak óvatosan, ne lapítsam szét a mintát. Oké, hajszárító. Végül felváltva, hárman szárítottuk, közben rohangásztam a gyerekek között, hogy mit vegyenek fel, hajfonás stb. Oké, apa vidd el őket, majd utánuk viszem az ajándékot. De kész lett. Frissen mosva, blokkolva, mindkét kendő időben odaért. Hú! 

Batman return

Nem tűntem el, csak kicsit húzós volt ez a pár hét. Mindkét gyerek fél lábbal innen, másik féllel túl van. Így nagyjából a ballagásszervezésé, szülői értekezleteké és a sütésé volt a főszerep. És ha még a kutyagyereket is beleveszem, ő is befejezte az alapfokú sulit és kezdi a közepet. Még egy kis rocky gála, meg fellépés, barátnős szülinap is beficcent. Mintegy ezek megkoronázásaként volt egy retrográd Merkúr (barátaim szerint retardált elkúr) bolygóállásunk is, ami nem különösebben kedvez a szerveznivalóknak. Ami lehet elveszik, elkeveredik, elromlik, félreértődik, elfelejtődik. Szokás szerint engem jól megnyomott. Olyannyira, hogy jelentkeztem egy tanfolyamra, aminek elfelejtettem befizetni a díját. Vagyis ez így, ebben a formában nem igaz, azt is elfelejtettem, hogy jelentkeztem a tanfolyamra. A hab a tortán az volt, amikor felkenődtem az  asztrosuli ajtajára egyik vasárnap, mert rosszul írtam be az időpontot a naptárba. Tekintve, hogy minden ősszel előre beírom az egész évet, feltételezem, hogy az előző retrográd Merkúr-nál sikerült rosszul rögzítenem, mert éppen akkor is volt egy. Sorolhatnám a mindenféle bakikat, de egy hét is kevés lenne hozzá.

Azért is hallgattam, - és még fogok is kicsit - mert titkos ajándékok készültek(nek). Az elsőt már mutathatom.

Bence osztályfőnökének, búcsúajándéka (értsd: viszonylag ép elmével elviselte a gyereket 4 évig J) egy kötött kendő, azaz családi nevén Batman. Kigombostűzve az ágy közepére, tényleg olyan J.  Ani néni nem kimondottan az az ékszeres típus, viszont hűvös mindig lesz, gondoltam. Ráuszítottam a srácot, hogy derítse ki a kedvenc színét. Őszi színek volt a titkos info. 

Az elképzelés és a valóság mindig más, de abból „főzünk”, amink van. Kaja alapanyagért nem vagyok hajlandó kilépni a kerületből se, de fonalért, gyöngyért, képes vagyok elzarándokolni egy szomszédos országba is, akár gyalog, mezítláb. Végül egy Alize Diva Batik fonalban találtam meg nagyjából az elképzelésemet.

Oké, akkor már csak minta kell. Ani néni nem az a csipkés típus. Egyértelmű volt, hogy valami sportosabb megoldást kell keresnem. Először egy sajátos formájú sálat néztem ki, de sajnos ez a fonal nem igazán adta ki a mintát. Ekkor ugrott be Kutas Keresztes Ági Gingerbread kendője, ami régóta szívem csücske. A színátmenetes fonalakhoz nem könnyű mintát találni, de a csavarás többnyire mutatós belőle. 

A végeredmény felülmúlta az elképzeléseimet, szerintem nagyon szép lett. Elég munkás darab, lassan is haladtam az időhiány miatt, de nagyon szerettem. Ági mintái hihetetlenül egyszerűek, logikusak, jól érthetőek. Bár minden  leírás ilyen lenne! Divát blokkolni nem egyszerű mutatvány, ugyanis a sima, nedves kifeszítést nem tartja meg. Őt le kell hengerelni, azaz vasalni. 

Attól tartottam, hogy a vasaló kilapítja a szép, domború csavarásaimat. Végül Viki adta az ötletet, hogy gőzöljem át, de ne érjen hozzá a vasaló. Ez bevált. Így lett őszi is, sportos is, könnyű is. Télen melegít, de egy nyári estén is bele lehet burkolózni a hűvös, mikroszálas fonal miatt.