Virágbigyók

Ez az az ominózus bogyó, amit feltétlenül a sok teendő mellett meg kellett tanulnom. Nagyon tetszett Andi lánca, így első körben hasonló tavaszi, pasztell árnyalatokban gondolkodtam. Aztán elmentem a bótba', ott meg nem pont olyanok voltak. Épp egy nagyon színes blúz volt rajtam, amihez elég nehéz ékszert választani a jelenlegi készletemből, gondoltam majd ehhez igazítom. De azért még hazajött ez-az. Aztán addig válogattam, amíg marhára nem lett pasztell. Valamiért nem tudok elszakadni a picit antik vonaltól.

Első nap megfűztük a bogyó alapját 3 mm-es csisziből. Nagyon lelkes voltam, jó szorosra fűztem, úgy állt, mint- ahogy apukám szokta mondani- Katiba’ a gyerek. Aztán maminál még fűztem ötöt. Na itt kezdett gyanús lenni. Nem lettek egyformák. Kiderült, hogy a tótok nem csak egyforma kását, de egyforma csiszit sem tudnak gyártani. Egy tized milliméterrel kisebb volt az első. Összességében viszont szemmel látható. Naná, hogy a virágdíszítést az első, jó szoros bogyón kezdtem. Hullott a hajam, rojtosodtak az idegeim, potyogtak a szentek az égből, eltelt egy csomó óra. Á, majd holnap befejezem. Másnap megint. Továbbra is küzdöttem, mint malac a jégen. Nem fért át a tű, jobbat mondok, a virágok sem fértek el egymás mellett. Mire az utolsót is beleszuszakoltam, öregedtem vagy 20 évet. 

Ilyen is volt :-). 

Na jó, most rá kell pihennem egy kis horgolással. De csak nem hagyott nyugodni. Elővettem a nagyobb alapot. Hoppácska. Ezt így is lehet? Pikk-pakk megfűztem a maradékot. Persze újra kellett fűznöm az alapokat. Összerogyós, lazára. Mert ez a titka. A virágok úgyis megtartják. 

Persze nekem a 3 körös változat kellett. Megint egy kis égi segítség, mert először nem így terveztem a közepét, csak véletlenül összekevertem a gyöngyöket. De így sokkal szebb, úgyhogy mindet így csináltam. 

További dilemma, hogyan legyen ebből lánc? Minden nap megnézegettem, de nem jött az ihlet. Persze ezidő alatt a konyhaasztal borítva volt gyöngyökkel. Sanszos volt, hogy kiutasítanak az országból is itthon. 
Legalább 20 változatot kipróbáltam. 

Végül maradt az aquamarin és a sárkányahát, apró virágokkal. Véletlenek ugye nincsenek, így az sem véletlen, hogy éppen ezek a kövek akartak belekerülni. Ugyanis az Aquamarine a torokcsakra és a pajzsmirigy köve. Segíti az önkifejezést, a kommunikációt, a kreativitást és az önfegyelmet. Most pont erre van szükségem. Fura véletlen, hogy épp most kellett emelni a pajzsmirigy gyógyszeremen.

 Még lesz hozzá fülbevaló és táskadísz is, mert lett egy potya bogyóm. 

Sulis Sheldi

Az van, hogy voltam aziskolába'. Eddig is jártam a Tomi bácsihoz patkányozni, de most valami alap engedetlenségire járok. Ide. Heti 5 suli. Szerdán kétszer. Baszki. Első nap a kiskutyás csoportba kerültem, mert van egy 
ööö impulzív német juhász, (szerintem csak túl nagy az arca), akinek helyre kellett rakni a fejét. Amikor kiabáltak, mindig azt hittem velem veszekednek és totál para volt. Na most akkor nézzük a hivatalos sajtóközleményt: miszerint Balu, a yorki fél a nagy kutyáktól, én meg pont egy nagy kutya vagyok és terápiáztam.

Második nap amúgy már a nagyokkal voltam. Kinéztem egy jószagú vizsla csajt, a Rozit és őt abuzáltam egész idő alatt. Persze a szemem sarkából mindig néztem, nehogy azanyu lelépjen. A végén megpróbálta. Szaladt valami sátorhoz. Hivatalosan oda be kell bújni, miközben hívja a kutyát, akit a pálya másik végén fognak. 

Na engem már a felénél el kellett engedjenek, mert sokkot kaptam. 2 méteres szabály, ugyebár. Anyukáááám, jövök már! Érdemes megtekinteni ezen a képen a nyuszifüleimet :-).

Amúgy tök ügyes vagyok. 

Ezt a játékot pl. tökre megnyertük. 

Ma jött hozzánk látogatóba a Hilda. Anya megkérdezte tőle, hogy leülsz? Mondom persze, és leültem. Mer’ ezt tanultam a suliba’.

Azért itt kiütköznek a dogos gének. Sokkal okosabb vagyok, mint amilyennek itt látszom :-). 
A király fotókat a Rákoscsabai Kutyasuli csapata lőtte, az elsőt meg Balu papája. Köszönjük nekik!

Kosarat adtam...

Ezt a kötős kosárkát anya születésnapjára szántam, de picit késve kapta meg. Úgy tűnik be kellett érnie a fejemben, mert nem volt hozzá ihletem. 

Meg hülye pi…a is voltam, azt csináltam, amit szoktam. Viszont a jövőben le kéne szoknom róla. A halogatásról. Mindent péntekre hagytam. A bari befejezését, a kosarat, kigondoltam, hogy egy ajtókoszorút is csinálok anyának és közben a lányok beszerveztek egy online, közös fűzést egy olyan mintával, ami régóta piszkálta a fantáziámat. Borult minden, ahogy kellett. 

A barinak nincs karja, a kosárnak nincs bele és nincs gyöngyöm az esti fűzéshez. Nem, az a 6 millió darab épp nem felelt meg, ami itthon van. Ja és beutalóért is be kellett ugranom a dokimhoz. Szép feladat, mindennel este 8-ig legyek kész, mert indul a fűzés. Közben itt-ott enni is kéne. Ezért utálom halálosan ezt a hülye IR diétát. Nem érek én rá ilyen hülyeségekre, hogy számolgatás, 5x pancsolni, gyors gyors lassú, fááák.

De vissza a kezdetekhez. Amikor megszületett a fejemben az ötlet, azt találtam ki, hogy a nápolyis vödör, pont ideális méret egy folyamatban lévő fonalas kézimunkának. Ugyanis ezzel is szerettem volna presszionálni anyukámat, hogy újra kézbe vegye a tűit, mert nagyon ügyes ám, csak már nem is emlékszik rá. Pedig ő tanított meg kötni kb. 10 éves koromban. 

Mindent megálmodtam. Fehér Mercanból lesz az alap, Batikból a tulipánok. Igazi kedves, tavaszi dolgot akartam. 

Sitt-sutty meghorgoltam egyráhajtásos pálcákkal. Túl nagy lett, lebontottam. Egy körrel kisebbre vettem, majd megint lebontottam, mert az erp nem tetszett. Túl laza volt, pedig szorosan horgoltam. Bármennyire is utálok félpálcát horgolni, meghorgoltam újra, ezúttal félpálcával. Kiderült, hogy nem is utálom. Elértem az ibrik felső peremét és elakadtam. Fogalmam se volt, hogyan tovább. Mindenképpen moshatóra akartam, levehető huzattal. Persze tudom, hogy vödröstől is ki lehet mosni, elvégre műanyag, de az olyan sufnituning megoldás. Mégis csak hófehér. Azt találtam ki, hogy varrok egy bélelt belső részt, zsebekkel a kacatoknak, a szélére keskeny tépőzárat teszek, kihajtódna a horgolt részre, lenne rajta csipke, meg minden. 

Leporolgattam a varrógépet, szegény azt hitte, eladom, olyan régen használtam. De a német ipar remeke persze így is pöccre járt. Mondjuk eladtam a lelkem érte, amikor megkaptam vagy 14 éve, annyi csilliárd „dollárba” került.

Szépen kiszabtam, megvarrtam. Beillesztem a belsejébe, hoppá. Nem vettem figyelembe a kiálló peremet. Egész biztosan nem fogom tudni úgy kihajtani, hogy a tépőzár és a horgolás is aláférjen. Több ilyen anyagom nincs. Mi több, időm sem, hogy újat varrjak. Ugyanis péntek este már olyan hulla voltam, hogy inkább felkeltem szombat reggel korán, hogy megvarrjam még indulás előtt. Aztán jött az angyali sugallat, meg a 3 kávé hatása. Horgolok rá még egy sort, meg egy kis szélcsipkét, szalaggal rákötöm és kész. 

A szalagot már a kocsiban út közben raktam bele, a szélét is ott fejeztem be. De azt kell mondjam, ez volt az az eset, amikor a hátrányból lesz előny. Sokkal szebb lett, lényegesen egyszerűbb megoldással, mint az első tervem volt. 

Tényleg elégedett vagyok vele. Őőő, van még egy pár vödröm, de a család egész biztosan feláldozza magát és befal a cél érdekében egy szerény kilócska kakaós nápolyit, hogy akár nekem is legyen ilyen kosárkám. Nem mintha nem lenne elég kosárka, táska, akármi, de mi van, ha pont ez kell? 

Kérlek, rajzolj nekem egy bárányt!

Jöhet a titkos projektek egy része. Na nem mindent egyszerre! Különben megint hónapokig nem lesz miről írnom.

Szóval bárány. Kedvenc és egyetlen unokahugimról már többször meséltem. Báránymániás a lelkem, így kis csúszással, de muszáj volt alkotnom egy bárányt. 

Na jó, még egy édes sztori. Tesóméknál voltunk, hegyekben áll a játék, ahogy az egy kisgyerekes házban lenni szokott. Hülye felnőtteknek mindent meg kell nyomkodni. Ez mi? Ez? Egy nógrádi tablet. Nógrádi? Aha, nyomd meg. Megnyomjuk a bárányos gombot, mire aszongya', bóróny. Vagy ilyesmit. Következő, oroszlón. Vinnyogtunk a röhögéstől, és persze beépült a családi köztudatba a bóróny, mint szakkifejezés. És most vissza a bórónyhoz :-).

Ő Lupo, Lalylala mintája. Nagyon kedves kis figurái vannak. Egy nyuszi volt még versenyben, de győzött a bari. Alize Cotton Gold-ból készült, mert jó puha, de bírja a gyűrődést. Amigurumit horgolni nem túl nehéz, de….

Viszonylag gyorsan elkészült a teste, a feje, még a sapija is. A karjai viszont. Először is,  a nagyszombat estét a balesetiben töltöttem. Semmi aggodalom, bagatell probléma, nem is akartam odamenni, de azember elráncigált. Na jó, vonyítottam, úgy fájt a lábam, ez lehet, hogy az idegeire húzódott. Szóval, olyan Isten nincs, hogy én valahol órákat várjak tétlenül, úgyhogy könyv, vagy valami mahináció jön velem. Ezúttal a bari karja, hisz nincs vesztegetnivaló időm. Amíg vártam, szépen el is készült. Majd rájöttem, hogy elrontottam. 2x. Lebont, meghorgol újra. Később meghorgol a másik karja. Bakker, ez sokkal kisebb lett. Oké, valószínűleg szorosabba horgoltam, mint az előzőt. A kisebb úgyis jobban tetszett, mert az előző kicsit hosszúnak tűnt. Első lebont. Immár vagy harmadszor. Meghorgol újra, jó szorosan. Most meg ez lett kisebb. Tudod, mit bari? Elmész te a…. Némi fizikai behatást eszközöltem rajta, megráncigáltam, meghúzogattam, így már majdnem egyforma. 

Aztán úgy döntöttem, hogy a természet sem gyárt tökéleteset. Oké, tudom, hogy olyan bárányt sem gyárt, aminek levehető a sapkája a füleivel együtt, de pszt. 

Szóval ő Lupo, a bárány. Igazi gyerekkézbe illő, ölelgetnivaló barika. A család néhány tagja már bejelentette, hogy kell neki egy bárány. Nem, nem csak a lányom, azember is. Igen, tudom, ne mondj semmit!

A takaróm visszatért

A sok titkos és határidős eltérülés mellett szegénykém mostohagyerek volt. De most végre elővettem és utolértem magam a több, mint egy hónapos lemaradásból. 

Komolyan sajnálom, hogy már kész is vagyok. Annyira imádom. Olyan jók a lelkemnek ezek a színek. 

Hirtelen elkezdett vidámodni. Mert az a koncepció, hogy a tavaszi, nyári, világosabb időszak kapjon csak virágos, szépséges, vidám színeket. 

Így március 21-től, a hivatalos tavasz kezdetétől a napocska és a felhő más szít kapott, mint a sötét, szürke évszakokban. 

Természetesen halvány sárga a napocska. A felhők pedig barackos színt kaptak. Nézegetem, szeretgetem, teregetem, hogy sokszor lássam. 

Művésznős, királylányos

De dinka vagyok, most jut eszembe, hogy valamit nem is mutattam a nagy titkolózásban, pedig már régebben készült.

Amikor megláttam ezt a szettet, azonnal le kellett csapnom rá, mert van nekem egy tündéri unokahúgom, aki csodaszép rózsaszínben. Meg minden másban is, de ez olyan jó kis Dorka szín. Egy teszt keretében kötöttem. Ami azt jelenti, hogy mielőtt publikusan is megjelenik egy minta, méretenként 2-3 ember leteszteli a megadott fonallal. Így előjöhetnek a mintából elírások, esetleg méretbeli eltérések, vagy csak olyasmi, ha valami nem érthető, hiszen különböző tudású, szokású emberek kapják meg. 

Jelen esetben a Gombolyag magazinban jelent meg ez a minta. A fonal Mercan Sport, jó vékony, azt hiszem 3,5-es tűvel kötöttem. 

A művésznő már a születésnapján a kis fodros szoknyájában pompázott. J

A fotók kicsit hevenyészettek, mert indulás és ajándékozás előtt rohamban készültek, hiszen vártak minket ebéddel, a gombok meg még sehol se voltak.

Gyors életjel pár szóban

Hú, de régen írtam. Ez nem azért van, mert nem alkottam semmit, hanem épp, mert folyamatosan alkotok. Vagy állatorvosnál, vagy kutyaiskolában vagyok. Szóval alkotás. A hőmérséklet takaróm is pihen egy hónapja, a pufi virágos meg még régebb óta, alig várom, hogy pótoljam őket. Egy nagy, titkos projektben vagyok, meg több kis titkosban. Csak izgatásképpen mutatok valamit. A következő Gombolyag Magazinhoz tesztelek éppen két nyári felsőt. Részleteket sajnos csak a megjelenés után mondhatok, addig is legyen elég annyi, hogy ha a titkos, határidős projektjeim mellé bevállaltam még két rövid határidejű tesztet+már nagyon sajnálom, hogy a harmadikat nem, akkor ez egy igen jó újság lesz. Természetesen a fotón sem az a minta van :-). Két új fonalat is kipróbáltam, az egyik egy új pamut, ami a Lana Gatto olasz gyár Baby Cotton névre hallgató fonala. 

Csodaszép színekben, nagyon szép kötésképpel és pont annyira vékony, amilyet szeretek. 3-3,5-es tűvel kötöttem a tesztet. A másik, szintén a Lana Gatto-tól, a Sugar ami cukornádból készült legjobb tudomásom szerint, vagy valami ilyesmi. 

Ez egy nagyon szép fényes, jó esésű fonal, érzetre talán a bambuszhoz hasonlítanám, nyúlik is picit, de sokkal szebb a fénye, mint a bambusznak. Olyan hűs, selymes hatású. 4-es tűvel kötöttem. Nagyon jó vele dolgozni, bár nem kicsit csúszik. A színei a Baby Cotton-hoz hasonlítanak, gyönyörű, élénk színekben is elérhető. 

Okos kalács

Fiam jó ideje rágja a fülemet kalácsért. Én halogattam, mert igyekszem kerülni a cukrot és a fehérlisztet, pontosabban centire kiszámolt IR diétát tartok, ezért kizárt volt, hogy a hagyományos változatot süssem. Akkora hős nem vagyok, hogy ne kóstoljam meg. Ezért okosítottam rajta. Cukor helyett Diawellness 1:4 stivia eritrit édesítő került bele, a lisztet pedig nagy százalékban teljes kiőrlésűre cseréltem. Pontosan a Nagyi Titka márkájú, teljes kiőrlésű búzalisztre, ami mintegy 215 ft volt egy kiló. Családi mennyiségnél ez sem elhanyagolható, főleg, mert az egészséges étkezést mindig az a vád éri, hogy nagyon drága. Ami félig igaz, hiszen az alapanyagok valóban drágábbak, ellenben lényegesen kevesebbet eszünk belőle, mert sokkal laktatóbb, mint a bolti, cukros, felfújt változat. És ne felejtsük el, mennyibe kerül a sok nasi, péksütemény, amit egyébként megveszünk. Ez az egészséges változat nem kerül többe, mint egy bolti, cukros, fehér lisztes  kalács.

A fotók nem kimondottan a blogba készültek, örülök, hogy még egészben sikerült elkapnom, mielőtt lecsaptak rá a sáskák. 

Recept:

300 g tk búzaliszt
100 g finomliszt
50 g búzasikér
130 ml víz
130 ml tejszín (az eredetiben 260 ml tejszín van, de a kalórián is spórolni akartam kicsit)
1 vagy akár 1+1/2 tk só (igen, ennyi, mert nagyon jól kiemeli az édes ízt, és jól ellensúlyozza az édesítő hideg ízét)
20 g DW 1:4 vagy 70-80 g cukornak megfelelő akármi
2 tojás+1 fehérje
25 gr friss élesztő

A tejszín+vízbe tettem egy kiskanál fruktózt és felfuttattam benne az élesztőt. Állítólag édesítőben is felfut, legközelebb kipróbálom.Tudom, hogy felfuttatás nélkül is működik, de anyukámtól, nagyikámtól így tanultam. Mert így rögtön látszik, ha döglött az élesztő, nem dolgozom feleslegesen. Legközelebb édesítővel próbálom, de tényleg biztosra akartam menni a kölök miatt, aki az életben nem eszi meg többet, ha nem lesz ugyanolyan finom, mint a fehér változat. Aztán kézi robotgéppel a többi hozzávalóval megdagasztottam a tésztát. Kelesztettem, majd levágtam az 1/3 részét. A nagyobbik feléből 3 rudat sodortam, megfontam, hosszanti mélyedést nyomtam a közepébe, megkentem a maradék tojássárgájával, amibe pici tejszínt tettem, az 1/3 részből is 3 rudat sodortam, megfontam, majd ráültettem a nagyobbik részre. Sütőpapíros tepsibe tettem, megkentem a tejszínes tojással, betettem a hideg sütőbe pihenni. 40 perc múlva elindítottam a sütőt, légkeverésen 180 fokon 35 percig sütöttem. Az a tapasztalatom (így volt a könyvben is), hogy ha nem forró sütőbe teszem, akkor még szépen megnő, amíg melegszik a sütő. Kritikus kamasz gyerek igen elégedett volt az eredménnyel J.

Tavaszi szél...

Lassan jön a tavasz, így az én takaróm is elkezdett zöldülni. Még ha ez a fotón nem is látszik.

 Továbbra is imádom. Annyira, hogy hagyok 4-5 napot összegyűlni, hogy egyszerre többet csinálhassak belőle.

Agyaltam hogy a különlegesebb napokat mivel jelöljem. Az volt az első gondolatom, hogy 3D virágokat teszek rá, de nem volt kedvem kísérletezni, hogy melyik virág, ami éppen ekkora hatszöggé alakítható, ilyen beosztásban stb.

Mivel hegyekben áll itthon a gyöngy, így majdnem kézenfekvő megoldás volt, hogy gyöngyöt kapnak a különleges napok. 

 De nem akartam, hogy nagyon kirívó legyen, épp csak egy csipetnyi csillogás, ezért türkiz került rá. 

Jelenleg 29 deka, ami azt jelenti, hogy kb. 2,5 kg lesz a végleges súlya. A következő fotót nem tudom hol csinálom, mert az asztalon nem fog elférni. 

Virágom, virágom…

Megint picit elmaradtam a blogolással és most se leszek bőbeszédű. Inkább alkotásra fordítom az időt.

Gyorsan megmutatom Lilla hangulat takaróját. 

Szépen alakulgat. Arra jöttem rá, hogy ha előre készítek sárga közepeket, akkor jobban haladok. Így a rockyversenyen 45 db, az állatorvosnál pedig 47 db közép készült. Mert minden szabad perc ajándék, nem szabad elpazarolni azzal, hogy csak nézünk ki a fejünkből. 

A virágokkal is jócskán el voltam maradva, már ami az összevarrást illeti. Ezt macerásabb, mint az afrikai virágosat, mert úgy akarom őket illeszteni, hogy ne legyen közöttük rés. Így viszont asztalnál a legkönnyebb összevarrni. A héten 60 db virág került a helyére esténként. 

Nagyon tetszik. Egyelőre 43x47 cm és 21 deka fonal van benne. A méretét még nem tudom előre, de elképzelhető, hogy akkorára csinálom, hogy ágytakarónak is jó legyen. 

Takarózzunk!

Picit csendben voltam, de az előző bejegyzésből is kitűnik, hogy nincsenek könnyű napjaim, így kevesebb idő marad az online létre. A takarómmal szépen haladok, teljesen naprakész. 

Még mindig élvezem a véletlenszerű színösszeállítást, bár továbbra is szeretnék sokkal gyorsabban haladni, de időutazásban még nem vagyok valami jó. Azt találtam ki, hogy a mindenféle össze-vissza fonalaimat felhasználom időjárás párnára a kutyusok kosarába. Tudom, tudom, Margit, nooormális? Hát nem, de ez nem újdonság.

Ahogy melegszik az idő, úgy kékül, majd zöldül a takaróm. A képeken a február 2. állapot látszik, ahol is már megjelent egy tavaszi zöldes hatszög is. Szóval így…

Lillus hangulattakarójával némi elmaradásban vagyok, kevésbé vagyok motivált, nem annyira összetett a dolog, mint amit szeretek. Ettől függetlenül folyamatosan dokumentálom a hangulatát és ha a határidős dolgommal készen leszek, bepótolom az elmaradást pufi virág témakörben is. 

Szokás szerint, ahány fotó, annyi színváltozat. Természetesen egyik sem élethű. Ez van.

Isten vs Monty Python

Felmondok. Komolyan. Az életből. Eddig se volt vicces, hogy június óta minden héten minimum 2 kiszámíthatatlan állatság történik, de már tényleg kezdem unni. Ma Sheldont kellett vinnem a világ fa végére vizsgálatra, a XII. kerületbe. Nekem Buda akár Bogota is lehetne nyugodtan, annyira nem bírom. Zsigeri elutasítás van bennem, ha át kell mennem a hídon. Egy rohadt derékszögű utca nincs, ha eltévedek, nem elég jobbra fordulni, meg megint, meg megint, mert véletlenül se jutsz vissza. Szóval, sebaj, majd Maris megmondja. Kiállok a garázsból, GPS elindít. Ó, bakker, kint maradtak a szelektíves kukák. Kocsi leáll, kuka bevisz, kocsi elindít, GPS nem indul. Kábelek megigazít, továbbra se indul. Na jó, teló, google navigáció. Egy ideig még nem is volt gond, még ha kicsit baromságokat beszélt is, de amikor full az ellenkező irányba akart vinni, az kezdett gyanús lenni. Eszembe jutott a KAP féle standup, háttal ülsz, nem látsz ki, mi b+? Meg köd is van, nem találod a műholdat. Nagyjából szerintem kb. 20-30 km-es kerülőt tettem összesen. Azért amikor aszongya’ fordulj jobbra, majd megint jobbra, majd jajajajajaj inkább balra és menj dél-keleti irányba. Hülye vagy? Én nő vagyok, nekem előttem van észak hátam mögött dél és még a térképet is forgatom. Szerinted, tudom merre van az? Nagy nehezen visszakavarodtam a Rákóczi útra. Minek mentem le róla, ugye, mert a pesti oldallal még boldogulok, de gondoltam tud valami pöpec kis egérutat. Aszongya’ nekem a google, Izabella utca. Ismétlem, a Rákóczi út kurva, kellős közepén. Hú apám. Mi jön még? Fütyülsz és hazudsz is? És persze semmi megbánást nem tanúsít, mint azt tudjuk. Mindegy, keresek egy hidat, erre épp van egy, egy életem, egy halálom, én azon átmegyek. Hegyalja út. Mi a franc ez a hang? Lehúzom az ablakot, nem hallom. Megint hallom. Megint nem. Ajaj, hangokat is hallok a fejemben. Á, biztos a busz zörög mellettem. Of course google megint 300 m-rel később szólt, hogy ott el kellett volna mennem jobbra, de már nem foglalkoztam vele. 

Fürj u., Lejtő u. , holazanyámba’ vagyok? Ellenben busz nincs, de jön velem a hang. Kiszállok. Mondd, hogy nem defekt és nem a takonyban kell fetrengenem kerékcseréhez és egy német dog segge alól kiásni az emelőt. Nem mellesleg időre kellett mennünk. Letérdelek, benézek a kocsi alá. Ó, yeah, a francia ipar remeke, megint elengedte az alján a műanyag védőlemezt, amit nagyjából 20 km-en át vonszolhattam az autó alatt. Na de csak néha hallani. Aha, a menetszél fenntartja. Nincs más dolgom, mint gyorshajtani. Aha, rutin egy picsányi, fekvőrendőrös utcában, felfelé a hegyen. Már vagy 30 perce azt írta ki a google, hogy 3,1 km-re vagyok, de valahogy nem sikerült odaérnem. Szarok bele, menjünk. Zörögve, mint egy kukásautó, alig 70 perc alatt abszolváltam az utat, odaértünk időre. Azért amikor megálltam, az jutott eszembe, hogy szerintem Isten szabadságra ment és Monty Pythonékat bízta meg a felügyeletemmel. Szerintem nem vicces.

RIP

Update: Nemobontomle, nembontomle, nembontomle. Felpróbáltam, csinos. A lányom meg pukkadjon meg. Ilyen fasza pulcsi nem kell neki. Sebaj, úgyis én vagyok a szegény csóró, akinek nincs a családban pulóvere. Már van.

Adózzunk egy perc néma csenddel ennek a pulóvernek, mielőtt lebontom. A fonal Himalaya Padisah. Egy álom. Ami miatt mégis haragszom rá, bőven van benne fonási hiba. Az összecsomózásra nagyon kell vigyázni, mert szétcsúszik. Érdemes hosszú szárat hagyni és elvarrni a végén.

A minta egy Drops minta, amit nagyon ajnároztak a ravelryn. Már értem, miért nem fordítanak le bizonyos mintákat magyarra. Semmi bajom az angol mintákkal, ellenben az angolszász kötéssel van. Ugyanis ők másik irányból húzzák a fonalat, így az eleje rövidítésénél kellett ügyeskednem rendesen. Más kérdés, hogy rövidített sorokkal sokkal egyszerűbb lett volna, mint segédtűre pakolászni. Nem is értem, miért nem hallgattam magamra.

Van annak valami pikáns bája, amikor a saját, 2009-es tutorial videómról tanulom újra a csőkötés befejezését J.

Összességében ez nem egy jó minta. Az eleje-háta-ujja aránya sem jó. Rossz helyre esik a raglán. Először akkor bontottam le nullára, amikor le kellett választani az ujjait. Akkor túl nagynak láttam. Most bejelentette a gyermek, hogy nem elég bő, bontsam le. Még nem állok készen rá. Kicsit nézegetem, aztán meglátom. De egy biztos, másik mintával fogom újrakötni. 

Itt Bartha Sylvia…

Az életben nem érdekelt az időjárás. De tényleg. Úgy voltam vele, mint az indiánok az időjárást megjósoló kővel. Ha vizes lesz, esik. Bezzeg most. Szurkolok, hogy legyen melegebb, vagy hidegebb, csak színt válthassak. Mint kiderült, nem lehet mindenre figyelni. Fránya perfekcionizmus! Akármennyire is osztottam, szoroztam, egy nálunk nagyon gyakori hőmérsékletre, csak sikerült nem túl szerencsés fonalat választani. Lámpafénynél ez a maximum, amit fotózni tudtam. 

Nem színhelyes, de érzetre hasonló. Élőben lényegesen élénkebb. A színek kedvéért beáldoztam az egységességet.  Így többféle fonalat használok, de hasonló típusút. 

Zömében ugyan Himalaya Mercan és Perlina, ami tök jó. De van benne egy picit vékonyabb Alize Bahar és Fibra Natura Cotton True Sport is, így ügyeskednem kell itt-ott.

Miután megnéztem ezer és egy videót, lassan, de biztosan utolértem magam, január 1-9. kész. Inkább kötni szoktam, ezért fel kellett frissítenem néhány horgolós információt. Főleg, mert a horgolás elég freestyle elfoglaltság, viszonylag kevés szabállyal, ellenben elég sok tévesztési lehetőséggel. Itt még a matek sem pontos, mint a kötésben. Ajánlok is 2 profit, akiktől szerintem érdemes tanulni.

http://www.craftyminx.com/2011/11/crochet-school-.html/

Itt vannak a videói: https://vimeo.com/craftyminx/videos/page:1/sort:date

Ő a másik : https://www.youtube.com/user/Girlybunches/videos

Lilla takarója is halad. Viszont napi 2 virágot csinálok neki, egy délelőtti és egy délutáni hangulatot, különben az életben nem lesz takarója. A kis boszorka azért megpróbált csalni. 

- Lillus, mondj egy számot!
- Őőőő 4. Az milyen szín is?

A valóságban persze ez is élénkebb. 

Takarózzunk!

Két ünnep között találtam egy nagyon édes felhívást. Horgolj takarót az időjárásnak megfelelően. Ez annyit tesz, hogy vagy a hivatalos időjárási skálát használva, összeállítod a fonalakat és minden nap egy sort horgolsz azzal a színnel, ami a napi hőmérséklethez tartozik, vagy csinálsz magadnak sajátot. Persze csináltam sajátot, mert nemigen van nálunk 45 fok, ellenben a -13 esélyes. 3 fokonként osztottam be. Annyiban tartottam magam az eredetihez, hogy lilás a hideg, aztán kékes, zöldes, sárgás, pirosas színeket követtem, de mindenféle elmebeteg árnyalatban.  

Először a worldwide csoportot találtam meg. Izgalmas és kedves dolog a világ minden tájáról összekapcsolódni egy ilyen játékban. Egészen elképesztő ötletek is születtek. Van, aki visszakeresi a gyerekei születési évét és azt horgolja meg. Vagy a házasságkötésének az idejét. Van, aki kettőt horgol a két gyereknek, egyiket a napi minimum, másikat a napi maximum színskálával. Szóval a lehetőségek és az ötletek tárháza kifogyhatatlan. Napokig ezen agyaltam, álmomban is színskálákat raktam össze. Lassan jobban ismerem a napi időjárást, mint H. Bóna Márta, és szurkolok, hogy legyen jó szélsőséges a napi változás, hogy jó színes legyen a takaróm. Igen ám, de a fonalbót’, csak 5-én nyit. Mi lesz velem addig? Mint a rossz gyerek, ottvagyunkmár'? És eljött a kedd. Bevásároltam Dórikának – az őrületben rá bizton lehet számítani - , Lillának és a saját takarómhoz is. Vittem egy bazi nagy sporttáskát, amit fullra megtöltöttem. A mintát kitaláltam, afrikai virág lesz. Na de ehhez 4 szín kell blokkonként. Aprócska részlet, hogy legalább 10 féle változata létezik. Színeztem, rajzoltam, számoltam, hogy jön ki a 366 nap úgy, hogy ne legyen egy focipályányi takaróm. Összeraktam a színskálát is. Él a fejemben egy kép. És itt a baj. Mert az én szabad lelkem imádja a véletlenszerű dolgokat. Izgalmas várni, hogy ma milyen színekkel dolgozhatok. De a másik énem, a kis idióta szűz, akinek még ZS terve is van, nem nyugszik. Ő irányított véletlent akar. A mérleg meg inkább meghackelné az időjárást, csak harmonikusan jöjjenek ki a színek. Úgyhogy még sok a nyitott kérdés. De olyan nincs, hogy majd itt az időjárás nekem önállóskodik és ronda színeket rak egymás mellé. Az első két virág még egész jó lett. 

Bár még mindig nem tudom, mi lenne az ideális összedolgozási módszer. Na de a harmadik napon, kisütött az a fránya nap. Amit alapesetben imádok. A napsütéshez egy gyönyörű halványsárgát rendeltem, mert az olyan vidám. Majd összekerült a sötét szilvával és a sötét tengerzölddel. Boá. Úgyhogy ma újraalkottam a színskálát, és még egy gombolydás Dóris randi keretében lehet, hogy lesz némi beszerzéssel egybekötött agyalás. Van aki cukrászdában randizik, mi fonalboltban. Extra perverz.

Először azt találtam ki, hogy Lillának horgolok ágytakarót. 

Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen van ágytakarója és úgyis mindig veszekedni kell vele, hogy használja, meg se érdemli a beste lelke. És valami nagyon színeset szeretnék, az meg nem illik annyira a szobájába. Na de nem úgy van az, hogy csak úgy kitúrom egy ilyen projektből. Kitalálta, hogy neki olyan takaró kell, ami nagyon puha és csak az övé és illik a szobájába, de nem kell nagyon nagy. Oké, akkor legyen hangulattakaró. Kerestem olyan színeket, amik passzolnak a szobájába, jó kis lilás, rózsaszínes, egy tompa zöld. Kedve szerint megszámozta őket. Én meg csak egy számot kérdezek tőle délután. Ha egytől 9-ig kellene pontoznod, hogy milyen napod volt, mit mondanál? És horgolok egy olyan színű virágot. Történetesen itt minden klappol. Vagyis majdnem, de az már apróság az összeillesztés körül. Nagyon helyes kis virágoskertje lesz.